Felszólalás adatai

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 2003-as költségvetés lakásépítési fejezetéhez kívánok hozzászólni hozzászólásomban. A lakásprogramra a költségvetés általános fejezetében is három helyen találunk szöveges utalást. Ebből az első kettőben csak az általánosság szintjén mozognak az elképzelések. Például az első részben, amely a lakásprogramról szól, megtudhatjuk, hogy az alapelv az, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy építsen, vásároljon vagy bérlakásban lakjon. Mintha eddig, a polgári kormány négy éve alatt nem az egyénnek kellett volna döntenie arról, hogy hogyan oldja meg lakásgondját. Az egyén döntött eddig is, de a polgári kormány teremtette meg a választási lehetőségek széles palettáját.

A polgári kormány 2000-ben elindított lakásprogramja a gazdaság jelentős motorját adta eddig. Az Orbán-kormány új alapokra helyezte a lakástámogatási rendszert, elindult a jelzálog-hitelezés, megemelkedett az új lakások vásárlására, építésére nyújtott hitelek kamattámogatása, majd bevezetésre került a használt lakások vásárlására, a meglévők bővítésére, korszerűsítésére is igénybe vehető hitelek kamattámogatása, és elindult 2000-ben a bérlakás-építési program is.

Ezt folytatva kell továbbhaladni, és a 2003. évi módosításokkal segíteni a további jó működést. Már jól működik, arra kell figyelni a továbbiakban, hogy meg ne akadjon ez a lendület.

(19.30)

A 2003-as költségvetésben ilyen jobbítást szolgáló és üdvözlendő elem a gyermekek után járó lakásépítési kedvezmény, az úgynevezett szociálpolitikai támogatás emelkedése - ezt mi is terveztük, de mi az első gyerek esetében 500 ezer forint helyett már 1 millió forintban gondolkodtunk. Ez duplája lett volna, mint a most bevezetendő emelés, de az 500 ezer is emelés, és ezért ezt támogatni fogjuk.

A lakásépítési programban megjelenik egy másik alapelv, amely nagyon hangzatos: az esélykülönbség csökkentése; nevezetesen, hogy a szociális támogatásokat a legszegényebbek kaphassák meg, míg a tehetősek elsődlegesen piaci eszközök igénybevételével biztosítsák lakhatási feltételeiket. Bár az elvvel egyet lehet érteni, csak az ilyen hangú mondatok után az emberben felrémlik a Bokros-csomag, amikor a tehetősnek mondott óvónő és kiskeresetű férje elvesztették a gyermeknevelési támogatásokat, a gyest és a családi pótlékot, ezért az ilyen jellegű mondatoknál már félünk. Nagyon körültekintően kell ezekkel a fogalmakkal bánni, mert meg vagyok győződve arról, hogy a lakással nem rendelkező fiatal házaspárok többsége nem tehetős, mert ha az lenne, akkor már lenne lakása, már vett volna. Ma egy lakás megvásárlása vagy megépítése már életpályaprogramnak is beillik, a dolgozó, munkajövedelemmel rendelkező családoknak is nagy megterhelés.

2003-ban a lakásprogramban a terv 55 ezer megkezdett lakásépítés és 40 ezer befejezett lakás. A befejezett lakások száma még könnyen megbecsülhető, mert ezek egy-két évvel ezelőtt elindultak. Az újonnan épülő, újonnan megkezdett lakások számát már nehezebb megbecsülni; én magam sem vagyok meggyőződve arról, hogy az 55 ezer lakás nem túlzó szám-e. Én ennek nem látom a költségvetésben a fedezetét, hiszen az állami bérlakásprogramban a 2000. évben a tényadat magában 19,5 milliárd forint, 2001-ben ugyanez a program 12,8 milliárd forint, és 2003-ban a tervszám 10 milliárd forint. A 2000. évi számhoz ez 50 százalékos visszalépés; akkor nem értem, hogy hogyan lesz egy kisebb tervezett összegből nagyobb lakásszám, még akkor is, ha természetesen nem bérlakás az egész, hanem ez a program egy része.

Kevésnek tartom a lakóépületek energiamegtakarítási programjára tervezett 1,5 milliárdot is, mert ez is 50 százalékos visszalépés az eddigihez képest. Ez azért is baj, mert a Széchenyi-tervnek is az energiamegtakarítási fejezete volt az egyik legsikeresebb fejezetek egyike. Ennél kisebb mértéket meghatározni e célra visszalépést jelent, az előző évekhez képest kisebb összeget meghatározni, és ez a visszalépés nemcsak az egyénnek visszalépés, hanem visszalépés a munkahelyteremtő építőipar szempontjából is.

Szép célok olvashatók a költségvetésben, csak az a nagy kár, hogy az már a 2004-2006. évi kitekintés fejezetben található, amikor minden gondunkra a nemzeti lakásprogram majd meghozza a gyógyírt; de végül is mi most a 2003. évről beszélünk, ezért a soron következő éveknek a pozitívumai nem tudnak minden tekintetben megnyugtatni. Bár a 2003. évben is vannak pozitív elemek ezen a területen, amelyeket üdvözlendőnek tartunk és meg is fogunk szavazni, de a ráfordítások tekintetében, az e célra szánt összegek tekintetében ezek az összegek számunkra elfogadhatatlanul alacsonyak - félő, hogy a lakásprogram tekintetében a 2003. év nem előrelépést, hanem leépülést fog jelenteni az eddigi jól működő ágazatban.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)