Felszólalás adatai

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen megkérdezték a vita során, hogyan készült a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja erre a politikai vitanapra. Szeretném önöket tájékoztatni, legfontosabb módszerünk a valóság tényeinek tanulmányozása, a Központi Statisztikai Hivatal és mindenféle hivatalos intézmény által közölt adatok tanulmányozása volt. Lehet, hogy elkövettünk egy hibát, mert elolvastuk a kormány beszámolóját is. Valószínűleg Kósa képviselő úrnak erre vonatkozott a megjegyzése, hogy pártbrosúrákból tájékozódunk. Meg kell mondanom, igazat mondott, ha erre a dokumentumra gondolt.

Mindazonáltal, mielőtt még a mondandómba belekezdenék, azt is szeretném megemlíteni, sajnálom, hogy a miniszterelnök úrnak és a kormány jó néhány tagjának végül nem volt ideje végigülni ezt a vitanapot. Nem tudom, végül ki fog válaszolni arra a száz-százötven kérdésre, amit itt az elmúlt nap során feltettünk. (Dr. Pálinkás József: Megoldjuk!) Gondolom, a kormány erre is meg fogja találni a megoldást.

Mi, ahogy említettem, készültünk erre a vitanapra, és írásban is rögzítettük az álláspontunkat a kormány három-három és fél évéről. Talán nem minden tanulság nélkül való, ha felidézem azoknak, akik ezt nem olvasták el, hogy egy József Attila-idézet található a fedlapon, ami így szól: "az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." Szeretném ezt a mottót mindenkinek a figyelmébe ajánlani.

Mi abból indultunk ki, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben, és ez érvényes az elmúlt három évre is, tiszteletre méltó eredményeket mutatott fel; Magyarország lakói, a magyar társadalom tagjai erőfeszítésből, áldozatvállalásból, megértésből és az ország helyzete iránt érzett alázatból kitűnőre vizsgáztak. Megvan az esélye annak, hogy Magyarország egy fenntartható fejlődési pályán maradva, az Európai Unió teljes jogú tagjaként valóban a szabadság, a jólét, a szolidaritás országa legyen belátható távon is. Éppen ennek a helyzetnek a fényében értékeltük a jelenlegi kormány teljesítményét, és éppen ezért mondom, hogy arra legrövidebben és legtömörebben azt mondhatjuk, hogy a súlyos ellentmondások kormánya.

Ha megnézzük a Fidesz választási ígéreteit, a kormányprogramot, akkor jelentős mértékben a be nem váltott ígéretek kormányáról beszélhetünk. Erre rendkívül sok példa hangzott el a mai napon, én természetesen ezeket nem kívánom megismételni, ha valaki figyelte, akkor ebből bőven meríthetett. Egy példát viszont szeretnék mondani, ami mint cseppben a tenger összefoglalja a valamikor ígéretek és jelenlegi helyzet viszonyát: a Fidesz 7 százalék feletti növekedést és 5 százalék alatti inflációt ígért. Majdnem sikerült! Csakhogy az a helyzet, hogy a növekedés maradt 5 százalék alatt, és az infláció tartósan, állandóan 7 százalék fölött megrekedt. (Rockenbauer Zoltán: Ha összehasonlítjuk a '97-es adatokkal...)

Válságban van a mezőgazdaság, a vidék jelentős része. A falvakat a politika az elmúlt évtizedben valóban megtiporta.

(16.30)

Magyarország - még egyszer mondom - újra eladósodik, ezen még bármiféle kozmetikázott adattal sem lehet segíteni. Ma, 2001 első félévében 38 milliárd euró az ország bruttó adósságállománya, szemben a '98-as adattal, amikor a 23 milliárdot éppen csak meghaladta. De hogy mindenkinek tessen, amit mondok, a nettó adósságállomány is hozzávetőleg másfél milliárd euróval magasabb. Úgy adósodik el Magyarország, hogy közben nem veszünk igénybe európai uniós támogatásokat, például az útépítéshez, vagy nem tudjuk a SAPARD-pénzeket fölhasználni, mert elfelejtette a kormány a kifizetőhelyeket megcsinálni. A családtámogatásból csak a legrászorultabbak nem kapnak, a minimálbér emelése elsősorban a munkáltatók terheit és a költségvetés bevételeit növelte, a legkisebb mértékben a munkavállalók nettó keresetét.

