Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném megköszönni minden hozzászólónak a felvetett javaslatokat, véleményeket, amelyekből egyértelműen az bontakozik ki, hogy a kormány jó úton jár, amikor azt az eszközt választotta, hogy a gyermekétkeztetés kiszélesítésén és fejlesztésén keresztül igyekszik további támogatást biztosítani a hátrányos helyzetű családok, gyermekek számára. Szeretném megköszönni a támogatást, az egyetértést, mi is azt gondoljuk, hogy valóban a gyermek a jövő záloga, és mi is úgy gondoljuk, hogy sok más nemzeti sorskérdéshez hasonlóan ennek is pártok felett álló ügynek kell lennie. Ez az egyetértés, ez a támogatás, azt gondolom, ezt is tükrözi.

A konkrét kérdésekkel kapcsolatban szeretnék néhány dolgot leszögezni. Az egyik arra vonatkozott, többen is megfogalmazták, hogy valami elkezdődött. Azt gondolom, akkor kezdődött el ez a valami, amikor a kormányzat 2011-ben a felzárkózási stratégiát megalkotta. Itt többen utaltak arra, hogy azóta nem történt semmi. Azt gondolom, mind Kovács Sándor képviselő úr, mind Szászfalvi László képviselő úr, mind Révész Máriusz képviselő úr részletekbe menően ismertette azokat az intézkedéseket ‑ és ezeket most én nem fogom emiatt felsorolni ‑, amelyeket 2011 óta hozott a kormányzat.

Ha valaki megnézi a felzárkózási stratégiát és annak az intézkedési tervét, az 61 beavatkozási területet érint, és abban a komplexitásban és abban az átfogó megközelítésben, amit többen észrevételeztek. Tehát az egyik oldalról az intézményrendszert, a másik oldalról az egészségügyet, a harmadik oldalról a lakhatást, a szociális és gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztését, tehát valamennyi olyan ágazati, szakpolitikai területet érint a stratégia, amely eredményes szakpolitikai eszközt alkalmazhat a rászoruló gyermeket gondozó családok támogatása és segítése érdekében. Miután ez egy átfogó, ágazatközi stratégia, ezért természetesen kiegészül egy moni­toringrendszerrel, kiegészül egy jelentéstételi, nyomon követési rendszerrel, tehát a kormányzat a társadalmi partnerek bevonásával folyamatosan értékeli a felzárkózási stratégia célkitűzéseit és konkrétan ennek a 61 intézkedésnek az eredményességét.

Ez az a vezérfonal, amely alapvetően azokon az alapelveken nyugszik, amelyeket én az expozéban vázoltam, nevezetesen: a felzárkózás alapvető fókusza a hátrányos helyzetű gyermeket gondozó családok segítése, és alapvetően nemcsak pénzbeli eszközökkel, hanem természetbeni juttatásokkal, és ennek ki kell egészülnie minden esetben szolgáltatási elemekkel is.

Többen rákérdeztek, hogy alkalmas-e az intézményrendszer arra, hogy ezeket a segítségeket és ezeket a támogatási formákat célba juttassa, eléggé célzott-e, illetve ellenőrizve van-e. A válasz az, hogy igen, folyamatos az ellenőrzése, hiszen minden oktatási szolgáltatás, köznevelési szolgáltatás, gyermekjóléti szolgáltatás, gyermekvédelmi szolgáltatás és szociális szolgáltatás ellenőrzése ma Magyarországon megvalósul, hogy valóban a jogszabályban rögzített minimumkövetelményeknek megfelel-e, és azokat a szolgáltatásokat azon a minőségen, amit a jogszabály előír, biztosítják-e.

Tehát azt gondoljuk, hogy emiatt a szolgáltatási rendszeren keresztüli célba juttatása ezeknek a segítési formáknak alapvetően a célzottságot erősítő megközelítés, tehát a jövőben is a kormányzatnak a felzárkózási politikájában az alapvető célzási elem döntően a megfelelő minőségű és területi egyenetlenségeket korlátozó vagy enyhítő módon a mindenütt ‑ mind minőségében, mind árában - hozzá­fér­hető, elérhető minőségi szolgáltatások garantálása, biztosítása, és ezen keresztüli további támogatások nyújtása az, ami alapvető cél.

