Felszólalás adatai

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Nem. (Nincs jelentkező.) A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát az ajánlás 1-3. pontjai alapján. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Mivel ezek szerint több felszólaló nincsen, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Bogár László államtitkár urat, kíván-e válaszolni. (Dr. Bogár László: Nem.) Nem kíván. A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Soron következik a szomszéd államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/4070. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4070/1. és 4-13. számokon kapták kézhez.

Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként Balla Mihály, a Fidesz képviselője következik felszólalásra.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A polgári kormány és a Fidesz külpolitikáját három szervesen egymáshoz kapcsolódó alappillér határozza meg. Először is az euro-atlanti integráció és az abból adódó feladatok megoldása, másodsorban a közép-európai térségben a szomszédsági kapcsolatok alakítása, a térség közös érdekeinek, az együttműködés módjainak kialakítása. A harmadik a nemzetpolitika, melynek következtében a polgári kormány az előző két pillérrel összhangban a tisztelt Ház elé terjesztette a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat elfogadása egy 80 éves adósság törlesztése, s 80 év után először kerülnének rendezett viszonyba a határon túli magyarok az anyaországgal. A törvénytervezet konkrét tartalommal is megtöltené az alkotmány idevonatkozó XX. törvényének 6. §-ában foglaltak szellemében a Fidesz által is hangoztatott meggyőződést, amely szerint a határon túli magyarok a magyarság szerves részét képezik.

Hozzászólásomban a törvény néhány külpolitikai szempontjára, viszonyára szeretnék rávilágítani. A javaslat minden egyes rendelkezése összhangban áll a Magyar Köztársaság által vállalt kötelezettségekkel, beleértve az EU-csatlakozásból eredőket, a nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumokat, különös tekintettel az Európa Tanács keretegyezményére, és a határon átnyúló együttműködést elősegítő egyezményeket, alapszerződéseket.

A törvényjavaslat az Európai Megállapodáson és Magyarország nemzetközi kötelezettségein belül kívánja megadni a határon túli magyarok számára a kedvezményeket.

Tisztelt Ház! A kelet-közép-európai térség sajátos történelme során úgy alakult, hogy mintegy hárommillió magyar ajkú kisebbség él a hazánkkal szomszédos államokban; a legnagyobb számban Romániában Erdélyben, Szlovákiában a Felvidéken, Szerbiában a Vajdaságban és Ukrajnában a Kárpátalján. A térség országainak az elmúlt évtizedben végbemenő átalakulása és az európai integrációs törekvések eltérő üteme miatt a globalizálódó világunkban az erősödő migrációs tendenciák lehetősége megnőtt. Ennek okán a javaslat fő célja, hogy a határon túli magyarságnak a szülőföldön való boldogulását, saját nemzeti kultúrájának megőrzését támogassa minden lehetséges eszközzel.

Ilyen nemzeti célokkal a szomszédos államok kormányai is azonosulnak, hiszen Szlovákia, Szlovénia, Románia is megalkotta törvényét a saját határaikon túl élő nemzeti kisebbségeikre. De Lengyelországban is folyamatban van egy hasonló jellegű törvény megalkotása.

Mint a felszólalásom elején már említettem, Magyarország külpolitikájának egyik sarokpillére a régió stabilitása és a jószomszédi viszonyok alakítása és lehetőleg minél több együttműködési forma kialakítása.

(20.00)

Ezeken a kereteken belül a magyar kisebbség összekötő kapocs, illetve mint politikai erő aktív feladatvállalója lehet országaink együttműködésének.

A napokban olvastam Czakó Gábor "A teremtő mosolya" című gondolatgyűjteményében szereplő egyik írásában néhány ideillő sort, engedjék meg, hogy idézzek belőle: "Ha körülnézünk a Kárpát-medencében, nem csupán azt látjuk, hogy egy népnél sem vagyunk alábbvalók, hanem a feladatot is, amit a szomszédainkkal való kapcsolatunk teremt. Nekik is, nekünk is van mit emelnünk a másikon. A mi felelősségünk a mostani történelmi pillanatban mintha nagyobb volna."

Tisztelt Ház! A törvény illeszkedik a nemzetközi joghoz és kapcsolatokhoz. A törvényjavaslat kidolgozásakor természetesen figyelembe kellett venni az Európai Unióhoz történő csatlakozásból eredő követelményeket. Meggyőződésünk, hogy az integrálódó Európához a törvény elfogadásával egy nemzeti értékeiben, kultúrájában egységes magyarság fog csatlakozni, hozzájárulva magyar oldalról a pozitív Európa-jövőkép kialakításához.

A törvénytervezet alkalmazási köre két ponton érintkezik jelentősebben az uniós hatáskörökkel. Az egyik ilyen az idegenrendészet, a schengeni elvek, a másik a munkavállalás kérdésköre, amelyek közvetlenül is érinthetik a tagállamokat, ha mi csatlakozunk az Európai Unióhoz. A schengeni elvek nem sérülnek, mert a magyar igazolvány nem helyettesítheti az útlevelet. A munkavállalás a jelenlegi három hónapos időtartamával nem okozhat gondot a közösségnek, hiszen az EU-csatlakozás időpontjától a törvény vonatkozó rendelkezései a csatlakozási szerződéssel harmonikusan kerülnek alkalmazásra. Itt jegyzem meg, hogy például Görögország a macedóniai és albániai görögség számára sokkal nyitottabb lehetőségeket kínál ezekben a kérdésekben: munkavállalást, illetve más EU-tagország Görögországon keresztüli látogatását, de gondolhatunk akár a portugál, akár a német vagy az ír példákra is.

Ismereteink szerint a Külügyminisztérium már a MÁÉRT időszakában folyamatosan tájékoztatta az EU-tagállamok és a szomszédos államok hivatalos képviselőit a készülő javaslatról, amelynek az előterjesztett szövegét a kormánydöntést követően hivatalosan is eljuttatták az érintett képviseletekhez angol nyelven.

A törvénytervezet ismeretében tehát elmondható, hogy a javaslat fő célja, hogy Magyarország segítse a szomszédos államokban élő magyarság egyéni boldogulását szülőföldjén, nem sértve és figyelembe véve hazánk nemzetközi kötelezettségeit, a szomszédos országokkal kötött szerződéseket, az együttműködéseket és az európai uniós csatlakozási alapelveket.

Ahogy konszenzus tapasztalható az integrációval kapcsolatos kérdések legtöbbjében, úgy a határon túli magyarság teljes körű támogatását élvezve kívánatos lenne, hogy a nemzeti kérdésekben - így a törvénytervezetben is - általános megegyezés alakuljon ki a magukra nemzeti kötelezettséget is felvállaló pártok között. Ennek a konszenzusnak a szellemében ajánlom a törvényjavaslat részletes vitára való bocsátását és elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Molnár Gyula, az MSZP képviselője.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nagy öröm, hogy ezen késő esti órában a vitában ön személyesen és az államtitkár úr is megtiszteltek minket. Magam is szeretnék csatlakozni azokhoz a hozzászólókhoz, és egyetérteni velük, akik az általános vita első szakaszában ezen törvény kapcsán emelkedettebb hangon szóltak és történelmi pillanatokról elmélkedtek. Én is úgy gondolkozom, hogy egy döntő fontosságú javaslatról van szó, amelyben, úgy tűnik, a magyarországi politikai elit többsége, vélhetően egy széles társadalmi konszenzussal kísérve egy olyan elvi, alkotmányos kötelezettség valósággá alakítására vállalkozik, amely régi adósságunk.

Talán megbocsátanak nekem, ha ebben a hozzászólásban ellenzéki képviselőként picit már a konkrétumok felé haladva, nem mindenben és nem teljes egészében fogok abban a mederben maradni, néhány dilemmát és aggályt magam is szeretnék megfogalmazni, azzal az általános megközelítéssel persze, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam vezérszónokként fogalmazott meg. Azzal az igénnyel kezdtünk neki a munkának, már az állandó értekezleten, majd később, amikor a törvény szövege ismertté vált, hogy a végszavazásnál szeretnénk az igen gombot megnyomni.

Minden szempontból úgy érezzük, hogy elérkezett az igazság pillanata, hiszen itt van előttünk egy törvény, egy kodifikált szöveg, amely világosan jelzi azokat a kereteket, amelyek között a magyar kormány vagy a magyar politikai elit többsége ebben a kérdésben mozogni kíván. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e az ország térségbeli szerepe és a szomszédok várakozó figyelme közötti vékony ösvényt megtalálni. Elérkezett abból a szempontból is, hogy képesek vagyunk-e megteremteni ebben a törvényben a jogos és a lehetséges igények egyensúlyát. És elérkezett abból a szempontból is, hogy minden egyes pártnak szembesülnie kell azzal, mit is ígért, hogy ezeknek az ígéreteknek a valóságtartalma micsoda, és hogy mit is tettek az elmúlt időszakban ezen a területen.

