Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az általános vitát elnapolom, folytatására a későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/1240. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/1240/1. számon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. Tessék, államtitkár úr!

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adójogszabályok kiemelkedő jelentőségűek jogrendszerünkben, hiszen amellett, hogy az államháztartás bevételeit hivatottak biztosítani, rendelkezéseik az állampolgárok rendkívül széles körét érintik. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy e szabályok kiszámíthatók legyenek, gyakori változásaikkal ne okozzanak jogbizonytalanságot. A jogbiztonság érdekében ezért indokolt elkerülni az évközi adótörvény-módosításokat. Ilyen és ehhez hasonló érvek hangzottak el a bizottsági üléseken, amelyek az önök előtt lévő, az adózás rendjéről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát tárgyalták.

Miért most, miért év közben szükséges a törvényt módosítani? - vetődött fel a kérdés, egyetlen esetben sem vitatva a javasolt módosítás tartalmát. Vélhetően - figyelemmel az elmúlt évek gyakorlatára - az adózás rendjéről szóló törvény az idén még szerepel majd a parlament napirendjén mint módosítandó jogszabály. Akkor mi indokolja a mostani módosítást?

A miértekre a választ maga a törvényjavaslat adhatja meg. Az adóhatóság az ellenőrzést, ami az önadózásban az adóztatási tevékenység egyik legfontosabb eleme, alapvetően az adózók által rendelkezésre bocsátott dokumentumok, iratok, bizonylatok vizsgálatával végzi, és ez alapján véglegesíti az adózó adókötelezettségeit. Az adóhatóság gyakorlati tapasztalatai szerint a legalaposabban előkészített és elvégzett ellenőrzéseknél is előfordulhat, hogy annak befejezését követően akár több év elteltével is más ellenőrzések kapcsán felmerülő információk, adatok utóbb nemhogy kétségessé, hanem egyértelművé teszik, hogy az adózónál korábban lefolytatott vizsgálat megállapításai változtatásra szorulnak.

Rögtön rávághatnánk a megoldást: módosítsa a korábbi határozatát az adóhatóság. A megvalósítást azonban az akadályozza, hogy a hatályos rendelkezések szerint a korábbi ellenőrzés befejezésétől számított egy év elteltével nem hozható olyan új határozat, amely az adókötelezettséget az adózóra terhesebben változtatja meg. A jelenlegi szabályozás nyilvánvalóan ellentmondásos. Jóllehet, az adómegállapításhoz való jog még nem évült el, hiszen ennek ideje öt év, ismertté válik az adórövidítés, és az adóhatóság önhibáján kívül mégsem tudja érvényesíteni az állam jogos igényét, mert az adózót védi az ellenőrzéssel lezárt időszak újbóli vizsgálatának tilalma.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor jogbiztonságról beszélünk, önkéntelenül felmerülhet a kérdés, hogy mi szolgálja jobban a jogbiztonságot: ha a törvényi szabályozás hiányosságainak felismerését követően, amelyek az adóeltitkolók érdekeit védik a tisztességes adózókkal szemben, rögtön cselekszünk, és elhárítjuk az adóhatóság előtt lévő, jelenleg áthághatatlan akadályt, vagy ha még hónapokig hagyjuk és engedjük az adórövidítés ily módon legalizált formáját. A válaszunk erre bizonyára csak egy lehet: a módosítást indokolt minél előbb megtennünk, ezt kívánja a jogkövető adózókkal szemben fennálló felelősségünk is.

Ráadásul hadd emlékeztessek főleg ellenzéki képviselőket arra, hogy az előző, '94-98 közötti ciklus bővelkedett olyan időszakokban és olyan törvényjavaslatokban, amelyek év közben tették szükségessé az adótörvények módosítását. Emlékeztetnék itt az szja szinte minden évben meglépett módosítására vagy akár az áfatörvény '94-es év közbeni módosítására is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért szerepel önök előtt most az adózás rendjéről szóló törvény módosítása, mely feloldja a hatályos szabályok szerinti ellentmondást, és lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az utóbb tudomására jutott új adatok, tények alapján felülellenőrizhesse a nyilvánvalóan adórövidítő adózót, és az elévülési időn belül ne csak az adózó javára, hanem a terhére is módosíthassa határozatát. Ezzel teljesítheti teljeskörűen az adóhatóság adóztatási feladatát, és érvényesítheti az arányos közteherviselés alkotmányos alapelvét.

Kérem a tisztelt Házat, a tisztelt képviselő urakat és hölgyeket és az illetékes bizottságokat is, hogy a javaslat tárgyalása során az általunk kitűzött és mindenki által támogatott cél eléréséhez szükséges szabályozás kialakításához nyújtsanak segítséget, mert úgy gondolom, hogy ez mindannyiunk közös érdeke.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Veres Jánosnak, a költségvetési bizottság előadójának.

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a furcsa eset van, hogy a költségvetési bizottság többségi véleményét ellenzéki képviselőként tolmácsolhatom a Ház előtt. Mégpedig abból adódóan van ez a furcsa helyzet, hogy a költségvetési bizottság ülésén a kialakult vitában több szavazatot kapott az az álláspont, mely szerint ez a javaslat nem alkalmas általános vitára, ezt a javaslatot a kormány vonja vissza, ne tárgyalja a Ház. Ez a vélemény 1999. június 7-én született a bizottság ülésén, természetesen nem úgy, hogy az ellenzéki képviselők voltak többségben a bizottsági ülésen, hanem úgy, hogy kormánypárti képviselők is osztották a javaslattal kapcsolatos aggályokat, ellenvéleményeket.

A bizottság vitájában két kérdéskör volt, ami markánsan megfogalmazódott, és a két kérdéskör közül az egyiket államtitkár úr az imént expozéjában érintette. Nevezetesen azt, hogy vajon milyen nyomós indok szolgálja azt, hogy 1999 júniusában kezdje el tárgyalni a Ház az adózás rendjéről szóló törvény módosítására vonatkozó kormányjavaslatot. Figyelembe véve a parlament hátralévő ülésnapjait, nagyon kicsi esély látszott már akkor, múlt hét hétfőn is arra, hogy ebből elfogadott törvénymódosítás legyen még a tavaszi parlamenti időszak alatt. Ezt a véleményt mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők a bizottság ülésén osztották, és ebből következően többen a kormánypárti képviselők közül is szükségtelennek tartották, hogy a javaslat most a Ház elé kerüljön. Így alakulhatott ki ez a szavazati arány.

Megfogalmazódott ugyanakkor a bizottság vitájában néhány olyan vélemény is a benyújtott törvénymódosító javaslattal kapcsolatban, amely immáron nem ügyrendinek vagy nem eljárásrendinek tekinthető, hanem tartalminak. Az első tartalmi észrevétel az volt - és ezt a bizottság tagjai ott teljes komolysággal osztották -, hogy a jogbiztonságot nem szolgálja az a gyakorlat, mely szerint ugyanazt a törvényt egy évben többször is módosítja a parlament. Ellenzéki képviselők kérdésére nagy valószínűséggel prognosztizálta a kormány jelen lévő képviselője, hogy az adózás rendjéről szóló törvény az őszi jogalkotási időszakban természetesen a parlament elé fog még kerülni.

(18.10)

Ennek módosítását kezdeményezni fogja a kormány. Azonban ebben az esetben már ebben az évben kétszer lenne módosítva ez a törvény. És miután az elmúlt négy év, a '94-98 közötti időszak törvényalkotási gyakorlatát sok kritika érte a tekintetben, hányszor is módosultak az adótörvények, éppen a politikai államtitkár úr részéről, ebből következően nem látszott olyan nyomós érv és indok, hogy erre most sor kerülhessen.

