Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról beszélünk, akkor röviden nem árt visszatekinteni e törvény történetére, a törvény végrehajtásának a folyamatára.

Senkit nem lep meg, ha felidézem, hogy ez a jogszabály összehangolt politikai támadás kereszttüzébe került a megalkotása után szinte azonnal, és ez teljesen független volt a tényleges szakmai megfontolásoktól. Sokan biztosak voltak abban, hogy a politikai támadás alatt összeroppan a törvény végrehajtása. Emlékeztetem a képviselőtársaimat, hogy 27 bírósághoz adtak be keresetet az időközben megszületett miniszteri határozatok ellen, abban bízva, hogy majd a bíróságok megsemmisítik ezeket a határozatokat, és ennek következtében maga a jogszabály is megsemmisül. Azonban a bíróságok minden keresetet elutasítottak.

Ennek a politikai össztűznek a másik színtere a regionális egészségügyi tanácsok fórumrendszere volt, hiszen egyes tanácsok két-három perc alatt döntöttek arról, hogy nem kívánnak érdemben foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyeket a törvény feladatkörükbe utalt. Most nem akarom részletezni, hogy milyen vezetésű tanácsokról volt szó. A miniszter és az akkori kormánykoalíció magára maradt a törvény végrehajtásában. Azonban a bírósági elutasítások után és a józan szakmai megfontolások előtérbe kerülését követően megnyugodtak a kedélyek, és ha nehezen is, de megtörtént a törvény végrehajtása.

Az idén szeptemberben meghozott és kihirdetett alkotmánybírósági döntés után azonban megint többen elérkezettnek látták az időt, hogy visszatérjenek a korábbi politikai logikához, annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy az Alkotmánybíróság nem az egész törvényt semmisítette meg, hanem a kapacitáselosztás egyes eljárási és hatásköri kérdéseiben foglalt állást. Határozott indoklása több fontos megállapítást tett a kapacitások elosztásával kapcsolatban. Közülük is kiemelkedő jelentőségű az az álláspont, amely szerint a szakellátási kapacitások elosztása nem önkormányzati, hanem állami feladat. Az Alkotmánybíróságnak ez a véleménye határozta meg az új eljárás kialakításával kapcsolatos kormányzati mozgásteret.

Tisztelt Országgyűlés! Szeptember után az egészségügyi kormányzatnak döntéseket kellett hoznia abban a kérdésben, hogy elkészíti-e az új szabályozást, vagy a kapacitások elosztásában tudomásul vesz egy befagyott, mozdíthatatlan helyzetet.

(9.00)

Nyilván amellett szóltak nyomósabb érvek, hogy új szabályozás szülessen, hiszen egyébként nem tudunk mozdulni, és a törvény hatálybalépése óta eltelt idő tapasztalatai is erősítették a törvény egyes pontjainak a módosítási igényeit. Nem beszélve arról, hogy a járóbeteg-ellátással kapcsolatos kérdéseket is újra kellett gondolni, hiszen a korábbi törvény 2006. december 31-ével rögzítette a járóbeteg-szakellátási kapacitásokat.

Elnök úr, a szocialista frakció véleménye szerint a benyújtott törvényjavaslat messzemenően kielégíti az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott követelményeket, és az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény egyéb rendelkezéseinek módosítását jó irányba tett lépésként értékeljük. Az új rendelkezések alapvetően a betegellátás szempontjainak figyelembevételével teszik áttekinthetőbbé, rugalmasabbá és egyértelműbbé a kapacitások elosztását és az ezzel kapcsolatos döntési hatásköröket.

Ezek közül kiemelkedő fontosságúnak tartjuk az alábbiakat. Először: a törvényjavaslat a kapacitások elosztásából kiveszi a minisztert, és helyette a döntéseket regionális szintre telepíti. Másodszor: nem mond le a regionális szintű konszenzusok kialakításának esélyéről, de a regionális egészségügyi tanácsoknak döntési kompetencia helyett ezeket a konszenzusokat, kompromisszumokat javaslattételi feladatkörben kell kialakítani. Harmadszor: a döntések kezdeményezésében és végleges változatának kialakításában kulcsszereplő lesz az ÁNTSZ és az egészségbiztosítás regionális vezetője. Negyedszer: a törvényjavaslat megerősíti a fenntartó kapacitásváltoztatási kezdeményezési jogait.

Egyetértünk a törvényjavaslatnak azzal a kiindulási pontjával, hogy a települési és megyei önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségüket a mindenkori lekötött kapacitások mértékének és szakmai összetételének megfelelően, a törvény szerinti ellátási területen teljesítik. Ennek rögzítése régóta váratott már magára, és várhatóan sok vitát előz meg. A fekvőbeteg-szakellátási kapacitások mennyiségét a törvényjavaslat nem változtatja meg, ugyanakkor az országos feladatkörű speciális intézetek és a súlyponti kórházak számára védettséget ad annak rögzítése, hogy milyen mennyiségű szolgáltatásokért jogosultak finanszírozásra.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szerinti új szabályozás jelentősen megnöveli a regionális egészségbiztosítás feladatát és felelősségét. Megnyitja annak lehetőségét, hogy az új rendelkezések alapján csak olyan szolgáltatótól vásároljanak a biztosítottak részére szolgáltatásokat, amelyek megfelelő minőségűek és hatékonyságúak. A regionális egészségbiztosítási szervezet számára ez annyiban új feladatkör, hogy a korábbinál jóval több eszközt kap ahhoz, hogy a minőségi elvárásokat nem teljesítő szolgáltatóktól visszalépjen, és a betegek számára más szolgáltatóknál biztosítson ellátást a betegek nagyobb biztonsága érdekében. Természetesen ez egy folyamat, amelynek a törvény hatálybalépési napja a kiindulópontja.

Elnök úr, a törvényjavaslatról - mint ahogy ez már elhangzott - ötpárti egyeztetést kezdeményeztünk. Az egészségpolitikával foglalkozó ellenzéki képviselőtársaim egyéni véleményként a javaslat sok pontját tartották szakmailag megfelelőnek, de látjuk, hogy ezek a vélemények nem feltétlenül csengenek egybe a hivatalos álláspontokkal. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Ugyanakkor az lenne a kívánatos, ha szakmai és nem politikai szempontok alapján mérlegelnék a támogatást. Azt javasolom magunknak, hogy kerüljük az ideológiai csapdákat, és ne ezen a törvényen kérjük számon 2006 amúgy elkerülhetetlen egészségügyi reformkényszerét.

A Magyar Szocialista Párt mindezek jegyében javasolja a törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását, és csatlakozom Schvarcz Tibor képviselőtársamhoz: nyitottak vagyunk minden olyan módosító indítványra, amelyet a jobbítás szándékával nyújtanak be képviselőtársaim.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)