Felszólalás adatai

Rögtön az 1. oldalon, az előterjesztés 1. §-ában találkozhatunk egy olyan döbbenetes számadattal, hogy az NMHH 20 milliárd forinton ült 2012-ben. Egy ilyen felhalmozásról beszélünk, aminek semmiféle szakmai indoka nincs, sokkal inkább hatalomtechnikai indoka lehet, hiszen a kormányzat itt kormányokon átívelően próbálta bebetonozni magát. És bár most is láthattuk, hogy a kormánynak úgymond nincs álláspontja erről a törvényjavaslatról, ők tiszteletben tartják ennek az autonóm hatóságnak a zárszámadását is. Azonban ez egy cinikus hozzáállás a megítélésem szerint. Az, hogy mossák kezeiket mindennel kapcsolatban, ami a médiában történik, miközben tudjuk jól, hogy milyen komoly befolyása van a médiának, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a Médiatanácsban is csak fideszes tagok ülhetnek, a médiát ellenőrző legfontosabb testületben.

Tehát azok után, hogy mossák kezeiket, még csak nem is interpellálhatjuk, nem is kérdezhetjük nemhogy a kormány tagjait, no de hát akkor legalább a Médiatanács, a médiahatóság képviselőjét kérdezhetnénk normális esetben, ahogy a legfőbb ügyészt is kérdezhetjük. Itt azonban nem, ilyen jogköre sincs egy országgyűlési képviselőnek, hanem az ilyen éjszakai vitákon fogalmazhatjuk meg a kritikai észrevételeinket, mint akár itt az 1. §-sal kapcsolatban, hogy 20 milliárd forinton úgy ültek, hogy ennyi pénzt, azt gondolom, a szektoron belül is fel lehetett volna használni és rendkívüli hasznossága lehetett volna, de a központi költségvetésen belül pedig végképp volna helye. És most nem kívánok a napirendtől arra javaslatokat tenni, hogy mit lehetett volna 20 milliárd forinttal kezdeni ebben a társadalmi helyzetben.

Inkább átlépek a 4. § (2) bekezdésére, ha lehet, egy még felháborítóbb dologra, ugyanis a 18 milliárdos maradványból több mint 6 milliárdot egy nyilvántartás kialakítására különítettek el. Már a bizottsági ülésen is szóvá tettem, hogy ez akármiféle nyilvántartás is, azért ennyi pénzt elkölteni, azt gondolom, még az amerikai titkosszolgálat sem tud, pedig ők azért elég sok mindent nyilvántartanak rólunk is, a szövetségeseikről is, sorolhatnánk, hogy mi mindent, de még talán ők sem költenek ennyit egy nyilvántartásra. Talán csak Kubatov Gábor lehetne a megmondhatója, hogy mi kerülhet közpénzből több mint 6 milliárd forintba egy nyilvántartás esetén. Egészen pontosan az elektronikus hírközlésről szóló törvényben és annak rendeleteiben foglalt feladatok hatékony és korszerű ellátásához szükséges informatikai és egyéb fejlesztések - no hát ebbe aztán beleérthetünk, amit akarunk -, így különösen az egységes, átlátható - no persze -, széleskörűen alkalmazható nyilvántartások. Ezt idéztem, ez az, ami több mint 6 milliárd forintba kerül. Baross Gyula úr, az NMHH főosztályvezetője, azt gondolom, hogy érdemi választ nekem nem tudott adni. Azt mondta - idézem -, hogy az elektronikus közműnyilvántartások létrehozására 2017 végéig használhatják fel az elkülönített forrást. Nem kaptunk választ arra, hogy miért kerül ez ennyibe, és azt gondolom, hogy amióta a kormányzat egy ilyen orwelli világot alakított ki szűk hazánkban, jogos a félelmünk és a gyanúnk, hogy ezt nem egészen helyes célra fogják felhasználni, de szakmailag semmiképp sem indokolható ennyi közpénz elfolyatása.

Hogy azért valami pozitívat is mondjak: az azért mindenképpen örömteli, hogy a 208 millió forint költségvetési támogatást időközben a kormány megvonta. Ez nagyon helyes, hiszen normális esetben fel kellene tudni tartani magát a hatósági bevételekből.