A második tartalmi vitapont, ami kialakult, a következő volt:

Ez a benyújtott módosítási javaslat olyan területen az összhangteremtés szándékát hangoztatva ad többletjogosítványt az APEH elnökének a módosítás szerint, illetve a vám- és pénzügyőrség parancsnokának, tehát konkrétan két személynek, amely területeken a jelen lévő képviselők ezt igencsak aggályosnak tekintették, és nem tekintették ezt oly mértékben megalapozottnak, hogy szükséges lenne most ezzel a kérdéssel ilyen módon foglalkozni.

Ebben a megalapozatlannak tekintésben benne volt természetesen az is, hogy sok-sok vita övezte az APEH vezetőinek személyét, és benne volt az is, hogy amely kérdésekben a többletjogosítványt biztosítani akarja ez a benyújtott módosító javaslat a két szerv vezetőjének, azokban a kérdésekben a jelen lévő képviselők többségében, mint kiderült, ilyen többletjogosítványokat nem kívánnak biztosítani. Azaz úgy gondolják, hogy a jelenlegi szabályozás megfelelőképpen tükrözi azt a gyakorlatot, amelyet szükséges követni adóeljárási kérdésekben, ellenőrzési kérdésekben, és az ellenőrzések megállapításának realizálása kérdésében.

Összességében tehát a költségvetési és pénzügyi bizottság az imént elhangzott érvek alapján úgy ítélte meg, hogy ez a javaslat most nem időszerű, ezt a javaslatot a kormány építse be majd az ősszel beterjesztendő, komplexebb törvénymódosítási javaslatába, és akkor térjen e javaslatokra vissza a Ház, azaz most a Ház ne tárgyalja ezen javaslatokat.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt költségvetési bizottság Tagja! Ha jól értettem, akkor kisebbségi vélemény nem fogalmazódott meg, tehát nem ismertetik. Ugye, nem? (Dr. Veres János: Nem.) Jó, köszönöm szépen. Akkor az nem hangzik el.

Megkérdezem, hogy az alkotmányügyi bizottság kíván-e előadót állítani. Jelen lévő tagjaitól nem látok jelzést.

Így először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, jelesül Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, Fidesz; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr. Tessék, képviselő asszony!

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjét szabályozó 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló T/1240. szám alatt benyújtott törvényjavaslat alapvetően a felülellenőrzés szabályait módosítja, és a hozzá kapcsolódó hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza. Emellett felhatalmazza a kormányt arra, hogy az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványok előállításának, forgalmazásának és értékesítésének rendjét rendeletben szabályozza.

Miben áll, mi a lényege a tervezett módosításnak? A jelenleg hatályos törvény szerint az ellenőrzéssel lezárt időszakot általános szabályként újravizsgálni nem lehet. Az ellenőrzéssel lezárt időszakot ismételten csak a törvényben meghatározott esetekben, kivételes szabályként engedi újra ellenőrizni. Ilyen kivételes szabályt fogalmaz meg a hatályos törvény, amikor kimondja, hogy az APEH, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét és törvényességét a helyszínen is ellenőrizheti.

Az ilyen típusú ellenőrzés tartalmát, gyakorlati végrehajtását illetően felülellenőrzést jelent. A hatályos törvény tehát ismeri és szabályozza a hozzá kapcsolódó garanciális szabályokkal együtt a felülellenőrzés intézményét. Így tehát nem új intézményről van szó.

A javaslat a felülellenőrzés lehetőségét terjeszti ki azokra az esetekre, amikor az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi, egyébként szakszerű és törvényes ellenőrzéskor nem volt ismert.

Az adóhatóság ellenőrzési jogköre az adókötelezettséget meghatározó valamennyi jogszabály betartására kiterjed. Ebből következően többfajta ellenőrzés van. Az egyes adózóra vonatkozó ellenőrzés azonban egyedi, és mindig az adózó tevékenységéből eredő adókötelezettséghez kapcsolódik. Könnyű tehát belátni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adóhatóság ellenőrzései térben, időben és feladatban egyaránt differenciáltak.

Térbeli differenciáltság alatt értem azt, hogy az adóhatóság az ellenőrzést általános szabályként, a hatáskörébe tartozó ügyekben, de az illetékességi területén folytatja le. Az adózó gazdasági-üzleti kapcsolatai természetszerűleg nem ehhez a rendhez igazodnak. Az időbeli differenciáltság azt jelenti, hogy az adóellenőrzés bevallási időszakok ellenőrzésére terjed ki.

A bevallói típust befolyásolja az adózó költségvetési kapcsolatainak nagysága, amely lehet havi, negyedéves, illetve éves, de a bevallási rend egyes adónemekre vonatkozóan is eltérő; például más az szja, más az áfa. A feladat differenciáltsága alatt pedig azt értem, hogy különböző ellenőrzési feladatokat lehet az egyes adózóknál elvégezni. Ilyen lehet például a célellenőrzés, az adónem-ellenőrzés, de ilyen lehet a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzése is.

Az ellenőrzésre történő felkészülés során az adózó bevallása, az adókötelezettséggel kapcsolatos valamennyi adat, információ feldolgozásra kerül. Az adókötelezettségen belül itt különösen az adatszolgáltatási kötelezettségre szeretném felhívni a figyelmüket.

A hatályos törvény szerint nagyon sokan sokféle adatot kötelesek szolgáltatni. Adatot köteles szolgáltatni például a kifizetőhely, a munkáltató, biztosítóintézet, pénzintézet, földhivatal, illetékhivatal - és sorolhatnám tovább.

Életszerű-e, tisztelt képviselőtársaim, ha azt mondjuk, hogy ezek az adatszolgáltatások, nem biztos, hogy teljes körűek, nem biztos, hogy pontosak. Az a véleményem, amit a gyakorlati tapasztalatok is alátámasztanak, hogy a feltételezés életszerű.

És most nézzük meg, honnan is származhatnak új tények, adatok, bizonyítékok! Származhatnak az új tények, adatok, bizonyítékok maguktól az adózóktól. Előfordulhat, hogy az ellenőrzés lezárását követően lel fel új tényeket, bizonylatokat, adatokat, jellemzően akkor, ha számára ez előnyös. A hatályos törvény szerint adatszolgáltatásra kötelezettektől előfordulhat ugyanis, hogy a hibás vagy hiányos adatszolgáltatást pótlólag valamely, már ellenőrzött adózóra küldik meg.

De előfordulhat az új tény, adat, bizonyíték más adóhatóságtól, például a vámhatóságtól, önkormányzati adóhatóságtól, illetve illetékhivataltól érkezhet megkeresés, jelzés az adókötelezettséggel kapcsolatban már leellenőrzött időszakra. De érkezhet más hatóságtól, egyéb szervezettől is, például a fogyasztóvédelmi felügyelőségtől, munkavédelmi felügyelőségtől; és érkezhet közérdekű bejelentésből is.

Engedjék meg, hogy néhány példával illusztráljam az elmondottakat. A hatályos törvény lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az önadózási kötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti. Ez az egyszerűsített ellenőrzés. Ezzel a módszerrel gyakran él is az adóhatóság. Előfordulhat azonban, hogy az adatszolgáltatónál - például a kifizetőhelynél, biztosítóintézetnél s a többi, hadd ne soroljam tovább - végzett ellenőrzés összevonandó jövedelmet tár fel a már leellenőrzött magánszeméllyel kapcsolatban.

