Felszólalás adatai

Ezt a helyzetet néhány évvel később színesítette az a tantervi sokszínűség, amelyet a Nemzeti alaptanterv tett lehetővé, majd később, a 2000-es években már nem is volt kötelező tanterv, nem is volt kötelező kerettanterv, az oktatásirányítás áttért a kompetenciaalapú tantervi szabályozásra, miközben állandóan az átjárhatóság igényét fogalmazta meg.

Ebben a helyzetben a tankönyv szép lassan átvette a tantervi szabályozás szerepét, az iskolában tanító tanítók és tanárok nem a tanterv szerint tanítottak, hiszen nem volt kötelező érvényű tanterv, hanem jószerével a tankönyvek határozták meg a tananyagot, azok a tankönyvek, amelyek egyre többfélék lettek, és egyre nagyobb lett a választék, hiszen a tankönyvpiacnak ez volt az érdeke, miközben Comenius óta, az Orbis pictus óta tudjuk, hogy a tankönyv egy taneszköz, amelyet azért ad az oktatásirányítás a tanító, a tanár, a gyerekek kezébe, hogy a tananyag otthoni elsajátítását, alkalmanként pedig az iskolai osztálytermi feldolgozását segítse.

Mindenesetre ez a helyzet a tankönyvpiacnak kedvezett, és azt eredményezte, hogy az iskolák, a pedagógusok tankönyvválasztását, ahogy nőtt a választható tankönyvek száma, egyre kevésbé a valódi szakmai minőségi szempontok határozták meg, egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a tankönyvválasztásra a különböző kiadók üzleti marketingfogásai. Ez volt a múlt.

Az új köznevelési rendszer azonban arra az álláspontra helyezkedett - követve a kormány politikájának egészét -, hogy az állam minden fontos területen nagyobb felelősséget, nagyobb szerepet akar vállalni, így a köznevelési rendszer irányításában, kontrolljában, beleértve az egész tankönyvhelyzetet is. A tankönyvellátást, a tankönyv-előállítást döntő mértékben állami közfeladatnak tekinti, amellyel azt is biztosítani akarja - mint egyéb intézkedéseivel -, hogy az ország összes iskolájába járó gyerek azonos színvonalú, azonosan magas színvonalú oktatásban-nevelésben részesüljön.

Ezért alkottuk meg az új Nemzeti alaptantervet, amely a korszerű ismereteket is magában foglalja, miközben természetesen a művelődési tartalmakat is ismét meghatározza, szemben a 2003-ban kiadott Nemzeti alaptantervvel. Ezen Nemzeti alaptanterv alapján kerettanterveket is megalkottunk, amelyeket miniszteri jóváhagyással kiadtunk, már több mint egy-két tucatot.

(21.20)

Ezek közül a kerettantervek közül valamelyiknek a választása kötelező. Ezekkel az eszközökkel igyekszünk biztosítani az egységesen magas színvonalat. Miután központilag kiadott vagy miniszter által jóváhagyott kerettantervekről van szó, ezért logikus, hogy visszatérjünk ahhoz a régóta bevált szakmai gyakorlathoz, hogy a kerettantervben közölt tartalmakat különböző tankönyvek dolgozzák fel. De nem szükségképpen 5-10 vagy akár 15-féle. Elegendő ebből egy-kettő, a hozzájuk tartozó munkafüzettel vagy munkatankönyvvel. Mindemellett természetesen a tanárnak joga és lehetősége van arra, hogy egyéb tananyagot bevigyen az iskolába. Ott van azóta az internet, amelyet a gyerekek széles körben használnak. Így tehát az ismeretszerzésnek, a gyakorlásnak nagyon sok egyéb eszköze is van. Törzsanyagokat, a kerettantervben rögzített tananyagokat azoknak az államilag kontrollált tankönyveknek kell szép lassan átvennie, amelyek garantálják az egységességet és az átjárhatóságát. Ezeknek a tankönyveknek tehát az új elvárásoknak egyaránt meg kell felelniük, miközben el kell végre mozdulni a digitális ismerethordozók felé, hiszen világszerte ez a tendencia, és az új korszak ezt kívánja a gyerekektől is.

