Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kölcsey Ferenc mondatával kezdeném expozémat, aki Parainesis című művében így ír: "Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetségig mívelni kötelesség." Ennek a kötelességünknek teszünk eleget, amikor benyújtjuk a törvényjavaslatunkat.

A nyelv védelme és tudatos ápolása elsőrendű nemzeti feladat. A történelem lassú sodrásában a magyar nyelvnek mindig volt elegendő ideje és ereje, hogy a jövevényszavakat a maga képére formálja, olyannyira, hogy ma már számos szavunkról nem is érezzük, hogy nem magyar eredetű. Az utóbbi fél évszázad, különösen pedig az elmúlt évtized, előnytelen változásokat hozott ezen a téren. A korábbi bezártság megszűnése, a tömegkultúrák akadálytalan behatolása erőteljes nyomokat hagyott nyelvünkön, és ennek a folyamatnak csak az elején vagyunk.

Miközben a nemzet felemelkedéséhez elengedhetetlen, hogy minél szorosabban kapcsolódjunk a világ fejlettebb részeihez, az ezzel járó nem kívánt mellékhatások próbára teszik a magyar nyelvet is. Bár a nyelvészek és a lelkes nyelvművelők tudatosan igyekeznek a nyelvet fejleszteni, ma sincs megfelelő szavunk például a szoftverre és a fájlra, hogy csak a leggyorsabban fejlődő technikai szaknyelvre utaljak, de számtalan más példát is lehetne említeni. Szerencsés, és egyben szellemes ugyanakkor, új honlap szavunk, mely már gyökeret is eresztett, ez azonban csak egy ritka, egyben üdítő kivétel.

A tömegkultúra megjelenése hazánkban a szellemi és tárgyi kultúra minden területén érzékelhető, az öltözködésben és a zenei ízlésben éppúgy, mint a nyelvben. Budapest belvárosától a legeldugottabb kisközségig tapasztalható, hogy a reklámok, az üzletek feliratai egyre több helyen idegen kifejezéseket tartalmaznak, és gyakoriak immár az olyan feliratok, amelyekben magyar szó elő sem fordul.

(18.10)

A rádió és a televízió is rendszeresen sugároz immár ilyen reklámokat. Közismert tény, hogy a gyerekek és a fiatalok úgy nézik a tévéreklámokat, mint szüleik a korábbi évtizedekben az esti mesét. Általános tapasztalat, hogy romlik a felnövekvő ifjúság szókincse és stílusa, s ennek egyik oka éppen a reklámok káros hatása. Nagy mennyiségben záporoznak tehát ránk az idegen nyelvi hatások, és a magyar nyelv önfejlődése immár nem képes felvenni ezt az egyenlőtlen versenyt, ezért széles körben fogalmazódott meg: valamit tenni kellene e jelenségek térnyerése ellen.

A nyelvművelő-társadalom, a nyelvészek már régóta szorgalmazzák a hathatós fellépést, nemrégiben pedig a hazai és a külföldön élő nagy magyar tudósokat tömörítő Magyar Professzorok Világtanácsa tett közzé felhívást a magyar nyelv védelme érdekében. De nemcsak ők, a tudomány emberei érzik a veszélyeket, hanem minden magyar ember, aki anyanyelvének helyes használatára érzékeny. Komoly igény nyilvánul meg a nyelvvédelem iránt. Ennek sokféle öntevékeny társadalmi egyesületi formája mellett a törvényalkotással szemben is jogos igények fogalmazódtak meg. Grétsy László professzor úr, a nyelvészeket és a nyelvvédőket képviselve tolmácsolta a kormányzatnál ezt az igényt, és egyben javaslatot tett a reklámok, üzletfeliratok és más közterületi tájékoztató feliratok nyelvhasználatának szabályozására.

Nincs mit titkolni azon, sőt nagyon is büszkék vagyunk arra, hogy a törvényjavaslat fő szabályozási elveit szinte készen kaptuk a nyelvészektől. Örömünkre szolgál, hogy egy valós szakmai és társadalmi igénynek megfelelő, egyben tudományosan is megalapozott és a kormány törekvéseivel is messzemenően összhangban álló törvény megalkotására van lehetőségünk; hadd utaljak csak ebben a körben a kormányprogram magyar nyelvre vonatkozó bekezdésére.