Itt szeretnék egy megjegyzést tenni arra, amit Kósa Lajos képviselőtársam mondott. Tisztelettel megkérném őt és rajta keresztül mindenkit, aki itt ma abszolút valótlan állításokat mondott a Szocialista Párt álláspontjáról, megszólalásairól - és én nem tenném ezt, stílusom ellen való, de ha Kövér képviselő úr sokszor hangoztatta ezt a kifejezést, én is ezt mondom -, nagyon kérem őket, ne hazudozzanak a mi nevünkben, és ne fogjanak ránk hazugságokat. Cserébe megígérjük, hogy nem mondjuk el róluk az igazat. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Dávid Ibolya: Eddig sem mondták el az igazat! - Zaj.) Kifejezetten nem felel meg a valóságnak, hogy a Szocialista Párt a minimálbér-emelést ne támogatta volna. (Tállai András közbeszólására:) Tállai képviselő úr, én nem kiabáltam közbe, amikor ön képtelen mondatokat mondott, hanem azt mondtuk, hogy nem lehet, hogy ebben az osztozkodásban legkevésbé a munkavállaló járjon jól, és kifejezetten úgy gondoltuk, rossz gazdasági következményei vannak, ha a munkáltatói terhek és az állami bevételek növelése elsősorban a cél.

De térjünk vissza még röviden a gazdasági kérdésekre! A miniszterelnök úr a minap, szerdán reggel - egyébként ilyenkor szokta a legérdekesebbeket mondani, de ez ízlés dolga, így vagyok vele - azt mondta, hogy találat érte a gazdasági növekedést. Egyébként nyilván arra utalt, hogy a nem túl régi terrorcselekmények és annak világgazdasági hatásai kedvezőtlenek. Ez persze igaz, de hogy néhány hét alatt ideért volna ennek a hatása, az finoman szólva túlzásnak mondható. Valóban találat érte a magyar gazdaságot, a növekedést, de a találat úgy érte, hogy a lövedékek többségét a jelenleg hivatalban lévő kormány lőtte ki. Ez az igazság.

Azzal, hogy alacsony a beruházások évi növekedési üteme, hogy két és fél év alatt nem épült egy méter autópálya, hogy Kelet-Magyarország nem tudott bekapcsolódni abba a növekedésbe, amire egyébként természetesen szükség lenne, hogy az agrárium olyan helyzetben van, amilyen helyzetben van - senki nem gondolhatja komolyan, hogy ennek hatása előbb-utóbb a magyar gazdaság növekedési mutatóiban nem jelenik meg. Ezért súlyos felelősséget visel mindenki, akinek köze volt vagy köze lehetett volna a mezőgazdasághoz, a vidékhez, a vidéki munkahelyteremtéshez, és ezt nem tette - mert nem tette, a tények, a számok ezt mutatják. Azzal, hogy a kis- és középvállalatok helyzete inkább romlott, mintsem javult volna, és azzal - mint ahogy az előbb is említettem -, hogy az eladósodás, de még inkább a költségvetési tervezés és az állam gazdálkodása gyakorlatilag áttekinthetetlenné vált.

Mondott még egy érdekes dolgot a miniszterelnök úr. Azt mondta szó szerint, a Széchenyi pluszra gondolva: ismét hangosan zakatol a magyar gazdaság vonata. Európa fejlettebb országaiban, ahol erős a gazdaság, ezek a vonatok nem zakatolnak, hanem szinte hangtalanul, nagy sebességgel suhannak. Én inkább ezt választanám, mintsem hogy újra zakatoljon a magyar gazdaság vonata, és kiváltképp nem úgy, hogy a fűtő szerepét a kormány töltse be.

