A felszólalás szövege:

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6753. számú törvényjavaslat... (Nincs bekapcsolva a mikrofonja. - Közbeszólások: Kapcsold be a mikrofonod!) Elnézést kérek, belefér az időmbe.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/6753. számú törvényjavaslat általános vitájáról van szó. Általánosságban a törvényjavaslathoz egyértelműen le kell szögezni, hogy minekutána ez a törvényjavaslat a köztársasági elnök úr által normakontrollra az Alkotmánybírósághoz megküldésre került, mindaddig ennek a törvénynek a tárgyalását összességében nem tartjuk időszerűnek, célszerűnek és indokoltnak, amíg a döntést az Alkotmánybíróság meg nem hozza. Tehát én azt javaslom, hogy a Kékkői képviselőtársam által elmondottak alapján nem kívánom ismét citálni az adott paragrafusokat, azt javaslom, hogy ezt a törvényt most ne tárgyaljuk.

Még egy észrevételt szeretnék tenni, egyetértve azzal, hogy a monitoringra szükség van, sőt azt gondolom, hogy a korábbi időszakokban is igen-igen szükség lett volna, tehát ezt nem kifogásoltuk egy pillanatig sem. Ugyanakkor azt, hogy az elektronikus támogatásigénylés mint lehetőség adott, senki nem vitatja. Indokolt és célszerű lenne, csak kedves képviselőtársaim szíves figyelmébe ajánlom, hogy vannak az országnak olyan területei, ahol még nagyon távol állunk attól, hogy elektronikus formában az emberek be tudják nyújtani a támogatásigénylést. Majd ha az agrártárca megfelelő költségvetési forrásokkal rendelkezik, és nem kell szívességet kérni az önkormányzatoktól, ahol egyébként úgyszintén nem adottak a feltételek egyes térségekben, akkor erről lehet szó.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Nagyon rövid leszek, elnök úr. Köszönöm a szót. Azt gondolom, kedves Herbály képviselőtársam, hogy e Ház falai között most az előttünk fekvő törvénytervezetről folytatunk tárgyalásokat, nem pedig a köztársasági elnök úr által hozott döntést akarjuk minősíteni. A magam részéről sokkal jobban tisztelem köztársasági elnök úr szakmai felkészültségét, hozzáállását és felelősségi jogkörét, mint hogy arra vállalkozzak, hogy majd kiköszörüli ki a csorbát. Azt gondolom, köztársasági elnök úr valamennyi magyar polgár érdekében hozta meg a döntését, amit talán minden országgyűlési képviselőnek illik, még e Ház falai között is tudomásul venni. Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Szeretnék reagálni a Velkey képviselőtársam által elmondottakra. Igen, teljes mértékben egyetértünk, ha valamit megkövetelek, biztosítsam a feltételeket.

Csak szeretném jelezni, hogy 94 vagy 96 százalékban elektronikus úton történt a támogatásigénylés 2008-ban. Államtitkár úr nyilván egyértelmű választ tud arra adni, hogy a benyújtott támogatásigényléseknek, tisztelt Országgyűlés, hány százaléka hibás. Fölötte van a 20 százaléknak. (Gőgös Zoltán: Addig meg 60 volt!) Valami történt, fölötte van a 20 százaléknak. Tehát akkor azt gondolom, hogy együttműködve, segítséggel, elektronikus úton benyújtva nagyobb a hibák aránya jelen pillanatban. Államtitkár úr, nyilván a számok majd beszélnek, és összerakjuk a statisztikát.

A magam részéről én a modern adatkezelés híve vagyok. Csak még egyszer szeretném jelezni, hogy ne legyünk pápábbak a pápánál; ha nincs megfelelő feltétel, nincs megfelelő szakember, aki oda tud majd menni, és nem utaztatom 100 kilométert a gazdát, mert éppen nincs internet, vagy éppen nem vállalja az önkormányzat, és nem utazhat ki a falugazdász a faluba, azt gondolom, hogy ezt együtt közösen kell végiggondolni, felelősen és hitelesen.

Egyébként még egyszer aláhúzom, a monitoring kérdésében teljes mértékben egyetértünk.

Egy gondolat a jogszabályok dzsungeléhez. Nem mai keletű, többször jeleztük, hogy 30 uniós jogszabály egy paragrafusban felsorolva kezelhetetlen. Azt gondolom, meg kellene vizsgálni a lehetőségét annak, hogy a magyar hivatkozások ott legyenek a jogszabályokban.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Csak egy nagyon rövid reflexió képviselőtársamnak: néztem az órát - ahhoz képest, hogy ő nem akart az SPS-sel foglalkozni, 1 perc 58 másodpercig csak ezzel foglalkozott. Azt gondolom, ez is azt igazolja, hogy igen, nem véletlen az, hogy az ellenzék ezt az ügyet szóba hozza, érzékeli és reagál rá. Mindamellett az, ami szakmailag indokolt, senki nem kifogásolta az ellenzék padsorai közül sem, mert azt gondolom, valamennyiünk működő mezőgazdaságban érintett és érdekelt. Ez a munkánk, ez a feladatunk, ezt kell tenni. Ezzel semmi gond. Azzal igen, hogy ahol lehet, egyszerűsíteni.

Még egy szempont a cross compliance kérdésében: természetes dolog, hogy a kettő nem függ össze. Ilyet nem állítottunk. Egyértelmű, természetes, hogy nem függ össze, hisz 2011-ig kell a cross compliance-t Magyarországon bevezetni, és a 2009. évben kell kilenc feltételt alkalmazni kötelezően. Ezzel a világon semmi gond. Ami pedig a többi területen szóba jött, inkább az ellenzék azt kifogásolta, és azt gondolom, a képviselőtársaim joggal kifogásolták, hogy akkor változtassunk, ha a feltételek megvannak a változtatáshoz, ha kárt, nehézséget nem okozunk vele.

Természetes dolog, hogy számunkra éppoly fontos, sőt nagyobb odafigyelést igényelnek azok az emberek, akik olyan területen vannak, ahol még a mobiltelefon-térerő sem érzékelhető. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt gondolom, ez valamennyiünk számára fontos kérdés.

Köszönöm.

(20.10)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, egy folyamatot ától zéig végig kell kísérni. Végig kell gondolni, és utána részletesen kidolgozni, bemutatni. Itt most nem arról van szó, hogy elképzelünk valamit, és akkor egy ország pedig ugrik rá. Nem erről szól a történet.

Egy: egy törvény megbukott. Nagyon sajnálom, hogy Velkey képviselőtársam úgy látja ezt a helyzetet, hogy igen, nem kellett volna megnyitni, nem kellett volna azoknak adni. Herbály képviselőtársam ugyanezen a véleményen van. Nem igaz! Kedves képviselőtársaim, nem igaz! Az egy természeti katasztrófa volt. Nagyon sajnálom, hogy így látjátok. Ezzel nem lehet a szolidaritást erősíteni! Az egy különleges helyzet volt. Elmondtuk akkor ezerszer. Nem a saját elvem akarom védeni. Ez a törvény megbukott, ehelyett egy újat kell csinálni. Hogy most semmit nem változtatunk azon kívül, hogy az összeg nagyságában, mondjuk, lesz valami kis eltérés, hogy felülről nyitott a rendszer, és ugyanannyit tesz hozzá az állam vagy a kormány, mint amennyit a termelők befizetnek, részben kötelező lesz, részben nem... - uraim, végiggondoltuk, megnéztük, hogyan működnek ezek Nyugat-Európában? Megnéztük, hogy annyira hivatkozunk Nyugat-Európára, a régi uniós tagállamokra, mindent át akarunk venni, miért nem vesszük ezt is át? Vegyük át! De akkor alapjaiban nézzük meg (Gőgös Zoltán: Ilyen nincs!), hogyan csinálják a franciák, a dánok vagy a hollandok. Meg kellene próbálni, meg kellene vizsgálni.

A következő szempont talán még az üzleti biztosító. Uraim! Szóba állt valaki velük? Megnézte valaki, hogy van üzleti biztosító, nonprofit biztosítóegyesületek, kárenyhítési rendszer, és a kollégáim a többit még felsorolták.

Kedves Képviselőtársaim! Nem kellene, mielőtt egy törvény idejön a parlament elé, talán alapjaiban leülni, végiggondolni érdemben, elkészíteni az egészet, és utána kezdünk el róla vitatkozni?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Kedves államtitkár úr, jókor nyomtam gombot. Itt nem arról szól a történet, hogy minden el van utasítva. Itt arról szól a történet - még egyszer szeretném lerögzíteni -, hogy egy átgondolatlan törvény áterőszakolásra került a parlamenten... (Demendi László: A bizottsági ülésen.), majd azt követően ismételten úgy kerül vissza egy javítottnak nevezett változat, hogy még mindig nem tartjuk kellően végiggondoltnak. Erről szól a történet, és nem többről.

És ha kérdés van, ha felvetődik, ha van olyan észrevétel, amit igenis mi úgy gondoljuk, hogy mielőtt megszületik a törvény, mert harmadjára már nem szeretnénk alászaladni... - engedtessék meg, a parlamentben a kártörvény általános vitáján vagyunk. Tehát azt gondolom, hogy a felvetések jogosak.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ma este utoljára szólok. Azzal szeretném indítani, hogy renitens ellenzéki képviselőként vettem a fáradságot, és előszedtem a 2005. évi indító dokumentumokat. Holnap szívesen prezentálom ezeket, de ha megvárják, még ma behozom. Részletesen, és pontosan azért, mert fontosnak tartottam. Jómagam vezettem a bizottsági ülést, amikor az elmúlt évben a fagykár miatt zajlott a vita ebben a Házban, ha még visszaemlékeztek rá. Van némi élményem, hogy hogyan nézett ki Szabolcs-Szatmár-Bereg megye abban az időszakban. Van erről egy kevés élményem. Itt is változatlanul el kell mondani, hogy nem lehet egy országrészt magára hagyni. Az egy rendkívüli helyzet volt.

Most sem kérünk mást, mint azt, hogy ha újra napirendre kerül, újra asztalra kerül a tervezet, akkor hozzáértő, felnőtt emberként, felelősen gondoljuk végig. Igen, hiányoltam a külföldi tapasztalatokat. Nem azt mondtam, hogy minden európai uniós tagállamban van, hanem azt, hogy egyet se láttam bemutatva. Ezt mondtam! És talán nem baj, ha más kárán akarunk tanulni. Az a meggyőződésem, hogy az üzleti biztosítókkal ugyanúgy le kell ülni, és meg kell nézni, hogy mi lesz a nonprofit egyesületekkel, hogyan viszonyulunk az üzletiekhez, és hogyan működik majd ez a rendszer. Nekem ez a meggyőződésem, ez a véleményem. Erre egyértelmű, világos választ nem kaptam. Remélem, majd a részletes vitában kapok, és nyilván majd a módosítókat is hozzá fogjuk rendelni.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Nem kívántam hozzászólni, de Demendi képviselőtársam erre késztetett. (Demendi László: Visszajöttél, láttam.) Kedves Demendi Képviselőtársam! Minekutána a bizottsági ülésen meghivatkozott a szövegében, amikor hozzászólt, azt gondolom, talán még emlékszel rá, hogy mit mondtam. Szeretném jelezni: amit itt elmondtam és összegeztem, a bizottsági ülésen a jegyzőkönyvben szó szerint megtalálható. Nem értem, mi az a vád, hogy egy általános vitán nem lehet esetleg egy új körülmény az azt követő időszakban, ami felmerül, ezt nem lehet elmondani a parlamenti ülésteremben. Nem értem! (Gőgös Zoltán: El lehet.) Nem értem! De szeretném még egyszer rögzíteni: korrekt módon, részletesen a jegyzőkönyv tartalmazza. Nem értek valamit.

A hatástanulmánnyal kapcsolatban - Mikó főosztályvezető-helyettes úr itt van - ígéretet kaptunk rá. Hozzánk nem érkezett meg. Hogy a szocialista munkacsoporthoz megérkezett, gratulálok, át kellett volna hozzánk is küldeni. (Velkey Gábor: De még megérkezhet, Pista!)

Köszönöm.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr a bevezetőjében úgy zárta az előterjesztést, hogy ez gyakorlatilag egy technikai módosításnak tűnik. Én a mezőgazdasági bizottság tagjaként, agráriusként teljes mértékben elfogadom, hogy ez jogi értelemben, jogászi értelemben egy technikai módosítás. A magam részéről természetesen fegyelmezett állampolgárként, képviselőként tudomásul veszem, hogy a jogharmonizációs kötelezettség ránk nézve, azt gondolom, semmilyen kérdést nem vethet fel, tehát ha az Unió társulási okmányát aláírtuk teljes jogú tagként, ami jogi értelemben kötelező ránk nézve, azokat be kell tartani, ebből hátrányokat nem szabad hogy elszenvedjünk.

Mégis, amiért hatalmas vita bontakozott ki a mezőgazdasági bizottságban, azt gondolom, valamennyiünk számára fontos, hogy e Ház falai között erről beszéljünk, és mielőtt a törvény elfogadásra kerül, az előtt azokat a nagyon fontos teendőket, ha úgy tetszik, legalább meg kell határozni, egy részét pedig meg kell valósítani, ami a jövő szempontjából számunkra és valamennyi magyar polgár számára fontos, részben költség, részben pedig egészség szempontjából is.

Tisztelt Országgyűlés! Az áruk szabad áramlása kapcsán természetesen azt mondhatjuk, hogy ez valamennyi árura egységesen vonatkozik. Ez igaz, de az élelmiszert mégis különleges szempontból kell vizsgálnunk. Miért? Ha esetenként egy valamilyen műszaki készülék nem felel meg az adott nemzeti szabványnak, vagy éppen az adott nemzeti szabvány szigorúbb, mint az uniós előírás, és lehetőség van arra, hogy korlátozzák a piacon ezt a műszaki terméket, ha itt idő telik el, ha itt bármilyen probléma van, ezt jogszabályokkal minden további nélkül könnyedén kezelni lehet. Lehet hatósági intézkedésekkel befolyásolni.

A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az élelmiszerek forgalmazása terén más a helyzet. Más a helyzet azért, mert tulajdonképpen ha valaki nem éppen az előírásoknak megfelelő módon előállított élelmiszer-alapanyagból készített élelmiszert fogyaszt, abban az esetben olyan egészségkárosodást szenvedhet, ami, ha úgy tetszik, maradandó, tehát az ő egészségét már az élete során végig károsította. Nos, ezért különösen fontos a számunkra, hogy ezt a kérdést alaposan körbejárjuk.

