A felszólalás szövege:

Még egyszer, hangsúlyosan, olvassa el ennek a törvénytervezetnek az általános meg a részletes indoklását, és abból világosan kitűnik, hogy a most felállítandó Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórum egy érdekegyeztető tanács, és elveszíti azt a jogosultságot, amivel a korábbiakban működő Országos Területfejlesztési Tanács bírt; mármint azt a jogosítványt, hogy a kormány döntéseit megelőzően a döntés-előkészítési munkálatokban részt vett, jó értelemben vetten azt befolyásolta, formálta, alakította, gyakorlatilag a kormány döntésének útját megfelelő módon terelte. Nem lehet erről másképp szólni. Ha valami nincs, akkor az döntésikompetencia-vesztést jelent. Nagyon egyszerű a történet.

Elnök úr, köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a megerősítés jellegével szeretném megtenni, ezt már megcsinálták a Munkaerő-piaci Alap gazdálkodását érintően. Ott is volt egy testület, amelynek voltak döntési kompetenciái, majd ezt a testületet gittegyletté formálták. Emlékeznek rá, olyan szereplőket hoztak be a testület keretei közé, akiknek en bloc, globálisan a munkaerő-piaci folyamatok alakítására nincs mértékadó hatása. Igen, gittegyletet formáltak.

Egy szó, mint száz, ha a területfejlesztés lényegét nézzük, az innováció térbeli terjedésének az elősegítését, ezt kell hogy szolgálja. Az kell, hogy a szociális piacgazdaság működését, megerősítését hordozza magában, az kell, hogy egy fenntartható fejlődés alakuljon ki, és persze mindezekkel összezárom azt is, hogy nem lehet, hogy a különbségek mértékadó módon nőjenek, úgy, mint ahogy az az elmúlt három és fél esztendőben visszaigazolható. Akkor is, igen, azt mondom én is, hogy a részvételi demokrácia erősítése adott kell hogy legyen e tekintetben. Nézze meg ennek az Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórumnak a tekintetében azt, hogy hova akarunk eljutni a területfejlesztésben. Nyilván oda akarunk eljutni, hogy egy minőségbeli váltás következzen be, oda akarunk eljutni, hogy mondjuk, több foglalkoztatottja legyen ennek az országnak, nem Londonnak, hanem ennek az országnak. Ha ide akarunk eljutni, akkor ehhez illesztetten kérdezem, hogy hol vannak azok a szerepvállalók, akár a munka világát érintő, munkavállalói és munkaadói szerepvállalók, vagy hol vannak azok a köztestületek, az előbb már esett róla szó, például a gazdasági kamarák - hol vannak? Miért nincsenek jelen ebben a folyamatrendszerben?

Egy szó, mint száz, azt gondolom, nem jó alapokra helyezték mindazt, amit csinálni akarnak; vagy lehet, hogy tudatosan akarják ezt csinálni, mert nem akarják, hogy bárkinek is köze legyen a történet alakításához.

Elnök úr, köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbbi kétperces gondolatsorba talán belevettem az innováció térbeli terjedésének a szükségszerűségét és annak az elősegítését, mint a területfejlesztés egyik fontos eszközét. Szeretném jelezni, hogy ha nem mást, mint azt nézzük, hogy mondjuk, a kutatás-fejlesztés tekintetében hogyan néznek ki Magyarországon a ráfordítások, Magyarországon hét régió viszonyrendszerében vizsgáljuk ezeket a dolgokat, akkor látható módon óriási különbségek vannak, mondjuk, Közép-Magyarország, Észak-Magyarország viszonylatában, de más relációban is. Nagyon nagy különbségek, például egy főre vetítetten több mint 70 ezer forintos Közép-Magyarországon az egy főre eső kutatás-fejlesztésre fordított pénzeszközök nagyságrendje, míg Észak-Magyarországon ez a 10 ezer forintot sem elérő mérték. Ez a több mint 1-7-szeres különbség gyakorlatilag nyilván nem azt szolgálja, hogy a területfejlesztés tekintetében a területi különbségek csökkentése kialakuljon. Vagy a fenntartható fejlődés megteremtése vonatkozásában nézzük meg azt, hogy hogyan néz ki Magyarországon az egy főre jutó külföldi tőke letelepedése, megragadása. Nagyon egyszerű a történet, szintén ilyen egy főre jutó ezer forintos arányokat mondok. Közép-Magyarországon meghaladja az egy főre eső összeg a 3600-as értéket, míg Észak-Magyarországon a 400 ezer/fő értéket súrolja, 1-9-es a különbsége a történetnek. Szeretném kérdezni önöktől: ez az, ami ahhoz vezet, hogy a területi különbségek minimalizálódjanak?

No, ezek az értékek azok az értékek, amelyek az önök kormányzásának az időszakából fakadóak, és ezek nem kisebbek, mint egy korábbi kormányzás időszakában voltak. Azt szeretném tehát mondani ezzel, hogy az államtitkár úr bevezető gondolataiban az előző kormányokról nem túl kecsegtető képet próbált felvázolni. A legjobb és a legpozitívabb mondata az volt, hogy kis hozzájárulással, egy kis előrelépéssel, de egyébként mellette voltak negatív értelmű gondolatok. Azt szeretném jelezni és kérni államtitkár úrtól, hogy kicsit búvárkodni kellene, mondjuk, e tekintetben, hogy hogyan és miképpen nézne ki a kutatás-fejlesztésre vagy a külfölditőke-áramlásra vonatkozó térségek közötti források megoszlása.

Ha a szociális piacgazdaság kiépítését, annak az elősegítését akarjuk megtenni, ehhez illesztetten talán három dolgot mondanék: egyrészt a társadalmi, másrészt a gazdasági és a környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet formálását, kialakítását. Engedjék meg, hogy hadd kezdjem a társadalmi kérdésekkel. Államtitkár úr is látja, tudja, ismeri, hogy például Magyarországon a szegénység kérdésköre hova és hogyan alakult az elmúlt három és fél esztendőben, csak az önök kormányzásának az időszakára orientálódva. Azt szeretném mondani, hogy míg egy korábbi kormányzás időszakában a szegénység tekintetében a legkevesebbet kereső 10 százalék és a legtöbbet kereső 10 százalék, tehát az alsó és a felső decilis közötti különbség a 7,2-szeres értéket képviselte, ez igen nagy, hozzáteszem, az én értékítéletem szerint, addig a mai kormányzásból fakadóan ennek a kialakulása, ennek az alakulása oda vezetett, hogy több mint 9-szeres ez a különbség. A területfejlesztés és a szociális piacgazdaság kiépítésének az elősegítése és a szegénység tekintetében való előremozdulás nem ez az irány. Csak azt akarom mondani, hogy három és fél év alatt mit értek el e vonatkozásban. Ezt sikerült elérniük.

A területi különbségek mérséklése tekintetében Varga Zoltán képviselőtársam szólt a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség kérdésköréről. Szólt arról, ami a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben jelenítődik meg. Szeretném jelezni, hogy itt nemcsak a térségek szenvednek el hátrányt, hanem emellett a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben élők is, mert nagyon sok esetben az ő lehetőségük önmagában korlátozta időben előremenve azt, hogy ki tudjanak törni abból a helyzetből, amelybe beleragadtak. Ennek a kitörésnek a lehetőségét nem kapták meg ebben a három és fél esztendőben sem. Most, a kormányváltást megelőző néhány hónappal, mondjuk, ilyen téli közfoglalkoztatás címszó alapján akarnak önök kitörési lehetőségeket biztosítani ezeknek az embereknek. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy igencsak politikai ízű a történet, és nem az emberek érdekét szolgáló.

A területfejlesztésnek nyilván nemcsak az aktuális problémák kezelése a feladata, hanem valahol az is, hogy további problémák kialakulásának a megakadályozását is szolgálja. Tehát egyfajta prevencióként is kell hogy működjön és üzemeljen ez a történet. Még egyszer szeretném mondani, hogy a társadalmi esélyegyenlőség biztosítását vagy arra való törekvést is magában kell hogy hordozza.

Államtitkár úr, a társadalmi esélyegyenlőség kialakulása tekintetében számtalan példát tudok mondani, de csak egyet mondok, hogy ne kelljen sok mindenre válaszolnia. Ön szerint az a fajta metódus, metodika, ami az elmúlt három és fél esztendőben érvényesült, hogy például az oktatás rendszerében jelen lévő, meglévő források folyamatos csökkenést mutatnak, no nemcsak nominális értelemben vetten, hanem az abszolút számok tekintetében is, nemcsak reálértelemben, hanem abszolút számok tekintetében is, tehát példaként, mondjuk, amikor a felsőoktatás rendszerében a kormányváltás előtt 186 milliárd forint volt, addig most ez a tavalyi, az idei esztendőben 123 milliárd forintra zsugorodott, de a 2014. évre vonatkozó költségvetésben is 146 milliárd forintos nagyságrendet súrolja. Egy szó, mint száz, 40-60 milliárd forinttal kevesebb forrás volt adott esztendőben a felsőoktatás rendszerében, mint amennyi a korábbi, a kormányváltás előtti időszakban. Ez ön szerint bármilyen területfejlesztési logikával vagy bármilyen fajta fejlesztési logikával olyaténképpen vág-e egybe, ami ennek az országnak az érdekeit szolgálja? Azért kérdezem ezt, mert úgy gondolom, és ez nemcsak a felsőoktatásra igaz, hanem a középfokú oktatásra, az általános oktatás szintjére is, hogy ha ezen a területen forrásinvesztíció nincs olyan értelemben, mint amilyen értelemben szükségszerű lenne, akkor nyilván ennek kihatása van a munkaerőpiacra, nyilván ezzel szemben bármilyen fajta gazdasági intézkedési sort, infrastrukturális fejlesztést, sok minden egyéb mást lehet tenni, térbeli szerkezet összehangolása mellett akárhogyan, ennek az eredménye null egyenértékű lesz, mert a munka világában, a foglalkoztatáspolitikában nem tud visszaköszönni, hiszen nem lesz olyan kézzelfogható munkaerő, aki a fejlesztésekből fakadó invesztíciókhoz párosítottan el tudná látni azokat a feladatokat, amelyeket el kell látni.

(10.50)

Egy szó, mint száz, szerintem alapvető hibát követtek el akkor, amikor az oktatás rendszeréből ilyen értelemben és ilyen nagyságrendekben forrásokat vettek ki.

Az Európai Unió kohéziós politikája - nem kell hogy mondjam, hiszen mindnyájan tisztában vagyunk vele - nyilván arra orientálódik, hogy ezeket a fajta, már korábban általam említett területi különbségeket próbálja minimalizálni. Ebben a gondolkodási körben 2007 és 2013 időszakában az emlékképeim szerint 347 milliárd eurós nagyságrendű forrás állt rendelkezésre, ez a teljes európai uniós költségvetésnek, úgy tudom, több mint az egyharmada. Most ez a 2014-20-as időszakban meghaladja - kevesebb valamivel, mint a 347 milliárd - a 320 milliárd eurós nagyságrendet, de szeretném jelezni, hogy a Magyarország számára rendelkezésre álló forrás az én emlékképeim szerint húsz egész egynéhánytized-millió eurós nagyságrendet takar. Ez a pénz gyakorlatilag jóval kisebb mértékű, mint a korábbi időszakban.

Tudjuk azt is, hogy Magyarországot legalább a besorolások alapján a háromfajta régiós minősítésből kétfelé lehet bontani: van a fejlett régiók vagy fejlettebb régiók köre, az átmeneti régiók és a kevésbé fejlett régiók. A fejlettebb régiók körébe Közép-Magyarország tartozik, tehát Budapest, ahol a GDP egy főre eső európai uniós átlagát érintő, 90 százalékot meghaladó mérték van; nem emlékszem a pontos számra, százvalahány százalékos nagyságrendű. A másik hat régió tekintetében pedig azt kell hogy elszenvedjük, hogy gyakorlatilag a kevésbé fejlett régió kategóriájába tartozunk, hiszen itt az egy főre eső GDP-hez illesztetten a 75 százalékos mérték alatt vagyunk, mind a hat régióban 40 és 57 százalék közötti mértékkel, tehát tennivaló ilyen értelemben van forrásfelhasználás vonatkozásában.

Tartalmilag nekem ott van a legnagyobb aggályom, hogy azt látom, hogy hiába a hét régióból hat régió ebben a helyzetben van és leledzik, mégis úgy látom, hogy a regionális források nagyságrendjét az elkövetkezendő időszakban a direkt leosztás tekintetében csökkenteni kívánják. Tehát olyan helyzetet teremtenek, állítanak elő, ami egyrészt - még egyszer hangsúlyozva - a szubszidiaritásnak és nyilván a helyben való források felhasználásának lehetőségét szűkíti.

Az a baj, tudja, államtitkár úr, hogy a szubszidiaritás és a decentralizáció likvidálásával gyakorlatilag azt érik el, hogy ebből a hét regionális térségből az a hat, amelyik egyébként is hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben van, még további vereségeket fog elszenvedni, még további nehézségekkel fog szembenézni. Azt gondolom, alapvetően váltani kellene, változtatni kellene ezen a filozófián, és oda kellene forrásokat telepíteni és annak a felhasználási lehetőségét a helybeli döntéshozás kompetenciáival bírók körére bízni, ahol erre a legnagyobb szükség van, és ahol ehhez a döntési kompetenciák rendelkezésre állnak.

Azt szeretném még befejezésképpen megemlíteni, hogy egyrészt a regionális szintek - amiről az előbb beszéltem - és a kistérségi szintek megítélésem szerint nagyon fontosak ebben a kérdéskörben és ennek a feldolgozását érintően. Szeretnék két tételt mondani ehhez illesztetten. Ha a fejlesztések, ha az oktatás, ha a foglalkoztatás és a végén a munka világához érünk el, annak kérdését nézzük, akkor megint visszatérek egy közép-magyarországi és mondjuk, egy észak-magyarországi összehasonlításhoz.

A bruttó átlagbérek alakulása nagyjából úgy nézett ki, és most 2011-12 időszakában nagyjából úgy néz ki, hogy Közép-Magyarországon ez ilyen 260-270 ezer forintos nagyságrendet ér el, míg Észak-Magyarországon nagyjából ilyen 180 ezres nagyságrendet; látható módon 20 százalékos mértékű különbség van. Tudja, a munkanélküliség tekintetében legalább 2-2,5-szeres differenciák vannak. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, ha bármilyen társadalmi mutatószámot sorba állítunk egymás mellé, akkor láthatóan az elmúlt három és fél esztendőben leszakadás, elszakadás történt a régiók viszonyrendszerében, a hátrányos és a fejlett régiók tekintetében.

Értem és egyetértek azzal, hogy ami fejlődni képes, ott a fejlődés lehetőségét nemcsak hogy meg kell hagyni, hanem segíteni is kell, de nem hiszek abban, hogy úgymond a fejlődésre ítélt térségek azok, amelyek majd a fejlődést követően fogják megoldani azokat a problémákat, amelyek a leszakadásból adódnak, nem hiszek benne. Nem hiszek benne azért, mert Magyarország adott térségei ma olyan helyzetben leledzenek, hogy egy további leszakadás és elmaradás azt hozza önmagával, hogy képtelen lesz az adott térség, kistérség, nagyobb régió a fejlődés azon útját bejárni, ami ahhoz tudna vezetni, hogy kiegyensúlyozott és a térségi különbségek minimalizálásával felütött képet mutasson ez térszerkezetileg.

Éppen ezért még egyszer és hangsúlyosan azt szeretném javasolni, államtitkár úr, hogy át kellene mértékadó módon újra gondolni azt, hogy az adott regionális felületeken a forráslebontások tekintetében annyi és olyan mértékű forrás álljon rendelkezésre, amely arányaiban is, másrészt a fejlődés lehetősége tekintetében, harmadrészt a szorításokból való kirobbanás (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), a szorításokból való kiszabadulás lehetősége tekintetében is megadja azt az utat, ami gyakorlatilag azt szolgálja, amit a területfejlesztésnek önmagában szolgálnia kell: a térségi különbségek minimalizálódását, kiegyenlítődését.

Ezt szeretném nagy tisztelettel kérni, hogy ezeket érdemes lenne végiggondolni, és ilyen értelemben újrahangolni ezt a törvénytervezetet, mert ami ma ebben van, az meggyőződésem szerint nem ezt szolgálja, hanem pontosan ennek az ellentettjét, a további szétszakadást, a további elkülönülést, a további mélységeknek, a szegénységnek és sok minden egyéb másnak a növekedését, az pedig nem lehet egyetlenegy országnak, egyetlenegy kormánynak se az érdeke, még ennek a kormánynak se, aki három és fél éven keresztül szerintem semmit nem tett ennek ellenében.

Elnök úr, köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolog miatt kértem szót. Az egyik az, hogy tovább szeretném erősíteni Varga Zoltán képviselőtársam gondolatait a regionális forrásfelhasználás tekintetében.

Azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy helyben döntéshozásra képes szakmai erők, szervezetek és minden más rendelkezésre áll. Centralizáltan lehet döntéseket hozni ezen források felett, csak jóval kevesebb, kisebb mértékben fogja szolgálni az elmaradottabb, a leszakadottabb térségeknek a fejlődését megítélésem szerint. Egy távoli pozícióból való döntés mindig nagyobb hibázás lehetőségével, és mindig kisebb tudással párosul. Főleg úgy, hogy egyébként még a jelzett országos területfejlesztési érdekegyeztetési tanács kompetenciaköréből kihagyják azt is, hogy a kormányzati döntés-előkészítés fázisában mértékadó szerepet vállalhasson a későbbiekben.

A másik része a dolognak, amiért szót kértem, volt egy kérdésem még a legelején, de úgy látom, nem kapok rá választ. Még egyszer nagy tisztelettel felteszem, államtitkár úr, gondolom, akkor az összegzésben majd fog válaszolni rá. Hogy ne merüljön feledésbe, azt szeretném tisztán és világosan látni, hogy ha már forrásokról beszélünk, akkor, ha törvényekbe foglaltan, példaként a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban lévő források célzottan átkerülnek adott esetben közfoglalkoztatáshoz illesztetten a Belügyminisztérium kezelésébe, majd a program zárul, maradványforrások vannak, akkor ez miért nem a Nemzeti Foglalkoztatási Alapba kerül vissza, oda, ami arra szolgál, amiért a munkaadók és munkavállalók befizetik a járulékokat, hogy a foglalkoztatási gondokat eszközöljék, és hogy lehet az, hogy egy nemzetgazdasági minisztériumi állásfoglalás alapján ez a központi költségvetésbe kerül. Nem tartja ezt törvényellenesnek?

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy államtitkár úr is említette, alapvetően három felületet érint ez a törvénytervezet, a bányászatot, a tervezői, szakértői mérnökök körét, tehát az építészi kamarát és a területrendezési törvényt. A törvénytervezet kapcsán azt lehet mondani, hogy egy kötelemnek, egy dolognak eleget tesznek, az arról szól ugye, hogy ötévente ellenőrizni kell, felül kell vizsgálni a kötelmeket, a kötelmek teljesülését. No, ez az, ami megtörténik.

A területrendezési törvénytervezet valójában egy hosszú távú, egy nehezen fogható időtartamot felölelő, nyilván 20-30 esztendős időszakra tekint ki, az ország térszerkezeti kérdéseit boncolgatja. A térségi övezetek tekintetében, amiért gyakorlatilag ellentmondásossá alakult a bizottságon belül az álláspontok kialakulása, az az országos és a kiemelt térségi, megyei övezetek csökkenése volt. Ez volt az egyik kardinális, sarkalatos pont. A másik pedig az infrastrukturális hálózatok összehangolása tekintetében és annak a térbeli rendjét érintően való alakulási folyamatok. Gyakorlatilag nem mást, mint az előbbi napirendi ponthoz illesztetten a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben zajló folyamatok alakulását próbáltuk meg számba venni és megnézni azt, hogy hogyan és miképpen valósult ez meg az elmúlt négy esztendőben. És itt nyugodtan mondhatom, hogy hiátusok, tehát hiányérzetek sokasága került felszínre, akár az autópályák, akár az autóutak és az erre ráhordó utak fejlesztésével, infrastrukturális fejlesztésével kapcsolatosan, ami nyilván szerves kapcsolatban kell hogy álljon a gazdaságfejlesztési elképzelések mikéntjével.

E tekintetben az volt a bizottság kisebbségi vélekedése és érzete is, hogy olyan folyamatok zajlottak az elmúlt három esztendőben, amelyek nem segítik elő azt, hogy térségek és térségek viszonylatában a különbségek minimalizálódására kerüljön sor, hanem sokkal inkább olyan folyamatok zajlottak, ha zajlottak, amelyek gyakorlatilag a további különbségek képződését szolgálták. És hát némi pikírtséggel azt is hozzá lehet tenni a történethez, hogy ha lett volna autópálya-, útfejlesztés, infrastrukturális fejlesztés, akkor azért előbbre lennénk ezen történetek tekintetében is, és nagy valószínűséggel a tőkebeáramlás alakulásában is másfajta viszonyok alakulhattak volna ki, mint amilyenek kialakultak az elmúlt három esztendőben. Hát, talán kevesebb stadionfejlesztési forrást kellett volna működésbe hozni, és ebbe az irányba kellett volna elmozdulni, annak több hasznosultsága lett volna.

Foglalkoztatáspolitikai aspektusból is nyilván vizsgálat tárgyává kell tegyük ezt a kérdést, hiszen minden olyan, ami területrendezési, területfejlesztés-politikai oldalról a munka világára pozitív hatással van, az támogatandó szakmai értelemben a bizottság részéről. Na most, itt voltak megint csak a legnagyobb hiányérzetek, hogy azok a folyamatok, amelyekről az előbb is említést tettem, stadionfejlesztési források, nem 1-2 milliárd forintos nagyságrendekben, hanem 100 milliárd forintot megközelítő, elérő vagy meghaladó mértékekben, azok nem ezt a célt szolgálják, ott a foglalkoztatási kompetenciák, foglalkoztatási lehetőségek nem igazán fognak az elkövetkezendő időszakban mértékadó módon visszaköszönni.

Egy szó mint száz, a területrendezési törvényhez illesztetten alapvetően ezek az indokok húzódtak meg a gondolkodás hátterében akkor, amikor nem egységes támogató álláspont kialakítására került sor a bizottság keretei között.

Elnök úr, köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezzel az elnöki jelzéssel egyetemben én is az első mondatomban azt szeretném kérni, hogy a nap végéig lehessen módosító javaslatokat beadni. Remélem, hogy ennek eleget is lehet tenni. Köszönöm szépen.

Én nem szeretném ezt a napirendi pontot elválasztani az előző napirendi pont tárgyalásától, hiszen szoros összefüggések vannak a két napirendi pont között. A gazdasági minisztérium államtitkára úgy hagyott minket itt az utolsó mondataival, hogy a területfejlesztés és egyéb más dolgok eredményeképpen gazdasági növekedéssel és foglalkoztatásbővüléssel találhatjuk magunkat szembe. Hogy ezt a jelen időszakra vagy a jövőre vonatkoztatta-e, azt eldönteni nem tudom, de a jelen időszakra s az elmúlt három és féléves időszakra vonatkozóan azt szeretném megerősíteni, hogy egyik kijelentése sem helytálló, hiszen sem gazdasági növekedéssel, sem foglalkoztatásbővítéssel Magyarország területén nem lehetett számolni.

Ezt a bevezető gondolatot miért mondtam? Azért mondtam, mert úgy gondolom és úgy gondoljuk, ahogy Varga Zoltán képviselőtársam is megfogalmazta, hogy van sorrendisége a dolgoknak. A sorrendiségek tekintetében nyilván, ha területrendezési törvénytervezetről beszélünk, akkor megítélésünk szerint ezt meg kell hogy előzze a területfejlesztés koncepciója. Ma azt látjuk, hogy területfejlesztési koncepció mint olyan gyakorlatilag nem létezik, én a jövőorientáltságát is vitatom, ilyen értelemben a terület felhasználásával kapcsolatos kérdések mikéntje kérdőjelek sokaságát hagyja bennem - tehát a sorrendiség alapvetően.

Milyen időközönként érdemes és célszerű rátekinteni erre a kérdésre? Ötévente? Hétévente? Ötévente, mint ahogy eddig kellett, és gyakorlatilag el kellett végezni a felülvizsgálatokat, ennek eleget tettek. Hogy most változtatni akarnak, és hétéves periodicitást akarnak azzal a logikával felütve, hogy nyilván az európai forrásfelhasználás egy hétéves időintervallumot ölel fel, ez lehet egyfajta magyarázat. De lehet egy másik magyarázat is, mégpedig az, hogy napjainkban nyilván egy picit jobban pörög az élet annál, mint hogy időintervallumokat, idősávokat inkább kitoljunk, semmint hogy szűkítsünk. Tehát azt gondolom, hogy érvek és ellenérvek e tekintetben minden vonatkozásban megfogalmazhatók. Én személy szerint nem gondolom azt, hogy feltétlen módon a hétéves forrásbiztosítási periódushoz kell illeszkedni vagy ahhoz kell ragaszkodni.

Az én értékítéletem szerint az országos területrendezési terv egyfajta jövőkép, amely megmutatja annak a lehetőségét, feltételeit vagy annak a rendjét, hogy hogyan és miképpen lehet területfelhasználást érvényesíteni. Mint a területfejlesztési törvény vitájában is elhangzott, nyilván itt a környezeti, a társadalmi és a gazdasági folyamatok együvé rendezése, a céloknak megfelelő térszerkezet kialakítása az, ami a középpontjában benne kell hogy legyen ennek a gondolkodásnak. Én azt tapasztalom, hogy ebben a négy évben e vonatkozásban írni lehet róla, beszélni lehet róla, de valójában a kézzelfogható megvalósulások tekintetében eredmények nem köszöntek vissza. Nem köszöntek vissza sem műszaki, sem infrastrukturális hálózatok összehangolt térbeli rendjének a kialakításával kapcsolatosan, sem bármilyen más vonatkozásban.