S itt van bizony a legnagyobb kérdés és önellentmondás, hiszen a 6., 7. és 8. oldalon egymással ellentétes adatokat találhatunk azzal kapcsolatban, hogy a médiaszolgáltatási díj miért esett a 6. oldal szerint 815 millió forinttal, csaknem a negyedével, a 7. oldal szerint 350 millióval és a kötbérbevétel 90 millióval, a 8. oldalon pedig a médiaszolgáltatási díjbevétel 600 millió forinttal esett. Nem igazán értem, hogy melyik a helyes összeg, pedig vélhetően ugyanarról van szó és nem három különböző tételről, hiszen mindegyiknél az eredetileg tervezett bevétel 3,5 milliárd forint volt, és ehhez képest esett a médiaszolgáltatási díj 600, 350 vagy 815 millió forinttal. Az indokolás persze hivatalosan a Neo FM kieső bevételét határozza meg. Hát mondjuk ki, hogy ez az eredménye a politikai mutyik eredményeként létrejövő vállalkozásoknak, amit láthattunk itt még a Jobbik megjelenése előtt, a parlamenti választások előtt, amikor lenyúlták a két nagy kereskedelmi rádiót.

S nagyon szomorú az is, hogy a nagy kereskedelmi adók befizetési kötelezettségét az NMHH 1 millió forintról nemes egyszerűséggel lenullázta. Ezzel szemben a Jobbik a sorozatos törvénysértéseik miatt és a társadalomromboló hatásukat is kompenzálandóan arra fog törekedni, a kormányra kerülése esetén legalábbis, addig pedig csak felkérni, felszólítani tudjuk önöket, hogy csökkentsék az állami költségvetésnek a médiával kapcsolatos kiadását a kereskedelmi médiumok befizetéseiből.

(18.30)

Erre azonban, ugye, nem látunk példát. A reklámadót is elutasították, nevetséges bírságokat szabnak ki, és sorolhatnánk, de önmagában azt gondolom, hogy a frekvenciadíjak csökkenése is a legbeszédesebb példája annak, persze az Európai Unió követelményére hivatkozva, hiszen itt van gazdasági szabadságharcnak nevezett, leginkább valamiféle táncsorozat, egyet előre, kettőt hátra módon. Hiszen valójában az Unió diktátumainak megfelelve akár a médiatörvényben is bármilyen módosítást végrehajtanak, amelyet korábban, ha akár ugyanazt a követelést fogalmazta meg a Jobbik, egymillió magyar választópolgárt képviselve, azt figyelmen kívül hagyták. Ellentétben, amikor az Európai Unió diktátumaként ez előterjesztésre került, akkor önök szó nélkül ezt megszavazták.

Végül szeretnék néhány szót ejteni a köztelevízió székházvásárlási botrányáról, ugyanis nagyon keveset hallunk úgy általában az elszámoltatásokról, de bizony itt a székházmutyi kapcsán is azt látjuk, hogy teljes az eredménytelenség. Ennek az ügynek a kapcsán, amit a 9. oldalon látunk, legkevesebb 50 milliárd forint kárt okozott, és hát ennek kapcsán egyetlenegy szocialista politikust sem ültettek börtönbe, de még a vádlottak padjára sem. Pedig akkor, amikor ezek az összegek sokakat lesokkoltak, akkor itt bizony nagy ígéretek hangoztak el, hogy ennek a felelőseit meg fogják találni. És hát örülnék, hogyha egy kimutatást látnánk azzal kapcsolatban, hogy mennyibe került ez az egész székházmutyi, mert ez az 50 milliárd forint még csak a vásárlásé volt, de előtte évekig bérleti díjat fizetett az MTV, nem is keveset, és sok egyéb költség is felmerült ezzel kapcsolatban, ezért azt gondolom, hogy érdekes lenne egy átfogó kimutatást végezni, hogy az állam soha többé ne sodródhasson ilyen helyzetbe.

Nagyon jó lenne, hogyha az ilyen korrupciós vagy minimum korrupciógyanús eseteknek, hogyha nemcsak egy szimpla szakmaiatlanságról, felelőtlenségről, hazardírozásról, hűtlen kezelésről van szó, hanem ha valaki ezen nyert is, akár még a döntéshozók közül is... - természetesen, nem a beruházót, az építtetőt említem, hiszen az ő oldaluk és az ő mérlegük is egyértelmű, akárcsak az állami mérleg, ami itt most legutóbb 50 milliárd forinttal terhelte meg a költségvetést hosszú évek kifizetései után, tehát jó lenne, ha ennek valamiféle felelőseit is látnánk. Ezzel kapcsolatban azonban úgy érzem, hogy a hatóság sem tett meg minden tőle telhetőt. Nem beszélve azokról az elszámoltatási kormánybiztosokról, akikből azért mindenképp többet láthattunk már itt az elmúlt években, mint ahány elszámoltatottat sajnos.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)