Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót dr. Vojnik Mária képviselő asszonynak, aki a kisebbségi véleményt kívánja ismertetni.

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvény módosításáról beterjesztett törvényjavaslat bizottsági vitája során megfogalmazott kisebbségi véleményt szeretném ismertetni.

Az egészségügyi és szociális bizottságban nyolc képviselőtársammal a benyújtott törvényjavaslat ellen foglaltunk állást; egy képviselőtársunk tartózkodott. A kisebbségi véleményt megfogalmazók szerint a törvénymódosítás kifejezetten az 1998-as évre szól, és nem olyan jellegű, amely minden évben, illetve minden alkalommal érvényes kell hogy legyen. Az ellenzéki képviselők a kormánypárti képviselőkkel együtt valóban a bizottság vitájában nem készültek fel arra a változatra, hogy idő előtti választások is lehetnek. (Zaj.) A választójogi törvény módosításával gyakorlatilag rögzült, hogy az 1998 utáni ciklusokban - tehát már 2002-ben és azt követően is - rátérhetünk egy olyan időszakra, amikor áprilisban lehetnek az országgyűlési választások. Ezért tehát a költségvetés elkészítésének és időbeli benyújtásának időpontja emiatt nem szenvedhet akadályt.

A bizottsági tagok kérdéseire adott kormány-, illetve állami számvevőszéki válaszokból világossá vált, hogy az önkormányzati szférában más gazdálkodó szervezeteknél, illetve a társadalombiztosítás költségvetésének vitájánál, illetve a települési önkormányzatok költségvetésének készítésénél torlódás, illetve késedelem várható.

Ugyancsak tartalmi kifogásnak találjuk, hogy a törvényjavaslat 6. §-a, amely arról szól, hogy a kormány a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetéséről szóló törvényjavaslatot legkésőbb október 31-éig benyújtja az Országgyűlésnek és megküldi az Állami Számvevőszéknek, azt a lehetőséget veti fel - legalábbis a mi értelmezésünk szerint -, hogy azt egyszerre kapja meg a Ház és az Állami Számvevőszék.

(16.10)

Az ellenzéki képviselők úgy gondolják, hogy az Állami Számvevőszék véleménye a bizottsági munkában és a törvényjavaslat tárgyalásában érdemben igényel megfontolást, és befolyásolhatja a véleményünket. Mindezért az Állami Számvevőszék véleményét, mely aggályosnak tartja ezt a törvényjavaslatot, mi magunk is megfontolás tárgyává tettük.

Ezért az egészségügyi és szociális bizottság kisebbsége a törvényjavaslat általános vitára tűzését nem javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Nógrádi László képviselő úrnak, aki a gazdasági bizottság véleményét ismerteti.

NÓGRÁDI LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság többségi véleményét fogom ismertetni. Az államháztartásról szóló törvény jelenlegi módosítása - amit a kormány lényegében a választásokhoz és a kormányváltáshoz kapcsolódó időszakra törvényjavaslatként benyújtott - a választások időszakára módosítaná az államháztartási törvény egyes benyújtási határidejét, ami a központi költségvetéshez, a társadalombiztosításhoz kapcsolódik.

1990-ben és 1994-ben az újonnan választott kormányok - tehát az előző kormány is - nem tudták a törvényben előírt időpontig benyújtani a költségvetés tervezetét, így eseti országgyűlési határozattal próbálták kezelni a kérdést. Most harmadszorra jelentkezett a probléma. A törvényjavaslat abból az alapvető igényből született, hogy betartható törvényekre van szükség. Ez a módosítási javaslat előreláthatóan minden választási ciklusra kínál egy azonos eljárást.

A vita során a bizottságban nagyon élesen eltávolodtak egymástól a nézetek, és világossá vált, hogy valójában az ellenvetéseknek csak politikai háttere van. Egyesek szorgalmazták, hogy a költségvetés gyors beterjesztése fontosabb, mint az alapos kidolgozás. A hozzászólásokból idézek: "Azt talán nem kell megvárni, hogy konkrétan kidolgozott, átdolgozott költségvetés készüljön, legalább a költségvetés irányelvei egy idővel előbb érkezzenek meg, mint maga a költségvetés." Vagy: "A parlamenti munka során a költségvetés vitájában lehet még módosítani."

A többségünk véleménye az volt, hogy tekintettel az időközben zajló önkormányzati választásokra, egy nem kellően átgondolt tervezeten a benyújtó általi későbbi változtatások veszélyes félreértésekre adhatnak okot. Többen hivatkoztak a kialakult tőzsdei helyzetre, és ehhez kapcsolódóan jelezték, hogy mielőbb biztos, világos útmutatásra van szükség. Ezzel egyet is értünk, de nem feltétlenül egy elkapkodott költségvetés-tervezet benyújtása a megoldás.

Szemben azzal az állásponttal, hogy a probléma megoldása mindig csak eseti lehet, felmerült a rendszerszemlélet igénye. Ha valami nem illeszkedik a rendszerbe, ismétlődő problémát okoz, eseti kezelés helyett helyesebb a jogi szabályozás útján véglegesen rendezni.

Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a vita után a bizottság nem tudott egységes álláspontot kialakítani, 16 igen szavazattal, 10 nem szavazattal, tartózkodás nélkül az államháztartásról szóló T/43. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét Göndör István képviselő úr kívánja ismertetni, megadom a szót.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság ülésén - úgy, ahogy képviselőtársam elmondta - az ellenzéki képviselők 10 ellenszavazattal nem tartották általános vitára alkalmasnak a T/43. számú törvényjavaslatot.

Ez az előterjesztés a választásokhoz, a kormányváltáshoz kapcsolódva megváltoztatná a központi költségvetés és a tb-alapok benyújtásának határidejét. Elsősorban technikailag sem tartjuk helyesnek, és hadd citáljam ide Frajna képviselő úr előbbi állítását: rendkívüli választásokra nem ad megoldást, sőt, ha az időpontok valaminek a közbejötte miatt változnának, erre az időszakra sincs megoldás. Tehát félmegoldást nem célszerű törvénybe iktatni.

A költségvetés egy gazdaságpolitikai deklaráció. A jelenlegi belpolitikai helyzetben mi kiemelten fontosnak tartanánk, hogy a gazdaság szereplői egyértelműen kapjanak hiteles információt a költségvetésről, a gazdaságpolitikáról. Meggyőződésünk, hogy a választásokon induló pártok ismerik a hatályos jogszabályokat, és tudják, hogy mire vállalkoznak. A választási programok tartalmaznak gazdaságpolitikai célkitűzéseket, ennek alapján elkészíthető lett volna a költségvetés. Az igaz, hogy a Fidesz negyven pontja nem tartalmazott olyan kitételt, hogy a hatályos jogszabályokat be fogják tartani.

Az elmúlt évek tapasztalata kedvező volt a tekintetben, hogy kellő időben elfogadásra kerültek az adótörvények és a költségvetés. A gazdasági szereplők magatartása sok tényezőtől függ, külsőktől és belsőktől. A külső tényezőket nem nagyon tudjuk befolyásolni, de a belső igenis javítható lenne egyértelmű és világos gazdaságpolitikával. Érdekesnek tartjuk azt, hogy a sajtóban megjelent: a pénzügyminiszter úr augusztus 31-éig benyújtotta a kormánynak a költségvetés tervezetét, tehát nem követett el jogsértést. A kérdés ott adódik, hogy vajon a kormány nem tud mit kezdeni a saját minisztere által benyújtott költségvetéssel - vagy ezt a költségvetést nem lehet összhangba hozni a választási ígéretekkel.

Úgy érzem, a kormánypártoknak is érdeke lenne az, hogy a közvélemény előtt minél előbb megjelenjen a konkrét költségvetési törvényjavaslat. Jelenleg úgy néz ki, hogy csak kormánytagok ismerik, ők ebből naponta citálnak és idéznek, de ez mind ellenőrizhetetlen ígérvény és feltételezés.

Úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat elfogadása esetén szinte borítékolt felmentést adna arra az esetre, hogy az önkormányzati kampány során bárki bármit nyugodtan ígérhet, mert utána ott van az a lehetőség, hogy ám a parlament valamiért másképp döntött.

És befejezésül: az a meggyőződésünk, hogy amennyiben ezek a határidők törvényerőre emelkednek, igenis veszélyeztetve van, hogy 1998. december 31-ére elfogadott költségvetése legyen az országnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Először a frakciók vezérszónokainak felszólalásaira kerül sor, a házbizottság ajánlása alapján 15-15 perces időkeretben. Míg a frakciók képviselői szólnak, természetesen kétperces felszólalásra nem kerül sor. Ezt követik majd az egyes képviselői felszólalások.

Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Kósa Lajosnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoport nevében: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az államháztartásról szóló törvény módosítása fekszik ma a Ház előtt. Ez a törvényjavaslat, illetőleg ez a módosítás az iskolapéldája annak, hogy amikor már hosszú időszak tapasztalata áll rendelkezésre, és bebizonyosodik, hogy objektív okok miatt a fennálló szabályozást betartani elvileg is lehetetlen, abban az esetben helyes, ha nem az életet igazítjuk a törvényekhez, hanem a törvényeket igazítjuk az élet szabályaihoz.

Miről is van szó? Az államháztartási törvény azt mondja - 50. § -, hogy a pénzügyminiszter május 30-áig készíti el és a kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait, és a kormány június 30-áig jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányairól.

(16.20)

Mit is tegyen egy olyan kormány, amely július 8-án lép hivatalába? Mit tegyen az Orbán-kormány akkor, amikor elvileg, objektív okokból csak a Horn-kormány által elkészített anyagok állnak rendelkezésére? Terjessze a Ház elé azt? Semmibe véve a választóknak azt a nyilvánvaló akaratát, hogy a Horn-kormányt leváltották? Talán nem véletlenül, és talán pontosan azért, mert azzal a költségvetési és gazdaságpolitikával, ami a Horn-kormány idején megvalósult, egész egyszerűen nem értenek egyet.

Ha ez a szabály fennáll, akkor egész egyszerűen a demokrácia legeslegfontosabb, fundamentális elve sérül, nevezetesen, hogy négyévente a választók akarata érvényesül az országban, és nem egy olyan szabályozás, amelyről bebizonyította az élet, hogy alkalmatlan a költségvetés időrendjének betartására. Ha ezt a szabályozást fenntartaná a parlament, akkor azt a látszatot tartaná fenn - arra ráutaló magatartást tenne -, hogy csak egyetlenegy módon lehet a fennálló szabályozást betartani: ha a Horn-kormányt négyévenként mindig újra megválasztják. Hiszen másképp ezt képtelenség, csak ez az új kormány tud ilyen gyorsan megalakulni.