Az első téma, amit szeretnék felvetni, és aminek a kapcsán, aminek tudatában a mezőgazdasági bizottságban a képviselők többsége elutasította, ez pedig a következő. Az Európai Unióban az elmúlt években egyre felerősödött az a gyakorlat, hogy nem csak az Európai Unió területén termelnek élelmiszer-alapanyagot, állítanak elő élelmiszert ezen alapanyagok felhasználásával. A kollégáim említették, Bagi Béla kollégám említette az aflatoxinos paprikát, de most azt gondolom, hogy az ír sertéshúsbotrány vagy éppenséggel a melaminügy kapcsán meg kell mondjuk, hogy ez egy nagyon-nagyon veszélyes terület, és nagyon szigorú ellenőrzést követel meg. Tehát az Európai Unió tagállamaiban befektetői szándékkal vagy bármilyen egyéb okból az Unió területén kívül állítanak elő jelentős mennyiségű árut, nevezetesen sertéshúst, marhahúst, nevezetesen zöldséget és sorolhatnám.

Nos, az Unió tagállamaiban van egy szigorú előírás a termelés kapcsán. Ezeket mi kötelesek vagyunk betartani, azonban sajnos meg kell mondjuk, hogy az Európai Unió ellenőrzése nem terjed ki az Unió területein kívül előállított termékekre, élelmiszer-alapanyagokra olyan mértékben, mint ahogy ezt a tagállamokban teszik. Ez különösen azért is érint bennünket érzékenyen, mert egyrészt az egészség miatt, az egészség megtartása, megőrzése miatt, a másik pedig az, hogy ez egy nagyon komoly gazdasági kérdés. Gondolják végig, hogy az Európai Unió tagállamaiban előbb meghatározott előírások bennünket 20-25 százalékos versenyhátrányba kényszerítenek. Csak és kizárólag azért, mert a nyomon követéstől kezdve az összes minőségi előírásnak meg kell felelni az állatjóléttől, állategészségügytől végig. Azonban amikor külső területekről beérkezik az Európai Unióba az áru, hát bizony nagyon sokszor kétséget ébreszt bennünk az ellenőrzésnek az a módja, ahogy a dokumentumokra, az árut kísérő dokumentumokra a bélyegző rákerül, és mondjuk, a hamburgi kikötőből beérkezik Magyarországra az áru. Lám-lám, nagyon érdekes, napjainkban, ma reggeli sajtóhír, bizony senki nem tudja megmondani, hogy mondjuk, a dioxinos sertéshús akkor bekerült-e Magyarországra, vagy nem. Nem tudjuk, hogy szarvasmarhákkal etették-e, vagy nem, nem tudjuk ellenőrizni azokat a tételeket, amelyek ha a nyomon követhetőség működik, akkor természetes, hogy ez egy pillanat alatt a számítógéprendszeren keresztül már ellenőrizhető lenne.

Tehát mi azt mondjuk, és ezért volt a vita a mezőgazdasági bizottságban, hogy kérem szépen, amennyiben az Európai Unióban minden tagállamra kötelező módon az előírt szigorú feltételeket ellenőrzik, betartják és betartatják, a hatóságok betartják a rájuk vonatkozó kötelezettségeket és a termelőkkel, a feldolgozókkal, a kereskedőkkel pedig betartatják, akkor természetesen ez egy nagyon szép dolog lenne, hogy mi kötelezően ezt a törvénytervezetet elfogadjuk, és nem hozunk egyéb intézkedéseket. Ma mi úgy látjuk, hogy ezek az intézkedések csak részben történnek meg, és ez nagyon komoly hátrányokat okoz a magyar termelőknek és a magyar fogyasztóknak.

Amit talán még szeretnék említeni, amiről a törvénytervezet kapcsán keveset hallottunk, sem a bizottsági vitában, ott is csak megemlítésre került, de ma sem hallottuk itt, a Ház falai között, hogy van egy apró változtatás abban az értelemben, hogy ha most a törvényt a magyar parlament elfogadja, ezt az új törvényt, tehát nem a régit módosítva, akkor tulajdonképpen a minőségi problémák esetén a bizonyítási teher megváltozik, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen az adott tagállam viseli a terheket, vagy az adott tagállam vállalkozása. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy figyelembe véve Magyarország helyzetét és érdekeit, ez számunkra hátrányos és kedvezőtlen.

(13.20)

Miért? Azért, mert Magyarországon igenis az egyik legszigorúbb élelmiszer-ellenőrzési rendszer működött az uniós tagságunk előtt, és ez még a mai napig, ha úgy tetszik, adott. Még a mai napig igen szigorúan eljárnak és intézkednek a hatóságok a magyar termelőkkel szemben, azokkal szemben, akik élelmiszer-alapanyagot vagy élelmiszert állítanak elő. De nincsenek meg, és egyre inkább lazulnak fel az előírások az ide beáramló, kétes értékű és esetenként kétes eredetű élelmiszer-alapanyagokkal szemben. Pontosan ezért mondjuk, hogy rendben van, ha a magyar előállítók, a magyar termelők számára kötelező, akkor viszont igenis, ha úgy tetszik, Magyarországon meg kell találni a módját annak, hogy az ide beérkező élelmiszer-alapanyagok vagy élelmiszerek megfelelően szigorú ellenőrzést követően kerüljenek az áruházak polcaira vagy a fogyasztók asztalára.

Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság többsége ezért mondta azt, hogy most a törvényalkotás kapcsán a kormány tekintse át azokat a területeket, ahol a magyar termelői kör számára hátrányosak a jogszabály egyes előírásai, és amikor ezt teljesítettük - az idő még nem sürget bennünket -, akkor kerüljön a törvény elfogadásra. Mert az természetes - szeretném jelezni -, hogy az európai jogharmonizációval szembe sem a mezőgazdasági bizottság, sem a mezőgazdasági bizottság egyetlen tagja sem kíván menni, de sajnos az elmúlt időszakban történtek, még egyszer aláhúzom, nagyon súlyos élelmiszerbotrányok, amiknek a következményeit még nem tudjuk. Szeretném jelezni, nem riogatni akarok, de a melaminügy kapcsán, azt gondolom, a kínai számok, amiket most már megismertünk, a kínai emberek között bekövetkezett megbetegedések aránya, száma igen súlyos, és szeretném jelezni, hogy a többi komoly fertőzés, a többi komoly, az élelmiszerekkel behurcolt megbetegedés úgyszintén nagyon veszélyes lehet.

Tehát summa summarum: a mezőgazdasági bizottság többsége úgy ítélte meg, hogy ez a jogszabály csak kellő átgondolást követően, valóban a magyar termelői kör és a magyar fogyasztók érdekeit, biztonságát is figyelembe véve kerüljön elfogadásra. Nem történik semmilyen tragédia akkor, ha a tények ismeretében, figyelembe véve az elmúlt néhány hét vagy hónap történéseit is, a magyar diplomácia vagy a magyar agrárdiplomácia, ha úgy tetszik, a különböző brüsszeli intézményekben, intézetekben, illetve bizottságokban, ha kell, a miniszterek tanácsában is minden további nélkül felveti, de vannak erre szakosodott bizottságok.

Bizony, most már figyelembe kell vennünk, hogy nem lehet az elkövetkező időszakban automatikusan egy-egy törvényt csak azért átvenni, mert ezt tőlünk elvárják. Joggal várják el természetesen a meglévő, a hatályos megállapodások alapján, azonban nem biztos, hogy nekünk eminens diákokká kell válnunk, nem biztos, hogy minden további nélkül, kritika nélkül, szolgai módon azonnal át kell venni az uniós szabályokat. Nézzük meg, vizsgáljuk meg, számunkra mit jelent ez, hol tudunk a magyar polgárok érdekében további kedvezményeket elérni!

Nem tartozik az ügyhöz, csak példaként szeretném említeni: nem történt semmi nagy tragédia a régi uniós tagállamok szempontjából, amikor az intervenciós rendszert egy tollvonással megszüntették. Tehát mi úgy gondoljuk, ha ők korábban hoztak egy jogszabályt, de a körülmények már úgy változtak, hogy nem garantálják azok a szabályok a teljes biztonságot, akkor nemcsak nálunk kell a korábban hozott jogszabályokat egy az egyben átvenni, hanem talán elképzelhető az is, hogy az Európai Unió hajlandó változtatni az ő korábban meghozott jogszabályain is az uniós polgárok érdekében, és a magyar polgárok is ide tartoznak.

Köszönöm szépen, elnök úr, megtisztelő figyelmüket.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Herbály Imre, a mezőgazdasági bizottság alelnöke által elmondottakra kívánok reagálni. Abban teljes mértékben egyetértek Herbály Imre képviselőtársammal, hogy valóban, a legfontosabb az, hogy biztonságos élelmiszer kerüljön a fogyasztók elé. Abban is egyetértünk - már a bizottsági vitában is egyetértettünk -, hogy egy uniós jogszabály harmonizációjáról van szó.

Abban a kérdésben azonban, hogy ebben az adott ügyben ki a kisebbség és ki a többség, nem biztos, hogy egyetértünk, mert számomra a többség igazából az a 10 millió magyar polgár, akiknek az érdekében nekünk jó törvényeket kell alkotnunk, olyan törvényeket, amelyek garantálják a biztonságos élelmiszer forgalmazását. A bizottság többsége pont ezért - s ez a bizottsági vitában is felerősödött - addig nem tartja általános vitára alkalmasnak a törvénytervezetet, amíg nem tudunk kialakítani és garantálni olyan feltételeket, amelyek alapján ezt a törvényt jó szívvel támogatni tudjuk.

Visszatérve: az a meggyőződésünk, kedves Herbály Imre képviselőtársam, hogy sok olyan kérdés van, amelyeken Brüsszelben az illetékes munkacsoportokban, bizottságokban jó agrárdiplomáciával, jó lobbival, együttes fellépéssel változtatni tudunk. Ezért kértük, hogy várjunk még a döntéssel.

Köszönöm.

JAKAB ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ez a néhány tévesztés is azt jelzi, hogy ilyen késői órán egy megfeszített, megerőltetett nap után az erdőtörvény tárgyalása kicsit talán méltatlan is az ügy súlyához, ugyanis a közel 1,9 millió hektár erdőterület azt kívánná, hogy olyan időpontban tárgyaljuk, amikor a közvélemény is oda tud figyelni ezekre az ügyekre.

A bizottságban teljes mértékben egyetértettünk azzal, hogy az európai uniós csatlakozás után, a klímaváltozással és a tulajdonosi szerkezetváltással együtt időszerű egy új, XXI. századi erdőtörvény megalkotása. Ez nem váltott ki vitát, ebben a legmesszebbmenőkig egyetértettünk kormánypárti képviselőtársainkkal és a szakma képviselőivel, hisz mindenkinek az az érdeke, hogy az erdő el tudja látni azt a funkciót, sőt azt a kibővített funkciót, ami eddig is megtörtént és joggal elvárható volt.

Tisztelt Ház! Amit szeretnék kiemelni és ami kisebbségi véleményként megfogalmazódott a törvénytervezetben, az elsősorban a tulajdonosok, a gazdálkodók jogainak a kiemelése. Mi úgy gondoljuk, hogy a törvénytervezetben nagyon hangsúlyos a magánerdő-tulajdonosok kötelezettségeire vonatkozó előírás-sorozat, a szabályozottság, esetenként a túlszabályozottság, ami nem igazán érhető tetten az állami erdészetek esetében. Nyilván több szempontból át kell tekintenünk a törvénynek ezt a részét, és úgy ítéljük meg, hogy lesz néhány nagyon konkrét és egyértelmű javaslatunk.

A másik terület: Herbály Imre képviselőtársam pozitívan ítélte meg az erdővédelmi szolgálat helyzetét. Mi viszont úgy ítéljük meg, hogy szükség van az erdők védelmére, az erdők fokozott védelmére, de Magyarországon van mezőőri szolgálat, természetvédelmi őrszolgálat, halőrszolgálat, vadőrszolgálat és van a polgárőrség. Ezek mindegyike külön forrásokból gazdálkodik, mindegyik külön szervezetet tart fenn és működtet. Csak az alap hiányzik, egy biztonságos, ha úgy tetszik, a külterületeket, az állampolgárok vagyonát védő-őrző mezőrendőrség. Létrehozhatunk tizenöt szervezetet, de nincs alap, amelyik intézkedjen. Egyébként a törvénytervezetben igen részletesen le van írva az erdő védelmére hivatott szolgálat működése. Úgy gondoljuk, hogy ezt a tevékenységet a többivel összhangban kellene elvégezni.

Ki kell emelni azt is, hogy a társult erdőgazdálkodók helyzete nem felel meg a magántulajdonosok igényeinek. Itt is további javaslataink lesznek.

Kiemeltük, és most is szóba kell hozzam, hogy ennek kerettörvénynek kellene lennie. Ez esetenként túlszabályoz, máskor meg igen tág mozgásteret ad. Nem ismerjük az ehhez kapcsolt vhr.-t, végrehajtási rendeletet, mert igazán azzal együtt, annak ismeretében lehetne a törvény részleteit értékelni. A magunk részéről még további javaslatokat kívánunk tenni, és ezt követően annak függvényében döntünk arról, hogy milyen fogadtatásra találnak, hogy támogatjuk-e a törvényt, vagy nem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A XXI. századi erdőtörvény megalkotása valóban időszerű kérdés, hisz egy olyan időszakban vagyunk, amikor már a tulajdonrendezés az erdő vonatkozásában gyakorlatilag befejeződött, az erdő használatára vonatkozóan érdemi szabályok kialakítására van szükség.

Amikor a törvénytervezet előkészítése során a vitákba bekapcsolódtunk, akkor érzékelhető volt, hogy több oldalról igen komoly indulatok keletkeznek, de ez nem véletlen. Hisz az a korábban elsősorban az állami erdőkre vonatkozó szabályrendszer átalakításra kellett hogy kerüljön, megjelent egy nagyon jelentős magán-erdőgazdálkodói kör, akiknek az érdekeit nem lehetett szem elől téveszteni. Ez a munka, ez a törvényalkotói munka igen hosszú időn keresztül zajlott, több mint két esztendőt vett igénybe, és gyakorlatilag ez a két esztendő megítélésünk szerint, még mindig érzékelve a vitákat, nem volt igazán elegendő ahhoz, hogy az egyes feszültségpontokban megoldást eredményezzen.

Jelen pillanatban egy gazdasági válság közepette, a piaci válság közepette, egy átrendeződési folyamat közepén igen nehéz helyzetben vagyunk akkor, amikor ezt a törvénytervezetet lehetőleg valamennyi szereplő számára el akarjuk úgy fogadni, fogadtatni, hogy ez hosszú távon megoldást jelentsen. Nemrég az egyik kelet-magyarországi egyeztetésen mondta el az egyik erdész barátunk, hogy ez a törvény nem lehet négyéves ciklusokhoz igazodó törvény, hisz az erdőnél egy vágásforduló még az akácnál is legfeljebb 30 esztendő, de a tölgynél a 100-at is meghaladja. Tehát felelősen kell gondolkodni, hosszú távra hatóan kell gondolkodni, és úgy a használatot, az erdőgazdálkodást, mint a tulajdonnal való gazdálkodást nagyon körültekintően kell figyelembe venni. Különösen az állami erdők esetében fontos, hogy nagyon alaposan gondoljuk végig, hogy milyen lehetőségeink vannak, különösen az uniós viszonyok között.