Ennek a felismerésnek a jegyében nyújtotta be a kormány a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló új törvényt, és mivel a következő tanévet már e szerint az elgondolás szerint szeretnénk indítani, ez indokolja a rendkívüli sürgős eljárást. Olyan törvényjavaslatot sikerült a kormánynak elkészítenie, benne nagyon sok szempontot egyesítve, sok szakmai műhelymunkát maga mögött tudva, amely megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket az Európai Unió is megfogalmaz.

Nézzük, hogyan oldja meg ezt a sokrétű feladatot az új tankönyvtörvény! A tankönyvellátást három módon akarja megvalósítani: az állami tankönyvfejlesztésért és -kiadásért felelős szerv működtetésével, a miniszter által kiírt tankönyvfejlesztési pályázat eredményeinek hasznosításával, valamint a miniszter által kezdeményezett kísérleti tankönyvfejlesztés eredményeinek a köznevelésben történő hasznosításával. Erről szól az 1. § (4) bekezdése. Hozzáteszem még a 7. § (2) bekezdésben szereplő miniszteri felhívás lehetőségét, amely arra az esetre tartalékolt megoldás a törvényben, ha valamilyen területen végképp hiány mutatkozna, akkor is gyorsan elő lehet állítani a hiányzó tankönyveket.

Megmarad mindemellett a tankönyvjóváhagyás rendszere. Erről szól az 1. § (4) bekezdésében említett testület, hasonlóképpen a korábbi eljáráshoz. Megmarad a tankönyvjegyzék úgy, ahogy azt már régóta megszoktuk. Megmarad az árkorlátozás intézménye, amely azt a célt szolgálja, hogy a tankönyvárak valóban lefelé szálljanak, és ne a csillagos égbe emelkedjenek. Át tudjunk állni a tartós tankönyvekre, amelyek megtakarítást jelentenek néhány év távlatában, hiszen ezek többnyire az iskolák tulajdonát fogják képezni, a gyerekek ezeket kikölcsönzik, és az államilag irányított, garantált és kontrollált tankönyvellátás végre azt is lehetővé teszi, hogy ne legyen olyan nehéz az iskolatáska, amiről évtizedek óta minden szeptemberben panaszkodnak joggal szülők és gyerekek.

Felmenő rendszerben kell az új tankönyveket is hozzáigazítani az új Nemzeti alaptantervhez és a kerettantervekhez. Ez azt jelenti, hogy a felsőbb évfolyamokon a jövő évtől, tehát a 3-4., 7-8. és a 11-12. évfolyamokon a tankönyv-előállítás és -ellátás rendszere semmiben nem változik, az ugyanolyan marad, ebben a kiadók továbbra is szerepet játszanak. Mi több, a pályázati rendszerbe is bekapcsolódhatnak a kiadók a verseny értelmében. Tankönyvtörvényünk szabályozza az ingyenességnek és az állami pénzügyi szerepvállalásnak a kérdését úgy, ahogy ezt a nemzeti köznevelési törvény megállapította. Felmenő rendszerben az általános iskolás tanulók ingyen fogják megkapni azt a tankönyvet, amely bírja a miniszter jóváhagyását. Természetesen a rászorulók köre sem változik, ők továbbra is térítésmentesen kapják meg a tankönyvet.

Ily módon fokozatosan az állami kontrollt, az egységességet, a színvonalat, a verseny fennmaradását és az olcsóbb tankönyvellátást egyaránt szolgálja ez a törvény. Mindezt egy rendeletalkotással fogjuk kiegészíteni, hiszen rendeletben kell majd szabályoznunk azokat a részleteket, amelyek egy szándékosan keretjellegű törvényben nem fértek bele. Ezzel egyidejűleg természetesen hatályát fogja veszíteni a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, amelyet 2012-ben a CXXV. törvénnyel módosítottunk.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa és majd fogadja el ezt a rendkívül fontos törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Dr. Cséfalvay Zoltán tapsol.)