Még egyszer felhívom a képviselők figyelmét: az államháztartási törvény azt mondja, hogy június 30-áig kell beterjeszteni azt a javaslatot, amely nem lehet az új kormány javaslata, hiszen az új kormányt a Ház július 8-án, nyolc nappal később iktatta csak be hivatalába. Azonban álszent az a magatartás, amit az ellenzéki képviselők ebben a vitában tanúsítanak, nemcsak azért, mert ők is pontosan tudják, hogy a '92-ben elfogadott szabályozást az élet túlhaladta. Álszent azért is, mert elfelejtik, hogy személyes szavazataikkal is támogatták annak idején, 1994. október 18-án azt a törvénymódosítást, amely ugyanezt fogalmazta meg, csak nem átfogó igénnyel, hanem úgymond eseti, egyszeri kivétellel.

Azok a képviselőtársaim, akik most a törvény ellen szavaznak, személyes szavazatukkal támogatták akkor azt, hogy az akkori kormány, a Horn-kormány ne tartsa be ezt a szabályozást, sőt, amikor erről szavaztak október 18-án, a Horn-kormány már 18 napos törvénysértésben volt, hiszen csak ekkor kapott a kormány a pótköltségvetés 44. §-ában felhatalmazást arra, hogy szeptember 30-a helyett október 31-én terjessze a költségvetést a Ház elé.

Kár, ha már az ellenzéki képviselőtársaim, a szociálliberális ellenzéki képviselőtársaim memóriája nem tökéletes, akkor nem forgatják gyakrabban az Országgyűlés anyagait, nem idézik vissza magukban azt, hogy mit is csináltunk mi négy évvel ezelőtt. Mert akkor talán ők is pontosan tudnák, hogy az a magatartás, amit most tanúsítanak, több mint álszent, egyszerűen félrevezető.

Hogy a négy évvel ezelőtti forgatókönyvet felidézzük, október 18-án módosította az államháztartási törvényt az akkori parlamenti többség, és október 31-én terjesztette az Országgyűlés elé a költségvetési javaslatot. Csak november 21-én kezdődhetett meg a költségvetési javaslat általános vitája. November 30-a helyett december 12-én került sor a fejezeti bevételi összegekről és kiadási főösszegről szóló döntésre, és csak december 27-én tudott a Ház erről szavazni.

Mit is mond a mostani államháztartási törvény módosítására tett javaslat? Azt mondja, hogy lássuk be, immáron a harmadik olyan általános parlamenti választásokat követő költségvetési vita van, amikor az államháztartási törvény és a korábbi szabályozásokból fakadó határidők bizonyítottan nem tarthatók. Semmi rendkívülit nem teszünk, csak azt mondjuk, hogy lássuk be, az a kormány, amely július 8-án alakult meg, nem tudja június 30-án az Országgyűléssel ismertetni azt a gazdaságpolitikai elképzelést, amit az előző kormány tett a Ház elé. Aki nem tudja ezt belátni, annak a meggyőzésére én most nem teszek kísérletet, mert ott nyilvánvalóan nem feltétlenül az éleslátással van probléma, hanem a politikai vakság csökkenti ezen képviselők felfogásának gyorsaságát. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Elnök úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-frakció úgy gondolja, hogy az a javaslat, amely most az államháztartási törvény módosítása kapcsán a parlament asztalán fekszik, betartható. Bebizonyosodott mind a Horn-kormány, mind a jelenlegi kormány, mind az Antall-kormány idején, hogy az új kormánynak a költségvetés elkészítéséhez több időre van szüksége, mint amennyi az államháztartási törvényben rendelkezésre áll. Éppen ezért ennek a logikának megfelelően következetesen módosítja a határidőket. Úgy módosítja a határidőket, hogy az új kormány ne a megalakulása előtt, hanem az után terjessze be az irányelveket. Úgy módosítja ezt, hogy a pénzügyminiszter augusztus 31-e helyett október 15-éig terjessze a kormány elé a költségvetési javaslat tervezetét; ez egyébként három nappal még mindig gyorsabb, mint a Horn-kormány idején született határozat szerinti. Úgy módosítja az államháztartási törvényt, hogy október 31-éig az Országgyűlés elé kell terjeszteni a költségvetésről szóló javaslatot, és ennek megfelelően konzekvensen a további paragrafusokban módosítja azokat a határidőket, amelyeket az Országgyűlésnek szab a tárgyalás különböző szakaszaira vonatkozóan.

Úgy gondolom, hogy ez a javaslat egyszerűen a józan ész szerint, a józan ész szabályai szerint, jó szívvel és lélekkel támogatható. Azokra a támadásokra, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy egyelőre nem ismert költségvetési tervezetben vajon majd mik lesznek azok a számok, amelyek miatt az új kormány nem akarja ezt - úgymond - időben a Ház elé terjeszteni, ez a politikai jósda olyan világába tartozik, amit én most nem szeretnék itt művelni. De szeretném felhívni az ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy vajon miért kellene szégyellnie az új kormányzatnak azt, hogy a személyi jövedelemadóban általános adócsökkentésre készül.

Ha igaz lenne az a logika, amit itt az ellenzéki képviselők állítanak, ez olyan jól jönne vagy olyan rosszul jönne egy új kormányzatnak? Döntsék el! Döntsék el, hogy a költségvetés azon részei, amelyekben a Fidesz konzekvensen követte a választási ígéreteit, azt a 40 pontot, amelyet a választópolgárokkal megismertetett, azoknak a részeknek a költségvetési megvalósulása vajon segítene vagy gátolna egy Fidesz-sikert az önkormányzati kampányban. Vegyük például azt a javaslatot, amelyet a 40 pont és a Fidesz-program fogalmazott meg, hogy a személyi jövedelemadóban az eltartott gyermekek utáni kedvezmény a gyermekes családok számára elérhetővé válik; vagy azt a javaslatot, amely szintén a Fidesz-programban és a kormányprogramban is szerepel, hogy segítsük az első lakáshoz jutókat, fontoljuk meg azt, hogy nem lehetne-e a szociálpolitikai kedvezményeket a lakásépítésben kiterjeszteni vagy értékhatárig visszaigényelhetővé tenni az áfát az építkezők számára.

Hát ez nem ellenkező tény arra, amit a szocialista és szabaddemokrata képviselők mondanak? Napnál világosabb, hogy az! Éppen ezért azt gondolom, hogy ezekkel a felvetésekkel nem is nagyon érdemes vitatkozni, annál is inkább, hiszen az a feltételezés, hogy a Fidesz nem következetesen a kormányprogramot, a választási programot és a 40 pontban foglaltakat hajtja végre, egész egyszerűen nevetséges. Hadd emlékeztessem az ellenzéki képviselőtársaimat arra, hogy milyen meglepő volt számukra, amikor megalakult a parlament, és mindjárt az első ülésnapokon a Fidesz beváltotta választási ígéretét a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Vagy arra, milyen értetlenül fogadták azt a javaslatot, amelyet pontosan ismertek előre, tudták, ha a Fidesz megnyeri a választásokat, akkor ezeket elő fogja terjeszteni, nevezetesen a családi pótlék iskoláztatási kortól oktatási támogatásra történő átalakítására vonatkozó javaslatot.

Tehát azt gondolom, hogy aki figyeli a politikai eseményeket, és aki tudja, hogy a parlamentben az új parlament megalakulásától, a kormány megalakulásától kezdve mi játszódott le, azt a választópolgárt aligha tudja az a felvetés megtéveszteni, hogy a Fidesz-kormány, a koalíciós kormány azért fél - úgymond - előterjeszteni a költségvetési javaslatot, merthogy abban milyen rettenetes számok szerepelnek.

(16.30)

Azt hiszem, hogy azért kell mindenáron a hajánál fogva előrángatott érvekkel elleneznie ezt a törvényjavaslatot szociálliberális ellenzéknek (Szalay Gábor: Szocialista-liberális.), mert egész egyszerűen a beígért konstruktív ellenzéki hozzáálláshoz képest azt a magatartást vették fel, hogy mindenbe bele kell akadni. Az élő fába is. Mindegy, hogy hogy tévesztjük meg - mármint arról az oldalról - a választópolgárokat, mindegy, hogy milyen mértékű demagógiával élünk, mindegy, hogy ellentmondunk a négy évvel ezelőtti önmagunknak (Horn Gábor: Amit mondasz, teljesen igaz, Lajos.), semmi sem számít, csak ellenezni, ellenezni, ellenezni! Az a kérdés, hogy a választópolgárok hogyan ítélik meg ezt a magatartást. (Horn Gábor: Majd meglátjuk!) Úgy gondolom, hogy az államháztartási törvény módosítása ráadásul távolról sem az a kardinális kérdés, aminek kapcsán ezt a magatartást különösebben honorálná a választópolgár.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormánykoalíció nevében kérem, hogy fogadják megértéssel az államháztartási törvény módosítását. A kormánykoalíció nevében kérem, hogy segítsék annak az alkotmányos alapelvnek az érvényesülését, hogy a fennálló törvényeknek még véletlenül sem szabad azt a ráutaló magatartást követni és azt sugározni a választópolgárok felé, hogy bizonyos törvényeket csak akkor lehet betartani, ha nem lehetséges a kormányváltás egy általános, szabad választáson Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb elv. A demokrácia legfontosabb elve az, hogy ez minden pillanatban lehetséges, egy általános választáson bármilyen kormányt és parlamentet le lehet váltani, és azokat a törvényjavaslatokat, amelyek látszólag ezt megakadályozzák, módosítani kell. Éppen ezért azt kérem minden képviselőtársamtól, hogy támogassa az államháztartási törvény ilyen értelmű módosítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót dr. Veres Jánosnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan módosítási javaslat fekszik előttünk, amellyel kapcsolatban sokféle érv hangzott már el mind a mai napon itt, a parlamentben, mind pedig a sajtó nyilvánossága előtt az elmúlt hetekben. Az érvek két részre bonthatók. Egyrészt politikai, másrészt szakmai érvekre.

Miután Kósa Lajos az imént bizonyos értelemben egyfajta értetlenségének adott hangot, szeretném a tekintetben megnyugtatni, hogy van olyan szakmai tartalma ennek a javaslatnak, amelyet lehet támogatni, és feltehetően az MSZP támogatja is abban az esetben, ha bizonyos feltételekkel módosításra kerül a benyújtott javaslat.