(12.50)

Nem szeretnék a területrendezési törvénytől nagyon messzire elrugaszkodni, de azért négy tételt mondanék, csak azért, mert nyilván indirekt módon befolyással van ezeknek az alakulására is.

Gondoljanak bele az oktatás, gondoljanak bele az egészségügy, gondoljanak bele mindezeken kívül a szegénység kérdésköreibe, avagy a foglalkoztatás kérdésköreibe. Van-e hatással ezekre a kérdésekre mindaz, ami egy területrendezési törvényterv kialakulásából fakadhat vagy egy területfejlesztési koncepció kialakulásából fakadhat? Szerintem mértékadó módon van. Mély szakmai elemzésekbe azért nem mennék, mert az elég jól ki lett itt bontva az előző hozzászólásokban, sokkal inkább politikai megközelítéseket tennék e tekintetben.

Azt gondolom, még egyszer megismételve azt a gondolatot, hogy ha először nem egy területfejlesztési koncepció medrében haladva rendelődik hozzá a területrendezési terv kialakítása a folyamatokhoz, akkor sérülések sokaságát kell elszenvedni. Ez köszön vissza egyébként az elmúlt esztendőkben is. Az előbb említett célfelületek tekintetében, akár az oktatási rendszerek, akár az egészségügyi rendszerek, mind-mind indirekten, két-három lépcsőn keresztül nyomon követhetően ezeknek a hibás logikáknak az eredményeképpen alakultak úgy, mint ahogy alakultak.

De a foglalkoztatás vonatkozásában is. Hiszen akkor és ha infrastrukturális vonatkozásban azok a fejlesztések nem összehangoltan, egymásra épülve történnek és születnek meg, mint ahogyan és mint aminek meg kellene történnie, akkor annak nyilván az a folyamodványa, hogy ez a végkifejlet tekintetében a munka világában, a munkaerő-felhasználás vonatkozásában is negatív értelemben köszön vissza. Ezt tapasztaljuk, ezt látjuk. És ennek a következménye utólag még az, hogy egy rossz területrendezési terv eredményeképpen és egy területfejlesztési koncepció megvalósulásának a negatív eredményeképpen ahhoz jutunk hozzá, hogy pontosan a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben gyakorlatilag példaként a megélhetés hátterét biztosító feltételek is rosszabbá válnak.

Magyarra fordítva a szót, úgy tudnám ezt megmutatni, hogy pont ott, ahol a szegénység kézzelfogható volt az elmúlt időszakokban is, tovább erősödik és tovább mélyül. A szakadékok kialakulnak olyan mélységekben és olyan mértékekben szélesedve, amelyek egy pont után az irreverzibilitás határát érhetik el, a visszafordíthatatlanság határát érhetik el.

Lehet, hogy ez a logikai, idézőjelbe tett okfejtés egyeseknek akár még erőltetettnek is tűnhet, de szeretném jelezni, nem az. Nem az, mert minden, ami a fejlesztéspolitikával kapcsolatos, ami a fejlesztéspolitikát szolgáló területrendezéssel kapcsolatos, az a végkifejlet tekintetében oda vezet el, ami a munka világában a foglalkoztatás és az aktuális bérek alakulásával párhuzamba állítható.

Ilyen értelemben szerintem nagyon fontos kérdés az, amikor ma a Parlament falai között ezen törvényekről beszélünk, de elhibázott annak a megvalósítási formája, ahogyan azt tesszük, hogy egy létező, kézzelfogható területfejlesztési koncepció nélkül területrendezési törvényről kezdünk el beszélni, akár vitatkozni.

Azt is látni kell, hogy egy kicsi országban - és Magyarország 93 ezer négyzetkilométerén is - van rengeteg egymással, jó értelemben mondom, szembefeszülő érdek. Van a főváros és a vidék érdeke. Van a városok és a kistelepülések érdeke vagy a falvak érdeke. És sok minden más, lehet más minősítési szempontokat is használni. A fejlett vagy az elmaradott térségek egymással szembeköszönő érdekei. Melyik az, amelyiket fejleszteni kell? Melyik az, amelyik fejlesztése a másik felzárkóztatását hozhatja magával? Vagy éppen a felzárkóztatás kell hogy megelőzze a fejlesztést, merthogy a kiegyensúlyozás, a különbségek minimalizálása másképp nem érhető el? Rengeteg nyitott kérdés van ebben a történetben, és azt gondolom, hogy ehhez illesztetten kell gyakorlatilag mindent, fejlesztési koncepciót és területrendezési törvényt is kialakítani.

Ami ezen túl az előbbiekben említett, mondjuk, a válsággócok, válsághelyzetek kialakulásának a minimalizálását is magával hordozza, abban is jelentősége és fontos szerepe lehet a területrendezési terv kialakulásának. De azt hiszem, visszatérve a társadalmi esélyegyenlőtlenségek minimalizálására, hogy abban is mértékadó.

Egyetlenegy pontját szeretném még kicsit fókuszba helyezni. Az gyakorlatilag nem más, mint a területi, a természeti értékek, a táj megőrzése. Ugye a területrendezési terv keretei között ez is a célfelületek egyik pontjaként fogható meg.

Törvénytervezet-olvasataim alapján úgy érzem, hogy itt bizony sérülések alakulnak ki, tájvédelmi vagy éppen táj nem védelmi szempontokból és egyéb más természeti értékek védelmi és nem védelmi szempontjain alapulva. Úgy gondolom, hogy nyilván akkor, amikor sérelmek, akkor, amikor veszteségtartalmak alakulnak ki, akkor nyilván, ahogy ez ma már itt a Ház falai között elhangzott, vannak a másik oldalon nyereséghozammal bírók is.

Azt kellene végiggondolni, hogy hosszú távon - ha területrendezési tervről beszélünk, 20-30 év - mik azok a prioritások, amelyek elsődlegesen a gondolkodás és a cselekvés középpontjában kell hogy álljanak. Mi minek a rovására? Ez egy null egyenértékű játék valahol - a játékot idézőjelbe téve. Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy nem csak a mai, meg nem csak a rövid távú gondolkodást megalapozva kell döntéseket szülni egy aktuális kormánynak, főleg akkor nem, ha nem túl sok van már a kormányzásának az időszakából. Azt gondolom, hogy sokkal inkább annak kell megfelelni, ami egyébként a területrendezési terv keretei között megfogalmazódik hosszú távra, hogy 20-30 év távlatában képes legyen rátekinteni arra, és képes legyen intézkedést foganatosítani annak érdekében, hogy az valósuljon meg, ami 20-30 év távlatából visszatekintve is vállalható.

A befejező gondolatok között az országos területrendezési terv dolgát kétfelé nyitnám még meg. Ez a nagy távokra történő gondolkodás. Nézzünk csak bele, hogy milyen alapvető lehetőségeink, mozgástereink vannak a természeti erőforrások használatával vagy éppen annak az életre hívásával kapcsolatosan.

Hogy néz ki Magyarország vízháztartása? Hogy néz ki Magyarország erdősítettsége? Hogy néznek ki Magyarországon, milyen mértéket öltöttek a mezőgazdasági területek, és az urbanizációs folyamatok hogyan és miképpen állnak ezzel szemben, a beépítettség vagy épp az urbanizációs folyamatok? Azt gondolom, vagyis nem gondolom, hanem tudom, hogy például az ember számára fontos környezeti tényezők, az erdősítettség tekintetében Magyarországnak rengeteg tennivalója van. Ha megnéznénk az európai erdősítettségi átlagot meg a magyarországit, akkor érzékelhető módon százalékpontos mínuszos eltérések vannak, amelyek nem egy, tíz, száz, hanem több tízezer hektárnyi vagy százezer hektárnyi erdősítetlenségi hiányokkal párosíthatóak.

Ha megnézzük a vízgazdálkodással, a vízháztartással kapcsolatos kérdésköröket, akkor azt kell mondjam, hogy egymással folyamatában ütköző dolgokkal találkozunk szemben. Az egyik oldalról azzal, hogy adott esetben vízhiány van, a másik oldalról azzal, hogy adott esetben pedig Szegeden attól kell remegni, hogy a Tisza elönti Szegedet. Közben a Vásárhelyi-terv keretei között négy év leforgása alatt, mondhatni, szinte semmi nem történt. Holott ezen keretek között már a korábbi kormányzás vége felé megszületett Vásárhelyi-terv alapján gyakorlatilag olyan intézkedéseket lehetett volna foganatosítani ebben a ciklusban, ami ezeket a veszélyhelyzeteket elhárította volna vagy kiküszöbölte volna.

Azt gondolom, hogy azok az összefüggésrendszerek, amik a mezőgazdaság által felhasználható területek és a beépíthetőség tekintetében, vagyis az urbanizáció vonatkozásában egymással szembeállíthatók, azok megint csak mértékadó módon 30 év távlatából visszatekintve is fontosak lesznek. Tehát felelősségteljes az a döntés, ami ma bizonyos mozgásteret, peremfeltételek alakulását biztosítja azok számára, akik a törvénytervezetet előkészítik.

(13.00)

A másik részét ígértem még, hogy kibontom egy gondolattal, az az európai térszerkezethez való igazodás kérdésköre. Csak azt szeretném mondani önöknek, visszautalva a tegnapi, költségvetéshez kapcsolódó vitára - elnök úr, szeretném kérni azt az egy percet, ami 10 másodperc múlva bekövetkezik.

ELNÖK: Meghosszabbítjuk.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tehát azt szeretném mondani, hogy e tekintetben nekünk óriási adósságaink vannak. 2010-et megelőzően önök olyan, ehhez illeszkedő fejlesztési ígérvények sokaságát fogalmazták meg - Kassa-Miskolc, Miskolc-Kassa úthálózat-fejlesztési dolgok tekintetében -, amelyek gyakorlatilag négy év leforgása alatt sehova nem haladtak.

Valójában tehát az Európán belüli közlekedési vagy másfajta, akár távközlési, akár energiaszolgáltatási fejlesztési folyamatok tekintetében az önök kimondott szavai csak kimondott szavak maradtak, és nem teljesültek. Magyarországnak arra van szüksége, hogy olyan kormánya legyen, amely nem beszél arról, hogy mit kellene csinálni, és azt nem úgy teszi, hogy meg sem gondolja, hogy először mit kell megtenni annak érdekében, hogy egy másik törvény keretei között ezt meg lehessen alapozni, ezért azt gondolom, hogy önöknek nagyon sok dolguk e tekintetben már nincs.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bodó Imre képviselőtársamhoz kapcsolódva, kapcsoltan: amikor képviselőtársam azt mondja, hogy a területfejlesztési, a területrendezési terv azokat a célfelületeket kell hogy szolgálja, hogy a foglalkoztatás bővüljön... - és akkor itt most csak szeretnék a foglalkoztatás tekintetében egy egzakt egyértelmű visszaigazolást tenni önnek, képviselőtársam.

Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy minden, önök által generált kommunikáció ellenére Magyarországon - Magyarországon, ez 93 ezer négyzetkilométer - ma kevesebben dolgoznak, mint a pénzügyi-gazdasági világválság beköszönte előtt. Magyarországon ma kevesebben dolgoznak, mint a kormányváltást követő első negyedévben, azonos időszakot azonos időszakkal összehasonlítva.

Magyarországról ebben a három és fél esztendőben sok százezer ember kényszerült abba a helyzetbe, hogy elhagyja ezt az országot, akár Londonban, akár Németországban, akár Ausztriában vagy akár Európa más országaiban végezzen munkatevékenységet, mert önök mindegy, hogy területfejlesztési koncepció hiányában, területrendezési terv ezen hátterének hiányában, sok minden egyéb más hiányában, gazdaságpolitikájuk hiteltelensége és sok egyéb más tekintetében azt hívták életre, hogy ez a helyzet kialakuljon.

(13.10)

És, tudja, az a csalárd ebben a történetben, hogy önök azoknak, akiknek itthon nem teremtettek munkalehetőséget, és nem adtak esélyt arra, hogy munkát végezzenek, azoknak az embereknek a messze döntő többségét Magyarországon megpróbálják a statisztikán keresztül beszámítolni, és azt mutatni az embereknek, mintha. És a legnagyobb csalárdság, hogy most már még az egészségügyi ellátások tekintetében is úgy fizetnek, mint bármely külföldön élő ember.

No, szóval ennyi a kapcsolt kérdés ehhez illesztetten. Köszönöm, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én sem kívánok visszaélni az ön türelmével sem, meg a képviselőtársaiméval sem. De ez a parlament, ugye? Tehát ha egy állítás megfogalmazódik és tényszerűen cáfolható, akkor a képviselőnek van módja és lehetősége arra, hogy ezt megtegye. No, ezek alapján szeretném a következőket mondani.

Képviselőtársam, egy kicsit többet kell szerintem búvárkodni, akár a KSH háttérkutatásai tekintetében, akár a GKI kutatásai vonatkozásában, akár Európában más munkaerő-piaci szolgáltatást végző, illetve azt regisztráló szervezetek nyilvántartási rendszerében, és akkor rá fog döbbenni arra, hogy helytálló mindaz, amit mondok. És arra is rá fog döbbenni, hogy nemcsak a foglalkoztatási láb tekintetében, hanem például az álláskeresők vonatkozásában is igaz az a tétel, hogy ma 434 ezer ember az, aki álláskereső Magyarországon, és a kormányváltás időszakában ezen számok vagy a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntekori számok - mondjuk, az 328 ezer - hogyan és milyen viszonyban vannak akkor egymással, amikor az önök politikája, mindegy, hogy fejlesztéspolitikája vagy térségfejlesztési vagy térségrendezési politikája vagy munkaerő-piaci vagy gazdaságpolitikája, úgy hívódott életre, hogy mindenkit, akit csak lehetett, azt kihajítottak a különféle ellátórendszerekből álláskeresési támogatások tekintetében.

És ehhez illesztetten, ha már kevesebb a foglalkoztatott, ha már a munkanélküliek száma nem csökken, akkor még egy dolgot ajánlok a figyelmébe, hogy mindannak a nagy stratégiának az eredményeképpen, amit életre hívtak, az emberek messze döntő többsége Magyarországon kevesebbet keres, nézze meg a közfoglalkoztatottak '10-es, '13-as adatait, nézze meg a minimálbéresek vásárlóerő-értékét, nézze meg a garantált bérminimummal rendelkezőkét, és nézze meg a köztisztviselői illetményalap 38 650 forintos, négy éve változatlan mértékét.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Mile Lajos képviselőtársam által elmondottakhoz a nemzetbiztonsági szolgálatokról és a nemzetbiztonsági tárgyú parlamenti ellenőrzés hatékonnyá tételéhez szükséges módosításáról szóló törvénymódosításhoz illesztetten első mondataimban azt kell elmondanom, hogy egyetértek képviselőtársammal a tekintetben, hogy a különféle vizsgálóbizottságok előtti megjelenés komolyan vétele mindegyikünk számára fontos.

A törvényjavaslatban, amelyet képviselőtársam előterjeszt, gyakorlatilag a megjelenés kötelezővé tételét hangsúlyozza a vizsgálóbizottságok előtt. Úgy gondolom, hogy ez rendjén van e tekintetben is, meg rendjén van a tekintetben is, hogy a parlamenti demokrácia egyik legfontosabb vívmánya nyilván az is, hogy a mindenkori kormányok az Országgyűlés előtt számon kérhetőek legyenek, és a számonkérhetőség mellett nyilván az elszámoltathatóság is ugyanilyen értelemben, jó értelemben vetten megadassék. Nyilván az átláthatóság vagy épp a vitatható kérdések tekintetében így lehet értéket alkotni adott esetben az aktuális kormányok működéséről is.

Mindezekre figyelemmel a Magyar Szocialista Párt minden olyan kezdeményezést támogat, ami a parlament ellenőrzési eszköztárát bővíti, és az eszközeinek a hatékonyságát javítja, ezt tűzi ki célul. Úgy látjuk, hogy Mile Lajos képviselőtársam javaslatai ezt hordozzák magukban, ezért gyakorlatilag a támogatást mi a magunk részéről adjuk. Persze, hozzá kell tennünk rögtön, hogy úgy, ahogy maga a képviselőtársam is jelezte, a törvénytervezetben megfogalmazott kitételek sokaságával a kérdés még önmagában nem oldódik meg.

A nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében, ezt nem kell önöknek mondani, mindegyikünk tudja, gyakorlatilag különösen nagy jelentőséggel bírhat ez a dolog, hiszen az Országgyűlés ellenőrzési jogköre nem mindegy hogyan és miképpen van meg. A nemzetbiztonsági szolgálatok ugyanis, nem mondhatok mást, természetükből fakadóan abban a helyzetben vannak, hogy a nyilvánosság vigyázó tekintete elől úgymond elzártan, rejtetten végzik a tevékenységüket.

Mindegy, hogy közigazgatási, mindegy, hogy ügyészi vagy bármilyen más igazságszolgáltatási kontrollt említünk, ezek gyakorlatilag nemigen érvényesíthetők a titkosszolgálatok tekintetében és irányában.

A nemzetbiztonsági bizottság az a bizottság, ahol legerősebb, mondhatom, az ilyen speciális ellenőrzési jogosítvány, a ténymegállapító vizsgálat lefolytatásának a lehetősége mellett. Azt gondolom, hogy mindezekkel együtt persze, hogy ez ilyen értelemben adott, a nemzetbiztonsági törvény egyik legnagyobb hiányossága - és erre szeretném képviselőtársam figyelmét felhívni -, hogy nem tartalmazza részletesen a ténymegállapító vizsgálat eljárási szabályait. Márpedig, ha az eljárási szabályok ilyen értelemben nem tiszták, nem világosak és egyértelműek, az elég sok gondot és problémát jelenthet.

Az előttünk lévő törvénytervezetet ilyen értelemben én személy szerint hiánypótlónak tartom, tehát egy hiány kiküszöbölését végzi el, ugyanakkor azt hiszem, nem ringathatjuk magunkat abban a hitben, hogy ez a szükséges, de kicsinynek, aprónak mondható módosítás valóban alkalmas a törvényjavaslat címében megfogalmazott cél eléréséhez. Ehhez, hogy a törvényjavaslat címével megfelelő nemzetgazdasági tárgyú parlamenti ellenőrzés hatékonyabbá tételéhez szükséges módosításról beszélhessünk, azt gondolom, hogy ennél többre van szükség.

Álláspontunk szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok parlamenti ellenőrzésének hatékonysága a ténymegállapító vizsgálatra vonatkozó szabályozás újragondolásával, és mint amit már említettem, az eljárási szabályok rögzítésével javítható érdemben, hiszen ez az egyik legnagyobb hiányossága, az eljárási szabályok nem rögzítettsége. Ez azonban meggyőződésünk szerint csak egy megfontolt, megalapozott, rendkívül alaposan előkészített munka eredményeként, azt hiszem, hogy a nemzetbiztonsági törvény átfogó módosításának a keretében képzelhető el. Tehát mindaz, ami képviselőtársam által előterjesztésre került, szerintem csak egy részmegoldás e tekintetben.

Mindezen fenntartások mellett jelzem, hogy a Magyar Szocialista Párt támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A kormányzat mindennapi állításaival szemben egyre-másra csökkennek a munkahelyek, az emberek pedig munkanélkülivé válnak.

Mindegy, hogy honnan kezdjük, hogy a Telekomtól a Dunaferren keresztül, a jegybankon át vagy épp a napi hírekből a Jabilt érintően nézzük a dolgokat, azt látjuk, hogy az "Emberek az utcára" című programot hirdette meg a Fidesz; valójában egyre többen veszítik el az állásukat. Mindegy, hogy egyetemi tanárokról beszélünk-e, akár Pécsen, akár Miskolcon, mindegy. Mindegy, hogy autóalkatrészt gyártó vagy építőipari cégekről beszélünk-e, ahol adott esetben szakszervezeti tagokat vagy képviseleti jogosítvánnyal bíró embereket rúgnak ki; hát, az új munka törvénykönyve ezt megengedi, megadja a számukra.

Az egyetemi bázishelyeken, a tudásbázisok helyszínén főleg a vidéki felületeken - említettem Pécset, Miskolcot, Baranyát, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét -, ott végzik el azt, ami ellehetetleníti azokat a fiatalokat, akik nem tehetős családokból, de tudást kívánnak megszerezni.

(14.30)

Az új munka törvénykönyve tekintetében pedig - amint említettem - lehetőséget adnak az indoklás nélküli kirúgásokra, a szakszervezeti jogosítványok tekintetében az érdekképviselőket érintő olyan típusú intézkedésekre, amelyek őket ellehetetlenítik, akár azonnali hatállyal történő jelleggel is.

Ez a kétharmados többség a fülkeforradalmi lendületével hozott olyan intézkedéseket, amelyek nem az emberek javát szolgálják, hanem éppen az emberek kárára vannak. Valójában valós munkahelyteremtéssel nem párosuló folyamatok zajlanak az országban. Hiába beszél az államtitkár különféle statisztikai adatokról, azt is hozzá kellene tennie, hogy a Magyarországon élő és a Magyarországról külföldre távozó fiatalok és nem fiatalok milyen hányada van benne ezekben a statisztikákban.

A meglévő munkahelyeket sem védik meg mindezekkel egyetemben. Miért nem védik meg ezeket, államtitkár úr? Miért nem küzdenek ezekért? Bár hozzáteszem, önök nem ezt ígérték, hogy munkahelyvédelmi akcióterv keretei között majd 740 ezer vagy 826 ezer embernek nyújtanak ilyen, olyan vagy amolyan segítséget, hanem azt ígérték, hogy egymillió új munkahelyet fognak teremteni. Hol vannak az egymilliós munkahely-teremtési számhoz képest? Hol vannak a szakszervezeti jogosultságok védettségei? Miért nem figyelnek oda, amikor ezzel szemben olyan típusú lépéseket foganatosítanak adott esetben munkáltatók, amelyek más emberek érdekeinek az érvényesítését szolgálják? Azt a gazdaságpolitikát, amelyet önök folytatnak, nem is akarom minősíteni, mert az nem eredményteljes, hanem olyan, ami nem hozza magával a munkahelyeknek a bővülését, olyan, ami adott esetben, a példákon keresztül látható módon még a munkahelyek elvesztésével is párosul. A gátlástalan sikerpropaganda helyett inkább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) valós, kézzelfogható segítségnyújtás kellene.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A gátlástalan sikerpropaganda része az is, amikor ön a májust hasonlítja össze az októberrel - ez azt mutatja, hogy vagy lövése nincs arról, hogy azonos időszakokat kell összehasonlítani egymással (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.), vagy ha van, akkor cinikus módon megteszi azt, hogy egymással nem összehasonlítható időtartamokat hasonlít össze. Ennyit az önök tisztességéről e tekintetben. Elveket képesek deklarálni, de arra, hogy kikényszerítésre kerüljön, hogy az megvalósuljon, már nem hajlandóak.

Egyébként pedig mindaz, amit csinálnak a gazdaságpolitikájuk kapcsán, ha szabad ilyet mondani, idézőjelbe tetten, azt hozza magával, hogy igenis Magyarországon sajnos kevesebben dolgoznak, mint három évvel ezelőtt. Egyszerű a dolog: a 2003-as statisztikai képet úgy lehet felfesteni, hogy akkor 80 ezer ember volt, aki külföldön dolgozott, most meg 500 ezer ember, és ennek a nagy részét beleszámítják ebbe a statisztikába. Közben a bér tekintetében pedig annyit lehet elmondani, hogy az emberek által megkeresett bér reál-vásárlóerőértékben kevesebb, mint ami volt három évvel ezelőtt. Ezt csinálják önök. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Erre nem kell olyan büszkének lennie.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Három rövid megjegyzést szeretnék tenni bevezető gondolatként, és azt követően majd talán egy hosszabb hozzászólás keretei között is.

A három rövid gondolat közül az egyik arról szól, hogy meggyőződésem szerint eléggé előkészítetlenül zajlik ennek a törvénytervezetnek a Parlament falai közé történő behozatala. Ez látszik a bizottsági ülések keretei között zajló folyamatok kapcsán is. Nem tudom, milyen mélyelemzések, hatásvizsgálatok, sok minden egyéb más előzte meg mindezt, ha meg ez nem, akkor szeretném hozzátenni azt, hogy az az intézkedési sor, ami a bevándorlókat érintően az elhelyezésükkel kapcsolatos időtartamok szűkítését tizedelte meg vagy éppen kilencedelte meg a 18 hónapról a 2 hónapos időintervallumra vonatkozóan, azt akkor annak idején milyen hatásvizsgálatok támasztották alá, hogy az helyes és célszerű döntésmeghozatal volt-e.

