Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon a parlamentben már kicsit kilátástalannak tűnő diskurzust folytattunk a devizahitel-károsultak ügyében. Emlékeztetvén, hogy az Európai Bíróságon született egy olyan eredmény, amely azért ezeket a bizonyos kapukat talán tágabbra nyitja, éppen ezért a kormányzat törvénykezési tere is megnőhetett volna; ebben nem értett egyet a kormány államtitkára velünk. Ugyanakkor már a múlt héten az egyik konkrétan itt, a valóság terében zajló kilakoltatási eseményre szintén meghívtam a kormány államtitkárát. Sajnálatos módon nem állt módjában megjelenni a helyszínen a XXIII. kerületben egyik államtitkárnak vagy kormánymegbízottnak sem. Örömmel jelentem, hogy a nagy civil jelenlétnek és fellépésnek köszönhetően ez a kilakoltatási esemény elmaradt, sőt annyi végrehajtói visszásságot sikerült találni, hogy államtitkár úr kedvéért megjegyzem, hogy nem feltétlenül bírósági úton, hiszen más szakaszban is el lehet azért ezeket kaszálni, de úgy néz ki, hogy ez a folyamat meg tud állni. És arról is szeretném önöket felvilágosítani, hogy egyáltalán nem csak bírói, bírósági ítéletet követően próbálnak foganatosítani ilyen eseményeket vagy kilakoltatásokat keresztülvinni. Sokkal szélesebb a skála, amin az érintett „urak” dolgoznak, és itt az „urak” nagy részére azért egy idézőjelet tessék odagondolni, legalábbis részemről mindenképpen.

Ugyanakkor szeretnék arról is beszélni, hogy miközben a kilakoltatásokat igyekszünk legalábbis megakadályozni, legalábbis úgy fellépni, hogy a jogsértéseket megtaláljuk, nyilván egy nagyon szűk cselekvési térben, hiszen tevőlegesen nem avatkozhatunk be folyamatokba, folyamatok jogszerűségét vizsgálhatjuk vagy szakjogászi segítséget nyújthatunk, de van azért egy alapproblémánk is.

Ez az alapprobléma pedig egy olyan lakhatási válság, egy olyan otthonteremtési válság, amely kapcsán elmondhatjuk, hogy a kormányzat béna kacsaként tántorog, most már kilencedik éve ebben a kérdésben. Hiszen beszél arról, hogy a CSOK-on keresztül igyekszik kedvezményezni bizonyos társadalmi osztályokat, beszél arról, hogy fiatalok számára milyen lehetőségeket kíván létrehozni, de a helyzet az, hogy most 38 ezer volt a rekord a kiadott építési engedélyek számában, új építésű ingatlanra vonatkozóan, de szeretném hangsúlyozni, hogy ez a CSOK-os időszak felfutásának közepén volt. Innen egy óriási visszaesés várható, hiszen a kedvezményes 5 százalékos lakásáfát önök megszüntetik, helytelen módon; a CSOK-ot pedig olyan feltételrendszerrel vezették be, hogy ha az ember nem keres nettó 350-400 ezer forintot, akkor valamilyen kifogással a folyósító intézet el fogja őt hajtani.

De szeretném önnek megjegyezni, hogy ez a piactorzító intézkedések által létrejött 38 ezres plafon, csúcs még mindig több ezerrel alulmúlja a 2008-as értéket, tehát a válság előtti értéket, amikor is az általam balliberálisnak nevezett kormányok gazdasági teljesítménye legalábbis nem nyerte el a tetszésemet, de még az akkori szintet sem sikerült elérni az új építésű ingatlanok számának tekintetében, és amit én mondtam, az a kiadott építési engedélyek száma, nem a megépült és átadott ingatlanoké.

Szeretném megjegyezni, államtitkár úr, hogy egy bérlakásépítési programot nem lehet a továbbiakban tologatni. Szeretném elmondani önnek, hogy ennek az éves költsége kijönne pusztán a minisztériumokban nem munkabérre, hanem dologi keretre eltett teljesen homályos milliárdokból, tehát egy éves szinten 60-100 milliárd forint közötti összegből ez elkezdhető, fenntartható lenne; bőven megvan ennek a költségvetési háttere, nem akarok stadionokról beszélni, nem akarok az önök piramisépítéseiről beszélni, mert tízszeresen megtaláltuk az értelmetlenül elköltött források között ennek a keretét. Itt magyar kivitelezőkkel, minősített magyar beszállítókkal, magyar háttérapparátussal bérlakások ezreit kell és lehet emelni évente.

Meg kell vizsgálni, hogy az üresen álló ingatlanállomány mennyiben hozható össze a sok helyütt sajnálatos módon értelmetlen közmunkaprogramokkal, tehát mennyi ingatlant lehet visszahozni a magyar életbe. Ha csak 10 százalékot, már az is nagyon jó. És ha a kínálati szűkösséget tudnák csillapítani, akkor tudnának az albérleti díjak egy kicsit végre lejjebb szállni vagy a valós piaci értékhez közelíteni. De az az elképesztő helyzet, hogy egy ilyen piaci túlkapásoktól hemzsegő szituációba önök be sem avatkoznak, még csak fel sem ismerik a problémát, tarthatatlan, és hát bizony nem a gazdasági szakértőik alkalmasságát kérdőjelezi meg, mert önök tökéletesen tisztában vannak ezzel a problémával, egyenesen a szándékot kérdőjelezi meg.

Magyarországon tehát bérlakásépítési programra van szükség, arra, hogy magyar fiatalok 20-30 évet ne a hiteltörlesztésre vagy az albérleti díj kifizetésére sok esetben értelmetlenül fordítsanak, és ennek következtében ne válasszák végül a kivándorlást. Államtitkár úr, fiatalok tízezreit lehetne itthon tartani egy tisztességes bérlakásépítési és otthonteremtési programmal, nem csak a felső középosztálynak kedvezve, nem csak a szerencsés társadalmi osztályoknak kedvezve, ez izmusoktól és pártoktól függetlenül a mindenkori kormány kutya kötelessége lenne. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)