Ilyen szakmailag, azt gondolom, indokolt, elfogadható, logikus változtatási szándék az, hogy a társadalombiztosítás alrendszerének költségvetése egyszerre kerüljön beterjesztésre a Házhoz az állami költségvetéssel. Az elmúlt években költségvetési ügyekben járatossá vált képviselőtársaim mindegyike egyetért azzal - az ellenzéki oldalon is -, hogy sok problémát jelentett, hogy nem láttuk egyben a két fontos alrendszer ügyeit. Nem láttuk egyszerre ezeket az ügyeket, és nem mindig volt kellő idő a pontos jogszabályi szinkronok megteremtésére. Azt hiszem tehát, hogy a benyújtott törvényjavaslatnak az a része, amely ezt hivatott megteremteni, szakmailag valószínűleg elfogadható, támogatható javaslat is lenne. Természetesen az a mód, ami ezt megelőzte a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésével, a kormány irányítása alá vonással kapcsolatban, nyilván nem a mi ízlésünknek megfelelő volt, ahogyan ez megtörtént, ebből következően az előzményekkel kapcsolatban van némi vita közöttünk; de ha tisztán a dolog költségvetési részét nézzük, akkor ezen a ponton közös pont is található köztünk.

Nagyobb gond van azonban a látszólag tisztán technikai jellegű időpont-módosításokkal. Nagyobb gond pedig a következők miatt van: ha 1998 szeptemberében egy ilyen javaslattal áll elő a kormány, és ezt a javaslatot a következő megválasztott új kormány első évére datálja mint először érvényesítendő javaslatot, azt gondolom, minden rendben van. A probléma azzal van, hogy 1998-ban már rögtön októberben ezt kívánja alkalmazni, ezt a gyakorlatot kívánja követni, és ilyen módon több szempontból is eléggé furcsa időponti kényszereket teremt a kormány, illetve a kormánytöbbség, amennyiben ebből törvény lesz, amire most jó esély van.

Ezek az időponti zavarok a következők: bármennyire is elhangzott az, hogy az ÁSZ bizottsági üléseken részt vevő vezetőinek véleménye szerint a véleményezés ezalatt az időszak alatt megtörténhet, az én eddigi években szerzett tapasztalataim alapján azt tudom mondani: ahhoz, hogy alapos vélemény szülessen, szükség volt arra a bizonyos korábban gyakorlatban volt 30 napos pihenésre: azaz a beterjesztéstől számított 30 napon belül a parlament nem kezdte el a költségvetési törvényjavaslat tárgyalását. Eddig lehetőség volt arra, hogy az ÁSZ véleményét megismerjük, lehetőség volt arra, hogy ki-ki elmélyedjen a saját maga érdeklődésének megfelelő területek beterjesztett számaiban, és ilyen módon kialakíthassa a saját maga véleményét az adott ügyekről. Ezt követően ez nyilvánvalóan lehetetlenné válik, hiszen ha az október végi beterjesztési időpontot veszem figyelembe vagy netán a november 15-ei részletes füzetek beterjesztési idejét - amire a pénzügyminiszter úr ugyan expozéjában egy halvány ígéretet tett, mely szerint igyekeznek ezt hamarabb megtenni, ezzel is érzékeltetve, hogy ez a november 15-e nagyon-nagyon késői időpont a részletes számok megismerésére - ha tehát ez netán bekövetkezik, számításom szerint akkor is csak úgy bonyolítható le a vita, ha gyakorlatunkba szinte a heti kétszeri ülésezés gyakorlatát behozva fogja a parlament a költségvetést tárgyalni december hónapban. Még egyszer mondom: a legnagyobb probléma az, hogy sem az ÁSZ véleményezésére nem látjuk kellően rendelkezésre állni az időt, sem pedig a képviselőknek a javaslatban fogalmazottak megismerésére.

Még egy nagy problémát látok 1998 szeptemberében a beterjesztett javaslat kapcsán. A gazdasági bizottság előadói mindkét oldalról hivatkoztak erre a gondolatkörre, én azonban szeretném ezt még hangsúlyosabbá tenni. 1998-ban egy olyan speciális helyzet van Magyarországon - túl azon, hogy a kormánynak nem volt ideje még kellő mértékben áttekinteni a '99. évi költségvetési ügyeket - amely röviden úgy fogalmazható meg, hogy viszonylag jó pénzügyi helyzetben van az ország. Ezt az új kormány is elismerte, hiszen többszöri megnyilatkozások alapján is lehetőségét látják annak, hogy a költségvetési hiány a tervezett mérték alatti módon realizálódik 1998. év végére, de egy olyan helyzetben, amikor nagyfokú bizonytalanság és bizalmatlanság van jelen a gazdasági szereplők között. Ennek egyik jele a tőzsdei folyamatok mindannyiunk által ismert trendje - amelyet, azt hiszem, most már lehet trendnek nevezni az elmúlt 30 nap történései alapján -, másik jele pedig a körülöttünk lévő világban lezajló folyamatok, a néhány európai országgal kialakult viszonylag kemény konfliktus és ennek immáron nehezen tagadhatóan Magyarországra is ható következményei.

Akkor, amikor ilyen helyzet van egy országban, megítélésünk szerint nem lehet megengedni azt, hogy a kormány késlekedjen egy egyértelmű jelzéssel a gazdasági élet szereplői felé, amely világossá teszi, hogy milyen költségvetési politikát kíván folytatni a következő évben a kormány, amely világossá teszi azt, hogy a sokszor hangoztatott inflációcsökkentési szándékok vajon milyen mértékben vannak megalapozva a '99. évi költségvetésben, vajon milyen mértékben lehetséges a sok területen sok rétegnek megígért és biztosítani szándékozott kedvezmények nyújtása már '99. évtől. Az imént Kósa Lajos több olyan pozitív dolgot mondott el, amely alapján teljesen nyilvánvaló, hogy a kormánynak az lenne az érdeke, hogy minél hamarabb terjessze be azt a költségvetést, amely lényegében a korábban megígértek mindegyik pontjának teljesítését tartalmazni fogja. Ezért tehát azt gondolom, hogy az országnak is az lenne az érdeke, hogyha ezt mielőbb megismerhetné a nyilvánosság.

Azt hiszem tehát, hogy nem lehet kellő szavakkal hangsúlyozni a kormány felelősségét, nem lehet kellő hangsúlyt adni ennek a felelősségnek akkor, amikor a gazdasági életben mind jelentősebbé váló bizonytalanság és bizonyos értelmű bizalmatlanság is övezi ezt a fajta huzavonát, ami most zajlik a Parlament falai között. Ezért tehát azt hiszem, hogy 1998-ban arról igenis lehetne konstruktívan is tárgyalni egymás között, hogy - okulva a három kormányváltó év tapasztalatából - valóban legyen egy másfajta szabályozás az államháztartási törvényben, de szerintem és szerintünk '98-ban a magyar költségvetés helyzete, a magyar gazdaság helyzete és Magyarország összességében nem engedheti meg azt, hogy egy ilyen bizonytalanság még további hetekre érvényben maradjon, az országban továbbra is meglegyen.

(16.40)

Rendkívül problémásnak tartom az előterjesztésnek azt a pontját is, amely általában 30 napos késedelmet tartalmaz az őszi időszak beterjesztéseinek időpontját illetően. Egy esetben tesz ebben kivételt, nevezetesen: a helyi önkormányzatoknál a 30 napos késedelem lehetőségét 15 napra csökkenti. Tehát miközben a kormányzatnak megadja azt a lehetőséget, hogy 30 nappal később terjessze be megfelelő tartalommal a parlamenthez a javaslatait, eközben a helyi önkormányzatok csak 15 napos késedelmi lehetőséget kapnak. Ráadásul ha figyelembe veszem azt is, hogy a részletes füzetek beterjesztéséhez a november 15-e a mostani javaslatban szereplő határidő, eléggé problematikusnak ítélhető, vajon milyen megalapozottsággal fogják tudni azok a helyi önkormányzatok, amelyeknél nem fognak rendelkezésre állni a központi költségvetés megfelelő információi, költségvetési terveiket elkészíteni és beterjeszteni a testületeikhez. Arról most nem is beszélek, hogy milyen mértékű szaktudásbeli különbség lehet a helyi önkormányzat és mondjuk a kormányzati apparátus között, de ezt is figyelembe kellene venni. Azt gondolom tehát, hogy az egyébként 30 napos késedelem önkormányzatok esetében 15 napra történő szűkítése méltánytalan az önkormányzatokkal szemben.

Kósa Lajos már hivatkozott rá, hogy 1994-ben milyen időrend alakult ki, mi is történt. Miután ma már hozzászólásban elhangzott, hogy '94-ben volt egy pótköltségvetési kényszer, és volt egy pótköltségvetés, és ezt követően került sor a költségvetés beterjesztésére, én azért még egy fontos körülményre hívnám fel a figyelmet. 1994-ben az akkori költségvetés beterjesztése 41 nappal hamarabb történt meg, mint az önkormányzati választások dátuma.

Azt hiszem tehát, ha a Kósa Lajos által elmondott érvek alapján a Fidesz úgy gondolja, hogy a különböző ígéretek tartalmilag szerepelni fognak a '99. évi költségvetésben, talán minden zokszó nélkül meg lehetne tenni azt, hogy a '98. évi önkormányzati választások előtt beterjesztésre kerüljön a '99. évi költségvetés, tartalmazva azokat a pozitív dolgokat, amelyek azért, köztünk legyen szólva, nem minden kormányzati előterjesztésben egyértelműen úgy olvashatóak, ahogyan ez most itt elhangzott a mai nap során, de nyilván újabbnál is újabb előterjesztések készülnek, és ezek alapján lehetett mondani azt, ami ma elhangzott. Azt gondolom, ekkor lehet olyan szakmai kompromisszumra jutni egymás között, hogy egyébként pedig a következő választási évben, azaz 2002-ben - hiszen mi sem gondolkodunk rendkívüli választásra történő felkészülésben vagy ahhoz történő államháztartási törvény-igazításban - az a fajta időrend, amely szerepel a mostani javaslatban, bizonyos korrekciókkal esetleg még érvényesíthető lenne. Bizonyos korrekciókra azért utalok, mert az ÁSZ számára rendelkezésre álló időt ehhez képest mindenképpen növeli lenne célszerű még akkor is, ha a képviselők számára relatíve rövidebb idő áll majd rendelkezésre.