A Szocialista Párt álláspontja kialakításánál abból a fontos történelmi tényből indult ki és indul ki továbbra is, amelyet úgy szoktunk emlegetni, hogy konszenzusos külpolitikai prioritások - ha jól emlékszem, az államtitkár úr hasonló kiindulási pontot célzott meg a saját maga beszédében. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez a hármas célrendszer, amely Magyarországon szerencsésen kialakult, nem egy tudományos kutatás végeredményeképpen, hanem a politikai elit megállapodásaképpen, egy természetes folyamat eredményeként alakult ki, egy alkalmazkodási igényből a megváltozott nemzetközi politikai és gazdasági helyzethez, abból a szerintem is normális törekvésből, hogy jobb, ha az embert barátságos szomszédok veszik körül, és a már említett, több hozzászólásban elhangzott XX. századi történelmi traumánk következményéből és esetleges felszámolásából. Most, a pontos szöveg ismeretében, azt gondolom, levonhatunk némi következtetést abból, mire is jutottunk az ígéreteinkhez képest, mennyire volt ez a folyamat tervszerű, amikor oda fogunk jutni, hogy valósággá válik a határon túli magyarok különleges jogállása.

Még egyszer szeretném előrebocsátani, hogy az MSZP azzal az igénnyel vesz részt ebben a vitában - és a módosító indítványaink is erről szólnak -, hogy szeretnénk egy hatékony, működőképes és jó törvényt elfogadni a végén. Úgy érzékeljük azonban, hogy nem sikerült jelentősen oldani azt a dilemmát - bár ez nemcsak ennek a törvénynek a tiszte, tudom, sokkal több helyen rendezendő feladat ez -, hogy a határon túli magyarság problémáinak jelentős része nem Magyarországon és Magyarországról oldható meg, nem a magyar-magyar párbeszéd eredménye lehet ezen kérdés hosszú távú és generális megoldása. Továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy a határon túli magyarság problémáinak megoldása jelentős részben a többségi nemzettel való megállapodáson múlik.

Úgy érzékeljük, hogy nem sikerült a törvény-előkészítés szakaszában érdekeltté tenni Európát, az Európai Uniót ezen kérdés támogatásában, nem sikerült újra rávilágítani arra a speciális helyzetre, ami ezt a térséget - most már évtizedek óta - sújtja. Hiába próbálta meg Balla képviselőtársam az elmúlt hozzászólásában tényszerűen bemutatni azt, hogy milyen események történtek ezen törvénykoncepció világra jövetele óta, hogyan és miképpen mutatta be ezt a kormány a megfelelő fórumokon, mégis ott van a hátsó agyunkban az az apró kis vélelem és félelem, hogy talán az Európai Unió ma még puha és visszafogott álláspontja mögött sokkal kevésbé a tények pontos ismerete, sokkal inkább a várakozás húzódik meg. Nem gondolom, hogy ezzel nekünk itt ma oly mélyen kell foglalkoznunk, csak azt gondolom, az sem szerencsés talán, ha tényként rögzítjük azt, ami csak egy kormányzati szándék volt, ami az elmúlt időszakban a tájékoztatás kapcsán megfogalmazódott.

Mi is van az ígéretekkel? A '98-as választási kampányban a mai kormánypártok többsége kettős állampolgárságról beszélt. A kettős állampolgárságtól viszonylag egyenes út vezetett a Magyarok Világszövetsége által határozottabban és erősebben megfogalmazott állampolgársági igényig, majd a választójog esetleges megadásáig.

(20.10)

Hatalomra kerülvén a mai kormánypártok, különleges státust kezdtek el emlegetni. '98 szeptemberében közös bizottságot hoztak létre a határon túli magyarokkal ennek az előkészítésére. '99 januárjában jelentették ki véglegesen, legalábbis akkor érzékeltük ezt először, hogy nem lesz kettős állampolgárság, státustörvény előkészítése zajlik. Majd következett Tusnádfürdő, amikor a miniszterelnök úr, mindenkit meglepve, státustörvényszerűséget említett. Innentől kezdve a dolgok felgyorsultak. Ma ott tartunk, hogy most egy kedvezményekről szóló törvény tárgyalása zajlik a parlamentben.

Azt gondolom, nem célom és nem is lehet feladat, hogy ebben a teremben bárkit meggyőzzek arról, hogy mennyivel szerencsésebb lett volna ezen a területen az MSZP-program végrehajtása. Nem is gondolom, hogy nekünk, ellenzéki képviselőknek bármikor az lenne a feladatunk, hogy számon kérjük önökön, polgárinak nevezett kormányon, az MSZP-program végrehajtását. Azt gondolom, nem volt szerencsés hamis illúziókat kelteni ezen törvény kapcsán. Azt gondolom, világossá kellett volna tenni azt, hogy tartós és stabil rendezés ebben a kérdésben úgy lehetséges, ha Magyarország integrációja töretlen, dolgozunk azon, hogy a szomszédos államokban a helyzet, a közállapotok jelentősen javuljanak, és hosszabb távon valósítjuk meg az ő közeledésüket is az Európai Unióhoz. Azt gondolom, hogy ehelyett, ha nagyon le akarnám ezt egyszerűsíteni, történt egy szimbolikus lépés, aminek, azt gondolom, sokan fognak örülni a határon túl. Utána pedig megkaptuk törvényként a régi jogok gyűjteményét.

A kolozsvári Szabadság című lap egyik publicistája mondta azt nagyon szellemesen egy írásában, hogy "Nesze státus, fogd meg jól!" Ez ma a helyzet. Ez az írás érdekes módon ott született és nem Magyarországon.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Befejezésképpen szeretném önöknek ajánlani módosító indítványaink azon körét, amelyek bizonyos szempontból nem egyszerűen a törvényjavaslat pontosításáról szólnak, hanem, még egyszer mondom, sokkal inkább egyfajta tartalmi bővítése a részünkről egyébként az alapelveiben vélhetően támogatandó törvényi megközelítésnek. Az egyik ilyen, a szülőföldön maradás egyébként ma már lényegesen erősebb megfogalmazás, mint az eredeti verzióban szerepelt. Ebből a szempontból különösen szeretném kiemelni azt, hogy szeretnénk speciális és kiemelt feladatokat adni az Illyés Közalapítványnak, az Apáczai Közalapítványnak, az Új Kézfogás Alapítványnak, a Segítő Jobb Alapítványnak, a Mocsáry Lajos Alapítványnak. Tehát szeretnénk, ha mindazokon a területeken, amikkel ezek az alapítványok foglalkoznak, az erősebb funkciókkal valóban el tudnák végezni azt a tevékenységet, ami, még egyszer mondom, végcéljában a szülőföldön maradást erősítené.

Tudom, hogy a politikai viták középpontjába került az országgyűlési biztos intézménye általában. Tudom azt, hogy a Fidesznek ezzel kapcsolatban most van egy speciális javaslata. Mégis kérem, fontolják meg annak a lehetőségét, hogy a határon túli magyarok számára egy olyan képviseleti lehetőséget teremtsünk, ami egy országgyűlési biztosban testesülhetne meg, aki, azt gondoljuk, bizonyos szempontból a velük kapcsolatos magyarországi, jogi kérdések segítésében, rendezésében segíthet, és bizonyos szempontból megvalósíthatja az intézményes képviseletüket.

Utoljára szeretném önöknek említeni: valóban megfontolandó az az adatvédelmi kérdés, amit Tabajdi Csaba képviselőtársam már említett. Itt valóban olyan országokról van szó, amelyek a demokratikus átmenet egy sajátos szakaszában járnak. Nem lenne szerencsés, ha a magyarság ilyen formában lévő adatbázisa olyan helyzetbe kerülhetne, ami esetlegesen visszaélésekre adhat okot.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Úr! Még egyszer mondom: kérem, hogy ezeket a dilemmákat a helyükön kezeljék. Azzal az igénnyel tettük meg és tesszük majd meg a hozzászólásainkat, és e szerint nyújtottuk be a módosító indítványainkat, hogy a törvényt jobbá, működőképesebbé és mindenki számára elfogadhatóbbá tegyük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném kétpercesekkel szétdarabolni a felszólalásokat, mégis kénytelen vagyok ezt most megtenni.

Molnár képviselő úr többes szám első személyben beszélt. Nem vagyok benne biztos, hogy teljes egészében és minden tekintetben a szocialista frakció vagy annak meghatározó személyiségei álláspontját mondta. Ezért én neki próbálok válaszolni.

Képmutatónak tartom mindazt, amit elmondott: azt veti ennek a törvényjavaslatnak a szemére, hogy kevés. Hogy csak egyetlen elemet emeljek ki: azt veti a szemére, hogy hitegetett a kettős állampolgársággal, és vajon miért nincs kettős állampolgárság; és még néhány ilyen tényt említett. Tisztelt Képviselő Úr! Kíváncsi lennék, hogyha ezen nagyon fontos, bár szerény és több tekintetben kritizálható javaslat helyett valóban azoknak a hamis illúzióknak, amik születtek, talán elsősorban a határon túl - én a jelenlegi ciklus alatt nem éreztem, hogy a kormányzat hamis illúziókat keltett volna -, mind meg akart volna felelni a benyújtott törvényjavaslat, akkor önök jogosan mondhatták volna azt, hogy vajon milyen békétlenséget alakít ki ez a törvényjavaslat a szomszédos államokkal, amikor ott önkényesen be akarja vezetni a kettős állampolgárság intézményét, hogy ezt a példát emeljem ki.

