Felszólalás adatai

JUHÁSZ FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A legújabb kori demokrácia olyan próbáját éljük, amelynek a sikeres megoldása létkérdés, mégpedig pártérdeken és szűk csoportérdeken felülálló létkérdés.

Most ugyanis, túlzás nélkül állíthatjuk, a magyar demokratikus intézményrendszer működése, hitele került veszélybe. A botrány terebélyesedése, minden határt átlépő burjánzása lassan megkérdőjelezi az összes állami és politikai intézmény jogszerű működését. Az emberek egyre kevésbé bíznak választott képviselőikben és az állami szervekben. És ezen a ponton az ügy túlnőtt magán: többé nem pusztán a kilencvenes évek legnagyobb mértékű gazdasági bűncselekmény-sorozatáról van szó, hanem Magyarországnak az évtizedek kemény munkájával épített stabilitásáról. Ezért volt szükség a parlament rendkívüli ülésének összehívására, és ezért szükséges, hogy az Országgyűlés az előterjesztett határozati javaslat elfogadásával kifejezze: szándékában áll - a helyzetet mérlegelve - a megingott közbizalom helyreállítása.

Miért biztosítaná ezt a Szocialista Párt által előterjesztett javaslat? Azért, mert a parlament és a nyilvánosság előtt tartjuk szükségesnek a vizsgálatokat végző szervek vezetőinek a meghallgatását, belátható határidőn belüli beszámoltatását. Azért, mert a társadalomnak jogos elvárása, hogy a nagy nyilvánosság előtt, az ügy súlyának megfelelően hangozzanak el ezek a jelentések, a különböző szervek minden eddigi tevékenységéről.

Már megérte, képviselőtársaim, hiszen meghallgattuk a legfőbb ügyészt, meghallgattuk az IT elnökét. És azt mondhatom, már megérte, hiszen olyan információkat kaptunk, és a társadalom is olyan információkat kapott, amelyeket ez idáig nem. A mai ülésnek azonban a politikai élet válaszát kell megadnia az utóbbi hónapok zavaros vádjaira. Hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a mindent pókhálószerűen átfonó olajügyek tisztázása közelebb kerüljön a megoldáshoz, mégpedig a feladatok és a feladatok felelőseinek konkrét megjelölésével, a felelős vezetők meghallgatásával és az eddig is működő testületek vizsgálódási módszerének és irányának szükséges mértékű korrekciójával. Ez azt jelenti, hogy minden további vizsgálatnak és nyomozásnak tényszerűnek, megalapozottnak kell lennie, hogy a vaktában történő vádaskodások - ezt mondom a Fidesz képviselőjének is - korának vége, s hogy a politikai élet szereplői egységesen kiállnak a demokratikus jogállami intézményrendszer védelmében. A közéletet nem fertőzheti tovább megalapozatlan gyanúsítások hosszú sora!

(12.20)

A bűntényeket a továbbiakban a bűnüldöző szervek hatáskörébe tartozónak tekintjük, és nem a politikai lejáratás - tisztelt képviselőtársaim, még egyszer: nem a politikai lejáratás - egy nagyon divatos eszközének, amely annál hatásosabb, minél valószerűtlenebb. A Magyar Szocialista Párt ezért kezdeményezte a rendkívüli ülést.

Teljesen érthető és jogos a közvélemény azon elvárása, hogy objektív kép szülessen ezekről a visszaélésekről és a felelősök köréről. A társadalom tudni akarja és tudnia kell, hogy a bizonytalan találgatásokon túl valójában mennyi kára származott a költségvetésnek az olajbűnözésből; hány 10 vagy 100 milliárdot tett zsebre az olajmaffia tíz év alatt. A közvéleménynek meg kell tudnia azt is, hogy kik az érintettek ezekben az ügyekben, rangra, tisztségre, pártállásra, beosztásra és minden egyébre tekintet nélkül. Ez határozott igényünk akkor is, ha netán bármely parlamenti politikust érintené. Kerüljenek nyilvánosságra az igazolható és az igazolt vádak! Nyerjék el méltó büntetésüket mindazok, akik vétkeztek!

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az olajügyeket vizsgáló bizottság munkájában fordulópontot jelentett az egykori olajbróker tanúvallomása. A bizottság tagjai, az elnök jóvoltából a közvélemény először hallhatott olyan összefüggőnek tetsző tanúvallomást, amely az olajmaffia belső működésén túl vezető politikusok vélelmezett érintettségét is felfedte. A meghökkentő állításokat és vádakat azóta a tévé képernyőjén újabb fantasztikus kijelentések követték, a titkosszolgálatokat is beleszőve az egyre hihetetlenebb történetbe.

A tanúvallomás nyomán keletkezett állítások és halk hangú cáfolatok tették azzá az ügyet, amivé vált: politikai kérdéssé, amelynek örvénye szinte minden állami intézményt és a közélet számos szereplőjét magával rántotta. Kötelességünk - a parlamenti pártoknak és az Országgyűlésnek egyaránt - ezt az örvényt megállítani. A koronatanú állításai nyomán szükséges annak a megvizsgálása is, hogy vajon kinek áll érdekében az események ilyen vágányra terelése. Kérdezem Stumpf István után, kérdezem Fazekas úr után: kinek áll érdekében a politikai rendszer destabilizálása, a közbizalom megingatása révén? Egyre inkább kizártnak látszik ugyanis... (Dr. Kövér László közbeszól.) Egyre inkább kizártnak látszik ugyanis, Kövér László képviselő úr, hogy az ominózus vallomások egy személy zavaros magánakciói.