(18.20)

A jelenlegi szabály szerint az adóhiány megállapítása magánszemélynél már nem lehetséges a leellenőrzöttség ténye miatt.

És most nézzük meg, hogy az áfa esetében mi történik! Az áfa elszámolásának, levonhatóságának alapvető bizonylata a számla, az egyszerűsített számla, illetve a számlát helyettesítő okmány. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint ezen a téren számos visszaélés van, cikkek hosszú sorozatát olvashatjuk e körben. 1997-es becsült adatok szerint a bruttó hazai termék egyharmada keletkezett a feketegazdaságban, ennek a szakértők szerint alapvetően az volt az oka - és ma is az az oka -, hogy a gazdasági élet szereplői ki tudják kerülni az adófizetést.

A költségvetés megrövidítésének egyik tipikus esete, amikor a vevő egy termék megvásárlása után visszaigényli a vételárban lévő adót, a számlát viszont nem egyenlíti ki, így az eladó nem tudja befizetni az áfát. Évek óta virágzik a fiktív számlázás, amely alapján áfát igényelnek vissza. Az adóhiány több mint 70 százaléka ebben az adónemben keletkezett 1998-ban. Tipikusnak mondható az a módszer is, amikor az áfa jogosulatlan visszaigénylése céljából csak papíron létező gazdasági ügyleteket bonyolítanak le, például adásvételt, például bérletet, például üzemeltetést, ugyanakkor valóságosnak tüntetik fel, és az adót visszaigénylik. De ugyanilyen tipikus eset az, amikor alanyi adómentes vagy nem áfa-adóalany adózó áfás számlát bocsát ki, ebben az esetben a vevőnél végzett vizsgálat során, ha a számla formailag helyes, nem állapítható meg közvetlenül a mentesség ténye, ezt az alanyi mentes adózónál végzett vizsgálat derítheti ki, a nála végzett későbbi vizsgálat eredménye tehát új tény lehet.

A javaslat a felülellenőrzés kiterjesztésén túlmenően ahhoz kapcsolódó garanciális szabályokat is rögzít, így adózói érdek véleményem szerint nem sérül. Ezek a garanciális elemek a következők: a felülellenőrzést kizárólag az APEH elnöke, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának parancsnoka rendelheti el. Ez a gyakorlat oldaláról véleményem szerint azt jelenti, hogy csak megalapozottan, a törvényi feltételeknek maradéktalanul megfelelő ügyekben indul felülellenőrzés és nem válik általánossá. (Keller László közbeszólása.)

Nem indítható meg a felülellenőrzés akkor, tisztelt Keller képviselőtársam, ha az adó megállapítását befolyásoló új tény, adat, bizonyíték adóhatóság tudomására jutásától számítva hat hónap eltelt, vagyis az adóhatóság több mint hat hónapja abban a helyzetben van, hogy a felülellenőrzést elrendelhette volna.

A felülellenőrzés eredményeként nem indítható adóigazgatási eljárás, adókülönbözetet, adóhiányt megállapító határozathozatal, ha a felülellenőrzést megalapozó feltételek - az adó megállapítását befolyásoló új tény, adat, illetve bizonyíték - az adóhatóság alkalmazottjának mulasztására, kötelezettségszegésére vezethető vissza. A felülellenőrzés eredményeként intézkedés csak az adóhatóság érdekkörén kívüli okból hozható.

A felülellenőrzés eredményeként akkor sem indítható adóigazgatási eljárás, ha a bíróság az adott ügyben hozott határozatot jogerősen felülvizsgálta, vagy a bírósági felülvizsgálat folyamatban van. A felülvizsgálat tehát nem terjeszkedhet a bírósági eljáráson felül, a bíróság ítélete köti az adóhatóságot.

További garanciális elem, hogy a felülellenőrzés csak azokban az ügyekben alkalmazható, amelyekben a javaslat hatálybalépését követően válnak ismertté az adó megállapítását befolyásoló új tények, adatok, bizonyítékok, azaz nem visszamenőleges hatályú.

A hatályos törvényben is rögzített, és így értelemszerűen a kiterjesztésre is érvényes az a garanciális szabály, hogy ha a felülellenőrzés eredménye hatósági intézkedést tesz szükségessé, úgy azt felügyeleti intézkedésként kell megtenni, amellyel kapcsolatban az adózó jogorvoslati lehetősége fennáll, adózói érdek így nem sérül, végső soron pedig ezekben az esetekben is fennáll a bírósági felülvizsgálat lehetősége.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány nemzetközi példát is bemutassak! Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a már lezárt ellenőrzés után is van lehetőség az ismételt vizsgálat elrendelésére az adózó hátrányára, nem ismeretlen az eljárás, az ismételt vizsgálathoz természetesen ott is szükség van egy magas beosztású vezető előzetes hozzájárulására. Németországi példa: Németországban a német jogszabályok szerint az adózással kapcsolatos döntésekben adócsalás esetén tíz év, bűncselekménynek nem minősülő adórövidítés esetén öt év a megállapítások megváltoztathatóságának elévülési határideje; az általános elévülési határidőn belül - amely négy év - sor kerülhet az adóhatározat megváltoztatására, ha a határozat meghozatala során nem tiszta eszközöket is igénybe vettek, illetve olyan tények vagy bizonyítékok váltak ismertté, amelyek az adót korrigálják. Svédországi példa: a svéd törvények szerint az adózó hátrányára történő határozatmegváltoztatásra két éven belül kerülhet sor, az adóhatóság azonban az adott pénzügyi év végétől számított hat éven belül jogosult korábbi döntését az adózó hátrányára megváltoztatni, ha az adófizető a bevallásában vagy másként hamis információt adott.

Összefoglalóan tehát, tisztelt Ház, a törvényjavaslatban foglaltakkal a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója egyetért. A felülellenőrzés, a javaslatban leírt kiterjesztése a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét nem sérti, megfelelő garanciális szabályokat tartalmaz, alkalmas eszköz az adóztatás eredményességének fokozására, az adókikerülő magatartás visszaszorítására, a feketegazdaság arányának csökkentésére. Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat elfogadását a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Font Sándor képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, emlékszik-e még, amikor 1998 tavaszán egy belvárosi Fidesz-helyiségben tartott választási gyűlésen találkoztunk, amikor az államtitkár úr mint fideszes képviselő kampánygyűlést tartott, én meg ott ültem a hátsó sorokban (Sasvári Szilárd: Helyes, ott a helyed!), és érdeklődéssel figyeltem, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben mit fog elmondani a mai államtitkár úr. Tanulságos is volt, mert természetesen sokkal reálisabb és visszafogottabb volt az, amit az államtitkár úr mint hozzáértő ember gazdaságpolitikai kérdésekben elmondott, mint amit, mondjuk, a Fidesz vezető politikusainak gyűlésén lehetett hallani, amiket szintén szerettem meghallgatni. (Derültség az MSZP soraiban.), és bizony akkor is elhangzott az, amit korrekt módon most is felidézett, hogy ellenzéki képviselőként pénzügyi kérdésekben a Fidesz vezérszónokaként hogy idézte fel azt, hogy az előző kormány hányszor módosította az adótörvényeket. Az volt az egyik fő mondanivaló, hogy micsoda állapot az, hogy évente hányszor módosultak az adótörvények.