(19.20)

A harmadik gondolat nem más, mint az, hogy azok a bevándorlók, azok a menekültek, akik gyakorlatilag kikerülnek abból a fajta "ellátórendszerből", ahol legalább az éj hidege alóli melegséget biztosították a számukra, hogyan és miképpen, milyen peremfeltételek keretei között kerülhetnek a hajléktalanszálló közelébe; egy. Kettő: ha nem akarnak, illetve nem tudnak szerepet vállalni vagy részt venni a hajléktalanszállókon való elhelyezés tekintetében, és a város, Budapest vagy az ország adott területein ütik fel a helyüket, akkor milyenfajta olyan ellentmondásos helyzetek sokaságába keveredhetnek saját maguk vagy mások által teremtett helyzetekből fakadóan, ami közbiztonsági szempontból is gondokat jelenthet? Szerintem ezek a történetek végiggondolatlanok.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Érdeklődéssel figyeltem Kontrát államtitkár úr eggyel ezelőtti hozzászólását, amikor is arról beszélt, hogy egy átmeneti megoldást kívánnak teremteni, tehát egy átmeneti szabályozásról van szó, és mondta, hogy "azért tettük" - miközben én úgy tudom, hogy egyéni képviselői indítványról van szó. Most nem tudom, hogy államtitkár úr is része-e ennek az előterjesztésnek vagy az előterjesztők körébe tartozik-e, vagy az "azért tettük" csak egy ilyen freudi elszólásként fogalmazódik meg.

Ha pedig a képviselőkkel való együtt gondolkodás jellemzi az államtitkár munkásságát, akkor meg azt szeretném kérni, hogy ezt úgy tegyék legközelebb, hogy ne vasárnap kerüljön fel oda, ahol a képviselő el tudja érni, és ne úgy kelljen hirtelen tárgyalni ezekről a törvénytervezetekről, hogy valójában a bizottság kereti között, mint ahogy ez itt, a Ház falai között is elhangzott, érdemi vitát nem lehet folytatni róla. Ez azt jellemzi vagy akképpen fordítható vissza, mint ahogy egyébként minden olyan típusú kérdés, ami az elszegényedés kérdésköréhez vagy a szociális ellátások kérdésköréhez rendelődött az elmúlt három és fél esztendőben.

Nem akarok nagyon kitérni ebből a tételsorból, ezért csak címszó jelleggel mondom önnek, államtitkár úr, hogy biztos emlékszik arra, hogy a szociális ellátások tekintetében a különféle juttatások mértéke egyébként, ha nem a hajléktalanokról és a menekültstátusú emberekről, a bevándorlókról beszélünk, hanem a Magyarországon élő emberekről, akkor hogyan és miképpen alakult ki. Tudja ön is a 28 500 forintos, 22 800 forintos összegek egymáshoz való hasonlítását, és az idő előrehaladtával való csökkenését, és sok minden egyéb mást tudnék itt tételszerűen felsorakoztatni.

Látja, ez önöknek a gondoskodó meg a szociális érzékenységét is alátámasztja. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd folytatom tovább a következőben.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, nem a szavakon lovagolva, de államtitkár úr legalább annyira jól tudja, mint bármelyikünk itt, a Parlament falai között, hogy az "azért tettük" nemcsak szóbeli elkülönülés ahhoz képest, amit ön szeretett volna mondani, hanem az tartalmi, lényeggel bíró kinyilatkoztatás. Igen, azért tették, merthogy így nem kell semmifajta közigazgatási egyeztetést lefolytatni, nem kell különféle hatástanulmányokat a háta mögé helyezni, és különféle más típusú egyeztetéseket sem kell lefolytatni.

Tudja, amit csinálnak ebben a kérdéskörben, ha már a menekültügy, ha már a bevándorlók és a hajléktalanok ügye keveredik egymás mellé, olyan ez, mint amikor a hajléktalanokat érintő kérdések tekintetében elkezdik például Budapest kerületei között szabályozgatni azt, hogy mely kerületekben igen, mely kerületekben nem, hol, hogyan, miképpen legyen vagy ne legyen, kirekesztjük vagy nem rekesztjük, lehet vagy nem lehet hajléktalan, ez az egyik része a történetnek.

A másik része a történetnek meg az, csak gondoljon bele abba, amikor olyan törvényt foganatosítottak, vagy miniszteri rendeletet, erre most már nem emlékszem biztosan, de a lényeg, hogy a tartalmisága azt igazolta vissza például, hogy a hajléktalan, ha valamifajta előírásnak nem megfelelő módon viselkedik, akkor pénzbírsággal sújtható. Ennek a pénzbírságnak a mértéke... - és most nem megyek bele a mélyére, ön is tudja, hogy olyan rendeletet vagy törvényt szültek, amely gyakorlatilag kivitelezhetetlen, ami az elvárások szintjén is mondhatom, a nevetségesség vagy a cinizmus kategóriájával párosítható.

Egy szó mint száz, ilyeténképpen fogható meg ez az egész gondolkodás, és ezért fontos az, amit mondott, hogy azért tettük. Igen, azért, hogy kikerüljenek mindent, amit nem kellene kikerülni a Parlament falai között.

Elnök Úr! (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. A hajléktalanok kérdése tekintetében azt kell hogy mondjam, hogy megítélésem szerint az a jó megoldás, ha a hajléktalanok nem az utcán kell hogy éljék az életüket, mondjuk, az éjszakáikat nem ott kell tölteniük, hanem elszállásolási lehetőséget biztosítanak a számukra úgy, ahogy a XIII. kerületben is vagy másutt, más budapesti kerületekben is. A rendvédelmi szerveknek, a hatóságoknak szerintem az kellene hogy erőteljesebben legyen a feladata, hogy megfelelő indukáltságot jelenítsenek meg annak érdekében, hogy ezek az emberek tényleg ne az utca veszélyes éjszakai keretei között töltsék el az idejüket. Egy szó, mint száz, azt gondolom, hogy ilyen értelemben tehát nem szorul védelemre sem a XIII. kerület, sem más kerület sem; de abban a tekintetben igen, hogy úgy látom, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten sem ez a logika érvényesül elsődlegesen.

A másik része a történetnek, ami nem a hajléktalanok, hanem a menekültek kérdéskörét érinti, ez valójában az, hogy azáltal, hogy pont egy olyan időszakra vonatkoztatva történt meg a 18-ról 12 hónapra (sic!) történő időtartam redukálása, ami a tél beálltát vagy a közeledtét érinti, ezáltal nyilván egy veszélyhelyzetet - idézőjelbe tetten - hívtak életre, és érthető, hogy ezt megpróbálják átmeneti megoldásokkal áthidalni. De azt gondolom, még egyszer, hogy ez senkit nem jogosít fel arra, hogy megpróbálja kikerülni azokat a törvényes kereteket, amelyeket véghez kellene vinni, végig kellene járni annak érdekében, hogy normális és optimális megoldások szülessenek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én még három kérdéskört szeretnék szóba hozni ehhez a törvényhez illesztetten, nem feltétlenül szorosan csak a hajléktalanok és a bevándorlók kérdéskörét érintően, hanem magában a törvénytervezet címében szereplő szociális ellátásokkal kapcsolatosan is.

Csak azt szeretném az államtitkár úr emlékezetébe felidézni, hogy 2010 és '13 között mit csináltak a szociális ellátások tekintetében. Kérem, gondolkodjon el rajta. Ha nem kíván rá válaszolni, egyértelmű számomra, hogy miért nem kíván válaszolni. Nyilván azért nem, mert semmilyen pozitív értelmű gondolatot nem tud elmondani ezzel kapcsolatosan. Teljesen mindegy, hogy segély típusú, álláskeresési támogatási típusú kérdésekről beszélünk. Önök voltak azok, akik elhíresült módon megharmadolták azokat a juttatásokat, amelyekhez egyébként a járulékokat a munkaadóktól és a munkavállalóktól mindig is beszedték.

A másik kérdés, hogy ha végiggondolja a munkásságuk eredményét, ezt a három és fél esztendőt, teljesen világosan kell hogy lássa a tükörben ön is, hogy olyan helyzetet hívtak életre, amelyben a szegénység mélyült és szélesedett Magyarországon. Nem akarom különféle mutatószámok sokaságát párosítani a történethez, csak azért említem, mert a törvénytervezet a szociális ellátások köréről beszél. De egy mutatószámot mégis szeretnék belevésni a tudatába. Azt, hogy Magyarországon a szegénység mértéke olyaténképpen alakul ki, hogy nem volt ez kevés különbség az alsó és a felső decilis vonatkozásában három és fél évvel ezelőtt sem, akkor 7,2-szeres volt ez a szorzó, most pedig meghaladja a 9-szerest.

Az utolsó mondatom pedig az, hogy valójában a menekültügyi kérdésben hasonló politikát folytatnak, mint a munka világát érintő kérdésben. Az utcára kívánják küldeni az embereket. Ott az egyik esetben a munkahelyük elvesztése kapcsán, itt a másik esetben pedig sok egyéb más tekintetben.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, illetve minden olvasatom azt támasztja alá, hogy az elkövetkező időszakban a migrációs nyomás - ha szabad így fogalmazni - egyre intenzívebb lesz Európát, Magyarországot érintően.

Márpedig ha ez így igaz, akkor azt valószínűsítem, hogy nem helyes az az eljárási út, amit jelen pillanatban választottak az egyéni mandátummal bíró képviselők, mármint hogy egyéni módon törvényjavaslatot nyújtanak be a Háznak. Azért nem, mert ezen keresztül gyakorlatilag olyaténképpen hívnak életre egy átmeneti szabályozást, rendelkezést, ami kellő megalapozottság hiányában nem fog minden tekintetben megfelelő megoldást kínálni a probléma kezelésére.

Éppen ebből kifolyólag én most a normál hozzászólás keretei között is arra szeretném államtitkár úr figyelmét felhívni, és arra szeretném ösztökélni a szakmai tisztességre alapozva, hogy érdemes és célszerű lenne nem így, ilyeténképpen benyújtott, gyakorlatilag odavetett formában történő kezelési módot találni a kérdésre, hanem úgy, ahogy arról már beszéltünk: a közigazgatás eljárási rendszerén keresztül, megfelelő egyeztetéseken át gyakorlatilag azokkal a hatástanulmányokkal megerősítve, amelyek szükségszerűek lehetnek annak érdekében, hogy megfelelő minőségi tartalommal ruházkodjon fel a törvénytervezet, életre hívni mindazt, amit életre kellene hívni és olyaténképpen, ami Bárándy képviselőtársam által elhangzott, mármint ami az alkotmányosság jegyében is fogható és ahhoz illeszthető, hogy azzal nem ellentétes, ami a képviselői beszédjog biztosítását is és a felkészülés lehetőségét is megadja a képviselőknek.

No, ma estére ezeket a feltételeket nem sikerült teljesíteni, ezt nyugodt lelkülettel megállapíthatjuk. Nem sikerült teljesíteni, mert még az is, aki azonosulni akart és el akart mélyedni ezekben a kérdésekben, az is csak a felszínt tudja karcolgatni a ma este folyamán, mert nem biztosítottak ehhez megfelelő és kellő mennyiségű, tartalommal bíró időt.

A másik része a történetnek, ami a formai okokon kívüli, az jó összehasonlítási példán keresztül ma már megvilágításra került, de más formátum keretei között is megalapozható. Önök az elmúlt években is folyamatosan arra törekedtek, hogy olyan változtatásokat eszközöljenek, amelyek olybá tűnnek, mintha csak formai ízűek lennének, miközben tartalmi, mély változtatásokat hordoznak magukban. Ilyenek voltak például a megváltozott munkaképességű embereket érintő változtatások is, amelyek valamilyen típusú nyugdíjszerű ellátásokat, nyugdíjakat minősítettek át ellátási forma keretei közé. Tudjuk nagyon jól, hogy az egyiknek van egy alkotmányos biztosítéka - mármint a nyugdíjaknak, hogy az mindig kifizetendő - és a másiknak, ami az ellátás kategóriájába tartozó, az pedig nem más, mint az adható kategória és az a kategória, amely egyébként könnyen megváltoztatható.

A szociális biztonság és a szociális ellátások tekintetében azt gondolom, hogy a legfontosabb annak a szavatolása, hogy mindaz, ami megszerzett jogként életre hívódik, azok a megszerzett jogok ne vesszenek el, azok biztonsággal adottak legyenek, hiszen az ember életútjában főleg egy olyan stádiumban, amikor már az ellehetetlenülést vagy ha nem is az ellehetetlenülést, hanem a nehéz helyzetek sokaságát kell megélnie, akkor egy ilyen típusú változtatás óriási gondot és problémát okoz.

Nem akarok megint csak elmélyedni, de azért számtalan élethelyzetet ismerünk például az említett megváltozott munkaképességű emberek életéből fakadóan, ahol 100-120 ezer forintos nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesültek, az önök jóvoltából fakadóan - idézőjelbe teszem a gondolatot - pedig bruttó 50-60 ezer forintos, a rosszabb pozíciókban lévők huszon-egynéhányezer forintos juttatásokat kell - idézőjel - hogy élvezzenek. No, azt gondolom, hogy ezek a típusú változtatások azok, amelyek nem helyénvalók és nem jók. Ezek azok, amelyek tekintetében nem kellene vagy nem lenne szabad olyan utat járni, mint amilyet ma is járnak, hogy megfelelő egyeztetések sokaságának lefolytatása nélkül hoznak bármit ide a Házba.

Ha a szociális biztonságról beszélünk, a szociális ellátásokról beszélünk, akkor nem kívánom kihagyni, hogy még egyszer úgymond sarokkőként elhelyezem azt, hogy államtitkár úr ugye nem válaszolt rá, mert érezte ő is, hogy nem tud olyan választ adni, ami az ő számára pozitív hozadékot termelne, hogy az elmúlt 3,5 esztendőben e tekintetben, a szociális ellátások vonatkozásában önök nagyon nem büszkélkedhetnek. Nem büszkélkedhetnek, mert mindent, amit csak lehetett, azt onnan elvették, ahova egyébként adni kellett volna, ahova két kézzel segítséget kellett volna nyújtani. Önök azoktól az emberektől elfordultak, azoknak hátat fordítottak, vagy a kinyújtott kezeiket tolták el a szociális ellátások tekintetében, tudja, még azt a 28 500 forintot is, mint az előbbiekben említettem, 22 800 forintra szűkítették. Ez a 3,5 év időben való előrehaladása mellett egy 15 százalékos összegzett infláció értékével párosítottan, ez az a többlet, ez a 6 ezer forint mínusz, amit önök adtak. Cinikus és orcátlan mindaz, amit e tekintetben csinálnak.

Hozzá kell azt is tennem, hogy nem véletlenszerű ennek az eredményessége, ami gyakorlatilag kialakul a tekintetben, hogy aki szegény, az még szegényebbé válik, aki tehetős, az pedig még tehetősebbé. Egyébként az a cinikus rezsicsökkentési program is, amit önök képviselnek és megvalósítanak, az is ezt hozza magával nagyon egyszerűen levezetve ehhez a kérdéskörhöz is illesztetten. Azt kell hogy mondjam, hogy a tényhelyzet úgy néz ki, tudja, hogy a családok belső költségszerkezetében a rezsiköltségek a tehetős családok tekintetében jóval magasabb mértéket öltenek, ezért a kedvezmények is jóval nagyobbak, mint a szerény életvitelt élők körében.

(20.20)

Viszont, mivel a vállalkozások tekintetében pedig az energiaköltségek nem csökkenő trendet és tendenciát, hanem növekvőt mutatnak, ezért példaként az élelmiszerárakban ezek mind visszaköszönnek, és mivel az általános fogyasztási adó 27 százalékos, és a szegények ugyanúgy fogyasztják az alapvető élelmiszert, mint a tehetősebbek, ebből kifolyólag ők így hátrányos helyzetbe kerülnek. Ezt a példát csak azért mondtam el, mert azt akartam érzékeltetni, hogy az önök filozófiája az ilyen típusú kérdésekhez való hozzányúlás tekintetében mind-mind úgy fogalmazódik meg, hogy ahonnan apró filléreket százezrével, milliójával el lehet venni, önök azt elveszik, ahol viszont kevesek számára sok százezer forintokat lehet biztosítani, azt pedig megadják a saját és a klientúrájuk számára.

És hogy a mostani törvénytervezet lényegéhez érjünk, a hajléktalanság, a bevándorlás kérdésköre tekintetében: az előbbiekben már említettem, számomra az nem megoldás, hogy a hajléktalanokat - példaként Magyarország fővárosában, Budapesten - az egyik kerületből a másik kerületbe próbálják átirányítani, számomra az a megoldás, ha a hajléktalanok számára valós szálláslehetőségek biztosításán keresztül adják meg a mindennapi élet biztonságát.

Másik oldalról nézve pedig: ne keverjük össze a hajléktalanok és a bevándorlók kérdéskörét, mert mint ahogy a ma este folyamán is elhangzott, nem biztos, hogy a bevándorlók tekintetében, az elhelyezés vonatkozásában könnyű integrálni a hajléktalanok körével őket. Ha pedig nem gondoskodik róla az állam, hanem kirekesztő magatartást foganatosít, mondjuk, a 18 hónapos elhelyezési időintervallum helyett 12 hónap után megszünteti ezeket a szálláshelyeket vagy az azon való elhelyezkedés lehetőségét, akkor azokkal a kockázati tényezőkkel kell szembenézni, hogy ezek az emberek valószínűsíthetően - idézőjelbe tetten - a hajléktalanok körében fogják megtalálni a helyüket, és nagyobb kockázati elemként, nagyobb kockázati tényezőként fognak majd szerepet játszani adott esetben a tekintetben, hogy hogyan és miképpen éljék meg a mindennapjaikat.

Egy szó mint száz, én azt gondolom, minden vonatkozásban rossz az az út, amit e tekintetben járnak, mert nem adja meg azt a biztonságot senki számára, sem az érintettek számára, sem pedig az érintetteket körbevevő környezet számára, ami a normális és az elfogadható kategóriába tartozik.

A menekülteket - mint ahogy mondtam az előbbiekben - önök úgymond ugyanúgy viszik ki az utcára, mint más értelemben vetten a munka világában lévő embereket, akik százával, ezrével veszítik el a munkalehetőségüket. Egy szó mint száz, az a filozófia, az a mondhatni identitástudat, ami önöket vezérli, az gyakorlatilag ilyen értelemben az elesett és hátrányos helyzetű emberek számára nem pozitív üzenettel, hanem sokkal inkább negatív üzenettel bír.

A kockázati tényezők között ott szerepel az is, hogy ezeknek a bevándorlóknak - mindegy, hogy hány bevándorlóról beszélünk, a mai említett 28-as vagy 23-as körről, vagy éppen arról a nyomásról, ami ránk fog nehezedni az elkövetkezendő esztendőkben - azért a személyes adottságai és sajátosságai döntő többségében úgy foghatók meg, hogy nyilván nem a magyar nyelv az elsődleges beszélt nyelvük. Ilyen értelemben az ő részükről a környezetükkel való megértetés kérdésköre is legalább kérdésessé válik. Tehát megint csak azt mondom - hasonlóképpen, mint ahogy már több hozzászólásban is elhangzott -, nem biztos, hogy a legjobb megoldás a hajléktalanszállók keretei közé történő integrálás. Én nem keverném össze a bevándorlókat a hajléktalanokkal, már csak azért sem, mert semmiképpen nem összekeverendők.

A végső gondolatok keretei között, államtitkár úr, azt szeretném megfogalmazni, hogy elemezni kellene az elkövetkezendő időszak várható trendjeit, tendenciáit; elemezni kellene azt, hogy az az első mondatokban említett migrációs nyomás, ami rá fog nehezedni Magyarországra, az milyen mértékeket ölthet az elkövetkezendő időszakban. Ha ezen az elemzésen túljut a kormány - reméljük, ebben a három-négy hónapban még sikerül megtennie -, akkor legalább lesz egy tartalmi tapasztalati háttér, annak érdekében, hogy a későbbiekben, amikor egy ilyen törvénytervezet előkészítése fog majd megtörténni, nem egyéni képviselői indítvánnyal, hanem a kormány által benyújtott formában - no már nem ennek a kormánynak a jóvoltából fakadóan -, akkor azokat az utakat végig lehessen járni, amit az első mondatokban említettem, márpedig azt, hogy megfelelő közigazgatási eljárásokat elvégezzen mindaz, akinek el kell végezni; hogy megfelelő hatástanulmányokkal felruházkodjon mindez; hogy megfelelő módon a különféle egyeztetéseket megtegyék mindazokkal, akikkel meg kell tenni, szakmai szervezetekkel, civilekkel, egyesületekkel, sok mindenki egyéb mással, akinek ezen kérdéskörben van kapcsolódása az ügyhöz illesztetten; és hogy azt az alkotmányos elvárást is teljesítsék, teljesítse majd az aktuális kormány, ami arról szól, hogy a képviselői beszédjog biztosítását is megadja, illetve azt, hogy a képviselő ne úgy zuhanjon be egy parlamenti vitába, hogy előtte levő nap még azt sem tudta, hogy másnap erről a törvénytervezetről kell tárgyalnia, hanem az a Bárándy képviselőtársam által említett beszédjog, felkészülési jog, ami alkotmányos követelmény, az biztosított legyen a képviselő számára.

No, ezen feltételek teljesítését kellene megtenni. De ezen formai feltételektől sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy olyan tartalmi előkészítés zajlódjék és valósuljon meg, ami a mostani előkészületi munkából az én személyes értékítéletem szerint hiányzik, és ennek a hiánynak szenvedjük el gyakorlatilag azt a részét, aminek a következménye akképpen fogalmazható meg, hogy ellenzéki oldalról nem biztos, hogy minden olyan dolgot, amit fel lehetett volna tárni, amit hozzá lehetett volna tenni ennek a törvénytervezetnek az alakításához és a formálásához, azt meg tudtuk tenni.

Ennyi a zárógondolat, és nagy tisztelettel még egyszer azt kérem államtitkár úrtól, hogy ezeken gondolkodjanak el, hogy a későbbiekben ilyen formában törvénytervezetet ne terjesszenek a Ház elé, mert ez nem segíti azt, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek az országban élő emberek érdekeit szolgálják.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. A kisebbségi vélemény keretei között négy-öt gondolat az, amit tolmácsolnom kell a Parlament falai között képviselőtársaimnak. Az első alapvetés az, hogy a Magyar Szocialista Párt minden olyan törvénytervezet révbe jutását támogatja, amely a családos gyermekek, ilyen értelemben a gyermekek javát szolgálja. Ezzel nincs baj, ezzel nincs probléma. Talán ott kezdhetném, a probléma ott van, hogy az elmúlt 3,5 esztendő történése hogyan és miképpen alakult ki.

Több gyermek - ugye, ez a vágy, több gyermek kell az országban, több gyermek szülessen. Szeretném jelezni, hogy ezen esztendő elmúlt 8 hónapjának, első 8 hónapjának statisztikai adatai azt támasztják alá, hogy 57 ezer gyermek született, ami kevesebb, mint tavaly ugyanezen időszakban, ami meg kevesebb, mint az azt megelőző esztendőben. Szóval, ez a 3,5 év úgy telt el, úgy van a hátunk mögött, hogy a született gyermekek száma folyamatában egy csökkenő trendet, tendenciát rajzol. Nyilván fakad ez a kormány politikájából, családpolitikájából fakadóan is, arra is ráültethető. Nem véletlenszerű, hogy ha nincs biztonság, ha nincs kiszámíthatóság, akkor a gyermekvállalási kedv, hajlandóság megbicsaklik. Ez az egyik része a történetnek, ami hiátusként, hiányérzetként fogalmazódik meg. Tehát önmagában az, hogy egy ilyen törvénytervezet az asztalra kerül, a parlament asztalára kerül, az jó, de egyrészt ennek nem most, hanem 3,5 évvel ezelőtt kellett volna, ha komolyan gondolták volna azt, hogy e tekintetben lépéseket akarnak eszközölni, és nem olyan egyéb más intézkedéseket kellett volna foganatosítani, amelyek pont ezzel hatást gyakoroltak, és ellentétes eredményekre jutottak.

Ugye, ennek a törvénytervezetnek a kapcsán a formai részt is lehet vitatni, hogy jó-e az, ha úgy kerül benyújtásra a Parlament falai közé, hogy igazából a parlamenti képviselőknek az alkotmányos joguk gyakorlása sem adatik meg, a tisztességes felkészülés, rákészülés sem történhet meg - szerintem nem jó. De foglalkozzunk inkább a tartalmi kérdésekkel! A tartalmi kérdések tekintetében jónak tartom azt, hogy a gyes melletti munkavégzés lehetőségét behozza a rendszerbe. Csak szeretném jelezni, hogy ezt 2011-ben ez a kormány, a Fidesz kormánya szüntette meg, a kereszténydemokratákkal karöltve. Ilyen értelemben tehát, ami volt 2006 és 2011 között, hogy a gyes mellett a munkavégzési lehetőség adott volt, azt megszüntetve 2011-ben, a Fidesz most azt állítja helyre, amit 2011-ben elrontott. És mellé egy kis hozsannázást még hozzátesz. Nem kellene; a hibát kellene beismerni, hogy nem volt jó az a döntés, és most annak a korrekcióját tették meg.

A gyeshez, gyedhez kapcsolódó extra kérdések tekintetében csak és azt szeretném megfogalmazni, ami a foglalkoztatási bizottság ülésén is elhangzott, megfogalmazódott, hogy a 2014. január 1-jét követő születésekre vonatkoztatja a törvény a lehetőség igénybevételét. Azt gondoljuk, hogy ez azért nem jó, mert a gyermek kihordási ideje 9 hónap, tehát ilyen értelemben a márciusban született gyermekek gyakorlatilag elesnek attól a kedvezménytől, mármint a szülőkön keresztül, ami őket egyébként megérinthetné. A három és három gyermeken túli családok esetében az a támogatás, ami a munkaadókat érinti a szociális hozzájárulás és a szakképzési hozzájárulás mértékének 2-ről 3 évre történő emelésének vonatkozásában, hogy ott nem kell ezt megfizetni, utána pedig, a 4., 5. évben pedig az 50 százalékát, ezt jónak tartjuk, jó intézkedésnek tartjuk.