Évekkel ezelőtt, az új erdőtörvény tervezésekor három fő elvről hallottunk: a törvényi és a kapcsolódó szabályozásban meglévő kiskapuk kiküszöbölése; a hatóságot terhelő adminisztrációnak a megváltozott intézményi rendszerhez történő igazítása, az erdészeti hatósági munkát és az erdőgazdálkodást is terhelő bürokrácia mérséklése; az erdőtervezési munkafolyamatok, az erdőgazdálkodási munkafeladatok és a hatósági munkafolyamatok közötti átfedések kiküszöbölése, elkülönítése.

A törvénytervezet álláspontunk szerint túl sok fejezetből és túl sok paragrafusból áll, túl hosszú, ebből következőleg alkalmazása mind a gazdálkodóknak, mind a hatóságoknak bonyolult és nehézkes. A törvény 15. §-a szerint erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő tulajdonos vagy jogszerű használó; a 91. § szerint pedig az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége szakszerűségének biztosítása érdekében jogosult erdészeti személyzetet köteles alkalmazni, kivéve, ha az erdőgazdálkodó szerepel a jogosult erdészeti szakszemélyzeti névjegyzékben. Ez azt jelenti, hogy minden erdőtulajdonosnak alkalmaznia kell egy arra jogosult erdészeti szakembert, vagy egy olyan társasággal kell megállapodnia, ahol megbizonyosodott arról, hogy arra jogosult erdészeti szakembert alkalmaznak a szerződés teljes fennállása alatt.

Ehhez kapcsolódik, hogy jóllehet a törvénytervezet a tradíciókra is alapul, az elmúlt közel húsz évben kialakult erdőgazdálkodói struktúrát, szervezeti formákat, mint a közös megbízott vagy az erdőbirtokossági társulat, meg sem említ a tervezet, sőt átmenetet sem mutat, hogy hogyan lehet vagy kell szerkezetet váltani és áttérni a jogosult erdészeti szakszemélyzet alkalmazására, mi az elvárás, mi a kívánatos. Megint létrejön egy új és egy régi struktúra, amelyet közvetett szabályozókkal fognak átalakítani, megszüntetni vagy feszültséget okozva fenntartani.

Ezt a speciális szakmai törvényt a végrehajtási rendelet ismerete nélkül tárgyalni álláspontunk szerint kockázatos. A törvénytervezet igen nagyvonalúan kezeli az erdőfelújítási biztosíték nyújtásának szükségességét. Álláspontunk szerint az erdőfelújítási biztosíték garanciát ad a tulajdonosoknak. Nem egy alkalommal fordult elő az előző időszakokban, hogy megfelelő garancia nélkül az erdőgazdálkodó, amikor már az erdőt levágta, azt követően csődöt jelentett, és az erdőfelújításra semmilyen garancia nem volt.

Az állami erdőtulajdon több ponton is megjelenik a tervezetben, azonban az állami erdőgazdaságok említésre sem kerülnek - no nem név és darabszámra gondolunk itt -, jóllehet az erdőterület tartós állami tulajdonban tartása mellett a másik sarkalatos pont az erdőgazdaságok tulajdonviszonya lehet, ami az állami vagyonról szóló törvényben megjelenik, tehát az erdőtörvényben való megjelenítés további biztosítékot és egyértelműsítést jelentene. A törvénytervezet azt sugallja, hogy liberalizálni kell az állami erdőterületek ügyét. Míg a vagyontörvény kimondja, hogy az erdészeti zártkörű részvénytársaságoknak tartós állami tulajdonban kell maradniuk, addig sem a vagyontörvény, sem az erdőtörvény nem rendelkezik az állami tulajdonú erdőterületek kezelésének kérdéséről. Indokoltnak tartjuk, hogy a törvénytervezet rendelkezzen az állami erdőterületek használhatóságáról oly módon, hogy az állami erdőterületet csak százszázalékos állami tulajdonban lévő erdőgazdaság vagy önkormányzat, illetve annak százszázalékos tulajdonában lévő gazdasági társaság kezelhesse.

(10.20)

A közvetlenül vagy közvetve állami forrásból épített vagy felújított vadászházak, vadászkastélyok és hozzájuk tartozó létesítmények, utak piaci értéken számolva is jelentős vagyontömegeket jelentenek, amelyek ma az erdőkhöz tartoznak. Ezeknek nagy része sem az erdőgazdaságoknál, sem a vagyonkezelőnél értékükön nincs nyilvántartva, legtöbbször még önálló helyrajzi számon sincs feltüntetve, illetve esetenként előfordul, hogy sehol sem szerepel. Ezen ingatlanok nyilvántartásba-vételi kötelezettségét és állami tulajdonban tartási kötelezettségét ezen törvénytervezetben kell előírni. Az erdőhöz szorosan kapcsolódó vagyonelemek megóvásának jelenleg ez az egyetlen megoldása álláspontunk szerint.

Egyes esetekben az erdészeti hatósági feladatok tekintetében végtelenül részletes, míg más területeken, például az állami erdőkre vonatkozó szabályok tekintetében nagyon felületes a tervezet. Nem sikerült álláspontunk szerint szétválasztani a gazdálkodás szabályozását és a hatósági feladatok szabályozását teljeskörűen. A célokkal ellentétben nem vállalták fel azt a döntést, hogy az erdészeti hatóság évek óta adott erőforrásait, illetve kapacitásainak várható változásait következetesen figyelembe véve határozzák meg a hatóságra kirótt feladatokat, hanem ismét egy szakmai alapú, de túlszabályozott rendszert kívánnak továbbvinni, amelynek fenntartásához, ellátásához nincs meg a megfelelő méretű, létszámú, erőforrású hatósági szervezet. Ezen a területen további változtatásokra van szükség a tervezetben, amelyet nyilván a módosító indítványokkal kívánunk majd pótolni.

A benyújtott törvénytervezet a hatóságot úgy kívánja tehermentesíteni, hogy feladatait gyakorlatilag a régi szerkezetben hagyva, szűkös erőforrásait az adminisztratív feladatok ellátására kívánja felhasználni, mialatt a tényleges erdőgazdálkodást egyre távolabbról szemlélik. A hatóságra hárított feladatokon jól látszik, hogy olyan mértékűek, hogy annak feldolgozásában a hatóság továbbra is verseny fut az idővel, határidőre teljesíteni szinte lehetetlen a feladatokat.

A határidő elmulasztása pedig az erdőgazdálkodót már fel is jogosítja a nem engedélyezett, de bejelentett munkák elvégzésére. A gazdálkodás minősége alapvetően a gazdálkodó jó szándékára és nem a pontos keretekre, törvényi előírásokra van alapozva. Felvetődik kérdésként, mi indokolja, hogy az erdészeti hatóság a hatósági feladatai közben gyakorlatilag továbbra is tervezhet, dönt, engedélyez, ezeket ellenőrzi, majd szükség esetén bírságol, azaz a gazdálkodó helyett hoz döntéseket, amit hatósági szerepkörében kér számon.

A védett, a védelemre tervezett vagy a Natura-hálózattal érintett erdőterületek kijelölése, az azokon történő gazdálkodás feltételei, a gazdálkodás korlátozása és annak kompenzációja csak igen szűkszavúan, érintőlegesen, nyitottan került a tervezetbe, jóllehet, igen komoly, több mint 500 ezer hektár területről beszélünk. Mi és ki fogja garantálni, szabályozni az ezeken a területeken folyó szakszerű erdőgazdálkodást, ha nem az erdőtörvény? Az állami tulajdonú erdőgazdaságok, az állami erdőkezelés nem maradhatna ennyire nyitott részletkérdés, illetve nem célszerű továbbra is az erdészeti hatóságra hárítani az erdőgazdálkodó feladatait.

A tervezet nem egy klasszikus kerettörvény, egyes szakmai, hatósági kérdéseket túlzottan kibont, másokat - gazdasági, gazdálkodási, egyéb szakhatóságok ügyét - elnagyoltan kezeli, ezzel félreértésekre, félremagyarázásokra, téves gyakorlat kialakítására is lehetőséget teremt. Ezeken a területeken frakciónk módosító javaslatokat kíván benyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan területet szeretnék még érinteni, ami, azt gondolom, napjainkban, a jelenlegi közbiztonsági viszonyok között valamennyi magyar állampolgárt érint, különösen igaz ez az erdőgazdálkodókra. A törvény rendelkezik az erdővédelmi szolgálat létesítéséről. Ez tulajdonképpen egy új szervezet lenne, amelyik kifejezetten az erdők védelmét, a falopások megakadályozását kívánja biztosítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon, ha megnézzük a különböző, a vidéken élő gazdálkodók biztonságát, a természet védelmét biztosító szervezetek számát, akkor azt látjuk, hogy lassan már a tízet is eléri. Létre akarunk hozni most egy új szervezetet, vagy létre akar a tervezet hozni egy új szervezetet, holott gyakorlatilag már, ha megnézzük részletesen, van egy mezőőri szolgálatunk, az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódóan van egy vadőri szolgálat, vagy vannak vadőrök, tehát egy fegyveres szolgálat, ha úgy tetszik, van természetvédelmi szolgálat, vannak halőrök, vannak polgárőrök, és sorolhatnám.

Az a meggyőződésünk, hogy egy új törvénytervezet vitája kapcsán nem lehet a kérdést megkerülni, igenis célszerű lenne végiggondolni azt a lehetőséget, hogy - tekintettel arra, hogy a jelenlegi közbiztonsági helyzetünk mennyire aggasztó - létre kellene hozni valóban egy megfelelő pénzügyi forrással megtámogatott, megfelelő szakmai szabályok szerint működő, ha úgy tetszik, mezőrendőrséget, vagy bárminek lehet nevezni, egyetlen olyan szervezetet, amelyik vidéken a gazdálkodók számára megfelelő biztonságot jelenthet. És itt szeretném idézőjelbe téve egy kicsit kibontani ezt a kérdést.

Azért a biztonságot említettem először, mert ma már, ha egy erdőtulajdonos, ha kimegy az erdőre, és látja, hogy lopják a fát, legfeljebb köszön vagy elfordul, nehogy ő fizikailag is elszenvedje ezt a találkozást. Tehát még a testi épségét sem lehet garantálni, ha szóvá teszi, hogy miért lopják a fát. Tehát úgy gondoljuk, hogy kellő eréllyel, kellő súllyal, kellő olyan felszereltséggel és szervezettséggel rendelkező mezőrendőrségre van szükség, amelyik garantálja, hogy a falopások megszűnnek, ami garantálja az erdő biztonságát.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a bizottsági vitában is és a kisebbségi vélemény kapcsán is, amely e Ház falai között elhangzott, egyértelművé tette, hogy a XXI. századi erdőtörvény megalkotása indokolt. Részt vettünk a szakmai egyeztetéseken, az utolsó pontban a biztonságot azért hangsúlyoztam ennyire, mert tíz megszólaló közül, amikor az erdőtörvény vitájáról, a törvénytervezet vitájáról szó volt, nyolcan vagy kilencen a biztonságot említették, és csak ezután következtek a szakmai szempontok.

(10.30)

Pontosan ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója csak jelentős módosításokkal tudja a törvényt támogatni, tehát a mi álláspontunk attól függ, hogy módosító javaslatainkat a kormány milyen mértékben fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örvendi László képviselőtársunk az erdőfelújítási biztosítékkal kapcsolatban fogalmazta meg kifogásait, amely szerint a tervezetben szereplő módon megfogalmazott garanciák nem elegendőek. Herbály képviselőtársunk jelezte, hogy a 65. § (1) bekezdés d) pontjában igenis garancia van.

Igaz, hogy nem részletes vitában vagyunk, de el kell mondanom, hogy a d) pontban tulajdonképpen a tarvágásra vonatkozóan határozzák meg a definíciót, és igenis itt a 66. §-ban, ha megnézzük, itt a felújítás, az erdőfelújítási biztosíték kapcsán olyan feltételek vannak, amelyek nem adnak garanciát.

(11.40)

Szeretném a figyelmüket ráirányítani, hogy a 100. §-ban viszont már az elvi megközelítés is tetten érhető, hogy nincs garancia, mert azt mondja a 100. §-ban: "Ha az erdőgazdálkodó, illetőleg erdőgazdálkodó hiányában az erdő tulajdonosa az erdészeti hatóság felszólítása ellenére nem tesz eleget e törvény szerinti erdőgazdálkodási kötelezettségének, és ezáltal az erdő fennmaradását vagy fejlődését veszélyezteti, a szükséges erdőgazdálkodási tevékenységeket az erdészeti hatóság, az erdőgazdálkodó, ennek hiányában" - és most jön a lényeg - "vagy fizetésképtelensége esetén a tulajdonos költségére elrendeli és elvégzi."

Tehát gyakorlatilag az erdőgazdálkodónak át kell adnia az erdőt, majd, ha az erdőgazdálkodó fizetésképtelen, a tulajdonosnak kell helytállni fizetés szempontjából is. Na, ezt kifogásoltuk mi, és erre nem látunk garanciát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Lengyel képviselőtársam által elmondottakhoz hozzá kell fűzzem, abban maximálisan egyetértünk, hogy ezt a folyamatot be lehet nagyon szépen mutatni, elegáns, jól hangzik. Az a javaslatom, fontoljuk meg, kezeljünk mindent a maga helyén. A maga valóságában és a maga szakszerűségében járjunk el, és akkor nem lesz olyan gond, hogy hogyan végzi a munkáját a vadász, az erdész, az erdőgazda, hanem tudjuk azt nagyon jól, hogy a jó vadász - én nem vagyok vadász, de a jó vadász - pontosan tudja, mit jelent az, hogy az állomány minőségét fegyverrel javítja, leveszi azt, ami nem oda való. A jó erdész pontosan tudja, hogy mikor kell a fát kivágnia, pontosan tudja, hogy mikor kell újratelepíteni. Tehát az erdőt kezelni, ápolni kell, van erdőhasználat.

Én azt gondolom, hogy az Orosz Sándor képviselőtársam által elmondottakra hivatkozva is nem kell az erdésztől félteni az erdőt, mint ahogy a gazdától sem a földet. A legjobb természetvédők azok, akik a természettel együtt élnek, szimbiózisban élnek. Azt gondolom, hogy képviselőtársaim is egyetértenek abban, hogy ez az erdőtörvény hivatott többek között a nagyon sok módosító indítvánnyal - amit nyilván még a mai nap folyamán néhányan beadnak, mi már megtettük a magunk részéről - valóban képessé tenni a magyar erdész-, a magyar vadász-, a magyar természetvédő-társadalmat, hogy a saját, valamennyiünk javára, boldogulására tudja ezt a hatalmas nemzeti értéket hasznosítani.