Összességében tehát frakciónk álláspontjaként azt tudom rögzíteni, hogy a beterjesztett javaslatnak létezik olyan szakmai tartalma, amely néhány ponton történő - elsősorban időpontbeli - korrigálással általunk is elfogadható formára módosítható. Erre vonatkozóan képviselőtársaimmal közösen több módosító javaslatot is nyújtottunk be; van olyan, amelyik erre az évre speciális szabályokat írna elő, és van olyan, amelyik a további években megfelelő szabályozást rögzítene azért, hogy a törvény is betartható legyen, és a majdan megválasztandó kormány se érezze úgy, hogy nem tudja kellőképpen áttekinteni az ügyeit, és nem tudja kellőképpen megalapozni a következő évi költségvetés tervezetét.

Azt hiszem, ebben az esetben senkinek nem kellene arról vitatkozni 2002-ben e Ház falai között, hogy vajon az önkormányzati választások időpontja és a következő évi költségvetés beterjesztése között milyen összefüggés állapítható meg. Leginkább pedig az a ma már bizonyos szempontból itt elhangzott lehetőség is módot nyújt erre, ha figyelembe vesszük azt, hogy az országgyűlési választások nemcsak májusban, hanem áprilisban is lehetnek. Ezt követően természetesen sokkal könnyebb lehetősége van az immáron felálló új kormánynak arra, hogy áttekintse az ügyeket, és megfelelő időben benyújtsa ezeket a javaslatokat.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a beterjesztett módosítási javaslatok ilyen módon, ahogy be vannak terjesztve, számunkra el nem fogadhatóak; több olyan módosítási lehetőséget látunk, amelyekre nézve kezdeményezést is tettünk. Ezen kezdeményezések fogadtatásától függ az, látunk-e arra módot, hogy a valóban három kormányzati váltóév figyelembevételével szerzett tapasztalatok alapján tartósnak is nyilvánítható, tartósnak is gondolt Áht.-módosítást fogadjunk el. Ez attól is függ, a bizottsági vitákban ez hogyan fog majd alakulni; ámbár ebben némileg pesszimista vagyok, miután ma délután, valamikor négy óra körül egy olyan tárgyalási menetet fogadott el a Ház többsége, amely elég nehezen ad módot és lehetőséget arra, hogy érdemben megvitassuk azokat a javaslatokat, amelyeket az imént én vázlatosan ismertettem, és amelyek nyilván le vannak adva írásban a Ház megfelelő szobájába.

Azt remélem ugyanakkor, hogy kormánypárti képviselőtársaim is el fognak gondolkodni, és talán megpróbálunk egy olyan megoldást találni, amely a távlatok szempontjából is jó megoldás lesz, és miután - ahogy Kósa Lajostól elhangzott - a Fidesznek igazán nincs mitől tartania az önkormányzati választások kapcsán a '99. évi költségvetés beterjesztésétől: terjesszék be ezt a bizonyos költségvetést, lássuk a medvét; ezt követően a parlament ülésein vitassuk meg a '99. évi költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az elnöklést átadom Gyimóthy Géza alelnök úrnak.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót dr. Csúcs Lászlónak, az FKGP-képviselőcsoport nevében felszólaló képviselő úrnak.

DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az államháztartási törvény eljárási szabályokat módosító javaslata, mint hallottuk, komoly vihart kavart. Ebben a viharban ellenzéki oldalon kevésbé szakmai érvek, túlsúlyban inkább politikai érvek hangzottak el. Úgy gondolom, a törvénymódosítás indoka, szándéka könnyen átlátható és belátható, aminek a lényege tehát az, hogy a választások évében a költségvetési törvényjavaslat előterjesztésének menetrendje igazodjék a törvényesség, a végrehajthatóság és az ésszerűség követelményéhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem többről van szó, mint arról, hogy a törvényes rend érvényesítése érdekében szükséges felülvizsgálni a szóban forgó törvényjavaslatot. Ennek a felülvizsgálatnak tehát, mint többször elhangzott, a lényege, hogy jellemzően egy hónappal meghosszabbodnának az előterjesztési határidők, ami természetesen rendkívül fegyelmezett munkavégzést tételez fel és igényel mind a bizottságok részéről, mind a tisztelt Házban.

A törvénymódosítási vitára nyilván nem került volna sor, ha a választások nem akkor történnek, amikor és ahogy a tisztelt Ház döntött ez ügyben. Ha nevezetesen mondjuk márciusban vagy áprilisban lettek volna a parlamenti választások, akkor természetszerűleg nem lenne min vitatkozni, mert a kormánynak megfelelő cselekvési előkészületi ideje lett volna arra, hogy megfelelő törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. Sajnos - vagy nem sajnos, nézőpont kérdése -, nem így szólnak a hatályos rendelkezések.

Az a vélemény is elhangzott ellenzéki oldalról, hogy ez az eljárási szabály, ez a törvény lényegében az egyik legfontosabb törvény, a költségvetési törvény tekintetében hivatott az Országgyűlés és a kormány viszonyát rendezni. Ez valóban így igaz, az viszont már több mint megkérdőjelezhető, hogy ennek a viszonynak a rendezése keretében a törvényt előterjesztő indokolatlan előnyhöz kívánja juttatni a kormányt a parlamenttel szemben. Hamis ez a megközelítés, a helyzet ilyen exponálása, hiszen itt nem az Országgyűlés és a kormány közötti konfliktushelyzetről van szó, hanem pont ellenkezőleg: a kormány és az Országgyűlés ama közös felelősségéről kell szólnom, amely a törvényalkotásban, nevezetesen a költségvetési törvény időben történő megalkotásában rejlik.

(16.50)

Elhangzott már az a vélemény is, hogy ezt a törvényt tisztességgel, módosítás nélkül végrehajtani nem lehet. Erre bizonyság az elmúlt korábbi két választási ciklus, sőt ennél talán még több bizonyságul szolgál az, hogy annak idején - emlékezetem szerint 1994-ben - az MSZP képviselőcsoportja is olyan törvényjavaslatot támogatott és terjesztett be a pótköltségvetés során, amelyben még eredetileg szerepelt, hasonló módon, az eljárási szabályok határidejének felülvizsgálata. Furcsa módon ez nem realizálódott. De ez nem változtat annak lényegén, hogy már akkor megfogalmazódott annak szüksége, igénye, hogy a nem tartható határidőket módosítani kell a választások évében, és ez hangsúlyozottan így van és igaz egy polgári kormány esetében, amely kormány nyilván a törvénysértés, törvényszegés állapotát nem vállalhatja.

A másik, legalább ennyire fontos és úgy vélem, szakmai érv, hogy teljes képtelenség lenne azt feltételezni vagy azt igényelni, hogy a korábbi kormány költségvetési irányelvei alapján, annak nyomvonalán haladva induljon a költségvetés előkészítése, tervezése a polgári kormány részéről. Ez természetesen végrehajthatatlan, hiszen itt egy alapvető gazdaságpolitikai, gazdaságfilozófiai és azzal együtt pénzügy-politikai váltás következik, illetve részben már be is következett. Tehát azt elvárni, hogy a régi kormány irányelvei alapján folytassa mintegy jogfolytonosan a munkát a polgári kormány, megalapozatlan és képtelenség.

Érvként tudnám felhozni azt is, hogy a kormány szerkezetének átalakítása időigényes feladat, a szerkezetátalakítás szükséges, indokolt lépés volt. Ezt a szerkezetátalakítást is figyelembe véve lehetett megtervezni, előkészíteni a feladatok átadását, átvételét, és ezt követően lehetett kellő alappal elindítani a költségvetési tervezőmunkát.

Összegezve az elmondottakat, úgy gondolom, hogy az ellenzék és a koalíciós frakciók, pártok szembenállása helyett a közös felelősséget kellene előtérbe helyeznünk, kellene látnunk mindannyiunknak, mégpedig azt a felelősséget, hogy időben, törvényes rendben szülessék meg az 1999. évi költségvetés, a hozzá kapcsolódó adótörvényekkel, társadalombiztosítással, mert ellenkező esetben kárt okozunk, súlyos, alig helyrehozható kárt okozunk az országnak. A károkozás egyik pontja az, hogy az időben nem teljesített költségvetési feladat, költségvetési törvény meghozatala praktikusan azt jelenti, hogy tovább él az a korábbi költségvetés a maga adórendszerével együtt, amire a választópolgárok többsége nemet mondott; nemet mondott, mert elegük volt abból a restriktív pénzügypolitikából, amely a választások végeredményében is jól tükröződik.

Tehát ezt a kockázatot nyilván a polgári kormány és koalíció nem vállalhatja, ezért is kell mindent megtenni annak érdekében, hogy a módosuló határidő - amely minden esetben úgy szerepel a törvényjavaslatban, hogy legkésőbb ekkor és ekkor kell előterjeszteni a különböző javaslatokat -, a legkésőbbi határidő valóban a legkésőbbi legyen, de inkább ehhez képest egy korábbi időben teljesüljön a feladat, figyelemmel az ÁSZ együttműködési kötelezettségére és a kormány és az ÁSZ közös felelősségvállalására.

Az érem másik oldala az időben történő törvényalkotás; ez azt jelenti, ha az előírt határidő nem teljesülne, ez nemcsak a választópolgárok körében okozna mélységes bizalomvesztést, hanem a vállalkozók körében, a külföldi befektetők körében, és ez a fajta bizalomvesztés nem egyszerűen szubjektív tényező, hanem pillanatok alatt százmilliárdos nagyságrendben kifejezhető országveszteség. Ezért kérem és javaslom - pártállásra, frakció-hovatartozásra tekintet nélkül - valamennyi képviselőtársunknak, hogy a közös felelősség jegyében jussunk közös megoldásra az államháztartási törvény javasolt módosításában, és annak alapján teljesítsük az 1999. évi költségvetés időben megfelelően ütemezett előkészítését és majdan hatályba léptetését.

Kérem tehát, hogy a T/43. számú törvényjavaslatot lehetőség szerint ne csak a koalíciós oldalon, hanem az ellenzéki oldalon is ezzel a mérlegeléssel, ezzel a belátással, az ország iránti felelősség tudatában kezeljék, értékeljék és fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most felkérem Szabó Erika jegyző asszonyt, hogy tegye meg a jegyzői bejelentést.

DR. SZABÓ ERIKA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A környezetvédelmi bizottság a most következő szünetben a főemelet 55. számú teremben ülést tart. Kérem a bizottság tagjait, szíveskedjenek odafáradni.