(12.10)

De rögtön hozzá kell tennem, hogy ugyanúgy, mint ahogy ez a szociális bizottság ülésén is elhangzott, a puffert, a mozgásteret, a gyermekvállalási hajlandóság alakítását - ha szabad ezt mondani - e tekintetben nyilván nem itt, hanem főleg és legkiváltképp az egygyermekesek körében az egyről két gyermek, a kétgyermekesek körében a kettőről három gyermek vállalása tekintetében lehet megtenni.

Ezek voltak azok a kérdések, amelyek gyakorlatilag a tartózkodó álláspontot is életre hívták.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Pál Béla tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Három rövid megjegyzést szeretnék tenni. Révész Máriusz képviselőtársam expozéját követően az első mondatom az, hogy többet lehetett volna tenni ebben, képviselőtársam, s nemcsak az elmúlt három és fél esztendő tekintetében, hanem a jelen időszakban is, ha mondjuk, a luxusberuházások vonatkozásában, tudja, a stadionépítő kormánya intézkedései kapcsán azt a 80-100 milliárdot nem ott, hanem mondjuk itt, a gyermekek vállalását érintő kedvezmények tekintetében próbálta volna meg mozgósítani a kormány. Részben múlt idő, részben jövő idő. A múlt időt már nem tudjuk felülírni, de a jövő idő tekintetében javallom önöknek, ajánlom jó szívvel, hogy fordítsák át, azokat a forrásokat ne abba az irányba - még a költségvetést sem fogadták el -, hanem ebbe az irányba fordítsák, és itt legyen több forrás annak érdekében, hogy egyrészt nagyobb támogatásokat kapjanak akár a munkaadók, akár a családok a gyermekek neveléséhez és a születések jó értelmű befolyásolásához.

A másik dolog: csak az emlékképében szeretném felidézni, hogy a családtámogatásban a különféle támogatási formák hogyan és miképpen alakultak az elmúlt három és fél esztendőben. Hát azt szeretném önnek mondani, hogy nem becslésem, hanem jó pontossággal történt számításaim alapján olyan 20-25 százalékot veszítettek az értékükből. Meg lehet nézni, utána lehet nézni, ez nem volt egy helyénvaló történet. Ezt is bele kell tenni abba, amikor most néhány pozitív javaslatot tesznek, hogy az elmúlt időszakban mi mindent vettek el az emberektől.

És a harmadik, amit nem bontok ki, a családi adókedvezmény kérdésköre, amiről beszél, tudja, amit 2011-től működtetnek, ami a tehetős családok által nevelt gyermekek után lényeges adókedvezményeket ad, míg a kisebb keresetűeknél nem adott semmit. Erről sem szabad elfeledkezni akkor, amikor családi adókedvezményekről beszél.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Révész Máriusznak, csak hogy tudatában legyen a Magyar Szocialista Párt viszonyával ehhez a törvénytervezethez, ezért elmondom, hogy nem különböző álláspontok vannak, egységes álláspont van. Az egységes álláspont egyébként az, hogy minden olyan dolgot támogatunk, amely a gyermekes családok számára több forrást juttat.

A történet másik része viszont az, hogy soha ne feledkezzünk el arról, képviselőtársam, hogy az elmúlt három és fél év kormányzásának az időszakában önök mit tettek. Ha már családi adókedvezményről beszélt, akkor szeretném jelezni önnek, hogy ha esetleg nem számolta volna meg a forintokat a gyermekek neveléséhez illesztetten, hogy egy parlamenti képviselő, de talán egy jobban fizetett ember, a miniszterelnök, aki gyermeket nevel, és mondjuk, hármat még mindig nevel a családban, az havonta gyermekenként 33 ezer forint nettó adókedvezményhez jutott hozzá. Három gyermek után ez, tudja, 99 ezer forint volt. És közben az a minimálbéres ember, aki tisztességgel ugyanúgy három gyermeket nevelt, vagy legalábbis megpróbált nevelni, merthogy az anyagi forrásoknak szűkében volt, ő adókedvezményként 15 600 forinthoz jutott hozzá. No, ez volt az önök szolidaritása e tekintetben. Tehát nem volt mindegy az, hogy tehetős családban vagy éppen egy szolidabb anyagi kondícióval bíró családban nőtt fel a gyermek. Ráadásul pont fordítottan érvényesült a logika: ott segítettek többet, ahol egyébként is az anyagi javak rendelkezésre álltak a gyermek neveléséhez, és ott tolták el a segítségért nyújtott kezet, ahol pedig nagyobb szükség lett volna arra, hogy többletforrásokat kapjanak a családok a gyermekek neveléséhez illesztetten.

Ennyit arról a családtámogatási rendszerről, amit három és fél éven keresztül, illetve 2011-től működtettek. Ezzel szemben mindaz, amit most tesznek, csak egy részleges kompenzációnak tekinthető.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Révész Máriusznak csak annyit szeretnék mondani az előbbi gondolataihoz illesztetten, tudja, az, hogy valami kedvezmény, adókedvezmény, támogatás vagy bármi más, az az embereket kevésbé érdekli, az érdekli az embereket, hogy forint tekintetében mi jut be a család kasszájába, mi az, ami a gyermekek neveléséhez rendelkezésre áll. No tehát, hogy világos legyen: a Magyar Szocialista Párt tehát minden olyan intézkedést, ami a családok gyerekeinek neveléséhez többletforrást ad, azt támogatjuk. Tehát ezzel az alapokat, a cölöpöket sikerült, azt hiszem, leverni.

De nem szeretném, ha szelektív amnéziában szenvednének, nem szeretném, hogy ha el akarnák tagadni mindazt, amit az elmúlt három és fél esztendőben csináltak vagy éppen nem csináltak. Csak címszavakat mondok, Révész Máriusz képviselőtársam: bölcsődei díj bevezetése, asztmás gyerekek emelt családi támogatásának a megszüntetése. És még mondhatnék még sok ilyet. Ugye, ez megint csak nem oda vezet, amiről most a törvénytervezet keretei között beszél. Szóval én azt szeretném, ha globálisan nem feledkeznének el az elmúlt négy év történéséről, egymás mellé illesztenék mindazt, amit tettek e tekintetben is, és hozzátennénk azt is, ami ennek a törvénytervezetnek a keretei között van. Hiszen általános vitáról van szó, az általános vita keretei között pedig, ha a gyermekekről, a családokról beszélünk, akkor ezen kérdések ugyanúgy beletartoznak abba, amelyeket ön a pulpitusról elmondott, amelyekre én egy mondattal azt mondtam, hogy igen, azokat az intézkedéseket, amelyek a családokat vagy éppen azokat a munkáltatókat, amelyek a családok adott munkavállalóit, szerepvállalóit segítik ahhoz, hogy munkát tudjanak vállalni, akár gyes, gyed mellett, akár más formában, támogatjuk. Tehát komplexen, együttesen. Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálom ebben a kétpercesben még azt az egy kérdést felvetni, amit szeretnék a kormánypárti képviselőtársak figyelmébe ajánlani.

Azzal nem foglalkoznék, amivel egyetértünk, hiszen ott a támogatásunkat is fogja élvezni ez a törvényjavaslat. Most már azzal sem foglalkoznék - bár lenne mit -, amit az elmúlt három és fél évben meggyőződésünk szerint nem jól csináltak vagy negatív intézkedésként foganatosítottak.

Révész Máriusz mostani mondataival az hangzik el, hogy persze ott kívánnak mértékadó módon segítséget nyújtani, ahol munkával párosuló tevékenység zajlik. Nincs vitánk a dologban, csak azt szeretném jelezni, hogy akkor figyeljenek egy kicsit a horizonton egy picit más irányba is, figyeljenek arra is, hogy munka-e Magyarországon önök szerint a közfoglalkoztatás - szerintem igen. Ha munka, akkor mondjuk, a három és fél évvel ezelőtti állapotokhoz képest a vásárlóerő-értéke ne egyharmaddal kevesebb legyen a közfoglalkoztatotti béren keresztül az embereknek, akik messze-messze döntő többségében ugyanúgy gyermeket nevelnek, mint bárki más.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Munka-e a minimálbér melletti foglalkoztatás? Ha munka - szerintem igen. Tudja, képviselőtársam, a NAV mondta, nem én, hogy 2012-ben 3 millió 771 ezer ember volt, aki munkaviszonyból származó bérjövedelemre tett szert, és 1 millió 263 ezer ezek közül az, aki minimálbért vagy attól kevesebbet keresett.

(13.00)

No tehát, ha ez munka, szerintem igen, akkor törekedjenek arra, bár már most sokat nem tudnak tenni, még egyszer tudnak lépni, hogy a minimálbér vásárlóerő-értéke ne csökkenjen, mint ahogy csökkent az elmúlt 3 évben, hiszen ezek az emberek is gyermekeket nevelnek.

És még egy utolsó tételmondat talán: a köztisztviselőket érintően 4 éve változatlan a köztisztviselői illetményalap, 38 650 forint. Talán ezen is változtatni kellene. Ez mind-mind a gyermekes családok dolgát, a neveléshez kapcsolódó dolgát segíthette volna.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Pál Béla tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy jó szándékú határozattervezet, ami persze hibákat hordoz magában, de nem ezt a hibát kell elsősorban ostorozni, hanem azt, amit a kormány elkövetett az elmúlt években és hónapokban. Három és fél év hiteltelen és kiszámíthatatlan kormányzásának az eredménye ez. És ezzel szemben az a teljesítmény, amiről az államtitkár meg a miniszter beszél, nulla. Nulla, mert először azzal álltak elő, hogy megvásárolják a Dunaferrt, úgy álltak ezzel elő, hogy a semmiből az éterbe bemondták úgy, hogy bármilyen egyeztetés ebben a kérdésben lett volna, tehát komolynak nem volt tekinthető ez a kinyilatkoztatás. Majd utána a létszámleépítés mértéke tekintetében semmilyen eredményt nem tudtak elérni. Czomba képviselőtársamat, államtitkár urat csak sajnálni tudom, hogy ilyen feladatot vett a nyakába, merthogy gyakorlatilag az történik, ami előre meg volt tervezve, lépésről lépésre, szakaszoltan a létszámleépítés bekövetkezik sajnos. Most az első etapos 400 fős létszámleépítésről van szó.

Ebben a határozati javaslatban stratégiai szövetségek megkötéséről beszélnek. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak és mindenki másnak, hogy amikor a kormány stratégiai szövetségeket köt, akkor nagy baj van. Mondok példát rá: a Jabillel kötötte a 16. stratégiai szövetségét ebben az évben, az év tavaszán, és most az év őszén pedig 673 fő elbocsátását teszi meg a stratégiai partner, így karácsony előtt. No, ezek a stratégiai szövetségek a kormány részéről nagyjából ennyit érnek.

A munkahely megmentéséért pedig a kormány semmit nem tett. Mindaz, ami gyakorlatilag a kínálati felületen megjelenik, inkább adminisztratív és formai tartalommal van megáldva, s hozzáteszem, az emberek rá vannak utalva, hogy saját maguk oldják meg a saját élethelyzetüket, merthogy ettől a kormánytól kézzelfogható segítséget nem kapnak.

Éppen ebből kifolyólag a határozati tervezetet érintően is, mivel vannak fenntartásaink, tartózkodni fogunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az első mondatomban szeretném rögzíteni és megerősíteni azt is, amit az általános vitában elmondtunk. Az pedig arról szól, hogy minden olyan intézkedést, amely a gyermekes családoknak több támogatást juttat, a Magyar Szocialista Párt támogat. Ez azért fontos, hogy ne legyen vitánk abban, hogy mi felé haladunk. A családok, a gyermekek neveléséhez szükséges források tekintetében pozitív viszonyulásunk van. Nyilván ez a törvénytervezet és ennek módosító javaslatai is annak szellemiségében születtek, hogy minél több gyermek szülessen Magyarországon, helyes a célkitűzés. Sajnálatos, hogy három és fél év elteltével fogalmazódik meg mindez.

Az ellátás melletti munkavégzés bevezetésének lehetősége helyesen jelenik meg ebben a törvénytervezetben, mint ahogy arról Pál Béla képviselőtársam is szólt érintőlegesen. De szeretném hozzátenni, hogy egy kétéves kihagyást követően történt meg mindez 2011 és '13 után.

A gyed extrát érintően - ha pontot kell jelölni, akkor teszem, az ajánlási pontok keretei között az első szakaszban -, mindenképpen fontosnak tartjuk azt, elnök úr és képviselőtársaim, hogy ne csak és abban az esetben kerüljön meghatározásra a támogatás és olyanképpen, mint ami a törvénytervezetben megfogalmazódik, hanem attól pozitívabb eltérítések is jelenjenek meg, ez a módosító javaslatunkban megfogalmazódik.

A három és a háromnál több gyermeket nevelő családokban a gyed utáni kedvezmények kiterjesztését javasoljuk a kétgyermekeseknél is. Itt is biztosítanánk a hosszabb ideig járó munkaadói kedvezményeket. Ennek egyetlenegy oka van, az pedig a motiválás gyakorlatilag a foglalkoztatók tekintetében. Nyilván igazolható, hogy ha van ilyenfajta pénzügyi felületen történő motiváció, akkor az az újrafoglalkoztatás lehetőségét is biztosíthatja.

Pontosító rendelkezéseink az 5. módosító javaslatban jelentek meg. Sajnos, ezek figyelembevétele eddig nem történt meg. Szeretném a figyelmet felhívni erre.

Nagyon fontos, és nem akarok mély ismétlésekbe bocsátkozni, amit Pál Béla képviselőtársam említett: a több gyermek esetén történő párhuzamos folyósítás lehetősége, annak biztosítása az anya és az apa között, főleg kiterjesztve, mint az előbbiekben mondtam, ezt a diplomásgyed tekintetében. Hitünk szerint ez nagymértékben segítheti a nők munkaerő-piaci elhelyezkedése esélyének alakulását, a pozitív értelmű alakulását.

A formai okok mellett a 6. módosításban a gyesre jogosultak bejelentési kötelezettségei fogalmazódnak meg: mit és mennyi időt dolgozik, végez munkatevékenységet. Ehhez illesztetten azt szeretném mondani, hogy feleslegesnek tartjuk ezt az adminisztrációs kötelezettséget, hiszen a munkaadóknak hónapról hónapra bejelentési kötelezettségük van e tekintetben, sőt ettől szélesebb vonatkozásban, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé. Nem értjük és szükségtelennek tartjuk, hogy miért kell vegzálni ezzel tehát azokat, akik helyett vagy akiket érintően a munkaadók ilyen típusú kötelezettségeknek tesznek eleget.

A hatályos szövegben olyan kitételek fogalmazódnak meg, amelyek a gyes és a gyed, a gyet tekintetében ennek az összegét érintően, a gyermekek számától függetlenül fogalmaznak meg kitételeket. Ezeknek mindenképp a módosítását javasoljuk, mert zavarokat okozhatnak a későbbiekben. Erről szól a 7. és a 8. módosító javaslatunk.

(10.20)

Visszatérve, a 9. módosításban pedig a diplomásgyedet érintően a gyermekek születését megelőzően a két éven belül végzett felsőfokú alapképzésben és egyéb más képzésekben olyan kitétel fogalmazódik meg, ami arról szól, hogy a magyar nyelvű képzések vonatkozásában vehető ez igénybe. Szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy a bizottsági ülés keretei között egyébként a kormány képviseletében jelen lévő kollegina is értette, amiről beszéltünk, és várhatóan a következő időszak módosításait érintően fogékonyan áll majd nemcsak ő, személy szerint, hanem a kormány is ehhez a kérdéshez.

Tehát számos olyan idegen nyelvű képzés van ma Magyarországon is, a Corvinus Gazdasági Főiskola és más intézmények keretei között, amelynek keretében belül a hallgatók esetében ugyanúgy érvényesíteni kell, érvényesíteni szükségszerű ezeket a kedvezményeket. Hiszen ha nem ezt tesszük, akkor ők egy negatív diszkriminációs spirálba kerülnek bele, és ez nyilván nem szolgálja azt a célt, annak teljesülését, amiről első mondatomban is beszéltem, hogy szülessen több gyermek, és ehhez a pozitív diszkriminációs háttérfeltételek alakuljanak ki; nem beszélve itt még adott esetben a külföldi képzések keretei között végzett tanulmányokról.

És az utolsó mondatomban gyakorlatilag azt szeretném megerősíteni még egyszer, hogy minden olyan intézkedést, ami azt a célt szolgálja, hogy a gyermekes családokban több támogatás legyen, a Magyar Szocialista Párt támogat.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak azért, hogy ne legyen ilyen konfliktusos helyzet kialakulásának az esélye sem, ezért szeretném jelezni az elnök úrnak, hogy a módosító javaslatok tekintetében itt a második szakaszban a 3., 5., 6. és 9. módosító pontokkal fogok majd foglalkozni.

Ehhez illesztetten, nem általános vitát lefolytatva, de egy gondolatot bevezetőként kénytelen vagyok elmondani, az pedig az, amiről Ertsey Katalin is beszélt egyébként, hogy az ellátás melletti munkavégzés fontossága miért adatik meg. Egyszerűen azért, mert ez adja meg az esélyét annak, hogy az a fajta motiváltság meglegyen, amelynek a felkeltését ezen törvénytervezet keretei között megpróbálta kialakítani a kormány. Tehát akkor és amikor 2006-tól 2011-ig az ellátás mellett volt lehetőség a munkavégzésre és 2011 és '13 között nem, akkor ezek nyilván ellentétes tendenciák formálását alakították ki. Nem véletlenszerű, hogy nem született több gyermek Magyarországon ezekben az esztendőkben, három és fél év óta, ami a hátunk mögött van a kormányváltás után.

A 3. módosítási javaslat ebben a kettes szakaszos tárgyalásban az anyasági ellátás kérdéskörét érinti. Pál Béla képviselőtársam említette is, nem tartjuk jónak azt, hogy ilyen címszó alatt fut az ellátás, a támogatás, hiszen itt a gyermek gondozásáról szól a történet és nem az anya anyasági ellátásáról. Nem csak az anyát érintheti meg ez a történhet, egy családban nyilván az apa is igénybe veheti ezeket a támogatási formákat. Ezért javasoljuk azt, hogy gyermekgondozási ellátás címszó alatt fusson a támogatás.

Az 5. módosító javaslatra részleteiben nem fogok kitérni, itt csak arra szeretném még egyszer a figyelmet felhívni, hogy azokat a pontosító javaslatokat, amelyeket megtettünk, jó szívvel ajánljuk a kormány figyelmébe, és remélhetőleg integrálja is a végső fázisban a dolgokhoz illesztetten.

A kettes szakaszon belül a 6. módosító javaslat a gyesre jogosultaknak a kötelezettségeit érinti. Itt újólag és még egyszer, kicsit részletesebben kibontva, szeretném megerősíteni mindazt, ami a kötelezettségek bejelentésének a szükségszerűtlenségét érinti. A munkavállalótól, amikor elvárják azt, hogy mit dolgozik és mennyi időtartamban végzi ezt a munkát, akkor ez egy teljesen felesleges, abszurd elvárás, egyszerűen azért, mert duplikálja, triplikálja, megsokszorozza azokat az adminisztrációs terheket, amiből így is nagyon sok van Magyarországon, egyszerűen azért, mert a munkaadók - hangsúlyozni szeretném - hónapról hónapra, minden egyes foglalkoztatottat érintően, arról is, hogy milyen tevékenységet, milyen beosztásban, mennyi jövedelemért, tehát a mit, a hogyant, a mennyiért kérdésekre adott választ kötelesek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felé megtenni. Magyarul: akkor, amikor olyan elvárások fogalmazódnak meg, hogy a gyesre jogosult kötelezett ezekre a kérdésekre úgymond válaszolni, hogy mit és mennyi időt dolgozik adott helyeken, akkor ez egy teljesen felesleges elvárás. Még egyszer: a munkaadóknak van ilyen kötelezettsége, ne akarják rákényszeríteni feleslegesen a munkavállalókat erre.

Ami az én értékrendem szerint ebben a szakaszban a legfontosabb módosító javaslati pontot, a 9. pontot érinti, azt az úgymond diplomásgyed kérdésköréhez rendeljük hozzá. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a gyermek születését megelőző két éven belül felsőfokú alapképzésben vagy más típusú felsőfokú oktatási intézményrendszer kereteihez illeszkedő képzésekben való részvétel tekintetében azt írja elő ma, jelen pillanatban még a törvénytervezet, hogy csak a magyar nyelvű képzéseknél vehető igénybe, vehető számításba mindaz a kedvezménysor, amiről szó esik. Abszolút helytelennek ítéljük, és arra kérjük a kormányt, hogy fontolja meg azt, hogy ez így nincs rendjén, egyszerűen azért, mert számos idegen nyelvű képzés van ma Magyarországon, Magyarországon is, nem az országon kívül. Jeleztem az előbbiekben, hogy a Corvinus keretei között, a Gazdasági Főiskola és más intézmények keretei között ez egyértelműen felfedhető, és érthetetlen számunkra, hogy miért kellene ilyen típusú negatív diszkriminációt tenni azokkal szemben, akik nem magyar nyelvű, hanem más, idegen nyelvű képzésben vesznek részt Magyarországon, magyar felsőoktatási intézmények keretei között. De beszélhetnénk itt nemcsak a magyarországi felsőoktatási intézmények keretei közötti képzésekről, hanem nyilván a külföldi képzésekről is, hiszen az is azt a célt szolgálja, hogy a tudástartalom növekedjen.

Az utolsó, befejező gondolat pedig ezen módosító javaslatokhoz illesztetten egy dologra való figyelemfelhívás lenne. A pozitív tartalmú előrelépések mellett mindenképpen célszerű lenne a kormány részéről, ha az általuk bevezetett bölcsődei gondozási díj kérdéskörét felülvizsgálnák, hiszen ez nagyon nagy mértékben nehezíti azon folyamatok alakulását, amelyek a gyermekek vállalása tekintetében is szükségszerűek.

Elnök úr, köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem önnek, hogy nem fogom kihasználni a 6 percet. Már csak azért sem, mert Pál Béla részben elmondta azt, amit el kellett mondani a 24. ajánlási ponthoz illesztetten, ami egyébként a 4. módosítási javaslatban található meg.

Hogy miért tartjuk fontosnak azt, hogy a két gyermek esetén is biztosított legyen a hosszabb ideig járó munkaadói kedvezmény? Nagyon egyszerű a történet. Végig kell gondolni azt, hogy ma a munkaerőpiacon a munkavállaló és a munkaadó szemszögéből nézve hogyan és miképpen történő viszonyulások vannak akkor, amikor különféle támogatási rendszerek jelennek meg. Nagyon egyszerű a dolog, ha a munkaadó szemszögéből nézzük a dolgot, akkor látható, hogy ahol pozitív preferáltság van, pozitív diszkrimináció, támogatás jelenik meg, ott a munkaadók hajlandósága is nagyobb mértékű a foglalkoztatás kialakítását érintően.

Ebből kifolyólag, ha számba vesszük, mondjuk azt, hogy a háromgyermekes vagy a háromnál több gyermekes családok mennyien vannak, akkor nyilván látható, hogy elenyésző a nagyságrendjük ahhoz képest, mint amennyi az olyan családok száma, ahol gyermekek vannak. A kétgyermekesek már jóval többen vannak, az egygyermekesek ettől is többen, ott meg még inkább kellene olyanfajta motivációs hátteret találni, hogy miért is szülessen meg a második gyermek. Nyilván nem pénzért születnek a gyermekek, tehát véletlenszerűen sem szeretném azt a helyzetet előállítani, hogy ha a munkaadók ilyen vagy a munkavállalók olyanfajta támogatásokban részesülnek, akkor majd megszületik a második vagy a harmadik gyermek, de egy dologban biztos, hogy van kihatása ennek a történetnek. Az pedig az, hogy ha egy picivel is nagyobb biztonsági faktorral számolhatnak az érintettek, a családok, az anyák és az apák, akkor nyilván elgondolkodnak azon, hogy ezen meglévő biztonsági háttér növekedése mellett a gyermekvállalás hajlandósága erősödjék-e.

Ezért tartom fontosnak azt, hogy mindazt, ami megadható ilyen értelemben a munkaadók irányába pozitív támogatásként, támogatottságként, azt meg kell adni, mert ez nyilván valamifajta motiváltságot jelent a foglalkoztatottság alakulása tekintetében. Ott pedig nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, ami a kincstári igazolások kérdését érinti, hiszen azt Pál Béla képviselőtársam elég egyértelműen és egzaktan elmondta.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Alapvetően a 3., 4. és 7. ajánlási pontokhoz fogok kapcsolódni.

Mint ma már elhangzott a Ház falai között ezen törvénytervezettel kapcsolatosan, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének a felvetései is megjelennek azon módosító javaslatokban, amelyek a mi részünkről Pál Béla képviselőtársammal közösen benyújtásra kerültek.

Mindegyikünk előtt teljesen világos - bevezető gondolatként mondom -, hogy az utolsó, hátunk mögött lévő öt esztendő 2008 utáni időszaka gyakorlatilag nem könnyítette, ma már talán könnyebb, de a 3-4 esztendővel ezelőtti időszak nem könnyítette a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, illetve a biztosítotti jogviszonynak az életre hívását.

