Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Megkocogtatja a mikrofont.) Működik? (Dr. Keresztes László Lóránt: Igen.) Köszönöm. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/10093. számú törvényjavaslat célja a schengeni információs rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatról szóló 2018. november 28-án elfogadott 1860. számú európai parlamenti és tanácsi rendelet hazai szabályozásba ültetése. Ez a rendelet számtalan korábbi rendeletet, illetve tanácsi határozatot módosított, egyrészről az új migrációs kihívások okozta problémák feloldására, a gyakorlatban megvalósult korábbi határozatok és rendeletek hiányos szabályozásai miatti nehézségek leküzdésére. Egyúttal természetesen, miután a terrorizmus a világban az utóbbi években már némileg csökkent, de azok a gócok, amelyekben ezek kialakultak, nem számolódtak fel, ezért némileg a terrorizmus nemzetközi leküzdésére szolgáló schengeni szabályok módosítására is sor kerül.

E törvényjavaslat egyszerűbbé és átláthatóbbá kívánja tenni a szabályokat, amelyek a gyakorlati használat során problémát jelentettek, és a schengeni információs rendszerrel kapcsolatos általános szabályokat és figyelmeztető jelzéseket és egyéb adatok kezelésével kapcsolatos feladatokat határoz meg, illetőleg adatvédelmi és garanciális szabályokat vezet be. E törvény 74 paragrafusból áll és 11 törvényt módosít, amelyek a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról, a rendőrségről, a nemzetbiztonsági szolgálatokról, a külföldre utazásról, a közúti közlekedés nyilvántartásáról, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szólnak, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról, a schengeni információs rendszerről szóló 2012. évi CLXXXI. törvény módosításáról, a körözési nyilvántartási rendszerről, illetve a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról.

(10.50)

Ha megengedik, azért pár szó erejéig emlékezzünk vissza a schengeni rendszerre. A schengeni egyezmény az Európai Unió 1. és 3. pillérének része, amely elsősorban a belső határőrizet megszüntetését és a külső határok közös ellenőrzését jelentette.

Az egyezménynek nem minden európai unióbeli ország tagja, 22 ország alkalmazza, alkalmazza továbbá négy nem EU-tagország, és öt EU-tagország pedig nem alkalmazza ezt. A luxemburgi Schengenben 1985. június 14-én került sor az Európai Gazdasági Közösség akkori öt tagja, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság részéről a megállapodás aláírására a Princesse Marie-Astrid nevű hajó fedélzetén, ami azt jelentette, hogy ezen országok között a közös határaikon gyakorolt ellenőrzés fokozatosan szűnt meg. Ez még nem egyszerűsítette a határátlépés lehetőségeit, de már kilátásba helyezte, hogy az országok között lebontják a határokat.

A megállapodást 1990. június 19-én bővítették ki az úgynevezett schengeni végrehajtási egyezménnyel, amely meghatározta a megállapodás megvalósításának folyamatát, és egyúttal életképessé tette azt. A személyforgalmat a belső országhatárokon történő ellenőrzés megszüntetésével folyamatosan erősítették, és a részes államok a külső határellenőrzésükre koncentrálhattak.

A megállapodás és az egyezmény végül teljes mértékben 1995-ben lépett hatályba, az öt alapítóhoz csatlakozott Spanyolország, Portugália és később pedig természetesen más tagállamok is.

A schengeni megállapodást és a schengeni vívmányokat az amszterdami szerződés bontotta ki teljes mértékben, és 1997. október 2-án 1999. május 1-jei hatálybalépéssel az amszterdami szerződés teljes mértékben átrendezte az Európai Unión belüli bel- és igazságügyi együttműködést. Így ez a maastrichti szerződés 3. pillérének egyik része lett, és a kilenc témakörből a külső határok átlépésével, a bevándorlással, a menedékjoggal és a polgári jogi, valamint vámegyüttműködéssel és a csalással foglalkozó részek átkerültek az 1. pillérbe, így a belső határátlépésre és a külső határellenőrzésre, a vízumkiadásra, a bevándorlás szabályozására és a menedékjogra vonatkozó döntéseket ezután az EU Tanácsán belül ülésező miniszterek határozzák meg.

Az egyezménynek 2007 óta tagja hazánk, és azóta tagja Románia is, Bulgária is, Horvátország pedig 2013-ban csatlakozott. 2004 decemberében fejeződtek be Románia EU-csatlakozási tárgyalásai, 2007. január 1-jén lett teljes jogú tagja, és 2004 nyarán fejeződtek be Bulgária EU-csatlakozási tárgyalásai, aki szintén 2007. január 1-jén lépett be az EU-ba.

