A felszólalás szövege:

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, engem is meglepett, hogy a második munkanapomon hozzá fogok szólni, de a mai napon annyiszor elhangzott az igazság, az igazságérzet, hogy az én igazságérzetem is felhorgadt, és azt mondtam, hogy szólnom kell, hiszen Budai képviselő úr visszautasította azokat a vádakat, hogy a debreceni Mohácsi Ügyvédi Irodának bármi köze lenne az önök pártjához. Nos, én debreceni vagyok, ezt ne felejtsük el, és ha ön most felüti az Ügyvédi Kamara honlapját, akkor szemmel látható egyrészt a rokoni kapcsolatokon kívül, hogy a két ügyvédi iroda egymásnak helyettes irodája és az ügyvédek egymásnak helyettes ügyvédei is. És továbbmennék ebben a dologban, tisztelt képviselő úr, köztudomású Debrecen városában különben az a munkamegosztás, ami az apa és fia között történik. Tehát azt kell mondjam, hogy értem én, hogy mit akarnak önök, de lábon lőtték magukat. Lábon lőtték magukat akkor, amikor az ügyvédek és a fogvatartottak ellen önök egyfajta boszorkányüldözést indítanak el. Mindenki tudja, hogy ez mire megy ki. Önök most sántikálva tekerik azt a verklit, ami különben nem fog igazán jól szólni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szinte kimondhatatlan nevű Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., vagy ahogy közkeletű nevén ezt nevezzük, a nemzeti kukaholding létrehozásakor többen elgondolkoztunk, hogy a pénzlenyúlás és a pénzelvonás mellett vajon milyen spirituális oka is lehet e szervezet létrehozásának. Akkor úgy gondoltuk, hogy a kormány újabb rendkívül szellemes eljárását látjuk, ezt eszelte ki az ellenzéki vezetésű önkormányzatok csuklóztatására. Az ötlet alapja talán az lehetett, hogy a hulladékgyűjtés és -kezelés szolgáltatását és az ezért fizetendő díjat elválasztják egymástól, a szolgáltatást továbbra az önkormányzatokkal szerződő gazdasági társaságok végzik majd, azonban ennek ellenértékét a kukaholding szedi majd be, természetesen azok után, miután leveszi a sápot belőle, és fizeti ki a munkát az azt végző cégeknek, ha ugyan kifizeti. A szolgáltató bevétele ilyen módon nem a szolgáltatás tényétől vagy annak minőségétől, hanem majd a kukaholding jóindulatától függ.

Akár az is megoldható tehát, hogy a kormánypárti önkormányzatok cégei pontosan és hiánytalanul megkapják szolgáltatásuk ellenértékét, az ellenzéki városok cégei viszont csak részlegesen és azt is jókora késéssel, ha egyáltalán megkapják. A különösen renitens önkormányzatok esetében még az a lehetőség is kínálkozik, hogy a holding egyáltalán nem fizet, mire a hulladékkezelő cég előbb-utóbb kénytelen lesz majd a szolgáltatását csökkenteni, beszüntetni, mert nem tudja majd miből kifizetni a dolgozókat, a szemétszállító autók üzemanyagát, meg az áfát, amit akkor is pontosan el kell juttatni a NAV-hoz, ha ennek az ellenértékét nem kapja meg. A szemét ilyenkor természetesen majd fölhalmozódik a házakban, illetve a házak előtt, a lakók pedig az önkormányzatot okolják majd az elviselhetetlen állapotokért, esetleg a bűzért, holott tudjuk nagyon jól, hogy nem az tehet róla.

De töredelmesen be kell hogy valljam önöknek, ez a feltételezés részemről igazságtalan volt, a kukaholding ugyanis a legkevésbé sem vádolható diszkriminációval, hiszen látható módon nem tesz különbséget kormánypárti és ellenzéki önkormányzatok között: egyiknek sem fizetett, legalábbis nem időben és nem a teljes összeget. Számtalan ígérete ellenére még mindig elképesztő összegekkel tartozik az önkormányzatoknak és a szolgáltatást végző helyi cégeknek, mintegy igazolva a gyakran hangoztatott szlogent, miszerint nincs bal- és jobboldali, kormánypárti vagy ellenzéki szemétszállítás és szemét.

(15.30)

Tekintsük példának otthonomat, Debrecen városát, Magyarország második legnagyobb városát. A DHK, a Debreceni Hulladék Közszolgáltató Nonprofit Kft.  a 2020. január 30-ai állapot szerint  90 napon túli követelése a kukaholdinggal szemben, írd és mondd, 1,3 milliárd. Igen, jól hallják, 1,3 milliárd forint, és hozzá kell hogy tegyem, ez ráadásul jelentős előrelépés a tavaly év végi állapothoz képest, akkor ugyanis ez a tartozás több mint másfélszer ennyi volt, de ebből januárban, hosszas könyörgés után a kukaholding, a nemzeti kukaholding 930 millió forintot nagy kegyesen átutalt.

Tegyük hozzá, hogy amíg Debrecen maga intézte a díjak beszedését, a lakossági befizetések elmaradása alig 5 százalék volt, most ugyanez Debrecen vonatkozásában, kérem szépen, meghaladja a 30 százalékot.

A kukaholding milliárdos tartozásai miatt nemcsak Debrecen, de önkormányzatok tucatjai alig tudják már működtetni a közszolgáltatást. Míg azonban az ellenzéki polgármesterek legalább kiabálhatnak, szólhatnak ebben a dologban, esetleg akár végrehajtást vagy felszámolási eljárást is indíthatnak a kukaholdinggal szemben, a fideszes városvezetők még csak szólni sem mernek. Jó példa erre, hogy a debreceni önkormányzat közgyűlésén alig egy éve javasoltam a végrehajtási eljárás megindítását, Debrecen polgármesterét és a fideszes többséget úgy kellett felmosni a padlóról, és én attól tartok, mind a mai napig különböző porokat szednek azért, hogy az egészségüket valamilyen módon visszaszerezzék.

És tegyük mindehhez hozzá: az NHKV Zrt. új, európai színvonalú számlázási rendszert is ígért. És mi valósult ebből meg? Kérem, semmi. Ehhez képest még mindig papíralapú az elszámolás, postai csekkeket küldenek, ha küldenek, az ügyfelek egyenlege nem követhető nyomon semmilyen módon, a bankkártyás, elektronikus fizetés, az online ügyfélkapu pedig egyszerűen vágyálom, nem pedig a valóság. Mindez akkor, amikor már a XXI. századnak is lassan a negyedrésze eltelt.

Tisztelt Ház! A kukaholding története nyomán okkal ötlik fel az emberben Milton Friedman Nobel-díjas amerikai közgazdász aforizmája, miszerint ha a Szaharát állami irányítás alá rendelnék, ott rövidesen homokhiány lépne fel. A helyzet azonban ennél is szomorúbb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt jobban illusztrálja az a mindinkább terjedő vélekedés, hogy a NER rendszere maga a fordított Midász király. Tudják, Midász az a csóka volt a mitológiában (Az elnök ismét csenget.), aki amihez hozzáért, az nyomban arannyá vált. Az önök kezében az arany is sárrá lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is csatlakoznék Molnár képviselő úr szavaihoz. Én alig egy hónapja még önkormányzati képviselő voltam, élénken él még bennem a listaállítás is és október 13-a is, tehát nagyjából tudom, hogy egy lista hogyan készül, és hogyan áll fel: sokszorosan túlbiztosított listákról beszélünk.

(19.20)

Tehát valójában érdekelne, hogy amikor Nacsa képviselő úr arról beszél, hogy a választói akarat sérül  ha ez a törvény nem így szól, ahogy önök gondolják , akkor mennyiben tud az sérülni, hiszen Debrecent véve példaként, és itt csatlakoznék Molnár képviselő úrhoz, ha elfogynak a listáról az emberek, az azt jelenti, hogy Debrecent atomtámadás érte.

