Felszólalás adatai

Tisztelt Ház! Kézcsókom! Jó reggelt kívánok mindenkinek! Ami a bizottsági ülésen elhangzott:

Idéztük Harrach Péter szellemét - igaz, testi valóságában is ott volt -, aki azt mondta októberben egy konferencián, hogy minden gyermek egyformán fontos, gyermek és gyermek között az állam nem tesz és nem tehet különbséget. Én ezt a múltkor már egy azonnali kérdés formájában vitattam éppen államtitkár úrral, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának az AJB-2293/2011. jelentése szerint sérti a gyermekek jogait és az egyenlő bánásmód követelményét, ha az élettársi kapcsolatban, élettársi életközösségben élő gyermekek nem ugyanazt a támogatást kapják, mint egyébként a házasságba született és ott nevelkedett gyermekek. Márpedig most ebben a pillanatban így van. (Michl József: Nincs így! - Pálffy István: Nem így van!) A bizottsági ülésen nem tetszett ott lenni, Michl képviselőtársam, úgyhogy nem tetszik tudni, tájékoztatom önt is, az volt a tárca álláspontja, hogy ezt majd egy másik törvényben, igen, rendezni kell.

A másik törvényben való rendezés kapcsán éppenséggel meg is néztem ezt a törvényjavaslatot, és a következőre lettem figyelmes, kedves képviselőtársaim. A zárórendelkezéseken kívül 24 paragrafus van, a 24 paragrafusból 22 alkalommal mondja azt a különböző törvényszakaszoknál az előterjesztés, hogy egyébként majd ezt egy másik törvényben fogják rendezni. Az 5. oldalon konkrétan a négy paragrafusból, azt hiszem, hat alkalommal mondja ezt különböző bekezdéseknél, hogy majd ezt egy másik törvényjavaslatban. Így aztán, a szülő köteles a gyermek tartására - ezt más törvényjavaslatban fogják tárgyalni. A házasság érvényessége, felbontása - is egy másik törvényjavaslat fogja rendezni. Az apa és az anya felelősségét természetesen egy másik törvényjavaslatban fogjuk elrendezni. A tankötelezettséget - láss csodát! - szintén egy másik törvényjavaslatban fogjuk tárgyalni. A gyermekek elválasztása a családtól, ezt egy egészen más törvényjavaslatban fogjuk megbeszélni. A nagykorú gyermekek szülővel kapcsolatos tartási kötelezettségét világos, hogy egy másik törvényjavaslat fogja majd tárgyalni. A szülő munkajogi védelmét természetesen egy másik törvényjavaslatban fogjuk majd megbeszélni. A várandós anya kedvezményeit szintén egy másik törvényjavaslat fogja tárgyalni; akárcsak a szülők fizetés nélküli szabadságát, a felmondási védelmet, a foglalkoztatásba visszatérő szülővel kapcsolatos kérdéseket. A gyermekek után járó családi kedvezményt is egy másik törvény fogja tárgyalni; akárcsak a nevelés, gondozás, tanítás kérdéseit, valamint a részmunkaidős foglalkoztatást, gyermekvállalásból eredő nyugdíjhátrányok kérdéskörét is.

Nem tudom, hogy akkor mire jó ez a törvény. Hozzáteszem rögtön, egyébként szép történet, tehát jó dolgok vannak benne, jó megállapítások vannak benne. Igaz, hogy komoly szellemi kihívás lehetett a szöveg írójának, hogy mondjuk, egy dolgot a 4. §-ban három bekezdésen keresztül ugyanúgy, valamilyen módon átfogalmazva írjon meg. Hadd idézzem: "A munkavállaló szülő jogosult arra, hogy gyermeke elhelyezéséhez munkaideje tartamára az államtól segítséget kapjon." Majd a két következő paragrafus ugyanezt írja le, esetleg néhol más szavakkal. Tényleg komoly szellemi teljesítmény 24 paragrafuson keresztül ugyanazt taglalni.

De lépjünk tovább. A bizottsági ülésen elhangzott és kiemelésre került az 5. §, ami a médiaszolgáltatók fokozott felelősségére hívja fel a figyelmet azzal kapcsolatban, hogy a család, gyermeknevelés tiszteletben tartásával nyújtsák adásaikat. Kihívás lesz mindenki számára akár a Duna TV-ben, mondjuk, egy Anna Kareninát levetíteni, de máshol az Elemi ösztönt; nincs könnyű helyzetben a Barátok közt című műsor, hiszen ha két részt kihagy az ember, már azt sem tudja, hogy ki kivel van abban a műsorban, és végül, de nem utolsósorban az esti mese sem kismiska, hiszen a Manócska tulajdonképpen olyan életközösségben él Tádéval és Malackával, ami tulajdonképpen nincs törvényesítve. De ezek kis mazsolák ebben a törvényjavaslatban, ami lehet hogy inkább csak szurkálódásnak tűnik.

Ami viszont nem, az mindenféleképpen az, hogy a törvény különbséget tesz házasság és élettársi kapcsolat között. Hadd mondjak egy rövid példát, mert van még 40 másodpercem, aztán természetesen folytatjuk. Egy férfi és egy nő - tegyük fel, legyen ez a sima eset, aztán majd kitérünk, hogy mi van a férfi férfival és nő nővel - úgy gondolja, hogy élettársi kapcsolatot létesít. Ha a hölgynek van egy gyereke, ők nem egy család. A hölgy és a gyermek vér szerinti rokonok, tehát ők egy család, de a férfi, aki velük közös háztartásban él, és szeretetben neveli a gyereket, nem. Ha a férfinak is van egy gyereke az előző házasságából, tegyük fel, akkor ők még mindig nem egy család, akkor ők egy hajlékban két családot alkotnak, a nőnek van egy egyenes ági leszármazottja, a kislánya, a férfinak a kisfia. Mondom a harmadik családot: ha lesz egy közös gyermekük, az már a harmadik család. Azért ez mégis furcsa, lássuk be!

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)