Felszólalás adatai

Az államtitkár úr jelezte, hogy sok részletet tartalmaz a beszámoló. Valóban, formailag igen sok részletet tartalmaz, hiszen újra bemutatja a feladatokat, a támogatási rendszert, a támogatások kedvezményezettjeit, a működést, bevételt, a kiadást, és úgymond több példaértékű programot és pályázatot is felsorol részletesen, mintegy 23 oldalon keresztül taglalja egyes pályázati programok sorát és részleteit. Ha azonban tartalmilag nézem, már egyáltalán nem ilyen kedvező a véleményünk. Ez egy terjengős, sok esetben a pályázók bemutatásával felduzzasztott beszámoló, lényegtelen információkat tartalmaz, és számos fontos kérdésre nem ad választ.

Továbbra sem tudjuk meg, hogy a döntés-előkészítő jogkörrel bíró 9 fős kollégium miért csak a nyílt pályázatok esetében illetékes. Hiszen, ahogy az államtitkár úr is elmondta, több mint 13 milliárd forintról van szó, és ennek az összegnek ez a bizonyos kollégium csak 4,5 százaléka fölött dönt. Továbbra sem tudjuk meg, hogy miért nem vehet részt a döntés-előkészítésben és döntéshozatalban a helyzet- és terepismerettel rendelkező külhoni magyar szakértők közül bárki is, vagy a MÁÉRT munkájában részt vevő személy. Továbbra sem tudjuk meg, hogy mi indokolja, hogy az oktatási-nevelési támogatások esetében nagy számban elutasított pályázatok miért lettek elutasítva, mi alapján ellenőrizték például, hogy a pályázati kiírásban szereplő igazolatlan mulasztott órák száma hogyan alakult. Nyilvánvalóan érdemes lett volna az oktatási-nevelési pályázatok tekintetében megvizsgálni a tapasztalatokat. Nem tudjuk meg, hogy volt-e ilyen vizsgálat, folytattak-e, végeztek-e ilyen munkát, végeztek-e ilyen elemzést, hiszen az elmúlt 11 év után erre már kellett volna hogy sor kerüljön.

Nem tudjuk meg, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények összeállítása esetében a kormány miért nem vette figyelembe a határon túli szervezetek véleményét, illetve az egyes régiókban javaslatot tevő szervezetek választáson bizonyított támogatottságát. Nem tudjuk meg, hogy miért nem lehet nemzeti jelentőségű intézmény például az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar kara, a Hungarológiai Központ és a Munkácsi Állami Egyetem magyar tagozata. Az elutasításnak nem lehet oka az, hogy az ukrán állam által fenntartott felsőoktatási intézmény nem lehet magyar nemzeti jelentőségű intézmény, ahogy ezt Répás Zsuzsa államtitkár asszony többször elmondta, mivel a Vajdaságban a szerb állam által fenntartott Újvidéki Egyetem magyar nyelvű tanítóképző kara bekerült a nemzeti jelentőségű intézmények sorába, és nemcsak a működésre, programra, hanem beruházásra is kaptak támogatást. Félreértés ne essék, ezt mi támogatjuk, és ezzel egyetértünk, csak meg kellene mondani, hogy mi indokolja a differenciálást, azt, hogy az egyiknél lehet, a másiknál nem lehet. Nagyon könnyen jutunk arra a következtetésre, hogy politikai motiváció van a döntés mögött.

Azt sem tudjuk meg, hogy a kárpátaljai felsőoktatási intézmények közül miért csak a KMKSZ-hez közel álló II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola kapott 300 millió forintos támogatást, annak ellenére, hogy sajnálatosan megkérdőjelezhető a beszámolásban szereplő azon állítás, hogy a főiskola végzőseinek 85 százaléka a szakmájában Kárpátalján helyezkedik el. Államtitkár úr, ez nem igaz!

(11.20)

Nem tudjuk meg azt sem, hogy a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Keresztény Egyetem 2,4 milliárd forintos támogatása mellett mekkora támogatásban részesült a romániai magyar hallgatók meghatározó része által látogatott Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar kara. Saját tapasztalataim vagy információim szerint ez kevesebb, mint 2 millió forint, de illett volna beleírni, meg azt is, hogy miért ennyi.

Nem tudjuk meg, hogy meddig tartja fenn a Bethlen Gábor Alap a nyílt pályázati rendszer nevetségesen alacsony támogatási keretösszegét. Ez a 600 millió forintos keret továbbforgácsolódik egy 400 millió forintos központi, és egy 200 millió forintos regionális pályázati keretre. Miközben a kormányhoz közel álló szervezetek milliókat, százmilliókat, milliárdokat kapnak, a határon túli civil szervezetek fenntartására ennyit szán a Bethlen Gábor Alap, illetve a kormányzat.

A 400 milliós központi keretre 1712 pályázat érkezett be, amelyből több mint 10 százalék, 187 darab nem felelt meg a pályázati feltételeknek, nem tudjuk, hogy miért. Persze tudjuk, az elbírálási feltételek meglehetősen szubjektívek, hiszen többek között ilyenek vannak: a pályázat legyen kellően kidolgozott, felépítése logikus, elemei között követhető tartalmi összefüggések legyenek.