Tehát összefoglalva: mi azt gondoljuk, hogy mind a bölcsődei szolgáltatás, mind az óvodai szolgáltatás alapvetően alkalmas a felzárkózáspolitika további eszközeinek, támogató eszközeinek célba juttatására.

Egy következő kérdés volt, hogy az önkormányzatokra milyen terhet fog róni. Itt többen említették a korábbi normatív finanszírozás megemelését. Én hadd mondjak egy másik fontos elemet! Ez az, hogy nemcsak a mértéke változott meg a normatívának az elmúlt években jelentősen, hanem a finanszírozás módja is, nevezetesen: a normatív finanszírozást ‑ ami az önkormányzat saját bevétele, tehát elméletileg másra is lehet költeni ‑ egy nagyon szigorúan ellenőrzött, költségoldalon visszaellenőrzött bértámogatási és üzemeltetéstámogatási komponens váltotta fel 2013-tól, illetve 2014-től, ami lehetőséget ad arra, hogy számlaszinten, tételesen, költségsorosan végigelemezzük azt, hogy mire is van fordítva, és valójában arra fordítsák az önkormányzatok ezt a támogatást, amire biztosítjuk, a gyermekek étkeztetésére.

(13.30)

Pusztán a finanszírozási rendszer módosítása önmagában is elég garancia arra, hogy az önkormányzatok a költségek nagyobb arányában vannak lefedezve és finanszírozva, mint korábban. Természetesen az, hogy az adóerő-képességnek a figyelembevételére szükség van, ez itt is így kell hogy legyen. A segélyezési rendszernél alkalmazott differenciálási szabályokhoz képest még cizelláltabb a most alkalmazandó sávrendszer, amelynek a lényege az, hogy minden önkormányzat legalább a felét megkapja az üzemeltetési támogatásoknak. 136 olyan település van Magyarországon, amely kizárólag ennyit kap. És minden más önkormányzat ennél többet, 1155 olyan önkormányzat van, ahol rendkívül korlátosak a helyi erőforrások, az adóerő-képesség rendkívül alacsony, és ők 100 százalékban megkapják ezeknek a gyermekétkeztetésre fordított kiadásoknak a költségét. Tehát igyekszünk egy még részletesebb, az adóerő-képességet még részletesebben figyelembe vevő finanszírozási struktúrát, szisztémát, eljárásrendet kialakítani.

Nyilván nekem is reagálnom kell a számokra, hiszen többen is fogalmaztak meg a gyermekéhezéssel és a gyermekszegénységgel kapcsolatosan adatokat, és én azt gondolom, hogy mindig az az alaptétel, hogy egy éhező gyermek is sok, egy rászoruló gyermek is sok, egy szegény gyermek is sok, és ebben ‑ azt gondolom, minden vitatkozó fél elmondta ‑ ténylegesen egyezség van.

A konkrét számok tekintetében fontosnak tartom azért, hogy érzékeltessük azt, hogy az ágazatvezetés folyamatosan igyekszik statisztikákat, kutatási eredményeket figyelemmel kísérni, és tényleg igyekszik adatokra építeni a szakpolitikát, tehát a legfrissebb adatokat nézni. Mi alapvetően, döntő esetben a KSH-nak a számait tekintjük irányadónak. Most többen említették a Tárki elemzését is; az említett Gallup-felmérést mi nem tekintjük mérvadónak, tehát egy olyan elemzést, amely mondjuk, az éhezést a venezuelai vagy mexikói szinttel tartja egyenértékűnek, arról azt gondoljuk, hogy megalapozatlan; de a KSH-t és a Tárkit viszont szakmailag és módszertanilag megalapozottnak tartjuk. A Tárki két vagy három héttel ezelőtt jött ki a számaival, a háztartásmonitor-jelentéssel, és legalább három adatot azért hadd mondjak, még egyszer hangsúlyozva, hogy egy szegény gyermek is sok, és még azzal is egyetértünk, hogy rengeteg tennivaló van mind a szolgáltatási, mind a természetbeni juttatások területén. Ez a három adat egyrészt a 17 éven aluliak jövedelmi szegénységi rátája, amely ’12-ben 26 százalék volt, és 2014 őszén 22 százalékot mért a Tárki. A másik adat nem a kiterjedtsége, a volumene, a mértéke, hanem a mélysége a 17 éven aluliak szegénységének, tehát magyarul az intenzitása, hogy mennyire vannak mélyen a mért szegénységi küszöb alatt. Itt 2012-ben 28 százalék volt, és 2014-ben 22 százalék. Tehát a Tárki mérése azt mutatta, hogy a 17 éven aluliak tekintetében a jövedelmi szegénység mértéke és mélysége is csökkent.