Az ép, az egészséggel bíró emberek elhelyezkedésének az esélyeit sem tudta ez a kormány megerősíteni, egyszerűen - nem kilépve itt a módosító javaslatokból - a hiteltelen, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikának eredményeképpen. Hogyan lehetett volna akkor a megváltozott munkaképességű emberek számára olyan helyzetet teremteni, ami az ő elhelyezkedésüket segítette volna mértékadó módon? Nyilván nagyon nehezen. Éppen ebből kifolyólag, mivel ezek az emberek messze-messze döntő többségében rossz vagy rosszabb munkaerő-piaci eséllyel bírnak, mint egészséges társaik, alacsony és az időben előrehaladva egyre alacsonyabb ellátással kell szembenézniük, tartós leszakadás alanyaivá, áldozataivá válnak, olyan helyzet alakul ki, amely az egyébként is nehéz helyzet, a létminimumhoz való viszonyulás tekintetében rosszabb pozíciókat rajzol meg, gyakorlatilag az ő elszegényedésüket jelenti.

Nem véletlen, hogy két aspektusból, egyrészt a keresőtevékenység tekintetében vagy/és a mérték vagy/és az időintervallum tekintetében a módosító javaslatok olyan irányultságú elmozdulást vagy elmozdulási hajlandóságot hordoznak magukban, ami arról szól, hogy a keresőtevékenység a minimálbér 150 százalékához mérten arra a három hónapra ne 150 százalék, hanem 200 százalékos mértékű legyen, vagy más módosító javaslatok keretei között ne a három hónap határolja be ennek az időbeni korlátját, hanem mondjuk, hat hónapra terjesztődjék ki. Egyszerű a háttere: a megélhetés minimumának a biztosítása kívánja meg mindezt. Hozzá kell tennem ehhez, hogy személy szerint én sem tartom jónak, ha egy három hónapos futamidőt követően a minimálbér 150 százalékát meghaladó kereset tekintetében az ellátásnak a megszüntetése következik be. A szüneteltetése sokkal helyénvalóbb, már csak azért is, mert a megszüntetés után az újramegállapítás, önök nagyon jól tudják, milyen procedúrával jár, és egy újramegállapítás milyen új peremfeltételek mellett akár csökkenő mértékű ellátásokat hív életre. Egyszerű a dolog tehát: nem arra kellene törekedni a jogi szabályozás keretei között, hogy hogyan és miképpen lehet kedvezőtlenebb ellátási feltételeket biztosítani ezen rászorult emberek számára, hanem azt kellene megkeresni, hogy mindazokat, akik jogosultak, akik olyan mértékű egészségkárosodással bírnak, amely korlátozza őket abban a munkatevékenységi végzésben, ami megfelelő anyagi javadalmat jelent a számukra a tisztes megélhetéshez, segíteni kell. Ez színétől függetlenül minden kormánynak hitem szerint a kötelessége. Már csak azért is fontos ez, hogy a keresőtevékenység tekintetében vagy az időintervallum, vagy a mérték nőjön, mert az elmúlt esztendőkhöz mérten jellemző csökkenő ellátási mértékek és persze a másik oldalon növekvő kiadások pedig azt hozzák magukkal, hogy még nehezebb helyzetbe kerülnek ezek az emberek, mint a korábbi időszakban voltak.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik ajánlási ponthoz illesztetten, az ellátás vonatkozásában még annyit szeretnék megjegyezni, hogy azt sem tartom helyesnek és jónak, ha egy jogerős másodfokú közigazgatási határozat ellenében kezdeményezett bírósági eljárás, felülvizsgálat után vagy éppen annak időszakában, gyakorlatilag ez a rendkívüli jogorvoslati lehetőség időszaka, ha ezt érvényesíti az, aki a másodfok ellenében fellép, akkor ellehetetlenül. Így olyan helyzet áll elő, amely azt hordozza magában, hogy a bírósági eljárás időtartama alatt gyakorlatilag a megélhetése az adott személynek nem biztosított. Azt gondolom, ez nem jó. Itt a határozat felfüggesztése, egyéb más kategóriák érvényesítése a célravezető, a megélhetés alapvető biztonságának a megléte mellett.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ma, ha nem is túl sok, ha nem is tízezrével, de van néhány ezer fő, aki nem rendelkezik vagy a rehabilitációs, vagy a rokkantsági ellátással, így nem tartozik a 25. § (1) bekezdésének a körébe, egyszerűen azért, mert például nincs megfelelő biztosítási jogviszonya, időtartama, és ezeknek az embereknek az újrafoglalkoztatásának az elősegítése csak akkor tudna megtörténni, ha a foglalkoztatásuk elősegítéséhez illesztetten a munkaadók nem kirekesztve, hanem támogatva lennének abban, hogy támogatásokat, forrásokat érhessenek utol. Ma ez ezen törvénytervezet keretei között nem fogható, ebből kifolyólag ezek az emberek, akik egyébként is hátrányos helyzetben vannak, még hátrányosabb helyzetbe kerülnek, és még távolabb kerülnek az esetleges munkaerő-piaci léttől.

A következő ajánlási pontot érintően azt szeretném megerősíteni, hogy az ellátásra jogosultak körében a biztosítási időtartam szűkítését célszerű lenne megfontolni. Nagyon egyszerű az indoklásnak az alapja is. Arról szól a történet, amit a legelső mondatomban mondtam, hogy a hátunk mögött lévő, 2008 utáni pénzügyi, gazdasági világválság beköszönte utáni időszak, főleg annak az első három esztendeje olyan szorított volt, ami nehézzé tette azt, hogy azt a jogosultsági időtartamot az elmúlt öt évben meg lehessen teremteni, ami előírási alap ahhoz, hogy ellátásban lehessen részesíteni őket. Ez 1095 nap az elmúlt öt esztendőben, de ha visszamegyünk az elmúlt 10 vagy 15 év távlatára, akkor is azokat a mértékeket, amelyek ennek a duplája vagy triplája nagyságrendjének foghatók meg, nehéz teljesíteni, ezért jeleztük a módosító javaslat keretei között is, hogy csökkenteni lenne érdemes az ezen ellátáshoz szükséges biztosítási jogviszonynak az időtartamát. Ez is ahhoz vezetne vagy vezethetne, hogy az ellehetetlenülés nem mértékeken felüli lenne, hanem épp arról gondoskodna, hogy az emberek ne essenek ki azon ellátások minimumából, ami a megélhetésüket alapozhatja meg.

A rehabilitációs hozzájárulásnál és a foglalkoztatási támogatásoknál kiszorulnak nagyon sokan a rendszerből olyanok, akiknek az egészségkárosodása nem éri el a 40 százalékos mértéket. A módosító javaslatban nem véletlenszerűen fogalmazódott meg, hogy célszerű lenne megfontolni a 33 százalékos mértékű egészségkárosodás figyelembevétele mellett az ellátás minimumának a meghatározását.

Még egy dologról szeretnék beszélni az ajánlási pontokhoz illesztetten, ez pedig az, hogy amikor újra megállapításokra kerül sor, ha a felülvizsgálatok során az egészségügyi állapot romlását állapítják meg, akkor egy kategóriahatáron belüli - mert lehet ilyen értelmű is az egészségkárosodás - állapotot regisztrálnak, és mindezek mellett az ellátások mértéke tekintetében pedig csökkenő mértékű ellátásokhoz juthatnak hozzá az érintettek. De az az extrém helyzet is előállhat, hogy egy adott kategórián belüli, mondjuk, 1 százalékpontos változás, ami lehet pluszos is és mínuszos is, ugyanezt a végkifejletet és végeredményt hozza, magyarul azt, hogy az ellátások mértéke csökken.

(11.10)

Még az sem kell hozzá, hogy egészségbeli romlással szembesüljünk, vagy éppen javulás következik be 1 százalékos mértékben, a kategórián belül akkor is újramegállapítás tekintetében csökkenések következnek be. Azt gondolom, ezeket érdemes lenne felülvizsgálni, mert ha belegondolunk abba, hogy mondjuk, az egészségkárosodott, megváltozott munkaképességű emberek tekintetében 3-5 évvel ezelőtt milyen mértékű volt az átlagos ellátás mértéke, akkor az biztosítotti jogviszony keretei között zajlott, tehát hogy milyen mértékű volt, akkor átlagában olyan 70 ezer forint volt még 2011-ben is, az önök intézkedéseit megelőzően. Most ha megnézzük, hogy hogyan és miképpen néz ki, akkor ennek a havi összege az 55 ezer forintot nem éri el vagy annak környékén van.

Magyarul, már tettek azért, léptek annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű emberek ellátása gyakorlatilag egyrészt ne olyan értelmű biztonsági faktorral legyen megáldva, ami tőlük nem elvehető, másrészt a mértékek tekintetében pedig csökkenő nagyságrendeket igazolnak vissza azzal együtt, hogy persze az elmúlt három esztendőben még egyéb inflációs teherrel is szembe kellett nézniük, tehát túl sok pozitívumot e tekintetben nem tettek. Éppen ezért jelzem, hogy célszerű és ésszerű, talán szükségszerű is lenne az, hogy ezekben a folyamatokban sokkal inkább olyan változásokat indukáljanak, amelyek a létminimumhoz, a megélhetés minimumához illesztett alapvető feltételeket, anyagi feltételeket biztosítják mindazok számára, akik természetszerűleg valós egészségkárosodással, megváltozott munkaképességgel bírnak a piacon. Az ő elhelyezkedésük, tudvalevő, hogy a munkaerőpiac vonatkozásában sokkal, de sokkal nehezebb, mint az egészséges társaiké. Ennek érdekében, azt gondolom, hogy azon ajánlási pontok keretei között, amikről szóltam és azon módosító pontok kapcsán, amelyeket ha mélyen nem is, de felvillantottunk képviselőtársaimmal, mindenképpen érdemes lenne a kormánynak végiggondolni azt, hogy milyen típusú változásokat eszközöljön.

Az utolsó gondolatom pedig arról szól, hogy én személy szerint elfogadhatatlannak és szégyenletesnek ítélem azt, amit az elmúlt három és fél esztendőben műveltek a megváltozott munkaképességű emberek irányában. Elfogadhatatlan az, hogy az ellátásuk tekintetében és az újravizsgálások vonatkozásában olyan helyzetet teremtettek a felülvizsgálatok kapcsán, aminek az eredménye messze-messze-messze döntő többségében azt hozta magával, hogy ezeknek az embereknek az ellátási biztonsága minimalizálódott. Úgyhogy azt gondolom, összességében sok mindent önök már nem tudnak tenni azért, hogy ezen emberek jobb helyzetbe kerülhessenek, sem a biztonság vonatkozásában, sem az anyagi megélhetés tekintetében.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tudom, mely ajánlási pontokról beszéltem, ráadásul, ha valamely tartalmi kérdésben nincs homlokegyenest ellentétes álláspont a Parlament falai között, az nem biztos, hogy baj, az a kormány figyelmének a felhívását jelenti. Még egyszer megerősítem, tehát még egyszer megerősítem: fontosnak tartom azt, hogy a keresőtevékenység tekintetében vagy a mérték, vagy az időtartam kitolódjék, magyarul: a 3 hónapos minimálbér 150 százalékát érintő ellátás tekintetében, ami arról szól, hogy 200 százalékos mértékben 3 hónapra, vagy az, ami más képviselőtársam részéről - ha emlékképeim nem csalnak, Szél Bernadett képviselőtársam részéről - fogalmazódott meg, hogy a 3 hónap időintervallumát 6 hónap időintervallumra tolja ki, pontosan az anyagi biztonság, lét megőrzése vagy megteremtése érdekében, azok mind olyan módosítások, intézkedések, amelyek a megváltozott munkaképességű emberek érdekeit szolgálják.

Ez az egyik része a történetnek. A másik része, amit pedig mondtam egyéb ajánlási pontokhoz illesztetten a hivatkozáson túl, azok pedig olyan ajánlási pontokat és módosítási javaslatokat érintenek, amelyeket Pál Béla képviselőtársammal közösen nyújtottunk be, nem egyet, nem kettőt, hanem jó párat, mondjuk, úgy tizet biztos, és ezeket legalább olyan fontosnak tartom, mint amelyek adott esetben más képviselőtársaim részéről fogalmazódtak meg.

És akkor a tartalmi ügy tekintetében csak egy gondolatot mondanék, ez pedig az, hogy nagyon fontosnak ítélem, hogy az ellátásra való jogosultság tekintetében a biztosítási időtartam vonatkozásában újragondolásokat tegyen a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.).

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kupcsok képviselőtársam, a fogyasztóvédelmi referenseket érintően és illetően azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság szerepének a megerősítését is célszerű lenne, lett volna megtenni az elmúlt három és fél esztendőben. Most csak lakossági jelzéseket mondok címszavakban.

Példaként, mondjuk, a gázfogyasztáshoz hozzáillesztetten a felhasznált gáz fűtőértékének az esetleges vizsgálatának a mikéntje.

(12.00)

Tudják, nem az, hogy manometrikusan a gázmérő órán le tudja olvasni a fogyasztó azt, hogy mennyi gáz futott át az órán, hanem az, hogy a hőmennyiségmérés tekintetében is legyen lehetőség kontrollálni, hogy azt a fűtőértékű, hőmennyiséggel bíró gázt kapja-e, amit azokon a számlákon keresztül érvényesítenek, amelyeken dicshimnuszokat zengenek a kormány jótékony cselekedeteiről.

Az a lényege a történetnek, hogy egy központilag történő hőmennyiségmérés és az egyedi hőmennyiségmérés lehetőségének nem biztosítása azt a helyzetet is életre hívja vagy hívhatja, hogy otthon a háziasszonynak, ami addig 15 percbe került a gázfűtő készüléken, lehet, hogy ma 20 percbe kerül. Nem én mondom, hanem háziasszonyok sokasága mondja nekem azt, hogy nem mindegy az, hogy milyen fénnyel, milyen színezetben világít a tűz, amikor a gázkészüléket begyújtják, hiszen az a hőmennyiség értékének visszajelzését is tükrözi. No, e tekintetben is érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a valójában, tételesen fogható rezsicsökkentést vagy valami mást is jelenthet.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István és Kovács Tibor tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlenegy visszreakciót kívánok tenni Kupcsok képviselőtársam utolsó mondatára, ami ugye, az emberek terhei címszó alatt fogalmazódott meg. Igen, az emberek terhei; kiegészítem egy másikkal, ami arról szól, hogy az emberek bérei. Tudja, nem elég az, hogy költségeket csökkentünk, nem. Az egy fontos dolog lehet, és szerintem szükségszerű is.

De mindezek mellett az is legalább ilyen fontos, hogy az emberek által megszerzett javadalmak hogyan néznek ki. És nem fogok belemenni mélyen ebbe a vágányba, mert nem akarom nagyon eltéríteni a témától a gondolkodást, de azért szeretném jelezni, hogy tiszta és világos legyen. Magyarországon azok, akiknek van még lehetőségük arra, hogy itt Magyarországon munkatevékenységet folytassanak, és jövedelemre tegyenek szert, a megszerzett javadalmak, bérek tekintetében, hiába mondanak önök bármit, nem növekvő, hanem csökkenő, csökkenő trendet rajzolnak.

Kevesebb a reálértéke, a vásárlóerő-értéke az emberek döntő többségének a zsebében, mint amennyi volt 3,5-4 évvel ezelőtt. Vannak, akiknek persze jóval több, Fónagy képviselőtársam, államtitkár úr biztos erről is tud számot adni, hogy melyik az a réteg, kik azok jelesül, de messze a döntő többség, akár az egykulcsos személyi jövedelemadóból fakadóan, akár az adójóváírás kivezetéséből fakadóan kevesebb pénzhez jut hozzá.

Három egyszerű tételmondattal fejezem be. Nézzék meg, hogy néz ki a közfoglalkoztatotti bér: 2010-ben 60 200, most 47, majd 49 ezer és néhány száz forint; nézzék meg, hogy néz ki a minimálbér vásárlóereje, 2010-ben 60 200, most 55 ezer forint a reálértéke, a vásárlóerő-éréke. Nézzék meg, hogy néz ki a köztisztviselői illetményalap: az önök kormányzásának egyetlenegy évében sem változott, 38 650 forint. Tehát nemcsak a terheket, a béreket is növelni kellene. (Egy taps az MSZP soraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Pócs képviselőtársam, amennyiben úgy van, és az emberek tudják, akkor Szalay Péter képviselőtársamnak mondanám, hogy nem mondani kell nekik azt, hogy mi történik velük, mert akkor úgyis érzik. Ha pedig érzik, akkor nem kell ez az igehirdetés, amit önök úgymond a fogyasztóvédelmi referenseken keresztül politikai aktivistákként akarnak érvényre juttatni. (Pócs János elhagyja az üléstermet. - Apáti István: Ne menj ki!)

Tudják, a politikai játszmáiknak nem kell az alanyaivá tenni az embereket, nem kell, legkiváltképp meg nem kell hülyének nézni őket. El tudják dönteni azt, hogy mi történik körülöttük. El tudják dönteni azt, hogy 2010-et követően, a választások után mi történt a különféle rezsitételek tekintetében. Megtapasztalták. Tudják azt, hogy mi történt a lakossági energiaárak tekintetében, tudják azt, hogy mi történt a csatornadíjak tekintetében, tudják azt, hogy mi történt a szemétszállítási díjak vonatkozásában, tudják azt, hogy mi történt még a talajterhelési díj kivetése tekintetében is, ami 1200 százalékkal - 1200 százalékkal! - emelkedett. És akkor nem beszélek már másfajta történetekről, amik nem rezsihez, de mégiscsak odakapcsolódóak, akár az áfa 27 százalékos Európa-csúcsáról meg az összes adóterhelésről. Nem beszélek arról, hogy önök, amikor 300 forintos benzinár volt Magyarországon, akkor itt kiabáltak, ordítoztak a Parlament falai között, most pedig, amikor 400 forint/liter áras értékek vannak, meg se szólalnak, csak sunnyognak.

Egy szó mint száz: higgyék el, az emberek tudják azt, hogy mi történik körülöttük, és nem lehet azzal a propagandával, azzal a hazugnak mondható propagandával, amit önök terjeszteni kívánnak, becsapni őket. A konzekvenciái meglesznek mindannak, amit önök csinálnak. Ez nem rezsicsökkentés, ez sajnos nem az. Önöknek lett volna módjuk és útjuk arra, de nem azt az utat járták.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselőtársam a folytonosságról beszél, és a folytonosság által okozott teherről. A panelfelújítás kapcsán 40 milliárd forintos terhet említett.

Képviselőtársam, csak azért, hogy az emlékképei ne legyenek hiányosak: az 1990-es évek legvége, a 2000-es évek legeleje, emlékszik a lakáshitelezési programra, évente az azt követő kormányoknak 100 meg 200 milliárd forintos terhet jelentett; nem egyszerit, hanem évente. És meg lehet nézni azt is, hogy kik voltak a haszonélvezői ennek a történetnek.

De vissza ehhez a napirendi ponthoz: először úgy eljárni, hogy minden rezsiköltségbeli tételt megemelnek folyamatosan, fokozatosan, majd utána annak egy részét visszaadva dicshimnuszt zengenek arról, hogy önök rezsit csökkentenek, ez az én személyes megítélésem szerint eléggé szégyenletes dolog.

(13.00)

A másik része a dolognak, hogy a fenntartható rezsicsökkentés tekintetében, ahogy Kovács képviselőtársam mondta, úgy bizony igen, akár a panelfelújítási programok továbbvitelével kapcsolatosan, de akár a lakások szigetelési vagy a családi házak szigetelési programjának megvalósításával kapcsolatban, amihez európai uniós források sokaságát tudták volna lehívni, lett volna szükségszerű, hogy lépjenek. Ezt nem tették, nem, ezt nem tartották fontosnak. Nemcsak az energiafelhasználás tekintetében való csökkentés nem vitte előbbre önöket, hanem az sem, hogy ez adott esetben munkahelyek tízezreit jelenthette volna. Ez sem számított egy olyan Magyarországon, ahol ma kevesebben tudnak dolgozni, mint a kormányváltást megelőző esztendőben. És hát nem beszélek akkor még a megújuló energiaforrások fel nem használásáról, hiszen ebben sem léptek semmit előre.

Nagyjából tehát azt szeretném mondani, hogy az, amit csinálnak a rezsicsökkentés meg az energia felhasználásának a csökkentése tekintetében, az olyan típusú nem igazmondás, mint amit a foglalkoztatás kapcsán szoktak mondani.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselőtársam hárompercesét követően én egy rövid kétpercest mondok, ha megengedi.

ELNÖK: Képviselő úr, nem kértem az ülésvezetés minősítését. Legyen szíves, folytassa!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Azt nem is minősítettem, csak jeleztem, hogy egy rövid kétpercest fogok mondani. Köszönöm szépen, elnök úr. A dolog lényege, Ékes képviselőtársamnak jelzem, hogy biztos visszaemlékszik 2000-re, 2001-re, és talán emlékszik arra is, hogy Orbán Viktor miniszterelnök volt, arra is emlékszik, hogy Matolcsy György miniszter volt, arra is emlékszik, hogy Járai Zsigmond jegybankelnök volt. Ezeket a neveket csak azért mondtam, mert az ön által említett devizahitelezési és egyebek kérdésköre 2001-ben indult. S ehhez hozzá szeretném tenni, hogy most 2013-at írva olyan eredményeket sikerült e tekintetben elérniük, ami olyan törvények és rendelkezések elfogadását hozta a Parlament falai között, hogy akik 40-50-60 millió forintokat visszafizettek, azoknak az embereknek a pénzügyi hátterét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem vizsgálta. Nem akarok ebbe nagyon belemenni, csak azért jelzem, mert talán érdekes és fontos lehet mindez. Ez is, vélhetően úgy, ahogy a rezsicsökkentés, a kis jövedelemmel bíró, a kisfogyasztó és a nagy terheket viselő emberek érdekét szolgálja. Úgy gondolom, nem, valami egészen mást szolgál, olyan típusú dolgokat szolgál, amelyekkel önöknek előbb-utóbb majd szembe kell nézniük.

Egy szó mint száz, visszatérve ahhoz a gondolathoz, amit mondott, folytonosság mindig van és mindig lesz a kormányváltások időszakában. A folytonosság tekintetében viszont nem mindegy az, hogy az emberek érdekét szolgáló ügyekben történik mindez, vagy pedig az aktuális kormányok érdekében, mint ahogy azt önök szokták tenni. Most is valami hasonlót cselekszenek.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindazt, amit Pócs képviselőtársam Fónagy képviselőtársam, államtitkár úr védelmében megpróbált mondani, megpróbálom egy kicsit a másik oldalról megvilágítani.

Államtitkár Úr! Biztos emlékszik rá, hogy 2010-ben, a kormányváltáskor - csak egy tételt mondok - mennyi volt az adócentralizáció, az adókoncentráció mértéke. Ha nem emlékszik, segítek: 37,5 százalékos. Biztos emlékszik arra, és tudja, hogy most mennyi: 39 százalékos. Ez a csekély kis 1,5 százalékos mérték nagyjából 450 milliárd forint adótöbbletterhet jelent a munkaadóknak meg a munkavállalóknak. Ön egy 210-220 milliárd forintos nagyságrendű rezsicsökkentési összegről beszél. Ha még így is van, ha még így is lenne, ez a fele annak, mint ami csak abban az egy tételben, az adótöbbletek tekintetében megmutatkozott az elmúlt három és fél esztendőben. (Dr. Fónagy János: Nem kellett volna annyi hitelt felvenni!)

Mondok még ehhez néhány gondolatot, képviselőtársam, államtitkár úr. Induljunk ki abból a 220 milliárdból, amit ön mondott, feltételezzük, hogy úgy van. A jövedelmi pozíciók tekintetében a felső 20 százalék ennek a megtakarításnak az 50 százalékát viszi, azaz 110 milliárdot, a jövedelmi pozíciók tekintetében az alsó 20 százalék pedig a 10 százalékát viszi ezeknek a megtakarításoknak, azaz 20-22 milliárd forintot. Érti? A felső 20 százalék elvisz 110 milliárd forint megtakarítást, az alsó 20 százalék meg 20-22 milliárd forintot. Ez így rendben van? A szegény, a nem nagy keresettel bíró legyen még szegényebb, a jó jövedelmi pozícióban lévő meg élvezzen minden hasznot, hiszen önök azért vannak, hogy nekik ott segítsenek, mindenki másnak, a többségnek meg ne segítsenek.

Köszönöm szépen, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy semmiképpen nem szerencsés az, ha bárkiben felsejlik vagy felsejlődhet az, hogy tényleg politikai játszmák áldozataivá válhatnak az emberek, vagy éppen nem áldozataivá, csak alanyává. Abszolút nem jó az, ha bárki úgy érezheti - és most nem a parlamenti patkó bármelyik oldalán, hanem bárki az emberek közül -, hogy nincs az úgy rendjén, hogy az aktuális, nem azt mondom, hogy szolgálatot teljesítők, hanem a ma hatalmat gyakorlók elő akarják írni neki azt, hogy hogyan és milyen formában, miképpen kell magát jól éreznie. Ha magától nem érzi jól magát, akkor majd megmondjuk neki, hogy miért és hogyan; ezt csinálják önök. Ezt csinálják akkor, amikor akár a közösségeken belül előírásokat foganatosítanak arról, hogy mit kell az idézőjelbe tett tájékoztatás formájában megtenni az emberek felé. Ezt csinálják akkor, amikor olyanfajta tisztségeket - idézőjelbe téve - hívnak életre, mint mondjuk kátyúfelelősök. Biztos emlékeznek rá, minden megyében van önök között egy képviselő, aki ezzel foglalkozott, vagy éppen most itt a fogyasztóvédelmi felelősök tekintetében olyan területeken, ahol ez, mondhatni nyugodtan, abszolút érdektelen, mert nincs közvetlen, direkt fogyasztói kapcsolat. Mindaz, ha önök egy olyan világot akarnak felépíteni, amelyben és amelyen keresztül azt akarják életre hívni, hogy az emberek csak azt lássák és érezzék, amit önök gondolnak a világ alakításáról, akkor még azt is lehetne mondani, hogy lehet, hogy célszerű ez a történet, csak azt mondom, hogy alapvetően torz.

