Felszólalás adatai

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselő Urak! Elnök Úr! A javaslat fontosságát nem kívánom méltatni, egyetlenegy elemére szeretnék csak bővebben rávilágítani, ez pedig az a régi óhaja mindenkinek, akinek a sport ügye fontos, hogy az iskolákban a mindennapos testedzés megvalósulhasson. Ezt az óhajt formázza meg, rögzíti a javaslatnak az a passzusa, amely úgy szól, hogy a közoktatási intézményekben a tanulók szervezett formában való rendszeres testedzését, sporttevékenységéhez a szükséges feltételeket biztosítani kell. Ennek felel meg a közoktatási törvény mai paragrafusa, amely szerint a mindennapi testedzéshez szükséges időkeretet a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások megszervezéséhez rendelkezésre álló időkeret terhére kell megteremteni.

Azért szólok erről, mert a sport ügye, ennek a szeretete, a fiatal emberek, diákok egészségi állapota feletti aggodalom olyan megoldások javaslatára is vihetik a képviselő urakat, amely jóvátehetetlen kárt okoz a közoktatás rendszerének egész szabályozásában, amelyért viszont én vagyok a felelős. Felmerült már a törvény előkészítése során, hogy a mindennapos testedzésnek oly módon teremtsen keretet a sporttörvény, hogy azt a kötelező órákban írja elő a magyar közoktatási intézményekben. Alaposan megvitatta a kormány ezt a kérdést, Deutsch miniszter úrral többször beszéltünk erről, és kizárta a kormány azt a javaslatot, azt a megoldást, amely a kötelező óraszámok keretén belül minden egyes iskolában heti öt tornaórát írna elő. Erre ugyanis a közoktatás rendszere ma nem képes, több ok miatt sem.

Egyrészt, az elmúlt években alapvető munkák, tantervi munkák folytak, ismerik az urak a nemzeti alaptanterv körüli vitákat, és ismerik azt is, hogy 1998-ban ez a parlament úgy döntött, hogy egy új tantervi rendszert, a kerettantervek rendszerét építi fel a törvényjavaslat után az Oktatási Minisztérium. Ez a munka elkészült, egy évvel ezelőtt jóváhagyatott, minden közoktatási intézmény a 2001. szeptemberi bevezetésre készül fel. 2001 szeptemberétől az első, a negyedik, az első, az ötödik és a kilencedik osztálytól ezek a tantervek működnek. Ezek a tantervek a testnevelés ügyét, a sport ügyét megfelelő módon, megfelelő keretek közé helyezik; a tantárgyak sorrendjében, ha úgy tetszik, az óraszámok alapján felállított sorrendjében az alsó tagozaton a testnevelés a harmadik helyen áll, az anyanyelv és irodalom, valamint a számtan előzi meg. A felső tagozaton a történelem jön be a harmadik helyre, és így a negyedik helyre csúszik a testnevelés; illetve a nyelvoktatás, valamint a szakképzés és a szaktantárgyak utasítják mindig eggyel-eggyel hátrébb a gimnáziumok, illetve szakközépiskolák esetében.

De természetesen minden iskolának módja van arra, hogy a kötelezően előírt testnevelési órák felett további tornaórákat, testnevelési órákat finanszírozzon, sőt a kerettanterv úgy szabályoz, hogy ezek az órák nem tartoznak bele az amúgy helyesen, a gyerekek védelme okán maximált óraszámokba, az önkormányzat akárhány testnevelési órát finanszírozhat, bármennyit javasolhat a helyi tantervbe beépíteni, nincs felső plafonja. Azonban kötelezően előírni öt testnevelési órát, azt jelenti, hogy ez elviszi a tanításra fordított idő negyedét, 25 százalékát; nem tudjuk megcsinálni. És azok a képviselők, akik ily módon akarnak a fiatal, felnövekvő generációk testi épségén őrködni, gondolják végig, hogy romba döntik a kormány által végzett kerettantervi munkálatok két évét, 165 ezer pedagógus most végzett munkáját kockáztatják, és egyszer s mindenkorra, legalábbis ezen a kormányzati cikluson belül, lehetetlenné teszik a kerettanterv igazi alkalmazását. Mindezt azért, mert a testnevelő tanárok körében nehéz elfogadtatni, hogy nemcsak a kötelező óraszámok terhére lehet a testedzést megszervezni, hanem bizony a délutáni foglalkozások, hétvégi foglalkozások keretében kell ennek szerét ejteni.