Az a meggyőződésem, hogy itt még a részletes vitában sok komoly, nehéz vitánk lesz, de megvívjuk. Nyilván... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - elnézést, elnök úr, egy mondatot, mert be kell fejezzem -, tehát nyilván valamennyiünk feladata és felelőssége, hogy a közös nevezőt megtaláljuk.

Köszönöm szépen. (Taps.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági válság hatásait nap mint nap érezzük. A vidék különösen érzi ezt. Nem vitathatjuk, hogy pénzügyi válság van, azt különösen nem, hogy ennek nagyon súlyos következményeként erős gazdasági válságot kell hogy elszenvedjünk. A válság kezelésére mindenképpen hathatós, érdemi intézkedésekre van szükség, különösen a mezőgazdaság, különösen a vidék szempontjából. Jelenleg sajnos azt kell mondjuk, hogy érdemi agrárstratégiánk sincs, nemhogy a válság kezelésére érdemi, olyan program, amelyik valóban a válságból való kivezető utat megmutatná.

Ha megnézzük, hogy hogyan érte Magyarországot, a magyar vidéket, a magyar gazdákat a pénzügyi válság, azt gondolom, a kép elszomorító; ha csak azt a tényt vesszük figyelembe, hogy 2004 és 2008 között összesen az előirányzathoz viszonyítva csak a támogatások szempontjából több mint 212 milliárd forintot vontak el, ha azt a tényt vesszük figyelembe, hogy jelen pillanatban, amikor a válság a legerősebben érint bennünket, kiderül, hogy a nemzeti támogatásokból közel 40 milliárd forintot vonnak el, és abból az ágazatból, amelyik gyakorlatilag értékteremtésre képes, amelyik még európai szinten is versenyhelyzetben van.

Ha megnézzük, hogy ez az állattenyésztésre milyen hatással van, hogy most már a növénytermesztés, ami az állattenyésztéshez szükséges takarmányok megtermesztését is biztosítja... - akkor azt kell mondanunk, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha az állattenyésztési ágazatok a legmélyebb válságukat élik. Mire gondolok? Ha csak a sertésállományt nézzük, 2002-höz viszonyítva jelenleg közel a fele, 3,4 millió darab alatt van a sertésállomány 2009. január 1-jén a 6 millió darabhoz viszonyítva. Lassan sertéshúsból importra szorulunk. Ha a baromfiágazatot nézzük, ugyanilyen nehéz a helyzet.

Szomorú aktualitás, hogy a tejtermelő gazdák lassan folyamatosan szüntetik meg, számolják fel az állományukat, olyan versenyhátrányban vannak, hogy ma már egy-egy nem kisüzem, hanem nagygazdaság, ha minél nagyobb mennyiségű tejet termel naponta, annál nagyobb veszteséget kell hogy elkönyveljen. Jelenleg tízezerszámra viszik ki a minőségi vemhes üszőket az országból. Épül le az állatállományunk, nemzeti értéket jelentő genetikai alapokat veszítünk el.

Tisztelt Országgyűlés! A válság kapcsán azt gondoltuk és azt gondoljuk, és joggal kérjük ezt a vidék számára, hogy ilyen helyzetben, ha egy országnak, egy kormánynak van lehetősége arra, hogy a támogatásokat időben fizesse ki, akkor tegye meg azt. Miért van az, hogy ma már nem jutunk hitelekhez, mert a bankok egyszerűen szóba nem állnak a gazdákkal? Miért van az, hogy a jogszerűen járó támogatásokat nem hajlandóak időben kifizetni? Miért van az, hogy még a nemzeti támogatások jelentős része, ami az előző évre már jogszabály alapján járt volna, még mindig nincs kifizetve?

2008. november 3-án jelent meg a Magyar Közlönyben a zöldség-gyümölcs ágazatok működését segítő, erősítő tészek, termelői értékesítő szervezetek számára egy 5 milliárdos hitelcsomag. Tisztelt Államtitkár Úr! Eddig egyetlen tész egyetlen forint hitelhez nem jutott; ha jól számolom, lassan már fél év telik el, és egyetlen fillér nem... Program programokat követ, érdemi intézkedések nem születnek. Ez pedig ma már sajnos egy olyan állapotot idézett elő, hogy a mezőgazdaság leépül, a vidéken pedig a mélyszegénység egyre inkább tetten érhető. Azt gondolom, hogy éppen itt lenne az ideje, hogy programok helyett konkrét, érdemi intézkedések szülessenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

(9.30)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először általánosságban engedjenek meg néhány gondolatot. Az általános vitában megfogalmaztuk, és tartjuk azt az álláspontot, hogy valóban szükséges és indokolt a XXI. századi erdőtörvény megalkotása. Azt is megfogalmaztuk, hogy módosító javaslatokat fogunk készíteni és benyújtani a törvénytervezethez, hisz ebben a formájában a frakciónk ezt a tervezetet nem tudja támogatni.

Nos, megtörtént igen jelentős számú módosító javaslat konkrét szakmai tartalommal történő benyújtása, amelynek a meghatározó részét, a többségét sajnos az előterjesztő képviselője nem támogatta. Így ma még kénytelenek voltunk kapcsolódó módosító indítványokat benyújtani, de le kell szögezzük, hogy az érdemi kérdések elfogadása hiányában nem valószínű, hogy a frakciónk ebben tudja az igenlő szavazatát adni.

Tehát rögzíteni szeretném, és a szakma felé is szeretném rögzíteni, hogy számunkra fontos a törvény elfogadása, de úgy, hogy az valóban adjon garanciát az állami tulajdonban lévő erdők megtartására változatlanul állami tulajdonban. És adjon garanciát arra, hogy a magán-erdőtulajdonosok megfelelő vagyonbiztonságát valóban garantálni tudjuk, és amennyiben át kell adniuk az erdőterületüket hasznosításra, akkor ott, aki átvette, az adjon garanciát, és szavatolja azt, hogy valóban nem hozza hátrányos vagyoni helyzetbe az erdőtulajdonost.

Ennyi előrebocsátásával néhány módosító javaslattal kapcsolatban szeretném részletesebben kifejteni az álláspontunkat. A 21. indítványban, amely elutasításra került, azt fogalmaztuk meg, hogy a kincstári vagyon tartós elemeit képezzék az erdőhöz tartozó, erdőgazdálkodási célú, korlátozottan forgalomképes létesítményekkel együtt; kezelésüket - már az erdőt - csak száz százalékban állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő szervezetek, illetve ezek társulásai végezhessék el. Ezzel kapcsolatban természetes, hogy elutasítás volt a válasz.

Szeretném a 30. számú előterjesztésünket még önök elé citálni. Ez tulajdonképpen a törvénytervezet 8. §-ának (5) bekezdésére vonatkozik, ezt javasoljuk kiegészíteni, méghozzá azzal, hogy a magántulajdonban lévő védelmi és közjóléti rendeltetésű erdők állami tulajdonba kerülését a cserék útján, a tulajdonos kérelmére részesítsék előnyben; ezzel egyébként hozzájárulva ahhoz, és támogatva azt a célt is, hogy az erdő valóban a természetvédelem és a közjó szolgálatában is kell hogy álljon.

A 35. számú módosító javaslatunkban azt jeleztük, hogy az erdőhöz tartozó vagyontárgyak kerüljenek nevesítésre a törvényben, és itt tulajdonképpen a már a törvényben szereplő műtárgyak - csatorna, tározó, kerítés, egyéb erdei épületek - mellé mi kiemelten felsoroltuk a vadászházakat és a vadgazdálkodást szolgáló létesítményeket, nem véletlenül. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy gondoljuk, hogy a vadászati turizmus az elkövetkező időben igen jelentős nemzetgazdasági szempontból is, és az erdő állami tulajdonban való megtartása mellett fontosnak tartjuk, hogy az erdőben lévő vadászházak, vadászkastélyok és egyéb létesítmények ugyanúgy maradjanak állami tulajdonban.

Még talán egyetlen kérdést szeretnék felvetni, méghozzá azt, hogy a közös tulajdonban lévő erdők esetében a tulajdonostársak tulajdoni hányada alapján számított kétharmados szótöbbséggel hozott határozat legyen indokolt. Azért... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, kétpercesben folytatom.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Folytatva az előbbi rövid felvezetést, talán azzal szeretném államtitkár úrnak is megadni részben a választ, hogy a társult erdőgazdálkodás esetén az erdőt egy személy használatába kell adni a tervezet szerint. Mit jelent ez a lényegtelennek tűnő paragrafus? Csupán annyit jelent, hogy az erdőtulajdonosok az erdőt egy személy használatába adják úgy, hogy az illető gyakorlatilag a megfelelő szakmai döntések alapján az erdő művelését és hasznosítását is végzi.

A következő a mi gondunk ebben az esetben. Jogot adunk az erdőgazdálkodónak, de kötelezettségeket viszont nem, mert azt mondja az egyik paragrafusban, ha nem tévedek, pontosan a 100. §-ban, a tervezet 100. §-ában, amit 137. számon próbáltunk korrigálni, hogy az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó, ennek hiányában vagy fizetésképtelensége esetén a tulajdonos költségére rendeli el az erdő újratelepítését, illetve az újraerdősítést. Mit jelent ez? Azt jelenti ez a jelentéktelen kis paragrafus, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tulajdonos köteles akkor is jótállni, ha nincs semmilyen ráhatása arra, hogy milyen formában végzi a tevékenységét az erdőgazdálkodó.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom felhasználni a két percet, csak annyiban szeretnék reagálni, hogy sajnos elegendő példa áll rendelkezésre az életből, hogy megtörtént az erdőnek a termelése, gyakorlatilag tarvágást követően csődbe ment a cég, amelyik ezt a tevékenységet elvégezte, és ezt követően az erdő felújításának kötelezettsége ottmaradt a tulajdonosok nyakán. Nos, mi azt kértük, nem ragaszkodunk mi az általunk elmondott vagy leírt egyetlen szóhoz sem, mi azt kértük, hogy törvényi úton olyan helyzetet ne teremtsünk, hogy a tulajdonos, ha úgy tetszik, úgy válik kiszolgáltatottá, hogy törvénnyel kötelezik arra, hogy ő ezt a tulajdonát adja át használatra.

Ugyanúgy meglenne a lehetőség arra is, hogy például megbízzák az illetékes erdésztechnikust vagy erdőmérnököt a szakmai feladatok elvégzésével vagy irányításával, de van beleszólásuk abba, hogy hogyan hasznosul az erdő. Azt gondolom, hogy ez abszolút szakmai, abszolút érdemi felvetés abban az értelemben, hogy biztosítsunk a tulajdonosoknak is jogot a tulajdonuk fölötti rendelkezés érdekében.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Szintén nem fogom kihasználni az időkeretet. Szeretnék csatlakozni az államtitkár úr által elmondottakhoz. A legjobb természetvédő a földet művelő gazda. A legjobb természetvédő az az erdész, akinek a lelke is benne van abban a munkában. Azt gondolom, ezt nem lehet elvitatni senkitől. Viszont egy szempontra célszerű odafigyelni, hogy erdőgazdálkodás is létezik. Tehát bizony Magyarországnak vannak olyan területei, amelyeket erdővel tudunk hasznosítani. Most itt kell megtalálni egy nagyon egészséges és nagyon jó összhangot, igaz, itt a bizalom nagyon fontos szempont; meg kell teremteni, ha nincs.

Én pontosan ezért és itt csatlakoznék még egyszer vissza - akkor azonnal nem reagáltam az államtitkár úr szavaira - az erdőben lévő infrastruktúrák ügyére: ha nevesítem, hogy út, kerítés, egyéb erdei létesítmények, minden egyebet nevesítek, egyetlen dolgot nem nevesítek, ami a legnagyobb értéket jelenti az erdőben. Erről nagyon sokat vitatkoztunk, nyitottak vagyunk a vitára, és nem mondvacsinált vitára - jelentős, nem véletlen. Látjuk, vannak esetek előttünk, hogy egy-egy vadászház vagy vadászkastély milyen áron cserélt gazdát. Ne cseréljen, tartsuk meg! Szolgálja a közjót, a természetvédők érdekeit, a vadászok érdekeit és az emberek érdekeit, mert értékteremtő ágazat lehet. Látszólag ez egy elhanyagolható kérdés, de igenis nagyon fontos és nagyon jelentős az erdő hasznosítása szempontjából is.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a kérdés költőinek tűnik, ám mégis kénytelenek vagyunk vele foglalkozni, hisz valamennyiünk élete azon múlik, hogy a magát az Európai Unióban a sereghajtók szintjére leküzdő Magyarország hogyan tudja kezelni azt a válságot, amit a sokkal erősebb gazdasággal rendelkező országok sem minden esetben tudnak megnyugtató módon kezelni.

Az a meggyőződésem, hogy ha a magyar gazdaságra sajnos igaz az, hogy a válság kezelése nem a megfelelő módon történik, hanem elsősorban PR-kormányzásról beszélhetünk, akkor ez a mezőgazdaságra különösen igaz. Különösen igaz, mert annak ellenére, hogy az elmúlt esztendőben jelentős mértékben járult hozzá a mezőgazdaság a nemzeti össztermékhez, a válságkezelés kapcsán a legnagyobb elvonás a mezőgazdaságot érinti. Egy olyan ágazattól vonnak el forrásokat, egy olyan ágazatnak csökkentik a versenyképességét a válságkezelés kapcsán, amely értékteremtésre alkalmas. Egy olyan ágazat szenved el hátrányokat, amely gyakorlatilag pontosan azáltal lenne képes a nemzeti össztermékhez még nagyobb mértékben hozzájárulni, hogy a megfelelő források rendelkezésre állnak, és versenyképessé válik.

Miért tesszük ezt szóvá? Miért fontos az, hogy erről beszéljünk? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert gyakorlatilag a mezőgazdaságban, amennyiben a megfelelő forrásokat biztosítanák, még nagyobb mértékben képesek lennénk az értékteremtésre, a nemzeti össztermék növeléséhez való hozzájárulásra. Azonban ha ez nem történik meg, akkor sajnos az a negatív tendencia tovább folytatódik, aminek szemtanúi voltunk már a múlt esztendőben is. Ugyanis ma nagyon sokan elmondják, hogy milyen nagy eredményeket értünk el. Ez igaz a számok tükrében, de ha megnézzük, hogy az intervenciós készletek kisöprése 2008-ban történt meg döntő mértékben, akkor azt is láthatjuk, hogy a számok mögött nem a 2008-ban elért teljesítmény húzódik meg csupán, hanem a korábbi években megtermelt készletek is hozzájárulnak az eredményekhez jelentős mértékben. Nos, ez az egyik terület, amiről szólni szerettem volna.

