Felszólalás adatai

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezt a vitát ma már másodszor hallgatom végig. (Zaj. - Az elnök csenget.) Megvárom, amíg...

ELNÖK: Ipkovich György képviselő úrnál van a szó, kérem szépen, figyeljenek.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Próbálok én is ilyen érdekes lenni, mint az a póló. Másodszor hallgatom végig ezt a vitát, és az az igazság, hogy lehet, hogy az én határtalan optimizmusom vagy naivitásom teszi, de elmozdulást látok a délelőtti vita és a mostani helyzet között. Ezért látom reményét, illetve értelmét, hogy most megszólaljak.

Talán megbocsátják nekem, és talán nem sértem a Ház tiszteletét azzal, hogy egy profánabb képet fogalmaznék meg, ami kialakult bennem ebben a vitában. Egy kicsit magamat látom, amint a kicsit hátracsúszott homlokomon egy nagy vérszívó bögöly telepedett volna meg, és kínoz engem mindenféle módon, míg segítő szándékkal érkezik Lázár képviselőtársam egy nagy szívlapáttal, és hogy a böglyöt eltávolítsa, odazuhint egy jó nagyot a homlokom közepére. (Derültség.) Ebben a képben én a bögölyben látom tulajdonképpen azt a problémát, amit mostanában egy sajátos terminus technicusszal pofátlan végkielégítésnek szoktunk nevezni, és úgy csöndben mondom a tisztelt Háznak, hogy ebben a nagy vitában, veszekedésben megvalósult valami szép csöndesen, amiről sokat beszélünk, de még eddig nem valósult meg igazán: ez a nemzeti közmegegyezés ebben a kérdésben.

Mert ha jól figyeltem a hozzászólásokat, akkor a tisztelt jobbikos képviselőtársaim és az LMP-s képviselőtársaim, a szocialista képviselőtársaim is felajánlották az együttműködésüket az előterjesztőnek abban a kérdésben, hogy ezt a bizonyos pofátlan végkielégítés problémát közösen oldjuk meg, és én is ebben látom a megoldást. Talán Lázár képviselőtársam is észlelte ezt a fajta együttműködési szándékot, és nekiállunk így közösen megtárgyalni azt - persze azért a szakszervezetek bevonásával és az érdekeltek meghallgatásával is -, hogy rendezzük ezt a kérdést. Úgy látszik, ez mindenkit feszeget, és amikor azt mondtam, hogy délelőtt óta elmozdulást tapasztalok, az azért van, mert - a becsület úgy diktálja, meg kell hogy említsem - Lázár képviselőtársunk is visszanyúlt 2002-ig, és azt mondta, hogy igen, voltak korábban is ilyen dolgok, azok is helytelenek voltak, a mostaniak is helytelenek, legfőbb ideje, hogy közösen rendezzük akkor a közös dolgainkat.

Úgy gondolom, talán nem naivitás, ami azt mondatja, hogy ez egy bizonyos elmozdulás, és reményt adhat nekünk a továbblépésre a délelőtti dolgokhoz képest. Az másik kérdés persze, hogy az a pofátlanság hány forintnál kezdődik. Mert amikor azért arról szólnak a hírek kormányzati berkekből, hogy 30 ezer közszolga elbocsátása várható, akkor úgy felötlik az emberben az a dolog, hogy tán nem ezt akarjuk olcsóbbítani a kormány számára? Tán nem a részükre kifizetett végkielégítésen akarunk esetleg spórolni? Tehát jó lenne azért megkérdezni azokat az érdek-képviseleti szerveket is, amelyek erre nekünk egzakt választ tudnának adni.

A másik dolog viszont az, tisztelt Lázár képviselőtársam, hogy ha ez a kis nemzeti közmegegyezés, ami itt végre ebben a kérdésben körvonalazódni látszik, és megalakult, illő azért félrerakni a szívlapátot, mert azzal csak kárt okozunk. Tetszik tudni? És ha ezt megteszi, akkor igazán meghajtom a fejem politikusi nagysága előtt, és bíztatom is, hogy ezt tegye meg, mert úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben az igazi megoldás körülbelül itt körvonalazódhat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)