Itt felmerült az a kérdés is, hogy a jövedelmi egyenlőség tekintetében a Tárki mást állít, mint a kormány. Ugye, a Tárki jelentésében az szerepel, hogy az úgynevezett S10/S1 mutató, amely a legfelső és a legalsó jövedelmi decilis átlagjövedelmének az arányát jelenti, az a 2012-es 9-ről 2014-re 8,1-re csökkent; illetve a Gini-mutató, amely másik oldalról ezt tárgyalja, az is ugyanolyan csökkenést mutat, mint amit a KSH mért 2014 áprilisában. Ez volt tehát a szegénységi adat.

A másik adat, az éhezés kapcsán azt gondolom, hogy egyetlen olyan statisztikusan, módszertanilag releváns kutatás készült az elmúlt években, amely az éhezéssel kapcsolatban megbízható adatokat szállított vagy állított elő, ez pedig az MTA-nak, tehát az Akadémiának a kutatása, amely a 17 éven aluliak 2-3 százalékában határozta meg azoknak a fiataloknak a számát, akik ezzel a jelenséggel találkoznak, tehát 40 és 50 ezer közé tette.

Felmerült az a kérdés, hogy hogyan tovább, mi van a szünidővel. Alapvetően azt gondoljuk, hogy az elmúlt években azért nagyon sok lépés történt, hiszen 2,4 milliárdról idénre 3 milliárd forintra nőtt a nyári gyermekétkeztetési program, és ez nemcsak az összeget érinti, a bővítés, hanem a napok számát is, illetve azt is, hogy más tekintetben is próbáljuk az önkormányzatok számára vonzóvá tenni ezt a programot. Úgyhogy minden évben, utóbbi években 100-120-szal növekszik azoknak az önkormányzatoknak a száma, akik becsatlakoznak.

Idén mi külön körlevelet küldtünk az önkormányzatoknak, hogy felhívjuk a figyelmet, ne legyen esetleges az, hogy egy polgármester tud róla, nem tud róla, jelentkezik vagy nem jelentkezik; tehát szeretnénk nagyon erős kampányt végezni annak érdekében, hogy minél több önkormányzat jelentkezzen. Ahány önkormányzat jelentkezik, amennyi igénnyel jelentkezik, azt ki fogjuk elégíteni.

Ennek ellenére mi is látjuk azt, hogy nem lehet kitenni a gyermeket annak, hogy a polgármester kitölti az űrlapot vagy nem. Számításokat végzünk arra vonatkozóan ‑ és a tegnapi nyilatkozatom is erre utalt ‑, hogy hogyan lehet normatívvá tenni a szünidei étkeztetést, miután azt gondoljuk, hogy mind a jogszabályi infrastruktúra, háttér, mind a pénzügyi feltételek alapvetően adottak, és látjuk a lehetőségét annak, hogy kiterjesszük a szünidei étkeztetést, vagy a szociális étkeztetés kibővítésén keresztül, vagy más formában. Miután az infrastrukturális feltételek adottak, mi olyan koncepciót készítettünk és teszünk a kormány asztalára, ami lehetővé teszi azt, hogy ilyen irányban lehessen bővíteni és normatívvá tenni a szünidei étkeztetést. Miután a konkrét számítások és a részletkérdések kidolgozása folyamatban van, ennél többet jelenleg még nem mondanék, de ez az irány.

A további kibővítése a programnak. Most a tanévközi program középiskola irányába történő kibővítésével kapcsolatos számításokat mi éppen ezekben a hetekben végezzük, tehát nyilvánvalóan mi szeretnénk a kormány asztalára tenni, hogy hogyan lehet továbblépni a következő években annak érdekében, hogy egyre több-több gyermeket tudjunk bevonni a programba.