Sokkal inkább feltételezhető, hogy meghatározott érdekcsoport tudatos támadásáról van szó, amely egyelőre hatékonynak bizonyult. Hasznot csak azok húzhatnak ebből az akcióból, akiknek érdekében áll, hogy a tények feltárása helyett meddő politikai csatározások folyjanak, elterelve a figyelmet az olajhierarchia csúcsán álló személyekről. Ezeket az érdekcsoportokat az ügy elmaszatolása, botrányokkal való feltöltése vezérelheti, hiszen addig sem róluk van szó.

Kérdezem: tényleg, kinek a kottáján tartja mocskos mancsát az alvilág? Kik és milyen megfontolásból nyújtanak ehhez segítő kezet? Egy másik feltételezés lehet, hogy a felkészítők célja a demokratikus intézményrendszer lejáratása, a parlamentbe és a politikai elitbe vetett bizalom megrendítése. Ebben az esetben még súlyosabban merül fel a kérdés: kinek lehet ez a célja? Hogyan történhet meg, hogy egy szűk csoport képes a politikai élet és az intézményrendszerek ilyen tarthatatlan helyzetét előidézni? Van-e ennek a csoportnak politikai támogatottsága? Tessék megmondani, kinek lehet a célja egy rendpárti hangulat megerősítése az országban! Mindezen kérdések megnyugtató megválaszolása a jövő egyik nagyon fontos feladata, amely az illetékes nyomozó hatóságokra és természetesen a parlamentre vár.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mindenkinek tudnia kell, pártpolitikai nyereséget ez után az ügy után senki sem könyvelhet el. A politikai rendszer egészének ilyen módon történő támadása minden politikai erőre visszaüt. Ahogyan mondani szokták, közös csónakban evezünk, és ez így van akkor is, ha ezt nagyon nem akarjuk.

Az olajügyek politikai botránnyá terebélyesedésének vannak kormányzatot érintő felhangjai is. Az ügy eszkalálódása során a kormányzat sajnos nem szólalt meg kellő eréllyel és határozottsággal, ami pedig elvárható lett volna, különösen a belügyminiszter úr megtámadottsága okán. Vagy ha megszólalt, az jószerével felért a megvédeni kívánt politikai ellehetetlenítésével.

A mai rendkívüli ülés is alkalom lehet arra - és már idáig is alkalom volt -, hogy a Magyar Köztársaság kormánya fejtse ki véleményét az ügyről, a megtámadott minisztériumok, szervezetek adják végre határozott cáfolatát az utóbbi hetek vádjainak, számoljanak be az olajügyek kapcsán kifejtett bármilyen jellegű tevékenységükről, a további teendőkről. A minisztériumok törvényes működése a demokrácia alapkövetelménye. Az efeletti őrködés pedig a parlamentarizmus alapismérve. Ebből kifolyólag, amennyiben az elhangzott vádak alaptalannak bizonyulnak, abban az esetben a rágalmazásért kell a hamisan tanúzókat felelősségre vonni. Ellenkező esetben a politikai vezetők felelősségét kell megvizsgálni. A minisztériumok felelősségének és érintettségének ezen túlmenően történő lebegtetése már a jogállamiságot veszélyezteti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt bizakodással néz ezek elé a politikai prekoncepcióktól, politikai felhangoktól megtisztított vizsgálatok elé. Bizakodóan néz akkor is, ha hallotta a Fidesz vezérszónokát, és akkor is bizakodóan néz ez elé, amikor olvasta a miniszterelnök nyilatkozatát.

Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége 1996. március 1-jén egy parlamenti vitanapot szervezett, amelyen a feketegazdasággal kapcsolatos fejleményeket vitatta meg az Országgyűlés. Akkor sem merült fel semmilyen gyanú a szocialisták és az olajügyek összefüggésével kapcsolatban. Az azóta eltelt időben pedig képviselőink nyilatkozata alapján állíthatjuk, semmilyen formában nem érintett a Magyar Szocialista Párt. Ha azonban ezt bármilyen ténnyel is cáfolni tudják, kérem, tegyék meg, s mi magunk tesszük meg a szükséges lépéseket a vétkessel szemben, s követjük meg azokat, akik becsapottnak érzik magukat. Szerencsés volna, ha a többi parlamenti párt is hasonló nyilatkozattal állna elő. Még egyszer ismétlem: a politikai élet szereplőinek, és ezzel együtt a pártoknak a hiteléről van szó.