(Dr. Tiba István elfoglalja a jegyzői széket.)

Ha önök a kormányzásuk időszakában tesznek bármit, ami jónak mondható, higgyék el, akkor azt az emberek észreveszik. Hogy ebben a három és fél évben nem sok mindent tudtak észrevenni e tekintetben (Közbeszólás a Fidesz soraiból. - Dr. Staudt Gábor: A ti nyolc évetekben észrevették?), az már egyszerűen csak abból fakad, hogy azt csinálták, mint amit. Azt csinálták, hogy hiteltelen és kiszámíthatatlan politikát folytattak, és ennek az az eredménye, hogy Magyarországon - ha átmegyek egy másik síkra, a foglalkoztatás síkjára - az emberek elszenvedői a történetnek: kevesebben dolgoznak. Ha átmegyek egy újabb síkra, az emberek messze döntő többsége kevesebb vásárlóerő-értékű pénzzel bír. Nem akarok újabbnál újabb síkokra átmenni, ezért csak itt maradok, ennek a törvénytervezetnek a keretei között: így meg azt érzik, hogy befolyásolni akarják őket, rájuk akarják olvasni azt is, ami nincs, ami nem létezik.

Ez egy alapvető probléma megítélésem szerint. Nem a lakossági számlákban, 2013-ban, 2014-ben kell csakis megmutatkoznia a rezsicsökkentésnek, hanem a 2010-es kormányváltáshoz viszonyítottan kell megmutatkoznia mindannak, hogy hogyan és miképpen alakul ez a folyamat.

(14.00)

Rezsicsökkentés, de kinek vagy kiknek? Erről szó esett az előbbiekben, amikor államtitkár úr felé jeleztem, ha és amennyiben az az általa említett 220 milliárd forintos nagyságrendű megtakarítás helytálló, akkor ennek az 50 százalékát azok élvezik, akik a felső 20 százalékos jövedelmi sávba tartoznak. (Dr. Fónagy János: Ez egyébként nem igaz. Matematikailag sem igaz.) Egyébként tényszerű, államtitkár úr, utána kell nézni, kicsit számolni kell, talán még gondolkodni is mellé, és akkor vissza fog igazolódni.

De a másik vége, az érdekesebb. Tudja, vannak ebben az országban nagyon sokan olyanok, még mindig sajnos, akik adott esetben nem tudnak gázt fogyasztani. Vannak ilyenek, ön is tudja. Ismeri Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, talán az emlékképeiben még benne van. Márpedig, ha így van, és én ebben hiszek, akkor tisztán látja azt, hogy ezek az emberek semmilyen jó értelmű haszonélvezettel nem bírnak e tekintetben. Vannak olyanok, akik fával, szénnel tüzelnek, meg vannak még ettől rosszabb élethelyzetek is, akik fához meg szénhez sem tudnak hozzájutni. Na, ők a rezsicsökkentésből semmit nem élveznek. Tudja, ha azt akarom ön elé vetíteni, ami lezajlott ebben a három és fél esztendőben, hogy milyen elszegényedés zajlott ebben az országban, akkor azt gondolom, ön is tudja és akár még meg is tudja erősíteni, hogy sajnálatos az a folyamat, ami kialakult, hogy több mint egymillióval többen vannak azok, akik ma a létminimum alatt élik az életüket. Tudja, ez olyan 4,5 millió embert tesz ki, és nagyjából 1,7 millió ember pedig a szegénységi küszöb alatt éli az életét; és több százezren, félmilliónyian vannak olyanok, akik meg éheznek.

Na most, ezeket a kérdéseket csak és azért hozom ide, mert a rezsicsökkentés tekintetében is, ha van rezsicsökkentés, akkor úgy kellene ezt megvalósítani, hogy legkiváltképp ott nyújtsunk segítő kezet, ahol arra a leginkább szükség van. De az önök politikája, az önök identitástudata, nem tudom, mi minden egyéb más egészen más irányba mutató. Önök nem ott kívánnak segítséget nyújtani, ahol arra a leginkább szükség van, hanem pont a másik felületen, de számos más egyéb ügy kapcsán is utolérhető.

Tudja, nemcsak rezsit kell csökkenteni, hanem bért is kellene növelni. A bérek vásárlóerő-értékét kellene tudni megtartani. Egyszerű a történet: ha az emberek zsebében van megfelelő értékű, vásárlóerő-értékkel bíró pénz, adott esetben több, mint a korábbi esztendőkben, akkor ki tudják fizetni a rezsijüket. Ha nincs vagy ha kevesebb van, akkor az a fajta rezsicsökkentés, ami egyébként meg nem nekik kedvez, nem a kisebb jövedelmi pozícióban lévő embereknek, akkor az nem segítség, az újabb hátrány. Halmozzák a hátrányokat ezekre az emberekre nézve.

Nem akarok nagyon elmélyedni, csak azért, hogy egyrészt a jegyzőkönyv számára tiszta legyen, másrészt államtitkár úr is hátha elgondolkodik rajta: tudja, azok a közfoglalkoztatottak, akik ott Ózd környékén, ahol ön élte az életét, jelen vannak a 47 meg a negyvenkilencezer-egynéhányszáz forintért; azok a minimálbéres emberek, akiknek 5 ezer forinttal kevesebb ma a vásárlóerő-értékű pénzük, amit megkeresnek, mint három és fél évvel ezelőtt volt; meg azok a köztisztviselők, azok a közalkalmazottak, akik az önök kormányzása négy évében egyetlenegy fillér többletjövedelemre nem tettek szert a köztisztviselői illetményből kifolyólag - 38 650 forint -, azok mind-mind döntő többségében a vesztesek közé tartoznak. És ezek a vesztesek nem tízen, nem százan, nem ezren vannak, sőt még nem is százezren; milliós a nagyságrendjük s abból sem egy.

Azt akarom tehát mondani, államtitkár úr, hogy ha önök rezsit csökkentenek, akkor a rezsicsökkentés tekintetében célzottan kellene megtenni mindazt, amit tesznek. Ott kellene még nagyobb segítséget nyújtani, ahol arra nagyobb szükség van. S ha ezt tennék, akkor valószínűleg nagyobb eredménye is lenne annak, mint amit csinálnak. Ez, amit most csinálnak, nem más, mint a Fidesz idézőjelbe tett dicsőségének a hirdetéséről szól. Nincs már sok idő, négy hónap van még erre Seszták Oszkár bemondása alapján. Négy hónap, még addig tehetik.

Önök részben, részben visszakompenzálnak. Mondom, nem oda persze, ahova kellene, részben visszakompenzálnak. De azt is vegye számításba akkor, amikor rezsicsökkentésről beszél, hogy mi mindent vettek el az emberektől. Nem fogok konkrét sort állítani; tudnék, de nem fogok. Csak néhány példát említek a sárga csekktől a tranzakciós illetéken keresztül - tudja, ismeri államtitkár úr is -, a kutyaadón át vagy épp a ma már említett talajterhelési díj 1200 százalékos növekedésén keresztül az áfa 27 százalékos Európa-csúcsán át az adókoncentráció, -centralizáció 37,5-ről 39 százalékos emelkedéséig, ami 450 milliárd forint többletterhet jelent a munkaadóknak és a munkavállalóknak. Miről beszélnek? Miről beszélnek önök, amikor ezek a terhek jóval nagyobb mértékben sújtják a lakosságot és főleg a lakosságnak azt a részét, akik nem a jó jövedelmi pozícióval bírnak? Miről beszélnek? Tényleg hülyének nézik az embereket? Ahhoz nem elég, hogy ezt feloldják, az, ami az idézőjelbe tett dicsőségüknek a hirdetését hordozza magában.

Azt is hozzá kell tennem mindezekhez, hogy ez az önfényezés ráadásul még az önfényezésen túl úgymond a fényezés kötelezettségének az előírása - tudják, az, hogy ha ezt nem teszik meg azok a közös képviselettel bíró emberek, akkor még a szankcionálással is szembe kell nézniük -, ez meg már a cinizmusnak az a szintje, ami szerintem messze nem elfogadható.

Valódi fogyasztóvédelem tekintetében viszont azt érzem, hogy nem lépnek előre. Számtalan probléma vetődött ma itt fel. Mindegy, hogy a 2010 utáni különféle mérőórák bekötésével vagy épp a gázfogyasztás tekintetében nemcsak a manometrikus, hanem a hőmennyiség mérésével kapcsolatosan, sok minden egyéb mással kapcsolatosan beszélünk, ezek tekintetében kellene a hatósági pozíciókat megerősíteni. Ez sokkal inkább szolgálná az emberek érdekét.

Beszélnek arról, s mondják azt, hogy a fogyasztóvédelem tekintetében ilyen, olyan, amolyan képzések bevezetését teszik meg. Bocsánatot kérek, itt én már kételyekkel fordulok önhöz, államtitkár úr: úgy, mint a közfoglalkoztatás, a téli közfoglalkoztatás kapcsán teszik ezt? Akkor, amikor 200 ezer embert akarnak bevonni közfoglalkoztatásba? 100-at foglalkoztatottként, 100-at meg - már mint ezerben - képzésbe úgy - mondok egy példát önnek, csak hogy tiszta és világos legyen -, hogy 2013. november 20-án meghirdetnek egy pályázatot, azt hiszem, "Tanulj újra" címszó alatt, majd 2013. november 22-én 12 órára van a pályázat beadásának a lehetősége megírva, másfél nappal, két nappal későbbre? Miről beszélnek? Kikről beszélnek, kinek csinálnak önök pénzforrási lehetőséget? Ugye, világos és tiszta, hogy kinek csinálnak. No, ez az, ami cinizmus. Ez az, amikor önök az emberekről beszélnek, amikor meg cselekszenek, akkor egészen mást csinálnak.

És talán még két tételt megemlítenék mindenképpen. Az egyik az, hogy ha önök valamit szeretnének tenni az emberekért, akkor az alapvető élelmiszereket érintő áfaterheket - tudja, az Európa-csúcsos 27 százalékost, amiről Gőgös Zoltán képviselőtársam is beszélt -, no, azt kellene csökkenteni, mert az valóban ott segítene, ahol kell, ahol nagyobb a megszorítás. Igen, és az üzemanyagok árával, amit Kovács Tibor képviselőtársam mondott, az áfacsökkentés tekintetében kellene lépniük. Mert akkor, amikor - mondtam - 300 forint volt, itt kiabáltak a Parlament falai között a 300 forint/literes üzemanyagár mellett. Most, amikor 400 forint, meg még volt 450 forintos, akkor meg csak sunyítottak. Semmit nem léptek, semmit nem tettek. Pedig ez is rezsi. Ez is rezsi, mert ez azoknak az embereknek, akik nem akarják elveszíteni 30, 50, 60 kilométeres távlatban a munkalehetőségüket, azoknak bizony ez nagyon nagy segítséget jelentene vagy jelenthetne.

Szóval, egy szó mint száz, őszinte tájékoztatást kellene az emberek felé úgy, ahogy elhangzott. Igen, megmutatva a 2010-es példákat, azt összehasonlítva a 2014-esekkel, hozzáillesztve a világpiacon zajló folyamatokkal akár a földgáz, akár a villamos energia árának a függvényében. És ahogy elhangzott, megerősítem még egyszer, az energiahivatalnak az ár és a költségek figyelembevételével a felülvizsgálata tekintetében nem jövő nyáron, nem a választásokat követően, hanem most, február 15-én - mint ahogy ez megtörténik a közös képviselők tekintetében - kellene hogy a nyilvánosság elé kerüljön mindaz. Mert, ha az a nyilvánosság elé kerül, akkor ön is tudja, államtitkár úr, hogy az, amit önök csinálnak, 10-20 százalékos rezsicsökkentésről beszélnek, bagatellnek fog tűnni ahhoz képest, mint amit meg lehetne tenni a világpiaci árak alakulásának figyelembevétele mellett.

(14.10)

Úgyhogy önök nem adnak, hanem még azt sem adják meg, amit megadhatnának csak a világpiaci folyamatokból, árak alakulásából fakadóan. Az a lényege tehát ennek a történetnek, hogy még azt is eltagadják az emberek elől, amivel szembesülniük kellene, és akkor nem eredményként, dicshimnuszként kellene beszélni minderről a történetről, hanem akképpen, hogy még azt sem teszik meg, amit megtehetnének.

A rezsicsökkentés következményeiről azért nem beszélek, mert Kovács Tibor képviselőtársam ezt kifejtette. Nyilván a fejlesztések, a karbantartások elmaradásával is párosul ez a történet, de önöket ez nem érdekli, önök számára érdektelen, hogy mi lesz ebben az országban öt év múlva, nem, csak a ma, csak a ma haszonélvezete.

Az igazságtalansággal zárom a gondolataimat. Úgy fogalmaztam, és most is azt erősítem meg, ebben a logikában, minden tekintetben, amit önök csinálnak, az sejlik vissza, hogy aki nem oly tehetős, aki szegény, az legyen még szegényebb; akinek van, annak meg legyen még több. Csak, tudja, kevesen vannak azok, akiknek van, ilyen értelemben ez az út a társadalom messze döntő többségének nem a javát szolgálja. Az a baj, államtitkár úr, hogy önök nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen küzdenek. A szegények mellett kellene küzdeni a szegénységgel szemben, a szegénység kialakulásával vagy épp a szegénység elhárításával kapcsolatosan. Nem önfényezést kellene csinálni, főleg nem egy olyan országban, Magyarországon, ahol az elmúlt időszakban, az elmúlt 3,5 évben egyrészt mélyült, másrészt szélesedett a szegénység mértéke.

Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét az egy perc igénybevételének lehetőségével kapcsolatosan.

ELNÖK: Biztosítottam, képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Igen, köszönöm. Ránéztem az órára, és ezért köszönöm külön.

Úgy zárom tehát a mondandómat, hogy azon is el kellene gondolkodniuk, hogy mindaz, amit nem mondanak el, mindaz, amit nem tettek meg az emberekért, mindaz, ami drágább lett, azt nem kellene-e szociális konzultáció vagy szociális népszavazás (Az elnök csenget.) keretei között megmérni. Ezen is gondolkodni kellene.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Gőgös Zoltán tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem hogyha erősödik a vásárlóerő értéke a jövedelmeknek, hanem a vásárlóerő értékének nem lenne szabad csökkennie. Az a kormányzás, amely időszakában megszerzett jövedelmek vásárlóerő-értéke csökken, az nem látja el azt az alapvető feladatát, amit el kell látni - ez 3,5 éven keresztül ma így zajlik -, és ha nem csökken a vásárlóerő-értéke a megszerzett javadalmaknak, akkor igen, a rezsiköltségek kifizethetőségének sokkal nagyobb az esélye, mint amennyi akkor, ha ez a csökkenés bekövetkezik. Ennyire egyszerű az összefüggés a két dolog között. Úgyhogy azt szeretném csak mondani, ennek a kormánynak az lett volna a dolga - most már nem sok ideje van rá, de az lett volna a dolga -, hogy az emberek messze döntő többségénél olyan helyzetet, élethelyzetet hívjon életre, aminek következménye az, hogy egyrészt dolgozni tudjanak az emberek, másrészt az, hogy ha dolgozni tudnak, akkor ne csökkenő mértékű jövedelemmel kelljen szembenézniük. Ezt a munka törvénykönyvével és sok minden egyéb mással alátámasztották, és megerősítették. Önöknek kell szembenézniük önmagukkal, hogy ezt tették, azt gondolom, abszolút helytelen módon.

Egy szó talán a végén, ez pedig az, hogy ha nem ezt tették volna, hanem arra törekedtek volna, hogy egy igazságosabb elosztás történjen, ami nem azt hozza, hogy 3,5 év leforgása alatt a szegénységi és a jövedelmi pozíciók közötti különbségek tekintetében 7,2-szeres szorzó alakult ki, vagyis hogy onnantól kezdve a 7,2-szeres szorzóról 9-szeres szorzó alakult ki, 9-szeres különbségek alakultak ki, akkor lenne esélyük arra, hogy valami pozitívat is mondhassanak, így semmi esélyük nincs rá. Önök a szegénység szélesítését és a mélyítését hívták életre, és ha valamiért van okuk szégyenkezni (Az elnök csenget.), akkor ezért biztosan van.

Köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, ha Z. Kárpát Dániel itt lett volna akkor, amikor Gőgös Zoltán képviselőtársam meg többen mások elmondták mindazt (Z. Kárpát Dániel: Figyelhettél volna arra is, hogy követtem az egész vitát.),hogy milyenfajta adótöbbletek terhével és sok minden egyéb mással, tranzakciós illetéktől kezdve, a sárga csekk...(Z. Kárpát Dániel: Arról beszélj, mit csináltatok ti!) és sok mindent nem hallott képviselőtársam, úgyhogy az ismétlés az ön számára biztos, hogy hasznos. (Az elnök csenget. - Kovács Tibor: Miért kéne arról beszélnie? Ti mit csináltatok?) Az tehát, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr, megállítom egy pillanatra.

Kovács képviselő úr, kérem, van lehetősége arra, hogy gombot nyomjon, ez a Magyar Országgyűlés! Kérem, figyelmeztetem.

Parancsoljon, képviselő úr! Beszámítom az idejét.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem Kovács képviselőtársam volt az, aki először itt hangot vett... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bírálja az elnököt!)

ELNÖK: Legyen szíves, folytassa!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Megtisztelő számomra, elnök úr! No tehát, az a dolog lényege, hogy a rezsicsökkentésnek helye van, azt mondom, az rendben van, de úgy kellene hogy kialakuljon, hogy még egyszer: ott segítsen többet, ahol egyébként meg nagyobb a szükség. Ez az egyik része. A másik része az, hogy akkor, amikor önök rezsicsökkentésről beszélnek, akkor számba kellene venniük azt, hogy milyen többletterheket zúdítottak az emberekre, ami ennek a többszöröse. És ha ezt számba veszik, akkor a dicsőségtáblára ezt is fel kell vésni, egymás mellé kell tenni a kettőt, és így kell, ilyen értelemben bárkit kötelezni arra, hogy mutassa meg a népnek, az embereknek azt, hogy mit is csináltak önök az elmúlt három és fél esztendőben.

Nem akarok kitérni, csak képviselőtársam elmondásából fakadva, a munkaerőpiachoz illesztetten csak annyit mondok, hogy sajnos ma Magyarországon ezen a 93 ezer négyzetkilométeren kevesebben dolgoznak, mint három és fél évvel ezelőtt. Ez az egyik legnagyobb probléma. Ahelyett, hogy itt teremtettek volna munkalehetőséget, ahelyett elüldöztek nagyon sok embert ebből az országból, akik Londonban, Németországban, Ausztriában, Európa más területén végeznek ma munkatevékenységet. Az szerencse, hogy ott tudnak, de önöknek nem ez lett volna a dolguk, hanem az, hogy itt teremtsenek munkalehetőséget, és olyan bért biztosítsanak a számukra, ami nem csökkenő mértékű vásárlóerőt jelent az ő tekintetükben, ami a rezsiköltségek finanszírozását is lehetővé teszi.

Elnök úr, köszönöm szépen.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A közszolgák sokfajta panasszal állhatnának elő, mondhatnák azt is, hogy hogy van az, hogy négy éve egyetlenegy fillérrel nem változik a köztisztviselői illetményalap, tudja, az a 38 650 forint. De most nem ezt a részét, hanem pont azt a részét közelítjük meg, amelyet a média is felkapott már az elmúlt napokban, hogy az állam nem tartja be még a maga által elfogadott munkaügyi és adójogszabályokat sem. Saját alkalmazottjait sem becsüli annyira, hogy ezeket a törvényeket és jogszabályokat betartsa, ellehetetleníti őket. Mondjuk, egy munkahelyváltás kapcsán, akkor, amikor nem készülnek el azok a munkaügyi igazolások, amelyek az utolsó munkanapon átadásra kell hogy kerüljenek, ez egy jogsértő magatartás, és ilyenre vannak példák.

Hetekig nincs adott esetben kinevezés emiatt, sőt ettől súlyosabb problémák is vannak. Nyilván utólagosan papírozzák mindezeket, visszadátumozzák, így a munkaügyi típusú bejelentések, azt is lehet mondani, mert egy gazdálkodó szervezetnél e tekintetben azt mondják, hogy ez hamis, ezt hamisításnak tekintik, ezt hajtják végre. A vállalkozásokat ezért, ha ilyen típusú folyamatok zajlanak a kereteik, kezeik között, akkor kőkeményen bírságolják a NAV, a munkaügyi felügyelőség emberei. Én nem az ellen vagyok, hogy ez a bírság ne kerüljön kiszabásra, de hát hogyan és miképpen gondolják önök komolyan azt, hogy önök viszont, az állam maga nem tartja be ezeket a szabályokat, és önöket semmilyen konzekvencia nem érinti ennek kapcsán. Hol van az a fajta példamutatás, aminek lenni kell? Súlyosabb esetben még odáig is el lehet jutni, hogy elmaradnak a bejelentések 20-áig, és ezért fizetést sem kapnak az emberek.

Két egyszerű kérdést teszek fel. Miért nem tartják be a jogszabályokat? Hogyan várhatják el másoktól, hogy akkor mások ezt betartsák? Konkrét választ kérek. (Az elnök csenget.) Konzekvenciák és következtetések valójában, és a következtetések után a számon kérések hol maradnak?

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol, Tukacs István az asztalon dobol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Magyar Szocialista Párt nyilván minden olyan kezdeményezést támogat - nemcsak magyar szocialista pártit, hanem egyébként is -, ami az emberek költségeit csökkenti.

Rezsiköltségekről beszélnek. Önök három és fél éve csak áthárítanak, elkoboznak és megszorítanak, úgyhogy önöknek, kormánypárti képviselőtársaim, illik csatlakozni egy ilyen típusú kezdeményezéshez. Tudják, az a többletteher, ami több mint 3 ezer milliárd forintos nagyságrendet zúdított az emberekre, olyan mértékű, amit nem lehet kompenzálni azokkal a félmegoldásokkal vagy töredékmegoldásokkal, amelyeket önök eddig csináltak: extraadók kivetésének sokaságát tették meg - nem akarom itt elkezdeni - a sárga csekktől a tranzakciós illetéken keresztül a kutyaadóig. Sok minden egyéb más tekintetében mindabból, amit csináltak, legalább kompenzáljanak valamit.

Próbáljanak meg egy igazságos, egy igazságos rezsicsökkentés irányába elmozdulni, próbáljanak meg ott segítő kezet nyújtani, ahol arra a legnagyobb szükség van, mert önök eddig azt csinálták, hogy először növelték a költségeket, növelték, és még egyszer növelték, majd utána meg részbeni csökkentéseket hívtak életre. Úgyhogy ha 2010-hez, a kormányváltáshoz viszonyítjuk mindazt, amit csinálnak most rezsicsökkentés címszava alapján önök, akkor még adósok az emberek irányába.

Igazságos rezsicsökkentést csináljanak, olyat, ami a szegényebb, a rászorultabb emberek számára nyújt nagyobb segítséget. Ez a javaslat a PB-gáz tekintetében ennek a lehetőségét hordozza önmagában; még nem is a legszegényebbeket érinti, de azokat igen, akik nem dúskálnak az anyagi javak tekintetében. Ezért javaslom önöknek, hogy támogassák mindezt, és közben gondoljanak arra, hogy mi van azokkal, akik nem PB-gázzal, hanem szénnel, fával, vagy ne adj' isten, még azzal sem, ronggyal és mindenfajta hulladékkal tüzelnek ebben az országban, az önök jóvoltából fakadóan meg semmilyen támogatást nem kapnak. No, ha másért nem, már csak ezért is támogassák ezt az előterjesztést! (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Jelzem azokat a módosításokat, amelyekhez hozzá kívánok szólni, hogy elnök úr is tudja követni. Ez a 211-es több formában, a 950-es, a 211-es, mint említettem, a 623-as, az 531-es, a 652-es, a 472-es pontok.

ELNÖK: Megkönnyítette a dolgomat, valóban. Köszönöm.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Csak azért, hogy követhető legyen a történet, elnök úr. A költségvetés módosítói kapcsán a 211. számú módosításhoz illesztetten a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot érintően szeretném megtenni a módosító javaslatunkat, és néhány kiegészítő gondolatot is hozzátenni először.

Nyilván önök is tudják, hogy abban a gazdasági környezetben, amelyben az elmúlt időszakot éljük, most az elmúlt éveket gondolom ez alatt, alapvetően a gazdaság recessziós mivoltáról kapunk képet, visszaigazolást. A 2012. zárt esztendő ezt támasztja alá. Ilyen értelemben a munkahelyteremtés tekintetében sem pozitív előrelépésekről lehet beszélni, hanem egyszerűen úgy fogalmazható meg ez a mondat és gondolat, hogy Magyarországon - hogy tiszta és világos legyen, azon a 93 ezer négyzetkilométeren, amely Magyarország - kevesebb ember dolgozik, mint a pénzügyi-gazdasági világválság beköszöntekor, de a kormányváltás utáni első negyedévhez képest is.

Ezt kiindulási pontként szeretném jelezni, azért, mert úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, amelyet érintően a módosító javaslat is megszületik, arról kellene szóljon, hogy olyan forrásokat és forráshelyeket hordozzon magában, ami gyakorlatilag a munkaerőpiacon pozitív irányultságú változásokat hoz.