Tehát én szeretném, ha mégiscsak egy példát mondana nekem mint önkormányzati képviselőnek, akiben még élénken élnek azok az emlékek, hogy ez a lista hogy működik. Szerintem, ha egy mikrofont kap a kezébe, képviselő úr, úgy sokkal egyszerűbb lesz ez az interakció, és el tudja mondani hangosabban is, mert most nem értem, hogy miről beszél, de ha felvilágosítana minket, akik itt ülünk, szerintem örömmel vennénk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy fél évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy létezik, talán ha néhány virológus ismerte, ma már a mindennapjainkat határozza meg, itt dúl körülöttünk. Ugyan minden tömegesen bekövetkező járványos betegség nehéz helyzetet jelent egy közösség, egy ország számára, de azon nincs mit szépíteni, hogy az Orbán-kormányt, függetlenül attól, hogy hónapok óta tudja, mi folyik Ázsiában, hogy mindez nálunk is óhatatlanul be fog következni, és most már látjuk, hogy be is következett, január eleje óta eltelt már 60 nap, ami bőven elég lett volna a felkészülésre, de mégis felkészületlenül érte a koronavírus-járvány.

(20.00)

Felkészületlenül, mert az Orbán-rezsim uralkodásának egyik legsúlyosabb bűne az egészségügy tönkretétele. Ezért van most az a szürreális helyzet itt körülöttünk, hogy miközben stadionokból piszok jól állunk, alapvető higiénés eszközök hiánycikknek számítanak, nincs elég kézfertőtlenítő, de nincs elég szájmaszk sem a gyógyszertárakban.

És mit is mondott Kásler miniszter úr? Kásler úr szerint 800 ágy várja a koronavírustól megbetegedőket országszerte. Jól hangzik ez a mondat, csak egy gond van vele: ez nem igaz. Nem igaz, mert a miniszter úr, úgy tűnik, már akkor sem mond igazat, ha kérdez. Mert jelen pillanatban a miniszter úr megmérettetett, és könnyűnek találtatott. A miniszter úr, olybá tűnik, nem alkalmas a feladatára, mert amit mond, nem más, mint veszélyes játék a számokkal; mert amiről beszél, az a 800 ágy az összes fertőző betegnek fenntartott ágyat jelenti, márpedig azt tudjuk nagyon jól, hogy a koronavírus-járványtól nem fog megszűnni sem a hepatitisz, sem a járványos agyvelő- és agyhártyagyulladás, de a szövődményes gyermekbetegségek, a bárányhimlő és a hasmenéses fertőzések sem.

Tisztelt Ház! Látva, hogy a kormány mit művelt a magyar egészségüggyel, hiába lenne igaz  bár tudjuk, hogy nem az  a 800 ágy, amit Kásler úr vizionál, az ágyak ellátásához sem elég orvos, sem elég ápoló nincs. Az orvosok és az ápolók rég elmenekültek, már rég Svédországban vagy Angliában gyógyítanak. A kormány bűne az is, hogy az országban több száz háziorvos hiányzik, hogy vannak olyan 40 kilométeres sugarú körök, ahol egyáltalán nincsen háziorvosi ellátás. És ez az, ami igazán tragikussá teszi ezt a helyzetet. Tudjuk nagyon jól, hiszen a híradások erről szólnak, hogy a járvány elsősorban az idős embereket veszélyezteti, de kérdezem én önöktől, ha egy hajdú-bihari kis faluban élő idős ember, aki azt sem tudja megtenni, hogy a szívgyógyszerét felírassa, mert nincs a településén háziorvos, hogy gondolják kiszűrni majd esetlegesen, hogy nem éppen koronavírusos beteg.

Azt kell hogy mondjam, szégyellje magát a kormány, miközben évi több száz millió forintot költ a miniszterelnökük mániájára, a focira és a luxusrepülőgépekre, addig banális kórházi fertőzésekben hullanak el a magyar betegek. A magyarok egészségének védelme, különösen a vidéken élők egészsége a legkevésbé sem fontos számukra, annyira nem  tudjuk nagyon jól , hogy az elmúlt években komplett kórházi osztályokat zártak be számos vidéki kórházban.

A Demokratikus Koalíció, látjuk, az elmúlt napokban számtalan javaslatot tett, menteni a menthetőt. Többek között azt követeljük, hogy minden kórházban, minden orvosi rendelőben tegyenek ki kézfertőtlenítőt, tegyenek ki veszélyre figyelmeztető plakátokat és táblákat a közösségi tereken, és biztosítsák a háziorvosok védettségét is. Igen, legyen elég valódi védelmet nyújtó maszk, és minden megyei kórházban különítsenek el végre részleget a fertőző betegeknek. Ha máshogy nem megy, akkor a focisták taóból fizetett sokmilliós prémiuma helyett hozzanak külföldről orvosokat és ápolókat, hogy szakszerű ellátásban részesülhessenek a vírustól fertőzöttek.

Tisztelt Ház! Kerestem a tízparancsolatban a koronavírus-járványra vonatkozó passzust, elvégre Kásler úr szerint a betegségek elkerülik azokat, akik a tízparancsolatot betartják. Elképzelhető, hogy a kormánynak, a kormánypártnak NER-kompatibilis tízparancsolata van, én nem tudom, olyan, amiben szabad lopni, és ami talán véd a koronavírustól is. Lehet, hogy önöknek elég az imádkozás, de attól tartok, ez az ország lakosainak édeskevés lesz. Elég volt a hazudozásból, elég volt abból, hogy még azt sem tudják kideríteni, hogy a nálunk megtalált betegek hol jártak, kikkel találkoztak. Önökkel szemben, a kormánnyal szemben rég nincs bizalom. Önök, a kormány életveszélyesek, valójában a kormány a legnagyobb veszély, azok miatt nincsenek biztonságban a magyarok milliói. És igen, én aggódom a magyarokért, aggódom a vidéki Magyarországért és a magukra hagyott emberekért.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, amikor Tasó László képviselő urat hallgattam, illetve magát az előterjesztést olvastam, úgy gondoltam először, hogy ez valóban egy gesztusértékű javaslat lesz, amit mindenki meg fog szavazni, hamar túl leszünk ezen a kérdésen, hiszen támogatandó az, ami ott le van írva. Aztán elképedve hallottam, hogy egy egyszerű, jóindulatú törvényjavaslatból is tudnak olyan mértékű gyűlöletpolitikát generálni, amitől az ember majdcsak hanyatt esik itt a padokban.Valójában az, amit hallottunk, köszönőviszonyban nincsen a valósággal, hiszen azt tudjuk nagyon jól, hogy a vidék, mindamellett, hogy elkiskirályosodik  Tasó volt polgármester úr nagyon jól tudja, hogy mire gondolok a saját pátriájában , azt is tudjuk, hogy elnéptelenedik. Én óvatosan fölhívnám mindenkinek a figyelmét  és még egyszer mondom, támogatni fogjuk mi is ezt a javaslatot, és zárójelesen megjegyezném, hogy ez nem is inkább a nemzeti identitást, mint a lokálpatriotizmust fogja erősíteni, de mégiscsak fölhívnám a javaslattevők figyelmét , hogy azért csak óvatosan menjenek le vidékre, és mondják el azoknak az embereknek, hogy ezentúl beírathatják azt a személyi igazolványukba, hogy Hencidán és Bagamérban születtek, miközben nincsen háziorvos, posta, nincs egy egyszerű bankautomata, akadozik a tömegközlekedés, lassan az üzletek és a piacok is teljesen elsorvadnak, és nincsenek munkahelyek. Óvatosan mondják el ezt Pista bácsinak majd lent Bagamérban, mert ott a kapa, kasza, és végig fogják kergetni őket a főúton. (Nacsa Lőrinc: Ne nézze már le a vidékieket!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon ügyelni fogok a szavaimra, bár hozzá kell hogy tegyem, Debrecen lejjebb van, mint Budapest. Tehát ilyen tekintetben földrajzilag én joggal mondhatnám, hogy lemegyek Debrecenbe. Már csak azért is, mert ott élek. Vigh László képviselőtársam hozzászólására reagálva azt kell hogy mondjam, irigylem a képviselőtársam problémáit ott Zala megyében. Én javasolnám, hogy menjünk el közösen például a hajdú-bihari Bagamérba, ahol meglátja, hogy milyen a keleti rögvalóság különben, hiszen Zala megyéből mindenki átjár Ausztriába és a környező országokba dolgozni. (Nacsa Lőrinc: Mindenki.)

Elhiszem, hogy ott könnyebb az élet, én mégiscsak javaslom, hogy jöjjön velem, és nézzük meg, milyen az, amikor a helyi kiskirályok osztják a munkát a közmunkásoknak, és azok nem mernek egy árva mukkot sem szólni. És nincsenek utak és nincsenek alapvető szolgáltatások. Lassan már piac sincsen. Miről beszélünk, képviselőtársam?