A másik: súlyos tendencia, és ezt látnunk kell, hogy ma, amikor arról beszélünk, hogy nagymértékben növekedett az agrárexport, azt is látnunk kell, hogy a nyersanyagok kiszállítása, a nyersanyagexportunk nőtt meg, és nagyon jelentős mértékben megnőtt azon termékek aránya, amelyek jelentős hozzáadott értéket tartalmaznak. Azaz, magyarul a mezőgazdaságban az előállított termékek döntő mennyisége kevés hozzáadott értéket tartalmaz, tehát nincs olyan programja ma a magyar kormánynak, amely képes lenne arra, hogy jelentős munkaerő-felhasználással, magasabb feldolgozottsági fokú termékek exportját valósítaná meg.

Egy másik terület, amelyről szólnom kell, amely nem kerülne pénzbe, csak odafigyelés, ez az, hogy azok a támogatások, amelyekre ha szűkös mértékben is, de a mezőgazdaság számíthatna, különösen a fejlesztési forrásokra gondolunk, a területalapú támogatások igénylésére gondolunk, kiderül, hogy időben nem jutnak el a gazdákhoz, kiderül, hogy az igénybevétel nagyon nehézkes. Oda jutottunk, tisztelt Országgyűlés, hogy a parlament mezőgazdasági bizottsága kénytelen meghallgatni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnökét, hogy szíveskedjen tájékoztatást adni, miért kezd összedőlni az informatikai rendszer, amelyen keresztül be tudnak jelentkezni a gazdák, és igényelni tudják az uniós területalapú támogatásokat. Hozzáteszem, hogy az elmúlt esztendőben, amikor a kormány a "válságra való felkészülés jegyében" elektronikus úton tette lehetővé, hogy a gazdák a támogatásokat igényeljék, a hibaszázalék 25 százalékos volt.

(9.40)

Tehát az összes benyújtott támogatás 25 százaléka hibás volt, és a gazdák nem jutottak időben a forrásokhoz, csak késve. Nos, a forrásszűke időszakokban ezek a nehézségek a valós válságon túl jelentős mértékben nehezítik a gazdák helyzetét, és fokozzák a válság hatásait.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A válaszadó személyét nem fogadom el ebben az ügyben. Ebben az ügyben mindenképp Bajnai Gordon miniszterelnök úrtól kívánok választ. Köszönöm.

JAKAB ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság május 12-én tárgyalta a T/9555. számon benyújtott törvényjavaslatot, amely szerint a bizottság tagjainak többsége - 12 igen szavazattal és 10 tartózkodás mellett - általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

A kisebbségi vélemény megítélésünk szerint azért kell hogy megfogalmazásra kerüljön, mert habár nem vitattuk az időszerűségét, sőt - egyetértve Herbály képviselőtársammal - igen, megkésettnek tartjuk a törvény napirendre vételét, azonban mi másképp látjuk a megoldás lehetőségét, mint ahogy azt az előbb hallottuk a többségi álláspont alapján.

A mi álláspontunk az, hogy a polgárok biztonságérzetét, a vagyonvédelem megteremtését elsősorban egy stabil, erős, a helyzet magaslatán lévő, az állampolgárok szemében egy elfogadott rendőrség kell hogy biztosítsa. A mi számunkra az, hogy a különböző területeken lévő szervezetek jelentős, de elaprózott módon történő forrásfelhasználása nem hasznosul kellőképpen, azt jelzi, hogy mindenképp változtatásra van szükség. Méghozzá úgy, hogy az egységes vidéki, ha úgy tetszik, zöldrendőrség vagy mezőőri szolgálat, vagy a vidék rendjének a megteremtése érdekében egy erős, egységes szervezetre van szükség.

Az erdőtörvény vitája kapcsán nagyon sokszor elmondtuk, hiába hozunk létre erdővédelmi szolgálatot akkor, amikor az erdő tulajdonosát járó motorfűrésszel támadják meg a fatolvajok. Kérem szépen, bármilyen spray-t és bármilyen lehetőséget, esélyt adnak a szolgálat tagjainak, ezeket a cselekményeket nem lehet megfékezni. Itt egyetlen dolog van és egyetlen eszköz ma a technika világában; a mobiltelefont feltalálták, a videokamerát feltalálták, a fényképezőgépet feltalálták. Tehát nem kényszerítő eszközökre - idézőjelben, a bizottság ülésén elhangzott -, nem egyes szakmai területeket képviselő szervezetek magánhadseregeire van szükség; egyszerűen arra van szükség, hogy valamennyi érintett terület egy egységes védelmet kapjon. A forrásokat célzottan, úgy használják fel, hogy utána már az öntevékeny polgárok, kapcsolódva ehhez a rendszerhez, képesek legyenek segíteni. És ekkor majd megítélésünk szerint javul a vidéken élő emberek biztonságérzete és a határban dolgozó emberek biztonságérzete is.

Nagyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy lassan már, ha a gazda kimegy a határba, és látja, hogy lopják a terményét, egyetlen lehetősége van: köszön és távozik. Távozik, mert meg sem mer szólalni. Nos, ilyen esetben ez a mezőőri hálózat vagy a szétaprózott források alapján a megfelelő hálózat hiánya és a rendőrség esetenként gyenge hatékonysággal történő működése azt okozza, hogy az emberek jelentős vagyonveszteséget szenvednek el, nem érzik azt, hogy a vagyonvédelem működik.

Tehát a mi megítélésünk szerint valóban szükség van a törvény módosítására, a megfelelő módosító javaslatokat nyilván majd benyújtjuk határidőben. A legfontosabb a részünkről az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat úgy használjuk fel, hogy az valóban hatékonyan segítse az emberek biztonságérzetének az erősödését.

Hogy a közterület-felügyelők most éppen gumibotot hordanak az oldalukon vagy éppen gázspray van egy-egy erdőszolgálati őrnél, az nem azt jelenti, hogy ő a cselekményeket meg tudja akadályozni. Meggyőződésünk, hogy sokkal koncentráltabban és hatékonyabban kell a forrásokat ezen a területen felhasználni, és akkor majd javul az emberek biztonságérzete is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Az ügy súlyosságára való tekintettel mindenképp miniszterelnök úrtól várok választ. Nem fogadom el. Köszönöm.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ügy súlyára való tekintettel megvárom a miniszterelnöki választ. Elismerem miniszter úr ez irányú felkészültségét, tájékozottságát, de úgy gondolom, hogy az ügy van akkora súlyú, hogy erre véglegesen pontot tegyünk.

Köszönöm.

(15.30)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! A helyzet az, hogy sokadik nekirugaszkodásra talán egyszer sikerül valóban érdemben megszólalni, és megszólítani azt, akinek a válaszára most már negyedik alkalommal próbálkoztam. Megtiszteltetés, hogy megtehetem.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az állami földügyek ügyében kívánok kérdést intézni önhöz. Köztudott, hogy 9,3 millió hektárnak 27 százaléka, 2 és fél millió hektár föld a magyar állam tulajdonában van. Ezzel a hatalmas vagyonnal, úgy ítéljük meg, hogy gazdálkodni kellene, és ennek a vagyonnak a hozadékával pedig rendezni az egyébként szétaprózott birtokszerkezetet. Nos, amiért én a kérdéseimet fel kívántam tenni, az, hogy tulajdonképpen a magyar termőföldvagyon hasznosításával nagyon komoly gondok vannak és különösen a privatizációval. Ön előtt bizonyára ismert, hogy az állami földek értékesítése igen jelentős mértékben megnövekedett az elmúlt időszakban. Mi több, úgy növekedett meg az értékesítése az állami földeknek, hogy sokszor arra hivatkoznak, hogy persze, részben vásárolunk a "Földért életjáradékot" program keretében, részben pedig értékesítünk.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A helyzet az, hogy bizony itt az értékkülönbözet jelentős. De nemcsak erről szeretnék szólni, hanem arról, hogy gyakorlatilag a bábolnai ménesbirtok vagy a kerteskői gazdaság értékesítése kapcsán - amelyeket többször már Medgyasszay képviselőtársam jelzett, többször volt vita - jelenleg ezek az ügyek az ügyészség előtt vannak, egy részében pedig a rendőrség nyomoz. Mikor érjük azt meg, hogy a legnagyobb nemzeti kincsünkkel, nemzeti szuverenitásunk alapját jelentő földdel úgy gazdálkodik a magyar állam, hogy valóban valamennyi polgár érdekében hasznosítja azt?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

(15.00)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ügyészség és a rendőrség, azt gondolom, hogy teszi a dolgát több ügyben is, és pontosan ezért kértem szót, és ezért tettem fel kérdéseket; akár a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság mint nyomozó hatóság, akár a Legfőbb Ügyészség teszi a dolgát. Nem erről szerettem volna szólni, hanem - és ezért hoztam szóba - a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörű Részvénytársaság felügyelőbizottságának, illetve ellenőrző bizottságának a jelentését ajánlanám szíves figyelmébe, mely szerint - csak egy nagyon rövid részt hadd idézzek belőle -: az MNV Zrt. 2008. évi működésében jelentkező zavarok, a vagyontörvényben előírt határidők be nem tartása, a társaság törvényes működésének hiányosságai felvetik a tanácsnak és tagjainak, továbbá az MNV Zrt. vezérigazgatójának felelősségét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Miniszterelnök úr, kénytelen voltam ezeket így szóba hozni, mert ez viszont már az ön asztala, az ön hatásköre, túl az ügyészségen vagy mellette. Várom megtisztelő válaszát: mikor lesz rend, és mikor tarthatjuk meg a földet?

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ősz a betakarítás és az új élet kezdetére is lehetőséget ad, de ahhoz, hogy valóban örülhetünk-e a termésnek, hogy valóban van-e esélyünk az új élet indítására, legalábbis jó szívvel, el kell készítenünk egy látleletet. Mi ezt megtettük.

Meg kell néznünk, hogy milyen is ma a magyar vidék, milyen is ma a magyar gazdák, a mezőgazdaságból élők helyzete, állapota. Vonatkozik ez családokra, vállalkozásokra, nagyüzemekre egyaránt. Azt kell mondjuk, hogy 2009 egy hihetetlenül nehéz esztendő volt, a fagy-, az aszály-, a jég- és viharkárok nagyon nagy gondot okoztak. Volt-e lehetőség a károk enyhítésére? Azt kell mondjuk, hogy majd egyfajta terv készül, de érdemi kárenyhítés, érdemi, a túlélést, az új élet kezdetét biztosító - elsősorban az őszi vetésekre gondolok - intézkedésekre nincs remény, legalábbis a termelők többsége számára.

Meg kell néznünk, hogy milyen a termés. Ha a kalászos gabonát nézzük, azt látjuk, hogy a termés mennyisége 25 százalékkal kevesebb, az ár viszont csak az előző évhez viszonyítva 30 százalékkal kevesebb, ugyanakkor a költségek jelentős mértékben megnőttek. Ha a napraforgót nézzük: a termés közel szinten van, az ár a felét sem éri el. Ha a kukorica várható termését nézzük: nagyon nehéz időszaknak nézünk elébe, hisz az aszály miatt közel másfél-két hónapos eltéréssel keltek ki a kukoricák, nagyon nagy a veszteség, és megnőnek a költségek, azonban azt tapasztaljuk, hogy az áraknál ma már olyan összegeket mondanak azok, akik raktárakkal rendelkeznek, hogy a termelők azon gondolkodnak: lesznek olyan táblák, amiket egyáltalán be sem takarítanak.

Ha a zöldség- és gyümölcságazatot nézzük, azt látjuk, hogy egy borzalmasan nehéz helyzet alakult ki. Először is nézzük az almaágazatot! Azt gondolom, az előző években már eleget beszéltünk az ágazat helyzetéről. Ennek ellenére ez az az időszak, amely véglegesen lezárja az almaügyet, és nagyon sok termelő úgy dönt, hogy kivágja az ültetvényeket. És miért? Mert mára odajutottunk, hogy az önköltség harmadát kapják meg azok, akik még ennek ellenére is vállalják, hogy betakarítják a termést. Az elmúlt esztendőben 150 ezer tonna alma került betárcsázásra a gyümölcsöskertekben, ebben az esztendőben várhatóan közel 200 ezer tonna marad a fákon vagy kerül betárcsázásra. Ugyanez vonatkozott az egyéb gyümölcsökre, a meggyre és a szilvára is. A szőlőágazat hihetetlenül nehéz gondokkal küzd, egyáltalán nincs ár. Ha a szüret és a beszállítás költségeit nézzük, akkor a 35-40 forintos árak többletértéket szinte már nem jelentenek a gazdának, a munkája értéke teljes mértékben elveszett.

Miért fontos erről beszélni? Azért, tisztelt Országgyűlés, mert ezek az emberek kényszertermelők. Ezek az emberek ültetvényeket létesítettek, ezek az emberek állattartó telepet létesítettek, ezek az emberek gépeket, eszközöket vásároltak, és ebből akartak megélni. Most ott tartunk, hogy nincs piacvédelem, nincs működő piac, nincs működő tőke, nincs hitelhez jutási lehetőség, az őszi vetések pedig a határ egy részén elmaradnak, mert nincs hozzá forrás. S most kerül a költségvetésnél elvonásra több mint 33 milliárd forint nemzeti kiegészítés. Egy dologra viszont van forrás, arra, hogy egy ilyen nehéz helyzetben lévő ágazat esetében - csak hogy nagyobb legyen a baj, még tetézzük azt - most akarnak átállni egy új támogatási rendszerre, ami a költségvetési soron több mint 3 milliárd forint többletköltséget jelent. Azt gondoljuk, hogy ezt az összeget fordítsák a gazdák helyzetének javítására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor a költségvetés vitájára kerül sor, ma, amikor a jövő esztendő ügyeivel foglalkozunk, valahogy úgy érzem, hogy mindenki elfeledkezett egy dologról. Itt tulajdonképpen nem egy esztendei költségvetésről kellene beszélni, hanem arról, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében biztosított 1300 milliárd forint összeg felhasználásáról már egyébként a Parlament falain kívül döntöttek. Tehát én azt gondolom, hogy akkor, amikor a felszólalásom megteszem, mindig utalni fogok rá, hogy bizony itt egy egészen más folyamatsorozat zajlott le, és tulajdonképpen létrejött egy olyan torzó - a mezőgazdaságról és vidékfejlesztésről beszélek -, amelyiket egyetlen esztendő költségvetésével nem lehet semmilyen módon helyrehozni, rendezni. Ezt azért bocsátottam előre, mert a kollégám, Font Sándor elnök úr már jelezte, hogy a nemzeti támogatások, valamint a 2010. évre szóló európai uniós támogatások terén milyen általános kommunikációs zavar keletkezett.