Azt kell mondanom, hogy ez a kritika természetesen jogos volt; bár azt is el kell mondanom, hogy a saját pártomban én mindenkit óvtam az olyan ígéretektől, mielőtt kormányra kerültünk, meg amikor kormánypártként a következő ciklusban erről beszéltünk, hogy ezek után nem lesz az, hogy évente módosulnak az adótörvények. És talán emlékszik rá - már most, ebben a ciklusban is utaltam rá -, hogy bizony óvtam önöket azoktól az ígéretektől, hogy majd a ciklus elején egyszer csinálunk adótörvényeket, amelyek aztán nem módosulnak, meg a saját pártomat is óvtam az ilyen ígéretektől, mert ezek nem szoktak megvalósulni. De abban igaza volt az államtitkár úrnak mint ellenzéki képviselőnek, hogy azért egy éven belül többször módosítani az adótörvényt illetlenség - már úgy értem, hogy egy év alatt többször, vagyis ha év közben, ha év elején egyszer, a következő évben egyszer és még közben is módosítunk adótörvényt, az illetlenség.

(18.30)

Vannak persze kényszerhelyzetek. (Varga Mihály: Örökség!) Igen, tudom, vannak kényszerhelyzetek, amikor például a kormány - mondjuk, a mi kormányunkkal fordult elő csak, az önökével nyilván nem fog, hogy tényleg kénytelenek voltunk márciusban módosítani az adótörvényt - kénytelen módosítani, mert hibás adótörvényt fogad el a kormánytöbbség. De most itt ilyen nincs! Nincs kényszerhelyzet, államtitkár úr! Nincs kényszerhelyzet! Mert mit értünk kényszerhelyzeten? Kényszerhelyzeten azt értjük, hogy nagyon nagy kár keletkezik akkor, ha nem követjük el azt a súlyos illetlenséget, hogy év közben módosítunk. Ilyen kényszerhelyzet most nincs.

Nem véletlen, hogy az utánam következő felszólaló, az MDF-es Font képviselő úr sem tartotta alkalmasnak általános vitára ezt a törvényjavaslatot a költségvetési bizottságban. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Göndör István: Most már annak tartja!) Tessék? (Göndör István: Most már annak tartja!) Én figyeltem ott, ki hogy szavaz...

ELNÖK: Képviselő urak, a monológot, a párbeszédet mellőzzük! Tessék a közönségnek beszélni!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Nem! Szerintem ez is mutatja, hogy mi odafigyelünk egymásra. (Keller László: Ez így van! - Taps a MIÉP padsoraiból.) Nincs szó arról, hogy ne figyelnének egymásra a kormánypárti és ellenzéki képviselők. Ott, a költségvetési bizottságban azért került kisebbségbe a kormány álláspontja, mert a kisgazda és az ... (Font Sándor: Maradjunk ennyinél!) MDF-es. Jó, elhiszem. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Bocsánat, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a képviselő urat.

ELNÖK: Mind a kettőjüket rendre utasítom, ha ilyen párbeszéd alakul ki!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, bár nem emlékszem a Házszabályból olyasmire, hogy nem szabad odafigyelni mások álláspontjára. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Szóval a lényeg az, hogy egy ilyen módosítása, ilyen évközi módosítása az adózás rendjéről szóló törvénynek, mindenképpen sérti a jogbiztonság elvét és a jogalkotás illemszabályait. Néhány héttel ezelőtt, talán két hete - mert ritkán vannak üléseink - a Balaton-törvény kapcsán is el kellett mondanom azt, hogy mit tudom én, egy hónappal a törvény megszavazása után módosítani azt a törvényt, ez a jogalkotás alapvető elvével ellentétes. Kétségtelen, hogy a Balaton-törvény esetében egy nagyon nagy méltánytalanságot kellett orvosolni. Az is kétségtelen, hogy ott a méltánytalanság azért állt elő, mert a kormánykoalíció kényszerhelyzetbe hozta önmagát. Itt azonban ilyen kényszerhelyzet nincs. Itt azt kell mérlegelni, hogy egy új lehetőség megnyitása az adóhatóság számára olyannyira fontos és halaszthatatlan-e, hogy emiatt érdemes áthágni azt az alapvető követelményt, hogy adótörvényt egy évben csak egyszer, legfeljebb egyszer helyes módosítani.

Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy nem érdemes. Én azt gondolom, hogy még ha egyet is lehetne érteni mindazzal, ami a törvényben van, akkor is azt kellene tanácsolnunk a kormánytöbbségnek - miként ezt a bizottsági ülésen meg is tettük -, hogy most ezt a törvényjavaslatot vonják vissza, és majd tegyék bele abba az adózás rendje kapcsán esedékes törvénymódosításba, amelyet szeptemberben úgyis be kell nyújtaniuk. Gondolják csak végig, hogy ha mi csinálnánk ilyet, akkor mit mondanánk ránk itt, a parlamentben! Gondolja csak végig, államtitkár úr, hogy milyen szép beszédet tartana a kormány kiszámíthatatlanságáról, megbízhatatlanságáról és így tovább! Tudja ezt az államtitkár úr pontosan. (Derültség az MSZP padsoraiból.) És ha mi nyújtottuk volna be és itt lenne a földművelésügyi miniszter úr, ő miket mondana nekünk egy ilyen javaslatra! De önöknek, államtitkár úr, az a szerencséjük, hogy Torgyán képviselő urat sikerült bevonni a kormányba, ezért ilyen beszédeket nem kapnak tőle.

Még ha esély lenne rá, hogy a nyári szünetig ez a törvényjavaslat megszületik! De nincs esély, ezt önök is tudják. Ráadásul, mint tudjuk a házelnök úrtól, még szeptemberben sem fogunk rátérni a hetenkénti ülésezésre, így akkor is három hét lesz még a módosító javaslatokról történő szavazás és a végszavazás között. Jó tehát, ha szeptemberben megszületik ez a törvényjavaslat, miközben önöknek már be kell nyújtaniuk a következő törvényjavaslatot az adózás rendjéről szóló törvényhez. Hát méltó ez, államtitkár úr, ahhoz a Fideszhez, amely mindazt elmondta a választási kampányban kiszámíthatóságról, amit volt alkalmam hallani öntől a Fidesz V. kerületi irodáján?! (Sasvári Szilárd közbeszólása.) Nem méltó!

De ez csak az első pont, az első kérdés, hiszen van itt egy súlyosabb probléma is! Én ugyanis nem csak erre emlékszem ama választási gyűlésről. (Varga Mihály: Helyes!) Itt van nálam természetesen a kis biblia, a "Van más választás - polgári Magyarország", a Fidesz választási programja. Mi volt a Fidesz adózási filozófiája ebben a kampányban? És biztos vagyok benne, hogy erre nemcsak az államtitkár úr emlékszik, hanem valamennyi, itt jelen lévő fideszes képviselő is, aki a választási kampányát ennek az adózási filozófiának a jegyében folytatta le. Engedjék meg, hogy idézzem, mert hátha önök már elfelejtették. Én még nem. Mit mondott ez a brosúra? A 3. oldalt idézem: "A Fidesz-Magyar Polgári Párt célja megszünteti azt a helyzetet, hogy minden tisztességes munkával megtermelt száz forintból több mint hatvan forint az állam zsebébe vándoroljon, el kell érnünk, hogy minden száz forintból legalább hatvan a polgárokat gyarapítsa. A polgárok javára egyszeri, nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre."