Arról nem is beszélve, hogy nagyon jó nyolcévezni, és nagyon jó apróvillázni, de az elmúlt tíz év előtti nyolc évre hivatkozni, azért valljuk be, nonszensz ebben a mai világban. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Nem ön volt, de ez a jellemző ebben a Házban.

Én mindent megértek és tudomásul is veszek, csak azt értsék meg, hogy amikor arról beszélünk, hogy a vidék problémái, akkor valóban azt kell tenni, hogy el kell menni a keleti országrész kistelepüléseire, és megnézni, hogy ott hogy élnek az emberek. Akár Bagamérba. Jöjjenek együtt velem, és nézzék meg, hogy hogy élnek!

(12.40)

Tasó képviselő úr könnyen beszél, hiszen Sámsonban polgármesterként egyszerű volt irányítania az életét, de ha elmenne Sámsonon túl, meglátná, hogy ott milyen az élet, amikor már nem az ön territóriumáról beszélünk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon mellbevágó beszélgetésem volt a hétvégén egy régi jó ismerősömmel. Jól menő sportszervező cége, vállalkozása, rendezvényszervező cége van, és nála találkoztam először azzal az információval, amikor közölte, hogy alig pár nappal az egészségügyi veszélyhelyzet bejelentése után az eddig jól menő cége gyakorlatilag az életéért küzd. Alig három nap alatt dönteniük kellett arról, hogy vagy fogják tudni a felvett hiteleket fizetni, vagy pedig elbocsátásokra kényszerülnek. Több mint tíz embertől kellett megváljanak.Azt kell hogy mondjam, hogy az ő példája nem egyedi. Azt látjuk, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet kihirdetése óta vállalkozók százai, ezrei, különösen az idegenforgalom, a vendéglátás, a személyfuvarozás, a szállodaipar és  ahogy az előbb is mondtam  a sportszervezés, rendezvényszervezés területén máris szinte megoldhatatlan helyzetbe kerültek.

(16.50)

Az eddig jól működő vállalkozások, esetenként sokmilliós lízinggel, fejlesztési hitellel, a forgalom drasztikus visszaesése miatt már most sem tudják, miből fogják a következő hónapokban fizetni a törlesztéseiket. A csődfenyegetés miatt, úgy, ahogy az én ismerősöm is, költséget kell csökkenteniük, ezért máris megkezdődtek náluk az elbocsátások, amik ismételten családok ezreit, tízezreit sodorhatják a tönk szélére.

De az iskolák, óvodák, bölcsődék bezárása is megoldhatatlan helyzetet teremthet az egyik napról másikra élő családok számára, ha távol maradni kényszerülnek a munkahelyükről. Úgy tűnik, és attól tartok, nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, hogy súlyosabb gondok várnak ránk, mint akár a 2008-as válságban. Most volna igazán szükség egy valós gazdaságvédelmi akciótervre, legfőképpen pedig átfogó szociális intézkedéscsomagra. Csakhogy a gazdaság élénkítésére fordítható forrásokat annak túlfűtésére költötték az elmúlt években.

És ami igazán elkeserítő számomra, hogy a kormány számára legkevésbé az oktatási, az egészségügyi és a szociális célú kiadások a fontosak. Míg ezek GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt években 3,7 százalékkal csökkent, addig a sport- és egyházi célúaké jelentősen növekedett. Élő példája ennek különben a most szombaton megjelent kormányhatározat, ami a rendkívüli intézkedések pénzügyi keretéből 2 milliárd forintot juttat az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak, viszont 2 milliárd 770 millió forintot meg egyházi beruházásokra fordít.

És nézzük, mi a helyzet különben Európa-szerte! Németország. 500 milliárd eurót fordít a vállalkozások és munkahelyek megmentésére. A német kormány arra kéri a munkáltatókat, hogy elbocsátás helyett a munkaidőt csökkentsék 4 vagy 6 órára, a munkavállalóknak pedig az emiatt kieső munkabér 75 százalékát a kormány meg fogja téríteni.

Belgium. A kormány rendeletére bezáró intézmények, vállalkozások dolgozói megkapják a teljes bérüket, a magáncégek tulajdonosai a kieső időre fejenként 4 ezer eurót kapnak.

Franciaország. A kényszerszabadságra küldött dolgozóknak az állam garantálja a bérét.

Románia. Azok a szülők, akiknek a gyermekintézmények bezárása miatt otthon kell maradniuk, rendkívüli fizetett szabadságot kapnak az államtól.

És mi történik nálunk? Láttuk a mai nap, láttuk a bejelentéseket: gyakorlatilag semmi; felállítanak 10 akciócsoportot.

A Demokratikus Koalíció az elmúlt napokban, hetekben több mint 38 javaslatot tett. Ebből számos a munkahelyek megőrzésére, a munkavállalók segítésére és a vállalkozók terheinek csökkentésére szolgál. Például: pótolja az állam a karanténba zárt dolgozók bérét. A karantén idején és az azt követő 30 napon át senkit ne lehessen egyoldalúan elbocsátani. Továbbá késedelmi kamat nélkül, erről volt már itt szó a tisztelt Házban is, szüneteljen a hiteltörlesztés, a közüzemi számlák befizetése és az adózás. Az iskolai menzák bázisán meg kell szervezni a rászorult gyerekek és a nyugdíjasok otthoni ellátását. A gyerekekkel otthon maradó szülő az otthoni gyermekfelügyelet idejére kapjon az államtól teljes bérkompenzációt. A kis- és középvállalkozások kapjanak lehetőséget a járulékfizetés elhalasztására.

Tisztelt Ház! Szolidaritásra van szükség. Arra, hogy a bajba jutott embereket az elnyomorodástól, a vállalkozásokat a csődtől, a gazdaságot pedig a recessziótól megóvjuk. Magyarország Kormányára hárul a feladat, hogy ezt a szolidaritást végre cselekvéssé formálja. Eddig ezt a feladatot, úgy látjuk, nem jól kezelték, nagyon nem. Tíz év után nem halogatható tovább, meg kell kezdeniük a kormányzást! Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiból.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Alig tíz napja a kormányfő reggel rádióinterjújában határozottan még kijelenti, hogy egyelőre nincsen ok bezárni az iskolákat, és megfenyegeti egy füst alatt az ezt követelő tanárokat is, hogy akkor fizetés nélküli szabadságra küldenék őket, ha ez mégis megtörténik. Az egyetemeket is csak azért zárják be, mert ott sok a külföldi, és valószínűleg ők terjesztik a vírust, ami, valljuk be, egy egészen agyzsibbasztó ostobaság. A fertőzést persze behurcolhatta egy ideérkező külföldi diák is éppen úgy, mint egy olaszországi síelésből hazatért magyar orvos vagy politikus, ezt nem tudhatjuk, de az teljesen egyértelmű, ha a vírus már itt bent van, az terjedhet bárhogy máshogy. A lakájmédia aznap hosszú, tömött sorban vonultat fel szakértőket, és ezek a szakértők elmagyarázzák, hogy az iskolák bezárása nemzethalált és végromlást fog jelenteni, amit csak a magyarság elveszejtésén munkálkodó Soros és Gyurcsány fölheccelte migránspárti liberál-kommunisták követelhetnek. Hát, hurrá!

A miniszterelnök viszont még aznap este teljesen meglepő módon mégiscsak bejelenti, hogy az iskolákat be fogják zárni. Emlékeznek? Reggel rádiószózatban még azt mondja: „ha szükség lesz rá”. Történt aznap bármi, amitől szükség lett rá? Tudomásunk szerint semmi. Talán készült egy gyors telefonos közvélemény-kutatás a Fidesz boszorkánykonyháiban, ami azt mutatta, hogy ma már a lakosság nagyobbik fele is azt szeretné, ha az iskolák nem lennének nyitva, vagy esetleg a fideszes képviselők jelezték óvatosan a frakción, hogy a szülők kétharmada akkor is otthon fogja tartani a gyerekeket, ha a kormány a feje tetejére áll.

És hasonló felemás intézkedések jelentkeznek másban is, ha megfigyeljük. Kulturális és sportrendezvényeket tiltanak be, de a kaszinók persze működhetnek; gondolom, azért, hogy a csókosok bevétele egy fillérrel se csökkenhessen. A vendéglátóhelyek és az üzletek egy része bezár, de csak délután három óra után, mintha a vírus délelőtt nem fertőzne, csak délután. A trafikok persze bármeddig nyitva lehetnek, az nem érdekes, azok full fideszes bizniszek.