Hogy miért is hozom fel ennek a két országnak EU-csatlakozásbeli történeti visszatekintését? Azért hozom fel, mert ha már itt a schengeni információs rendszerről és a határátlépésről, határellenőrzésről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy kapcsolódhat ehhez a témához az a kérdés, hogy Magyarország vajon miért nem erőltette, miért nem lépett fel határozottan az iránt, hogy Románia legyen a schengeni határ, és a román-magyar határ része lehessen annak a schengeni belső könnyebbé tett határátlépésnek, ami tulajdonképpen a schengeni egyezménynek a legfontosabb célja volt.

Románia EU-taggá válása kapcsán a magyar kormány álláspontja annak idején a következő volt: a kormány kész minden segítséget megadni a tagság kapujában álló Romániának a csatlakozási felkészülés sikeres befejezése érdekében, de egyúttal aktívan részt vesz a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésében is. Magyarország szempontjából a bővítés különös fontosságú, mert az Unió nem pusztán két taggal bővül, hanem egy jelentős szomszédunk és vele együtt kétmillió magyar is az Európai Unió tagjává válik. Románia csatlakozása hozzájárul a magyarság határokon átnyúló békés egyesítéséhez, az európai polgárság nyújtotta jogok elősegítik nemzetpolitikai célkitűzéseink megvalósítását.

Ugye, ez az előterjesztés is azt tartalmazza, hogy a határunkon kívül élő magyar nemzettestvéreinkkel való minél könnyebb és szorosabb együttműködés az EU közös tagságnak a legfontosabb eleme. Ma ugyan Magyarország GDP-je az EU 28-as átlagához képest 67,8 százalék, de 2004-ben ez 39 százalék volt, azaz közel a fele. 2004-ben Magyarország rendkívül nehéz gazdasági helyzetben volt még ahhoz, hogy hét ország határát ellenőrizze, ily módon azt gondolom, hogy a csatlakozási tárgyalásokat folytató, bármikori magyar kormányzati szervek kifejezetten komoly hibájának kell tekinteni azt, hogy nem szorgalmazták a schengeni határnak Románia részére való feladatszabását. Ugyanis Magyarországnak hét ország határa közül 2004-ben még csak Ausztria volt a schengeni határra felkészülve, azóta tíz év alatt Szlovákia, Szlovénia és Horvátország fokozatosan átvette ezt a feladatot, de még mindig itt van számunkra Szerbia, Románia és Ukrajna.

Ha nem lett volna a migrációs nyomás, talán ezt a kérdést szóba sem hozzuk, hiszen azért a magyar határvédelem igen nagy múltra tekint vissza, és rendkívüli minőségi munkát végzett mindig, de a migrációs nyomás megmutatta, hogy legalább olyan erőteljesen kellett volna a szomszédos országaink schengeni határátvételét követelni, mint a kisebbségi jogokat. Ez legalább olyan súlyú kérdés. De ha már itt vannak a kisebbségi jogok, akkor egy kérdésről hadd beszéljek, ami  meg kell mondjam, hogy remélem, nemcsak nekem  szívügyem és szívproblémám, és valószínűleg Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak fogok adni alkalmat, hogy reagáljon az előterjesztésemre. A kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a régiók kulturális fenntartásáért polgári kezdeményezésnek 2020. május 7-én ér véget a szavazása. Azaz már csak 17 nap van hátra. Az egymillió aláírásból, ami szükséges ahhoz, hogy az Európai Bizottság ezzel foglalkozzon, eddig 273 294 aláírás történt. Magyarországon máig 218 115 aláírás volt, azaz 80 százalékát Magyarország adja az eddigi aláírásoknak. Magyarországon a minimum 15 750 volt, Magyarország ezzel 1384,86 százalékos eredményt ért el az aláírásban.

De menjünk oda, ahol magyar nemzettestvéreink élnek! Romániában máig 36 421 aláírás van a minimum 24 ezerből, azaz mindössze 151,75 százalék. És mi a következtetés, amit levonhatunk ebből? Magyarország polgárai kilencszer jobban szeretnék, hogy a Románia területén élő kisebbségek kulturális és területi autonómiája megteremthető legyen, mint az ott élő polgárok.