A közétkeztetés silány és a minőség kérdése. Azt kell mondanom, ahogy az elején mondtam, alapvetően minőségben gondolkozunk. Tehát elfogadhatatlannak tartjuk azt, ha valahol egész egyszerűen ennek a programnak a kibővítése azzal jár, hogy silányabb lesz az étel és az élelmiszer minősége, mi alapvetően abban vagyunk érdekeltek, hogy minőségi élelmiszert kapjanak a gyermekek. Az ellenőrzés, amit említettem, erre is irányul. Az nem lehet, hogy valaki elnyer egy szállítást, és akkor hirtelen megjavul az élelmiszer, és utána elkezdődik a minőségcsökkentés vagy minőségrontás. Minden ilyen ügyet ki kell vizsgálni. Alapvetően az étkeztetés kiszélesítése semmilyen módon és értelemben nem járhat együtt a minőség romlásával.

Azt gondoljuk, hogy a következő évekre tervezett élelmiszercsomag, ez a bizonyos RSZTOP, amely 34-35 milliárdos keretben fogja biztosítani a három év alattiak további élelmezését, illetve más cikkekkel való ellátását is, egy fontos kérdés, hiszen fontos az, hogy az a korosztály, amelyről most beszélünk, a három év alattiak esetében csak egy részük jár bölcsődébe, fontos, hogy azokhoz is eljusson a segítség, akik nem járnak bölcsődébe, és itt is fontos a szolgáltatási elem. Ugye, Szászfalvi képviselő úr többször említette a „Biztos kezdet” házak további 50 százalékos fejlesztését, ez is ezt a célt szolgálja, hogy a hátrányos helyzetű térségekben egy addicionális figyelem és erőforrás legyen a szolgáltatásokon. Fejleszteni kell a gyerekeket, és ehhez szükséges, hogy többletfigyelmet kapjanak ezek a családok és segítséget, nemcsak fejlesztésben, szolgáltatásban, hanem az étkezésben is.

(13.40)

Tehát ebben az irányban is szeretnénk továbblépni.

A szolgáltatási környezet bevonására másik példa éppen a napokban tárgyalt és önök által jól ismert javaslat a kora gyermekkori intervencióra. Ez megint csak azt szolgálja, hogy a pénzbeni és természetbeni juttatások mellett a szolgáltatási környezetet, ami körülveszi a családokat, szeretnénk úgy átalakítani, hogy legyen egy folyamatos együttműködés azok között a szakemberek között, akik a családdal érintkezésbe kerülnek, pedagógus, orvos, gyermekgyógyász, gyermekorvos (Dr. Józsa István: Szakács. ‑ Derültség az MSZP soraiban.), védőnő, illetve mások. Ebbe fog beleillesztődni, ebbe a logikába szeretnénk beleilleszteni majd a gyermekjóléti szolgálatok megerősítését is. Hiszen, itt többen kérdeztek a további lépésekről és tervekről, alapvetően a korai intervenciós intézményrendszer összehangolása és az interprofesszionális, vagyis szektorok közötti együttműködés, helybeni együttműködés erősítése, másrészt a gyermekjóléti jelzőrendszer megerősítése az, ami egy további lehetőséget tud biztosítani, hogy a családok ne legyenek elzárva az információtól, és pontosan tudják, hogy mikor milyen típusú és mértékű segítségre és támogatásra számíthatnak akár az önkormányzattól, akár a kormányzattól, akár mástól.

Azt gondolom, igyekeztem a legtöbb kérdésre választ adni. Elnézést kérek, ha valamit nem érintettem. Összefoglalva, még egyszer szeretném megköszönni a hozzászólásokat; szeretném megköszönni a támogatást is minden felszólaló részéről. Valóban azt gondoljuk, közös ügyünk, mindannyiunk közös ügye az, hogy minden hátrányos helyzetű család és abban nevelkedő gyermek ma Magyarországon ne maradjon magára a problémáival, ne maradjon magára a nehézségeivel, ne maradjon magára ezekkel a gondokkal. Azt gondolom, a kormányzatnak ez a javaslata, ami az asztalon fekszik, alapvetően nagyon fontos előrelépést tesz ebbe az irányba; abba az irányba, hogy közös jövőnkbe egy további befektetést eszközöljön, ez a közös jövőnk pedig a gyermek. Köszönöm szépen még egyszer. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)