Még egyszer csak hivatkozni szeretnék rá és aláhúzni, hogy mindenki egyformán értse: arról próbálják meggyőzni a közvéleményt, arról próbálják a vidékkel, a gazdákkal szembefordítani a közvélemény többségét, hogy az agrárgazdaság túlzottan támogatott, hogy milyen hatalmas összegeket kap, sőt lassan már úgy tűnik, mintha többet kapna, mint tavaly. Egy dolgot elfelejtenek, az agrárgazdaság szereplői egy hatalmas versenyben vannak az európai uniós képviselőtársainkkal, az európai uniós gazdákkal. Egy teljesen nyitott piac van, mi pedig csak egy részét kapjuk meg annak a jövedelemkiegészítő támogatásnak, amit ők már évek óta megkaptak, sőt ők szervezetten vesznek részt a piacon, megfelelő költségvetési forrásokkal rendelkeznek, és időben kapják meg a támogatást. Ehhez képest nekünk úgy kell versenyezni, hogy megpróbálják velünk elhitetni, hogy mi jelentős támogatásokat kapunk, úgy kell versenyezni, hogy megpróbálják velünk elhitetni, hogy a komoly uniós források felhasználása a mi érdekünkben történik.

Engedjék meg, egyetlenegy számot hadd mondjak, ajánlom államtitkár úr szíves figyelmébe: a nettó mezőgazdasági fejlesztési források összege 2002 és 2008 között az egyéni és családi gazdaságok esetében 125 milliárd forint volt, a nagyüzemek, a nagy gazdasági társaságok esetében 676 milliárd forint volt. Mit jelent ez? Azt jelentette, hogy a költségvetés eszközeivel létrejött egy olyan struktúra, amit utána megpróbálnak kozmetikázni egy-egy esztendő költségvetésével.

Közelítve a problémát, szeretném jelezni, hogy az egyes ágazatok esetében, jelesül a növénytermesztési, állattenyésztési ágazat esetében a kormány arra hivatkozik, hogy igyekszik az egyensúlyt megteremteni.

(14.20)

Nos, ez az egyensúly olyan módon változott már, és olyan mélyre süllyedt az állattenyésztők helyzete, hogy ma már a 100 százalékon belül a 36 százalékot nem éri el az állattenyésztés részaránya. Ugyanakkor, ha megnézzük a költségvetésben: honnan vonnak el pénzt, hölgyeim és uraim? Természetesen az állattenyésztéstől. Az állattenyésztő szervezetek támogatását jelentős mértékben csökkentik, versenytársaink viszont pontosan ilyen módon, az ilyen eszközök felhasználásával tudnak bennünket legyőzni.

Van egy másik terület, amiről úgy gondolom, megint nem lehet hallgatni. Azt mondják, hogy - tejválság van - segítik a tejtermelő gazdákat, segítik az állattenyésztő gazdákat. Az "Igyál tejet" programra 50 százalékkal kevesebb a támogatás összege, mint az előző esztendőben volt. Miért lényeges ez? Azért, mert üzenet. Azért, mert ez igazolja és mutatja a költségvetés kétarcúságát: egyik oldalon mutatom, hogy jelentős támogatásokat adok, a másik oldalon pedig jelentős mértékben vonom el a támogatásokat.

De ha már itt tartunk, itt van az iskolagyümölcs-program. Most megjelenik 250 millió forint a soron, hogy ennyivel támogatjuk elsősorban az almatermelőket. Igen, csak arról nem beszélünk, hogy az elmúlt esztendőben lett volna lehetőség, csak éppenséggel nem indították be a programot, és most azt mondják, hogy ez 250 millió forint növekedés. Nem növekedés, mert tavaly a bázist nem teremtették meg, ez pedig egy csepp a tengerben, mert ezzel kezelni a problémákat nem lehet.

A költségvetés áttanulmányozását követően az a meggyőződésünk, hogy a 2010. évi költségvetés jelentősen csökkent az előző évhez képest, és a célirányos felhasználás nem a gazdák, gazdálkodók érdekeinek megfelelően történik.

Engedjék meg, hogy csak egyetlen szempontot hadd hozzak ide önök elé. Számunkra az, hogy konkrétan támogatásként mekkora összeg jelenik meg, jelentős szempont, de nem elegendő. Ugyanis a másik szempont, amit vizsgálni kellene a költségvetés kapcsán, hogy a rendelkezésre álló forrásokat milyen célra használjuk fel. Vajon valóban a gazdaság szereplői számára egyformán elérhetővé tesszük, vajon valóban arra használjuk-e fel ezeket az összegeket, hogy az ő versenyképességük javuljon, hogy ha egy ágazat megkap egy jelentősebb forrást, például ha a gyümölcstermelők komoly gondban vannak, akkor az almatermelők a 10 ezer hektárból csak egy bizonyos részt tudjanak felújítani, azon korszerű ültetvényt létrehozni. Nos, erre, hölgyeim és uraim, nincs pénz, tisztelt képviselőtársaim, hanem egy dologra van: az integrált irányítási és ellenőrzési rendszerre. Arra van 3 milliárd forint, hogy áttérjenek egy olyan támogatási rendszerre, ami csak veszteségeket okoz, legalábbis az ágazat szereplőinek többsége számára.

Nos, ezért ezt a költségvetést nem tudjuk támogatni, sem elfogadni. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Indulatmentesen a kollégámnak csak annyit, hogy az 1300 milliárdot itt kellett volna eldönteni, mert sajnos egyre inkább az a folyamat erősödik fel, amit a LEADER-nél tapasztalunk, és még nem szóltam arról, hogy a 3,5 milliárd forint visszafizetés, vagy éppenséggel ami még ezután jön, miből kerül majd kifizetésre.

Köszönöm.

JAKAB ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaságról szóló törvény írja elő, hogy minden esztendőben a költségvetés tárgyalását megelőzően el kell készíteni és el kell fogadni az agrárgazdaságról szóló jelentést.

Többen elmondták már, ez a jelentés 11. alkalommal kerül a parlament elé, és bízom benne, hogy a parlament a nyilvánosság felhasználásával az információt eljuttatja valamennyi vidéki polgár, valamennyi gazdálkodó részére. Különösen jelentős az, hogy interneten elérhető, tehát az ágazat szereplői valóban hitelesen tudnak tájékozódni arról, hogy az agrárgazdaságban milyen folyamatok zajlottak.

Az a meggyőződésem, hogy ez a jelentés valóban a tényeken alapul. Ez a jelentés valóban konkrét számokat tár valamennyi érintett szereplő elé, valamennyi érdeklődő elé. Ez a jelentés valóban bemutatja, hogy a magyar agrárgazdaság helyzete jelen pillanatban hogyan alakul, és lehetőséget teremt arra, hogy vissza tudjunk tekinteni az előző évekhez hasonlóan, hogy milyen teljesítmény volt, hol tartunk ma, és milyenek a tendenciák.

Amikor a bizottság előtt ezt az anyagot tárgyaltuk, akkor többen szóba hozták, hogy itt csak a tényekről lehet szó, itt csak arról van szó, hogy milyen folyamatok zajlottak, ezt értékeljük, ezt elemezzük. Nekünk az az álláspontunk, hogy ez a jelentés valóban alkalmas arra, hogy értékeljük a helyzetünket, és itt szeretném megjegyezni és köszönetemet kifejezni a jelentés készítőinek, hogy több helyen, több ponton jelezték, hogy folyó áron számítják, vagy pedig jelezték, hogy milyen bázishoz viszonyítják az adatokat, amelyeket elénk tárnak.

(10.00)

Ugyanis az az álláspontunk, hogy szerencsés lenne, ha a viszonyítást egy adott esztendőhöz, minden szempontból egy adott esztendőhöz tennénk meg, mert akkor úgy gondolom, hogy az összes folyamatot sokkal tisztábban lehetne értékelni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a jelentés valóban alkalmas arra, hogy ne csak a 2008-at értékeljük, hanem a 2008. évi adatok, eredmények alapján meghatározzuk, hogy milyen várható tendenciák alakulnak ki, a következő évre, évekre hatóan milyen változások történtek eddig. Nos, ha így nézzük a jelentést, akkor nem lehet eltekinteni a 2009. évi eredményektől sem, hisz már ebben a jelentésben be van kódolva a 2009. évi; tehát 2008-ban már érzékelhettük, 2008-ban teremtettük meg az alapját a 2009. évi eredményeknek vagy eredménytelenségeknek is.

Tehát a beszámoló korrekt, a beszámolóval kapcsolatban el kell mondjuk, hogy a családok egynegyedét érinti, tehát majdnem minden magyar polgárt érint, de ha mondjuk, az élelmiszer-termelést vagy -forgalmazást tekintjük, akkor valamennyi magyar polgár életminőségében közrejátszik az, hogy milyen értéken milyen minőséget állít elő a magyar agrárium, és milyen áron lehet ezeket beszerezni. A 2008. évi értékelés, ennek hatása 2009-re, azt gondolom, hogy számunkra egy jelentős üzenettel bír. Több olyan téma van, amit 2008-ban csak megkezdett a kormány, és sajnos ez 2009-re is hatással volt, méghozzá negatív hatással.

Engedjék meg, hogy nem vitaként, csak mielőtt a részletekre rátérnék, Herbály képviselőtársam felé fordulva jelezzem, hogy igen, egy nagyon súlyos probléma, gond az, hogy az SPS-ügyben nem lehetett megállapodni. Szeretném jelezni, hogy ez nem az ellenzéken múlott, ugyanis látni kell azt, hogy nagyon lényeges kérdésekben, például a földtörvény módosítása tárgyában, amit legutóbb hoztunk, hogy a hazai gazdálkodók védelme érdekében zárjunk be kiskapukat, négypárti döntéssel, egyhangú parlamenti határozattal képesek voltunk tegnap dönteni. Képesek voltunk az élelmiszerkódex ügyében, illetve annak elmaradása miatt a tisztességes piaci magatartást elősegítő ügyekben is összefogni, és valóban egyhangú döntéssel segíteni nemcsak a termelőket, hanem a magyar fogyasztókat is abban az értelemben, hogy elfogadható áron, elérhető áron minőségi élelmiszerhez jussanak, és ugyanakkor ezáltal segítsük a magyar termelőket is.

Az SPS-ügy egy külön kategória, pontosan azért, mert egy olyan kérdést érint, ami gyakorlatilag valamennyi magyar tulajdonost, termelőt és polgárt érinti. Egy olyan kérdést érint, olyan kérdésben akarunk változtatást végrehajtani, amelyikre ma a magyar agrárgazdaság nincs felkészülve. Olyan kérdést akarunk megvalósítani, és olyan kérdésben akarunk dönteni, amelyik számunkra nem kötelező, sőt nem elvárt, sőt az elkövetkezendő esztendőkre nézve számunkra hátrányos. Pontosan ezért nincs megállapodás, és az a meggyőződésem, hogy ebben az ügyben illik és meg kell várni azt, hogy az Alkotmánybíróság döntsön, hiszen azt gondolom, az Alkotmánybíróságot befolyásolni sem állampolgároknak, sem képviselőknek nem illik.

Tisztelt Országgyűlés! Az agrárjelentéssel kapcsolatban meg kell állapítanunk - ami egybeesik az Agrárgazdasági Tanács eddigi döntésével és megállapításaival -, hogy a törvényi előírások nem történtek meg, nem lettek betartva, nem történt meg a nemzeti támogatások reálértékének a megőrzése. Az Agrárgazdasági Tanács úgy fogalmazott, hogy a jövő felélése zajlik. Képviselőtársaim jelezték, hogy az agrárolló drasztikusan romlott. Az élelmiszeripar helyzete igen súlyossá vált.

Mit jelent az, hogy az agrárolló drasztikusan romlott? Azt jelenti, hogy a gazdálkodás költségei jelentős mértékben emelkedtek, ugyanakkor az árak, az előállított termékek, termények árai pedig csökkentek. Az a meggyőződésünk, hogy itt bizony a tisztességtelen piaci magatartás tetten érhető, különösen - Herbály képviselőtársam jelezte, vagy utalt rá - a műtrágya árának a drasztikus emelkedése, de jelezhetnénk még jó néhány olyan termék árának emelését, amelyik elfogadhatatlan; és szeretném megfordítani, a másik oldalról közelíteni: drasztikusan csökkentek úgy a különböző agrártermékek árai, amit semmi nem indokol sem Magyarországon, sem Európában.

A földhasználattal kapcsolatban szeretném kiemelni, és ez a bizottsági ülésen is igen intenzív vitát váltott ki, hogy a Nemzeti Földalap tevékenysége - utalva itt a most éppen formálódó vizsgálóbizottság várható tevékenységeire is - igen jelentős kívánnivalókat hagy maga után. Nevezetesen, a Nemzeti Földalap földértékesítési gyakorlatát, azt gondolom, a gazdák szempontjából - és ezt a jelentés is számokban bemutatja - jelentősen lehet kifogásolni. Miért? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert az a gyakorlat, hogy csak a nagy értékesítési egységekben történő értékesítés az, ami a megoldást jelenti, ez a gazdák többsége számára elfogadhatatlan. Ha az összes értékesített állami földterületet megvizsgáljuk, kiderül, hogy az értékesített földterületek 90 százaléka nagy értékesítési egységekben került az új tulajdonosokhoz, és 10 százaléka pedig kisebb értékesítési egységekben került a gazdákhoz. Azt gondolom, hogy 50:50 százalékos földhasználati arány mellett ez igen-igen erősen kifogásolható. Arról nem beszélve, hogy az osztatlan közös tulajdonban lévő földek kimérése, melyet a jelentés nagyon korrekt módon és konkrétan számokkal is bemutat, nagyon súlyosan érinti a gazdákat. Miért? Azért, mert az elmúlt esztendőben összesen 6500 hektár került kimérésre, tulajdonba adásra úgy, hogy közel 1,2 millió hektár termőföld van osztatlan közös tulajdonban.

A vízgazdálkodással kapcsolatban az anyag tartalmaz megállapításokat. Különösen fontos ez, és kiemelendő téma a klímaváltozással összefüggésben. Elfogadhatatlan, és azt gondolom, levonhatjuk a következtetést valamennyien, hogy a klímaváltozás kapcsán jelentősen lehetne az ország klímáját befolyásolni a vízvisszatartással, jelentősen lehetne a termésátlagok növelését biztosítani azáltal, hogy csak a meglévő csatornák, csak a meglévő tározók lennének feltöltve állandóan vízzel.