Tisztelt Ház! Felhívom a bizottsági elnökök szíves figyelmét, hogy a holnapi, 1998. szeptember 15-ei bizottsági elnöki értekezlet 8.30-kor kezdődik.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Ház! Tizenöt perces szünetet rendelek el.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat. Megadom a szót Bauer Tamásnak, az SZDSZ-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, felfigyeltek-e rá: a jobboldali kormány első törvényjavaslatát tárgyalja most az Országgyűlés. Ez az első olyan törvényjavaslat, amelyet a jobboldali kormány az Országgyűlés elé terjesztett, és amely tárgyalását az Országgyűlés elkezdi. Ez figyelemre méltó dolog, hiszen ha valaki... (Göndör István: Nincs itt a miniszter!) Köszönöm szépen.

Tisztelt Elnök Úr! A képviselőtársaim felhívták a figyelmemet arra, hogy a kormány képviselője nincs jelen a teremben. A Házszabályunk értelmében ebben az esetben nekem nem illik folytatnom a beszédemet.

ELNÖK: Elfogadom a kritikát, képviselő úr. Megkérem a teremőröket, hogy ha a kormány képviselője a folyosón tartózkodik, hívják be. (Boros Imre Phare-programokat koordináló miniszter megérkezik a plenáris ülésre.) Megérkezett a kormány képviselője. (Bauer Tamás: A Pénzügyminisztérium képviselőjének kell jelen lennie, vagy a miniszternek, vagy az államtitkárnak.) Elnézést kérek, képviselő úr, volt már precedens arra (Bauer Tamás: A Ház kapott erről egy levelet a kormánytól?), amikor a kormány más képviselője volt jelen. Természetesen a teremőröket továbbra is arra kérem, hogy ha a pénzügyminiszter úr vagy a helyettese a Házban tartózkodik, akkor hívják be, hogy elfoglalja a helyét.

Képviselő úr, folytassa!

BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoport nevében: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az első törvény, amit a kormány benyújtott, és amit az Országgyűlés tárgyal. Természetesen kézenfekvő - gondoljuk -, hogy nyilván a 40 pont valamelyikét fogjuk most tárgyalni. Nagyon odafigyeltem erre a 40 pontra - a Fidesz 40 pontjára gondolok, miniszter úr -, és valamennyien tudjuk, hogy ez nem volt a 40 pont között; ez a 41. pontja lehetett, de egy olyan pont, amit annak idején nem hoztak nyilvánosságra. Egy olyan törvényjavaslat, amely tulajdonképpen arról szól, hogy miután a kormány nem akar betartani egy törvényt, módosítja azt. Ez a jogkövető magatartásnak egy sajátos formája, valószínűleg ezt tekintik a polgári értelmezésnek. Ennél fontosabb törvényeknél is - a nyugdíjtörvénynél - az a polgári értelmezés, hogy ha a törvény nem tetszik, akkor gyorsan hozzáigazítjuk a politikai igényeinkhez és hangulatainkhoz. (Dr. Járai Zsigmond pénzügyminiszter megérkezik a plenáris ülésre.)

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ilyesmi persze előfordulhat, de fel kell tennünk a kérdést, hogy tavasz óta, a 40 pont nyilvánosságra hozatala óta vajon mi történt, ami miatt azt, amit tavasszal még nem terveztek - vagyis hogy az államháztartási törvényt ilyen módon módosítják -, most hirtelen módosítani kell. Nyilvánvaló, hogy nem a tavaszi választások miatt, mert arról mindenki pontosan tudta, hogy májusban lesznek. Persze igaz, azt is mindenki tudta, hogy az önkormányzati választások októberben lesznek, úgyhogy nem egészen lehet tudni, ez miért vált hirtelen szükségessé. De a dolog lényege az, hogy ha nem tetszik a törvény politikai okokból, akkor módosítsuk.

Persze az indoklás az, hogy nyilván azért, mert a kormány csak a hivatalba lépése után tud hozzálátni a költségvetés átalakításához, a költségvetés kidolgozásához. Nos, azt gondolom, ha az lenne a helyzet, hogy a kormány nem tudta benyújtani az augusztus 31-i határidőre a kormány költségvetési törvényjavaslat-tervezetét, akkor ez egy komoly érv lenne, akkor mindaz, amit a kormánypárti képviselőtársaim elmondtak, igaz lenne. Ezért a költségvetési bizottság ülésén megkérdeztem a kormány képviselőjétől, hogy igazak-e azok a mendemondák, amelyeket az újságokban olvashattunk és a rádióban hallhattunk, miszerint a kormány a törvényes határidőre benyújtotta a költségvetés tervezetét. A Pénzügyminisztérium képviselője azt mondta, hogy igen, benyújtotta, és ezúton is szeretném kifejezni az elismerésemet a pénzügyminiszter úrnak azért, hogy ezt a törvényes határidőre megtették. Ha azonban ez így van, akkor ez azt jelenti, hogy a kormánynak két teljes hónapra van szüksége ahhoz, hogy a költségvetési törvényjavaslat a kormányhoz való benyújtástól eljusson a parlamenthez való benyújtásig.

Ezek után megkérdeztem a költségvetési bizottság ülésén, hogy az elmúlt nyolc évben általában mennyi időt töltött a kormánynál a költségvetési törvényjavaslat, általában mennyi időre volt szüksége. Azt a választ kaptam, hogy egy, usque másfél hónapra. Nem fordult elő, tisztelt Országgyűlés, hogy a költségvetés kormányhoz való benyújtása és a költségvetés kormány által a parlamentnek történő benyújtása között két hónapnak kellett volna eltelnie. Arról van tehát szó, hogy a költségvetésnek most ott kell feküdnie a kormánynál.

Miért baj ez? Hiszen a költségvetés jól érzi magát a kormánynál. Miért baj ez? Azért baj, tisztelt Országgyűlés, mert ez a határidő nem véletlenül van az államháztartási törvényben. Az a határidő azért van az államháztartási törvényben, hogy az Országgyűlés a maga törvényalkotó feladatát a legfontosabb törvénnyel, a költségvetési törvénnyel kapcsolatban megalapozottan el tudja végezni, hogy ne álljon elő olyan helyzet, mint ami most ezzel a törvényjavaslattal fog előállni - ma van az általános vita, holnap délben lesz a bizottsági vita, holnap délután pedig a részletes vita; ne álljon elő olyan helyzet, hogy a költségvetési vita során plenáris ülések, bizottsági ülések egyidejűleg vannak; ne álljon elő olyan helyzet, ami az első polgári kormány idején történt - gondolom, azt önök is polgári kormánynak tekintik, az MDF-kormány idején történt -, hogy szilveszterkor született meg a költségvetés, és a benne rejlő hibák miatt már januárban módosítani kellett a költségvetést, mert nem vettek észre benne hibákat; hogy olyan helyzet ne állhasson elő, hogy ismét december közepére kész költségvetése lehessen az országnak; hogy mindazok a költségvetési szervezetek, amelyek a költségvetésből gazdálkodnak, megalapozottan tudjanak gazdálkodni, ezért vannak ezek a határidők az államháztartási törvényben. Ezek az okok, amelyek miatt a határidők ott vannak, ezek bizony a választási évben is fontosak.

Hogy tarthatók legyenek ezek a határidők, éppen ezért született tavaly ősszel az az alkotmánymódosítás, amely májusra hozta előre az országgyűlési választások időpontját. Önök pontosan tudják: a korábban hatályos választójogi törvény szerint majdnem azt mondhatom, hogy itt még az előző Országgyűlés ülhetne, mert legkésőbb szeptemberre kellett volna kiírni a választásokat. Az előző Országgyűlés azonban négy hónappal előbb lemondott a saját mandátumáról azért, hogy az új kormány időben elkészíthesse a maga költségvetését. Ezért hozták előre fixen májusra a választásokat. Ezt mindenki pontosan tudta, és az országgyűlési vitában ezért is helyeselte valamennyi párt ezt a tavalyi alkotmánymódosítást. Azt gondolom tehát, tisztelt képviselőtársaim, az Országgyűlésnek szüksége van erre az időre, és a kormánynak ehhez a törvényhez, ehhez a határidőhöz kellene igazodnia.

A kormánypárti oldalon nagyon sokan hivatkoznak arra, hogy de hát négy évvel ezelőtt is volt ilyen helyzet, az államháztartási törvénynek ezeket a határidőit akkor is egy alkalommal hatályon kívül helyezték. Nos, azt hiszem, a pénzügyminiszter úr pontosan tudja, hogy a négy évvel ezelőtti helyzetre való hivatkozások teljesen megalapozatlanok. Pontosan tudja, hogy négy évvel ezelőtt milyen helyzetben volt a magyar gazdaság, milyen helyzetben voltak a magyar állam pénzügyei; pontosan tudja, hogy négy évvel ezelőtt 9 százalékra nőtt az államháztartási hiány, a GDP 9 százalékára, hogy minden évben a tervezettnél nagyobb volt a deficit; pontosan tudja, hogy Magyarország 1994-ben válságország volt, amelynek nemzetközi pénzpiaci besorolása évről évre romlott. Pontosan tudta ezt akkor a Fidesz is, és ennek megfelelően beszélt arról, hogy az új kormánynak, amely majd '94-ben megalakul, és amelyről azt hitték, hogy a Fidesz is tagja lesz, milyen súlyos örökséggel kell majd szembenéznie. Akkor az új kormánynak mínuszokat kellett elosztania, tisztelt képviselőtársaim, ezért kellett pótköltségvetést készítenie még az ősszel, ezért tett kísérletet az akkori pénzügyminiszter, Békesi László arra, hogy 70 milliárd forinttal csökkentse a költségvetés kiadásait és ennek nyomán a hiányát. Már akkor szerette volna megoldani azt a stabilizációt, amit sajnos csak tavasszal tudott.

(17.30)

A mostani kormány nem ilyen helyzetben van, tisztelt Országgyűlés. Mint Orbán Viktor miniszterelnök úrtól a Fidesz választmányi ülésén a második forduló után hallottuk, a magyar gazdaság helyzete ma stabil. A pénzügyminiszter úr és valamennyi fideszes gazdaságpolitikus hetek óta arról beszél, hogy stabil a magyar gazdaság helyzete, és stabil a magyar állam pénzügyi helyzete, hiszen pontosan tudják azt, hogy az elmúlt években évről évre javult a magyar gazdaság nemzetközi pénzügyi besorolása.

Ezért az új kormánynak nem mínuszokat kell elosztania a különböző ágazatok között, hanem pluszokat kell elosztania, ami sokkal könnyebb feladat, ha az ember a realitásokból, és nem ígéretekből indul ki.