Nem tudjuk meg, hogy vajon az időszakonként megtartott két-három napos képzések indokolják-e, hogy a Collegium Talentum program keretében a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának 150 millió forintos támogatást kell adni, vagy inkább arra kell gyanakodnunk, hogy a főiskola tulajdonosának van akkora befolyása, amely megmagyarázza ennek a szokatlanul nagy összegű támogatásnak az odaítélését.

Miközben valóban örvendetes, hogy a határon túli jogászképzésben részt vevő 25 hallgató ösztöndíjat kapott a Szász Pál-ösztöndíj keretében, azt nem tudjuk meg, hogy mikor ad hasonló támogatást a Bethlen Gábor Alap a határon túli közgazdász-, orvos- vagy pedagógushallgatók számára. Nem tudjuk meg, mi indokolja azt, hogy a "külhoni magyar óvodák éve" program keretében rendelkezésre álló 100 millió forint támogatási összeg nagy részét Magyarországon használták fel. Miért is, államtitkár úr?

Mi magyarázza, hogy 2012-ben mindössze 9 beruházással kapcsolatos műszaki helyszíni szemle történt? A több mint 13 milliárd forintos támogatási összegből csak 9 helyen zajlik határon túli magyar intézmény fejlesztése? Nem tudjuk meg, hogy mekkora összeget jelent a támogatások jogtalan igénybevétele miatti visszakövetelésből származó bevétel, és ez hány pályázatot érintett, történt-e ezekben az esetekben felelősségre vonás. Nem tudjuk meg, hogy a Határtalanul-programot lebonyolító csapat miért mondott fel testületileg. Hasonló módon 2011 nyarán a Bethlen Gábor Alap korábbi teljes igazgatósága hagyta el az alapot.

Nem tartalmaz - vajon miért nem tartalmaz? - számottevő információt a beszámoló az alap működéséről, a 810 millió forintos működési keret felhasználásáról: szerződések, létszám és így tovább. Azt gondolom, hogy ezek alapvető információk, amelyeket nemcsak hogy illett volna, hanem kellett volna a beszámolónak tartalmaznia, ha komolyan veszi a kormányzat, a Bethlen Gábor Alap azt a törvényes kötelezettséget, hogy a Magyar Országgyűlésnek beszámoljon a tevékenységéről, és számot adjon annak minden részletéről.

Tehát tele vagyunk kérdésekkel, államtitkár úr, amelyekre megint nincs válasz - tavaly sem volt. Nem szívesen előlegezem meg, mert tavaly is ön ült itt, és az akkor feltett kérdéseinkre nem adott választ, nem szeretném azt feltételezni, még megcáfolhat az összefoglalójában, hogy kitér ezekre, és választ ad a feltett kérdésekre és a felvetett problémákra.

Mindezek a kérdések, mindezek a megválaszolatlan témák azt mutatják, hogy jogosak voltak azok a kritikáink, azok a kérdéseink, amelyeket a Bethlen Gábor Alap létrehozásakor feltettünk, és azóta minden esetben, amikor ez a téma az Országgyűlésben napirendre kerül, ezeket ismételjük. Valóban fontos lenne, hogy ennyi idő után, ennyi tapasztalat után visszatérjenek azokra az alapkérdésekre, amelyek jól láthatóan akadályozzák, hogy ez az alap szolgálja azokat, akikért létrejött, a határon kívül élő magyar közösségeket, a szülőföldön való megmaradást és az egyetemes magyarságot. Jelen formájában, jelen működésében ezt nem teszi, erre nem alkalmas.

Ez a beszámoló, tisztelt Országgyűlés, egy terjengős kormányzati sikerpropaganda, amely nem szól az elmúlt év tényleges támogatáspolitikai gyakorlatáról, a külhoni magyar közösségek további megosztásáról, amelyhez hozzájárult, és arról, hogy csak a Fideszhez közel álló szervezeteket támogatták kizárólag. A kormányzati kommunikációval ellentétben a Szülőföld Alap jogutódjaként létrehozott Bethlen Gábor Alap nem hozott semmiféle korszakváltást - ahogy ezt önök mondják - a támogatáspolitikában. A keretösszeg nem növekedett, összességében önök nem fordítanak több pénzt a határon túli magyarság támogatására, gyakorlatilag csak a korábbi költségvetési előirányzatokat fogták össze egyetlen alapba, és annak a nagy részét is szubjektív módon, tulajdonképpen saját hatáskörben, titkosítva osztják el.

De még a korábbi jó gyakorlatot sem kívánták folytatni, azaz a helyzet- és terepismerettel rendelkező külhoni magyar szakértőket nem vonták, nem vonják be a döntéshozatalba, az előkészítésbe érdemben. Tudom, hogy az lesz a válasz, hogy igen, megkérdezik, és hogy a Magyar Állandó Értekezlet dönt erről, érdemben azonban ez a részvételi jog ténylegesen befolyást nem ad a számukra. Így vélekednek erről jelentős mértékben maguk az érintettek, a pályázók, akik a pályázati rendszer bonyolult ügymenetét, túlszabályozottságát számos esetben, sőt majdnem minden alkalommal szóvá teszik, ha ténylegesen meg akarja hallgatni valaki a véleményüket, nem csak formálisan.

Mindezek alapján azt tudom mondani, hogy a Bethlen Gábor Alap 2012. évi tevékenységéről és működéséről szóló jelentést a Magyar Szocialista Párt nem támogatja, a beszámoló elfogadását ellenzi.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.