(10.10)

Végeztünk egy számítást: ha minden csatorna rendbe lenne téve, ha minden csatorna fel lenne töltve vízzel, csak a kapilláris hatások, tehát az elszivárgó víz által körülbelül 1 millió hektár öntözésével felérő hatást tudnánk elérni. Az a meggyőződésünk, hogy ez nagyon súlyosan érinti a gazdákat, és nagyon súlyosan érinti valamennyi magyar polgárt, ideértve az ágazat szereplőit, természetesen kiemelten, azért, mert Herbály képviselőtársam említette, hogy bizony, ha megvizsgáljuk, az Európai Unióban a 15-ök, a régi tagállamok esetében az 1 hektáron előállított érték 2232 euró, ez Magyarországon sajnos csak 1312 euró. Bizony ebben ez is jelentős mértékben közrejátszik.

A vízgazdálkodási társulásokkal kapcsolatban egy másik összefüggésre szeretném ráirányítani a figyelmet. Mai hír a médiákban, hogy a vízgazdálkodási társulások úgy szednek be társulási díjakat, úgy szednek be díjat, hogy ellenszolgáltatást nem nyújtanak érte. Végeztünk számításokat, erre az anyag nem utal ugyan, de az a meggyőződésünk, hogy sajnos a vízgazdálkodási társulások esetében a katasztrófavédelemmel összefüggő feladatokat is a gazdákkal finanszíroztatják meg. Ez tarthatatlan!

Tehát összegezve: a jövő szempontjából - egyetértve az Agrárgazdasági Tanács véleményével, álláspontjával is - kiemelten kell foglalkozni azzal, hogy a vízgazdálkodási társulások esetében a költségvetésben külön soron jelenjen meg az állami feladatvállalás, és legalább 50 százalékban a katasztrófavédelemmel összefüggésben a központi költségvetés biztosítsa a forrásokat, ugyanakkor szolgáltatni pedig szíveskedjenek úgy, hogy a víz ne kerüljön pénzbe egyetlen magyar gazda számára sem, csupán az odajuttatás költsége. Természetesen a gazdák pontosan értik, miért, és meg is fizetik.

Tisztelt Országgyűlés! A beruházásokkal kapcsolatban többféle szám elhangzott. Az is elhangzott, hogy nőttek a beruházási összegek. Az is elhangzott, hogy milyen jól állunk. Ez így igaz, ha a számokat abszolút értelemben nézzük, akkor emelkedtek az összegek. De ha a 2003. évi értékösszeghez viszonyítjuk, akkor kiderül, hogy a 2003. évi szintnek a 89 százalékát értük el 2008-ban.

Van egy másik összehasonlítás, amiért nyilván majd ismét megpróbálnak megróni a kormányzati oldal részéről. Végeztünk egy összehasonlító számítást, ez nem 2008-ra, hanem a 2004. és 2008. év közötti időszakra vonatkozik, és szektorális bontásban mutatja be a beruházási támogatások, beruházási források felhasználását. Kiderül, hogy az egyéni családi gazdaságok esetében közel 130 milliárd forint a négyévi összeg, a nagyüzemek esetében ugyanez az összeg eléri a 680 milliárd forintot. Nos, akkor, amikor az ágazatban azt vizsgáljuk, hogy miért ilyen gyenge a versenyképességünk, úgy gondolom, hogy ezeket mindenképpen figyelembe kell venni.

Az egyes ágazatok helyzetének értékelése kapcsán először is arra szeretnék rámutatni, amit már kiemeltek képviselőtársaim, hogy 2008-ban az állattenyésztési ágazatok aránya a növénytermesztéshez viszonyítva 35 százalék volt, a növénytermesztésé természetesen 65 százalék. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy miután a növénytermesztésben előállított terményeket gazdaságosan nem tudjuk a szállítási költségek megnövekedése miatt tengeren szállítani, pontosan ezért fokozatosan nő a versenyhátrányunk. Tehát a jelentés világosan rámutat arra, hogy a strukturális változások kedvezőtlen irányban haladnak, és valahol tetten érhető természetesen a stratégia hiánya, de a sürgős változás, változtatás igényét veti fel.

A jövedelmi helyzetekről szeretnék még szólni egyéni és társas gazdaságok esetében. Ahogy a támogatások felhasználásának aránya a nagyüzemek irányába jelentős mértékben eltért, ugyanezt mutatja a jövedelmek esetében is, hogy akik fejleszteni tudtak, akik versenyképessé tudták tenni a gazdaságaikat, azok talpon maradtak, talpon maradnak, akik nem, azok sajnos most már folyamatosan csökkenő jövedelemmel kell számoljanak. 2008-ban jelentős mértékben, tehát az adózás előtti eredmény a nagyüzemeknél 25 százalékkal megnőtt, az egyéni önálló gazdaságok esetében ez most nulla szinten maradt, tehát nem növekedett. Azt gondolom, hogy ez a jövőben nagyon komoly megfontolást igényel a változtatás tekintetében.

A hitelállománnyal kapcsolatban elhangzott, hogy 14 százalékkal nőtt az ágazat hitelállománya. Nem lehet eltekinteni attól, az anyag egyébként nem mutatja be, hogy most járnak le a családi gazdaságok által felvett korábbi hitelek, forgóeszközhitelek és a telephely létesítéséhez biztosított hitelek. Ez közel 30 milliárdos összeg. Sorban dőlnek be a családi vállalkozások, egymás után mennek tönkre. Azonnali intézkedést követel ez a - sajnos - jelenlegi tényhelyzet.

Tisztelt Országgyűlés! Az élelmiszeripar helyzetéről csak egyetlen gondolat: ennyire nehéz, ennyire súlyos helyzetben a magyar élelmiszeripar még nem volt. Hiába mutatja a statisztika azt, hogy az élelmiszeripar exportja nőtt, de ha megnézzük, az import nagyobb arányban nőtt, mint az export. Tehát ez már sajnos egy nagyon súlyos negatív üzenet a jövőre.

Az a meggyőződésünk, hogy az élelmiszeripar helyzetén sürgősen változtatni kell ahhoz, hogy az elkövetkezendő esztendőben a növénytermesztés az állattenyésztéshez hasonlóan ne dőljön be.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert egyrészt meg lettem említve. Igen, kedves képviselőtársam, a magyar nemzeti vidékhálózat elnökségi tagjaként azt kell mondjam, hogy szüksége lenne a vidéknek olyan érdemi szervező erőre, amely valóban segít az ott élő embereknek, ezért vállaltam és vállalom. Az első lépésem az volt, hogy nézzük meg a 33 leghátrányosabb vidéki térség helyzetét. Sajnos azt kell mondjam, hogy áttekintettük, csak éppen megoldás nincs rá, mint ahogy már jóval korábban megkezdődött a LEADER szervezése, már a SAPARD idején - írja az anyag. Néztem, hogy hogyan állunk a kifizetésekkel, hogyan állunk a működő programokkal. Képviselőtársam, nem találok rá adatokat, hogy érdemi, konkrét, működő programok vannak-e. De egy biztos, hogy jó néhány alkalommal a beruházásokkal összefüggő szabályozás átalakításra került. Tehát én azt gondolom, hogy a hálózatépítésre jelentős összegek felhasználásra kerültek, ugyanakkor most egy nagyon kritikus időszakban nyilván jelentős lesz majd a forráslekötés. Kinek-kinek a fantáziájára bízom, hogy eddig miért nem, és most éppen ebben a néhány hónapban pedig miért. A kérdés költői. Azt gondolom, pontosan értjük egymást.

Visszatérve: abban partnerek vagyunk és partnerek leszünk, hogy az elkövetkező időszakban érdemi együttműködés legyen a vidéki emberek érdekében. Sajnos ma ezt még nem tudjuk tetten érni.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Elsősorban a LEADER miatt kértem még szót lezárásképpen. Sajnálom, hogy Csontos képviselőtársam nincs bent, ő konkrétumot kért. Gondolom, hogy a Berettyóújfaluban megalakult LEADER-közösség alakulásának a körülményeit pontosan ismeri, s ha azt végiggondolja, akkor érti, hogy miért van az, hogy egyfajta bizalmatlanság lengi körül. Nem érdekünk, hogy ez a bizalmatlanság megmaradjon, pontosan ezért kell ezeket a dolgokat tisztázni, rendbe rakni.

A másik dolog: reméljük, hogy a monitoring nem marad el, és nemcsak a körülmények tisztázása miatt, hanem azt is meg kell mérni, hogy a befektetett pénz mennyit hozott, mennyit segített, mi az, ami előrevisz. Azt gondolom, hogy egyetlen magyar állampolgár, egyetlen képviselő sem azért vállal munkát, feladatot, hogy esetlegesen egy adott térség hátrányos helyzetét még erősítse, hanem azért dolgozunk, hogy boldoguljanak. Tehát a másik oldalon azt kell feltételezni, hogy akik itt ülnek, azért vitatkoznak, hogy jobbá tegyük, hogy előrébb vigyük a dolgokat.

Amit Herbály képviselőtársam mondott: igen, új szövetségre van szükség, új együttműködésekre van szükség, új földtörvényre van szükség, méghozzá olyanra, ami 2002-ben megváltozott; a helyben lakó gazda hátra került. Uraim, szeretném idézni pontosan a földtörvény vonatkozó passzusát, ami arról szólt, hogy kik szerezhetik meg a föld tulajdonjogát, és kik szerezhetik meg a használati jogát. Egy nem magyar állampolgár befektető bizony hamarabb szerez használati jogot egy településen, mert megfelelő tőkével rendelkezik, mint egy ott élő gazda. Ezt délelőtt is elmondtam a vezérszónoki felszólalásomban.

Köszönöm, elnök úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértünk abban államtitkár úrral, hogy sajnos több generáció van, akik nem látták a szülőket munkába menni. Nekünk viszont pontosan az a feladat, hogy ezen változtassunk, és engedtessék meg egy nagyon szerény megjegyzés: ez a nyolc év nem abba az irányba hatott, hogy ezen hatékonyan sikerült volna változtatni.

Szeretném aláhúzni, hogy mindaddig, amíg a mezőgazdasági termelést bérmunkára akarjuk alapozni, mindaddig, amíg az önfoglalkoztatást először most írták le az agrárjelentésben, először, hogy van ilyen, hogy önfoglalkoztatás... (Herbály Imre: Tavaly is benne volt!) Először érdemben most már. Még mindig nem önfoglalkoztatásnak írták ki, hanem díjazás nélküli munkaként írták le. Az a helyzet, hogy ezt bizony jobban el kellene ismerni.

Abban is egyetértünk, hogy változtatni kell azon a rendszeren, hogy nem mehetnek ki a középiskolás gyerekek az almáskertekbe. Nagyon egyetértünk, mert az képtelenség, hogy komoly munkabérrel, annak közterheivel gyűjtjük össze, mondjuk, a gyümölcsöt, hogy ne kelljen betárcsázni, és esetleg megpróbáljuk eljuttatni az arra rászorulókhoz, de karitatív alapon nem vonulhat ki egy iskola szabályszerűen azért, hogy be tudja takarítani a termést, hogy a rászorulókhoz eljuttassa.

A másik dolog pedig a példaadás. A délelőtti bizottsági ülésen szóba került, igen, a gyereket, ha úgy tetszik, nevelni kell, hozzá kell szoktatni az életmódhoz is meg a munkához is, meg a táplálkozáshoz is, és ha van jó példa, akkor van eredmény is. Ezért vagyunk mi a családi gazdaságok mellett elsősorban.

Köszönöm szépen.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ángyán képviselőtársamhoz csatlakozva és Herbály képviselőtársamhoz csatlakozva az első a gazdaságátadási támogatás, a fiatalítás, a struktúrának a formálása pozitív hozzáállással, segítéssel; rendelkezésre állnak a források, rendelkezésre áll a tudás. Az akarat hiányzik - érthetetlen, miért. Én tisztelettel kérem, próbáljanak meg képviselőtársaink saját frakciójukban is mellénk állni, ha úgy tetszik, mert agrárügy és közös ügy.

Herbály képviselőtársunk azt mondta, nézzük meg, mi az, amit közösen föl lehet vállalni. Nézzük meg, mi az, ami a hátralevő néhány hónapban még megoldható! Nos, többek között ez az egyik olyan, amit közösen előkészítettünk, dolgoztunk rajta. Jó néhány ügy van, amin túl vagyunk, szeretném jelezni, többek között ez az egyik.

A másik, amiről úgy ítélem meg, nagyon fontos: a termelés biztonságáról a mai napon nagyon kevés szó esett. Ez ugyanúgy közös ügyünk, már az erdőtörvénynél beszéltünk róla, hogy nem kell 8 vagy 9 szervezet; egy, de az hatékony legyen, eszközökkel, forrásokkal, hogy valóban érdemi módon tudjuk megvédeni a gazdák terményeit.

A másik ügy, amit úgy ítélek meg, hogy nagyon fontos, a hitelállomány ügye. A korábbi családi gazdaságok által felvett hitelek bedőlnek, nincs rá érdemi lépés. Lépjünk közösen, senkinek nem érdeke, hogy családi gazdaságok ezrei dőljenek be. Nem tudják a válság miatt visszafizetni. Minden ágazatban van válság, a mezőgazdaságban nem lehet. Ez nem létezik!

Köszönöm, elnök úr.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Végtelenül sajnálom, hogy Kovács Tibor és Kékesi Tibor képviselőtársaim elmentek. Ők a módszertant megfogalmazták a mi számunkra. Én csak ebben a ciklusban vagyok képviselő, a módszertant csak ebben az időszakban láttam. Én azt gondolom, hogy a leépülés, a sodródás, a zsugorodás, a forráscsökkentés helyett nagyon szerettem volna látni a növekedés, a kiegyenlített fejlődés, a bővülés módszertanát. Nem volt szerencsém sajnos megtapasztalni ezt az elmúlt néhány esztendőben. Mi tettünk erre néhány lépést. Azt gondolom, hogy ha a példákat említem, még talán emlékeznek rá, amikor a földtörvényben közösen, felelősen léptünk és tudtunk együttműködni. Nagyon jól tudtunk együttműködni, amikor az elhíresült élelmiszerkódex csődöt mondott, akkor szakértőkkel hetekig, hónapokig dolgoztunk közösen azon, mindkét frakció, hogy valahogy a vidék, az agrártermelők becsületét helyre lehessen állítani, és egyfajta minimális védelmet lehessen biztosítani úgy, hogy abba senki bele ne tudjon kötni, és az Európai Unió se utasítsa vissza.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha megvan a szándék az együttműködésre, akkor az eredmény sem marad el, de ezeket a - ha úgy tetszik - durva kioktatásokat köszönjük szépen, azt gondolom, hogy nem kioktatni kell nyolc esztendő után, hanem tudomásul venni, hogy majd pontosan tudja Varga Mihály képviselőtársunk, ha odakerül, hogy ő milyen módszertan szerint dolgozik.