Gondolom, sokan már elfelejtették, én még emlékszem rá! "Kiszámíthatóvá, tervezhetővé és stabillá tesszük az adórendszert." Ugye, még emlékeznek rá?! (Varga Mihály: Négyéves program!) De ha az első két évben ennyit változtatgatnak rajta, akkor már négy évre sincs stabilitás! (Varga Mihály: Örökség!) De menjünk tovább! "A reális mértékű adójárulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják méltánytalannak. Ésszerű mértékű adó mellett nem érdemes energiát, időt fektetni abba, hogy jövedelmeinket eltitkoljuk. A kispénzűek így majd kevesebbet adóznak, és a nagyobbaknak is érdemes lesz befizetni az alacsonyabb adót és járulékot. A több bevallott jövedelem összességében több járulék- és adóbevételt hoz. Ez a növekedés további forrásait szabadítja fel. Ilyen adópolitikát - most figyeljenek! - természetesen csak olyan állam gyakorol, amely megbízik polgáraiban. A Fidesz a bizalomra építi politikáját."

Ez volt az az adófilozófia, amit úgy lehet összefoglalni: csökkentjük az adókat, ettől mindenkit kedvet kap adófizetésre, a bizalom jellemzi az állam és az adófizető polgár viszonyát. Ez tartott - meddig? Május 29-e volt a második forduló, ugye? - a második fordulóig. Mi történt a kormányalakítás után? Elkezdtek számolni. És kiderült, hogy egyszeri, nagy adócsökkentés nincs. Tudom, azt mondták az első évre, '99-re, hogy ez még nem az önök éve, ez még a miénk, ez még az örökség - "örökség", ezzel kezdte az államtitkár úr -, no de majd 2000-ben jön az adóreform! Azóta ismerjük az adóreform irányelveit, bár Csúcs képviselő úr azt mondta, hogy ez már darabokra esett szét. (Varga Mihály: Ha rajta múlik, akkor biztos!) Ezekbe a belső vitákba én most nem akarok belemenni, ez illetlenség lenne.

Ami azonban a lényeg, tisztelt Országgyűlés, hogy a 2000-es adóreform irányelvei sem tartalmaznak egyszeri, nagy adócsökkentést. A személyi jövedelemadó csökkentése lekerült a napirendről. Ebből mi következik? (Sasvári Szilárd: Miről beszél?) Adótörvényről van szó, és én adókról beszélek, bizony! (Sasvári Szilárd: Nem is látott még adótörvényt! Ilyen adótörvény nem volt még! Be sincs nyújtva!) Tehát az egyszeri nagy adócsökkentés lekerült a napirendről. Az adócsökkentő filozófiát, amellyel megnyerték a választást - no meg a 7 százalékos növekedéssel, ugye, amiről szintén nem esik szó -, az adócsökkentő filozófiát a Fidesz-kormány elfelejtette (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szerinted!), tehát azt is elfelejtette, hogy azért fognak a polgárok adót fizetni, mert a méltányos mértékű adót már van kedvük befizetni. Ennek a filozófiának vége. A bizalomra építő adófilozófiának vége!

Ehelyett egy másik filozófia jött elő: az adórendőrség, az adózás rendjéről szóló törvény többszöri módosítása. Az a módosítás, amelyről az ősszel vitatkoztunk, amely - ugye - kimondja azt, hogy mindazzal szemben, amit az adóhatóság nem minősít rendeltetésszerű adógyakorlásnak, azzal szemben másképp állapíthatja meg az adót. Ebből nem lesz bizalom! (Varga Mihály: Az talán mégsem baj, ha nem az adócsalókat védjük!) Nem, nem az adócsalókat védjük, csak az a szöveg, amellyel kampányoltak a tisztelt képviselő urak, azt mondta, hogy az állam bízik a polgáraiban, az a szöveg pedig, amelyre most utal közbeszólásában az államtitkár úr, és amelyre az egész filozófiája, a Fidesz jelenlegi adópolitikája épül, az a bizalmatlanság filozófiája; ez minden adózóban adócsalót lát, és ezért módosítja állandóan az adózás rendjéről szóló törvényt.

(18.40)

A bizalom adópolitikájától a bizalmatlanság és az adórendőrség adópolitikájáig - ezt az utat tette meg egy év alatt a Fidesz. Nem tudom, hogy ellenzéki pártként egy pillanatig is komolyan gondolták-e azt, amit a kampányban képzeltek, és csak kormányra kerülve jöttek rá, hogy ezek megalapozatlan ígéretek voltak, vagy eleve csak blöff volt az, ami a választási programban állt.

A tény azonban az, hogy az egész filozófia, az egész kormányzati viselkedés homlokegyenest ellentéte annak, amit adózás ügyében a választások előtt mondtak. Adócsökkentés és bizalom helyett bizalmatlanság, adórendőrség, új adó bevezetése és a meglévők megtartása. (Varga Mihály: Ez nem igaz!) Az új adók bevezetéséről szól! Azelőtt az államtitkár úr azt mondta, hogy adókat csökkentünk (Varga Mihály: Így lesz!), most azt mondják, hogy átcsoportosítunk az élőmunkáról a tőkejövedelmek adóztatására, mert már tudják azt, hogy nem tudnak adót csökkenteni, és már nem is akarnak. (Sasvári Szilárd: Dehogynem! Fogunk!) Ha viszont nem csökkentenek adót, akkor mitől jönne az a bizalom, akkor mitől változna az adófizetési kedv, attól mi változna a feketegazdaság elleni fellépésben. Nem változik a világon semmi!

Úgyhogy ezért mondom azt, hogy ez a javaslat is azt tükrözi, hogy az egész választási ígérethalmaz megbukott, és egészen mást csinálnak, mint amit a választások előtt ígértek. (Varga Mihály: Ne reménykedj, Tamás!) Mármint miben ne reménykedjek? (Sasvári Szilárd: Semmiben sem! Neked már nincs reményed! - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Képviselő Úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Bocsánat, csak tiszteletben tartom az államtitkár úr közbeszólásait, és megpróbálok válaszolni.

ELNÖK: De most nem az államtitkár úr szólt, hanem egy képviselőtársa. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Hát ez az!)

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Előtte ő is!

ELNÖK: Plenáris ülést tartunk, ezért ne egy bizottsági ülés légköre alakuljon ki itt, e szűk létszámú képviselők között, hanem tényleg tessék betartani, képviselő úr!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a figyelmeztetést, elnök úr. Itt csak emberi légkör alakult ki közöttünk, amit én nem tekintek főbenjáró bűnnek.

Végül szeretnék szólni röviden arról is, ami maga a javaslat részletei. Ugyanis kétségtelen tény, hogy ez a törvényjavaslat ebben az új, valóságos kormányzati Fidesz-koncepcióba illik, amit a kormány megalakulása óta tapasztalunk, a bizalmatlanság, az ellenőrzés, az adórendőrség koncepciójába, amelynek - mint erről az adózás rendjéről szóló törvény előző vitájában is volt alkalmam beszélni - fő iránya az, hogy terjesszük ki az adóhatóság lehetőségeit, és ezáltal fokozzuk az adózó állampolgár bizonytalanságát.

Az adózó állampolgárban, bármilyen tisztességesen adózik is, egy bonyolult adórendszerben mindig van egy kis bizonytalanság. Ez így van a világon mindenütt. Éppen ezért az adórendszerek védik is az állampolgárt az adóhivatal tévedéseivel, melléfogásaival, önkényével szemben, többek között azzal, hogy azt mondják, hogy egyszer ellenőriz az adóhivatal, és utána az állampolgár nyugodtan alhat. Az, amit ez a javaslat tartalmaz, azt jelenti, hogy nem alhat nyugodtan, az egyszer elvégzett ellenőrzés után ha valahonnan valami új információhoz jut az adóhivatal, bármikor újrakezdheti a dolgot.