És mit is hallottunk ma Orbán Viktortól? Portyázókat és fürkészeket küldött ki a négy égtáj irányába. Nos, kérem szépen, a csehek nem használtak ostoba mondatokat, a cseh kormány egyszerűen felemelte a telefont, vagy küldött két e-mailt, és milliószámra rendelt maszkokat és gyorstesztet Kínából, majd kormányzati repülőgéppel ezt haza is hozatták. A mi nem kormányzati repülőgépeink a betonon pihennek, talán várják a jó időt és egy újabb focimeccset, ahova majd el lehet reptetni Orbán Viktort.

Szlovákiában a tévébemondók maszkban olvassák be a híreket, és maszkot hordanak a behívott politikusok is, de az új szlovák kormány vezetői is. Idehaza 800 forintot is elkérnek egy semmire sem jó szájmaszkért, már abban az esetben, ha van, mert leginkább amúgy nincs. Debreceni mai hír és eset: a debreceni sürgősségi osztály 28 orvosa 9 maszkon  írd és mondd: 9 maszkon  osztozkodik, az egészségügyi dolgozók pedig hetente kapnak két egyszer használatos zöld színű maszkot. Kérem szépen, ez az általános helyzet itt nálunk.

Tudjuk, mindnyájan tudjuk, nagy baj esetén szinte egyetlen segítséget ad a vírusfertőzés esetén a lélegeztetőgép. A Demokratikus Koalíció az elmúlt napokban, hetekben ezer darab botját nem mozdította rá egészen mostanáig, amikor már ég a ház, kérem szépen, most kezdtek el kapkodni, és most próbál beszerzését javasolta a kormánynak. A kormány a füle szerezni a fű alól is, Kínából, az EU-tól könyörög, de még a fogorvosokat is megkeresi ebben az ügyben. Kérem, egy ilyen gép mintegy 5 millió forint. A minap mit hallunk? Egyházi beruházási célokra halaszthatatlan sürgősséggel a kormány kiutal 2 milliárd 770 millió forintot. Ebből 554 darab ilyen gépre futná.

Minden azt mutatja különben, hogy a járvány megállításának kulcsa a vírustesztek száma. Más országokban, ezt tudják önök is nagyon jól, naponta végeznek el lassan annyi tesztet, mint amit nálunk eddig összesen. A kormányfő ma Ausztriára hivatkozott, engedjék meg, hogy én is osztrák példát hozzak: Ausztriában a mai nap reggeléig 23 500 tesztet végeztek el, nálunk, és ez most is elhangzott itt az államtitkár úr szájából, alig 5500 darabot. Ezért és talán ezért van az, hogy mindösszesen 167 fertőzést sikerült eddig izolálni vagy kimutatni. Azt, hogy valójában különben mekkora ez a szám, hány ember fertőződött meg az országban, talán senki nem tudja, a nép semmiképpen sem, a kormány pedig erről hallgat. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Ház! Nehéz mindebből arra következtetni, hogy a kormányt a legkevésbé a járvány megfékezése érdekelné. (Sic!) Én úgy hiszem, ha máson nem, legalább ezen el kellene neki gondolkozni. Köszönöm szépen. (Sebián-Petrovszki László tapsol.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az eddig nyilvánosságra hozott kormányzati adatok szerint 85 egészségügyi dolgozó fertőződött meg, ami önmagában is egy megdöbbentően magas szám, különösen, ha hozzávesszük a halálozások arányát is, ami a régióban is sajnos messze a legmagasabb.Számtalan olyan esetet ismerünk, ahol egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók fertőződtek meg, azonban vannak olyan esetek, amelyeket hivatalosan ugyan nem tudhatunk, de mégis országszerte ismertek. Ilyen például egy Hajdú-Bihar megyei vezető egészségügyi intézményben múlt héten végzett teszt, amely alapján egyetlen osztályon belül a dolgozók több mint 10 százaléka bizonyult pozitívnak. Ez azért különös, mert a kormány tájékoztatása szerint a megyében összesen csak 14 fertőzött van, így ha igazak a hírek, joggal az feltételezhető, hogy a kormány által közölt számok köszönőviszonyban sincsenek a valósággal.

Tudjuk nagyon jól, önök is sokszor elmondták, az emberélet nem játék, az egészségügyi dolgozók pedig értünk, magyarokért küzdenek, a frontvonalban teszik mindezt, sajnos a kezdetektől minimális védőfelszerelésben, pedig két dolog biztosan megvédené őket. Az egyik a kellő számú teszt, a másik pedig a normális védőfelszerelés.

De azt is tudjuk, hogy mind a mai napig aggasztóan kevés tesztet végeznek hazánkban. És hiába mutogatják önök a tévében a védőfelszerelést pakoló, kórházat, börtönt látogató kormányfőt, és szajkózzák, hogy hány millió maszk érkezett Kínából meg a Türk Tanácstól, mert ez így nem más, mint nagyon veszélyes és igen drága propaganda, minimális valóságtartalommal.

(18.20)

Az igazság pedig az, hogy a rendelőkben és a kórházakban dolgozók legtöbbje önök miatt, a kormány miatt hetek-hónapok óta egy semmitől nem védő sebészeti maszkban kénytelen kockáztatni az életét.

Az egészségügyi dolgozók minket védenek. A kérdésem az, hogy önök miért nem védik az egészségügyi dolgozókat, államtitkár úr. Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Látszik, hogy önnek kitűnő a propagandája, és nagyon jó listái is vannak, azonban szemmel látható, hogy mi a legsürgősebb önöknek a járvány elleni védekezés során. Koncepciós vádat emelni ellenzéki képviselő ellen, beépíteni a Városligetet 8,6 milliárdból, akadályozni a nem létező tömeges bevándorlást, ingyenes ingatlanokat juttatni az egyházaknak és Schmidt Mária alapítványának, többséget szerezni a színházak felügyelőbizottságában, megtiltani a transzneműek név- és nemváltoztatását, és nem utolsósorban tönkretenni, ledózerolni az önkormányzatokat.

Államtitkár úr, szégyen, amit önök művelnek! Az önök dolga az lenne, hogy megvédjék az országot, ebben pedig a legfontosabb most az orvosok és az ápolók védelme volna, amivel különben fikarcnyit nem törődnek. Nem vagyok jogász, de amit most tesznek, az nem más, mint foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés minősített esete, ami a Btk. szerint akár tíz évvel is honorálható.

A kérdésem, hogy ki fogja vállalni a felelősséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) önök közül. Ki viszi el a balhét, államtitkár úr? (Az elnök ismét csenget.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden jel arra utal, hogy az önök kormánya képtelen úrrá lenni a kialakult és egyre növekvő krízisen, mert a válságkezelés helyett inkább propaganda- és bosszúhadjáratot folytatnak. Kórházigazgatókat rúgnak ki, önkormányzatokat darálnak be, miközben továbbra sem végeznek teszteket, nehogy kiderüljön, valójában hány fertőzött is van az országban. Miközben önök bűvészkednek a számokkal és a szavakkal, látszatintézkedéseket hoznak, addig bizony naponta magyarok ezrei veszítik már el a munkájukat. Olyan emberek és családok válnak munkanélkülivé, akiknek egy fillér megtakarításuk nincs, és fizetéstől fizetésig éltek eddig is. Önök nem megsegítik, hanem páros lábbal az árokba rúgják ezeket az embereket. Parragh László, a miniszterelnök tanácsadója mit is mondott? Nem tudnak mit kezdeni ennyi munkanélkülivel. Ha mégis, az politikai döntés alapján fog majd történni. Azaz, csak a fideszesek számíthatnak némi segítségre, már ha számíthatnak egyáltalán, és csak jelzem önöknek, hogy a megyei jogú városok közel felében a többség már rég nem fideszes. Tényleg büntetni akarják a városok lakóit csupán azért, mert nem magukra szavaztak? Hát, úgy gondolom, hogy ez felháborító.

Jól tudjuk, jól tudják ezt önök is: az elmúlt tíz évben önök kórházak helyett inkább stadionokat építettek. Az egészségügy, az oktatás helyett pedig a világ egyik legokosabb gázszerelőjét emelték európai szintre, tömték ki milliárdokkal a zsebeit. Tudjuk azt is, hogy magyarok százezrei mennek éppen tönkre, maradnak munka nélkül, de maguk inkább a kedves vőnek adnak újabb kétmilliárd forintot balatoni jachtkikötő építésére.

