Felszólalás adatai

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány kormánypárti képviselőtársam indulatosan meg rezignáltan jegyezte meg, hogy az ellenzék részéről csak kritika van, hogy nincs elismerés, hogy hiteltelen akkor a kritika, ha nincsen elismerés. Én, aki itt négy évig kormánypártiként ültem ezekben a padokban, átéltem azt az érzést, amit önök éreznek. Érzek némi empátiát ezért önök iránt - csak hát van egy nagy dilemma! Megkérdezem önöktől, hogy milyen szempontok alapján lehet bírálni egy kormánypárti platformot, mondjuk, a költségvetés tárgyalásakor. Az önök szándékai alapján? Ez is lehet egy szempont, bár ezt a szándékot nehéz ellenőrizni. Vagy van-e mérhető, olyan mérhető eredmény vagy számsor, ami alapján egzaktan, valóban reálisan lehet bírálni egy költségvetést?

Én azt mondom, hogy lehetne folytatni ezt a találgatást. Marad egyetlenegy szempont, illetve két szempont: az, hogy önök mit ígértek a választásokon, de ennél még egzaktabb, hogy mit írtak le a kormányprogramban. Tehát ne vegyék tőlünk zokon azt, hogy mi számon kérjük az önök ígéretét és leírt vállalásait! Ugyanis ha ezt önök zokon veszik, akkor a saját kormányprogramjukkal mennek szembe. Én ígérem, hogy semmi mást nem fogok ezen a költségvetésen számon kérni, mint azt, amit önök a kormányprogramban leírtak.

Néhány gondolatot szeretnék kifejezetten a közoktatásra koncentrálva megjegyezni. A közoktatásra szánt költségvetést két szempontból vizsgálom. Az egyik a közoktatási törvény nyári módosítása kapcsán keletkezett kötelezettségek, illetve az önkormányzati finanszírozás egészéhez való viszony alapján. Ugyanis az önkormányzat, illetve a közoktatás finanszírozása nem egy önmagáért való valami, hanem valamihez lehet csak mérni: lehet mérni az elmúlt évihez, az elmúlt öt évhez, de lehet mérni a költségvetésen belül való súlyát is.

Első kérdés, illetve első állítás: a közoktatási törvény nyári módosítása többletköltséget jelent 2001-ig folyamatosan a közoktatásban. Ezt a kormány megjelent képviselője az oktatási bizottságban az idén 35 milliárdra teszi, a mi számításunk szerint 50 milliárdra tesszük ezt az összeget, de nincs vita abban egymás között, hogy emelkedni kell a közoktatási törvény módosítása után a közoktatásra fordított összegeknek.

Kérdés: van-e ennyi többletforrás a költségvetésben? Ezt újabb alkérdéssel lehet továbbvinni: emelkedett-e ennek megfelelően a normatíva? És íme, az első dicséret: igen, kedves képviselőtársaim, jelentősen megemelkedtek a közoktatásra fordított normatívák. Van olyan normatíva, amely közel 50 százalékkal - nagyon dicséretes dolog ez! Nekünk is, oktatáspolitikusoknak, szocialista oktatáspolitikusoknak az elmúlt ciklusban ez volt a célunk. De értelmezhető-e ez a jelentős közoktatási normatívaemelkedés önmagában? Nyilvánvaló, kedves képviselőtársaim, hogy két szempontból értékelhető.

Az első kérdés, amit már egyszer feltettem, de utána jött az alkérdés, vagyis a kérdések kérdése az, hogy a normatívák emelkedése valódi pluszforrásként jelenik meg az önkormányzatoknak juttatott költségvetési források között, és akkor sajnos, kedves képviselőtársaim, az előbbi határozott igenemet határozott nemmel kell folytatnom. Mert itt arról van szó, hogy az önkormányzati finanszírozás egésze, bár vitatható, hogy mennyivel - mert ugye, a költségvetési törvény 7,9 százalékról szól, de az ÁSZ csak 6,3 százalékot ismert ebből el -, de ha azt mondjuk, hogy most egy kicsit a kormánypártoknak drukkolva vagy az országnak drukkolva elhiszem, hogy 6 százalék lesz az infláció, akkor azt mondom, hogy az önkormányzati finanszírozás jó inflációkövető, tehát reálértéken marad.