Vannak példák szerte Európában arra, hogy hosszabbak a határidők, mint Magyarországon? Igen, vannak. Tudjuk, hogy mindenre lehet külföldi példát hozni, és az ellenkezőjére is. Ezért ha önök visszavonják ezt a javaslatot, és az esedékes őszi javaslatba majd valamilyen formát beletesznek, akkor érdemes komolyan vitatkoznunk arról, komolyan megfontolnunk akár az idei adózás rendjéről szóló törvénymódosításba, akár a jövő évibe, akár az azután jövőbe, mert biztos, hogy minden évben lesz, hogy jó javaslatot tesznek-e, méltányos javaslatot tesznek-e, avagy sem. Ez a javaslat azonban azon kívül, hogy időszerűtlen és ellentétes az önök választási programjával, szerintem még méltánytalan is, mert indokolatlanul kiterjeszti az adóhivatal meg a vám- és pénzügyőrség - amely szintén adóhivatallá is vált, nemcsak rendőrséggé - utólagos úgynevezett felülellenőrzési lehetőségeit, és ez szerintem nem indokolt, nem méltányos, nem helyes.

Ezért Torgyán Józsefet szabadon idézve azt javaslom önöknek, hogy vonják vissza ezt a javaslatot. Megismétlem, amit a bizottságban mondtunk: legyenek egyszer egy kicsit nagyvonalúak, várjanak vele három-négy hónapot, tegyék bele az őszi csomagba, akkor vitassuk meg alaposan, közösen a bizottságban és a plenáris ülésen is, és talán akkor sikerül egy olyan megoldást találni, amit önöknek sem kell szégyellni, és mi is - ha le is szavazzuk - azt gondoljuk, hogy ennél sokkal rosszabbat talán mi sem csináltunk volna, ha mi lennénk kormányon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi Tardos Márton.

FONT SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer Tamás képviselő úrnak szerintem sokkal hamarabb teljesül egy olyan kívánsága, amit maga sem remélt. Az előbb a gyermekgondozási díj bevezetésekor kicsit fájlalva említette, hogy a bizottsági kisebbségi véleményt kénytelen tolmácsolni ellenzéki oldalról. Nos, e törvény kapcsán a főbizottság a pénzügyi bizottság volt, és a többségi véleményt az ellenzék tudta tolmácsolni. Szerintem mintegy két óra elteltével nem hiszem, hogy hamarabb tudta volna bárki teljesíteni ezt a kérést, úgyhogy én a polgári kormányunk javára írom. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Úgyhogy a mesebeli három kívánságból már egy teljesült. Szerintem az ellenzéki képviselőtársaim most fontolják meg, hogy mi lesz a következő kettő kívánság.

Ezzel a törvénytervezettel kapcsolatban valóban nekem is voltak aggályaim; nem a törvénytervezetnek, a módosításnak a hatásával és az érdemi részével, hanem a praktikai részével, a benyújtás időpontjával és az esetleges elfogadásának az időpontjával. Három szakasz módosítását kaptuk meg. Az első szakaszban gyakorlatilag röviden arról van szó, hogy kik kezdeményezhetik ezt az úgynevezett felülellenőrzést, amely már eddig is létező jogi kategória volt. Különböző időpont-felsorolás van, hogy mikor van még lehetőség a felülellenőrzés megkezdésére, valamint hogy mikor nem lehet egyértelműen még felülellenőrzést sem megkezdeni.

A második részben, úgy gondolom, a vállalkozókat, a gazdasági társaságokat védi a beterjesztett módosító indítvány, amikor konkretizálja, hogy mikor nem lehet, milyen esetekben nem lehet új határozatot hozni, és ez alól milyen kivételek vannak, amikor ez mégis megtehető; tehát ha már egy bíróság által jogerősen megítélt csalásról vagy éppen ennek folyamatáról van szó, a bírósági eljárás esetére vonatkozik; valamint a létező 53. § (4) bekezdésére utaló második mondat is lehetőséget ad az eljárás lefolytatására, tehát ott kötelező az ellenőrzést lefolytatni az Állami Számvevőszék felhívására és a pénzügyminiszter utasítására; továbbá helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata alapján.

Ugyanakkor ez az 54. § (2) bekezdés, amely majd most fog elfogadás után életbe lépni, hogy felülellenőrzés folytatható le akkor is, ha az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert - szerintem ez a lényege ennek a rövid törvénymódosítási résznek. Innentől kezdve valójában be lehet magyarázni minden aggályunkat, hogy mikor hogyan nem fog működni, milyen jogbizonytalanságot teremt, hogy nem szabad az adózás rendjéről szóló törvényt módosítani év közben, vagy hogy semelyiket sem kellene, lehet, hogy ciklusonként lenne érdemes a megnyugvás miatt. Valóban, ezek elvárható kérések nemcsak ellenzék, hanem kormánypárt részéről, csak az élet közben produkál olyan helyzeteket, hogy rájövünk, hogy nem tudtuk teljes körben az előző törvénykezéssel lefedni a különböző helyzeteket.

Ez a helyzet is egy olyan, amelyben az adóhatóság vélelmezi, hogy egy másik cég által vizsgált esetben újra adat merül fel bizonyíthatóan arra, hogy egy már levizsgált cégnél mégiscsak szabálytalanságok történtek. Ennek az esetét részletezi, és törvényi felhatalmazással látja el, hogy hogyan folytatható le ez a vizsgálat.

(18.50)

A harmadik, befejező részben a törvény kihirdetésének hatálybalépését rendezi, illetve az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványok előállításának, forgalmazásának, értékesítésének rendjébe szeretne beleavatkozni, ezt kormányfelhatalmazás alapján lehessen végezni. Én ezzel önmagában egyetértek, a szándékkal mindenféleképpen.

Amiről valójában a pénzügyi bizottságban is vita volt - elgondolkodtató volt -, az a kérdés, amelyet Bauer képviselőtársam, azt hiszem, Tardos képviselőtársam is, és többen megemlítettek konkrétan, hogy mit vár a kormány ennek az elfogadási határidejétől. Ez valóban egy kényes kérdés, mert terveink szerint jövő héten befejezi az első féléves működését a parlament, és jól tudjuk, ha ehhez a törvényhez módosító indítvány érkezik - száz százalék, hogy fog érkezni, mert kapcsolódó módosító indítvány -, az ősz folyamán tudjuk majd ennek a törvénynek az elfogadását véghez vinni.

Ugyanakkor tudjuk, hogy a kormány és a koalíciós frakciók jelezték, hogy az ősz folyamán várhatóan - sokat kritizálták az e ciklusban, félévben alkalmazott háromhetes parlamenti ciklust - szeretnének visszatérni a sűrűbb parlamenti ülésszak tartására, tehát várhatóan ennek a törvénynek az elfogadása is ezáltal előrébb helyezhető. Most függetlenül attól, hogy milyen egyezségek születnek e témakörben, de az adózási törvények ezt eleve indokolttá fogják tenni. Ebben volt némi aggály, valóban elfogadható, hogy igazából ennek a törvénynek az életbe lépése ebben az évben, ha minden jól megy, három hónapra lesz hatályos - október, november, december.