Fontos hangsúlyozni, hogy a most benyújtott törvényjavaslat nem nyelvtörvény. Semmi köze a térségünk egyes országaiban az elmúlt években megalkotott rossz emlékű nyelvtörvényekhez, azok ugyanis a nemzetállam hivatalos nyelvét kívánták védeni, és gyakran a kisebbségi nyelvek, sokszor éppen a magyar nyelv ellen irányultak. Ezek a nyelvtörvények tehát mások ellen szólnak, a mi tervezetünk pedig senki ellen sem, hanem csakis édes anyanyelvünkért kíván tenni. Nem a másokét akarjuk bántani vagy tiltani vele, hanem a magunkét védelmezni.

A kormány törvényjavaslata nem érinti a magyarországi kisebbségek nyelvi jogait, hanem a magyart védi az idegen nyelvi hatások ellen. A javaslat világosan és egyértelműen rögzíti: a benne foglalt követelmények nem érintik a kisebbségek jogairól szóló törvényben foglalt azon jogokat, amelyek a települések, közterületek, közintézmények feliratainak kisebbségi nyelven való megjelenítésére vonatkoznak. Ez a hatályos szabályozásunk egyébként Európa-szerte pozitív példaként szolgál.

Kiemelem, hogy a törvényjavaslatnak sajátos alkotmányos vonatkozása is van. Felmérések bizonyítják, hogy a magyar lakosságnak sajnos ma még mindig csak 12 százaléka beszél idegen nyelvet, ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy a lakosság 88 százaléka kizárólag magyarul ért. Az alkotmány 61. §-ában szabályozott információszabadság alapjoga pedig csak akkor érvényesülhet, ha a szöveges információkat a polgárok azon a nyelven fogadhatják be, amelyet értenek.

A közérdeklődésre számot tartó közlemények megismeréséhez való jog sérül, ha nyelvismeret hiánya miatt az információ nem értelmezhető a polgárok széles tömegei, adott esetben többsége számára. Ha pedig nem értelmezhető, akkor a törvényhozásnak kell a lehetséges alapjogsérelem okait kiküszöbölni.

A törvényjavaslat, tisztelt Ház, azt követeli meg, hogy a reklámok és az üzletfeliratok szövegét magyarul kell megjeleníteni. Ez alól csak egyes értelemszerű kivételeket határoz meg, ilyenek például az idegen nyelvű sajtótermékekben, rádió- és tévéműsorokban közzétett reklámok. Nem tiltja meg azonban a szabályozás, hogy idegen nyelvű szöveg szerepeljen a reklámokon, feliratokon, de szigorúan megköveteli, hogy ilyen esetben ugyanott, azonos észlelhetőséggel, tehát azonos méretben és terjedelemben a magyar nyelvű szöveget, a magyar nyelvű megfelelőt is meg kell jeleníteni. Ugyanezt a követelményt fogalmazza meg a javaslat a közterületi, illetve a középületeken és a közforgalmú közlekedési eszközökön lévő nem reklámcélú feliratokkal szemben.

A törvényjavaslat nem hagyja figyelmen kívül, hogy a magyar nyelv számos kifejezése már rég meghonosodott idegen szó. Ezeket a törvényjavaslat magyar szavaknak, kifejezéseknek ismeri el. Azért, hogy erre hivatkozással ne lehessen megkerülni a törvényt, a javaslat előírja, hogy ha vita merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől kell szakvéleményt kérni. Ez biztosítja, hogy a vitás kérdésekben a legmagasabb szintű, tudományosan megalapozott, egységes szemléletű állásfoglalások szülessenek.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat gondot fordít a követelmények betartásának ellenőrzésére, és ha kell, szigorú betartatására is. Ennek érdekében a reklámok esetében a fogyasztóvédelem szervezetét, a közlekedési eszközök felirataival összefüggésben a közlekedési hatóságot, a többi felirat tekintetében pedig az önkormányzati jegyzőket ruházza fel hatósági jogkörrel.