Lássuk be, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek a kormánynak sem okozna gondot az, hogy ha a kormány augusztus 31-én a Pénzügyminisztériumtól megkapta a költségvetési törvényjavaslat tervezetét, akkor szeptember 30-án benyújtsa az Országgyűlésnek.

Hogy ez mennyire így van, arra hadd idézzem egészségügyi miniszterünket, Gógl Árpád urat, a Fidesz országgyűlési képviselőjét, aki szeptember 10-én, a Nap-kelte Fogadó félóra című műsorában, amikor az volt a kérdés, hogy milyen béremeléshez jutnak az orvosok, azt a választ adta: "Két-három százalék reálnövekedést meghaladó bér lesz az egészségügyben, ez még tárgyalások kérdése. Én azt hiszem, két-három héten belül eldől a költségvetés." Azt mondta tehát Gógl miniszter úr - és ő tudja, szemben velünk, akik nem férünk hozzá ezekhez az információkhoz -, hogy két-három héten belül, tehát szeptember 30-ára, október 1-jére megszületnek azok a döntések, tehát nem volna akadálya annak, hogy a kormány benyújtsa a költségvetést.

Nógrádi képviselőtársunk mint bizottsági előadó mondta el, hogy mi a valóság. Szó szerint azt mondta egy órával ezelőtt: "Tekintettel az önkormányzati választásokra, félreértésekre adhatna okot, ha a költségvetést már az önkormányzati választások előtt benyújtanák."

Tisztelt Országgyűlés! Erről van szó! Az önkormányzati választások miatt akarja a kormány elhalasztani a költségvetés benyújtását.

Kósa Lajos képviselőtársunk itt föltette nekünk azt a kérdést, hogy vajon mit kellene szégyellnie a Fidesznek azon a költségvetésen, amit mi ma még nem láttunk. Én nem terveztem, hogy erről beszélni fogok, de ha ő így feltette a kérdést, akkor megmondom, hogy mit kell szégyellnie.

Azt kellene szégyellnie, hogy 1 százalék lesz a személyi jövedelemadó csökkenése, átlagosan 1 százalék, ami nem az az egyszeri nagy adócsökkenés, amit a Fidesz választási kampányában ígértek. Ezért persze nem a miniszter úrnak kell szégyellnie magát, hiszen ő ebben a kampányban nem vett részt, ezért azoknak kell szégyellni magukat, akik erről beszéltek.

Azt kell szégyellnie, hogy kiderül majd a költségvetésből, hogy a Fidesznek az az állítása, hogy a tb-járulék csökkentése majd javítja a járulékfizetési kedvet, és ezért a járulékkulcs csökkenése nem jár a járuléktömeg csökkenésével, ez nem igaz. Ezt sokszor elmondtuk a választások előtt. Ha a járulékkulcsot csökkentik, akkor a járulékok tömege is csökkenni fog, ez majd kiderül a tb-költségvetésből, és ha a járulékok tömege csökken, akkor a tb kiadásainak is csökkennie kell, és ha a tb-kiadások csökkennek, akkor a nyugdíjakat nem lehet olyan ütemben emelni, mint ahogy azt a hatályos törvény megkívánná, és majd a költségvetési törvény végén, a módosítandó egyéb törvények között lesz a nyugdíjtörvény módosítása.

Nem kaptunk ma itt választ, sem reggel, a napirend előtti időszakban, sem a múlt héten, nyilván majd holnap sem, az azonnali kérdések meg az interpellációk időszakában, hogy a kormány akarja-e módosítani a nyugdíjtörvényt. Majd a költségvetés benyújtásakor fog kiderülni, hogy akarja, ezt szégyelli.

És szégyellik majd még azt, hogy az autópálya-építésre fordított kiadásokban a költségvetési kiadások nem fogják lehetővé tenni az autópálya-építés ütemének tartását, hogy az orvosok bére nem úgy fog emelkedni, ahogy azt az egészségügyi miniszter úr szeretné és ígérte mostanáig, a pedagógusok bére sem úgy fog emelkedni, ahogy azt az oktatási miniszter úr ígérte, nem fog megvalósulni az ő fókuszált béremelésre vonatkozó elképzelése.

Vagy ha ők nem fogják magukat szégyellni, akkor a pénzügyminiszter úr fogja magát szégyellni, mert az ő elképzelése nem fog megvalósulni a költségvetési egyensúlyra, a 4 százalékon belül maradó hiányra. Valakinek biztosan szégyellnie kell majd magát, ha a lakosság előtt lesz a költségvetés. Hogy ez csak az önkormányzati választások után következzék be, ezért kívánják önök későbbre halasztani a költségvetés benyújtását, hiszen a költségvetés benyújtása nem más, mint a költségvetés nyilvánosságra hozatala.

Erről szól ez a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, és ezért a Szabad Demokraták Szövetsége ezt a törvényjavaslatot nem fogja megszavazni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoport nevében: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egyre jobban megerősödött bennem az a vélemény, hogy ehhez a törvényjavaslathoz a vezérszónokok részére sok a 15 perc, fölösleges. Elkalandozunk olyan témakörök felé, amelyek messze nem tartoznak ennek a törvényjavaslatnak a hatáskörébe. Éppen ezért én megpróbálom más környezetből, és sokkal rövidítettebb változatban megfogalmazni, hogy miért tartjuk szükségesnek ennek a törvénynek a meghozatalát.

Az államháztartásról szóló '92. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat egyszerűnek látszik, mégis tágabb körű gondolkodásra késztet. Azt a problémakört feszegeti, hogy milyennek lát minket az az állampolgár, aki nincs közvetlen kapcsolatban a törvénykezés folyamatával. Ezért nehezen viseli el, amikor a tisztelt Ház az idők folyamán elszakadva a valós élettől, elméleti törvényalkotóvá válik, és a törvényei hatása messze nem tükrözi az élet realitását.

Tehát az a kérdés, hogy hozunk egy törvényt törvényalkotói erőnknél fogva, és megpróbáljuk hozzáigazítani az életet, vagy olyan törvényt hozunk, amely az országunk hagyományai alapján kialakult szokások rendjébe beleillik. A törvénynek természetesen rendelkeznie kell terelő, útmutató, büntető hatással bizonyos területeken. De vannak olyan területek, ahol a kialakult gyakorlatot kell leképezni.

Ehhez szeretnék elmondani egy rövid példát. Egy vidéki kisvárosban a központi park területén kialakultak olyan járóutak, amelyek nem a kikövezett úton voltak, hanem a gyepen keresztül vezettek a "Fűre lépni tilos!" tábla ellenére, és ott új nyomvonalak keletkeztek. A városhoz érkezett fiatal városrendező rövid feltérképezés után átépíttette a park járdahálózatát a kialakult közlekedési szokásoknak megfelelően. Így mindenki a szokásának megfelelően, de már nem a tilosban járva gyalogolt a parkban.

A jelenlegi kormány hasonlóan cselekszik, mint az ifjú városrendező, hiszen legalizálni szeretné a kialakult gyakorlatot, hogy senki se járjon a tilosban. A választások évében ugyanis az új kormánynak és az új önkormányzatoknak igen kevés idejük marad a jövő évi költségvetés kidolgozására, ha ezt szakszerűen akarják elvégezni. Az eddigi időpontok tarthatatlansága miatt folyamatos vitára adott okot, hogy az éppen aktuális kormány nem tudja benyújtani a megfelelő beterjesztéseket a törvényben előírt időpontig.

Ezzel a javasolt törvénnyel elkerülhetők lennének ezek a fölösleges viták, hisz akármelyik oldalról is lesz kormány, ebbe a kényszerhelyzetbe belekerülne. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nagyon fontosnak tartja, hogy képviselői ne szakadjanak el a valós közélettől, a napi kapcsolatokból adódó információk alapján döntsenek, és ezzel egy olyan törvényhozáshoz szeretnénk hozzájárulni, ami tükrözi az élet realitását is, szemben az előző kormány gyakorlatával.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja a mostani és majdani törvénytervezeteket, amelyek megfelelő helyen a valós élet leképezéseit adják, és a megalkotott törvények megszüntetik a fölösleges vitákat kormánypárt és ellenzék között. Az így felszabadult időt pedig nem parttalan vitákra, hanem konkrét feladatok konkrét megoldására szeretnénk fordítani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót dr. Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoport nevében: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban szükséges elmondani, hogy a T/43. számon beterjesztett törvénymódosítás az államháztartási törvény preambulumában, általános törvénykezési céljában megfogalmazottakhoz képest eltérést nem mutat. A törvénymódosítás tartalmi szövege és a törvénymódosításon keresztül elérni kívánt államháztartási követelmények köre az államháztartási törvényben megfogalmazott általános jogelvekhez illeszkedik.

(17.40)

A beterjesztett törvénymódosítás elfogadása esetén nem sérülnek olyan fontos törvényi követelmények, mint az államháztartás pénzügyi egyensúlyát feltételező, illetve biztosító szándék, a közpénzekkel való hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás garanciáinak megteremtése és működtetése, a teljesség, a részletesség, a valódiság, az egységesség, az áttekinthetőség és a nyilvánosság számviteli és közhatalmi követelményei.

A beterjesztett törvényjavaslat kifejezetten azt célozza, hogy az imént felsorolt törvényi alapelvek még jobban, még hatékonyabban érvényesüljenek. A törvénymódosítást előterjesztők szándékaként kiolvasható, hogy mind a központi költségvetés, mind az önkormányzati költségvetések előterjesztésének vonatkozásában a költségvetési javaslatok előkészítéséhez, alaposabb kidolgozásához többletidőt kérnek az országgyűlési és az önkormányzati képviselők választásának adott évében.

Ez a törvény rangjából kifolyólag egy általános szabály kíván lenni, nem pedig 1998. évi egyedi szabály, mint ahogy azt felszólalásaikban az MSZP és az SZDSZ képviselői hangsúlyozzák. Bár vélhetően a törvénymódosítást a jelenlegi helyzet, az új kormány feladatkörbe lépése válthatta ki, az ország gazdasági állapotának, az államháztartás pénzügyi helyzetének felmérése, a tisztánlátás, a gazdasági károk rögzítése már az új kormányt terhelő, de az előző kormány által vállalt időzített bombák felkutatása, hatástalanítása nem megy egyik napról a másikra, vélhetően még az MSZP-SZDSZ-kormány után sem. Új költségvetést csak alapos helyzetértékelés után lehet előterjeszteni, ehhez pedig idő kell.