Tehát én nagyon örülnék, ha a Magyar Szocialista Párt a maga parlamenti erejével olyan módon próbálná továbbvinni ezt a törvényjavaslatot, adott esetben a nemzetközi kapcsolatait is, a pártközit is, alapul felhasználva, hogy ennél tovább tudnánk elmenni.

A MIÉP úgy érzi, hogy a jelenlegi keretek között helyes, reális és támogatandó a javaslat. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én sem kívánok hosszasan és más irányba elmenni, csak engedtessék meg, hogy egypár dologra felhívjam a figyelmet.

Molnár Gyula azt említette, hogy a szülőföldön maradás erősítése az egyik legfontosabb cél, ezzel maximálisan egyetértek. Csak egyetlenegy dolgot nem tudok értelmezni: ha ez a cél, akkor a bizottsági vita során Tabajdi Csaba miért képviselte azt, hogy hat hónapos munkavállalásban kellene gondolkodni, ami egyenlő egy fél esztendővel? A félévi munkavállalás gyakorlatilag azt jelenti, hogy ez a határon való áttelepülésre ösztönöz.

A másik észrevételem az országgyűlési biztos személyére vonatkozik, az ombudsmanra, ha úgy tetszik. Azt gondolom, ezen persze el lehet gondolkodni, de ez nem a mostani törvényhez tartozó kérdéskör, hiszen ez külön törvényben szabályozandó, és ezt nem lehet beépíteni ebbe a törvénybe. Persze el lehet gondolkodni rajta, csak én azt gondolom, hogy amikor most, per pillanat erről a törvényről beszélünk, akkor ebbe nem kellene belekeverni egy olyan kérdéskört, ami jogilag teljesen más szabályozást igényel.

A harmadik pedig: szeretném Molnár Gyula figyelmét felhívni arra, hogy elő kell venni egyébként a Fidesz választási programját, a kormányprogramot is, pontosan el kell olvasni, és akkor nem fog olyan zöldségeket beszélni, hogy mit ígért a Fidesz, vagy mit nem ígért.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hargitai János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy Molnár képviselő úr felszólalásának az volt az egyik érdemi vonulata, azt mutatta be nekünk, hogy a koncepció hogyan változott és hogyan szegényedett el. Eljutott odáig, hogy egy kolozsvári publicistát idézett, aki azt mondta, hogy nesze státus, és mögötte gyakorlatilag nincsen semmi.

Ezt a gondolkodást nem lehet elfogadni semmi szín alatt, mert ez a gondolkodás azt tükrözi, hogy az MSZP ugyan támogat valamit - ma már eljutott egyébként a támogatásig, korábban még másik álláspontot képviselt -, de valójában a semmiről beszélünk. Ez a gondolkodás azért nem igaz, mert Molnár képviselő úr arra gondol, hogy a státustörvény - és én nyugodtan használom ezt a kifejezést, akkor is, ha a törvénynek nem ez a címe - valamilyen értelemben másfajta státusba helyezi a külföldön élő magyarokat, mert eddig a külföldi jogállását élvezték Magyarországon. Ha valaki most nem akarja érzékelni azt, hogy ha létrejön egy közjogi kapcsolat a külföldön élő magyar és az anyaország között, ez minőségileg más kapcsolat, mintha a külföldi jogállását élvezné, az egyszerűen a homokba dugja a fejét. Lehet azt mondani, hogy a semmiről beszélünk. Meggyőződésem, hogy a határon túli magyarok nem így élik meg ezt a kérdést.

Arról lehet vitatkozni, hogy mi ennek a státusnak, mi ennek a speciális jogállásnak a tartalma, hogy ez mennyire hasonlít, mondjuk, a német idegenrendészeti törvénynek ahhoz a speciális jogállásához, amit ők is ismernek. Mert ott is ismerik a német állampolgárt, ismerik a külföldit, és ismerik az úgynevezett státus-deutsche jogállását, ami az én felfogásom szerint persze gazdagabb mint a miénk. De azt mondani, hogy a miénk, amiről beszélünk, az a semmi kategóriája, ez hamis beállítás.

Tehát nyugodtan merjük státustörvénynek nevezni, és legfeljebb arról vitatkozzunk, hogy mi ennek a jogállásnak a tartalma. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

(20.20)

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! A hazai közéletben, közvéleményben megértően, de a sajtó és a politikai ellenzék egy részében éles kritikával fogadott törvényjavaslatnak vannak általános indítékai és van egyedi kiváltó oka. Az egyik ok közismert: ha az Európai Unió tagállamává válik Magyarország, akkor a schengeni megállapodások értelmében országunk és a volt szocialista országokban élő magyarság közé nagyon erős határzárak, elválasztó falak ékelődnek. Mint ahogyan évtizedekkel ezelőtt a Német Szövetségi Köztársaság is csak azzal a feltétellel lépett be az akkori Közös Piacba, hogy ez a lépés nem válaszfalat épít a németek közé, de tartalmas formát talál a német-német szolidaritásra, úgy nekünk is - erre a példára is hivatkozva - nem kell vállalnunk a magyarság közé emelt válaszfalak tőlünk nem is követelt létét, hanem vállalnunk kell a nemzeti szolidaritást. Erre kötelez az alkotmányunk, és erre feljogosítanak minket más európai nemzetek hasonló típusú törvényei is.

Az ilyen, a nemzeti diaszpórákat védő törvények léte már annyira általános Európában, hogy Magyarország mint az egyik legnagyobb nemzeti kisebbség anyaországa, nem vonhatja ki magát egy ilyen jellegű törvény megalkotása alól. Előttem már többen idézték hatályos alkotmányunkat, melynek 6. § (3) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Végre tartalommal töltődik fel ez az eddig csupán a nemzeti szolidaritás kötelezettségét alaptörvényünkbe iktató paragrafus, végre konkrét intézkedésekbe menően is felelősséget vállal a Magyar Köztársaság a történelmi hazában élő, határon túli magyarok sorsáért.

Az alkotmány csak azt a szállóigévé vált mondatot szövegezte meg jogi nyelvezetben, amely a XX. századi magyar irodalom egyik képviselőjétől, Szabó Dezsőtől származik. E gondolat szerint minden magyar felelős minden magyarért. Ez a törvényjavaslat nem más, mint ennek az írói intelemnek és az alkotmányban lefektetett kötelezettségünknek törvényi formában történő megjelenítése. Akik számára túl konzervatív felfogású író Szabó Dezső, azoknak hadd idézzem a liberális gondolkodóként jegyzett Bibó István 1946-ban leírt következtetéseit, aki úgy vélte, hogy az adott nemzetközi jogi feltételek mellett, idézem: "A kisebbségek életét másképp, mint politikai erőfeszítéssel alig lehet elviselhetővé tenni, és ez a politikai erőfeszítés pedig közvetve vagy közvetlenül nem lehet másnak a gondja, mint a rokon államé, vagyis a miénk." Ötvenöt esztendő után végre ezt a bibói gondolatot is meg kívánjuk valósítani a gyakorlatban, és milyen különös fintora a sorsnak, hogy ennek a gondolatnak a leghevesebb kritizálói most Bibó állítólagos szellemi örökösei.

Tisztelt Ház! Az első közismert, státustörvényre jellemző példát már említettem, amikor is a volt Német Szövetségi Köztársaság 17 millió kelet-német lakosnak alanyi jogon megadta és évtizedeken keresztül makacsul fenntartotta a szövetségi köztársasági állampolgárságot. Horvátország 1993-ban négymillió határon kívüli horvátnak adta meg a horvát állampolgársághoz való jogot. Lengyelország bár nem adott állampolgárságot, de lengyelországi tartózkodás esetére különleges jogállást biztosított több mint kétmillió, Litvániában, Fehéroroszországban és Ukrajnában élő őshonos lengyel számára - itt már érezhető a magyar típusú megoldás. A lengyel törvényhozás más megítélés alá helyezte, előnyben részesítette a szülőföldjükön maradó lengyeleket a nyugati emigráns lengyelekhez viszonyítva.

