Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Asszony! Főigazgató Úr! Amikor tavaly áprilisban a parlament elkezdte, majd a kormány kívánságának megfelelően az első tárgyalási nap után mindjárt félbe is szakította a villamos energiáról szóló törvényjavaslat vitáját, én egy újszerűségében jellemző álláshirdetésre hívtam fel beszédem elején a figyelmet.

Energiakereskedőt keresett egy multinacionális szolgáltató cég. Az energiakereskedő feladata a cég import- és szabadpiaci beszerzéseinek menedzselése lenne a versenypiacon, s a megkövetelt műszaki, közgazdasági és idegen nyelvi ismeretek mellett a tőzsdei ismeretek is elvártak voltak. Nem szokványos hirdetésről volt tehát szó, hiszen az energiakereskedői foglalkozás egy vadonatúj fogalom, aminek létalapját az akkor tárgyalt törvényjavaslat teremtette, pontosabban teremtette volna meg.

Nem tudom, hogy a hirdetést közzétevő szolgáltató cég miként élte meg, hogy hirdetése akkor hirtelen okafogyottá vált, de talán most, másfél év után ismét feladhatók lesznek a hasonló jellegű hirdetések. Örömmel állapítjuk meg, hogy sok halasztást és elnapolást követően végül sor kerül az új villamosenergia-törvény országgyűlési vitájára, és így remény van arra, hogy e választási ciklus alatt ennek a fontos törvénynek az elfogadása megtörténhessen.

E törvény lényege: a villamosenergia-piac liberalizálása. Az SZDSZ mint az ország egyetlen liberális értékeket valló pártja - alapelveiből következően - egyetért a szabad piacgazdálkodás feltételeinek a megteremtésével, a villamosenergia-termelés, -szállítás és -elosztás területén is.

(11.10)

A kormány ezúttal talán visszavonhatatlanul döntött a villamosipari liberalizációt lehetővé tevő, azaz a versenypiacot fokozatosan megnyitó elképzelés mellett. Más választása egyébként nem is lehetett, hiszen hazánk sem időleges, sem végleges derogációt nem kért az energiafejezetre vonatkozóan a liberalizált energiapolitika alapján gondolkozó és dolgozó Európai Uniótól. Ráadásul Magyarország volt az első tagjelölt ország, akivel az EU az energetikai fejezetet ideiglenesen lezárta. Így aztán a kormány választásának sosem volt reális alternatívája, csak éppen rengeteg időt vesztettünk a kormányon belüli végeláthatatlan viták miatt.

Most tehát, másfél év után, ismét előttünk van a törvényjavaslat, mely távolról sem hibátlanul és megkérdőjelezhetetlenül, de a tavalyi változathoz képest kétségtelenül jelentősen feljavított állapotban próbálja kiállni a parlamenti viták várható tüzét, és próbál a villamosenergia-iparban is jól érzékelhetően gyorsuló jellegű folyamatokhoz illeszkedni.

1994-ben már mi, vagyis az első szabadon választott parlament alkotta meg azt a villamostörvényt, mely lehetővé tette többek között a villamosipari ágazat tevékenységek szerinti szervezeti szétválasztását termelő, szállító és szolgáltató vállalatokra, megteremtvén a privatizáció lehetőségét a szektorban. Az időközben lezajlott privatizáció és a közeledő európai uniós csatlakozásunk okán átveendő európai villamosipari irányelvek azonban gyorsuló mértékben feszítették szét az alig hét éve megalkotott, jelenleg érvényben lévő villamosenergia-törvény kereteit. Ezért aztán mára már megkerülhetetlenül szükségessé vált egy olyan újabb villamosipari törvény megalkotása, mely jól harmonizál a 96/92. számú európai irányelvekkel, mely fokozatosan bevezeti a versenypiacot a villamosszektorban, és amely hosszabb távon megadja a verseny árcsökkentő hatásának lehetőségét a fogyasztók számára, miközben az ellátás zavartalanságát és minőségét többé már nem állami garanciák, hanem a piaci szereplők gazdasági érdekeltsége biztosítja. Az állam szerepe ezután a közgazdasági keretek megteremtésére, a rendszer összehangolására, a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére és a piaci feltételeket vállalni bármely okból nem képes fogyasztók ellátásának biztosítására és védelmére korlátozódik. Az ezeket az elveket megjelenítő törvény megalkotásához hazánknak tehát fontos gazdaságpolitikai érdeke fűződik. Enélkül nehezen elképzelhető az európai uniós csatlakozás is. Ebből a felismerésből kiindulva támogatta az SZDSZ a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

