Felszólalás adatai

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! A történelem ismételni látszik önmagát. Magyarországon mindenféleképpen igaz ez a megállapítás, ugyanis a vallásos emberek jelenleg az őket ért diszkriminatív intézkedések miatt ismét ugyanolyan félelemben élnek, mint a még nem olyan távoli kommunista diktatúra idején.

Választókörzetemben egy középkorú férfi félve, többször hátratekintve suttogta nekem: képviselő úr, nem hittem volna, hogy a rádióban a keresztények kiirtására tett felhívás kormányszinten kerül megvalósításra. Elmondta, Dél-Baranya egyetlen katolikus általános iskolájába messziről utazik naponta a gyermeke, kénytelenek vállalni a nem kevés pluszfáradalmat, pluszköltséget a család értékrendjének megfelelő oktatás végett. A bejáró tanulók után járó normatívát az ő gyermeke után mégsem folyósítja a kormányzat, csupán azért, mert a gyermek keresztény és keresztény iskolába jár. Sőt időközben az egyházi iskolák kiegészítő normatíváját is csökkentették a beruházási és egyéb támogatási lehetőségek elvonása mellett.

Mindezek miatt az egyházi iskolák az oktatási versenyben behozhatatlan hátrányba kerültek. Növeli a hátrányt, hogy a Dél-Baranya egyházi általános iskolájának 171 tanulójára jutó fajlagos költségek természetszerűen nagyobbak, mint a térség állami fenntartású intézményeinek ezres nagyságrendű tanulóira megoszló költségek. Pedig itt, a parlamentben hallottuk tavasszal, a miniszterelnök úr szájából a fogadkozást: ne legyen gyermek és gyermek közt különbség. Ezt ugyanazon kormányfő mondta, akinek a kormánya idején léptek életbe az említett diszkriminációs rendeletek. Nem lehet csodálkozni, hogy ismét félnek és joggal félnek Magyarországon a keresztény emberek, hiszen az egyházi iskolába járó tanulókat sújtó diszkriminációk hátrányos következményei tragikusak.

A ma forráselvonással sújtott intézmények lemaradnak az oktatási versenyben, az itt végzettek ezáltal lemaradnak a továbbtanulási versenyben, ami miatt hátrányt szenvednek majdan a munkaerő-piaci versenyben. A harmadik évezredben a munkaerő-piaci hátrány a fizikai megsemmisítést jelenti a gyakorlatban, hiszen a vagyonától és a munkahelyétől megfosztott ember halálra van ítélve. Vagyis ami egy hétköznapi diszkriminációnak látszik, az valójában tudományos precizitással megtervezett fizikai megsemmisítést jelent, pontosan abban a formában, ahogy a keresztények kiirtását beígérték a rádióban.

Választókörzetem keresztényei készek a Gyurcsány-kormány rafinált keresztényüldözését, késleltetett halálos ítéletét elfogadni. Csak ahhoz ragaszkodnak, amíg Magyarországon az egyházakat sújtó diszkriminációs rendeletek vannak életben, addig a kormány ne neveztesse magát demokratikus kormánynak, hiszen ezt a szintet az afrikai demokráciák is már régen túlhaladták.

A jelen kormány egyik jogelődpárti politikusa, az 1945-ben titkosítva a Kommunista Pártba léptetett, gyakorlatilag egy jobboldali pártba beépített Ortutay Gyula kultuszminiszter - milyen ismerős történet! - a mai kormányhoz mindenben hasonlóan kezdte dicstelen pályafutását. Idézek egy 1948-ban elhangzott beszédéből. “Az iskolaügy elsőrendű politikai és hatalmi ügy. Az iskolaügyön keresztül az állami apparátusnak módja van bármiféle eszmét begyakoroltatni, beidegeztetni…ö Jó, ha emlékezetünkbe idézzük, mi lett az egyházellenes “begyakoroltatásö vége: az egyházi iskolák kollektivizálása, magyarul elrablása. Ez ugyanis nem az iskolák államosítása volt - ahogy szeretik nevezni -, mivel az államosítás a közigazgatásban az állam által történő megvásárlást jelenti.

Úgy tűnik, most, 2005-ben ismét a keresztényellenes diszkriminációnak a “begyakoroltatásaö és “beidegeztetéseö folyik. Ráadásul ismét a legmagasabb szinten, kormány- és törvénykezési szinten vezérlik ezt a “beidegeztetéstö. Szegény diszkriminált keresztényeknek újra félniük kell Magyarországon. Néha a történelem ismétli önmagát, de a kommunista jogutódpárti időben mindenféleképpen.

Köszönöm a figyelmet.