Bulgária, Szlovénia, Portugália és újabban Olaszország élt nemzettársai számára az úgynevezett minimális státus megadásának lehetőségével. Spanyolország kulturális és történelmi okok miatt pozitív diszkriminációt alkalmaz a latin-amerikai országok állampolgáraival szemben, beleértve a munkavállalás jogát is. Szlovákia nem csupán a szomszédos országokban élő szlovákokat kínálta meg kedvezményekkel, hanem valamennyi más országban élőt. Eddig tudomásom szerint harminchat országból nyújtották be szlovák voltukat igazoló irataikat a kedvezményezett státusért folyamodók. Románia egyszerű miniszteri rendelettel tette lehetővé a moldáviaiak romániai munkavállalását, tanulását és politikai szereplését. Nemrég vált például romániai szenátorrá az egyik volt moldáviai politikus. Ha Írországban az állampolgárságra pályázó egyén bizonyítani tudja, hogy legalább egyik nagyszülője ír származású, akkor őt automatikusan megilleti az ír útlevél. Ausztriában az erdélyi szászok és a svábok kaptak különleges jogosítványokat.

Az Albániában élő görög kisebbség szintén különleges jogokat élvez az Európai Unióban: az érintett személyek görög nemzetiségűeknek szóló személyi igazolványt kapnak. Ez az okmány feljogosítja őket görög területen való tartózkodásra és munkavállalásra, továbbá más uniós országokba való beutazásra is. Európán kívül közismert Izrael gyakorlata az állampolgárság megadásában, amelynek feltételéül elegendő csak valamely izraelita hitközség igazolását felmutatni.

A törvényt ellenzők szóhasználatával élve megkérdezem, megvetendő soviniszták-e, rasszisták-e ezek a felsorolt országok, mert sajnos itthon ilyen súlyos jelzőkkel is illették ezt a törvénytervezetet.

Tisztelt Ház! Szándékosan részleteztem a státus jellegű törvényeket alkalmazó európai országok hosszú sorát. Tudatosítanunk kell ezt, mert nap mint nap olvasható olyan hamis állítás egyes napilapokban, politikai hetilapokban, hogy ez a törvényjavaslat nem illeszkedik az Európai Unió jogrendjéhez. Éppen fordítva igaz: akkor lógnánk ki az európai uniós országok jogalkalmazásából, ha mi nem törődnénk az írekhez, spanyolokhoz, portugálokhoz, németekhez, osztrákokhoz, görögökhöz, olaszokhoz hasonlóan a nemzettársainkkal.

Gyakran olvasható egy másik szemrehányás is felszólító módban, miszerint: "Öntudatból vállalják magyarságukat a kint élők, és ne érdekből!" Ugyanezek az öntudatra apellálók meg sem említik azt a szomorú helyzetet, hogy a magyar nemzet milliói nyolcvanegy esztendő óta töltik kollektív büntetésüket soha el nem követett vétkeik miatt az utódállamokban, és azóta bármely továbbtanulási, foglalkoztatottsági és szegénységi statisztika azt bizonyítja, hogy szlováknak, szerbnek, románnak vagy ukránnak lényegesen érdemesebb lenni az elszakított területeken, mint magyarnak. A leendő törvény valószínűleg csak enyhítene ezen elnyomottságon és hátrányos helyzeten, de ezt teljes mértékben ellensúlyozni nyilvánvalóan nem tudná.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat sok elvárást nem teljesít. Messze nem olyan széles körben kezeli a kedvezményezetteket, mint a már említett európai országok többsége, például a nyugati emigráció teljesen kimarad a státustörvény kedvezményezetti köréből. Hátrányos megkülönböztetésük felületes indoka az, hogy ők önszántukból, míg a szomszédos országokban jelenleg élő magyarok felmenői a párizsi békeszerződések folytán, akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorba. Sajnos, a törvényt ilyen formában helyeslők megkérdőjelezik azt a tényt, hogy százezreket üldöztek el az országból, tízezrek menekültek a szabadságvesztés elől, és ezrek mentették életüket a halálos ítélet, az akasztófa elől, azaz ők is akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorba. Ennek a kiüldözött nemzedéknek a harmadik generációja még meg tudná őrizni magyarságát, ha magyarországi oktatási intézményekben a jelen törvény alapján kedvezményesen tanulhatna. Kimaradnak a törvényből a beneš i dekrétum alapján a Csehországba hurcolt magyarok és az Oroszországba, főként Kazahsztánba és Szibériába deportált kárpátaljaiak is.

A hozzám eljuttatott észrevételek és kritikák többsége térben is, funkcióban is erőteljesen bővítené a törvényjavaslatot. Őket arról kívánom meggyőzni, hogy első lépésnek, kezdetnek megfelelő ez a törvényjavaslat, általános vitára feltétlenül alkalmas. A törvény gyakorlati alkalmazása számunkra kijelöli a majdani továbbfejlesztés irányait. Támogatom azt a kormányzati erőt, amely most e rendkívüli türelemmel és történelmi felelősséggel képes ezt a törvényjavaslatot jobbítani, megvalósítani, a kívánatos jövőt pedig életre segíteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

(20.30)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége, mint önök tudják, elutasítja. Nem azért utasítjuk el ezt a javaslatot, mert a szomszéd országokban élő 3 milliónyi magyar helyzetére megoldást keres, hanem azért utasítjuk el, mert rossz, alapjaiban elhibázott irányban keres megoldást.

Nem tudom, emlékeznek-e rá, 1995-96-ban, amikor az alapszerződések születtek, és amikor a folyamat elején, már '95 februárjában Németh Zsolt jelenlegi államtitkár úr egy napirend előtti felszólalásában megállapította, hogy megszűnt a külpolitikai konszenzus, mert az akkori ellenzék elutasította az akkori kormánypártok alapszerződés-politikáját, akkor a bírálók rendszeresen a dél-tiroli német ajkúak és a finnországi svédek példájára hivatkoztak. Tudnak-e önök arról, hogy Svédország svéd igazolvánnyal látná el a finnországi svédeket, és azok ilyen igazolvány birtokában lennének jogosultak részben Finnországban, részben Svédországban kedvezményekre? Tudnak-e önök arról, hogy a dél-tiroli olaszokat Németország vagy Ausztria német vagy osztrák igazolvánnyal látná el, és ennek alapján lennének jogosultak bármiféle kedvezményekre? Nem tudnak - mert nincsenek ilyenek! Azokban az esetekben, ahol olyan kisebbségek problémájára, akiket szintén a határok eltolódása hozott kisebbségi helyzetbe - mert Dél-Tirolban is ez a helyzet, és Finnországban a finnországi svédekkel is ez a helyzet, csak ott száz évvel korábban volt ez a határmódosulás -, nem ezen az úton találták meg a megoldást azoknál a kisebbségeknél, amelyek svédként és németként nyelvi, kulturális, oktatási jogok birtokában, de a finn, illetve olasz társadalom integrált tagjaként élik a maguk életét.

3 millió magyar kisebbségben él nyolcvan éve. Ebből az első hetven évben nagyon erős asszimilációs nyomásnak volt kitéve, az anyanyelvnek a lakáson kívüli korlátozott használata, erősen korlátozott saját oktatási, kulturális infrastruktúra, erősen korlátozott anyanyelvi média és az egész életben a diszkrimináció jellemezte és sok tekintetben ma is jellemzi a kisebbségi magyarok életét. A többségi nemzet nacionalista erői lényegében két alternatívát állítottak eléjük: az asszimilációt vagy a kivándorlást. Ez jellemezte különösen a második világháborút követő négy évtizedben az ő helyzetüket.

Mi azt gondoljuk, hogy természetesen a mai törekvésünk az övék is és a mienk is, hogy elkerüljék ezeket az alternatívákat. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a szülőföldön maradás és a szülőföldön megtalálni a magyarként való életet, ez a legkönnyebb, a legelőnyösebb megoldása a kisebbségi helyzetnek, hozzátéve azt, hogy kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy ebből a három változatból, amely közül mind a három terhekkel és áldozatokkal jár, melyiket választja; a legkedvezőbbnek a szülőföldön maradást és a nemzeti magyar azonosság megőrzését tartjuk. Ez az, amit a finnországi svédek és a dél-tiroli németek esetében sikerült megtalálni.

A kérdés az, hogy miképpen lehet ehhez hozzájárulni. Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak, a magyar államnak, ahogy ezt a magyar alkotmány rögzíti, diplomáciai, külpolitikai eszközökkel kell elérnie azt, hogy kisebbségi jogaikat az az állam, amelyben élnek, biztosítsa, és sokrétű támogatással kell hozzájárulni ahhoz, hogy az a nyelvi, oktatási, kulturális infrastruktúra, amely magyarságuk megőrzéséhez szükséges, a saját szülőföldjükön meglegyen.

Az a politika, amelyet '94 és '98 között az akkor hivatalban levő koalíció folytatott, az alapszerződésekkel, amelyekkel hetven év után el lehetett érni azt, hogy a román és a szlovák állam elismerje, hogy a magyar kisebbség helyzete nem belügye, hanem három félnek, a magyar államnak, a magyar kisebbségnek és a román, illetve szlovák államnak a közös ügye; ezt elismerték és elfogadták azt, hogy nem belpolitikai, hanem nemzetközi alapon kisebbségi jogokat kell a magyar kisebbség számára biztosítaniuk. Ebben a közegben jutottunk el oda, hogy az RMDSZ, illetve a Magyar Koalíció Pártja kormánytényezővé lett, és olyan megállapodásokat köthetett azokkal a román, illetve szlovák politikai erőkkel, amelyekkel egyáltalán meg lehetett akkor állapodni, amelyek fontos és bővülő kisebbségi jogokat biztosítottak.

Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy ennek a folyamatnak a másik oldala, a kisebbségi jogok biztosítása mellett - és ez is mind az RMDSZ, mind a Magyar Koalíció Pártja politikájában nyilvánvalóan és egyértelműen benne volt -, az ő integrációjuk és emancipációjuk annak az országnak a társadalmában, amelyben élnek. Mi azt gondoljuk, hogy azon az úton kell Magyarországnak továbbmennie, amelyen a kisebbségi magyar pártok politikája halad: a jogbiztosítás, az emancipáció, ugyanakkor az integráció útján. Ezt szolgálta a korábbi politika, és ezen kellene továbbmenni.

Ez a törvényjavaslat rossz helyen látja a problémát és rossz helyen keresi megoldást. Ez a törvényjavaslat a probléma lényegét nem a kisebbségi jogok korlátozottságában, nem a kisebbségnek az adott ország társadalmán belüli diszkriminációjában látja, hanem a magyar államtól való elszakítottságában, és ennek megfelelően a megoldás központi kérdésének a magyar államhoz való formális jogi kapcsolatot tekinti, és ezért, mint ezt Németh Zsolt államtitkár úr a Magyar Nemzet január 4-ei számában adott nyilatkozatában nagyon világosan kijelentette, a probléma lényegének a magyar igazolványt tekinti. Azt mondta az államtitkár úr ebben a nyilatkozatában, hogy ha semmi kedvezmény nem járna ehhez az igazolványhoz, akkor is ez az igazolvány lenne a nagyszerű dolog, az áttörés. Erre az igazolványrendszerre épül az az egész kedvezményrendszer, a munkavállalástól a diákigazolványon keresztül, a szülőföldön nyújtott oktatási támogatásig, amelynek a címzettje mindig az a magyar személy, aki ennek az igazolványnak a birtokosa.

A kisebbségi problémának ez a megoldása megoldhatatlan problémákkal jár. Megoldhatatlan problémát okoz az a különbségtétel, amelyet az egymás szomszédságában élő állampolgárok, Románia, Szlovákia, Kis-Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia állampolgárai között ez a rendszer teremt. Megoldhatatlan problémát okoz vagy súlyos problémákat okoz az, ahogy a magyar állam az ottani irodákon keresztül külföldről jövedelmet juttat; ezeknek az országoknak a problémája. Súlyos problémát jelent az az adatvédelmi probléma, amelyet a külügyi bizottság ülésén szocialista képviselőtársaink felvetettek. Az alapprobléma, hogy miközben a feladat az integráció lenne, ez a törvényi megoldás szembeállítja a magyar kisebbséghez tartozó polgárokat annak az államnak a többi polgárával, akikkel együtt éltek az elmúlt évtizedekben és akikkel együtt fognak élni a következő évtizedekben is.

Ugyanakkor nemzetközi bonyodalmakkal is jár ez a probléma. Nem véletlen, hogy a magyar kormány semmiféle egyeztetést erről a törvényjavaslatról nem folytatott azoknak az államoknak a polgáraival, akiknek a polgárai ennek a leendő törvénynek a jogalanyai. Többször kérdeztem a miniszter úrtól írásban, hogy történt-e ilyesmi, és most, amikor benyújtották a törvényjavaslatot, tudtuk meg a román külügyminisztertől, most tudtuk meg a szlovák miniszterelnöktől, hogy nem történt ilyen egyeztetés. Azt mondta expozéjában a miniszter úr, hogy hét baráti ország vesz minket körül. Hát ha barátinak tekintik ezeket az országokat, akkor miért ezeknek az államoknak és kormányoknak a háta mögött kellett ezt a törvényt előkészíteni?!

(20.40)

Míg 1995-től Magyarország pozíciója a szomszédokhoz képest a nemzetközi közvélemény szemében javult a megelőző évtizedekhez képest, és a nemzetközi közösség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Szlovákiára és Romániára gyakorolt nyomást, most megint megfordult ez a helyzet. Tévút ez a megoldás, tisztelt Országgyűlés, károkat fog okozni, és ezért utasítjuk el.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az SZDSZ képviselőinek felszólalásával teljes mértékben egyet lehet érteni. A kisebbségi jogok megoldásának az az igazi, célszerű és kívánatos módja, ahogy ez Dél-Tirolban megoldódott, ahogyan ez Finnországban megoldódott, amilyen egyéni, kollektív jogokkal rendelkeznek Finnországban a svédek és Dél-Tirolban az osztrákok. Ennek ellenére természetesen vannak szülőföldi kedvezmények, az innsbrucki egyetemen való tanulás kedvezménye, de alapvetően nem állampolgári igazolvánnyal oldották meg, hanem a kisebbségi jogoknak valóban az európai értékrend szerint kívánatos biztosításával, amely mindnyájunk számára példa.

Úgyhogy egyet kell érteni azzal, hogy Bauer Tamás ezt a parlamentben mondta el - azt sajnálom, hogy ezt nem volt módja elmondani a román parlamentben, nem volt módja elmondani az ukrán parlamentben. Igen, mert ennek ott lett volna igazi súlya. Ha viszont a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés azt tapasztalja, hogy egyelőre ezen az úton haladva nem sikerült ezt a kívánatos állapotot elérni, igen, akkor jelenleg egy ilyen típusú törvény megalkotását kell nekünk itt most véghez vinni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Potápi Árpád úr, a Fidesz képviselője. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Martonyi úr jelentkezett.)

ELNÖK: Én a képernyőn tudom kontrollálni, hogy ki akar hozzászólni. Ha a miniszter úr jelentkezik, akkor természetesen megadom a szót, csak arra kérem, hogy legközelebb a gombot nyomja meg. Azt látom, hogy a szándék megvan. A miniszter úr gépét kérem bekapcsolni!

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egyetlenegy kérdésre szeretnék röviden reflektálni - tartalmi témákra nyilván lesz még alkalmunk visszatérni. Az egyetlen kérdés az, hogy Bauer képviselő úr jelezte, hogy a szomszédos, egyébként valóban baráti országok háta mögött történt-e ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése. Én tisztelettel ellent kell hogy mondjak ennek a tételnek. Azt hiszem, köztudomású az, hogy e törvényjavaslat előkészítése a legnagyobb nyilvánosság mellett történt. Csak egyetlen mozzanatra utalnék, amire egyébként ő is utalt, hogy tudniillik az alapszerződések következtében vagy ezeket követően Romániában, majd később Szlovákiában a magyar közösség politikai pártja koalíciós tényezővé, a kormány részesévé vált. Nos, ezek a politikai pártok ott ültek azokon a Magyar Állandó Értekezleteken, ott ültek a szakbizottságokban, amikor egyébként a gondolat megszületett, útjára indult, majd pedig testet öltött a különböző szövegekben.

Azt mondani tehát, hogy a szomszédos országok kormányai háta mögött történt volna az előkészítés, azt hiszem, mindenféleképpen tévedés. Egyébként végig készek voltunk arra, hogy bárkivel beszéljünk erről; beszéltünk is. Formális konzultációt soha senki nem kért. De ez az egész kérdés a legnagyobb nyilvánosság előtt folyt, és azt hiszem, hogy a szövegről konzultációt csak akkor lehet folytatni, amikor van szöveg. Szöveg pedig akkor állt elő, amikor a kormány a törvénytervezetet elfogadta és azt törvényjavaslatként az Országgyűlés elé terjesztette.

Még egyetlenegy mozzanatra utalnék, azt is inkább csak kérdésként. Bauer képviselő úr feltehetően érzékeli azt a vonulatot ma Európában, hogy egyre inkább elfogadják, elfogadjuk a több közösséghez tartozás tételét, és ez mindennek a lényege. Az alapkérdés az, hogy az állampolgársági kötelék mellett, amit hosszú-hosszú időn keresztül kizárólagos köteléknek ismert el a világ, elfogadjuk-e vajon azt, hogy emellett léteznek más kötődések is, vannak más közösségek is. Nem az állam az egyetlen mindenható tényező, amely meghatározza az emberek és a közösségek életét.