Gondolják meg a sport ügyéért aggódó képviselőtársaim, hogy nem lehet egy tantárgy lobbistájaként, a sport ügyét fennen hangoztatva szétzúzni a közoktatás rendszerének tartalmi szabályozását, nem lehet a 17 tantárgyból egy tantárgyra a tanórákra szánt mennyiség 25 százalékát felhasználni. A kötelező órák mellett tessenek meggyőzni a testnevelő tanárokat arról, hogy délután sportköri foglalkozások keretében, szakkörben, a sportfoglalkozásokat a diákok számára vonzóvá téve kell eleget tenni a mindennapos testedzésnek, és nem a törvény erejével a kötelező óraszámban előíratva behajtani őket a tornatermekbe. Ez az igazi feladata valamennyi képviselőnek, és a sporttörvény is akkor tölti be a hivatását, ha erre forrásokat szerez, ennek megfelelő szervezeti keretet, ha úgy tetszik, a diák- és tömegsport igazi mozgalmát építi fel, és nem hatósági eszközökkel kívánja a testnevelő tanárok érdekeit szolgálni. Ez a különbség az egyik, a ma érvényes jogszabályban foglalt megfogalmazás és aközött, ami persze korábban felmerült, a kormány elvetette, de most a parlamenti általános vitában bizony újból és újból mint kényelmes és könnyű megoldás, mint túl egyszerű megoldás elő-előjön. A képviselő urak felelősségére hívom fel a figyelmet.

A másik ok, amely miatt ezt a kényelmes és egyszerű megoldást én igen aggályosnak tartom, az, hogy a bevezetésnek a feltételei sajnálatos módon ma még hiányoznak. Önök ismerik a jogszabályokat, és tudják, hogy 1998 szeptemberében az Oktatási Minisztérium felszerelés- és taneszközjegyzéket alkotott, és ebben pontosan definiálta, nem tartalmi, hanem fizikai értelemben, mitől iskola az iskola, mitől nevezhetjük európai értelemben iskolának azt.

(21.00)

Százhúsznál kevesebb gyerek esetében tornaszoba, százhúsznál több tanuló esetében tornaterem építése, működtetése kötelező. Az új iskolák számára ezt a miniszteri rendelet hatálybalépésétől, elfogadásától kezdve előírtuk. A meglévő intézmények számára azonban igen hosszas, öt év türelmi időt adtunk; 2003-ig kell teljesíteni az intézményeknek ezt. Egy oka van ennek: nincs elegendő pénzük az önkormányzatoknak, hogy ezeket a feltételeket egyik napról a másik előteremtsék.

Az a javaslat, az a megfontolás, amely a mindennapos testedzést mindennapos tornaórák keretében kívánja a délelőtti kötelező óraszámok terhére megoldani, azt nem veszi figyelembe, hogy ehhez ma Magyarországon kétszer ennyi tornateremre lenne szükség, mint ahány ma van. Tessék kiszámolni, mennyibe kerül egy tornaterem fölépítése! Tessék kiszámolni, hogy a 11 883 oktatási ingatlan esetében mennyi idő alatt lehet ezt megcsinálni!

Az a megoldás, amelyik ma a jogszabályokban szerepel, hogy a kötelező óra és a szabadon szervezhető órakeret terhére kell megoldani a mindennapos testedzést, ez realisztikus, megoldható, mert ez azt jelenti, hogy nemcsak délelőtt kell tornaórára járni heti ötször, hanem bizony délután is. Így a meglévő tornatermi kapacitásokat délelőtt is, délután is kihasználva ez a cél ma is elérhető.

De az a megoldás, amelyik - még egyszer mondom - a kötelező órák keretében akar hetente öt órát előírni a diákok számára, nem megvalósítható, mert nincs az önkormányzatoknak, nincs az iskoláknak egyből rendelkezésre álló több milliárd forintjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ezeket a ma hiányzó tornatermeket megépítsék. Ilyen javaslaton lehet gondolkozni, meg lehet fogalmazni, de akkor ehhez a közoktatási intézményeknek megfelelő pénzt, közel 25 milliárd forintot rendelkezésre kell bocsátani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), vagy ezt kellő ütemezéssel, a jogszabály erejénél fogva az önkormányzatok számára előírni. Ez az ütemezés az én felfogásom szerint nem lehet gyorsabb, mint az általunk előírt 2003-as időpont, amelyik ezt egyébként célozza és megteszi.

A sport ügyét tisztelve, a fiatalok, a diákok egészségi állapotáért önökkel együtt aggódva azt javaslom, hogy a parlament koherens jogszabályokat, az egész jogrendszer koherenciáját megtartva vitatkozzon tovább a sporttörvény ügyéről, és gondolja meg az olcsó, leegyszerűsítő megoldások elvetését és a valóságot szabályozni kívánó megoldások...

ELNÖK: Miniszter Úr! Elnézést kérek, az ajánlás szerint 10 percben szabtuk meg délelőtt az időkeretet, és ez természetesen vonatkozik az általános vita folytatására is.

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm a figyelmeztetést.

ELNÖK: Azt hittem, hogy a gondolatmenetet befejezi, azért nem szóltam, de most már látom, hogy még egy újabb gondolatkörbe kezdett.

Kérem, hogy inkább majd egy kétpercesben tessék folytatni, mert be kell fejeznem a 10 percet a többinél is... - ne haragudjon.

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Köszönöm, így fogok tenni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)