Készült: 2024.09.22.23:17:26 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

146. ülésnap (2011.12.02.), 144. felszólalás
Felszólaló Dr. Mátrai Márta Mária (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:53


Felszólalások:  Előző  144  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 2011. április 25-én Magyarország Alaptörvényét, amely 2012. január 1-jén lép hatályba, az Országgyűlés elfogadta. Az alaptörvény Az állam című fejezet 2. cikkének (1) bekezdésében rögzíti, hogy az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják. Ugyancsak az alaptörvény a Szabadság és felelősség című fejezet XXIII. cikk (1) bekezdésében mondja ki, hogy "Minden magyar nagykorú állampolgárnak joga van ahhoz, hogy országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen."

Ezen alaptörvényi felhatalmazás alapján nyújtotta be Lázár János frakcióvezető úr a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében a T/5006. számú képviselői önálló indítványát az országgyűlési képviselők választásáról.

Ha visszatekintünk arra a történelem során, hogy a magyar választási rendszer hogyan alakult ki, akkor a következőket látjuk. Az 1848-ban szentesített törvények két cikkelye is foglalkozott az országgyűlési képviselők választásával, majd a kiegyezés után az Országgyűlés és az egymást váltó kormányok szerteágazó, törvényalkotó munkája során kezdték meg, és az 1874. évi választójogi törvény alapján zajlottak az országgyűlési képviselő-választások. A második világháború után az 1945. évi VIII. törvény demokratikus, kötött listás, arányos képviseleti rendszert vezetett be. 1947 után a többpártrendszer megszűnésével, az egypárti diktatúra kialakulásával a választójog már formálissá vált.

Valódi demokratikus választójog megteremtéséről csak 1989 után beszélhetünk. Két választójogi törvényt kell itt megemlítenünk: az 1989. évi XXXIV. törvényt, amely az országgyűlési képviselők választásáról szól, az 1990. évi LXIV. törvényt, amely a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választását rendezi.

A német modellen alapuló vegyes magyar választási rendszer, amelyet az 1989. évi XXXIV. törvény szabályoz, kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazatot visszaszámláló rendszer, amely az egyéni és a pártlistás rendszert kombinálja. Elmondhatjuk, hogy mindkét választójogi törvény az alkotmányos rendelkezéseknek megfelelően deklarálja a választási rendszer alapelveit, a választójog általánosságát és egyenlőségét, valamint a szavazás közvetlenségét és titkosságát. Sajnálatos azonban, hogy noha a rendszerváltás óta többször felmerült, a határon túli nemzettársaink nem rendelkeznek a magyarországi országgyűlési választások során szavazati joggal, és nem megoldott a Magyarországon élő nemzetiségek országgyűlési képviselete sem. Az sem vitatható, hogy számtalanszor felmerült az az igény az eltelt húsz év alatt, hogy a képviselők létszámát csökkenteni kell, de az ennek megvalósításához szükséges parlamenti többséget a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek a választók akaratából csak a 2010-es választásokon sikerült megteremteni.

Az Országgyűlés 2010. május 20-ai ülésén fogadta el az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló törvényjavaslat módosítását, amely meghatározta, hogy az országgyűlési képviselők létszáma legfeljebb 200 fő lehet. A törvényjavaslat 3. §-a kimondja, hogy a választójogi reform eredményeként a képviselők létszáma összesen 199, amelyből 106 egyéni választókerületben, 93 országos listán osztható ki.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon tárgyalásra kerülő T/5006. számú törvényjavaslat az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása óta többször felmerült jogos igényeket egységes szerkezetben, a hatályba lépő alaptörvénnyel összhangban kívánja rendezni. A törvényjavaslat 2. §-a a választójoggal kapcsolatban kimondja, hogy a választójogot minden magyar állampolgár szabad akaratából, külső befolyástól mentesen gyakorolhatja. Itt kell visszahivatkoznunk az alaptörvényre, amelynek rendelkezése szerint a törvényjavaslat biztosítja a Magyarország területén túl élő magyar állampolgárok választójogát az országgyűlési választások során a magyarországi országos listára történő szavazásra.

A 4. § az egyéni választókerületekre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az Alkotmánybíróság a 22/2005. (VI. 17.) határozatában a következőt állapította meg: "Megállapítja, hogy az Alkotmány 71. § (1) bekezdésében foglalt egyenlő választójog alapelvéből következő alkotmányos követelmény, hogy az egyéni választókerületekben választásra jogosultak száma a lehető legkisebb mértékben térjen el egymástól.", majd folytatja a (2) bekezdésben, és azt rögzíti, hogy "Az Országgyűlés jogalkotói feladatának elmulasztásával alkotmányellenes helyzetet idézett elő azáltal, hogy nem teremtette meg maradéktalanul az Alkotmány 71. § (1) bekezdésében foglalt egyenlő választójog alapelvéből következő követelmények érvényesülését biztosító jogszabályi feltételeket."