Én kicsit csodálkozom azon, hogy egy liberális eszmerendszert követő képviselőnek kell nekem ezt mondanom, hogy ma több közösséghez is lehet tartozni, ezek közül a közösségek közül a leglényegesebb a nemzet, és ez a nemzet mint közösség nem mindig azonos történelmi véletlenek következtében az állammal, és ez a törvény lényegében nem akar mást kifejezni, mint azt, hogy ez a közösség is létezik, és ehhez a közösséghez való tartozást akarja elismerni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Két megjegyzést szeretnék tenni ahhoz, amit ön mondott. Az egyik: azt gondolom, hogy amit a szomszéd országokkal való viszonyról mondott az előkészítés során, nem tudok erre jobb kifejezést, azt gondolom, hogy ez a válasza nem volt egyenes. Ugyanis én azokban az írásbeli kérdésekben azt kérdeztem öntől, hogy adtunk-e tájékoztatást és kértünk-e véleményt, kaptunk-e véleményt, formálisat, informálisat az ő külügyminisztériumuktól, az ő nagykövetségüktől. Erre írásban sem kaptam választ, csak annyit, hogy az Európai Unió a budapesti diplomáciai képviseleteket tájékoztatta.

Az az állítás, hogy a román vagy a szlovák kormányt mi az RMDSZ-en vagy a Magyar Koalíció Pártján, vagy más magyar szervezeteken keresztül... - nem is mondom, hogy tájékoztatjuk, ez szerintem nem korrekt, és őket hozza nehéz helyzetbe, mármint az RMDSZ-t vagy a Magyar Koalíció Pártját, ha egy román vagy szlovák kormányzati tényező erről a fogalmazásról értesül. A kérdés az, hogy miért kerülték el azt, hogy a román kormányhoz, a román külügyminisztériumhoz, a szlovák kormányhoz, a szlovák külügyminisztériumhoz, a jugoszláv kormány illetékes intézményeihez forduljanak az előkészítés során.

Ami pedig a több közösséghez való egyidejű tartozást illeti, én ezzel egyetértek. A kérdés az, hogy indokolt-e, hasznos-e, célszerű-e ezt ilyen közjogi megoldással érvényesíteni, amelynek meggyőződésem szerint itt és most több a kára, mint a haszna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Potápi Árpád úr, a Fidesz képviselője.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban néhány mondat erejéig a törvényjavaslat kapcsán párhuzamot vonjak Magyarország 1920-as, '30-as évekbeli és mai története között. Az első világháború vérzivatara 1918 és '19 reményei, eszményei és nagyfokú tehetetlensége után 1920-ban Magyarország fásultan és kábán ült a vádlottak padján.

A trauma, amely ekkor érte az országot, sokak számára felfoghatatlan volt. Magyarország egy európai középhatalomból Közép-Európa leggyengébb és legszegényebb országává vált. Mégis két évtized múlva Magyarország ismét jól szervezett, gyorsan fejlődő állam lett Közép-Európában.

Ma, egy évtizeddel a fél évszázados diktatúrák korszaka után, újra erősödő, gyorsan fejlődő, Európa jobbik feléhez csatlakozó állam Magyarország. Közép-Európa békéjében, stabilitásában és szabadságában vagyunk érdekeltek, hiszen nemzetünk fejlődése határon innen és túl csak így valósítható meg. Talán a szerencsés politikai konstelláció - mely ma jellemzi térségünket - is motivál bennünket arra, hogy az elszakított nemzetrészek felé forduljunk, és segítsük őket identitásuk megőrzésében, gazdasági fejlődésükben. Az ő megmaradásuk a mi megmaradásunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára mindannyian ismerik a csángók történetét. Számuk ma Moldvában 200-250 ezer közé tehető, de csak 50-60 ezer az, aki még beszéli és használja a magyar anyanyelvét.

(20.50)

A folyamat még a XVII. században elindult, és bizony a csángó megnevezés ezért kapott pejoratív értelmet. Az ilyen értelemben vett csángósodás nem állt meg, felfalja a szórványokat, s kikezdi a tömbmagyarságot is. Azt hiszem, az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ezt megállítsuk.

De térjünk vissza a csángókhoz! Az előttünk levő törvényjavaslat hatalmas esélyt ad arra, hogy e néprészünk, mely a történelmi Magyarország határain is kívül él, élni tud azokkal a kedvezményekkel, amelyekkel jobb helyzetben levő erdélyi vagy felvidéki társai. Talán megmenthető lesz nemzetünk számára e csodálatos kultúrájú népcsoport. Azt hiszem, e cél érdekében a polgári kormány eddig is nagyon-nagyon sokat tett és tesz jelenleg is.

Sokszor hallani, hogy a magyarországi társadalom nem támogatja a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat elfogadását. Talán ezt azért is gondolom másként, mert nagyszüleim mindannyian a jelenlegi otthonunktól ezer kilométerre fekvő, csodálatos hangzású Istensegítsen és Józseffalván születtek, nőttek fel s kötöttek házasságot. De a mi családunk nem egyedüli a körzetemben, aki gondolataiban és álmaiban, rokonaiban és ismerőseiben kötődik a trianoni határokon túli területekhez. A bonyhádi választókörzet közel 40 százaléka bukovinai vagy erdélyi székely vagy felvidéki magyar. A közvélemény-kutatás adatai is azt mutatják, hogy a hazai lakosság többsége támogatja a törvény elfogadását.

A másik sokszor felvetődő kérdés, mit szólnak az úgynevezett státustörvényhez Európa és a környező, sokszor kis-antanti reflexszel reagáló országok. Nos, Európa számos országa segíti a más államok területén élő nemzettársait. De talán számunkra jelen kérdésben fontosabbak a szomszédok. Összességében megállapíthatjuk, hogy bár a környező országok ilyen jellegű jogszabályai különböznek a magyar tervezettől, számos hasonló elemet és jogelvet tartalmaznak, ezért jogos hivatkozási alapul szolgálnak. Mindhárom, román, szlovák, lengyel jogszabály jogviszonyt létesít az anyaállam és egy másik állam állampolgára között vagy azáltal, hogy államigazgatási eljárás keretében számukra egy igazolványt ad ki - például a szlovák és a lengyel -, vagy azáltal, hogy támogatást nyújt számukra szülőföldjükön - román.

A Külügyminisztérium, illetve a konzulátusok vesznek részt az államigazgatási eljárásban. A jogosultakat nyilvántartják, igazolványt kapnak. A szlovák és a lengyel megoldás az igazolvány tulajdonosának alanyi jogon biztosít egyes kedvezményeket az anyaországban. A szlovák és a lengyel jogszabályból eredő jogok kiterjednek a jogosult hozzátartozójára is, konkrétan 15, illetve 18 év alatti gyermekére. Hasonló a biztosított kedvezmények köre. Munkavállalási, oktatási kedvezmények, beutazási, tartózkodási és az orvosi ellátásban biztosított kedvezmények; a szülőföldön kisebbségi tannyelvű oktatás támogatását célzó akciók, kulturális és művészeti akciók, illetve egyéni segélyezések rendkívüli egészségügyi helyzetekben. A támogatásokat és adminisztrációs költségeket költségvetési forrásokból fedezi a román törvény. A román törvényben szerepelnek más államok területén igénybe vehető támogatások a Romániával mint anyaországgal fennálló jogviszony alapján.

A törvénytervezet nem fog feszültséget kelteni. A szomszédos államokban élő magyar közösségek a békés megoldások, a jogállamiság, a piacgazdaság és az integráció mellett foglaltak állást, amivel nagymértékben hozzájárultak a szomszédos országok és az egész régió stabilitásához. Erre kiemelkedő példa a romániai, szlovákiai és jugoszláviai magyar szervezetek kormányrészvétele.

A törvény elősegíti a határ menti együttműködést, amely etnikai származástól függetlenül hasznos az ott élő közösségek számára.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Balczó Zoltán úr, a MIÉP képviselője.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! 1981-ben családommal erdélyi úton voltunk, akkor hároméves kisfiunk váratlanul rosszul lett, belázasodott, és a Királyhágó és Kolozsvár között egy faluban álltunk meg, segítséget kértünk, kaptunk. Hosszabb időt töltöttünk el egy házban, és amikor továbbindultunk, azon kívül, hogy a nálunk levő, ajándéknak szánt alapélelmiszerekből igyekeztünk nyilván gesztusértékűleg és nem fizetségként hagyni az ott lakóknak, megkérdeztük, ha erre járunk, mire van leginkább szükségük. A család legidősebb tagja azt mondta: egyet kérünk, minél többen, minél gyakrabban jöjjenek át ide, mert azt az ajtót, amelyet gyakran nyitogatnak, nem lehet végképp bezárni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény erről az ajtóról szól részben és erről a nyitva tartásról. Húsz év alatt szerencsére a helyzet pozitívan változott. Már nem önmagában a határon való átkelés a fő kérdés, és kétirányú ez a kapcsolat, de egyáltalán nem mindegy, hogy akik hozzánk ezen az ajtón átlépnek, tudják-e a célt, tudják-e, hogy miért jönnek ide, tudják-e, hogy itt őket hogyan fogadják.

Ennek a törvénynek a megalkotása az Országgyűlés megkerülhetetlen kötelessége. Itt többen utaltak előttem az alkotmányos felelősségre. Igen, biztosítani kell a magyar nemzethez való tartozást, a nemzeti azonosságtudat megtartását és a határon túli magyarok szülőföldjükön való boldogulását.