A választáskor, az utolsó választáskor 120 ezer boríték érkezett a határon túli magyarok részéről a levélszavazatok eredményeként. Ha 120 ezren úgy gondolták másfél, közel két évvel ezelőtt, hogy a magyarországi választásokon mint nemzettestvéreink részt kívánnak venni, és Magyarország polgárai küzdenek mindazért, ami az autonómiát vagy legalább a kulturális autonómiát jelenti, hogy lehet az, hogy hatodannyi ember gondolja, hogy aláírja elektronikusan ezt a kezdeményezést, mint amennyi nemzettestvérünk szavazott? Valami ebben a kérdésben nem stimmel.

De menjünk tovább! Szlovákiában mindössze 10 398 aláírás van, bár legalább a minimumot teljesítették, de Szlovéniában 59, Horvátországban 79 és Ausztriában mindössze 620. Ez azt jelenti, hogy nemzettestvéreink külhonban úgy gondolják igen nagy részben, hogy a kulturális autonómiájuk biztosítva van. Mert, ha nem így gondolnák, akkor legalább olyan mértékben, ahogy magyarországi magyar emberek, ezt a kezdeményezést támogatnák.

De visszatérve részben a javaslatra: a javaslat a jövőre nézve a határátlépés, a belföldön való tartózkodás és harmadik országbeli polgároknak átutazása, illetőleg visszaküldése vonatkozásában álláspontom szerint minden idők legszigorúbb rendelkezése. Már nehezen tudom elképzelni, hogy ennél szigorúbb szabályokat lehetne hozni. Bármikor, amikor a Belügyminisztérium előterjeszt valamilyen új javaslatot, belügyminiszter úrnak mindig azt szoktam mondani, hogy természetesen támogatjuk mindazokat a rendelkezéseket és gyakorlatokat, amelyek a bűncselekmények leküzdésére, megelőzésére, illetőleg a megtorlásra vonatkoznak, támogatunk minden olyan javaslatot, ami a nemzetközi terrorizmus Magyarországra való hatását enyhíti vagy teljesen kiszűri.

Támogatjuk mindazokat a szabályokat, amelyek a migrációs válság leküzdésére, illetőleg arra vonatkoznak, hogy Magyarország területét mindazok a némileg szerencsétlen, némileg szegény emberek, akik a Közel-Keletről és Ázsiából érkeznek, ne tudják elárasztani, hiszen Magyarország társadalma és gazdasága nem alkalmas arra, hogy őket eltartsa, kezelje, illetőleg számukra lehetőségeket teremtsenek. Tehát mindazzal egyetértünk, ami ezek leküzdését szolgálja, de minden ilyen javaslat majd a gyakorlatban váltja be a hozzáfűzött reményeket.

(11.00)

Ugyanis nézzük meg, hány tanácsi rendeletet és határozatot módosított ez a 2018. novemberi európai tanácsi határozat, mennyi olyan gyakorlati probléma merült fel, amire korábban nem gondoltak! Én csak azt remélem, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt reméli, ha ezt a rendszert bevezetik, akkor valóban azokat a célokat eléri, amelyeket szolgál. De még arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy soha ezek a szabályok olyan polgárokat, akik semmilyen módon se nem migránsok, se nem bűnözők, se nem terroristák, se nem sértik sem hazánk, sem az Európai Unió egyetlen országának az érdekét, azoknak az élete ne nehezüljön el, ne legyenek kitéve olyan tortúráknak, amilyeneket ők nem érdemelnek meg.

A másik probléma pedig, hogy ma már ezek a szabályrendszerek olyan iszonyatosan bonyolultak, hogy lassan úgy érzem, hogy minden rendőrnek egy bibliát kell a kezébe adni, az ellenőrzés és a személykutatás bibliáját, tekintettel arra, hogy már nem tudom elképzelni, hogy van Magyarországon olyan rendőr, aki ezt a szabályrendszert tényleg úgy ismeri, hogy annak minden pontját maximálisan be fogja tudni tartani.

Nagy tisztelettel kérem a Belügyminisztérium munkatársait, vezetőit, hogy találjanak ki egy olyan képzési rendszert, ami azt jelenti, hogy a rendőröknek, akik ezeknek a szabályoknak a betartásán dolgoznak, ne legyen a fejükben zűrzavar, ne legyenek bizonytalanok, és egyszerűsítsék le úgy a rendszereket a mindennapi gyakorlat szintjére, hogy ezek valóban hatékonyan működni tudjanak. Nagyon köszönöm a figyelmüket. Szép napot kívánok mindenkinek! (Taps a Jobbik soraiban.)