Felszólalás adatai

SZALAY FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm az MDF-nek a lehetőséget, hogy kaptunk egy kis időt, bár azt gondolom, hogy mindent elmondtunk, ami a szívünket nyomta, amiben segíteni szerettünk volna, amit mindenképpen a tudomására szerettünk volna hozni az országnak. Azért azt hadd mondjam el így a végén, hogy érdekesek ezek a vitanapok, és lehet, hogy tényleg több kéne belőlük, mert ennyire elbeszélni egymás mellett, ez gyönyörű. Az, hogy önök elmondják, Csige képviselő úr, hogy minden jó, minden rendben van, nézzem meg a játszótereket akárhol, aztán elmondják, hogy a felsőoktatás tökéletes, a drogprevenció megint csak rendben van - szóval hihetetlen. Az egész úgy néz ki, mintha a patkó két oldala között egy betonfal is lenne, mintha nem is látnánk egymást. Nem hiszem el, hogy önök komolyan gondolják azt ilyenkor, amit mondanak. Én elfogadom, hogy arról kell beszélni, hogy mi a szép és mi a jó. Persze, festeni kell mindig mindent, zöldebbre a füvet, kékebbre az eget, ez rendben van, de lássák, hogy nem azért szólunk, mert unatkozunk, hanem azért, hogy elmondjuk azt, mivel kéne előremenni. Tán Török Zsolt képviselő úr kezdte azzal, hogy jót akarunk. Higgyék el nekünk is, hogy mi is jót akarunk.

(14.10)

Még akkor is, hogyha Gusztos képviselő úr nekem elmagyarázza, hogy demagóg vagyok, mi akkor is jót akarunk, és a kisiskolák kérdésében is, kicsit lehet, hogy más a véleményünk, de vidéken máshol is élnek emberek, nemcsak ott, Salgótarján környékén, és más a véleményük. Még akkor is, hogyha miniszterelnök úr elmondja nekünk azt, hogy milyen határtalan dolgok történtek az ifjúságpolitikában, de nem beszélt, és nem beszéltek önök sem a művészeti alapiskolákról - a kultúra alapvető szegmensei, amelyek átadják egyébként a gyerekeknek -, nem beszélnek a kollégiumokról, a felsőoktatásból a 35 milliárd forintos kötelező tartalékképzésről.

Valami hihetetlen, hogy így egymás mellett elbeszélve ebben a parlamentben nem megyünk előre! Pedig jó lenne, mert közel van 2006, hogy ez az ország lássa azt, hogy vannak gondolataink, amelyeket közösen is meg tudunk fogalmazni az ő javukra, nemcsak az ifjúság, hanem az egész ország javára.

Köszönöm, elnök úr.