Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Íme egy példája annak, hogyan lehetne a parlament létszámát csökkenteni: egyik bizottság kormánypárti véleményével szemben áll a másik bizottság ellenzéki véleménye - közben kimarad egy-két bizottság.

A kulturális bizottságban a törvényjavaslattal szemben álló álláspont mint kisebbségi álláspont fölöslegesnek, ugyanakkor kártékonynak mondta ezt a javaslatot. A két szélső pont az ellenző véleményeknél a következő távolságok között feszül:

Az egyik, a kiinduló álláspont az volt - és ebben az ellenzők persze azonos álláspontot képviseltek -, hogy az, amit itt az előterjesztő nevében is elmondtak, hogy tudniillik a személyiségi jogok és a szabadságjogok olykor szembe kerülnek egymással, ebben az alapvető kérdésben nem helyes, nem szerencsés, sőt kimondottan káros, ha egy ilyen alkalmi Ptk.-módosítással próbálnak képviselők igazságot, vagy úgymond, hierarchiát teremteni. Az előterjesztő képviselő úr ugyanúgy, mint itt, a bizottságban is elmondta azt, hogy van egy magánmegyőződése, miszerint a személyiségi jogok előrébb valóak, mint a szabadságjogok, de ő úgy érzi, hogy ebben a törvényjavaslatban ez nem jelenik meg. A bizottságban az előterjesztést ellenzők ezt nem fogadták el, és alkotmányos kétségeket is megfogalmaztak, ami egyébként úgy látszik, az előterjesztő részéről is létezik, hiszen eléggé szokatlan a parlament gyakorlatában, hogy maga az előterjesztő jelenti be, hogy bizonytalanság van alkotmányos kérdésekben.

A másik szélső pontja az ellenzéki véleménynek az volt - és ez sem dicséret -, hogy a gyakorlatban minimális következményekkel járó törvényt fogadna el a parlament, ha ezt elfogadná, hiszen nagyon sok tekintetben, ha a jelenlegi gyakorlat módosulna a törvény szerint, alig-alig alkalmazható törvény születne, ami nem nagyon tesz jót a törvények tekintélyének, és ilyen léptékű változtatásra, egy nagyon periferikus gyakorlatváltoztatásra nincs szükség.

Maga az előterjesztő képviselő úr is itt részben elmondta, amit a bizottságban is elmondott, hogy állítólag az ellenzék ijedezne attól, hogy a sajtó túlságosan gyakran kerülne ennek a törvénynek a hatálya alá. Nem; éppen az a probléma, hogy olyasmire próbálnak törvényt alkotni, ami a mai gyakorlat szerint, ha ezt a törvényt alkalmaznák ma, akkor is rendkívül ritkán kerülne alkalmazásra, de erről bővebben majd később.

A szándék az - ezt az ellenzéki képviselők megfogalmazták a bizottságban is -, hogy állandóan napirenden legyen valami olyan ügy, amit Pokol képviselő úr, illetve az előterjesztők körülbelül azonos állásponttal képviselnek, hogy tudniillik valami baj van a magyar sajtó szabadságával, túlságosan erőteljes a sajtószabadság, valamiféle korlátozó rendelkezésekre van szükség. Hogy milyenekre, az az idők során alakítható. Ilyen légkört, ilyen helyzetet kell teremteni, hogy úgy érezzék a sajtó képviselői, illetve a nyilvánosság, mármint a magyar társadalom érezze úgy, hogy itt valamilyen súlyos helyzet van, amit kezelni kell. Az ellenzéki képviselők álláspontja szerint ez a ténymegállapítás, amiből kiindul a javaslat, egyszerűen nem áll.

Érdemes elmondani, hogy az előterjesztő itt elhangzott előadása és a törvényjavaslat alapján is olyan látszat keletkezhet talán azok számára, akik nem ismerik a részleteket, mintha a személyiségi jogok nem lennének ma védettek, mondjuk, a sajtó által nyilvánosságra hozott állításokkal, tényekkel, véleményekkel szemben, holott erőteljesen védettek ma a személyiségi jogok, tehát nincs szükség a személyiségi jogok további védelmére. Számos bírói ítélet, a bírói praxis is jelzi, hogy működnek azok a szabályok, amelyek a személyiségi jogokat védik; most hadd ne soroljam föl mindazokat a lehetőségeket, amelyek a sértettek vagy sértettnek vélt személyek rendelkezésére állnak. Praktikus ellenérvek is jócskán fölmerültek a bizottsági észrevételekben: például a színikritikák, a karikatúrák és mások, amelyek véleményt fogalmaznak meg, ezután bíróság elé kerülhetnek.

Összefoglalva tehát a kulturális bizottság kisebbsége szerint ez a törvényjavaslat fölösleges; rendkívül erőteljes eszközökhöz nyúl nagyon szerény várható eredmények érdekében, ugyanakkor rendkívül hátrányos célokat szolgál - feleslegesen. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)