Államtitkár úr, a vidéki Magyarország segélykiáltását tolmácsolom most, azokét a szegény vidéki emberekét, akik közül ma már több mint 300 ezren vannak munka nélkül. És a kérdés egyértelmű: tisztában vannake önök egyáltalán a helyzet komolyságával?

(14.00)

Mit kíván tenni a kormány a vidéken élő családok, vállalkozások megmentése érdekében? Mi lesz a több tízezernyi közmunkással? Mi lesz azokkal az emberekkel, akik az infláció és a munkanélküliség miatt vidéken rövidesen akár éhezni is fognak? Köszönöm szépen, és várom válaszát.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! Szomorúan veszem tudomásul a válaszát. Valójában nem is vártam mást. Egyetlenegy kérdésemre nem válaszolt, holott a kérdések egyértelműek voltak. Egyértelműen kíváncsiak vagyunk arra, hogy az oligarchák, Mészáros, a miniszterelnök veje és kedves családja miért tömik úgy a zsebüket, mintha nem lenne holnap, miközben a vidéken élők lassan éhen halnak. A kérdés ez, és nem pedig az, amire ön válaszolt.

De ha már itt tartunk, akkor egyértelműen látnunk kell, hogy a számok makacs dolgok, és a számok szerint Európában nálunk az egyik legmagasabb a halálozási arány is. Tehát, kérem szépen, fejezzék be a porhintést! Fejezzék be a propagandát, és végre nőjenek fel ehhez a krízishez, próbálják ezt megoldani, mert ez így nem fog menni! Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy az elmúlt napokban mélységes felháborodást és hatalmas riadalmat keltett a kormány döntése, miszerint magyar betegek ezreit küldik haza a kórházakból. Hivatalosan persze tudjuk erre a választ a koronavírus kapcsán, azonban mindenki tudja, hogy ez a válasz talmi, nem igaz. Tudjuk, hogy daganatos, lebénult, amputált vagy frissen operált betegek kerültek az utcára, olyanok, akiket a legnagyobb akarat ellenére is képtelenség otthon szakszerűen ellátni. És számtalan más esetet is ismerünk, amikor különösebb mérlegelés nélkül küldtek haza súlyos betegeket, lehetetlen, kétségbeejtő, sokszor életveszélyes és tragikus helyzetet teremtve ezzel.

Ez egyértelműen az önök bűne, az önök felelőssége. És látjuk, hogy ahogy érzékelték azt, hogy a társadalom mekkora jogos felháborodással fogadja mindezt, jött a többször újratervezett pártpropaganda, jöttek a setesuta magyarázkodások. Előbb az, hogy majd az orvosok döntik el, kiket küldenek haza, ami, valljuk be, azért magyarázatnak elég halvány. Aztán számmisztikával kezdtek foglalkozni, és azt mondták, hogy alapvetően csak 1300 beteget kellett kidobni a kórházból. Csak 1300-at.

Államtitkár úr, ez 1300 életet jelent, vagy egy adott pillanatban ugyanennyi halált, és mindenképpen 1300 cserben hagyott, kétségbeesett magyar családot. 1300: ez az új topic önöknek. Csak ott a gond, hogy ezt már senki nem hiszi el. Azt sem hiszik el, amit kérdeznek. Az önök lelkét, kérem, emberi életek terhelik. Az önök lelkén magyar emberek nyomorúsága szárad.

Államtitkár úr, ezért kérdezem én öntől: hány magyar embert tettek ki valójában a kórházakból, tételesen melyik kórházból, milyen településeken? Hazaküldés előtt végezteke a betegeken bármilyen vírustesztet? Tájékoztattáke a betegek lakóhelye szerinti önkormányzatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vagy háziorvosokat, hogy ezeket a betegeket hazaküldik? Hány emberről tudnak, hogy meghalt az ellátás hiányában, hányan kerültek már vissza a kórházakba, mert súlyosabb lett az állapotuk? (Az elnök ismét csenget.) Tisztában vannake azzal, hogy arra kényszerítenek orvosokat, hogy a hippokratészi esküjüket megtagadják, és döntsenek arról, hogy vagy a betegeket rakják ki, vagy pedig a munkahelyüket veszítik el? Várom őszinte, beismerő válaszát. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A miniszterelnök úr többször rácsodálkozott arra, hogy az éppen kérdező kollégám itt volte vagy nem. Most én is rácsodálkozom önre: itt volt egyáltalán, amikor kérdeztem? Több kérdést tettem fel, egyetlenegy kérdésre nem adott választ. Ön megint elővette ezt a régi, ócska, recsegő cédét, a tíz éve elmúlt nyolc évet. Az a helyzet, hogy ezzel már nagyon nehéz védekezni.

(13.50)

Nagyon nehéz megmagyarázni azoknak a kórházigazgatóknak, akiket különben önök rúgtak ki, pontosan amiatt, mert nem voltak hajlandóak végrehajtani azokat a katonai terveket, amelyeket önök oktrojáltak rájuk. Azt hiszem, hogy előbb-utóbb önöknek nem velem, nem a kórházigazgatókkal, hanem a magyar társadalommal kell elszámolniuk. Azokkal az emberekkel, akik most kétségbeesetten azon gondolkoznak, hogy a kirakott beteg szüleiket, nagyszüleiket hogy fogják tudni kezelni, amikor nincsen meg hozzá a kellő képesítésük. Államtitkár úr, erre készüljön, ne pedig arra, hogy a parlamentben „elmúltnyolcévezzen”! Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és a Párbeszéd padsoraiból.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akarok más tollával ékeskedni, de azt kell hogy mondjam Varju László után, hogy én is csatlakoznék az előttem szólókhoz, bár egy picikét talán távolabbi kitekintéssel kezdem.Miközben a világ minden részén pandémiás szakemberek, orvosok vezetésével küzdenek a koronavírus-járvánnyal, a közgazdászok és gazdasági szakemberek pedig a szociális és gazdasági válság következményeivel veszik fel a harcot, addig Magyarországon a kormányfő az, aki botcsinálta showmanként parádézik a kamerák előtt, látható módon egyre nagyobb lelkesedéssel, ma már naponta akár tucatszor is: hol hajnalonta repülőt pakol ki felhős mélabúval az arcán, hol kórházakat látogat időnként talpig szkafanderben, időnként csak maszkban vagy akár anélkül, hol napra pontosan jósolja meg az amúgy előre legkevésbé sem látható járvány tetőzésének időpontját  hozzá kell hogy tegyem, még szakemberek sem tudják, hogy mikor következik be ez itt Magyarországon , hol hangzatos, de semmitmondó gazdasági védőcsomagokat jelent be kétnaponta. Olyan gazdasági intézkedésekről beszél, amelyek szerinte a családok, a vállalkozások, a munkahelyek megmentését szolgálják, azonban pontosan azokon nem segít, sőt azokat rúgja be páros lábbal az árokba, akik most az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban bajba kerültek.

Az kétségtelen ugyan, hogy a Mészáros família, a haveri strómanok, a kormányfő családja és azok vállalkozásai minden kormányzati segítséget megkapnak, hogy százmilliárdos állami megrendeléseket naponta adnak át ezeknek a csoportoknak, de közben kis- és középvállalkozások mennek tönkre, dolgozók, magyar családok veszítik el egyik napról a másikra a munkájukat, és maradnak jövedelem nélkül.

Ne legyen igazam különben, de a multikra és a bankokra kivetett különadót a végén azok az emberek, magyar családok fogják megfizetni a szolgáltatások, a termékek és az infláció drasztikus emelkedése miatt, akiknek a lába alól éppen most tűnik el a talaj. A kormány azonban nem is tekinti a jelenlegi helyzetet megoldandó járványügyi gazdasági problémának, sokkal inkább rendészeti, katonai, sőt, és ez a legfélelmetesebb, háborús feladatnak tekinti: katonai parancsnokokat állítanak a kórházak élére, egészségügyhöz, különösen járványügyhöz talán keveset értő rendőrök azok, akiket az operatív törzsben láthatunk, ők azok, akik egészségügyi kérdésekben nyilatkoznak, ők azok, akik a kormányfővel rendre hajnalonta talán valamiféle haditervet szövögetnek állandóan. A járvány okozta veszélyhelyzet leple alatt azt látjuk, hogy minden gátlást félretéve foglalnak most már el magánvállalkozásokat, és váltják le azok menedzsmentjét különben különösebb indoklás nélkül, vagy raknak ki ápolásra szoruló, életveszélyes állapotban lévő betegeket a kórházakból.