Végül feltehetjük a kérdést: merre tovább? Hogyan folytatódik ez a kényessé vált kérdés? Mindenekelőtt reméljük, hogy ez a rendkívüli ülés lehántja az olajügyek felesleges kérgét, és az visszakerül oda, ahová való: a parlamenti vizsgálóbizottság, az ügyészség, a rendőrség és az igazságszolgáltatási szervek elé. A politikai élet nem viseli tovább a hazugságokból épült légvárak terhét. A vádak pro vagy kontra tisztázódnak, a rágalmak vagy bizonyítást nyernek, vagy visszahullanak a rágalmazókra. Ez azt is jelenti, ha politikus vagy pártok érintettsége a jövőben az olajügyekkel kapcsolatosan alapos és bizonyítékokkal alátámasztott gyanú formájában felmerül, akkor annak súlyos büntetőjogi következményei és természetesen politikai következményei kell hogy legyenek.

Ebben az esetben, ha parlamenti képviselőről van szó, a mentelmi jog felfüggesztésének automatikus megszavazását javasoljuk. Mindehhez szükséges azonban a korrekt, mindenre kiterjedő vizsgálatok folytatása, illetve elkezdése. A parlamenti vizsgálóbizottságnak folytatnia kell tevékenységét, de világos célkitűzésekkel, munkarenddel és munkamódszerekkel. Ezek megállapítása ugyanis a bizottság több tagjának kezdeményezése ellenére eddig még nem történt meg. A bizottság elnökének mindenképpen újra kell gondolnia a szerepét, és a bizottság többi tagjával együttműködve kell a jövőben tevékenykednie.

Don Quijote tanulságos története megszívlelendő. Akaratát és nagy szívét a mai napig csodáljuk, de csak hitte, hogy az igazság és a lovagiasság bajnoka. Modern népmesehősök pedig nincsenek. Bár álmodhatunk róla, tudnunk kell, az álmaink megvalósítását a tények és a realitások korlátozni képesek.

Tisztelt Országgyűlés! Az álmoknak nem lehet határt szabni - mondta a miniszterelnök úr ünnepi szónoklata végén az országalapítás minapi ünnepén. Én is így gondolom, és ezt így gondolja még legalább tízmillió magyar. Álmodik folyamatosan: fiúgyermeket, egészséget, boldog életet, szép jövőt és biztonságot. Álmodik szerelmet és barátságot, sikert és gazdagságot. Ki tudja, valamelyikük álma talán éppen olyan sorsfordító lesz, mint annak idején Emese álma volt.

Persze vannak más álmok is: önzőek és kizárólagosak, szégyenletesek és dühítők, titkolni valók és álnokok. Ezekről is szólni kell, akár három nappal az ünnep után is, mert a nagy ünnepek között vannak a felébredések, a kínos kijózanodások, a szürke hétköznapok, a közösen megélt kudarcok, a rosszízű torzsalkodások, az indokolatlan tusakodások, a kikerülhetetlen pár- és pártviták.

(12.30)

Ez a mi közös sorsunk, ez a mi közös jövőnk. S hogy ez a jövő milyen lesz, attól is függ, hogy kinek az álma, vágya valósul meg. Azoké-e, akik könnyű és törvénytelen pénzszerzésről álmodnak, akik a gyors haszonszerzés reményében korrumpálnak, akik zsarolnak, lopnak, csalnak, hazudnak. Azoké-e, akik hasonló céllal a hatalommal visszaélnek, befolyással üzérkednek, akik előtt nincs törvény, nincs korlát. Vagy azoké, akik tisztességgel, becsülettel dolgoznak, akik tiszta közéletet, fehéredő gazdaságot, gyarapodó nemzetet álmodnak.

Tisztelt Képviselőtársak! Hiszem, őszintén hiszem, hogy mi, akik itt vagyunk az ország Házában, párthovatartozástól függetlenül, a magunk módján azt akarjuk, azt reméljük, azon dolgozunk, hogy azok álma, vágya valósuljon meg, akik becsülettel, tisztességgel dolgoznak, akik elvárják, hogy a bűnt üldözzék, akik elvárják, hogy a bűnt büntessék.

Hiszem és remélem, hogy van bennünk annyi erő, bátorság és tisztesség, hogy megfeleljünk azon társadalmi elvárásnak, ami az olajügyek tisztázását igényli. Ma a közvélemény jelentős része úgy véli, hogy néhányak még semmivel sem bizonyított állításai igazak. A politika, a parlament vitái és tevékenysége a közvélemény számára egymás besározására, rosszabb esetben az ügyek eltussolására tett kísérletnek tűnik.

Néhányan azt kérdezik: miért a parlament rendkívüli ülésére tett kezdeményezés? Nos, azoknak azt válaszolom, azért, mert ebben a pillanatban a közvélemény nagyobb hitelt ad a kisstílű percemberek szavának, mint az egész kormánynak, parlamentnek és a bűnüldözés, valamint az igazságszolgáltatás teljes intézményrendszerének. Békeidőben ennél komolyabb indokot nemigen kell és lehet találni.

Nem véletlen, hogy egy minapi megismert felmérés szerint a megkérdezettek több mint kétharmada helyesli a parlament mai ülésének összehívását, mert azt várják: vitassuk meg a kialakult helyzetet, határozzuk meg a szükséges feladatokat.

Mindezek alapján kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy fogadják el a beterjesztett országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)