A törvény lényeges rendelkezése, hogy a követelmények bevezetésére megfelelő alkalmazkodási időt hagy. A reklámok esetében, amelyek viszonylag rövid időre szólnak, a törvény hatálybalépésétől számított négy hónap elteltével, míg az általában hosszabb időre szánt egyéb feliratok esetében egy év eltelte után kell teljesíteni a törvényben foglalt követelményeket. S ha mindehhez hozzászámítjuk a törvényjavaslat hatályba léptető rendelkezései között szereplő azon rendelkezést, amely szerint a törvény kihirdetése és hatálybalépése között további hatvan nap telik el, akkor mindnyájan láthatjuk, hogy egy igen tág, igen hosszú alkalmazkodási, felkészülési időt hagy a törvényjavaslat - és reméljük, majd a törvényhozó is - a kereskedőknek, a reklámoztatóknak, hogy teljesítsék a követelményeket. Ez tehát, ha úgy tetszik, a törvényhozó előzékenysége a jogalanyokkal szemben.

Szeretnék nagyon röviden - miután az általános vitára való alkalmasság körében számos parlamenti szakbizottság már állást foglalt - az eddigi bizottsági vitákban elhangzottakra is reagálni. Megelégedésre ad okot az, hogy az általános vitára való alkalmasság vizsgálata során két bizottság is, így az önkormányzati és az oktatási bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot.

A gazdasági bizottság ülésén felmerült, hogy a kormány a javaslatával indokolatlanul növelné az önkormányzati jegyzők feladatait. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni és tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslat előkészítése során négy önkormányzati érdekszövetséget kerestünk meg - egyébként is szokatlanul széles körben egyeztettük a törvényjavaslatot -, s ezek az érdekszövetségek kivétel nélkül, tehát a legkülönfélébb pártállású önkormányzati szövetségek is egyetértettek, nem kifogásolták a törvényjavaslatot, sőt a Megyei Jogú Városok Szövetsége kifejezetten üdvözölte és támogatta azt.

Az oktatási bizottság ülésén felvetődött, hogy vajon a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete eleget tud-e majd tenni a javaslatban rögzített szakértői feladatának. Számunkra rendkívül megnyugtató, hogy az imént említett széles körű egyeztetés során természetesen megkerestük a Magyar Tudományos Akadémiát is, és az MTA főtitkára nemcsak hogy egyetértett a törvényjavaslattal, hanem külön is üdvözölte azt, hogy a Nyelvtudományi Intézet szerepet kap a törvény végrehajtása során.

Tisztelt Ház! A bizottsági vitákban olyan kritika is elhangzott a törvényjavaslatunkkal kapcsolatban, hogy csak nagyon szűk körű szabályozást ad, sokkal szélesebb körben kell előírni nyelvi követelményeket. A kormány nem osztja ezt a véleményt, mert úgy véli, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Nincs értelme olyan szabályozásnak ezen a nagyon kényes és nehéz területen, amely túlzó elvárásokat támasztana, és a mai viszonyaink között betarthatatlan lenne.

(18.20)

Jelenleg tehát az a reális cél, hogy a nyelvünket leginkább fenyegető veszélyek ellen védelmet nyújtó, végrehajtható szabályozás szülessék.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat igen mértéktartóan szabja meg azt a kört, amelyben a nyelv védelme érdekében szabályozást indokolt adni. Azokra a területekre vonatkozóan ír elő kötelezettséget, amelyeken a legsúlyosabb mértékű nyelvrontás tapasztalható, s ahol a nyelvtudomány, ismétlem, egybehangzó véleménye szerint a leghatékonyabban lehet és egyben múlhatatlanul szükséges fellépni a nemkívánatos idegen nyelvű hatások ellen.

Bízva abban, hogy a törvényjavaslat olyan magasztos nemzeti célt fogalmaz meg, amely mindazok szívügye, akiknek fontos a magyar nyelv s vele a magyar nemzet megmaradása, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)