Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mint hallhattuk, tisztelt Országgyűlés, képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 30 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Szabó Sándor képviselő úr, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Hány kilakoltatásra kerülhet sor a tél beállta előtt?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Trócsányi László igazságügyi miniszter úr nevében majd Völner Pál államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon, képviselő úr! Öné a szó.

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kora tavasszal kétszer is kérdést tettem föl ebben a kérdésben, egyszer írásban, egyszer szóban. Akkor a Balog miniszter által kijelölt államtitkár úr válaszolt. Nem kaptam kielégítő választ, úgyhogy most ismételten fölteszem a kérdést interpelláció gyanánt is. Történetesen arról az ügyről van szó, hogy mi lesz sok ezer család ügyében, akiket a kilakoltatás érint. Teszem ezt azért, mert azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok olyan magyar család van, akik önhibájukon kívül sajnos olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudják fizetni a hiteleiket, és a bankok elkezdték a családi ingatlanok árverezését. Azt gondolom, hogy maga a kilakoltatás, illetve a kilakoltatási moratórium ezen családoknak egy nagyon fontos lehetőséget teremt, hogy akár a bankokkal vagy akár más módon, de ezt a problémát valamilyen úton megoldhassák.

Államtitkár úrtól két választ kaptam mind írásban, mind szóban legutóbb, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam. Az egyik válasz az volt, hogy önök senkit nem hagynak az út szélén, és a családok pártján állnak, a másik válasz pedig klasszikus, amit egyébként az előbb Kiss kollégámnak is el tetszettek mondani, történetesen azt, hogy nem veszik figyelembe, hogy lassan már 8 éve kormányoznak, két ciklus óta, és még mindig visszafele tetszenek mutatni az előző szocialista kormányokra.

Az igazság pedig az, és ezt nem én mondom, hanem a bírósági végrehajtói kar, annak a részletes statisztikája, amely azt mondja, hogy 2016-ban 3500 család vesztette el az ingatlanát, az erről szóló végrehajtási végzést megkapták, és ez a szám, úgy tűnik, hogy ebben az évben sem csökken, hiszen 2017 I. negyedévében csak 800 családi otthonból történt kilakoltatás. És hogy mennyire így van ez, egyébként ezt az önök szuper jegybankelnöke, Matolcsy György is megerősíti, hiszen 2016. év végéig 72 ezer adóst kerestek meg a végrehajtás tárgyában a bankok, és közülük mindössze 4 ezerrel sikerült valamilyen megállapodást kötniük.

Nos, fölmerül a kérdés, hogy vajon ilyen védelmet érdemelnek-e a családok önöktől. Azt látjuk egyébként, hogy hogyan segítenek a családokon, hiszen többször bebizonyították már, de azt is látjuk, hogy hogyan segítenek a bankokon, hiszen ez a 3500 ingatlan már a bankokhoz került, s emellett még természetesen azt is látjuk, hogy hogyan csökkentik a bankadót.

Éppen ezért még egyszer megkérdezném önöket: mit kívánnak tenni az érintett több tízezer család ügyében, és hány végrehajtásra kerülhet sor még az idén a tél beállta előtt? Várom érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A választ, mint már azt én említettem, Völner Pál államtitkár úr fogja megadni. Parancsoljon, államtitkár úr! Öné a szó.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Halljuk!) Az ön felszólalása remek alkalom arra, hogy újfent tisztázzuk, kik is taszították családok tízezreit a devizahitel csapdájába. A választ maga Botka László tanácsadója, Büttl Ferenc adta meg néhány napja, amikor arról írt, hogy elen­ged­he­tet­len a felelősség elismerése. (Zaj az MSZP sorai­ban.) Az MSZP-SZDSZ-kormány nem tett meg mindent annak érdekében, hogy gátat szabjon az eladósodási folyamatnak, és annak érdekében sem, hogy az eladósodó háztartások védve legyenek.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy önök ellenzékben nem szavazták meg az árfolyamgát bevezetését, a végtörlesztést, a forintosítást, sőt még a magáncsőd intézményét sem, akkor jól látszik, hogy az MSZP-t soha nem érdekelte az általa tönkretett családok sorsa. Mindezt csak azért rögzítem bevezetőként, mert itt a napirend előtti felszólalásoknál is érkezett olyan megkeresés, amely lehetőséget nyújtott egy rövid áttekintésre, hogy mi mindent tett 2010 óta a kormányzat az eladósodott családok érdekében.