Na de kedves képviselőtársaim, akkor ettől kezdve pontosan hiányzik az a 35-50 milliárd az önkormányzatok költségvetéséből, mert hiába emelkedett a normatíva, de nem emelkedett annyival az önkormányzatok finanszírozása! Tehát egy ördögi körbe kerültünk, és sajnos, ha önök a szívükre teszik a kezüket - és tudom azt, hogy önök között számosan önkormányzati képviselők voltak vagy jelenleg is azok -, akkor tudják, hogy a normatívaemelkedés tényleges javulást az önkormányzatok helyzetében, de még az oktatás finanszírozásában sem jelent. Ugyanis az a nevezetes 15 százalékról 5 százalékra való lecsökkentése a személyi jövedelemadóból átengedett, szabadon felhasználható részből az a 10 százalék, ami azt a normatívaemelkedést befedi. Tehát itt nem arról van szó, hogy emelkedett az önkormányzatok finanszírozása, hanem egy átcsoportosítás jött létre, amelyre, ha most jóindulatú vagyok, és pláne miért ne lennék jóindulatú oktatáspolitikusként, azt mondom, hogy az oktatásnak tett gesztus. Na de! Na de!

Az önkormányzatoknak közben - a költségvetési törvény más fejezetéből ki lehet olvasni - nőnek a feladatai! Nőnek a feladatai a lakástámogatási rendszer módosulásával, nőnek a feladatai a munkanélküli-ellátás változásával, nőnek a feladatai az okmányirodák megszervezésével, és folytathatnám a sort, amelyek további összegeket emésztenek fel, vagy szükségeltetnek az önkormányzati finanszírozásból.

Itt nyilvánvalóan konfliktus keletkezik - mégpedig nem tudom, hogy hogyan feloldható konfliktus - az önkormányzatok intézményfenntartó, intézmény-fenntartási feladatai között. Nem fogja tudni az önkormányzat, hogy melyik ujját harapja. Ha teljesítem a közoktatási törvény előírásait, akkor nem tudom teljesíteni azokat az új plusz feladatokat, amelyeket a törvénymódosítás szintén előír a költségvetési törvényben.

Tehát legyünk reálisak! Örüljünk - együtt örülök önökkel - a normatíva emelkedésének! De ez a normatívaemelkedés semmit nem fog akkor jelenteni, ha az önkormányzati finanszírozás az adott szinten marad a költségvetési törvényben. Ha csak 6,3 százalék, de még ha 7,8, elhiszem, 7,8 százalékkal fog nőni az önkormányzati finanszírozás, akkor sem fognak még nominális értékben sem növekedni az oktatási célra szánt kiadások!

Néhány szót hadd szóljak a bérekről a közszférában. Van egy jó hír. Ez nevezetesen az, hogy egységesen 8,25 százalékban állítja be a költségvetés a közszférában prognosztizált béremeléseket. Ez egy jó hír. Jó hír, mert én a magam részéről mondom, dacára annak, hogy ebben az évben - még '99-ben vagyunk - úgynevezett fókuszált béremelést hajtottak végre a pedagógustársadalomban, most azért vannak ám már ilyen hangok: ha ez volt a fókuszált, mi jön most, ha nem fókuszálnak? Tehát vannak itt már olyan hangok, kedves képviselőtársaim, hogy abban a fókuszált béremelésben több volt azért a csinnadratta, mint a tényleges emelkedés, mert én hoztam azért egy számsort a saját iskolámból, amit már az előbb egy kétpercesben felolvastam, ami arról szól, hogy a minőségi bérezés 3 százalék általános béremelésben való szétterítése nem volt egy sikerült - vagy legalábbis nem volt egy teljesen sikerült - cselekedete a kormánynak.

(22.00)

Nem igazán segített annak sem, aki 3 százalékot kapott, de ezt nem nagyon lehetett megérezni, viszont nominális bércsökkentést jelentett azoknak, akiknek minőségi bérezésben volt részük, és október 1-jén meglátták a fizetési borítékukat. Nagyon szeretném, ha a kormány feladná azt a merev álláspontját, hogy még tárgyalni sem hajlandó a minőségi bérezés további kiterjesztéséről.