(17.10)

Tudjuk nagyon jól, aki olvassa a híreket, naponta szembesülhet vele: a kormány nemcsak a magyarok millióit hagyja most cserben az elmúlt hónapokban, nemcsak a józan észnek, nemcsak az Európai Uniónak, de most már az Európai Néppártnak is hadat üzen, sőt a régi dakota mondás szerint most már kiásták a csatabárdot az önkormányzatokkal szemben is. Én debreceniként  Debrecenből jöttem  azt látom, hogy milyen elkeseredett helyzetbe sodorta a kormány az önkormányzatokat. Azt is látom, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet szinte minden terhe az önkormányzatok vállára rakódik, náluk csapódik le.

Most engedjék meg, hogy egypár nagyon érdekes számot elmondjak. Ez csak Debrecenre vonatkozik, de természetesen ez érvényes szinte minden önkormányzatra. Debrecenben az eddigi védekezési költségek megközelítik a százmillió forintot. A kormány  tudjuk nagyon jól  elvonta a gépjárműadót, ami a városunkban önmagában 720 millió forint mínuszt jelent, az iparűzési adót, pedig amennyiben ez így marad, majd amikor rovancsot számolunk év végén, ez megközelítőleg mínusz 2 milliárd forintot jelent.

A kieső parkolási szolgáltatás csak a városunkban elérheti a 100 millió forintos veszteséget, az idegenforgalmi adó, hasonlóképpen a XV. kerülethez, ismét 100 millió forint, de a helyi tömegközlekedés eddigi évi 2 és félmilliárdos vesztesége exponenciálisan emelkedhet az ismerten alacsony utaslétszám miatt, a zárva tartó önkormányzati fürdők, szállodák, kulturális és sportintézmények vesztesége pedig egyelőre beláthatatlan. Minden ostoba orbáni kormányzati propaganda ellenére…

Hiszen naponta, ma is többször hallottuk azt, hogy minden megszűnő munkahely helyett újat hoznak létre, csak azt nem tudja senki megmondani, hogy hogy. Ez nagyjából olyan, mint a nyuszi a fehér kalapból, csak az a baj, hogy a bűvésznek ez megjelenik. Attól tartok, hogy Orbán Viktornak ez nem fog sikerülni. Tehát a propaganda ellenére már az önkormányzati cégek is dolgozókat bocsátanak el, rúgnak ki, ahelyett, hogy megtartanák ezeket a munkahelyeket.

Tisztelt Ház! Nemcsak Debrecen, de vélhetően több száz önkormányzat költségvetése, köszönhetően a kormány háborús retorikájának és önkormányzatellenes intézkedéseinek, alig egy hónap alatt katasztrofális helyzetbe került. Még néhány hónap, és számtalan önkormányzat működése lehetetlenül el. Azt hiszem, erre vigyáznunk kell. Köszönöm szépen. (Taps.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miközben a rezsicsökkentés hazug propagandája után a kormányzat új topikja ma már „az annyi munkahelyet fogunk létrehozni, amennyit a vírus tönkretesz”, addig az elmúlt hónapokban magyar emberek százezrei veszítették el a munkájukat. Ennek okán a kormányablakok előtt hosszú sorok kígyóznak, az elektronikus ügyintézés akadozik, a megadott telefonszámokat pedig általában nem veszi fel senki. Sokan, akiknek valami teljesen megdöbbentő módon mégiscsak sikerült regisztrálnia, azok pedig arról panaszkodnak, hogy mindazok ellenére, hogy ők regisztrálták magukat, visszajelzést nem kapnak, nemhogy munkaajánlatot, így valószínűleg csúszni fog a munkanélküli-segély számukra. Tudjuk különben, hogy számtalan vállalkozás csupán azért jött létre annak idején, mivel a munkavállalás feltétele sok esetben a számlaképesség volt. Ezek a jellemzően családi mikro-, kisvállalkozások azok, amelyek szinte azonnal megérzik a problémát, a válságot. Az ilyen jellegű kényszervállalkozásoknak jellemzően egyetlen bevételi forrása az, amikor a megrendelő, valójában munkáltató felé kiszámlázzák a munkadíjat, ami valójában nem más, mint munkabér, és az ilyen vállalkozások tulajdonosai és vezetői azok, akik maguknak kénytelenek fizetni különben a munkabér terheit is. Ők mára azonban nemcsak megrendelés, munka, havi bevétel nélkül maradtak, de jelen esetben és az esetek döntő részében még a munkanélküli-segélyre sem válnak jogosulttá.

Sokak által ismert az az eset is, mikor az ilyen vállalkozásoknak megrendelése, munkája és bevétele már hónapok óta nincsen, azonban a bérelt telephelyre, esetleg üzlethelyiségre a bérleti díjat mindezek ellenére is meg kellene fizetni. Mondom: meg kellene fizetni  de nem tudják, hiszen nincsen bevételük. Az albérletben élő, munka nélkül maradt fiatalok és családok képtelenek mára az albérleti díjat megfizetni, és bár elvileg az albérletet a tulajdonos nem mondhatja fel, tudjuk nagyon jól, hogy a nehéz helyzetben lévő, albérletben élők menekülnek ebből a megalázó helyzetből, és próbálnak, ha mást nem, valamifajta kényszermegoldást találni. Mindezt persze egyre reménytelenebbül.

És az ilyen helyzetben pedig kevés az esélye annak, hogy akár a péknél, akár a piacon bevásárolhat, és azt mondhatja bárki, aki munkabevétel és segély nélkül maradt, hogy neki azt ígérte a kormányfő az elmúlt napokban a parlamentben tele szájjal, hogy márpedig három hónapon belül biztosítani fogják mindenki számára a munkát, tudjuk nagyon jól, hogy ez nem így van, és félő, hogy ezek az emberek hiába fogják azt mondani az eladónak, az árusnak, hogy ők majd három hónap után fizetnek, ha a kormányfő biztosította számukra ezt a munkalehetőséget, ők ezt az esélyt nem fogják megkapni.

Az elmúlt években szemmel láthatóvá vált, hogy a kormányfő a felcsúti birtokán és a kertje végében dölyfölődő stadionján kívül nem igazán szeret vidékre járni. Talán ezért sem szereti Radnóti Miklóst sem, mert a költővel ellentétben ő a kormányzati luxusrepülőgépek ablakán legfeljebb térképnek látja e tájat. Nem látja, nem érzi, nem szembesül a vidék szegénységével, azzal, hogy az emberek tömegei dolgoznának ugyan szívesen, csakhogy naponta ötezer fővel nő azon munkanélküliek száma, akik számára a munka már ábránddá, elérhetetlen lehetőséggé vált. Hogy a kormányfő által oly sokszor hangoztatott munkaalapú társadalom, a körülöttünk dúló egyre mélyebb szociális válság, a tömeges munkanélküliség, a középosztály talajvesztése közepette különösen vidéken valójában nem több, mint egy elefántcsonttoronyban élő, jobb napokat is látott politikus víziója, egy olyan politikusé, aki minden kapcsolatát elvesztette már a valósággal.

És egyre többen kapják fel a fejüket olyan cinikus mondatok hallatán, hogy munka nélkül a kormány nem ad pénzt, hogy ők nem a segélyekben érdekeltek, hogy aki elveszítette a munkáját, az haladéktalanul keressen magának egy másikat. És egyre többen mondják azt is, hogy könnyű annak osztani az észt, aki bár a parlament honlapjára feltöltött bevallása szerint egy vagyontalan ember  és valljuk be, ez önmagában is egy nevetséges és mélységesen cinikus, felháborító kijelentés , de a kedves veje, a kedves papa, a kedves család, az okos gázszerelője és az oligarchák sokszoros milliárdosok lettek az elmúlt tíz évben mind körülötte.

