Felszólalás adatai

DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! A miniszterelnök úr beszédét hallgatva a beszéd nagy részére egy kapkodó, ideges beszédmód, hadaró stílus volt a jellemző. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Miért ez az ideges hang, miniszterelnök úr? Miért ez a hadaró stílus? Miért ez a kipirult arc? Miért ez a hevület? (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ne harcoljon, miniszterelnök úr, messze még a kampány! Ne harcoljon - inkább kormányozzon! És ha jó döntéseket terjeszt a Ház elé, mi azt szívesen támogatjuk.

Mint ahogy szívesen támogatjuk az ön utolsóként bejelentett döntését: a kormány azt javasolja, hogy a benzin adója csökkenjen. Régóta kérik ezt öntől a magyar választópolgárok, régóta kérik a fuvarosok, a taxisok. Örülünk, hogy meghallotta az ő kérésüket, meghallotta az ő hangjukat. Nekem kicsit talányos, hogy miért kellett ezért Kínába menni vagy egészen Kínáig elmenni, de a lényeg az, hogy végül is ön módosította korábbi álláspontját, akárcsak néhány héttel ezelőtti álláspontját, és most ezzel ne is foglalkozzunk. Ne foglalkozzunk azzal, hogy egy héttel ezelőtt még az ön pénzügyminisztere, szóvivője, sőt önmaga is azt mondta, hogy nem lát lehetőséget a benzin árának csökkentésére, az adótartalom csökkentésére. Örüljünk, hogy a kormány ezt a döntést meghozta. Mi szívesen támogatjuk ezt, és támogatjuk természetesen a Házszabálytól való eltérést is, hogy minél hamarabb ez a döntés megszülethessen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ami a beszédének elejét illeti: néhány percig azt hittem, hogy Révai József szelleme költözött vissza a Ház falai közé. (Derültség a Fidesz soraiban.) Hiszen ön az Országgyűlésben - azt is mondhatom, hogy talán 15 éve példátlan módon - többet foglalkozott a Fidesz elnökével, az ellenzék szerepével, mint a kormányra váró feladatok felsorolásával. Különösen meglepő volt számomra, hogy ön felidézte az Orbán Viktorral folytatott tévévitáját, az meg végképp feltűnő volt, hogy ezt a vitát ön most, két hónappal később itt akarja megnyerni. (Derültség és taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Késő bánat!) Élénken él még előttem az a kép, Gyurcsány Ferenc arca, amikor elakadt a szava, amikor a számok embere először szembesült a számokkal, és amikor azt hallhatta Orbán Viktortól, hogy a polgári kormány időszakában magasabb nyugdíjemelésre került sor, mint az önök eddigi időszakában (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.), ráadásul ezt az ön szociális minisztériumának adataira hivatkozva mondhatta Orbán Viktor.

Ön beszélt a populizmusról mint fő veszélyről. Miniszterelnök úr, biztos, hogy ez a fő veszély? Biztos, hogy nem a munkanélküliség? Nem a növekvő szegénység? Nem a növekvő jövedelmi különbségek? De ha már populizmusról beszélt, vajon az nem populizmus, ha valaki azt mondja egy választási kampány hevében, hogy garantálom, nem lesz gázáremelés? (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) És az nem populizmus, ha azt is mondja, hogy garantáljuk, nem lesz gyógyszeráremelés?

Az Orbán Viktorral folytatott vitájában ön azt mondta, hogy nincs ingyenebéd - ennek ellenére önök 2002-ben mégis ezt ígérték (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!), ingyenebédet az óvodásoknak és a bölcsődéseknek, ingyen tankönyvet minden általános iskolásnak és ingyenutazást minden diáknak. Teljesítették ezeket az ígéreteket? És ezek az ígéretek populizmusnak minősülnek, miniszterelnök úr?