A törvényjavaslatban biztosított lehetőségeknek két köre van: az alanyi jogon járó kedvezmények itt és a pályázat útján elnyerhető támogatások a szülőföldön. Engedjék meg, hogy mivel túl vagyunk a vezérszónoki körön és három héten és vitáról van szó, hogy néhány olyan felfogást is cáfoljak, amivel a Magyar Igazság és Élet Pártja nem ért egyet.

Téves az a felfogás és megkülönböztetés, hogy a szülőföldi támogatás szolgálja az otthon maradást, az itteni kedvezmény meg mintegy az áttelepülést segítené elő. Nem, tisztelt képviselőtársaim, az itteni kedvezmények, amelyeket kapnak, igenis azt a célt szolgálják, hogy egy élő kapcsolat legyen az anyaország és az ő szülőföldjük között, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy áttelepedjenek, hanem igen, akár szakmájukat gyakorolva, továbbképzésre jőve, egy olyan kapcsolat alakuljon ki, amely pontosan azt segíti elő, hogy ők a szülőföldjükön maradhassanak. És természetesen van egy passzus, hogy akik letelepedést kérnek, azok nem részesülnek ezekben a kedvezményekben. Tehát szó sincs róla, hogy a magyarországi kedvezmények a szülőföld elhagyására csábítanának.

A vezérszónoki körben az SZDSZ vezérszónoka a következőt mondta: "A törvény elsősorban az idelátogatóknak kíván bizonyos kedvezményeket adni, ugyanakkor ezek a kedvezmények se nem hasznosak, se nem fontosak, se nem lényegesek." Nos, önmagában a magyar igazolványnak nagyon nagy lelki jelentősége van. Természetesen nem attól lesz valaki magyar, hogy egy igazolványt kap, de sajnos ismerjük, hogy itt nálunk, Magyarországon hányan nevezik - intelligens emberek is - azt a romániai, ukrajnai magyart, aki szebben beszéli a nyelvet, jobban ismeri a történelmünket, többet tett a maga magyarságáért, mint mi, és így nevezik: a román, az ukrán. Ez az igazolvány legalább valami megerősítést ad nekik.

Sorolhatom tovább: a munkavállalás megkönnyítését, az adminisztrációs terhek csökkentését, az utazási kedvezményeket, a pedagógusigazolványhoz kapcsolódó kedvezményeket, a kulturális javakhoz való hozzáférést, a pedagógus-továbbképzés kedvezményeit és meghatározott keretszámig az államilag finanszírozott felsőoktatásban való részvételt. Nyilvánvalóan ez nagyon fontos és nagyon hasznos.

A szülőföldön nyújtandó támogatások közül kiemelkedő az a bizonyos tankönyv-, taneszköz-támogatás, amelynek jelzett összege húszezer forint gyermekenként, amennyiben saját háztartásban élő két kiskorú gyermeket magyar nyelvű oktatási intézménybe járatnak. Felbecsülhetetlen ennek a jelentősége!

(21.00)

Természetesen egyéb szülőföldi támogatásokat is nyújt ez a törvény, és a meglévő közalapítványok legtöbbjének is ez a feladata. Valószínűleg azt majd át kell gondolni e törvény hatálybalépését követően, hogy az eddig nagyon komoly nemzetstratégiai célokat teljesített közalapítványoknak hogyan kell egymással összehangolni a tevékenységét, intézményileg hogyan kell átszervezni.

Többször hangzott el kritika azzal kapcsolatban, hogy ki a törvény jogalanya. Igaz-e a kirekesztés, korlátozás vádja? Ennél megengedőbb nem lehet egy törvény a magyar nemzethez való tartozás tekintetében, hiszen vállalja a szabad identitásválasztást, az írásban történő nyilatkozatot, valamint a magyar nyelv ismeretét. Én abban bízom, hogy ha bizonyos százalékban a kedvezményekkel élve határon túli, nem a magyar nemzethez tartozók is élnek majd ezekkel a lehetőségekkel, talán itt, az anyaországban el tudjuk azt mondani, hogy igen, lehet, hogy ilyen szomszéd államokbeli polgárok is vannak, de ez volt az egyetlen megoldás, és el tudjuk azt érni, hogy ne mondják azt, miért adunk kedvezményeket adóforintjainkból ukránnak, románnak. Igen, legyen a magyarság vállalása előny, legyen szabad identitásválasztás, de akkor természetesen mindnyájan ennek szellemében igyekezzünk itt az ilyen kritikákat majd kivédeni!

Kell-e félnünk attól, hogy ezzel a törvénnyel sértjük a szomszédos államok többségi nemzeteinek érzékenységét? Diszkriminatív, mert etnikai alapon hátrányosan különbözteti meg a szomszédos államok polgárait - szól a hamis állítás. A törvény bizonyos támogatást ad a szomszédos államokban élő magyaroknak, úgy, ahogyan ezt más államok is teszik. Nincs hátrányos megkülönböztetés, a kisebbségi kollektív jogok, az asszimilációs nyomásnak a kompenzálására születik ez a törvény. Az ide, Magyarországra jövő bármelyik szomszéd állambeli állampolgár semmivel nem kerül hátrányosabb helyzetbe, mint eddig volt.

Ahhoz, hogy milyen mértékig kell most figyelembe venni a szomszéd államok meghatározó politikusainak a kifogásait, egy kifogást hadd idézzek, mert ennek az abszurditása kicsit azt jelzi, hogy nem a tételes, törvénnyel kapcsolatos érdemi kifogásról akarnak tárgyalni, hanem a magyarsággal való riogatásról van szó. Hiszen Adrian Na stase román miniszterelnök azt mondta: előfordulhat, hogy arra ébredünk, hogy Erdélyben 7 millió magyar él. Azt hiszem, nyilvánvaló a teljes abszurditása annak, hogy mit jelent az, hogy 7 millióan vallják majd magukat magyarnak, a magyar nemzethez való tartozás érdekében magyarul fognak majd beszélni. Természetesen ez az abszurd kijelentés azt jelzi, hogy nem az érdemi kifogásokról van szó a törvény adott pontjaival kapcsolatban, hanem a riogatásról. Természetesen minden tájékoztatást meg kell adni, de ennek a törvénynek a meghozatala a mi felelősségünk.

Igen, vannak a törvénynek hiányosságai. Egy kerettörvény jobb lett volna talán, minden szabályozást egy teljes törvénycsomagban látni. Most egy kicsit meg kell előlegezni, hogy a kormányrendelet, valamint öt miniszteri rendelet tételesen és technikailag is meg tudja oldani azokat a célokat, amelyeket ez a kerettörvény tartalmaz.

Kulcskérdés a schengeni határ kérdése. Ezzel kapcsolatban csak egy utaló mondat szerepel, de természetesen egy nemzetközi szerződésnek megfelelően a legkedvezőbb feltételeket fogjuk biztosítani. Reméljük, hogy erre a kérdéskörre is vonatkozik Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének az a kijelentése, hogy mindig tekintettel kell lenni a lakosság érzékenységére. Azt hiszem, hogy a magyarság esetében ez az az érzékenység, amelyre tekintettel kell lenni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja ezt a törvényjavaslatot, mint egy első lépést annak a programnak a megvalósítása tekintetében, amely programot Orbán Viktor miniszterelnök valahogy röviden így nevezett meg: ez a nemzet egyesítésének határokon átívelő programja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Két megjegyzésre, két hozzászólásra szeretnék visszatérni. Potápi képviselő úr azt mondta, ő meg van róla győződve, hogy ennek a törvényjavaslatnak a megvalósítása nem fog feszültségeket okozni a szomszéd országok többségi lakossága és a magyar kisebbség között. Nos, Tabajdi képviselő úr a külügyi bizottság ülésén idézte a Balázs Ferenc Intézet sokat idézett vizsgálatát, de azt, amit ritkábban idéznek belőle, nevezetesen, hogy a határon túli magyarok háromnegyede tart attól, hogy ebből feszültség lesz a többségi társadalom és a magyarok között. Talán ezt a pontját is érdemes figyelembe venni ennek a bizonyos közvélemény-kutatásnak.

Sok szó esett itt a nemzetközi példákról, Lezsák Sándor és Potápi képviselő úr is sokat hivatkozott rájuk. Lássunk világosan! Itt három különböző dolog van. Az egyik dolog, amikor a külföldön élő nemzetiségieknek könnyen vagy automatikusan adnak állampolgárságot. Ez a német, az izraeli és bizonyos tekintetben a horvát eset, ahol kettős állampolgárság van. Egy másik eset az, amikor a kulturálisan közel álló más államok valamennyi állampolgára kap bizonyos kedvezményeket. Ez a spanyol, portugál eset, de nem nemzetiségi alapon adják a kedvezményeket. És csak a harmadik változat az, ami a magyarra emlékezetet, ez a lengyel, a szlovák, a görög és a román eset. Én nem Szlovákiát, Görögországot, Romániát és Lengyelországot tekinteném ebben az egész összefüggésrendszerben példaképnek, hanem az általam korábban már idézett svéd, finn, olasz, osztrák példát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Nagy Gábor Tamás úr, a Fidesz képviselője. Megadom a szót.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Én szeretném ott folytatni, ahol Balczó képviselőtársam abbahagyta, nevezetesen, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslat az első lépés egy olyan határokon átívelő nemzetegyesítésnek, amelyet a polgári kormány a zászlójára tűzött.