(13.20)

Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2007. június 30-áig tegyen eleget. Nem tévedés: 2007. június 30-áig. Ezek után, tisztelt Országgyűlés, felvetődik az emberben az a kérdés, hogy a szocialista képviselőtársaink miért fogalmaznak meg ilyen éles kritikát a választójogi törvénnyel kapcsolatban akkor, amikor ez a határidő immár több mint hat éve eltelt. Ugyanis 2005 óta tudják, hogy 2007. június 30-áig az alkotmányellenes helyzetet meg kell szüntetni, de ennek érdekében nem tettek semmit.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a benyújtott törvényjavaslattal meg kívánja szüntetni ezt a mulasztásos alkotmánysértést. Az országgyűlési egyéni választókerületek kialakításánál maradéktalanul figyelembe vettük az Alkotmánybíróság határozatát, valamint az Európa Tanács Velencei Bizottságának 190/2002. számú véleményét, amelyben a közös európai választójogi örökség egyik meghatározó elemének minősíti a választójogi egyenlőséget. Az egyenlőség magában foglalja a mandátumok választókerületek közötti egyenletes elosztásának követelményét, figyelemmel a népesség, a nemzeti kisebbségek számarányára, a regisztrált választópolgárok számára, a választójoggal várhatóan élők arányára, továbbá a földrajzi, közigazgatási határvonalakra. Itt kívánok hivatkozni a 193/2010. számú, XII. 8-án kelt alkotmánybírósági határozatra, amelynek harmadik pontjában rögzítve van a következő: "Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Országgyűlés az országgyűlési egyéni és területi választókerületek megállapításáról szóló 2/1990. (I. 11.) MT-rendelet alkotmányellenes, ezért azt 2011. december 30-ával megsemmisíti."

A benyújtott törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak eleget téve a választókerületek úgy alakította ki, hogy azok ne lépjék át a megyehatárokat, a főváros határát, összefüggő területet alkossanak, és a választásra jogosultak száma megközelítőleg azonos legyen. A javaslat 5., 6. §-ai az egyéni választókerületi jelöltté válás feltételeit szabályozzák.

Két garanciális elemet határoz meg, egyrészt azt, hogy a jelöléshez legalább 1500, az adott egyéni választókerületben névjegyzékben szereplő választópolgár ajánlása szükséges, másodszor pedig minden, névjegyzékben szereplő választópolgár csak egy jelöltet támogathat az ajánlásával, és csak abban az egyéni választókerületben, amelyben a lakóhelye van. Az ezzel ellentétes ajánlás a törvényjavaslat értelmében érvénytelen.

A törvényjavaslat 7-10. §-ai szabályozzák az országos lista állítását. A területi listák megszűnésével az országos lista állításának feltételeit a törvényjavaslat módosítja. Országos listára kétféleképpen lehet javaslatot tenni, illetve kétféleképpen állítható, egyrészt pártlistaként vagy pedig nemzetiségi listaként.

Országos listát azok a jelölőszervezetek állíthatnak a törvényjavaslatban leírtak szerint, amelyek legalább 9 magyarországi megyében, továbbá Budapesten összesen 27 választókerületben képesek jelöltet állítani. Az országos nemzetiségi önkormányzat nemzetiségi listát állíthat, melyhez a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgárok legalább 1 százalékának ajánlása, de legfeljebb 1500 ajánlás szükséges. Ezáltal a nemzetiségek számára kedvezményes parlamenti mandátum megszerzésének lehetőségét biztosítja, illetve azon nemzetiségek számára, melyek nem szerzik meg a kedvezményes mandátumot, a nemzetiségi szószóló intézményének, illetőleg jogintézményének megteremtésével biztosítja az Országgyűlés munkájában való részvételt. A törvényjavaslat a választási eredmények megállapításánál kimondja, hogy az egyéni választókerületben az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapja.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a T/5006. számú törvényjavaslat maradéktalanul biztosítja az általános és egyenlő választójogot. Az Alkotmánybíróság határozatainak eleget téve a nemzetiségek mint államalkotó tényezők nemzetiségi választójogát létrehozza, továbbá a határokon túl élő magyarság mint politikai közösségünk nélkülözhetetlen részei szavazhatnak, illetőleg szavazati jogának megteremtését biztosítja. A fentiekre való tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  144  Következő    Ülésnap adatai