A másfél évvel ezelőttihez képest kétségtelenül jelentősen javuló színvonalú törvényjavaslat értékét csökkenti, hogy változatlanul sok lényeges kérdés megválaszolását alsóbb szintű jogszabály szintjére utalja, és így sok, nem is feltétlenül részletkérdés nem teljesen átlátható az országgyűlési képviselők számára; így például az, hogy mik lesznek a szervezett villamosenergia-piac működésének főbb alapelvei, mik lesznek a zöldbizonyítvány értékesítésére és átvételére vonatkozó főbb szabályok, hogyan lesz finanszírozva a szociális energiaellátás, mik lesznek az erőművek létesítésének energiapolitikai követelményei.

A törvényjavaslat az átállási költségeket, azaz a piacnyitással elkerülhetetlenül együtt járó terheket nemcsak annak közvetlen és azonnali haszonélvezőire, a feljogosított fogyasztókra terheli, de a közüzemi fogyasztók díjtételeire is azáltal, hogy azt a rendszerirányító a rendszerirányítás díjával együtt, magyarul minden kilowattórára szétosztottan szedi be és fizeti ki a közüzemi nagykereskedő részére. Tehát több elhangzott felszólalással szemben nagyon is benne van, bár nagyon ügyesen elrejtve a törvényben, ez a valóban lényeges kérdés.

Ezzel a megoldással persze előbb létrejöhet a versenypiac, és annak általános árleszorító hatása is előbb érvényesülhet. Ugyanakkor, mivel az európai árakhoz képest jelenleg még alacsonyabb a villamos energia fogyasztói ára Magyarországon, a várható infláció és tüzelőanyagár-emelkedés miatt bizonyos, hogy a közüzemi fogyasztói ár a törvény hatálybalépését követő első években csak növekedni fog. Ezért olyan alapvető fontosságú a törvényjavaslatba végre beiktatott, de sajnos alig több mint utalás mélységű szociális villamosenergia-ellátás című fejezet. Ennek részleteit külön jogszabály állapítja meg. A javasolt forrásszerkezettel szemben mi határozottan úgy gondoljuk azonban, hogy annak finanszírozása csak állami és nem helyi önkormányzati forrásokból képzelhető el; a helyi önkormányzatok úgyis hihetetlenül túlterheltek, folyamatosan újabb feladatokat kapnak, finanszírozási segítség nélkül. A kormánynak még a törvény végszavazása előtt tájékoztatnia kellene, illene tájékoztatnia a törvényhozókat a készülő kormányrendelet lényegéről - tehát ami a szociális villamosenergia-ellátást illető kormányrendelet -, a támogatásban részesülő fogyasztók köréről, a támogatás igénybevételének a feltételeiről és mértékéről, valamint a finanszírozás hátteréről. Enélkül ugyanis nincsenek döntési helyzetben a törvényhozók.

Nem világos a törvényjavaslatból, hogy miként szándékozik kezelni a sokat vitatott hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyét. Külön jogszabályban kíván a kormány ezek újratárgyalásáról rendelkezni, de épp ezért az jelenleg nem látható tisztán, hogy az ezek sikerétől vagy éppen esetleges kudarcától közvetlenül függő átállási költségek terhe valójában mennyi is lesz. Ugyanezen tárgyalások sikerétől függ az is, hogy miként fog kialakulni a törvényjavaslat alapvetését jelentő versenypiac, hiszen hazánk villamosenergia-csúcsfogyasztása kereken 5600 megawatt, miközben a jelenleg lekötött, azaz rögzített átvételi árú villamosteljesítmény 5000 megawatt körüli. A jelenlegi helyzetben a verseny tehát nagyon szűk területen jelenhetne csak meg. A hosszú távú áramvásárlási szerződések megváltoztatása nem olcsó, ugyanakkor anélkül pedig nem fog beindulni a versenypiac, és annak árleszorító hatása sem érvényesülhet.

Noha a feljogosított fogyasztók körét külön jogszabály rendezné, azt azért törvényben kellene rögzíteni, hogy ennek egyrészt összesített telephelyi fogyasztás alapján mért technológiai, de másrészt pénzügyi feltételei is vannak.