Azt gondolom, hogy az első lépés szinte a legfontosabb lépés, és éppen itt az ideje annak, hogy végre megtörténjen ez az első lépés, amely egybefűzi a nemzetet a törvényhozás, az Országgyűlés által jóváhagyott jogalkotási termék vagy egy jogalkotási aktus által is és jelképesen is. Összefűzi azokat a nemzettesteket, amelyeket nem felejthet el az anyaország. Éppen emiatt a törvényjavaslat célja az, hogy a külhoni magyarság szülőföldön való boldogulását segítse elő úgy, hogy Magyarországon ad különböző kedvezményeket a határon túli magyaroknak. És reményeim szerint a törvény társadalmi hatása a szomszédos államokban élő magyarság és az anyaország közötti kapcsolatok és együttműködés erősödése lesz.

A törvénytervezet megalkotása az 1999 óta ülésező MÁÉRT szakbizottságok koordináló munkájával folyt, akik kapcsolatot jelentettek a nemzeti kisebbségek és az anyaországi államigazgatás között. Így a törvénytervezet alanyainak meghallgatásával, véleményezésével, valamint a szociális kedvezmények terén a MÁÉRT egészségügyi és szociális szakbizottságának teljes egyetértésével született meg a törvénytervezet most vitatásra kerülő ajánlása. Ez a határokon túli magyar szervezeteken túl az összes magyar parlamenti párt képviseletét is jelentette.

Tudjuk jól, hogy a törvény jelenlegi tervezete egy alapkonstrukció, egy keret, amely további folyamatos szakmai egyeztetések útján kerül bővítésre, és ezekkel a bővítésekkel is elő kívánjuk segíteni a határon kívüli magyar nemzeti közösségek létszámbeli, kulturális és gazdasági fejlődését, valamint nemzeti azonosságtudatuk erősödését.

(21.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a külhoni magyarság számára nyújtandó munkavállalási és szociális kedvezményekről szeretnék beszélni. Mivel tapasztalataim szerint a határon túli munkavállalók általában szezonális munkavégzésre érkeznek Magyarországra, a magyar igazolvánnyal rendelkezők számára évente három hónapig biztosít alanyi jogon munkavállalást a tervezet. Nem gondolom, hogy még egyszer el kell mondani, sokszor hallottuk már, hogy a magyar igazolvány több lesz annál birtokosai, tulajdonosai számára, mint amennyit a joghatálya Magyarországon jelenteni fog. Ez a magyar igazolvány is egy jelkép, egy szimbólum a nemzet egységéről.

De visszatérve a munkavállalás kérdésére: a jövőben kiadásra kerülő munkavállalási engedélyek hozzásegítenek ahhoz, hogy csökkenjen az illegálisan foglalkoztatott, határon túli munkavállalók száma. Jövedelmük törvényessé válhat, a magyar állam számára ez adóbevételt is jelenthet. A legális munkavállalás által csökken a munkavállalók kiszolgáltatottsága, mert az illető a munkájáért nem kaphat kevesebbet, mint a törvény által garantált minimálbér. A magyarországi munkavállalás esetén a munkavállaló köteles egészségbiztosítást és nyugdíjjárulékot fizetni, s e befizetés alapján jogosult egészségügyi és nyugdíjellátásra. Jelenleg már folynak egy tárcaközi bizottságban azok az előkészítő munkálatok, amelyek egy, sajátosan a státustörvényhez illeszkedő biztosítási rendszer felállítását célozzák. Ilyen szabályozásra Európa számos országában van példa. Gondoljanak itt tisztelt képviselőtársaim a német szabályozásra, ahol a migráns munkavállalók külön biztosítási rendszerbe fizetik hozzájárulásaikat, amely az állampolgárokétól eltérő, de szabályozott ellátási formát jelent.

A szomszédos államokban élő magyarság egészségügyi ellátása különböző okokból elmarad a magyarországi színvonaltól, azonban a törvény lehetőséget nyújt arra, hogy a határon túli magyarok a bárki által önköltségen igénybe vehető szolgáltatás díját a szolgáltatás előtt pályázat útján visszaigényelhessék. Magyarországi tartózkodás esetén azonnali sürgősségi ellátást igénylő személy a kétoldalú szociális egyezmények rendelkezései szerint jogosult ellátásra. A megfelelő szintű egészségügyi szolgáltatások szülőföldön való igénybevételére nyújt lehetőséget az ökumenikus keretek között egyházi közreműködéssel létrehozható úgynevezett egészségügyi centrumok rendszere, s ez a rendszer közreműködhet a szomszédos országokban élő magyarok munkavállalási engedélyének feltételét képező munkaalkalmassági vizsgálatok elvégzésében is, valamint hiánypótló szolgáltatásai által az otthonmaradást is elősegítheti.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar igazolvány által vagy alapján igényelhető szociális kedvezmények nem érintik a továbbra is hatályos kétoldalú egyezmények által biztosított jogokat, amelyek számos országgal, például Szlovákiával is fennállnak. A napokban lép hatályba az a Romániával megkötött kétoldalú foglalkoztatási egyezmény, amely szabályozza a féléves szezonális munkavégzést, illetve a gyakornokcsere lehetőségét. Természetesen ezek az egyezmények nem a magyar nemzethez tartozás alapján teremtenek szabályozott jogi lehetőségeket, hanem a magyar, illetve a román állampolgárság alapján, és így jól kiegészítik a státustörvény kereteit.

A határon túli családtámogatási rendszer célja egybeesik a törvény alapcéljával, nevezetesen, hogy a magyar közösség szülőföldön való boldogulását segítse elő. A határon túli családok nevelési, oktatási támogatásért folyamodhatnak, ha legalább két, saját háztartásban élő gyermek taníttatásáról magyar nyelvű óvodában, illetve oktatási intézményben gondoskodnak. És azt is hallottuk az előbb, hogy ez nagyon jelentős támogatás, amely, úgy érezzük, a magyar nyelv, a magyar identitás megőrzéséhez, ápolásához nagyon nagy segítséget fog jelenteni.

Úgyszintén ezt a célt szolgálja a törvény munkahelyteremtésre vonatkozó támogatási rendszere is. A határon túli magyar pedagógusok továbbképzésének támogatása, mely magába foglalja a szállásköltség, az útiköltség megtérítését, valamint a beiratkozáshoz való hozzájárulást, azt segíti elő, hogy az újonnan létrejövő tagozatokon, iskolákban, egyetemi fakultásokon helyi és megfelelően képzett tanárokkal tölthessék be az újonnan létesülő állásokat.

A nyereségérdekelt gazdálkodó szervezetek támogatásával szintén a helyben maradás elősegítése a cél. Ilyen támogatásra újság, folyóirat, könyvkiadó is pályázhat és mindazok a szervezetek, amelyeknek célja a magyar nyelv, a kultúra ápolása, a népművészet, az ipar, a falusi turizmus, hogy csak a leglényegesebb pontokat említsem.

A magyar munkaerőpiac számára nem jelent fenyegetést a megnövekedő munkavállalási lehetőség, éppen ellenkezőleg. Egyes területeken nem a munkanélküliség, hanem a munkáskéz hiánya okoz feszültséget, vagy más szavakkal: a Magyarországon tapasztalható strukturális munkanélküliség megfelelő munkaerő-utánpótlást igényel. Utalhatnék a miniszterelnök úrnak a Gazdasági Tanács legutóbbi csúcstalálkozóján elmondott felvetésére is, amely szerint a hazai gazdasági növekedés előbb-utóbb csak külföldről kiegészített munkaerővel tartható fenn.

A törvényjavaslatról beszélve ezeket az összefüggéseket is figyelembe kell venni. Amennyiben szabályozott és átlátható keretek között oldjuk meg a határokon túli magyarok munkavállalását, az nem csupán a magyar gazdaság sikeres fejlődését, hanem az Európai Unió és a helyi, a határon túli magyar közösségek gyarapodását is jelenti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sokszor fogalmazódik meg manapság, hogy a jövőbeni uniós csatlakozás, keletre tolva a schengeni határokat, kettészakíthatja a hazai és a határon túli magyarságot, megnehezítheti az élő kapcsolatok fenntartását. Éppen ezért érdeke a magyar közösségnek, hogy világos szabályai legyenek a határon túli kapcsolattartásnak. Reményeink szerint a határon túli magyarok számára nyújtott kedvezmények hozzájárulnak Közép-Európa stabilitásának megszilárdításához, amely elősegíti európai uniós csatlakozásunkat is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiból.)