A törvénymódosítás első paragrafusában írt azon javaslat, mely szerint "A kormány június 30-áig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb július 31-éig jelentésben tájékoztatja az Országgyűlést a következő évi gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányairól." Tisztelt Képviselőtársaim! Itt tulajdonképpen 31 nap többletidő van. Úgy érzem, hogy a parlament képviselőinek tájékoztatási sérelmét ez a plusz 31 nap nem okozhatja.

Ugyanakkor a törvényalkotó szándéka előretekintő azon vonatkozásban is, hogy nemcsak az országos gazdaságpolitikai, a központi költségvetés-politikai, illetve az államháztartási mérlegek bemutatására, továbbá a társadalombiztosítási költségvetés irányelveinek átlagban 15-45 nappal történő időbeni kicsúsztatásának előterjesztésére kér törvényi felhatalmazást, hanem például az 1998. október 18-ai esedékességű helyhatósági választások eredményeképpen előálló, vélhetően döntő többségben keresztény, jobboldali önkormányzati képviselő-testületek költségvetési tervezetének elkészítésére is többletidőt kíván biztosítani.

Könnyűszerrel átlátható azonban, mint ahogy említettem, hogy nem alaposak az MSZP-SZDSZ azon vélekedései, miszerint itt a hatalom kormányzati és önkormányzati koncentrálása érhető tetten. Természetes, logikailag alátámasztható az, hogy egy újonnan választott kormány vagy önkormányzati hatalom költségvetési koncepciót nem tud olyan gyorsan letenni a képviselő-testületek asztalára, mint azt a működésének második vagy harmadik esztendejében.

Mindezek tekintetében semmi kivetnivalót nem látunk a törvényjavaslat támogatásában; ugyanakkor szabadjon utalni azon csodálkozásunkra, miszerint a T/43. számú javaslat nem érinti az államháztartási törvény 50. § (1) bekezdését. Idézném a törvény szövegét: "A pénzügyminiszter május 30-áig elkészíti, és a kormány elé terjeszti a következő évre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési politika fő irányait és a költségvetési tervezés fő kereteit meghatározó költségvetési irányelveket." Egy kormányváltás esetén, az adott országgyűlési választások évében tulajdonképpen ez a pénzügyminiszteri áttekintés okafogyottá és feleslegessé válhat.

Szükséges utalni a törvényjavaslat általános vitájában arra, hogy azon vélekedések a tisztelt Házban, miszerint hatalomkoncentrálás következnék be, nem helyénvaló állítás, már csak a gazdaságpolitika általános és tudományos értelmezése szerint sem. Azoknak a pártoknak, amelyek hatalmat gyakorolnak, kormányon vannak, tulajdonképpen a gazdaságpolitikai prioritásukat szolgáló törvényalkotásokban, módosításokban bizonyos határok között szabad kezet kell kapniuk. Ez a törvénymódosítás tulajdonképpen ezen a határon belül van.

Ugyanakkor lényegesnek tartjuk azt a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről, hogy a módosítás kapcsán fokozottan kell figyelni arra, hogy az ellenőrzési garanciák - itt főleg az Állami Számvevőszék ellenőrzésére célzok - megfelelő hatásfokkal, megfelelő módon tudjanak érvényesülni.

A T/47. számú törvényjavaslat 3. §-ában foglalt azon elemekkel kapcsolatban - az utolsó mondatra célzok -, miszerint "a fejezeti részletező táblázatokat és ezek szöveges indoklásait október 15-éig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb november 15-éig kell az Országgyűlésnek benyújtani", a tisztelt kormánypárti képviselőtársaknak azt javasolnám, hogy ezen célszerű elgondolkodni. Milyen hatást válthat ki, ha ez elfogadásra kerül? A fejezeti kötetek és táblázatok a költségvetési törvényjavaslat indoklásának részét képezik, ezért az Országgyűlésnek és az Állami Számvevőszéknek a törvényjavaslat általános kötetével egy időben kell rendelkezésre állnia annak érdekében, hogy az Országgyűlés törvényalkotó munkája és a Számvevőszék véleményalkotása megalapozott legyen. Javaslom, hogy gondolják végig az ezen tartalmi ellenőrzésre vonatkozó kritériumot.

Ezen figyelemfelhívó célzatú megállapításunk után összességében, a törvényalkotó szándékát méltatva, a törvényjavaslatot a magunk részéről támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy nem értem. Az első észrevételem, az első reakcióm az volt, hogy nem értem a törvényjavaslat beterjesztését, amennyiben az indoklás szerint van az oka ennek a beterjesztésnek. Miért mondom ezt? Több millió magyar állampolgárral együtt mindannyian hallhattuk, bejelentésre került, hogy augusztus 31-ével a pénzügyminiszter elkészült a költségvetéssel, és benyújtotta a kormánynak.

Márpedig ennek a törvényjavaslatnak a leglényegesebb eleme úgy szól, hogy "a pénzügyminiszter augusztus 31-éig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb október 15-éig terjeszti a kormány elé a költségvetési törvényjavaslat tervezetét".

(17.50)

Tehát a pénzügyminiszter kér 45 nap haladékot a választás évében.

A kormány nem kér ennyi időt, hiszen - megint csak idézném - "eddig a kormány az augusztus 31-ei pénzügyminiszteri beterjesztés után 30 napot kapott, hogy szeptember 30-áig a parlament elé terjessze". Most azonban a módosító indítvány így szól: "A kormány szeptember 30-áig, az országgyűlési képviselők általános választásának évében legkésőbb október 31-éig benyújtja az Országgyűlésnek a következő évre vonatkozó költségvetést." Tehát a választási évben a kormány már csak 15 napot kér; nem kér 30-at, mint eddig.

Nos, ha egyszer augusztus 31-én elkészült a költségvetés, bejelentette a pénzügyminiszter - legalábbis a sajtó valahogy úgy tálalta számunkra, hogy azt érzékeltük, elkészült a költségvetés -, akkor a holnapi nappal lejár a 15 nap. Ennyit kért ebben az évben, a választás évében a kormány, hogy benyújtsa a Háznak a költségvetést. Tehát mi az akadálya, hogy holnap itt legyen a költségvetés?

Persze, a kérdés költői. Valószínűleg vagy nem készült el a pénzügyminiszter, és akkor miért ez volt a bejelentés; vagy pedig elkészült, és akkor a kormány nem ért egyet a pénzügyminiszter által elkészített javaslattal olyannyira, hogy átdolgozásra visszaadta. Egyszerűen nem tudom, milyen logikai változat lehet még. Pénzügyminiszter Úr! Erre szeretnék választ kapni.

A másik tartalmi, ha túl vagyunk ezen a logikai bukfencen - úgy érzem, ez nem csak formai lépés. A felelős kormányzatnak minden lépéséről időről időre számot kell adnia. A legfontosabb célkitűzés az elért eredmények bázisán egy még nagyobb dinamikájú gazdasági növekedés. Valahogy - nyilván nem teljesen pontosan - így foglalnám össze az Orbán-Torgyán-polgárkormány következő négy évre vonatkozó gazdasági prognózisát és választási ígéretét: "Az elért eredmények megőrzése és ezen a bázison egy nagyobb gazdasági növekedés. A gazdaság szereplői nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a megnyugtató, a biztos, a stabil környezetet, gazdálkodási környezetet szeretik, ebben érzik mind a nagybefektetők, mind a kisbefektetők - egyszerű részvényesek, állampolgárok - biztonságban a pénzüket, a tőkéjüket."

És hála a rendszerváltásnak, ma nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország is a szocialista gazdaságpolitika zsákutcája helyett ennek a polgári gazdaságpolitikának a szereplőjévé válik folyamatosan, és nálunk is nagy nemzetközi és hazai befektetők, valamint közvetlen vagy közvetett úton több százezer hazai kisbefektető vesz részt a magyar gazdaságban. Magatartásuk környezetfüggő.

A stabil szabályozás, a megnyugtató környezet külső és belső feltételekből áll. A külső feltételek legtöbbször általunk nehezen befolyásolhatóak. Így van ez a napjainkban zajló tőzsdeválsággal, a távol-keleti hírekkel, sőt, most már a Dél-Amerikából érkező és a valutapiacot rengető hírekkel. De a hazai, a belső viszonyokra nézve, megvan a felelősségünk, és megvan a jogosítványunk.

A belső viszonyoknak is van objektív eleme, hogy tudniillik a kormányváltás időszaka - mint változás, el nem vitatható változás a belső környezetben - egybeesik ezzel a külső válsággal. Ekkor azt várná az ember, legalábbis a szabaddemokraták abban reménykedtek, hogy a kormány minél hamarabb megnyugtatja ezt a környezeti elemet, a belső gazdaságpolitikai teret stabilizálja azáltal, hogy az ország és a gazdálkodók elé tárja a kormányprogramból levezethető vagy megvalósítható konkrét költségvetési, gazdasági elképzelését.

A kérdés ugyanis úgy merül fel, hogy fordulat vagy kontinuitás. S egyre több aggodalommal vetjük fel ezt a kérdést és tekintünk erre a kérdésre. Ugyanis minél többet magyarázzák kormányzati oldalról ezt a törvényjavaslatot, annál több részlet kerül felszínre, és annál több ellentmondás ad okot aggodalomra; nem megnyugtat, hanem néha elbizonytalanít. Csak egyetlen példa a mai felszólalásból; a Fidesz felszólalása - mivel még szó szerinti jegyzőkönyv nincs - a saját jegyzeteimből így hangzik: Az új kormánynak ki vitatná azt a jogát, hogy áttekintse, átdolgozza az elmúlt időszak költségvetési javaslatát és gazdaságpolitikáját, hiszen a kormány nem ért egyet - és innen már idézőjel - "azzal a gazdaságpolitikával, amit a Horn-kormány folytatott, egyszerűen nem érthet egyet".

Tehát ha nem ért egyet, akkor mégiscsak van ebben a kontinuitásban valami olyan változás, amit jobb, ha minél előbb ismernek a gazdaság szereplői, jobb, ha nemcsak félhírekből informálódnak, hanem látják egyben az egészet.

Úgy érzem, ez a kijelentés nem megnyugtatta, hanem kicsit felborzolta a gazdaság szereplőinek kedélyét, hiszen valahogy így hangzik: Nem úgy fog menni, mint eddig, de arról még nem tájékoztatunk, hogy hogyan. S ebben a közegben, ebben a környezetben természetes, hogy megindulnak a találgatások, és ez az, ami a legkedvezőtlenebb. Hiszen lopakodva, napról napra, részhírekből, elejtett megjegyzésekből egyre több társadalmi szektor, társadalmi csoport érzi úgy, hogy jövedelmi viszonyai másként fognak alakulni, mint ahogy azt tervezte, remélte.

