Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé tárgyilagos vitát tudtunk folytatni erről a törvényjavaslatról. Igyekszem, hogy most sem a politikai vágyaikra válaszoljak, de azért egy mondatot hadd mondhassak.

Józsa képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy például az állami szervek által megrendelt szerzői művek a közjót szolgálják, ezért az lenne célszerű, hogy ezeket a szerzői műveket meg lehessen ismerni. De éppen az önök kormányzásának egyik kirívó példája volt bizonyos Ron Werbernek a tanulmánya, amit először egyébként a döntés-előkészítő iratra való hivatkozással nem adtak ki, utána pedig ellenzéki képviselőnek, többek között jómagamnak is betekintést engedélyeztek ebbe a szerzői műbe. Tehát önök pontosan úgy jártak el, amit (Dr. Staudt Gábor: Mint ti!) most kifogásolt, és amit egyébként a hatályos szabályozásból le lehet vezetni. Valóban én is kifogásoltam annak idején, de a hatályos szabályozás is az, hogy a szerzői műveknek van bizonyos védettsége, bizonyos része nem ismerhető meg.

Visszatérve azokra a kritikákra, amelyeket hallottam, még néhány szóban szeretnék ezekre válaszolni. Először is önök úgy fogalmaztak, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joggal szemben csak egy másik alapvető jog védelme állítható, és csak ez alapján lehetne korlátozni a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot. De, kedves képviselőtársaim, most is vannak korlátozások a törvényben! Most is azt mondja a törvény, hogy például a döntés-előkészítő irat nem ismerhető meg. Most is azt mondja a törvény, hogy például a fénymásolásért fizetni kell. Tehát most is vannak olyan korlátozások (Dr. Bárándy Gergely: Az sem biztos, hogy alkotmányos!), amelyek egyébként közvetlenül nem vezethetők vissza, mondjuk, egy másik alapvető jogra, de mondjuk úgy, hogy a józan észre legalább visszavezethető az, hogy a fénymásolás költségét fizetni kell. (Dr. Józsa István: Digitális korban?) A digitalizálásról is van véleményem, és ennek a vitának egy nagyon fontos eleme, hogy amikor mi közérdekű adatokról és egyáltalán adatokról beszélünk és a törvény adatokról beszél, akkor ‑ ezt pontosítsuk ‑ önök meg iratokról beszélnek általában.

Az irat és az adat nem ugyanaz. A törvény szerint nem az irat nyilvános, persze ideértve azt az esetet, amikor az egész irat közérdekű adat, akkor természetesen maga az egész irat nyilvános, de nem mindig ez a helyzet. Pont az a lényege ennek az egész problémának, hogy a közigazgatás iratokkal, aktákkal, ügyekkel dolgozik, az adatigénylő pedig egy bizonyos adatot vagy több adatot kér ki. Ezért az iratokból ki kell választani a közérdekű adatot, vagy abból ki kell gyűjteni a közérdekű adatot. Az irat automatikusan nem lehet nyilvános. Természetesen, mondom, előállhat az a helyzet, hogy az egész irat nyilvános, de nem mindig ez a helyzet, és egy komoly munkaerő-igényes munka során kell megállapítani, hogy az iratból mi az, ami közérdekű adat, és pontosan hogyan kell teljesíteni az adatigénylő kérését.

Nagyon egyszerű lenne a helyzet, amit többen ajánlgattak. Nagyon egyszerű lenne a helyzet, ha azt mondaná a törvény, hogy bizonyos állami szervek iratait, egyszerűen fogalmazva, egy az egyben nyilvánosságra kell hozni, fel kell tenni a honlapra.

(20.20)

Vannak ilyen iratok, tehát vannak ilyen iratok, amelyeket nyilvánosságra kell hozni, és van is ilyen, úgynevezett különleges közzétételi kötelezettség vagy közzétételi listák vannak, ahol nyilvánosságra kell hozni bizonyos szerződéseket vagy a szerződések alapvető adatait. Tehát ezt a hatályos törvény ismeri, de mégis, a valós helyzet az, hogy az irat és az adat nem esik egybe, ezért kell az adattal dolgozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közöttünk fennálló vita ellenére is változatlanul az az álláspontunk, amit itt Tuzson Bence képviselő úr eléggé plasztikusan kifejtett, hogy ahogyan eddig is, úgy a jövőben is a közérdekűadat-igényléssel kapcsolatos vita, tehát az az alapvető kérdés, hogy vajon köteles-e kiadni az állami szerv az adatot, vagy az adatigénylő kérelmét teljesíteni kell-e vagy sem, hogyha ebben úgy érzi az adatigénylő, hogy korlátozzák a közérdekű információhoz fűződő jogát, akkor természetesen bírósághoz mehet, vagy előtte igénybe veheti az adatvédelmi hivatalnak a közbenjárását vagy eljárását. Nem lehet tehát másként megoldani, ez egy olyan konfliktus, ami mindig is okozhat jogvitákat, és erre a jogvitára a fennálló szabályokat inkább bővíti ez a törvény, hiszen a titokfelügyeleti eljárás tekintetében megteremt egy újabb jogorvoslati lehetőséget vagy egy újabb hatékony jogorvoslati lehetőséget arra, hogy végül is hozzáférhessen az állampolgár az őt valóban megillető közérdekű adatokhoz.

Tehát nem változik az alapvető rend, az alapvető rend szerint a közérdekű adatokat ki kell adni, de ennek az előállítása, a közérdekűadat-igénylés teljesítése igazgatási költségekkel jár, ezeknek az igazgatási költségeknek egy részét kívánja megtéríttetni ez a javaslat, úgy, ahogyan egyébként eddig is fizetnie kellett egy részét az adatigénylőnek. És nyilván sohasem lesz olyan közérdekűadat-igénylés, amelyben viszonylag egyszerűen teljesíthető az adatigénylő kérése, és azért pénzt kérnének. Tehát hogyha például elektronikusan megvan az adat, akkor elektronikusan nem fognak érte kérni költségtérítést.

A törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt, hogy hozzon egy ilyen kormányrendeletet, amely ezeket a költségeket meghatározza, tehát nem lesz abban a helyzetben az adatigénylő, hogy ne ismerné, milyen költségeket lehet vele szemben érvényesíteni. Ezt a kormányrendeletet ‑ ahogyan Tuzson Bence elmondta ‑ alkotmánybírósági kontrollnak lehet alávetni, és természetesen ennek a kormányrendeletnek az alkalmazása is okot adhat bírósághoz fordulásra, bírósági kontrollra vagy az Adatvédelmi Hatóság közbenjárására.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat vitája során megint csak szeretnék hivatkozni arra, hogy az alaptörvényünk szerint a törvényekről, a jogszabályokról azt kell feltételezni, hogy azok jóhiszemű és a józan észnek megfelelő, erkölcsös célt szolgálnak ‑ kérem, hogy vegyék figyelembe ezt. Engem a vita nem ingatott meg abban, hogy ez a törvényjavaslat erkölcsös célokat szolgál, és alapvetően jóhiszemű a kormány, amikor a törvényjavaslatot önök elé terjesztette. Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)