Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom kormánypárti képviselőtársaim kedvéért, hogy nevezett filantróp álarcba bújt pénzügyi vámpírt már akkor sem szerettem, amikor önök vagy az önök pártjaiba tartozó egyesek még a tenyeréből ettek, pedig nem vagyok egy idős ember. Viszont nem szeretjük itt a Jobbik padsoraiban a néphülyítő demagógiát, és azt sem, hogy ezzel az úgynevezett konzultációval akarnak itt Magyarországon elkenni nagyon-nagyon fontos dolgokat, és nem a lényegről beszélni.

A lényegről kellene beszélni, ott, vidékemen, Dél-Somogyban is, mert az ember valamit kell hogy mondjon, mondjuk, egy köztéri fogadóórán annak a fiatal anyukának, aki karonülő gyermekével ugyan aláírja a béruniós kezdeményezésünket, de azt mondja, hogy férjével és a másik két gyermekkel együtt mennek ki Nyugatra. Valamit kellene mondani annak a szülőpárosnak is, akiknek négy gyermekéből három már kint van Nyugaton. Ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozni, illetve Dél-Somogy problémáival, mert már sokadszorra mondom itt a parlamentben, az Ormánság el fogja nyelni azt a tájegységet is, ha kormánypárti padsorokból nem kap Somogyország déli fertálya kellő figyelmet.

Beszéljünk akkor itt a konkrét számokról is! Az Eurostat adatai szerint a térség 11 állama közül GDP/fő arányosan 2010-ben Magyarország még a negyedik helyen szerepelt, mostanra a nyolcadik helyre csúsztunk vissza. Az egy főre jutó fogyasztás tekintetében ötödikek voltunk 2010-ben, a majdnem elmúlt „nyócév” hatására viszont a nyolcadik helyen vagyunk itt is, egy szinten egyébként Romániával, csak Bulgáriát és Horvátországot előzzük meg.

Arról kellene beszélni, arról kellene konzultációt folytatni, hogy hogyan lehetséges az, hogy a szlovák nettó átlagbérek havonta most már legalább 100 eurót rávernek a magyarra. Arról kellene beszélni, hogy a 263 európai uniós régió közül szűkebb pátriám, a Dél-Dunántúl hogyhogy ott szerepel a szégyenletes tizedik helyen hátulról, nyilvánvaló módon. Arról kellene beszélni, hogy a K+F szektorra fordított kiadások éves szinten Magyarországon alig haladják meg a 300 eurót, de ez a Dél-Dunántúlon, írd és mondd, összesen csak 42 euró. Hogy lesz ebből azon a tájegységen, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mondjuk, felvirágzás? Nyilván így sehogy.

Arról kellene beszélni, hogy a Dunántúl 9 megyéjében 69 járásából 12 fejlesztendő vagy komplex programmal fejlesztendő járás van, és ebből a 12-ből ott van tulajdonképpen a horvát határ mellett, a Dráva mentén 5 egy csoportban, mintegy válságrégiót alkotva. És hozzátetszem, hogy választókerületemben található ebből az 5 járásból 3, a Csurgói, a Nagyatádi, a Barcsi, és melléjük csatlakozva ott a szomszédos Baranyában a Szigetvári és a Sellyei járás.

Arról kellene beszélni, hogy miniszterelnök úr itt széles vállú, izmos nagyvárosokról beszél, de akkor mi lesz azokkal a kistelepülésekkel, mondjuk, a választókerületemben található 55 darab ezer fő alatti kistelepüléssel, ahol tulajdonképpen semmi nincsen, mert mindent megszüntetnek. Ezekről a kérdésekről kellene beszélni, valamint például arról, hogy miért kell az előbb említett fiataloknak innét, Magyarországról elmenni ahhoz, hogy megvalósítsák, mondjuk, Angliában vagy Németországban a „három szoba és négy kerék” orbáni álmát.

Aztán arról is kellene beszélni, hogy létezik‑e valóban meghatározó mértékben középosztály ott, Dél-Somogyban. Azt látni, hogy sajnos nincsen. Egy latin-amerikai társadalom képe bontakozik ki, mondjuk, a szemlélődő előtt. Óriási a munkanélküliség, amekkorával csak az ország északkeleti csücskében találkozhatunk. Kevés az egyéni vállalkozó, és ha ők nem a kormánypárti potentátok hátsóját nyalják, akkor bizony a részükre se pályázat, se közbeszerzés nincs. Tehát megnézhetik magukat.

Arról kellene beszélni, hogy ha tovább folytatódik a szolgáltatások, az oktatásügy, az egészségügy, a különféle hivatalok koncentrációja, akkor mi lesz a mostani rossz infrastruktúra mellett ezekben a kistelepülésekben élő emberekkel. Arról kellene beszélni, hogy jogos-e, amikor úgy érzik magukat, hogy a világból kirekesztették őket, egyfajta másodrendű állampolgárai ennek a magyar hazának, amit egyébként ők is visznek a hátukon, vagy vinnének a hátukon, ha hagynák őket. Arról is kellene beszélni, hogy mi van, mondjuk, akkor a cigány integráció ügyével ott, Dél-Somogyban, de jól látjuk, hogy kormánypárti részről erre fogadókészség nincs.

Annyit tudunk ígérni, hogy a Fidesz menni, mi jönni, a fal állni, a tolvajok ülni, bizony-bizony a bérek pedig emelkedni fognak. Köszönöm a figyelmüket. (Farkas Gergely tapsol.)