Lépésről lépésre többet tudtunk meg a nyugdíjjal kapcsolatban. Amikor három héttel ezelőtt ezt először hallottam, akkor csak valami olyasmi hangzott el, hogy valamivel előrébb hozzák a tervezett és a törvényben rögzített nyugdíjreformot, a bizonyos svájci rendszer bevezetését.

Később miniszterelnök úrtól hallottuk a 13-14 százalékos emelést, és 8-án egy interpellációmra adott válaszban Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrtól hallottuk, hogy valóban van valami kapcsolat és valami terv a költségvetésben a nyugdíjemelésekre vonatkozóan. De - és ezt tartom a legfontosabbnak - ember legyen a talpán, aki érti és tudja a nyilatkozatok alapján, felelősen, hogy mi fog történni. Találgatni tudunk, én is elég biztosan tippelnék. De ember legyen a talpán! A kérdés így hangzott, ha emlékeznek: "Megalapozottak-e azok a hírek, amelyek szerint a kormány megváltoztatja a hatályos jogszabályt annak érdekében, hogy alacsonyabb nyugdíjemelésre kerüljön sor?" S a válasz így hangzott: "1999-ben lehetőséget látunk erre - mármint az emelésre, tőlem a vágás, ez az előző mondatra vonatkozik, hogy tudniillik inflációt meghaladó emelése lesz a nyugdíjaknak -, lehetőséget látunk arra, hogy az infláció fölötti nyugdíjemelésekre kerüljön sor. Ez a következő évi költségvetési törvényjavaslatok keretében kerül majd a tisztelt Ház elé, az Országgyűlés fog dönteni ebben a kérdésben. Ez a döntés, miután a nyugdíjemelés módszerét törvény szabályozza, a tisztelt Ház és a tisztelt képviselő úr kezében is lesz."

Elég vájt fülűnek kell lenni ahhoz, hogy megértsük: ezt a bizonyos, a nyugdíjemelés módszerét szabályozó törvényt csak akkor kell ide hoznunk a költségvetés keretében, ha módosítani kívánjuk, mert egyébként hatályos - tehát módosítani kívánjuk.

(18.00)

Azt hiszem, nem várható el az állampolgártól, hogy mintegy 3 millió nyugdíjas az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyvének szó szerinti szövegéből próbálja kitalálni, kikövetkeztetni, hogy emelés vagy nem emelés, módosítás vagy nem módosítás. Ugyanígy a köztisztviselői kar, amely tudja, hogy a 26 ezer forintos illetményalapja nem változik, erről nyilatkozatot hallott már, de azt is, hogy különböző pótlékok és különböző minőségi munkához kapcsolt bérezési technikákkal adott esetben a reálkeresetük is növekedni fog. Ezt is korrektül hallottuk, de hogy ez megalapozott-e vagy nem, az csak akkor derül ki, ha a költségvetésből látja a 104 ezernyi köztisztviselő, hogy a jövő évi költségvetésben az ő bérköltsége valóban az inflációt meghaladó mértékben emelkedik-e. Amíg ezt nem látja, addig csak annyit tud tételesen, hogy a 26 ezer forintos illetményalap egy fillérrel sem fog változni. Tehát reálértékben - ha 11 százalékos inflációt veszünk alapul mint prognózist, akkor is - 11 százalékkal csökkenni fog; ezt megérti. A pozitív üzenetet még nem hallja.

Egyensúlyt akartam teremteni a két példával, azzal, hogy nemcsak olyan példát hozok föl, amely a kormányzat számára kedvezőtlen színben tünteti föl a kormányzatot, amennyiben nem terjeszti most elő ezt a törvényjavaslatot, hanem olyat is mutattam, ahol kedvezőbb színben tünteti fel. Tehát egyik esetben jobb lenne, a másik esetben rosszabb, és ez az egészre a jellemző.

Talán így mondhatnám, és ezzel visszatérek az elejére; elkészült augusztus 31-ével - hiszen én nem kételkedem a pénzügyminiszter úr nyilatkozatában, már amennyire a televízió, a rádió és az újságok ezt korrektül adták tudtunkra - a törvényjavaslat a Magyar Országgyűlés számára az 1999. évi költségvetésről. Azonban úgy tűnik, hogy ez a törvényjavaslat a Fidesz gazdasági programjával nem áll össze. Ebben látom, látjuk a legnagyobb gondot, nem ismerhetjük meg azokat az irányelveket, azokat az alappontokat, amelyekben ez a költségvetés nem áll össze. A gazdaság szereplői csak annyit érzékelnek, hogy valahogy nem áll össze 1999-re a magyar költségvetés.

Még egyszer tisztelettel kérem az előterjesztőket, hogy mind a logikai felvetés és logikai bukfenc, mind pedig a korábban is elhangzott tartalmi érvek alapján vonják vissza a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kupa Mihály képviselő úrnak.

DR. KUPA MIHÁLY (független): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Miután 1992-ben én terjesztettem elő az államháztartási törvényt, és egy elég nagy többséggel fogadtattam el, és nyugodtan mondhatom, hogy eléggé időtálló - bár nem hittem volna, hogy ennyit fognak vitatkozni rajta, mert nem kellett sokat módosítani -, hadd mondjak néhány dolgot.

1. Nem kellene mindent összekeverni. 1990-ben és '91-ben az állami pénzügyekről szóló törvény volt hatályos, és pont a '90-91-es költségvetés vitái kapcsán döntött úgy az akkori kormány, hogy az államháztartás egész rendszerét, a parlament és a kormány kapcsolatát, illetve a miniszterek, különösen a pénzügyminiszter felelősségét törvényben szabályozza. Esküszöm, hogy nem gondoltunk arra, hogy '94-ben a Horn-kormánynak fogunk kellemetlenséget szerezni ezzel a törvénnyel, '98-ban pedig az Orbán-kormánynak - mert gondolta a fene ezt! Az alapcél az volt, hogy rendezett viszonyok legyenek.

Mi ennek a rendezett viszonynak a lényege? Ezek a határidők, amelyeket be kell tartani, nem választási évben. És a május 31-e jó - elment a fiatal barátom -, akármikor van a választás, mert mindig, minden évben elő kell készíteni a költségvetést, legfeljebb a következő kormány nem azt fogadja el.

Nekem ne mondják azt, hogy a vámbevételek olyan nagyon fognak változni attól, hogy a kormány változott! Az elosztás igen és az adóterhelés változhat. Tehát a szakmai munkát meg kell tenni.

2. Miért ilyen határidők vannak? Azért, hogy a parlamentnek és a bizottságainak legyen idejük alaposan megtárgyalni a költségvetést, beleértve a teljes államháztartási rendszert.

3. A kormányt és a minisztereket kötelezze arra, hogy időben készítsék el, nyújtsák be, tárgyalja meg a kormány és terjessze elő. Ezek fontos szabályok voltak. Most a tartalmi szabályokról nem akarok beszélni, hogy hogyan kell csinálni és így tovább. Tehát ez a helyzet ezzel az államháztartási törvénnyel. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy az exlexről rendelkezik, ha rendkívüli választás van, akkor nem kell külön szabály, mert tovább él a költségvetés, csak a fejezeti korlátok élnek, tehát új pénzeket nem lehet kiadni. Tessék elolvasni, ez egy nagyon rövid szakasz, de elég jó! A választások évére pedig nem rendelkezett, mert nem az államháztartási törvény feladata az, hogy erről rendelkezzék. Olyan értelemben nem rendelkezett, hogy amikor ezt a parlament elfogadta, akkor senki nem tudta, hogy mikor lesznek választások. Egyébként akkor, '94-re őszi választások voltak az előirányzottak, aztán ez megváltozott. Most megcsinálták a május-októbert, ami egy elég lehetetlen helyzet - hogy kritikával is éljek -, mert az egyik évben kellene a parlamenti választást, a másik évben az önkormányzatit, mert így nem lehet. Fél évig béna kacsa a kormány, illetve rohannia kell előre, mint a hülyének - bocsánat a kifejezésért.

Mi baj van? Rövid az idő a költségvetési vitára itt, a parlamentben, és hiába hosszabb egy kicsit az előkészítés, éppen a '94-es költségvetés mutatta meg azt - amelyik '95 februárjára összeomlott, darabokra esett szét -, hogy ha nem vitatjuk meg, vagy erőből fogadunk el valamit, nem megfelelő társadalmi érdekegyeztetéssel, a pénzügyi lehetőségeket nem vesszük figyelembe, abból előbb-utóbb baj lesz.

A rövid idő mit jelent? Azt is - és aki valamit foglalkozott költségvetéssel, tudja -, hogy rövid alatt hosszú idő áll rendelkezésre az obstrukcióra. Ezért is csináltuk mi ezeket a szakaszokat, hogy a kormánynak és a pénzügyminiszternek megfelelő mozgástere legyen a kompromisszumok kialakítására.

Végül is a választások szempontjából egy hátránya van: az önkormányzatok számára az, hogy az önkormányzati emberek nem tudják, hogy mi van az iskolájukkal, az egészségügyükkel, az infrastruktúrájukkal. Ezért javasolom, hogy valamilyen irányszámokat mégiscsak kellene az embereknek mondani, nem fejezeteket, nem kőbe vésni, hanem körülbelül tudják azt, hogy mivel érveljenek. Mert azzal nem érvelhetnek, hogy az előző polgármester rossz volt, a következő jó lesz, hanem valamilyen támpont is kell, amit az ellenzék is és a kormánypárt is fel tud használni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megkérdezem dr. Járai Zsigmond pénzügyminiszter urat, hogy most vagy később kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: Inkább később.

ELNÖK: Később. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkánkat. Mivel több fölszólaló nem jelentkezett, az általános vitát lezárom; a részletes vitára bocsátásra, illetőleg a részletes vitára holnap délután kerül sor. Az előzetes felkérésnek megfelelően kérem, hogy a benyújtott módosító javaslatokat a költségvetési, a szociális és a gazdasági bizottság legkésőbb a holnapi ebédszünetben tárgyalja meg. Tehát a három bizottság legkésőbb a holnapi ebédszünetben tárgyalja meg a módosító javaslatokat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/40. számon, a bizottság ajánlását pedig T/40/2. számon kapták kézhez.

Megadom a szót dr. Stumpf István úrnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, a napirendi pont előadójának. Tessék!

(18.10)