Tudják, amikor ez a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Munkaerő-piaci Alap volt, államtitkár úr, akkor a Munkaerő-piaci Alapban több pénz volt, mint amikor nemzetivé vált, és Nemzeti Foglalkoztatási Alap lett. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nekem a "nemzeti" szó fontos, főleg a tartalom, de nem olyan feltételek mellett, hogy akkor, amikor mondjuk, munkaerő-piaciból nemzeti lesz, akkor a források csökkenjenek.

Ha lett volna, most már nem lesz, de ha lett volna módjuk rá - illetve módjuk volt, csak cselekvési hajlandóságuk nem volt -, akkor azt kellett volna megtenni, hogy több pénz legyen a Nemzeti Foglalkoztatási Alapban, mint amennyi mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapban volt a váltáskor.

Épp ennek a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak a finanszírozási tételei tekintetében, csak azért jelzem tanulságként, hogy nagyon nagy hiba azt elkövetni, amikor ezen az alapon belül például az aktív foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó források tekintetében a 10 százaléka jelenik meg a felhasznált forrásoknak, a 7 százaléka, mondjuk, képzési forrásként, és mondhatom, a többi meg olyan Start-program keretei között, ami gyakorlatilag részben adott esetben megkérdőjelezhető pénzügyi felhasználásokkal párosul.

Nem véletlenszerű, hogy itt tételesen az európai uniós előfinanszírozási kérdésekhez illesztetten jelenik meg ez a módosító javaslat, mintegy 3000 millió forintot, 3 milliárd forintot érintő nagyságrendben. És így együttesen ezzel a módosító javaslattal 6200 millió, tehát 6,2 milliárd forintos nagyságrend van előjegyezve, miközben ez gyakorlatilag a Start-munkaprogram 183 805 millió forintjából venné el ezt a 3 milliárd forintot, azaz még így is 180 milliárdot meghaladó összeg állna rendelkezésre.

Ez miért fontos? Ez azért fontos, mert az európai források elérése érdekében meggyőződésem szerint mindent érdemes megtenni, mármint hazai erőforrások párosítása kapcsán is, hiszen a valós, az elsődleges munkaerőpiacon történő munkahelyek megteremtését ilyeténképpen lehet szolgálni, fejlesztéseken, sok minden egyéb máson keresztül, vagy az aktív foglalkoztatáspolitika kapcsán történő támogatásokon keresztül.

Ahhoz, hogy Magyarországon nem egymillió új munkahely... - mint amit ígértek, amiből semmi nem valósult meg, hiszen nem többen, hanem kevesebben dolgoznak, mint mondtam, a korábbiakhoz képest. Ahhoz, hogy Magyarországon legalább az a feltétel teljesülni tudjon, ami morálisan nagyon fontos, amit mi vallunk, és meg kívánunk teremteni a választásokat követően, hogy minden családban legyen legalább egy ember, aki dolgozni tud, mert ez a családban felnövekvő gyermek számára is alapvetően fontos, hogy a morális kép formálódjon, és akképpen formálódjon, ami ennek a társadalomnak az érdeke, ahhoz megítélésünk szerint ennek a módosításnak az életre hívása, a megvalósítása egy szükségszerű feltétel.

Szeretném jelezni, hogy ugyanezen módosítási pont keretei között a foglalkoztatási és a képzési támogatások további bővítését is fontosnak tartjuk. Itt egy korábbi 27 milliárd forintos nagyságrendű előirányzatot szeretnénk 3 milliárd forinttal megemelni. Ez egy bő 10 százalékos mértékű kiegészítés, és ennek a hátterében természetesen az húzódik meg, hogy nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a valódi, a munkaerőpiachoz illesztett képzések valósuljanak meg, amelyeknek az eredménye az, hogy a piacon való elhelyezkedési esélyek növekedjenek.

Államtitkár úr, szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy ne olyan típusú képzések, amelyek mondjuk, itt a téli közfoglalkoztatás kereteihez illesztetten, százezer főt érintően fognak majd megjelenni. Mondok önnek példát rá, csak hogy egyszerű és követhető legyen majd, illetve korrigálható is legyen az eddig elkövetett sokasága. Például ha egy adott megyében - ez jelesül Borsod-Abaúj-Zemplén megye, hogy majd ha keresi, kutatja, könnyebben megtalálja - nagyjából 500 képzést elindítanak, akkor egy adott képző szerv ne 374 képzést kapjon az 500-ból. Érti? - egy adott képző szerv.

Magyarországon akkreditáció alapján, nem tudom a pontos számot, de olyan 1400 körül van az ismereteim szerint ma az akkreditált képző szervezetek száma. Ha egy megyében 500 tanfolyam indul az emberek érdekében, abból 374-et ne egy képző szerv vigyen el, mert ez nem is tudom... (Dr. Józsa István: Lenyúlás!) A képviselőtársam említi a lenyúlás kategóriáját, talán ettől durvábbakat is lehet említeni.

De mondok egy másik példát is, hogy egy adott cég, ami mondjuk, 2013 nyarán alakul - az a cég egy kft. -, az a cég, amelyik mondjuk, angol nyelvi akkreditációt kap, azt szerzi meg, utána segéd-mezőgazdászi, növénytermesztési, -tartósító tanfolyamot tart 33-at, 600 embert érintően.

(16.10)

Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy már amennyiben ez valós és meg lehet nézni, hogy valós, akkor ez nincs helyén. Tehát azt szeretném mondani, hogy amikor a képzések tekintetében történő forrás növekedéséért teszek kiegészítő módosító javaslatokat, nem azért teszem, hogy ilyen típusú képzésekre vonatkozó döntések szülessenek bárki részéről, mert ez nem Magyarország érdekét szolgálja, ez valaki másoknak az érdekét szolgálja. Tehát arra szeretném a figyelmét felhívni és nagy tisztelettel kérni, államtitkár úr, hogy vigyázó szemeik még ebben a néhány hónapban arra legyenek, hogy az emberek érdekében történő képzésekre fordítsák azokat a pénzeket, amelyek akár befizetett adóforintokon keresztül gyarapítják a költségvetést.

A harmadik ilyen típusú módosító javaslatom a nemzeti munkaügyi hivatalokat érinti. Ez a 950-es számú módosításhoz kapcsolódik, elnök úr. A javaslatom a munkaerő-piaci hálózattal kapcsolatos, amit úgy hívtak a korábbiakban, hogy munkaügyi központok hálózati rendszere. Ma a kormányhivatalok keretei között üzemel és működik, sok ilyen fenntartott, működtetett irodája van ennek a hálózatnak, egy adott megyében 10-20, melyikben mennyi, ez azt jelenti, hogy országosan 200 körüli ilyen kirendeltség üzemel. Azt javaslom, hogy a normális fogadáshoz és a normális munkafeltételek biztosításához némi felújítási pénzalap rendelkezésre álljon, mert a korábbiakban a jelzettek szerint mindösszesen 2,8 millió forint, ami rendelkezésre állt; nem milliárd, millió forint. Én százmillió forintos nagyságrendű kiegészítő módosító javaslatot tettem, hogy legalább 102,8 millió forint álljon rendelkezésre ezen a jogcímen. (Dr. Komoróczki István: Ez milyen célt szolgálna? Mert nem értettem tisztán!)

Ez azt a célt szolgálná, hogy a nemzeti munkaügyi hivatalokban, abban a nagyjából 200 kirendeltségen, ahol a munkanélküli, álláskereső emberek fogadását végzik, a tisztes felújítások megvalósuljanak, hogy normális emberi körülmények közötti fogadásokra és munkavégzésre kerüljön sor. Nem túlzó, nem milliárdokat irányoztam elő a módosító javaslatomban, hanem mindössze százmillió forintos nagyságrendet. Ugyanazon területen gyakorlatilag a Nemzetgazdasági Minisztérium szervezetátalakítási alapjából lehetne átcsoportosítani, ami egyébként egy 6,6 milliárd forintos nagyságrendű tétel. Tehát ha ott százmillió forint megmozdul, 6,5 milliárdos nagyságrendű tétel lesz, és ezzel szemben a másik ágon pedig a 2,8 millió forintból meg lesz 102,8 millió forint.

A negyedik ilyen típusú módosító javaslatot a valamikori Országos Foglalkoztatási Alapítványhoz rendeltük hozzá, a 950. ponthoz illesztetten, módosításhoz kapcsolódva. Ez most már nem OFA, hanem Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. címszó alatt fut. Gyakorlatilag egy plusz 1 milliárd forintos nagyságrendű módosítási javaslatot tettem, így lenne 1 milliárd 350 millió 600 ezer forint a költségvetésben az OFA számára. Ennek a hátterében az húzódik meg, hogy sokkal nagyobb hatásfokkal, sokkal nagyobb eredményességgel tudjanak fellépni olyan helyzetek kezelésében, amelyek specifikus megoldásokat kívánnak akár a foglalkoztatási szint növekedése, akár a munkanélküliség csökkentése érdekében. Mondok ilyen specifikus példát is, államtitkár úr, hogy könnyű legyen követni a történetet, hogy miért fontos ez.

Például amikor nem a napokban, de az elmúlt hónapokban történt események kapcsán a Dunaferr tekintetében kialakult egy adott helyzet, amikor is bejelentette a vezetés, hogy 1500 főt el fognak engedni, akkor az első reflexió a kormány részéről az volt, hogy majd - idézőjel - államosítanak, megvásárolják, és akkor semmi gond, nem lesz itt semmilyen leépítés, hanem majd az állam gondoskodik arról, hogy. És nem folytatom ezt a gondolatot. Csak azt akarom mondani, hogy mára kiderült, ennek az 1500 fős leépítésnek az első fázisa sajnálatos módon beindult. Ez a 400 fő leépítésével kapcsolatos folyamat. Az is kiderült, hogy a kormánynak nincs igazából direkt eszköze, mert előzetesen nem túl sokat foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. Valójában a Foglalkoztatásért Acélalapítvány az, amelyen keresztül segítséget lehet nyújtani a kérdés megoldásában. Illetve a munkaügyi központok más típusú szolgáltatási segítséget nyújtanak, valamint az OFA vetődött fel olyan szervezeti formaként - most már nem OFA, csak én használom a korábbi megnevezését, tehát az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. -, amely be tud kapcsolódni ebbe a történetbe.

Én azt a munkát szeretném segíteni, ami arról szól, hogy az ott munkahelyüket elvesztő emberek számára legalább áthidaló típusú, az élethelyzetét javító körülmények alakulhassanak ki. Ha ilyen célzott kísérleti rásegítő programokon keresztül lehet megcsinálni a kvázi OFA-n keresztül, akkor itt forrás is kell hogy legyen nyilván. Ezért jeleztem és jelzem, hogy itt 1 milliárd forintos nagyságrendű pénzforrást érdemes lenne átcsoportosítani ugyanazon minisztérium keretei közül a szervezetátalakítási alapból, amit már említettem, ami 6,6-6,7 milliárd forintos nagyságrendű összeg. Tehát egy egymilliárdos ilyen célzott, az emberek érdekét szolgáló átcsoportosítás meggyőződésem szerint sokkal hasznosabb vagy sokkal hatékonyabban tud hasznosulni, mint például a szervezetátalakítási alap keretei között. Tehát a lényege a történetnek, hogy a kísérleti projektek, programok okán és az emberek segítése érdekében célszerű lenne meggyőződésem szerint ezt megvalósítani.

Még egy pontot jeleznék az első megszólalási körben, visszatérve a Nemzeti Foglalkoztatási Alapra. Ez a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzési és felnőttképzési ágát érinti. Itt gyakorlatilag egy korábbiakban előirányzott 26,4 milliárd forintos nagyságrendű tétel került megfogalmazásra. Ezt egy 3 milliárd forintos nagyságrenddel javaslom kiegészíteni a 183 milliárd forintot meghaladó Start-munkaprogram terhére, ami így is még 180 milliárd forint felett marad. Miért? A miért kérdésköre kapcsán azt szeretném mondani nagyon egyszerűen, hogy azért, hogy a szakmai tudás, tapasztalat, valamint az előbb említett munkaerőpiachoz való igazodás lehetősége minél erőteljesebb tudjon lenni. Azért, hogy a három "l", a lifelong learning, tehát az élethosszig tartó tanulás tekintetében lehessen olyan munkaerő-piaci és ahhoz illeszkedő folyamatokat elindítani, ami gyakorlatilag javítja az elhelyezkedések lehetőségét. Nagyon egyszerű a történet azért, mert a munkaerőpiac előiskolája meggyőződésem szerint az oktatás. Tehát ha az oktatásból forrást vonunk ki és nem teszünk be, akkor nagy hibát követünk el.

Nagyjából ezek azok a kiegészítő gondolatok, amelyek a konkrét módosító javaslathoz illeszkedőek, és ezt mindenképpen első körben szerettem volna elmondani. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP padsoraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, hogy teljesen világos és tiszta legyen: én azt a két lábat mondtam el, ami között a pénzmozgást érdemes lenne megtenni. Az egyik az a 100 millió forint, ami azt a célt szolgálná, hogy a munkaerő-piaci hálózaton belül, mondjuk, durván az a 180-200 kirendeltségi hely, ahol az emberek fogadása, ügyintézése zajlik, bírjon valamennyi felújítási lehetőséggel, pénzügyi forrással. Ennek a másik lábát mondtam el: a Nemzetgazdasági Minisztérium keretei között a szervezetfejlesztési alap címszó alatt 6,6-6,7 milliárd forint szerepel, abból lenne érdemes ezt a 100 millió forintot elvenni. Mert ez ott olyan szintű torzulást nem okozna, ami ellehetetlenítené a szervezetfejlesztési alap működését, másik oldalról pedig olyan lehetőséget adna, ami a 2,8 millió forintos nagyságrendű fejlesztési pénzt a hálózatoknál 102,8 millió forintra emelné. Köszönöm szépen.

A második, a Dunaferr tekintetében: azért hoztam szóba konkrétan a Dunaferrt, merthogy ott viszont a valamikori Országos Foglalkoztatási Alapítvány, az OFA - ami most már egy nonprofit kft. - keretei között, ha pluszforrásokat csoportosítunk át, akkor ezen szervezet kísérleti programokat, kísérleti projekteket tud működtetni úgy, hogy adott esetben a munkahelyüket elvesztő és onnan kikerülő emberek legalább átmeneti értelemben vetten, amíg a munkaerőpiacra újra rá tudnak készülni, akár képzés tekintetében, akár bármi más vonatkozásban, jussanak hozzá olyan lehetőséghez, ami segíti őket abban, hogy újra el tudjanak helyezkedni. Az egyéb más aspektusait a Dunaferrnek most nem boncolgatnám.

Amit el akartam mondani ebben a kétpercesben, azt nem fogom tudni elmondani, az egyéb pontokhoz illesztetten, elnök úr, tisztelettel nem kezdek bele, hanem nyomok egy újabb kétpercest.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, most csak címszavakat mondok: például a 472. módosító javaslat vagy az 531-es, jelesül azért használtam pont ezt, mert nem az én megyém, nem ott van, ahol én lakom, ez Heves megyében például az általános oktatás-képzés kapcsán történő fejlesztések. A másik a felsőoktatás rendszeréhez kapcsolódó módosító javaslat kapcsán fogalmazódik meg. De azt szeretném mondani, hogy teljesen mindegy, hogy mely módosító javaslatokhoz, ajánlási pontokhoz illesztetten mondom azt az egy mondatot. Arra szeretném tisztelettel a figyelmüket felhívni, hogy amikor a költségvetés végleges elfogadására kerítenek sort, akkor minden olyan tétel tekintetében, ami a képzéshez, az oktatáshoz kapcsolódóan jelenik meg, mérlegeljenek felelősségteljesen. Mérlegeljenek azért felelősségteljesen, mert ilyen döntések tekintetében mindig a holnapról, mindig a jövőnkről döntünk. És azt szeretném kérni nagy tisztelettel, hogy legyenek fogékonyak és érzékenyek ezen módosító javaslatok tekintetében.

A másik konkrét dolog, ha már Babák Mihály itt ül közöttünk, az előbbi napirendi pont kapcsán is megküzdötte a dolgokat, akkor ugyanilyen fontosnak tartom például azt a 652. módosító javaslatot is, ami az oktatás, kultúra fejlesztése kapcsán Szarvas könyvtárfejlesztéséhez illeszkedik. De most nem Szarvast akarom én szóba hozni, hanem minden olyan települést, amely e tekintetben plusz kiegészítő forrásokat igényel.

Egy dologban szeretnék az utolsó gondolatok között egy, talán lényegesnek mondható megállapítást tenni. A 623. módosító a "Legyen jobb a gyermekeknek" nemzeti stratégia kérdéséhez kapcsolódik. Varga Zoltán képviselőtársam nyújtotta be ezt, nagyon fontosnak tartom, hogy ezen a felületen minél több támogatás, pénzügyiforrás-átmozgatás történjen, hiszen ez a szegénység elleni küzdelem a "ne legyen éhező gyermek" kategóriájának a leküzdésével párosul. Azt gondolom, önök kellő felelősséggel kell hogy viseltessenek annak érdekében, hogy ez tényleg ne úgy legyen, ahogy ma van.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném jelezni az államtitkár úrnak, hogy az előbb nem azért nem voltam a teremben, amikor ön válaszolt nekem, merthogy nem érdekel az, amit mond. Nem! Megmondom azt is, hogy miért nem voltam. Azért nem voltam a teremben, mert az a törvénykezési folyamat, amit önök hoznak a Ház falai közé, az sajnos ezt hozza magával. Ma most már eddig kétszer és majd harmadszorra is folytatólagosan bizottsági ülést kell tartanunk annak érdekében - ma, nem ezen a héten, a mai nap folyamán -, hogy azok a törvények, amelyekről szó esik, gyakorlatilag a bizottság keretein át tudjanak futni. Persze, hogy erre hogyan és miképpen lehet felkészülni és sok minden egyéb másról, erről most nem beszélnék. Csak azért jelzem, hogy sajnos ez ebből fakad, ebből a törvénykezési menetrendből fakad.

Amiről ebben az egy percben szeretnék beszélni, az az a téma még egyszer előhozva, ami a "Legyen jobb a gyerekeknek" címszavú történethez, nemzeti stratégiához kapcsolódik hozzá. Nézze, államtitkár úr, abban az országban, ahol több százezer gyermek éhezik akkor, amikor felkel vagy épp akkor, amikor lefekszik, akkor valami nagyon nincs rendjén. Azt gondolom, hogy minden olyan módosító javaslat, ami ezt a kérdéskört boncolgatja és források telepítését jeleníti meg, jelesül például a 632. módosító javaslat a 111. és a 119. ajánlási pontokon keresztül ezt hordozza magában, de nem csak ezek, ott önöknek nem lehetőségük van, kötelességük van. Meggyőződésem szerint kötelességük van. Azért van kötelességük, mert ha ez az állapot válik uralkodóvá tendenciajelleggel, mint ami ma adott, akkor ez olyan szintű frusztrációt eredményez a családok berkein belül, amit semmilyen más körülmények között nem lehet helyére tenni, semmilyen más intézkedési módok keretei között nem lehet helyére tenni.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ha önök erre nem képesek, azt nyugodtan mondhatom és ígérhetem, mi meg fogjuk csinálni 2014 választását követően. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném jelezni a tévedések elkerülése okán, hogy mely pontokhoz fogok kapcsolódni, hogy ne legyen gond és probléma e tekintetben. Visszatérek még a 211. módosító javaslathoz és a 950-eshez, és emellett a 623-asról fogok még beszélni, de azt megelőzően gondolom, elnök úrnak nincs ellenére, hogy a Babák Mihály képviselőtársam által elmondott gondolatokhoz kapcsolódva néhány kiegészítést tegyek.

Tisztelt Képviselőtársam! Akkor, amikor ebben az elmúlt három és fél esztendőben önök olyan helyzetet hívtak életre, ami - példaként három tételt említek - a közfoglalkoztatott emberek esetében azt hozta magával, hogy a 2010-es 60 200 forintos nettó pénzükkel szemben, tudja, ez azt az ominózus 47 ezer forintot, most már negyvenkilencezer-egynéhányszáz forintot jelenti, aminek a vásárlóerő-értéke az önök kétharmadának köszönhetően egyharmaddal csökkent, magyarul 42-43 ezer forintot jelent, akkor azt gondolom, hogy önnek a Parlament falai között talán nem kellene erről a kérdésről nagyon beszélni, hogy hogyan néz ki az alacsony jövedelmi kategóriába tartozó keresettel bíró emberek bére. (Babák Mihály: Még nem beszéltem, majd fogok.) Azt megtisztelőnek veszem, ha most fog majd beszélni, mert akkor meg tudjuk vitatni ezt a kérdést.

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy ha engem ki akarnak hagyni a beszélgetésből (Babák Mihály: Elnök úr, bocsánatot kérek.), azt csak a parlamenten kívül lehet megtenni. Azért kérem, hogy ne szóljon át, ön jön kétperces felszólalásra ezt követően, majd azt követően rendes felszólalásra is ön következik, tehát minden házszabályszerű következő megszólalásra önt várjuk. Köszönöm, ha ezt figyelembe veszi. (Babák Mihály: Mea culpa, maxima culpa.) Folytassa, képviselő úr, beszámolom az időt.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő számomra, hogy ön is részt vesz ebben a diskurzusban, Babák képviselőtársam meg majd utána elmondja, amit gondol erről a történetről.

A második elemét mondanám a történetnek. A minimálbér - csak hogy haladjunk előre az emelkedő jövedelmi szintek tekintetében -, tudja, az a minimálbér, aminek a kapcsán Orbán Viktor plakátjait láttuk kifüggesztve, és szórólapjait is megtapasztalhattuk, amely a minimálbér növekedéséről számolt be. Azt is tudja képviselőtársam, vagy ha nem tudja, akkor most elmondom, ha tudja, akkor mondja el Orbán Viktornak is, hogy a minimálbér bruttója bizony jelentősen emelkedett. A bruttója. Tudja? Ami után járuléktöbbletet fizetnek a munkáltatók, vagy aminek az eredménye kapcsán az adókedvezmények kivezetésén keresztül csökkent a munkavállalók, a minimálbért kereső emberek jövedelme.

Azt is tudja tehát, hogy 2010-ben a minimálbér nettó összege 60 200 forint volt. Azt is tudja, hogy most a 2014-re szóló minimálbér összege nettóban hatvanhatezer-négyszázvalahány forintot tesz ki, de azt is tudja, ugye, hogy ennek a vásárlóerő-értéke - mert ha akarjuk, ha nem, infláció volt az elmúlt három és fél esztendőben is, nagyjából egy olyan 17 százalékos mértékű - egy olyan 55 ezer forintot ér 2010-re visszaszámolva. Magyarra fordítva a szót, önök a nem legkisebb, mert az a közfoglalkoztatotti, hanem a második legkisebbnek mondható jövedelmi szinten, ami a minimálbér kategóriája, gyakorlatilag közel 10 százalékot vásárlóerő-értékben elvettek az emberektől folyamatosan napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Gyakorlatilag egyetlenegy esztendőben sem produkálták azt, hogy a 2010-es minimálbér vásárlóerő-értékét meghaladó összegű pénzt adtak volna ezeknek az embereknek a kezébe.

No, nézzük a harmadik kategóriát, a köztisztviselői, közalkalmazotti kört érintő köztisztviselői illetményalap kérdéskörét. Ez az illetményalap most már néhány hónap elteltével négy esztendeje az önök kormányzásának időszakában egyetlenegyszer sem változott, 38 650 forintot tesz ki. Ebből is el lehet kezdeni visszaszámolni, hogy a durván 17 százalékos infláció okán mit veszített az a 38 650 forint az értékéből. Nagyjából veszített olyan 6,5-7 ezer forintot. Magyarul, ma 32 ezer forintnak átszámítható illetményalappal megáldottan élik az emberek ezen szféra keretei között az életüket.

Talán ennyit, de csak nagyon dióhéjban a jövedelmek, a bérkategóriák viszonyrendszerében. (Babák Mihály mosolyog.) Örülök, hogy tetszik, képviselőtársam. (Babák Mihály: Majd meglátja.) Én nem örülnék ennyire az ön helyében. Azért nem örülnék ennyire az ön helyében, merthogy ez az embereknek nem a javát szolgálta, hanem a kárára volt. Azoknak az embereknek, akik a munka világában ott vannak olyan 3,9-4 millióan az önök kimutatásai szerint - akikből persze több százezren külföldön dolgozóak, meg több százezren a közfoglalkoztatás keretei között érintettek, tehát valójában az a 3,6 millió, aki Magyarországon foglalkoztatottként tartható nyilván -, a 85 százaléka vesztese ennek a történetnek, nem nyertese.

(17.10)

Tudja, a két szó között, képviselőtársam, mi a különbség, a vesztese meg a nyertese között? Az, hogy a vesztese nem haszonélvezője, az nem többletjövedelemmel ment haza, hanem kevesebbet érő pénzzel ment haza, és ment el a boltba vásárolni, és tartotta el a családját. Szóval, ennyit a jövedelmi pozíciók tekintetében az elmúlt 3,5-4 esztendő történéséről.

Ezért nem tudok mást mondani, csak azt a szavait érintően, hogy ez a költségvetés valójában az átverés költségvetése ilyen értelemben, ráadásul a szociális érzékenységbeli tartalma is, mint az előbbiekben néhány módosító javaslaton keresztül érzékeltettem, nem túl nagy bőséggel van megáldva. És ha nem csak a szociális érzékenységéről akarok beszélni, akkor azt is meg merem kockáztatni, hogy ez a költségvetés olyan elemek sokaságát hordozza magában, ami csakis öncélúsággal párosul.