De mégis, ha ez a gyakorlati helyzet előállt, hogy egy vélt adóhiányt, adóeltitkolást fel lehet fedezni, akkor úgy néz ki, hogy még a három hónapra is érdemes esetleg felfedezni vagy a felfedezést hatályossá tenni, és annak az eljárási szankcióit megtenni. Esetlegesen az adózás rendjének őszi törvényei - már remélhetőleg az elfogadott törvény tudatában - újramódosulhatnak. Tehát nekem mindösszesen ez volt az aggályom, hogy mikortól lesz hatályos a törvény, nem pedig a törvény szándéka és annak a körülményei, ahogy ez a törvény elfogadása után működne, és ahogy az adóhatóság és a különböző intézmények működnének.

Én röviden ennyit akartam ehhez hozzászólni, az előttem levők részletesen kifejtették már a szakmai részét is, és a Magyar Demokrata Fórum nevében vitára és elfogadásra javasoljuk a tisztelt Országgyűlésnek ezt a törvénytervezetet.

Köszönjük szépen. (Taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Danka Lajos képviselő úr. Kérem a teremőröket, hogy Danka Lajos képviselő urat szíveskedjenek előkeríteni!

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Az adózás rendjéről szóló törvény, amelynek a módosításáról tárgyalunk most, az egyik legbonyolultabb törvénye a magyar jogalkotásnak és a magyar gazdasági élet megalapozásának.

A vita már elég sok részletről szólt, és én nem akarom megismételni az előttem szólók mondanivalóját. Én egyetértek a költségvetési bizottság többségi álláspontjával, amit megszavaztam, és ennek következtében lényegét tekintve egyetértek azzal is, amit Bauer Tamás az előbbiekben mondott. Mi az, amiért mégis úgy gondolom, hogy érdemes szót ejteni? Hangsúlyozottan ki szeretném mondani, hogy a magyar vállalkozók nem két homogén egységre oszlanak, nevezetesen a tisztességesekre és a tisztességtelenekre.

Az 1989-es átalakulás után kialakult magyar helyzetben egy teljesen új adórendszert és vámrendszert alakítottunk ki, amelynek nem voltak előzményei és tradíciói, vagy amely nem a tradíciókra és az előzményekre épült, hanem minőségileg más, mint amiben 1989-ben a magyar vállalatok éltek. Nem is beszélve arról, hogy az 1989-ig működő kisvállalkozási világban és magánszektorban erkölcsileg magas rendű értékűnek számított az adócsalás és a törvények be nem tartása, mert az a vélemény alakult ki - és ez társadalmilag elfogadott, legitim vélemény volt -, hogy a túlzott adózás alá eső magánvállalkozásokat az állam az adótörvényekkel tönkreteszi, a kisvállalkozás az egészséges fejlődés alapja, és ezért egyáltalában nem számított tisztességtelennek az adók kijátszása.

Tudomásul kell venni, hogy ennek következtében - nem is a világ tendenciájával ellentétesen - az adóelkerülés technikáit a magyar társadalom széles körben alkalmazza. Nincs olyan homogén egység, hogy pontos adófizető és tisztességtelen vállalat, hanem ki ügyesebben, ki ügyetlenebbül alkalmazza az adóelkerülés legális és illegális elemeit. Indokolt-e, hogy ez ellen fellépjünk? Természetesen indokolt, és egy sokkal igazságosabb adóbehajtási rendszerre kell törekednünk. A kérdés az, hogy a most benyújtott törvénymódosítás szerencsés-e ezen stratégia végrehajtásában.

Egy érv elhangzott, hogy nem szerencsés, ha a törvényt az év folyamán a következő 2-3 hónapban kétszer módosítjuk. Alá szeretném támasztani ezt az érvet még azzal is, hogy nem szerencsés egy ilyen bonyolult törvényjavaslatból - amelynek a teljes körű átgondolása feltétlenül a kormány és a parlament feladata - kiragadni ezt a felülellenőrzés nevű furcsa fogalmat, és csak ezzel az egy kérdéssel foglalkozva módosítani. Nemcsak azért, mert ez ellentétes a Fidesz és más pártok ígéreteivel - nevezetesen többszöri felülvizsgálás és átalakítás -, hanem azért is, mert itt nyilvánvalóan szükség van több és meggondolt átalakítási rendszerekre, amelyek biztosítják azt, hogy az adómorál az országban javuljon.

Van ezenkívül még egy fontos érvem, amit el szeretnék mondani, nevezetesen az az érv, hogy ha valahol indokolt az, hogy a kormány a vállalatok körével, a kamarákkal, a vállalatokat képviselő szakmai társaságokkal tárgyaljon arról, hogy hogyan lehet ezt a feladatot megoldani, akkor biztos, hogy ez az a törvény, ahol az ilyen tárgyalásnak a törvény benyújtása előtt nagyon fontos szerepe lenne, és ez a tárgyalás és a konszenzusra való törekvés igyekezete az egyedüli előfeltétele annak, hogy egy lényegesen jobb helyzet alakuljon ki a jelenleginél. Ennek alapján én egyetértek a bizottságunkban elfogadott azon állásponttal, hogy szerencsésebb lenne, ha a kormány visszavonná ezt a javaslatot, és akkor venné újra elő, amikor újra a 2000-es adótörvények és költségvetési törvény elfogadásával egyidejűleg az adózás rendjének általános feladatait és általános fogalmi rendszerét újratárgyalja.

Én azt hiszem, hogy ez nem egy kötözködés az ellenzék oldaláról, hanem egy lelkiismereti kérdésnek az őszinte felvetése. Nevezetesen, a magyar gazdaság fejlődésének, a kormány és a vállalatok, a kormány és az állampolgárok együttműködésének az egyik legnagyobb akadálya a bizalmatlanság. A bizalmatlanság nem véletlenül alakult ki, és nem kell ezen csodálkozni, hogy bizalmatlanság van, mert ahol ennyi új törvényt kell kialakítani viszonylag rövid idő alatt, és ilyen gyönge tapasztalatok alapján kell a törvényeket kidolgozni, ott ilyen típusú bizalmatlanság szükségszerűen kialakul.

(19.00)

Ott, ahol gazdasági visszaesés van egy olyan korszakban, amelytől az állampolgár, a vállalatok gyors felemelkedést reméltek és remélnek a következő időben is, ott a bizalmatlanság nem véletlen jelenség, hanem szükséges és elkerülhetetlen jelenség, és ezért a részletlogika érvényesítése mellett ezen fő kérdés megoldására kell törekedni.

Úgy gondolom, hogy nem ellenzéki kekeckedés az, amikor ezt a kérdést felvetjük, hanem a probléma tényleges megértésén alapul. Nem jó az adózási morál az országban, nem jó az adózás kialakult rendje, és ez nem kis szerepet játszik abban, hogy egy igazságtalan és társadalmilag nehezen elviselhető adóbefizetési rend alakult ki az országban, ami ellen a társadalom széles rétegeinek jogos kifogása van. Ezen változtatni kell, de változtatni csak közös erőfeszítéssel lehet. Csak akkor lehet, ha a részleteket a társadalom széles körével megtárgyaljuk, és ez a konkrét javaslat most nem egy ilyen tárgyalás eredményeként született meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Danka Lajos képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Tessék!