Úgyszintén a szakmai alapon közelítsük a problémát! Konkrétan szeretném jelezni, a 951-es módosító indítvány kapcsán az állattenyésztési feladatoktól elvettek forrásokat. Miért is vettek el forrásokat? Azért, mert úgy ítélik meg, hogy egyébként a teljesen leépült, csődhelyzetben lévő magyar állattenyésztés nem érdemel még ahhoz sem támogatást, hogy a szervezési feladatokat a szakértők, szakemberek elvégezzék. Közben hírlik, hogy önök a következő kormány számára az OMÉK-ot, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítást meg kívánják rendezni. Itt szeretném jelezni és felhívni a figyelmet, hogy ez képtelenség, ez egy nemzet lejáratása lesz források nélkül. Elveszik az állattenyésztés szervezésétől a forrásokat, lecsökkentik az AMC költségvetését, és ugyanakkor azt várják, hogy majd legyen egy, a magyar mezőgazdaság, a magyar vidék fejlődését bemutató olyan reprezentatív kiállítás, ami példaként állítható Európának. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, ha már a szakmai szempontokat nem vették figyelembe, mert a felkészüléshez idő kell, legalább a forrásokat tették volna mellé!

Ugyanígy szeretném kiemelni - szakmai alapon kifejezetten elmondtam a bizottsági ülésen is - az egyes állatbetegségek megelőzése és felszámolása érdekében biztosítandó források hiányát. 50 százalékkal mérsékelték az előző évi kiadásokat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez szakma; erről nem lehet csak úgy beszélni, hogy elvonok, mert ha egy mentesítési tervet elfogadott az Európai Unió konkrétan sertéstenyésztésben, akkor Magyarországot, ha a mentesítési tervet elfogadták, akkor mentesnek nyilvánítják, és azzal a betegséggel fertőzött állományt az országba behozni nem lehet. Innentől kezdve ez piacvédelem, amire nagyon nagy szükségünk van, ismerve a magyar állattenyésztés, illetve élelmiszeripar helyzetét. De ha nem kapjuk meg a forrásokat, a mentesítés leáll, ugyanúgy visszafertőződik az állomány, és az eddig felhasznált összes forrás kidobott pénz az ablakon. Ha nagyon rosszindulatú szeretnék lenni, ezt egy nagyon durva üzenetnek tekintjük a jövő számára. Tehát innen nem lehet elvonni pénzt.

Egy nagyon szerény, szakmailag ehhez kapcsolódó indokolás: egy nemzetközi állat-egészségügyi, állatorvosi világkongresszus. Magyarország bejelentette, hogy meg kívánja szervezni 2010-ben. Most 50 millió forintot igényeltek. 50 millió forint a magyar költségvetésben egy világkongresszusra nem áll rendelkezésre, ami ismételten Magyarország hírét, súlyát a világban erősítette volna, hanem Magyarország szégyenszemre bejelenti, hogy sajnos nem áll módunkban megrendezni ezt a világkongresszust.

De ha egy következő példát hoznék ide önök elé ismételten szakmai alapon, ez a tészek támogatása, Ángyán képviselőtársam jelezte. Szeretném aláhúzni, hogy hihetetlenül nehéz körülmények között élnek a gazdák, gazdálkodók, nem tudnak jövedelemre szert tenni, mert egyszerűen eltűnik az összes jövedelem a kereskedők kezében. Mi történik? Nincs támogatás arra, hogy az önszerveződések létrejöjjenek, nincs támogatás a működésre. Azt gondolom, szakmai alapon közelítettünk, én nagyon várom ennek az ellenkezőjét.

Azzal szeretném befejezni, hogy Kékesi Tibor képviselőtársam jelezte, hogy itt 600 milliárdokról van szó, a mezőgazdaságban óriási összegek, milyen hatalmas támogatásokat kapunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Virtuális pénzek. Két számot mondok el önöknek. Az egyik: összeadtuk 2002 és 2008 között a módosított előirányzott összegeket, összeadtuk a kifizetett összegeket a támogatások tekintetében. 212,2 milliárd forint hiányzik. Nagyon szívesen bemutatom a táblázatot. Tehát bejelentjük, az egyik évben mennyi a támogatás, nem fizetjük ki, majd a következő év terhére előrehozzuk. A 212 milliárd mellett egy teljes évi költségvetés elcsúsztatásra került.

Tehát most, amikor elfogadjuk a költségvetést majd vagy elfogadásra kerül - nélkülünk természetesen -, akkor kiderül, hogy az ez évben elfogadott 2010-es költségvetéssel teremtettük meg tulajdonképpen a 2009. évi nemzeti agrártámogatások forrásfedezetét. Tehát tisztelt képviselőtársaim, nem állunk annyira jól, és nagyon szeretnénk segíteni abban, hogy legalább a túléléshez legyen elég forrás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(18.50)

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem kívántam hozzászólni, és nem kívánom kihasználni az időkeretem, de tipikusan az az eset most, amiről a vita folyik, amikor á-tól z-ig nem gondoljuk végig a folyamatokat. Tipikusan az az eset, amikor milliárdokat költünk arra, hogy elindítunk egy programot, és nem tudjuk, hogy az a program hogyan valósul meg. Sőt tipikus az is, amikor nem mondjuk meg a teljes igazságot az embereknek, hanem részigazság van, és utána pedig jönnek a viták, jönnek a feszültségek, és utána a további folyamatot már nem lehet végigvinni.

Mi a helyzet? Igenis lehet rá programokat készíteni, de ahhoz időben konkrétan végig kell vinni a tervezési folyamatot. Azt mondja képviselőtársam, hogy 20-40 évente egyszer lehet várhatóan ilyen szituáció, amikor vízzel el kell árasztani a területet. Kedves képviselőtársaim, én úgy emlékszem, hogy a klímaváltozásról most folynak a viták, és most kezdjük érzékelni, hogy mekkora változások várhatók néhány éven belül. Egyszerűen érhetetlen! Biomassza-előállítás, egyebek.

(20.40)

Na de hát nem így kellene ötletelni, hanem évekkel korábban, határozott program mentén elkészíteni a tervezést!

Köszönöm, ennyit akartam.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 2009 nem csak a vidék és a mezőgazdaság fekete éve, 2009 sajnos a feketegazdaság éve is, 2009 a leépülés, a zsugorodás esztendeje is. Sajnos ez a magyar vidék számára azt jelenti, hogy nem tudunk versenyben maradni. Úgy néz ki, hogy végleg leszakadunk, úgy néz ki, hogy végleg sereghajtókká váltunk a régióban.

Mire alapozom ezt a súlyos kijelentéssort? Arra, tisztelt Országgyűlés, hogy a termelés az első háromnegyed évi adatok alapján a mezőgazdaságban 12-13 százalékkal csökkent. Az élelmiszeripar és az élelmiszerpiac forgalma 4 százalékkal csökkent. Az export, ha forint alapon vizsgálom, amit nagyon gyakran hallunk a kommunikációban, a sajtó hasábjain, hogy milyen jól teljesítünk; ha euróalapon számolom, akkor 12 százalékkal csökkent. Nincs működő piac, nincs működő hitelprogram-sorozat, nincs működő hitel.

Nos, ilyen szituációban a termény a raktárakban, az emberek nem jutnak forrásokhoz, a bankok pedig sorozatban mondják fel a hiteleket. Különösen súlyos a helyzet a családi gazdaságok esetében, ahol most jár le a különböző forgóeszközhitelek visszafizetésének a határideje, most kellene a családoknak egy összegben visszafizetni ezt a hitelt. Jelen pillanatban, tekintettel arra, hogy az előző évhez viszonyítva nagyon súlyos nemcsak a válság, nemcsak az aszály, hanem a piaci viszonyok okozta pénzügyi válság is, a családok nem tudják visszafizeti ezeket a költségeket. Mi történik? Az történik, hogy ezek a családok sorra veszítik el nemcsak a földjeiket, hanem a házaikat is.

Számtalan esetben tettünk kezdeményezést, jelenleg is ezért kívánok szót emelni. Kormányzati felelősség és kormányzati lehetőség. Az Európai Unió megváltoztatta az úgynevezett de minimis támogatás összegét, tehát a legkisebb támogatási összeg, amit nemzeti hatáskörben a kormány eldönthet és folyósíthat támogatásként a nehéz helyzetbe került gazdáknak, 7500 euróról 15 ezer euróra emelkedett.

Tisztelt Országgyűlés! Ehhez az összeghez a mai napig még a rászorultak nem tudnak hozzájutni, nem tudják túlélni ezt az elkövetkező néhány hónapot sem. Azt gondolom, hogy ha az Európai Unióban érzékelik, hogy a tagállamokban komoly gondok vannak, azt egy nemzeti kormánynak különösen kell érzékelnie, és különösen gyors intézkedéseket kell hozni.

Ami nem kerül pénzbe, tisztelt Országgyűlés, és mégsem történik intézkedés, ez elsősorban az adminisztrációs terhekkel függ össze: nemhogy csökkennének az adminisztrációs terhek, hanem nőnek. Azt gondolom, mindenki előtt ismert, hogy Magyarország jelentős területalapú támogatás visszafizetésére kötelezetté vált, és most ezeket az összegeket az emberektől kívánják visszavenni. Uniós jogszabályok alapján jelenleg bizonyítottan nem az emberek, hanem a kormány hibázott. Nem fér bele az időkeretembe, részletezni nem tudom, de tény, hogy ezt az emberektől visszaszedni nem lehet.

S ha már utoljára hagytam, a feketegazdaságnak sajnos része a korrupció. Tisztelt Országgyűlés! A mai sajtó hasábjain, a reggeli hírekben szereplő ügy a földügy. Embereket, hivatalvezetőket fel kellett menteni a tisztségükből azért, mert korruptak voltak, azért, mert az állami földek értékesítése és haszonbérbe adása során bűncselekmény jellegű tevékenységet követtek el.

Tisztelt Országgyűlés! Pontosan azért, hogy ebben a nagyon változékony, sajnos korrupcióval sújtott világunkban ez ne következhessen be, kérem a kormány képviselőit, hogy föld használatba adása, szerződésmegújítás és értékesítés terén a választásokig azonnali moratóriumot rendeljenek el.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt a témát választottam, nem gondoltam arra, hogy nehéz lesz nyolc év tükrében a magyar földbirtok-politikáról beszélni, hisz a magyar földbirtok-politikában nyolc év alatt érdemi, pozitív változás nem történt. Azt kell mondjuk, hogy az európai uniós csatlakozás biztosította lehetőség, az uniós csatlakozás tükrében lehetőség lett volna arra, hogy Magyarország Lengyelországhoz hasonlóan nem hét év, hanem tizenkét év moratóriumot kapjon. Úgy ítéljük meg, hogy nagyon komoly lehetőséget szalasztott el az ország. Anno gyakran hallottuk, hogy a lengyelek rosszul tárgyaltak. Most sajnos mi érezzük, hogy ők jól tárgyaltak, nekünk pedig azt mondták, hogy merjünk kicsik lenni.

Nem voltunk és nem vagyunk kishitűek. Ha nyolc év tükrében vizsgáljuk, a birtokpolitikában az elmaradt lehetőségek pótolhatók. De mik is ezek?

Tisztelt Országgyűlés! Ha megnézzük, egy szerencsétlen kárpótlást követően Magyarországon a birtokszerkezet jelentős mértékben elaprózódott. Nem az a gondunk, hogy a birtokok nagysága, az egy család, egy gazda által művelt földterület nem haladja meg jelentősen az Európai Unió átlagát, hanem az a gondunk, hogy elaprózott parcellákon kell jelentős földterülettel rendelkező gazdáknak gazdálkodni. Ahhoz, hogy ez érdemi módon változzon, lett volna szükség arra, hogy a földbirtok-politika keretében nyolc esztendő alatt a Medgyessy-, majd Gyurcsány-, illetve Gyurcsány- és Bajnai-kormány érdemi intézkedéseket hozzon. Ezek az érdemi intézkedések elmaradtak.

Többszöri próbálkozás volt arra, hogy a földtörvény valamilyen módon változzon és legyen pozitív előrehaladás. Miért is lett volna erre szükség? Azért, tisztelt képviselőtársaim, azért, tisztelt Országgyűlés, mert Magyarországon a versenyképesség alapja a magyar mezőgazdaságon belül a versenyképes földbirtok-politika. Magyarországon óriási lehetőségek vannak. Több mint 6 millió köbkilométer vízzel több hagyja el az országot, mint amennyi az országba beérkezik. Tudjuk-e ezt hasznosítani? Gondolom, nem kapunk rá érdemi választ, hogy a több mint 5 millió hektár helyett miért csak 200 ezer hektár öntözésére van lehetőség. Gondolom, nem kapunk rá érdemi választ, miért nem született meg az a döntés, hogy a nagy öntözőrendszereket és víztározó rendszereket kialakítsuk.

(9.30)

Na de egy szétaprózott parcella esetében van-e lehetősége Magyarországnak arra, hogy versenyképes mezőgazdaság működjön? Megteremtették-e ezt a lehetőséget? Nem.

Tudom, a válasz az lesz, hogy igen, kezdeményezték, de nem voltunk hajlandók az ellenzék részéről támogatni a kezdeményezéseket. Már most jelzem - mivel nem lesz lehetőségem válaszolni -, kedves államtitkár úr, nem erről van szó. Arról van szó, hogy diktátumokat sem az ellenzék, sem pedig a magyar termőföld 54 százalékát művelő családi gazdaságok nem tudnak elfogadni. Földügyben érdemi, korrekt egyeztetés alapján lehet továbblépni. Ez nem következett be. Azt gondolom, néhány alkalommal az ellenzék bizonyította akár a GMO-ügyben és a földügyben is néhány kérdésben, ahol konszenzussal tudtunk dönteni.

Nos, az a meggyőződésem, hogy ha egy valóban igazi kerekasztalhoz leülünk, és nem azt vágjuk a képébe az ellenzéki képviselőknek és érdekképviseleteknek, hogy vagy úgy lesz, ahogy mi akarjuk, vagy akkor nem tárgyalunk tovább, én úgy ítélem meg, hogy ez nem megoldás. Nos, lehetőség van arra, hogy a továbbiakban is változatlanul a moratóriumot meg tudjuk erősíteni. Az a meggyőződésem, hogy Magyarország itt jó eséllyel tud lépni, azonban ehhez tudomásul kell venni, hogy érdemi tárgyalásokra van szükség, jó agrárdiplomáciára van szükség, az Európai Unióval időben kell az egyeztetéseket lefolytatni.

És megint fordítva ültünk a lovon. A tegnapi nap folyamán az ellenzék megszavazta a parlamenti határozatot, amely szerint a moratóriumot be kívánjuk nyújtani, azonban egyetlen dolgot megint nem hajtott végre a kormány: azt, hogy érdemi szakmai anyagot tegyen le a képviselők asztalára, hogy milyen alapon, miért és milyen indokok alapján lehet és kell Magyarországon a moratóriumot fenntartani annak érdekében, hogy egy egészséges birtokszerkezet kialakuljon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)