Tisztelt Ház! Látjuk most már nagyon jól, hogy a válság nem válogat. A kormányzati udvartartáson kívül ugyanolyan mértékben sújtja az ellenzéki szavazókat, mint a kormánypárt híveit. Családok kerültek és kerülnek jelenleg is, naponta megoldhatatlan helyzetbe, ráadásul hó eleje van, a közüzemi számlákat és a sárga csekkeket be kellene fizetni, azonban se munka, se kormányzati támogatás, a családi kassza pedig üres. Kongóan üres. Ebben az esetben pedig előbb-utóbb, attól tartok, kevés lesz a kormányzati szemfényvesztés, de kevés lesz a vakhit is. Köszönöm szépen.

(20.40)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagy tragédiája a mi kis országunknak, hogy az illiberális rendszer kedves vezetője él-hal a drága hobbijaiért. Az különösen tragédia, hogy szereti azokat az embereket is, akik szintén szeretik a drága hobbikat. Így aztán a miniszterelnök-helyettes Semjén Zsoltnak és a debreceni illetőségű Kovács Zoltán államtitkár kormányszóvivőnek a hobbijára vagyonokat költ a kormány. Csak a tavalyi évben 3 milliárd forintot költöttünk el a 2021-es vadászati világkiállítás előkészítésére. De úgy látszik, ez nem volt elég, ezért talán ezt kevesellve is, itt most, a Covid-járvány közepette, az idei költségvetésből is egy újabb 1,6 milliárd forintos tétel átcsoportosításáról döntött a kormány.

(15.10)

De nem ez az egyetlen olyan kormányzati húzás, amitől kinyílik a magyar emberek zsebében a bicska, hiszen most derült ki, hogy Mészáros Lőrinc a járvány árnyékában csak az elmúlt napokban ismét több száz millió forintos közbeszerzést szerzett, húzott be. No nem azért, mintha annyira tehetséges lenne vagy közgazdasági zseni lenne ez az ember, aki alig tíz éve még a felcsúti embereknek gyújtólángot állított be, hanem azért, mert ő most a kormányfő esedékes két lábon járó malacperselye.

De a végtelenségig lehetne folytatni azoknak a felháborító történéseknek a sorát, melyekben a jelenlegi politikai, kormányzati, fideszes elit még most, a száz éve nem látott szociális-gazdasági világválság közepette is úgy szórja a közpénzt, mintha nem lenne holnap. S teszik mindezt akkor, amikor emberek, magyar dolgozók százezrei kerülnek az utcára, a magyar gazdaság látható módon éppen padlót fog, fiatalok és családok tömegei veszítik el az eddig biztosnak hitt egzisztenciájukat, és sajnos nagyon sokan vannak már olyanok is, akik képtelenek tovább fizetni akár a bérelt lakásuk költségeit is.

Tudomásul kell vegyük, hogy nem lehet számolatlanul költeni a közpénzt haszontalan dolgokra anélkül, hogy valaki ennek a végén meg ne fizesse az árát. Ezért sok száz megszorító intézkedés mellett az önkormányzatok lettek azok, amelyek vállára újabb és újabb terheket rakott az elmúlt hónapokban a kormány, s nem foglalkozott a törvényszerűen bekövetkező katasztrofális következményekkel.

Itt van például Debrecen. Alig néhány napja Debrecen fideszes polgármestere állt a kamerák elé, vélhetően  én legalábbis úgy gondolom  a Habony-féle propagandagyár megrendelésére, talán azt bizonyítandó, hogy igenis vannak olyan önkormányzatok, amelyek ezt a válságot jól tudják kezelni. Azonban az jött le ebből a sajtótájékoztatóból, hogy a stáb minden igyekezete és a polgármester Orbánhoz való hűsége is kevés volt ahhoz, hogy a győzelmi jelentésnek induló sajtótájékoztató a végére ne csapján át akaratlanul is valamiféle kormánnyal szembeni burkolt, de mégis tisztán dekódolható vádbeszéddé.

Mert mit is mondott Debrecen város polgármestere? „Most úgy véljük és úgy ítéljük meg, hogy a város költségvetésén körülbelül 3 milliárdos kiigazítást kell végrehajtani. Ez elsősorban az elmaradó és átengedett adóbevételekből és egyéb bevételkiesésekből adódik.” Azaz a város költségvetésén annak elfogadása után alig három hónappal a több mint 3,6 milliárd forintos lyukat valójában még a polgármester is inkább a kormányzati elvonásoknak tudja be, mint a válság vagy a járvány következményeinek.

S mindamellett, hogy Debrecen az ország második legnagyobb városa, most mégis azt érezhetjük, hogy a város egyre nehezebb helyzetbe kerül. A BMW május 6-án jelenti be, hogy felfüggeszti debreceni gyárának az építését, és hozzá kell tegyem, félő, hogy ők csak az első dominó ebben a sorban. A város így nemcsak a várt adóbevételekről és több ezer új munkahely létesítéséről mondhat le, mert például a botrányok övezte, valójában  tudomásom szerint legalábbis  a kormányfő által elültetett nemzetközi iskola léte is veszélybe kerülhet, azé a közpénzen épített, működését tekintve a város költségvetéséből legalább 800 millió forintból finanszírozott iskoláé, melynek építését még most is a BMW gyár betelepülésével indokolják.

És tudjuk nagyon jól, hogy a válságnak még nincs vége, sajnos a java még előttünk áll. Debrecen város polgármestere egyértelműen a Fidesz fegyelmezett politikusa, ő nem panaszkodik se a kamerák előtt, se a kamerák mögött  mert nem panaszkodhat. Én viszont ezt megtehetem. És azt kell mondjam, elég volt abból, hogy az önkormányzatokat azért sarcolja meg, csontozza ki Orbán kormánya, hogy a tőlük elvont forrásokat elszórják a kormányfő haverjainak ostoba hobbijaira és az oligarchák hizlalására. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

VARGA ZOLTÁN (DK): Tisztelt elnök úr, köszönöm szépen. Végtelenül sajnálom, hogy miniszter úr megfutamodott a válasz elől, de elfogadom az államtitkár úr személyét.

ELNÖK: Képviselő úr, öné a szó.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Valójában már meg se lepődtünk azon, hogy a világon végigsöprő Covid-járvány nemcsak a forrás-, orvos- és ápolóhiánnyal küzdő magyar egészségügyet érte váratlanul, hanem a kormányt és annak vezetőit is. Tudjuk nagyon jól, hogy míg Európa államaiban rendre az a tapasztalat, hogy az egészségügyi vészhelyzetben a politika segíti, kiszolgálja az adott ország egészségügyi rendszerét, addig ennek nálunk pont az ellenkezőjét szenvedhetjük el, itt a járvány elleni védekezés leginkább a kormányfő személyes imázskampányát jelenti. Talán ezért is születnek naponta egymásnak ellentmondó, a magyar emberek életét, egészségét befolyásoló, sokszor veszélyeztető döntések is. Egyik nap még a maszkviselés ellen beszélnek, majd utána azt mondják, hogy viselni kell a maszkot. A tesztelést előbb elutasítják, majd utána tesztelnek. 36 ezer kórházi ágyat ürítenek ki, sokszor magatehetetlen, frissen műtött betegeket raknak ki az utcára, zavarnak haza, majd mindezt szinte le is tagadják. Gyakorlatilag leállítják az egészségügyi alapellátást, majd megpróbálják ezt újraindítani, és amikor megpróbálják, akkor zavaros rendeleteket alkotnak, követelik a negatív teszteredményeket a szakrendelőkbe érkezőktől, amit most elvégeztetni, tudjuk nagyon jól, hogy szinte lehetetlenség az állami egészségügyben.

(15.40)

A miniszter úr szerint az esetleges tragédiákért pedig nem ő, nem a kormányzat, hanem az általa okozott káoszban vergődő, sokszor kellő védőfelszerelés nélkül, folyamatos életveszélyben dolgozó és mélyen alulfizetett orvosok tehetők felelőssé. De a miniszter úr téved! A felelősséget nem lehet elhárítani. Minden lépésével és hibás döntésével egyszer neki is el kell számolni, ugyanúgy, ahogy a kormány minden tagjának.