Tehát van ez a jó hír, de térjünk vissza ahhoz, hogy egységesen 8,25 százalék. Most jön a két rossz hír, mert a kormányprogramban az van, hogy minden évben reáljövedelem-növekedés lesz az iskolákban.

Kedves Képviselőtársaim! Ezzel már egy kis probléma lesz, mert a költségvetési törvény is úgy fogalmaz, hogy csak 5 százalékot garantál a költségvetés a 8,25 százalékból, és 3,25 százalékot ki kell gazdálkodniuk az intézményeknek, ki kell gazdálkodniuk az önkormányzatoknak, úgynevezett racionálisabb gazdálkodásra kell őket ösztönözni, magyarán szólva bizony itt elbocsátások is kilátásba vannak helyezve.

Véleményem szerint, és ezzel nem vagyok egyedül, ennek a 3,25 százaléknak a kitermelését nem szabad az önkormányzatokra, nem szabad az intézményekre hárítani.

Még egyszer a minőségi munka és a többletmunka elismeréséről. Van egy dolgozókra vetített 1500 forintos - a minőségre, a többletmunkára fordítható - összeg. Azt mondom, meg kellene gondolni, hogy ezt az összeget legalább meg kellene háromszorozni, és akkor valódi jövedelemnövekedés lenne az iskolákban, és ez valódi elismerése lehet a többletmunkának, valódi elismerése lehet a minőségi munkának.

Befejezésül hadd szóljak annak a bizonyos 7 százaléknak a sorsáról. Aki ismeri a közoktatási törvényt, tudja miről beszélek: a közoktatási törvény '96-os módosításában benne volt, mégpedig rigorózusan, hogy a nettó bekerülési költség 3 százalékát pedagógus-továbbképzésre kell fordítani, 2 százalékot térségi feladatokra, 2 százalékot pedig a közoktatás fejlesztésére. Önök '99-ben ezt a 3 plusz 2 plusz 2-t egy egységes 7-be beletuszkolták! Most pedig, 2000-re odáig jutottunk, hogy az Állami Számvevőszék sem volt képes kibogozni, hol a fenében van - bocsánat, ez így hangzott el az oktatási bizottság ülésén -, hova tűnt a 7 százalék, hol keressék ezeket a pénzeket. S akkor a minisztérium képviselője mutogatott, hogy itt, meg itt, meg itt... - így nem lehet költségvetést készíteni! Ha a minisztérium, az ÁSZ nem tudja ezt megtalálni, hogyan tudja ezt, mondjuk, a törvény végrehajtója megtalálni? Ezért nagyon kérjük, hogy ezekre a nagyon fontos feladatokra tessék visszaállítani ezeket az összegeket!

A pedagógus-továbbképzésre egyébként, hadd jelentsem be, mintegy 1 milliárddal kevesebbet fog fordítani a 2000. évben a költségvetés. Ugye önök sem akarják, hogy azt a programot, amely '96-ban elkezdődött, hogy a pedagógus-továbbképzést a minőségbiztosítás egyik legfontosabb elemévé tegyük, visszaszorítsuk? Önök, akik kimondták, nagyon helyesen, hogy a minőségbiztosításra nagy gondot kell fordítani az iskolákban, támadást indítottak a minőségbiztosítás ellen! Támadást indítottak, amikor megszüntették a minőségi bérezést, és csak ezt az egyetlen intézményt, ezt a bizonyos nyolc területi minőségbiztosító intézményt akarják megtartani, és úgy gondolják, hogy ezzel a minőség biztosítva lesz az iskolákban - rosszul gondolják, kedves képviselőtársaim!

Azzal fejezem be, hogy néhány, valóban jobbító szándékú javaslatunkkal szeretnénk jobbá tenni ennek a költségvetésnek az oktatási részét. Szeretnénk, ha ezek közül támogatnák a bérekre vonatkozót, a bejárónormatívát, az 1100 fő alatti települések feltétel nélküli kiegészítő normatívában való részesítését. Ha ezt megteszik, akkor azt mondom, hogy egy lépést teszünk afelé, amit gondolom, önök is igényelnek, hogy az oktatás, általában a magyar költségvetés legyen konszenzus tárgya.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)