Kezdeném azzal, hogy 2010-ben rögtön gátat szabtunk a végrehajtásoknak, hiszen 2010. augusz­tus 11-én a parlament elfogadta, hogy valamennyi lakás kiürítését elrendelő határozat végrehajtása elhalasztásra kerül, és ezeket a folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kellett. Ezt követték azok a törvénykezési aktusok, amelyek gyakorlatilag mind a Kúriánál, a luxembourgi bíróságnál, Alkot­mány­bíróságnál megszabták a jogszabályalkotás kereteit, lehetővé tettük a végtörlesztést kedvezményes ár­fo­lyamon, lehetővé tettük az árfolyamgát bevezetését, elszámoltattuk a bankokat a tisztességtelenül szer­zett jövedelemről, amely az árfolyamrésből, egyol­dalú szerződésmódosításból eredt, és gyakorlatilag mindvégig fenntartottuk a végrehajtási morató­riu­mot.

Talán képviselő úr nem szálazta szét az adatokat sem, hiszen a végrehajtás nem minden esetben a csa­lá­dok által lakott ingatlanokat jelenti, hiszen mo­ratórium alatt nem is lehetett volna ezekre a korábbi időszakban végrehajtást végezni, tehát önmagában, hogy végrehajtás folyik egy lakóingatlanra, az nem azt jelenti, hogy az a család ott is lakott, hanem egy követelés fedezetét érvényesíteni lehetett, mert a moratórium nem vonatkozott rá.

Most tavasszal a parlament elfogadta, hogy a becs­érték 100 százaléka alatt nem lehet értékesíteni ezeket az ingatlanokat, nehogy az adósokat sérelem érje, és gyakorlatilag ennek a hatásait statisztikákban még nem tudjuk mérni, remélhetőleg az év végére már lesznek olyan adataink, amelyek igazolják, hogy ez a fajta adósvédelem is korlátozta családok ott­honának az elvesztését.

Összegezve tehát a kérdésre adadandó választ, azt hiszem, hogy azok a téves lépések, amelyek lehetővé tették a devizahitel felszaporodását, hogy a 8 millió forinttal havonta fizetett Simor András, hasonlóan más országokhoz, nem gátolta meg a de­viza­hitelek felvételét, azok vezettek egy olyan hely­zethez, amelyet kiértékelve úgy ítélhetjük meg, hogy ez a parlament, ez a kormányzat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a jog adta keretek között maximálisan védte az adósok ér­de­keit. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Meg­kér­dezem képviselő urat, hogy elfogadja-e az állam­titkári választ. Parancsoljon!

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, el­nök úr. Nem tudom elfogadni a válaszát, államtitkár úr. Ön kronológiailag végigvezette, hogy mi történt, én is akkor kronológiailag mondom. Először is, Járai Zsigmond volt az, aki a devizahitelezést bevezette, ő az önök jegybankelnöke volt.

(17.30)

Másodszor: az ATV-ben azt mondta Orbán Viktor, amikor a kormányzást átvették, hogy alapvetően minden rendben van a gazdaság helyzetével, majd egy hónapra rá Kósa Lajosnak sikerült bejelenteni, hogy államcsőd van, ahol egyébként a forint árfolyama elszállt. Harmadszor: lehetővé tették azok számára, akik tehetősek és gazdagok, hogy olcsón, 180 forintos svájci frankon és 250 forintos eurón meneküljenek ebből a hitelből, ugyanakkor családok ezreit hagyták magukra, piaci áron való menekülés lehetőségét biztosították számukra, ezáltal nyilván nem is tudtak kimenekülni ebből.

Ha így nézzük, önöknek egyetlenegy megoldásuk volt, a családi csődvédelem rendszere 2015-ben, ami szintén megbukott, hiszen néhány száz családon kívül senki nem tudta ezt igénybe venni, olyan nehézkes a törvény végrehajtása ugyanis. Úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK:Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkári választ. Kérdezem ezért, a tisztelt Országgyűlés elfogadja-e azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 105 igen szavazattal, 28 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel az interpellációk tárgyalását befejeztük. Most két perc technikai szünetet tartunk annak érdekében, hogy az azonnali kérdések óráját zavartalanul végezhessük. (Rövid szünet.)

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Tisztelt Országgyűlés! 17 óra 33 perc van. Azonnali kérdésekkel folytatjuk munkánkat.

Szakács László képviselő úr, az MSZP képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrhoz: „Ez Önöknek a demokrácia?” címmel. Miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt válaszadásra Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter urat jelölte ki. Tisztelettel kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a válaszadó személyét, vagy a válaszra megvárja a miniszterelnök úr jelenlétét és személyes válaszát.

Felszólalások:   123-129   129-135   135-136      Ülésnap adatai