Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy Tolna megyei kistelepülésen élő gimnazista, Norbert fordult hozzám. Arról írt a levelében, hogy a bejáróknak, akik úgy járnak középiskolába, hogy egy kistelepülésről kell eljutniuk oda naponta, milyen nehézségei, gondjai vannak, hogy mekkora gondot okoz többek között az, hogy a menetrend nem alkalmazkodik az iskolások, a diákok igényeihez, emiatt gyakran másfél-két órát kell várniuk. Arról is írt, hogy milyen nehézséget okoz ezeknek a gyakran nehéz sorban élő családoknak az, hogy megfizessék azt a bérletárat, ami ahhoz szükséges, hogy eljuthassanak naponta az iskolába, hogy mennyivel nehezebb nekik mind anyagilag, mind pedig időben eljutni például egy jó középiskolába, mint nagyvárosban élő társaiknak. Vagy éppen, hogy mekkora gondot okoz az, hogy a buszindulások, menetrendek miatt a délutáni foglalkozásokban, tehetséggondozásban nem vagy kevésbé tudnak részt venni, mint az adott településen élő társaik.

De hadd mondjak egy másik példát is! 2015 óta  nagyon helyesen  felmérik az általános iskolás diákok nyelvi ismereteit, nyelvi tudásait. Ez a felmérés azt mutatja, hogy rendkívül nagyok a különbségek a nyelvtudásban is a községekben élő diákok és a fővárosban élő diákok között. Például a fővárosban németet tanuló diákok 60 százaléka szerzett jó eredményt ezen a teszten, közben a községekben tanuló nyolcadikos diákok esetében csak 38 százalék ez az arány. Hasonlóképpen angol nyelvből is nagyok ezek a különbségek. A budapesti nyolcadikosok 80 százaléka szerepelt jól a teszten, miközben a községben élőknél ez az arány csak 54 százalék.

Nagyok a nyelvtudásbeli különbségek a régiók között is, mint sok minden más egyébben is. E tekintetben is az észak-magyarországi, valamint az észak- és dél-alföldi régiók iskoláiba járó diákok teljesítenek gyengébben, a legjobban pedig a fővárosi diákok.

Külön hátrányt jelent az is, hogy a községekben élő diákok jó része nem választhatja meg azt, hogy milyen nyelvet tanuljon, például hogy angolt, németet, leginkább ez a két nyelv játszik szerepet, hanem ami az iskolában van, azt kell tanulnia. 80 százalékában ezeknek az iskoláknak nincs módja a diáknak arra, hogy a család vagy a szülő választása alapján döntse el, hogy milyen nyelvet tanul.

Amikor arról beszéltem egy korábbi hozzászólásomban, tisztelt államtitkár úr, hogy az önök által tervezett intézkedés, amely 2020-tól nyelvvizsgához kötné az egyetemi, főiskolai továbbtanulást, éppen a hátrányos helyzetű, adott esetben kisközségekben vagy községekben élő diákokat sújtja, akkor erre is gondoltam, hiszen nekik már hatodikos, nyolcadikos korukban is jelentős hátrányuk van a nyelvtudásban, nyilvánvaló módon őket fogja kiszorítani elsősorban ez az intézkedés a felsőoktatásból.

Vannak más olyan intézkedések is, amelyek hasonlóképpen rajtuk fognak majd csattanni. Ilyen például az önök által folyamatosan lebegtetett középiskolai felvételi szűkítés, az, hogy korlátozni akarják a gimnáziumba járó diákok számát, mert miután tönkretették a szakképzést, a diákok nem akarnak ezekbe a lebutított szakiskolákba, szakmunkásképző intézményekbe menni, ezért aztán folyamatosan lebegtetik, folyamatosan szóba hozzák, hogy na, majd akkor jó adminisztratív módon, egy szigorú felvételi rendszerrel szorítják ki a középiskolákból azokat a diákokat, akik nehezebb sorból jönnek vagy kevésbé sikeresek az általános iskolában.

De hogy mondjak egy kicsit távolabb eső példát is: az, amikor most önök végképp tönkreteszik a vidéki közkultúrát azzal, hogy az egyébként is szégyenletes kulturális közmunkásokat…  abban az értelemben szégyenletes, hogy valódi közalkalmazottak helyett alkalmaztak közmunkásokat, de most már őket is kirakják az utcára, ilyen módon végképp kezelhetetlenné válik a vidéki közkultúra. Ez is ezeken a diákokon, az ő felkészülési lehetőségeiken fog csattanni.

Tartok tőle, hogy államtitkár úr, mint ezt az elmúlt hónapban már megszoktam, ismét szerény személyemmel és a 2010 előtti kormányzással fog foglalkozni. Arra szeretném kérni, hogy ne tegye, mert természetesen értem, hogy ma is nehéz önöknek földolgozni azt, hogy voltak olyan évek, amikor nem önök korlátoztak vagy kormányoztak, de illene ezen túlesni már nyolc év után (Derültség és közbeszólások a kormánypárti sorokból.  Farkas Sándor: Freudi elszólás!), különösen azért, mert lesz is még olyan időszak, amikor nem önök lesznek hatalmon.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem azért kapja egyikünk sem a fizetését, hogy a múlton merengjünk és a múltat értékeljük, hanem azért, hogy megoldásokat találjunk. Arra kérem államtitkár urat, hogy ha válaszol, akkor arra válaszoljon, hogy mit terveznek önök annak érdekében, hogy Norbertnek és a többi kistelepülésen élő diáknak egyszerűbb legyen az élete és több esélyük legyen az oktatásban, az iskoláztatásban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.  Németh Szilárd István: Egyszerűbb élet, Norbert!)