Felszólalás adatai

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kapcsán nem akarok szólni már azokról a szakmai kérdésekről, amelyek az elmúlt hetekben és most is elhangzottak, inkább arra hegyezem ki a gondolataimat, ami a banki kockázati tényezőkkel van kapcsolatban.

(18.00)

A hitelintézetekről szóló 2931. számú törvényjavaslat egyrészt az Európai Unió követelményeit figyelembe véve, másrészt a kockázatok mérséklésére vonatkozóan készült el. Az közismert, hogy a bankok lételeme a kockázat. A kilenc kockázati tényezőt elemezve megállapítható, hogy ha a pénzintézet az egyik kockázati tényezőt csökkenti, akkor a másik kockázati tényező szükségszerűen nő. A rizikó optimalizálását igen nehéz elérni, mert azt jelentősen befolyásolják a nemzetközi és a hazai gazdasági, sőt társadalmi folyamatok is. Emellett a pénzintézetek fő céljai is meghatározó tényezők. Ha a bank például arra törekszik, hogy a kamat kockázata csökkenjen, akkor fix kamatozású hitel helyett változó kamatozású hitelt nyújt ügyfeleinek. Ez viszont szükségszerűen növeli a hitelkockázatot.

A bankok biztonságos működése, a likviditási követelmény nem teszi lehetővé, hogy csak a profit maximalizálását tartsák szem előtt. Ha viszont a bank igen sok likvid eszközt, például készpénzt tart, akkor a jövedelmezősége csökken. A törvényjavaslat, helyesen, az ellenőrzési rendszer fejlesztését is tartalmazza. Ez viszont növelheti a működési költségeket, és ha ez meghaladja a működési bevételt, akkor nyilvánvalóan magas a működési kockázat is.

A törvényjavaslat 44. §-a a bank, a szakosított hitelintézet belső ellenőrzési rendszerének működtetését határozza meg. Az tény, hogy az ellenőrzés leghatékonyabb módszere a belső ellenőrzés, ezen belül az eszköz-forrás bizottságok jó működése. A bankok története Magyarországon is igazolja ezt az állítást. Ezért helyes a belső ellenőr feladatainak meghatározása. Az egyértelmű, hogy az ellenőrzési rendszer fejlesztése növeli a bankok költségeit. A nemzetközi bankrendszer történelme azt igazolja, hogy minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a jövedelem. Ennek ellenére helyes a kockázat mérséklése, így a betétesek védelme.

Újra kell gondolnunk a betétbiztosítást is. Az USA-ban a Szövetségi Betétbiztosító Intézet és a takarékintézetek biztosítóintézetei maximum - most figyeljenek, képviselőtársaim! - 100 ezer dollárig biztosítják a betéteseket. Ez az USA-ban is igen magas biztosítást eredményez, így a bankcsőd veszélye nem fenyegeti vagy kismértékben fenyegeti a betéteseket. Nálunk viszont igen alacsony a betétbiztosítás összege. Erre lehet azt a választ is adni, hogy így a betétesek és tulajdonosok jobban érdekeltek a bankok működésének ellenőrzésében. Ez azonban csak látszatválasz, mert a betéteseknek igen kevés eszköz áll rendelkezésre a megfelelő bankműködési kontrollra.

Amikor a törvényjavaslat, helyesen, fontosnak tartja az Európai Unióval való jogharmonizációt, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy a fejlett országokban igen eltérő módon próbálnak fellépni a bankcsődök ellen. Több országban például keretszámokat határoznak meg arra vonatkozóan, hogy egy adósnak maximum mennyi hitelt nyújthat a bank. Ugyanis kisebb kockázatot jelent az, ha a bank különböző tevékenységek és különböző hiteladósok számára nyújt hitelt. Az OECD-országokban igen eltérő a bankok működését befolyásoló szabályozás. Például Németországban részletesen szabályoznak a biztonság érdekében, de ösztönöznek az univerzális banki munkára. Bármelyik ország banki szabályozási rendszerét is elemezzük, mindegyik esetben megállapítható, hogy legkisebb mértékben a betétesek tudják befolyásolni a banki tevékenységet. Ezért szükségesnek tartom, hogy a betétesek védelméről nagyobb betétbiztosítási összeget határozzunk meg.

Nem támogatható az, hogy csak az Európai Unióba való belépéskor emeljük - ha jól emlékszem - 6 millió forintra ezen összeget. Ezt fokozatosan kellene megvalósítani, és ezen összeg növelését fokozatosan kellene elérni. Ennek nagy előnye lenne talán abból a szempontból is, hogy ezzel ösztönöznénk a betétek emelését a pénzintézeteknél. Magyarul: a betétesek nagyobb biztonságot éreznének, és biztonságosabban helyezhetnék el pénzüket az intézetnél.

A hitelintézeti tevékenység speciális területei a szövetkezeti hitelintézetek, a takarékszövetkezetek. A takarékszövetkezetek a fejlett országokhoz hasonlóan a pénzügyi szolgáltatásokban sajátos feladatokat is ellátnak. Elsősorban olyan régiókban, kistelepüléseken fejtik ki tevékenységüket hazánkban is, ahol még nem működnek kereskedelmi bankok. Ügyfeleik a kis- és középvállalkozások, a helyi intézmények és a lakosság. Felbecsülhetetlen az a helyismeret, amellyel rendelkeznek. Így például hitelnyújtásnál a hiteligénylő emberi tulajdonságainak, vagyoni helyzetének alapos ismerete lényegesen megkönnyíti a hitelképesség mérlegelését. Egyik alkalommal, képviselőtársaim, azt tapasztaltam, hogy egy illető hitelt akart felvenni, és semmiféle hitelképességi vizsgálatot nem végzett el az illető szövetkezet vezetője, mert jól ismerte a családot, és tudta, hogy a megígért időpontra biztos, hogy visszafizeti a hitelt. Ez a helyismeret hihetetlen nagy előny; nem kell különböző kacifántos hitelképességi vizsgálatokat végrehajtani.

A takarékszövetkezetek a vidék bankja feladatait a jövőben csak akkor tudják valóra váltani, ha biztonságosan és versenyképesen dolgoznak. Szabályozásuk nemcsak a magyar jogrendszerrel, hanem az uniós elvárásokkal is összhangban van. Ez a többi között az integrációs tendenciák megerősödését is jelenti úgy, hogy a szövetkezeti önállóság ne sérüljön, és a pénzügyi biztonság is érvényesüljön.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)