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt az egyik legfontosabb kormányzati feladatnak tekinti a méltányos és igazságos közteherviselés feltételeinek megteremtését. A polgárokat teljesen jogosan háborítja fel a rendszerváltás után kialakult helyzet, ahol a papíron nyomon követhető jövedelemmel rendelkezőket és a becsületes adófizetőket sújtotta az átalakulás összes költsége, miközben a nyerészkedőket a közköltségek egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben terhelték. Sőt, az esetek zömében a bérből és fizetésből élők és a becsületes vállalkozók adójából finanszírozták ezeknek az úgynevezett üzletembereknek a gazdagodását. Zárójelben kell megjegyeznem, hogy az MSZMP vagyonát kiprivatizáló apparatcsikok politikai szerepe egyes ellenzéki pártokban jelenleg is meghatározó. (Keller László közbeszólása.)

Az elmúlt egy-két évben is előfordult, hogy a törvényességet és az etikusságot figyelmen kívül hagyva, bizonyos személyek a közterhek megfizetése nélkül jutottak jelentős jövedelmekhez. Az FKGP szerint a közterhek arányos elosztásának, a fekete- és szürkegazdaság kiszűrésének több feltétele is van: először az adóterhek megfelelő mértékű megállapítása, másodszor az adminisztráció csökkentése harmadszor az ellenőrzések szigorítása. Az adóterhek megfelelő mértékű megállapításának feltétele, hogy a jelenleg az adózás alól kibúvók is megfizessék a rájuk jutó közterheket. Ehhez viszont a polgárok szemléletmódjának kell megváltoznia. Nem elfogadható, hogy az adócsalókat modern Rózsa Sándoroknak tekintsék, akik csak az állam által elrabolt javakat szerzik vissza.

Ehhez viszont az adókat és a közterheket kell olyan szinten meghatározni, hogy a lakosság ne úgy érezze, hogy az állam két kézzel kotorászik a zsebei mélyén, hogy az utolsó fillért is kihúzza belőle. Ez egy ördögi kör, amelynek a feloldásához az államapparátus gondolkodásmódjának megváltozására lenne szükség. Tudomásul kellene már venni, hogy nem az állampolgárok vannak az apparátusért, hanem fordítva!

Az 1990. évi XCI. törvény nemcsak az adózók, hanem az adóhatóság kötelezettségeit és jogait is tartalmazza. Az APEH kötelességei közé tartozik többek között, hogy megkülönböztetés nélkül járjon el, ugyanúgy bánjon az egyszerű polgárokkal - akiket nemcsak a napi megélhetési gondok, hanem az adóhivatal és az ág is húz -, mint a hihetetlen sebességgel meggazdagodott volt kollégáikkal. Továbbá kötelességei közé tartozik a tájékoztatás is, ami elég érdekes problémákat vet fel, hiszen most már elfogadott gyakorlat a fenti hivatalnál, hogy ha az adózó állásfoglalást kér az APEH-től, az csak rá nézve kötelező, az adóhivatalt semmire sem kötelezi.

Többek között problémát vet fel a törvény azon része is, amelynek értelmében az adóhivatal köteles méltányosan eljárni az adózókkal szemben, és amennyiben az adó méltánytalan terhet jelent az adózó részére, abban az esetben akár az adó csökkentésével, illetve elengedésével is orvosolnia is kell azt. Megbízható információim vannak róla, és iratokkal is tudom bizonyítani, hogy ezt a kötelezettségét az APEH nem gyakorolja az egyszerű állampolgárok felé. Sőt, olyan terhekkel sújtja, hogy kilátása sincs az adósságcsapdából való kimászásra. Ugyanakkor az APEH legfelső vezetése az előző ciklusban a kormányzathoz közel álló vállalkozásoknak milliós nagyságrendben engedte el az adótartozásait. (Közbeszólás.)

E törvény hatálya alá tartozik a rendeltetés szerinti joggyakorlás is, amely az adótörvények kijátszására irányuló szerződések kiszűrését jelenti. Nem kívánok most ezekre részletesen kitérni, hiszen mindenki tudja, mekkora problémát jelent a jelenlegi kormányzatnak például a külföldiek földtulajdonszerzésének korlátozását kijátszó zsebszerződések kérdése.

Az adminisztráció csökkentése, a kis- és középvállalkozások, valamint a polgárok közérzetét is javítaná, amire erőteljesen szükség van, hiszen aki járt már egy tőlünk nyugatra lévő szerencsésebb sorsú államban, tudja, hogy az alapvető különbség köztünk nem a teljesítményben van, hanem abban a nyugodt légkörben és biztonságban, amely ezeknek az államoknak a lakóit körülveszi.

Ha a fent elmondottak szerinti feltételeket már teljesítettük, és így a lakosság elfogadja az általunk hozott intézkedéseket, akkor jöhet a harmadik elem, az ellenőrzés, hiszen ebben az esetben számíthatunk a lakosság legteljesebb támogatására és segítségére. Figyelembe véve a lakosság jogos felháborodását az adókikerülőkkel és az adócsalókkal kapcsolatban, addig is valami megoldást kell találni az adóhatóság lehetőségeinek bővítésére a szigorítások irányában.

A mi véleményünk szerint a törvények módosításánál jelentős szempontnak kell lennie az arányos közteherviselésnek, az adókikerülések és adócsalások kiküszöbölésének, az ellenőrzések szigorításán keresztül az adófizetés és a felelősségre vonás alól való kibúvás megakadályozásának.

Az előttünk fekvő T/1240. számú törvényjavaslat ebbe az irányba hat, hiszen lehetőséget biztosít az APEH elnökének, illetve a VPOP parancsnokának, hogy saját hatáskörben egyes kiemelt esetekben felülellenőrizzék a lefolytatott vizsgálat törvényességét és szakszerűségét. Ezen keresztül az apparátus munkáját is ellenőrizhetik.

A fentieken kívül felülellenőrzés folytatható le, amennyiben az adómegállapítást befolyásoló újabb tény jut a hivatalok tudomására, ugyanakkor a törvényességi korlátokat fenn kell tartani az állampolgárok és a vállalkozások védelme érdekében, hogy a felesleges zaklatásoktól megóvják őket. Így továbbra sem indítható felülellenőrzés, ha elrendelése feltételeinek meglététől számított hat hónap eltelt, vagy a hivatal munkatársának hibájára vezethető vissza a feltétel megléte, illetve az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálta vagy vizsgálja.

A mi véleményünk szerint azonban a biztosítékok kevesek, hiszen ha új tény, adat hatására indul az eljárás, akkor csak és kizárólag ezeket az új adatokat és ezek hatását vizsgálhatja felül az APEH és a VPOP. A javaslatban ennek nyomait nem találtuk. Nem lenne szerencsés, hogy teljesen új eljárást folytassanak le, vagyis nemcsak az új adatokat és hatásaikat vizsgálják felül, hanem a már egyszer lezárt időszak más adataira vonatkozóan is megváltoztassák az előző ellenőrzés megállapításait.

(19.10)

A fentiekre vonatkozóan a javaslathoz frakciónk módosítást fog benyújtani. A javaslat abból a szempontból is betartja az alkotmányos elvárásokat az említett kiegészítésekkel, hogy kiszűri a visszamenőleges hatályosságot. Bár a törvénymódosítás időzítésével nem értünk egyet - az ellenzéki képviselőtársaim is elmondták az indokokat, nem erősítem meg, bár kormányzati oldalról, pont kormányoldalról hangzott el bizonyos adótörvény-módosításokkal, illetve törvényjavaslattal kapcsolatosan, hogy nem szerencsés az adókat év közben változtatni -, szerencsésebbnek tartanánk az adótörvényekkel együtt tárgyalni, ám a fenti kiegészítésekkel együtt támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)

Felszólalások:   38-80   80-110   110-132      Ülésnap adatai