Ön többször is érintette a beszédében a privatizációt, és beszélt arról is, hogy egy demokratikus államférfitól mi várható el. Egy demokratikus államférfitól leginkább az várható el, hogy pontosan idézi politikai ellenfelének szavait. Ön nem ezt tette. De ha már a privatizációról beszélünk, akkor tényleg tegyünk fel néhány kérdést itt, a Ház falai között! Lehet-e jó gazda az állam? Nyugat-Európában látjuk, hogy bizony lehet, merthogy Nyugat-Európában, az Európai Unió tagországaiban 30 százalék az állami tulajdon aránya a magántulajdonnal szemben, sőt van olyan ország, mint Franciaország, ahol 40 százalékos az állami tulajdon. Ami jó egy külföldi államnak, az miért nem jó a magyar államnak? Hadd idézzem önnek egy nyári privatizációs döntésüket, talán emlékszik rá! Eladták az Antenna Hungáriát. Ki vette meg? Egy svájci cég. És milyen ennek a svájci cégnek a tulajdonosi szerkezete? 66 százalékban a svájci állam a tulajdonosa ennek a cégnek. Ami a svájci államnak megéri, miért nem éri meg a magyar államnak? - kérdezem én, miniszterelnök úr. (Dr. Veres János: Mert kicsit gazdagabbak, mint mi. - Közbeszólások.)

Ön kifogásolta azt, hogy Orbán Viktor fölvetette a stratégiai tulajdon esetleges állami visszavásárlását. Ön, aki Tony Blair oly lelkes híve és követője, ne hallotta volna, hogy Angliában ma éppen erről folyik a vita, hogy a vasutat ismét állami kézbe vegyék? Néhány sorral az ön háta mögött ül - három sorral hátrébb - Toller László, Pécs város polgármestere. Esetleg konzultáljon vele, hogy miért akarja ismét köztulajdonba venni, a város tulajdonába venni a hulladékgazdálkodással foglalkozó üzemet vagy a vízműveket. Merthogy a köztulajdon ördögtől való lenne, mint ahogy önök állítják?

Aztán azt is mondta, hogy a Fidesz álláspontja következetlen. Következetlen lenne? Amikor a Fidesz kormányon volt, azokat az állami javakat, amiket valóban stratégiai cikknek tekintett, nem adtuk el. Ha így lett volna, akkor önöknek most nem lenne mit privatizálni.

Egy évvel ezelőtt, tavaly tavasszal a nemzeti petíció keretében megkérdeztük az embereket, hogy akarják-e a privatizáció folytatását. Több mint 1 millió 300 ezer ember azt mondta a kérdésünkre, hogy nem, állítsa le a kormány a privatizációt. Aztán tavaly december 5-én megkérdeztük, hogy akarják-e az emberek, hogy a kórházakat magánkézbe adjuk, privatizáljuk. Erre azt mondták az emberek, a népszavazáson részt vevő emberek kétharmada mondta azt, hogy nem akarja a kórház-privatizációt. Törvényjavaslatokat nyújtottunk be ez ügyben, úgyhogy ilyen szempontból önt semmiféle meglepetés nem érhette.

Minden baj forrása az Orbán-kormány - hallhattuk néhány perccel ezelőtt az ön szájából. Jól értem-e önt, miniszterelnök úr? Hiszen a beszédének az egyik részében - és ezzel kicsit zavarba is hoz bennünket szerintem - azt mondja, hogy tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a költségvetési takarónk ért, a beszéde másik részében pedig ismét hallhattuk a kirobbanóan sikeres magyar gazdaságról szóló kormányzati propagandaszöveget. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van különbség!) De jól értem-e az ön szavait: ön már bánja a 13. havi nyugdíjat? (Felzúdulás a kormánypártok soraiból.) Ön már bánja a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók béremelését? Mert a beszédének körülbelül 21-22. percében erre utaló kijelentéseket tett.

Kirobbanóan sikeres az ország - hallhattuk öntől, és hallhattuk a nyáron. Hogy mennyire kirobbanóan sikeres ez az ország, szeretném, ha a következő, napirend előtti felszólalásomat is megvárva ezt meghallgatná.

Köszönöm addig is a figyelmét. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)