És akkor itt ezt a részét befejezem, hogy elnök úrnak ne kelljen rám szólnia, hogy kitérek a témakörből, a stadionépítők költségvetése az a kategória...

ELNÖK: Jelenleg az a helyzet, képviselő úr, hogy mivel ebben a módosításban egyben van minden módosító, az összefüggései olyan tágak, hogy nagyon nehéz szorosabbra venni.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát akkor nyugodt lelkülettel folytatom a gondolatot, köszönöm az elnöki segítséget.

Azt szeretném tehát mondani, hogy úgymond a stadionépítők költségvetése kapcsán, ahol 100 milliárdos nagyságrend a stadionépítésekre fordítódik, miközben néhány milliárd forintnyi pénzügyi felhasználás keretei között mértékadó befolyást lehetne gyakorolni annak érdekében, hogy Magyarországon ne legyen éhező gyermek, talán ebbe az irányba érdemesebb lenne elmozdulni.

A másik része a dolognak, ami, mondjuk a másik végpontja, amiről beszélt Józsa képviselőtársam, az az idős korosztály léte, az a léte, amelynek tekintetében önök híresztelhetik azt, hogy mindent megadva, mindent biztosítva, a nyugdíjasok tekintetében a törvényi kötelezettségnek eleget téve, a plusz kiegészítő forrásokat odaadva jobb helyzetet teremtettek. Nem! Nem, képviselőtársam, volt olyan esztendő, amikor azt is, ami a törvény által előírt kötelem, azt sem teljesítették, és hozzáteszem, az önök teljesítési hajlandósága és szándéka mindig olyaténképpen valósult meg, hogy soha nem a nyugdíjas fogyasztói kosár figyelembevétele mellett tették meg mindazt, amit.

Tudja, a nyugdíjasok fogyasztása tekintetében alapvetően három tételt mindenképpen érdemes figyelembe venni. Az egyik az, ami gyakorlatilag a mindennapi élet költségeihez kapcsolódva van jelen, mondhatjuk úgy, hogy rezsiköltség. De erre is ki tudunk térni, hogy az a fajta rezsicsökkentés, amit önök csinálnak, nem igazán ennek a rétegnek a javát szolgálja, mert épp most, az előző napokban például a PB-gázpalackok használatát érintően történő javaslatainkkal kapcsolatosan nem volt pozitív visszaigazolása a Fidesz többségének a Ház falai között, ami pedig, tudhatjuk, hogy legkiváltképp nem a magas jövedelmi pozícióban lévő emberek energiafogyasztási szokásai közé tartozik. Önök tehát, megint azt mondhatom egy mondattal ehhez illesztetten, hogy csak a tekintetben próbálnak meg költségeket csökkenteni, ahol egyébként a szolgáltatások igénybevétele vonatkozásában a bőséges igénybevétel jelenik meg. Magyarul, a jobb jövedelmi pozícióban lévő emberek tekintetében önök tényleg csökkentenek rezsit, de ott csökkentenek, ahol kevésbé van erre szükség, és ott, ahol meg két kezet kellene nyújtani segítségként, ott mértékadó módon kevesebbet nyújtanak.

Fónagy államtitkár úr beszélt itt a Parlament falai között a 220 milliárd forintos rezsicsökkentési tételről. Szeretném jelezni önnek, önöknek, hogy ha a jövedelmi pozíciók tekintetében a felső 20 százalék jövedelmi pozícióját vesszük alapul, és a rezsicsökkentésből fakadóan az arányokat, akkor ők az 50 százalékát viszik el a rezsicsökkentésből fakadó megtakarításoknak, az 50 százalékát, és tudja, a kereseti pozíciók tekintetében pedig az alsó 20 százaléknál a jövedelmi pozíciókhoz illesztetten, a rezsiköltségek megtakarítása tekintetében a 10 százalékát viszik el az emberek. Magyarul: a tetején a felső jövedelmi sávban a 20 százalék - ha igaz a 220 milliárd, én úgy tudom, kevesebb, de ha igaz a 220 milliárd -, akkor 110 milliárdot elvisz, az alsó kereseti, jövedelmi pozícióban lévő 20 százalék meg elvisz 20-22 milliárd forintot. No, ez az a társadalmi igazságosság, amire önök úgy gondolnak, hogy ezt kell megvalósítani? Én azt gondolom, pont ennek az ellentettjét kell megvalósítani.

Ha már rezsicsökkentés, akkor olyan típusú változásokat kell eszközölni, ami azt hozza, hogy pontosan a kisebb fogyasztási kategóriába tartozók, akik többségében a kisebb jövedelmi pozícióban élik az életüket, ők kapjanak meg nagyobb mértékű támogatást, mert én úgy tudom, ez a szolidaritás. Lehet, hogy van egy másik fajta szolidaritás is, ami ennek az ellentettje, ez az orbáni szolidaritás vagy épp a babáki szolidaritás, nem tudom, de azt gondolom, ha eddig így gondolták, akkor érdemes felülgondolni még talán az elkövetkezendő néhány hónapra vonatkozóan, mert hisz azt tartom helyesnek és jónak, amit az előbb mondtam, és szerintem, képviselőtársam, ha belegondol, akkor ön sem tudja ezt elutasítani, hogy ott kell segítő kezet nyújtani, ahol erre a legnagyobb szükség van.

Nem akarom túlbeszélni a történetet, a befejező gondolatok közepette csak arra akarok még egyszer kitérni, hogy ha egy cseppnyi szolidaritás, jóérzés - ki-ki hogy fogalmazza a dolgokat - van a kormánypárti képviselőtársaimban, akkor minden egyes olyan módosító javaslatot, amelyik olyan típusú pénzügyi átcsoportosítást hordoz magában, ami a kisebb jövedelmi, munkavállalási hajlandósággal, szándékkal bíró emberek tekintetében segítséget nyújt, azt megteszi. Ha egy cseppnyi jóérzés, jövőbe látás van önökben, akkor minden olyan módosító javaslatot, ami a képzettség megszerzését érinti, a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét tágítja, és valójában mindenkinek megadja a lehetőségét, nem úgy, mint ahogy ez az orbáni logikában megfogalmazódott akkor, amikor az ötven-egynéhányezer fős államilag finanszírozott helyet tíz-egynéhányezerre kívánta csökkenteni, mert ennek az lett volna, tudjuk mindnyájan, a következménye, hogy főleg azokban a családokban, ahol kisebb jövedelmi pozícióval bírnak az emberek, az ott nevelt gyermekek nem juthattak volna hozzá a tudás megszerzésének lehetőségéhez, mert a szülők nem tudták volna finanszírozni az utazási költséget, a szállásköltséget és sok minden egyéb mást. Egy szó mint száz, itt nem lehet mást mondani, csak azt lehet mondani, hogy megint, újólag, sokadszorra bebizonyosodik az, hogy önök pont azokat a rétegeket sújtják az intézkedéseikkel, ahol egyébként mindenre megvan a hajlandóság, hogy ők a saját családjuk fenntartása érdekében, a gyermekeik nevelése érdekében megtegyenek mindent, de nem tudnak megtenni mindent.

Tudja, visszatérve, a közfoglalkoztatás tekintetében annyit szeretnék mondani, azzal, hogy a közfoglalkoztatotti körbe, államtitkár úr, így télen 200 ezer embert bevonnak - 100 ezret a munka, 100 ezret képzés tekintetében, mondtam a példát, emlékszik rá, hogy milyen képzések, hogyan, miképpen történő megvalósítási keretei között -, azzal nem nyitnak utat ezeknek az embereknek arra, hogy a munka világában majd a közfoglalkoztatás létét követően megtalálják a helyüket. Tudja, miért nem? Azért, mert a gazdaságban 3,5 év óta nem növekszik a munkahelyek száma, önök meg azt ígérték, hogy egymillió új adófizető munkahelyet fognak megteremteni. Lapozza fel a programjukat, nézze meg, hogy a 27. oldalon mi szerepel e tekintetben, nézze meg, hogy a 29. oldalon mi szerepel, és rá fog döbbenni, hogy az szerepel benne, hogy egymillió új adófizető munkahelyet teremtenek.

Tudja, az adófizető munkahelyek alapvetően a gazdaságban születnek, ahhoz viszont hiteles és kiszámítható kormányzást kell folytatni, vagy kellett volna folytatni, nem olyat, hogy egyik nap ezt mondom, másik nap annak az ellentettjét, nem olyat, hogy Magyarország határain kívül így beszélek, a határain belül meg úgy beszélek, nem. Olyat kellett volna folytatni, aminek az eredményeképpen a tőke, akár legyen az külföldi tőke, idejött volna, vagy legyen az magyar tőke, az meg nem elment volna innen, merthogy sajnos az a jellemző, hogy még a magyar tőke egy jelentős hányada is elhagyta ezt az országot, ahelyett, hogy itt fektetett volna be, itt teremtett volna új munkalehetőségeket.

Egy szó mint száz, megint csak azt kell hogy mondjam, önöknek a hiteles és a kiszámítható kormányzás hiányában, ami a hátuk mögött van, sikerült azt a helyzetet életre hívniuk, aminek az az eredménye, hogy az emberek messze döntő többsége kisebb keresettel, kevesebb vásárlóerő-értékű pénzzel a zsebében éli a mindennapjait, és jutnak olyan helyzetbe, amelyen soron kívül, meggyőződésem szerint változtatni kell. Önök már erre nem lesznek képesek, mi meg fogjuk tenni ezt önök helyett.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Dr. Józsa István tapsol.)

(17.20)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, jobban örültem volna, ha államtitkár úr, mondjuk, Orbán Viktor hitelességét azzal próbálta volna megmagyarázni, hogy a minimálbér tekintetében mi történt az országban, mert oly sokszor használták ezt, és akkor az emberek érdekében történő gondolkodást lehetett volna elősegíteni. No de hagyjuk!

Nézzük azt, amiről beszél ön, államtitkár úr: azt mondja, hogy a bölcsődék ingyenessége. Nézze, én azt gondolom, hogy mondjuk, az a jövedékiadó-kiesés, tudja, a trafikok történetét ismeri, ami zajlott ebben az országban, ön ennek szakembere is, az a jövedékiadó-kiesés minden bizonnyal nagyon-nagyon sokszorosa annak, ami egyébként ilyen értelemben, a bölcsődék tekintetében az ingyenesség fedezetét biztosította volna.

De mondok önnek mást a bölcsődékkel kapcsolatosan. Emlékszik arra, hogy mondjuk, a bölcsődékben a nem egy-két ezer forintos, hanem több tízezer forintos bölcsődei díjak bevezetését kik tették meg? Tehát a kisgyermekes anyáknak kik kedveztek, a kisgyermekes családoknak kik kedveztek e tekintetben? Ha nem emlékszik rá, akkor el tudom mondani önnek, hogy kik. Önök voltak azok. (Dr. Komoróczki István: Nem, köszönöm szépen.) Jó, rendben, akkor nem részletezem, mert emlékszik rá, és tudja.

Ön fontosnak tartja a hiány kérdéskörét, én is fontosnak tartom. De ugyanígy fontosnak tartom, mondjuk, az államadósság kérdéskörét is, amely tekintetében 3000 milliárd forint elkobzását követően, aminek a nagy részét, nem tudom a pontos számát, de nagyjából a 2000 milliárd forintot megközelítő összegét elégették, ugye, tehát az államadósság csökkentésére fordították, először egy 1400 milliárdos, utána talán egy 300, utána egy 200 milliárdos nagyságrendet, megközelítőleg 2000 milliárd forintot, amellett az államadósság mértéke nőtt a 2010-es kormányváltáshoz képest.

Milyen felelősségről beszélünk, államtitkár úr?! Hogyan, miről beszélünk?

A reálbérek tekintetében már nem is akarok semmit hozzátenni, elég az, ha azt mondom önnek, hogy a 85 százaléka a jövedelemmel bíró embereknek kárvallottja volt a reálpozíció tekintetében az önök kormányzásának. Ön beszélhet arányosságról, én meg arról beszélek, hogy ezek az emberek sajnos vesztesei annak, amit önök csináltak.

Köszönöm szépen, elnök úr. De ha elnök úr nem figyel, akkor én beszélek tovább... (Jelzésre:) Nem, figyel. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Józsa István nevet és tapsol.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, hogy ezt a kétpercest megtéve újra elhagyom az üléstermet, mert újra bizottsági ülést kell tartanom. Tehát, államtitkár úr, azt szeretném kérni, hogy ha válaszolni akar, akkor a következő kétpercesében tegye meg, hogy még azt meg tudjam ismerni.

A dolog lényege a következő... (Babák Mihály: Hetet-havat összehordott...) Babák képviselőtársam biztos már nyomott gombot is, csak nem bír magával, és előre el akarja mondani a dolgokat, de semmi baj. No tehát, akkor, amikor a reálkeresetekről beszélünk, akkor egyetlenegy dolgot szerintem mindig érdemes szem előtt tartani. Nem az arányosságot, államtitkár úr, nem, hanem azt, hogy a korábbi jövedelmi pozícióban levő emberek vesztenek vagy nyernek a történeten. A 85 százaléka ezeknek az embereknek, akik munkaviszonyból származó bérjövedelemmel bírnak, vesztettek. Ők vesztesei ennek a történetnek, nem nyertesei.

Ráadásul, az önök három és fél éves történése kapcsán európai csúcsos áfa, általános forgalmi adó bevezetésére került sor, tudja, ez 27 százalékos. Ez megint csak - szokták mondani, hogy ez a szegények adója -, ez megint csak ott sújt legkiváltképp, ahol a jövedelmi pozíciók nem a legerősebbek. Ezen önök három és fél év leforgása alatt többszöri kérés, parlamenti ellenzéki oldalról szóló számtalan megnyilatkozás ellenére nem kívántak változtatni.

A szolidaritás, Babák képviselőtársam, az, ha azon rétegek felé, célcsoportok felé kedvezünk vagy nyújtunk segítséget, amelyek tagjai hátrányosabb helyzetben vannak, akik önmagukért is megpróbálnak mindent megtenni, de önerőből nem tudják ezt a helyzetet megoldani. Önök nem ezt csinálták!

Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsolva: Így van!)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszernek a felszámolását, megváltoztatását három és fél év óta mondja a Szocialista Párt a Parlament falai között. Nem tartjuk jónak, nem tartjuk helyénvalónak, egyszerűen azért nem tartjuk jónak és helyénvalónak, mert a társadalom döntő többsége kárvallottja és nem haszonélvezője ennek a történetnek.

Tudják, amikor ezt a rendszert, a többkulcsos adórendszert működésbe hozták akképpen, mint ahogy, és ezzel párhuzamosan az adójóváírás kivezetését pedig megtették, elvették az emberektől, a minimálbéres embertől azt a 12 ezer forintos nettó jövedelmet, akkor olyan helyzetet idéztek elő, amely helyzetek együttesen, az egykulcsos 16 százalék fenntartása és az adójóváírás kivezetése gyakorlatilag a vesztesek sokaságának az életre hívásával párosultak.

Önök nem ezt ígérték. Önök hiteles, kiszámítható politikát ígértek, amelynek eredményeképpen egymillió új munkahelyet hívnak majd életre. Ezt is nem másutt, mint a gazdaságban, ott, ahol adóforintokat termelnek, ezt pedig úgy kívánják megteremteni, hogy még a legkisebb jövedelmeket is megadóztatják ma Magyarországon.

Ha nem akarjuk túlragozni ezt a történetet, akkor csak annyit lehet és kell mondani ehhez illesztetten, hogy mindaz, amit az elmúlt három és fél, most már közel négy esztendőben műveltek e tekintetben, az még az arányosság tekintetében sem fogalmazható meg józan politikának. Az egy olyan politikának fogalmazható meg, amely a társadalom többségének az ellenére van, amely az embereknek nem ad, hanem az emberektől elvesz, és az emberek kisebb hányadának nyújt olyan pluszsegítséget, amely már ott nem is szükségszerű segítség, hiszen egyébként is olyan mértékűek a jövedelmek, ami a tisztes megélhetést meg tudja alapozni.

Ott viszont, ahol segítséget kellene nyújtani, ott önök elfordultak, ott önök eltolták a segítség irányába forduló kezeket. Ez az önök politikája, ezzel majd önöknek kell elszámolni. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyre-másra jönnek a hírek: a gazdaság teljesítőképességét megszégyenítően nő a foglalkoztatás, csökken a munkanélküliség - legalábbis a hírekben. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tudják, a valóság meg a kormány propagandája nagyon-nagyon messze van egymástól; olyan messze, fényévnyi távolságra, hogy össze sem hasonlítható. Bármely területre tekintünk rá, mindegy, ha a kultúrát nézzük, de hogyha egész másutt, mondjuk, a fitneszinstruktorokat nézzük vagy a csontozómunkások körét, vagy a hatósági feladatokat ellátó embereket, vagy a MÁV-ra tekintünk rá, mindenütt azt látjuk, hogy közfoglalkoztatott közfoglalkoztatott hátán.

Tudják, az a baj, hogy mára már egy olyan helyzet alakult ki ebben az országban, hogy mindenkiből közfoglalkoztatott lesz, még abból is, aki köztisztviselőként éli meg az életét. Majd azok a tanárok, akik a közfoglalkoztatottakat kell hogy tanítsák, mondjuk, ebben az ominózus téli közfoglalkoztatási program keretei között is, ami megszégyenült az elmúlt hetekben, no nem véletlenszerűen, már majd azok is közfoglalkoztatottak lesznek. És mindez hogyan történik? Mindez úgy történik, hogy ezek az emberek azért a 47 ezer forintért, tudják, a kecskével meg a gombával felütve élik a mindennapjaikat, önök szerint így rendben is van a dolog, hozzáteszem, most már negyvenkilencezer-egynéhányszáz forintból, ezek az emberek, mondjuk, a munka törvénykönyve hatályos keretei között még a pótszabadságra sem jogosultak, ezekkel az emberekkel lesz versenyképes Magyarország. Hát persze csak akkor, hogyha nem 50 ezren, hanem 100 ezren, ha nem 100 ezren, akkor 200 ezren, ha majd nem 200 ezren, hanem 400 ezren fognak közfoglalkoztatás keretei között dolgozni.

Megszégyenítik az embereket, az emberek azon sokaságát, akik sokkal többre képesek ettől, akiknek más felületeken kellene munkalehetőséget biztosítani, de önök erre képtelenek voltak négy éven keresztül. A MÁV esetét, hogyha konkrétan nézzük, az elmúlt hónapokban 850 főnek biztosítottak közfoglalkoztatási lehetőséget. Na de milyet? A peronokon szórhatják a sót, de már a vasúti sínek közé nem mehetnek, nem mehetnek, mert nincs jogosítványuk erre a feladatellátásra, miközben, mondjuk, a váltók tisztítására meg szükség lenne. Hozzá kell tenni azt is, hogy a MÁV keretei közötti foglalkoztatás meddig tart. Tudják meddig tart? Megmondom önöknek: április végéig. De nemcsak a MÁV keretei között, hanem a kormány elé kerülő előterjesztések is arról szólnak, hogy 200 ezer fő április végéig, és azt követően majd annak a fele, csak 100 ezer fő, amikor jön a tavasz, amikor már lehetne közfeladatokat, közfoglalkoztatotti feladatokat végezni.

Egy szó mint száz, azt szeretném kérdezni, államtitkár úr: miért, miért csak közfoglalkoztatott? Miért nem a versenyszférában való növekedés? Miért szégyenítik meg az embereket? Miért hívnak életre olyan helyzeteket, amelyek méltatlanok ahhoz, amit ezek az emberek érdemelnének?

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. 200 ezer fő, ebből 100 ezer képzésben olyan program alapján, amely diszlexiás gyermekeknek a tananyagára alapozódik. Szakmaiatlan mindaz, amit önök csinálnak, de szakmaiatlan az is, amit ön mond, államtitkár úr, a foglalkoztatás tekintetében, amikor 235 ezerről beszél. Ön a tavaszt a téllel hasonlítja össze. Legalább önnek tudnia kellene, legalább önnek, ha már más nem tudja ebben a kormányban, hogy ez a szakmaiatlanság legnagyobb foka.

De tudja, mi a lényeg? Az, hogy a munkanélküliek 55 százaléka egyetlenegy fillért nem kap az önök támogatási rendszeréből, 11 százaléka kap álláskeresési támogatást. Az a lényeg, hogy amikor az emberek a bérükhöz hozzájutnak, a kétharmados kormányzásuk az egyharmadát elvette a közfoglalkoztatotti bérnek. (Németh Szilárd István: Ne beszélj!) A minimálbér reálértéke 5-6 ezer forinttal kevesebbet ér. Az a lényeg, hogy a köztisztviselői illetményalap négy éve változatlan, 38 500 forint. Egy fillért nem változtattak rajta. (Cseresnyés Péter: És ti mennyit vettetek el?) Kevesebben dolgoznak ebben az országban, és kevesebbet keresnek.

ELNÖK: Cseresnyés képviselő úrnak sem adtam szót!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Államtitkár úr, ezt a választ nem lehet elfogadni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Értettem, elnök úr, amiről kétszer is szólt a pulpitusról, az elnöki székből. Mindezek ellenére azt a mondatot rögzíteni szeretném az örökkévalóságnak, ahogy ön fogalmazott, hogy nem nevetséges, nem, ez cinizmus, amit önök csinálnak itt, a Parlament falai között. Tehát ilyeténképpen törvényalkotást véghezvinni, mint ahogy zajlik ennek a törvénynek is, a kollektív befektetési formák kereteiről szóló törvénytervezetnek is a tárgyalása, ez elfogadhatatlan. Szóval az, hogy 10 perccel ezelőtt forró nyomtatásban veszik kézhez a képviselők azt a 71 oldalt, amiről tárgyalást kell folytatniuk, meggyőződésem szerint minősíti a mai parlamenti működés mechanizmusát. (Németh Szilárd István: Időt kell kérni, frakcióvezető-helyettes úr, időt.) Képviselőtársam...

ELNÖK: Megadom a szót. Kérem szépen, hogy amennyiben az én kikerülésemmel is kívánnak, lehet, hogy alkotó vitát folytatni, azt ne tegyék meg. Szót kell kérni itt a teremben a levezető elnöktől. Tudom, hogy nem ön kezdte ennek az áthidalását. Kérem azt, hogy folytassa a felszólalását.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő számomra, hogy helyettem mondja el azt, amit nekem is illik elmondani képviselőtársamnak, ha már közbeszól; hogy van lehetősége gombot nyomni, és akkor van módja és lehetősége a véleményét is elmondani. De talán a vélemény elmondását megelőzően érdemes lett volna olyan törvényjavaslatot, illetve olyan formátumot benyújtani a Parlament falai közé, ami tisztességes keretek között a parlamenti képviselő alapvető jogai gyakorlásához a feltételeket biztosítja. Ugye, a képviselő alapvető jogaiba az is beletartozik, hogy megfelelő módon fel tudjon készülni arra, amiről a Parlament falai között tárgyalnia kell, és a törvényalkotási folyamatban megfelelő és megalapozott véleményt kell alkotnia.

Egy szó mint száz, azt szeretném mondani, hogy ez nem nevetséges, ez siralmas, ez cinikus, ahogyan önök törvényt alkotnak. De erre már sokáig nem lesz módjuk.

Köszönöm, elnök úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tavaly év vége környékén 158 embert engedtek el, most több száz ember kapta meg a felmondását. Dunaferr-ügyben önök már mondtak sok mindent. Emlékezzen vissza 2013 nyarára, augusztusára, amikor Varga Mihály miniszter azt mondta, hogy megvesszük a Dunaferrt, a Dunaferr a magyar államé lesz, és itt nem lesz elbocsátás. Emlékezzen vissza november 7-ére, amikor Czomba államtitkár úr, az ön államtitkártársa arról beszélt, hogy hát lemondtunk erről a tervünkről, most már ezt nem gondoljuk annyira komolyan. Vagy emlékezzen vissza ez év január 16-ára, amikor a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke azt mondta, hogy újra itt lebeg a dolog, és nem adtuk fel azt, hogy megvegyük a Dunaferrt.

Na, ezzel csak azt akartam mondani, hogy összevissza beszélnek egy jó esztendeje, de már azt megelőzően is ebben a kérdéskörben. A Dunaferr dolgozói nem önöknek hisznek, nem! A menedzsmentnek is jobban hisznek, mint önöknek, hiszen a saját béren kívüli juttatásuk egy jelentős hányadáról mondtak le csak azért, hogy a kohó felújítása megtörténhessen, és az ő foglalkoztatási biztonságuk adott legyen. Önök meg semmit nem csináltak, ugyanúgy, mint ahogy nem csináltak egyébként az elmúlt négy esztendőben az egymillió új, gazdaságban megteremthető munkahelyek tekintetében. Olvassa el a programjukat, tudja, azt a nemzeti programot - a 17-18. oldalt javaslom önnek -, amelyben az állt, hogy egymillió új munkahely, igaz, tíz év alatt, de és a kisvállalkozásokon keresztül. Ön is tudja, hogy mi lett ebből, semmi nem lett. Na, ugyanezt csinálták a Dunaferr ügyében!

Azt akarom mondani és kérdezni öntől, államtitkár úr, hogy miért nem cselekedtek, miért nem foganatosítottak konkrét lépéseket a dolgozó emberek érdekében. Másodjára, ha már a miniszterelnök Paks ügyében folytatott a parlament háta mögött tárgyalásokat Oroszországban, akkor talán ezt a Dunaferr-ügyet miért nem lehetett ott, a mutyi keretei között elrendezni?

Csak annyit kérek öntől, nem kell összevissza hadoválni, csak a kérdésekre válaszoljon, ne többre! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)