A befolyásszerzés vagy tőkekoncentráció korlátozására irányuló részletes szabályozás ugyancsak az EU-belépésünk pillanatáig lesz érvényben, de azért látni kell azt a furcsaságot, hogy az itt leírt korlátozó rendelkezések egy része nem illeszkedik az EU jogrendjéhez, és mi most ezt épp az egyébként EU-irányelveknek megfelelés jegyében születő törvénybe iktatjuk be.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a piacnyitás sikerének legfőbb záloga, hogy kellő számú, egymástól független termelő és szolgáltató legyen jelen a piacon, hogy a megszűnt állami monopólium helyén ne versenykorlátozó magatartású, összefonódott, magas tulajdonosi koncentrációjú cégek álljanak fel a startvonalra, mert akkor ebből nem lesz verseny. Indokolt tehát a törvényjavaslatban megjelent, az eddiginél részletesebb fejezet, mely a részesedésszerzések EU-csatlakozásunk időpontjáig tartó korlátozásáról szól. A kérdés csak az, hogy mindezt a gyakorlatban majd miként lehet érvényesíteni. De meg lehet és meg is kell próbálni ezt megtennünk.

Üdvözlendő, hogy a Magyar Energia Hivatal önállóságának fokozása, jogosítványainak kibővítése, hatáskörének, feladatának részletesebb és pontosabb megfogalmazása irányába tesz lépéseket a törvényjavaslat. Szintén örvendetes, hogy az Energia Hivatal köztisztviselőinek jogállásuk szigorítása mellett függetlenségük biztosításához szükséges emeltebb szintű illetményrendszer is rögzítésre került; hogy az Energia Hivatal határozatai bírósági úton támadhatók csak meg. Két régóta kért dolog hiányzik már csak a teljes függetlenség biztosításához: egyrészt, hogy a MEH az Országgyűlés felügyelete alá kerüljön, mint arról itt többször szó esett, másrészt, hogy a hatósági ármegállapítás körébe tartozó árakat ne csak előkészíthesse, de maga is állapíthassa meg.

(11.20)

Kár, hogy a magyar villamosenergia-rendszer teljes átviteli hálózatának kezelését, azaz a kiemelkedően fontos szerepet betöltő Mavir eszközeit, jogait és függetlenségét a törvényjavaslat nem garantálja, de még csak nem is tartalmazza.

Kisebb hiányosságként megemlíthető még, hogy a törvényjavaslat nem kötelezi a szolgáltatókat arra, hogy csak érvényes hitelességű fogyasztásmérő berendezésen keresztül szolgáltathassanak áramot, és csak ilyen berendezések alapján számlázhassanak. Törvény által kellene biztosítani azt is, hogy a monopol jellegű hálózati szolgáltatók legyenek átláthatók, gazdálkodásuk részletei ne minősülhessenek üzleti titoknak a fogyasztói érdekképviseletek számára.

Mindezen hibák, vagy legalábbis nem egyértelműen lelkesítő megoldások mellett a törvényjavaslatnak határozott érdemei is vannak, méghozzá nagyon is nem lényegtelen kérdésekben. Például a közüzemi fogyasztó piacnyitás utáni biztonságos ellátását véleményünk szerint megnyugtatóan garantálja a törvényjavaslat. Óvatos, visszafogott piacnyitást szolgál és céloz meg, így több lehetőséget ad a nemzetközileg is kísérleti stádiumban lévő versenypiaci rendszerműködés esetleges gondjainak korrekciójára, például esetleges kapacitáshiány elkerülésére.

Egy átmeneti időszakra közvetlen támogatást nyújt a megújuló vagy hulladékból nyert energiát felhasználó erőművek létesítéséhez és működéséhez, majd amikor már ezek összteljesítménye lehetővé teszi egy piackonformabb rendszer bevezetését, létrehozza az úgynevezett zöldbizonyítvány-rendszert. Ennek az a lényege, hogy a Magyar Energia Hivatal igazolást állít ki a környezetbarát módon megtermelt villamos energia eredetéről és mennyiségéről a termelők részére, míg a vásárlóknak pedig bizonyos mértékű beszerzési kötelezettséget ír elő e zöldbizonyítvánnyal igazolt drágább, de környezetkímélőbb villamos energia beszerzésére.

