Felszólalás adatai

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony nincs körünkben, ő ugyanis rendszeresen szokta minősíteni a szocialista párti napirend előtti felszólalásokat, és úgy látom, ez alkalommal, nem lesz módja rá. Elmondta múltkor azt is, hogy tartalmuk vagy stílusuk, vagy talán más okok miatt házszabályi korlátozást kellene kilátásba helyezni.

Én a mai hozzászólásomban éppen a társadalmi párbeszédről szeretnék szólni, pont arról, hogy miért érdemes figyelemmel hallgatni mások véleményét, miért kell törekedni arra, hogy a vélemények korlátozása helyett azok tartalmával vitatkozzunk, miért kell olyan helyzetet teremteni, hogy a vélemények nyitott füleket találhassanak, hogy a társadalmi párbeszédnek legyen értelme, legyen a kormányzati oldalon is haszna. Magyarán inkább azt kérném tőle, a későbbiekben inkább figyeljék, mint elfojtsák a véleményeket.

A munka világában az Érdekegyeztető Tanács nagyon jelentős pozíciókat harcolt ki magának az elmúlt években, hiszen a gazdasági átmenetnek egyik kulcsintézménye volt. A társadalmi béke megőrzését azok a megegyezések, amelyeket a munkavállalók, a munkaadók és a kormány kötöttek, alapvető nemzeti érdekünknek megfelelően szolgálták, és ez az intézmény még abban az időszakban is prosperált, fejlődött, amely korántsem volt szakszervezet-barátságáról ismert az Antall-kormány idején. Talán emlékeznek rá - csupán egy példát említenék -, hogy éppen Kupa Mihály volt a pénzügyminiszter, amikor '92-ben a legjelentősebb megállapodását kötötte az Érdekegyeztető Tanács, az akkori pénzügyminiszter a szakszervezetekkel és a munkaadókkal a költségvetésről és az adókról állapodott meg.

Nos, ma nincs így, és ez baj! Most feszültségektől terhes a munka világa, és nem örülünk neki, hogy amitől féltünk, az be is következett; nevezetesen, hogy a kormány úgy terjesztette a parlament elé mind az adótörvényeket, mind a költségvetési törvényt, hogy arról nem folytatott konzultációt a szociális partnerekkel.

(9.30)

Az a vélelmünk, hogy az önkormányzati választások előtt a kormány szeretné elkerülni a választási kampány során tett ígéretei és a tényleges lépéssorozatai között különbség bemutatását, sajnos beigazolódott. Akkorra hívta össze az ÉT-t, amikor a parlamenti munka olyan szakaszába érkeztünk, amely a munkavállalók és a munkaadók képviselői, valamint a kormány számára már alig biztosítják azt a lehetőséget, hogy befolyásolni lehessen a döntéseket.

A korábban unos-untalan hangoztatott szlogen, miszerint a polgárokkal folyamatos párbeszédben alakítják ki az álláspontjukat, nos - amennyiben a polgárok körébe tartoznak a munkavállalók és a munkaadók képviselői is -, csak üres, megtévesztő kijelentés maradt. Az Érdekegyeztető Tanács múlt héten és tegnap lefolytatott ülésén a kormány szavakban nyitottnak mutatkozott a párbeszédre. Azt szabta feltételül az adótábla kapcsán, hogy nem csökkenhet a bevétel a módosított változatok esetében, háromsávos maradjon az adótábla, és harmadsorban minden jövedelem viseljen adót. Amikor a szakszervezetek e három feltételnek eleget téve egy munkanap alatt hét különböző adótábla-javaslatot dolgoztak ki, akkor a kormány elismerve a három feltételnek való megfelelést, újabb feltételeket támasztva elutasította az összes javaslatot.

Azért kértem szót ma napirend előtt, mert aggasztónak tartjuk, hogy a kormány nem veszi komolyan a társadalmi párbeszéd intézményeit. Elkerüli, hogy a saját érdekkörén kívül eső vélemények megjelenjenek. S ez baj, mert úgy tűnik, hogy a nyilvánosság előtt egy szűk kormányzati érdekcsoport akarata úgy kerül beállításra, mintha a társadalom többségének érdekét szolgálná.

Az Érdekegyeztető Tanács tegnapi ülésén is felvetődött az a kérdés, hogy amennyiben a munkavállalóknak és a munkaadóknak van olyan közös javaslatuk, amely jobb, mint a kormány eredeti javaslata, s ezt ott, az Érdekegyeztető Tanács ülésén mind a ketten kijelentik, akkor kinek az érdekét szolgálná egy ezzel ellenkező kormányzati javaslat, amit, tegyük fel, parlamenti többséggel áterőltetnek a Házon. Van tehát egy egyező munkavállalói és munkaadói adótábla, amely ugyan - ahogy a kormány képviselője fogalmazott - a polgári középrétegeknek és bizonyos családi jövedelmek viszonyait tekintve nem megfelelő, viszont jó mind a munkaadóknak, a munkavállalóknak, összes képviselőjüknek, s erről együttesen nyilatkoznak. Kik azok, akik nem férnek bele a munkaadói, munkavállalói érdekkörbe? Kinek az érdekét képviseli a kormány a munkaadók, a munkavállalók érdekeivel szemben? Miért baj az, ha a szakszervezetek által javasoltaknak megfelelően (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az alacsonyabb keresetűek és a szegényebb sorsú családok kisebb adóterheket viselnek? Befejezem, elnök úr.

Igen, tegnap az ÉT-ülésen elhangzott, mindez a kormány álláspontja szerint nem egyezik a kormányprogrammal. Ez baj! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A mai helyzetünkben azonban igazságosabb, jobb megoldás volna, amit előterjesztettek. Javaslom tehát, fontolják meg, van némi módosítási lehetőség még. Már a szándék is pozitív üzenet volna mindazoknak, akik rászorulók, szegény sorsúak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)