Egy kis kitérő a mezőgazdaságra, a vidékre. Láthatóan egyébként ez a dolog igazán fáj a Fidesznek. Fájhat is neki; súlyos felelősség terheli a legnagyobb kormánypártot és annak vezetőit, hogy hagyták, hogy idáig fajuljon a dolog, hogy az az öt-hatszáz milliárd úgy kerüljön felhasználásra, hogy semmi eredmény nem látszik belőle, sőt inkább csak a hátrányok, a bajok tűnnek elő: hogy vidéken az emberek nem éreznek maguk előtt jövőképet, nem tudják, milyen holnapra tekinthetnek, hogy nincs Magyarországon termelési biztonság, nincs értékesítési biztonság, senki nem segíti a termékek piacra jutását, hogy a támogatáspolitika kiszámíthatatlan és diszkriminatív, és sorolhatnám tovább. Ezek a valódi kérdések. Ezekre a Fidesznek nincs válasza. És mivel nincs válasza, elkezdett beszélni a földről. A földről pedig azért beszél, mert nincs mondanivalója a mezőgazdaságról. Ez a pontos helyzet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonlóképpen lehetne a szociális, a jövedelmi és egyéb viszonyokról is szólni. Itt többen a figyelmünkbe idéztek különféle statisztikai adatokat. Én is mondanék egyet, ami a családtámogatást illeti, mert ezt önök nem mondták. Arányiban nem változott ez alatt a kormányzati ciklus alatt a családtámogatás összege, pontosabban aránya; a GDP-ből történő részesedés '98-ban 2,2 százalék volt, ma 2,3 százalék, egytized százalékkal változott. Ez pedig azt jelenti, hogy belső átcsoportosítást hajtottak végre a leginkább rászorulók terhére, akiket igazán támogatni kellene, a tehetősek javára. Ha ez siker, akkor persze kétségkívül azt lehet mondani, hogy gratulálunk hozzá.

Meg kell azt is említenem, hogy egyébként számomra az egyik legsúlyosabb dolog az volt ma, hogy egyetlen önkritikus félmondatot nem hallottam kormánypárti képviselőktől. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy minden tökéletes, minden hibátlan, minden működik? (Rockenbauer Zoltán: Ugye, nem gondolja komolyan, hogy minden rossz?) Én egy fél szó igazi, belülről jövő, őszinte emberi hangú önkritikát nem hallottam. Ha önök komolyan gondolják, hogy egy ország három-négy évét értékelve ez az egyetlen út, hogy dicsérni önmagunkat, és mindent tökéletesnek beállítani, akkor ez önmagáért beszél.

Ennek egy csodálatos terméke - javaslom, hogy szakdolgozatban valaki írja meg -, hogy a statisztikatudományt sikerült egy új fejezettel kiegészíteni, egy új viszonyszám, egy új mutató jött létre: beszéljünk a múltról, lehetőleg az adatait minél rosszabbnak bemutatva, és beszéljünk a jövőről, hogy majd mi lesz, és a kettőt hasonlítsuk össze. Ezt én álom/hazugság mutatónak nevezem, ami egy szakmai nóvum (Taps az MSZP padsoraiban.), és kétségkívül az álom természetesen arról szól, hogy mi lesz jövőre, meg utána, mit tervezünk, a hazugság meg az, hogy minden rossz és tökéletlen volt az elmúlt ciklusban. A legkevesebb szó a kormánypártok részéről itt ma tulajdonképpen erről a három évről esett, pedig a vitanap erről szólt; nem a múltról, nem a jövőről, hanem erről a három évről.

Úgyhogy őszintén szólva azt gondolom, hogy istenigazából az történt, ami várható volt, a Fidesz nevében a kormánylogó alatt elmondottak azt igazolták, hogy most sem történt más, mint eddig minden esetben, amikor a Fidesz fel akarta mutatni teljesítményének csúcsait; csak úgy tudja magasnak láttatni azokat, ha körülöttük ás egy hatalmas árkot, a gödörből nézve ugyanis a járda szintje is magasföldnek látszik. Ez a dolog lényege.

Éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy az emberek is értékelni fogják ezt a politikai vitanapot, ők is a saját életük tapasztalatain keresztül fognak viszonyulni hozzá, és természetesen lesznek, akik elismerik a kormány teljesítményét, lesznek, akik súlyos kritika alá veszik, de, hogy nem úgy áll a dolog, ahogy önök beállították, hogy minden '98-ban kezdődött, előtte minden rossz volt, most pedig minden tökéletes, abban abszolút biztos vagyok. Remélem, hogy majd figyelni fognak az emberek a mi programunkra, amely a vidéknek, a mezőgazdaságnak, az oktatásnak, a vállalkozásoknak, a munkavállalóknak valóságos megoldást ígér, méghozzá demokratikus viszonyok között, a játékszabályok betartásával. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)