Csak remélhetjük, hogy a környezetkímélés tudatosulásának mielőbb eljutunk olyan magas fokára, amikor a zöldigazolvány birtoklása már jó üzletihírnév-növelő tényező lesz, és nemcsak jogszabályban rögzített kötelesség lesz. Számos országban van erre egyébként már ma is példa, Svédországtól az Egyesült Államokig jó pár ilyen van.

A villamosenergia-ipari liberalizáció megkezdésének 2003. január 1-jére csúsztatott határideje tette lehetővé megítélésünk szerint sajnálatos módon a kormányzati kézi vezérlés kívánatosnál hosszabb és nagyon is voluntarista időszakát a villamos- és ugyanúgy a gáziparban. De kétségtelen, hogy így viszont jobban lehetséges a közben esetleg változó európai uniós jogszabályok és a még csak most kikristályosodó nemzetközi tapasztalatok figyelembevétele, még a csatlakozó jogszabályok elkészítésére és a teljes villamosenergia-vertikum engedélyeseinek a felkészülésére is több idő jut. Erősen vélelmezhető persze, hogy a szakmai meggondolások mellett politikai választási meggondolások is közrejátszottak a 2001-re, majd 2002-re tervezett liberalizációs start elhalasztásában.

A törvény - helyesen - szakaszos módon lép hatályba. Így már jövő év február 1-jétől lehetőség lesz piaci alapon létesülő erőművi projektek megvalósítására, az Energia Hivatal tisztségviselői jogállásának változtatására és a versenyhelyzet kialakulását megakadályozható tőkekoncentráció korlátozására.

A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap értékállandóságát biztosító rendelkezést visszahozza ez a törvényjavaslat az atomenergiáról szóló törvénybe, oda, ahonnan utólag és nehezen minősíthető hiba folytán a kétéves költségvetés kitörölte azt egy évvel ezelőtt, mint jól emlékszünk rá, komoly veszélybe sodorva ezáltal a kis- és közepes aktivitású hulladéktárolók időbeni elkészülhetőségét.

A tavalyi törvénytervezethez beadott módosító indítványunk figyelembevételével most már a kapcsolt villamos energiát termelőknek lehetősége lesz a hőenergiához tartozó villamos energiának a hőfogyasztó felé történő közvetlen értékesítésére. A felemelt, azaz 4-6-szoros díj szankcióként történő alkalmazására ezután csak áramlopás esetén kerülhet sor. A felemelt díjnak a szintén irreális, magasan megállapított kihasználási óraszámmal együttesen történő alkalmazása eddig kisebb súlyú szerződésszegés esetén is aránytalan, de igen sokszor egyúttal behajthatatlan büntetéseket eredményezett. Most ez a dolog véleményünk szerint helyére került.

Végül megemlítendő, hogy a villamosenergia-törvénnyel azonos fontosságú gáztörvény megalkotása sem várathat most már sokáig magára, hiszen enélkül egyoldalas, hiányos, azaz nem Európai Unió-konform az energetikai liberalizáció.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenleg érvényes, villamos energiáról szóló törvény felett tehát már átlépett az idő. Kereteit szétfeszítették az elmúlt évek energiaipari történései, így az új törvény benyújtása teljes mértékig indokolt és égetően időszerű. Ha egyvalami sajnálatos, az csak az, hogy ilyen jelentős késlekedéssel került a parlament elé a törvényjavaslat, noha tudjuk, hogy hosszú és fáradságos szakmai egyeztető munka eredménye mindez. El kell ismerni, hogy a törvény jelentős részben szakmai szervezetek, civil szervezetek, sőt horribile dictu, bármilyen hihetetlenül hangzik is, még az ellenzék egy-két javaslatának figyelembevételével is lényegesen jobb lett.

Az SZDSZ például a megelőzően beterjesztett változathoz 68 módosító indítványt tett, amelyek közül néhányat az átdolgozás során az előterjesztő figyelembe vett. A törvény részletes vitájában természetesen így is számos módosító javaslattal fogunk élni, és meggyőződésünk, hogy ezek figyelembevétele a törvényt tovább javítaná.

Mindez azt jelenti, hogy a törvény meghozatalát a végszavazás során az SZDSZ abból a feltételezésből kiindulva akarja és tudja támogatni, hogy az előterjesztő és a parlament az általunk benyújtott módosító indítványokat jóindulatúan és ésszerűen fogja mérlegelni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)