Felszólalás adatai

Ne vegyék rossz néven, ha kritikai észrevételeket is teszek. Ennek az az oka, hogy számunkra, kisgazdák számára a család bizony legalább olyan fontos, mint a kereszténydemokratáknak, hiszen azt gondolom, hogy a mi számvetésünk, amely az Istenről, hazáról, családról szól, több mint jelszó, az egy hitvallás, és ezt a hitvallást következetesen az elmúlt száz évben mindig igyekeztünk érvényesíteni, de sohasem jogszabályokon keresztül, hanem elsősorban a társadalom meggyőzésén keresztül. Ha most jogszabályban jelenik meg valami, akkor ennek akkor van értelme és súlya, ha képes arra, hogy úgy vitatkozzon, hogy híveket szerezzen a család gondolatának, és ne további megosztottságot eredményezzen.

Nem tartom igazán szerencsésnek ugyanis, hogy konkrét javaslatok kerültek be ebbe a törvényjavaslatba, hiszen ez a mai vita éppen azt igazolta, hogy miközben van egy hatályos családjogi törvény, amely úgy-ahogy agyon van ugyan toldozva-foldozva, de amely helyett majd a Ptk. be fogja emelni a családjogi törvényt, így abban a törvényben, amely iránymutató kíván lenni, és bizonyos vonatkozásokban az is, nem kell nekünk belemenni olyan részletekbe, amely részletek majd a családjogi törvényben kerülnek szabályozásra. Következésképpen azt gondolom, hogy a mai vita nagy része megspórolható lett volna, ha egy picikét - még egyszer mondom, ne vegye ezt senki bántásnak - elvibb jelleggel kerülnek megfogalmazásra az egyes tételek.

Szeretném elmondani és ezt is egyértelművé tenni - hiszen az egyik LMP-s, "lehet még párt is" című alakulat képviselője a múltkor már úgy idézett, mint aki kibeszél a pártból -, hogy ha én megszólalok, akkor kisgazdaként szólalok meg. Nem beszélhetek ki más pártból, ha én valamit mondok, akkor azt azokért mondom, akiket itt képviselni igyekszem. Fontosnak tartom ezt elmondani, mert egy elvi jelentőségű megjegyzésem is van a javaslathoz. Ez a javaslat - és ezt Bagdy képviselő úrnak mondom - nem négy képviselőnek a javaslata, nem egy koalíciós pártnak, vagy ne nevezzük annak, nem egy szövetségesnek az előterjesztése, hanem meggyőződésem szerint mindazok előterjesztése kell hogy legyen, akik a családot mint a társadalom alapját támogatni és megőrizni kívánják; minden más megosztó lehet.

Még azt is el kell mondanom - és azt gondolom, hogy ez nem hiábavaló -, hogy ne álljunk szilárdan, a hitünk legyen szilárd, egyébként pedig a nézeteink legyenek nyitottak, és a társadalmi valóságra is legyenek nyitottak. Számtalanszor elmondták már ebben a teremben, hogy nagyjából mi is a mai magyar valóság a házas és nem házas, a házasságban született és nem házasságban nevelkedő gyermekek tekintetében, amelyeknek mind a magyar nemzet részeinek kell lenniük. Oly módon kell befogadóvá lennünk, hogy a család intézményét számukra felajánlani tudjuk mint lehetőséget, azzal, hogy élni tudjanak ezzel a lehetőséggel, mert bevonni szeretnénk őket és nem kirekeszteni a család gondolatából. Ezt nem lehet másként tenni, csak úgy, ha minden gondolatunk arra irányul, hogy azt is megpróbálom megérteni, amit ő gondol, amit ő akar.

Hadd mondjak el egy konkrét esetet nagyon hosszú, sok évtizedes ügyvédi pályámról.

(14.00)

Az egyik alkalommal, amikor az ügyfelemmel ballagtunk fölfele a Markó utcába, a tárgyalóterem irányába, jött egy helyes, bájos fiatal bírónő, és ránéz az illetőre, most nem mondom a nevét, és azt mondja, hogy ... úr, hát, maga már megint válik? Mire azt mondja, hogy ó-ó-ó, tisztelt bi-bírónő - hebegett az ügyfelem egy kicsit -, é-é-én most csak hamis tanú vagyok, mert eddig még csak négyszer váltam.

Szóval, azért beszéljünk világosan. A házasság szentsége sokunknak azt jelenti, hogy egy életre szóló - s ezt is hiányolom egy kicsit a fogalmazásból -, két ember, egy férfi és nő közötti, egy életen át tartó szerelmi, majd szeretettel teljes kapcsolatot kell jelentsen. Rá kell mutatnom arra is, hogy végtelen jó szándékúnak látom, ahogy a gyermeket a családon belül előtérbe helyezik. De ez az előtérbe helyezés egyben mellőzést is jelent. Jelenti azt is, amellyel pedig mindenkinek számolni kell, akinek az Úristen kellő időt ad, hogy a házasság már csak olyan, hogy az később idős emberek kapcsolata is, és nemcsak a gyermeket nevelő ifjak kapcsolata. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van.) A házasságnak arról is szólnia kell, és a házasság intézményének arra is adnia kell válaszokat, amelyek valamikor egyszer akkor következnek be, amikor már egy új helyzet van, az életnek egy másik szakasza.

Nem látom kellő súllyal ebben a javaslatban, talán lehet rajta még változtatni, és talán lehet majd még ebben olyan módosításokat is eszközölni, amelyek ezekre is adnak a következőkben választ. Nem akarok visszaélni így a vita végén már a türelmükkel, de én ezt a javaslatot egy alapvetően fontos, valamennyiünk helyzetét lényegileg befolyásoló törvényjavaslatnak tartom, következésképpen azt gondolom, hogy akkor fog igazán érvényesülni, ha a társadalom lehető legnagyobb és legszélesebb körében úgy tudjuk elvinni, hogy az senkit nem taszít, hanem mindenkit vonz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)