Ezek után, azt hiszem, megkérdezhetem, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a miniszter úr a minap még szórakoztatónak találta egy covidos beteg hölgy halálát (Balla György: Hazudsz! Ne hazudj!  Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), hogy a miniszter úr meddig szórakoztatja magát a miniszteri bársonyszékben (Balla György: Ilyen orcátlanul ne hazudj!  Szászfalvi László közbeszól.  Az elnök csenget.), meddig kell még elszenvednünk a miniszter úr által okozott káoszt és károkat. Köszönöm szépen, várom a válaszát. (Szászfalvi László: Ne hazudj!)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, láttae a Brian élete című filmet, abban tették fel azt a kérdést, hogy vajon mit adott a főszereplő Rómának. (Sic!) Én is megkérdezném: és mit is adott nekünk Kásler Miklós miniszter úr? (Gulyás Gergely dr. Rétvári Bencének: De ő nem látta!  Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) Mit adott? Svédországba, Angliába menekülő orvosokat, forrás-, orvos- és ápolóhiányos egészségügyet, káoszt az oktatásban és az egészségügyben, kirúgott orvosokat, kórházigazgatókat, betegek és családok tragédiáit, soha nem látott számú kórházi fertőzést, azt, hogy egészségügyi szakemberek helyett portyázók és fürkészek mindenfelé, időnként kacatokat vásárolnak Kínából milliárdokért, azt, hogy az egészségügyért is felelős miniszter helyett egy másodosztályú focistának is gyenge politikus pokoli rossz színészként szerepel, ha kell, ha nem, naponta a tévében. Azt hiszem, hogy ezek után teljesen egyértelmű az a kérdés: meddig kívánja szórakoztatni még magát a miniszter úr a bársonyszékben? Ideje lenne felállnia (Az elnök csenget.), végignézni azt, hogy mit csinált az elmúlt időszakban, erőt venni magán…

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az időkerete.

VARGA ZOLTÁN (DK): …és lemondani. Köszönöm szépen. (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Olybá tűnhet, hogy költői a címben feltett kérdés, hiszen már lassan nincsen ember, aki ne tudná Magyarországon, mi is az, ami egyre inkább elhatalmasodik a pártállam és a kormány vezetőjén. Hiszen egyre többen tapasztalhatják, tapasztalhatjuk meg testközelből is, érezzük a bőrünkön, életünkön mindannak következményeit, és szembesülünk a hazug propaganda és a való világ közötti ordító különbséggel. Ami szomorú, hogy most már tudják Európa-, és nemcsak Európa-, hanem világszerte is, és csak a félreértések elkerülése végett: Magyarország helyzetével foglalkozik most már az európai vezető jobboldal, a kereszténydemokrata mainstream politika is.Igen, ha ki akarjuk mondani, akkor azt kell hogy mondjam, a lopakodó diktatúráról szeretnék most beszélni. Arról a rendszerről, amit a Fidesz-kormány és emberei tíz éve építgetnek, és aminek a vezetője a diktátorok untig ismert és szokott útját járja, a propagandisták által felépített népvezér képétől egészen a törvényszerűen bekövetkező majdani bukásig. Arról, amit az állampárt és a Fidesz-KDNP képviselői önleleplező módon különben illiberális államnak neveznek, és itt meg kell hogy jegyezzem különben, hogy már maga a fogalom az, ami a felhasználóinak minden igyekezete ellenére is, de elárulja a rendszerük silányságát.

A fogalmat különben először Fareed Zakaria használta egy 1997-ben publikált cikkében, és azóta használja ezt mindenki, azóta ismerjük, azóta tudjuk, hogy az illiberalizmus olyan kormányzati rendszer, melyben ugyan akár tarthatnának szabad választásokat is, de a polgári szabadságjogok hiányossága miatt a nép hatalma súlyosan korlátozott.

Persze, felmerül a kérdés, mint annyiszor már az elmúlt évszázadban hasonló rendszereknél: miért is gondolják azt az aktuális hatalom vezetői, hogy érdemes ugyanabba a posványba megint belegázolniuk? Miért érdemes ugyanazt az utat járniuk, mint a történelemben már számtalanszor megtette ezt az összes autoriter vezető, és amit a diktátorok végigjártak, és ami egyetlenegy irányba, a történelem szemétdombjára vezetett eddig mindig? És miért hiszi ezt most a Fidesz-KDNP, hogy ez az út most járható lesz, hogy meg lehet hurcolni, vizsgálat alá lehet vonni, rabosítani lehet ellenzéki politikusokat csupán azért, mert ők ellenzéki politikusok?

Nyugodtan megkérdezhetjük különben magunktól is és egymástól is, hogy mi a csuda folyik itt a járvány leple alatt. Mi folyik itt, hogy hajnali órákban házkutatást tartanak, számítógépeket foglalnak le, rendőrségi autókba tuszkolnak, megfélemlítenek, megaláznak embereket csupán azért, mert közösségi oldalakon a kormányfőnek és a hatalomnak nem tetsző véleményt formálnak? Tényleg idejutottunk?! Embereket, politikusokat akarnak elhallgattatni csupán azért, mert kritizálni merik a regnáló illiberális hatalmat? Itt tartunk?! A szociális gazdasági válság közepette is százmilliárdokat költenek hamis propagandára, miközben magyar emberek százezrei maradnak munka, bevétel és valós állami segítség nélkül?

És ne feledjük: a Guinness-rekorder Mészárosról a világ egyetlen, tíz év alatt dollármilliárdossá vált gázszerelőjéről, a kormányfő családjának ismert strómanjáról a Fidesz volt EP-képviselője, Schöpflin György az alábbiakat nyilatkozza, idézem: „Mészáros igazándiból nem közvetlen alkalmazottja ugyan az államnak, de mégis az állam gazdaságpolitikáját bonyolítja le.”

Hát itt tartunk?! Miközben a világ küzd a járvány ellen, addig a kormány emberei minden jel szerint már rég megszerezni vágyott magáncégeket vesznek állami irányítás alá, fejezik le gyorsan annak a menedzsmentjét, és hozzák ezzel működésképtelen helyzetbe a céget? A járvány okozta vészterhes napokban a demokrácia utolsó és különben  hozzá kell tegyem  már ingatag bástyáit, az önkormányzatokat kezdi el kóstolgatni a hatalom?

Sok önkormányzat számára, tudjuk nagyon jól, az utolsó bevételi forrásnak tekinthető adóbevételeket vonja el éppen a kormány. Hasonló dolgokról beszéltek képviselőtársaim is nem olyan régen, de ma már előttünk van az az újabb gátlástalan törvényjavaslat is, ami a különleges gazdasági övezetek kialakításának álcája mögött egyértelműen újabb fegyvert ad a kormány kezébe az ellenzéki települések tönkretételéhez, megrendszabályozásához és büntetéséhez.

Hát, mi folyik itt?! És most engedjék meg, hogy válaszoljak a magamnak föltett kérdésre, ami eddig talán költői is volt. Az eddig csak lopakodó diktatúra újabb és újabb vörös vonalakat lép át. Ez folyik itt! Az folyik, hogy már nyíltan tapossa sárba Orbán kurzusa a demokrácia intézményét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennek nem lesz jó vége. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenképpen megtisztelő, hogy egy ilyen törvény módosításánál képviselhetem a DK véleményét, már csak azért is, mert én is egy boldog és szerető család családfője vagyok, és sajnos a baráti körömben is van, aki bizony-bizony nem tudott saját gyereket magának, így aztán nehéz helyzetben van. Sőt, olyan is van, aki örökbe fogadott gyereket, és őt neveli most boldogan.Kétségtelen az, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás számos ponton egyszerűsítené és gyorsítaná az örökbefogadási eljárást, így aztán a Demokratikus Koalíció számos kérdésben támogatja is ezt a törvényjavaslatot. Azonban a mi családpolitikánk alapvető eleme, hogy a gyermekek családban és ne intézetekben nevelkedjenek, ezért mindamellett, hogy a változások jelentős része álláspontunk szerint támogatható, és jó az irány az örökbefogadás adminisztrációjának csökkentése és a folyamat gyorsítása terén, mégiscsak van egypár kérdés, amiről muszáj szólnunk.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a jelenlegi szabályok alapján az örökbefogadási folyamat borzasztó hosszan elhúzódik, akár hónapokat, éveket is vehet igénybe, ami véleményünk szerint is tarthatatlan, ezért a törvényjavaslat által elérni kívánt cél álláspontunk szerint szintén támogatható. Azonban hiányoljuk a törvényjavaslatból az örökbe fogadók anyagi diszkriminációjának megszüntetésével kapcsolatos rendelkezéseket. Ugyanis jelenleg a többmilliós családtámogatások jó része csak a csecsemőket örökbe fogadóknak jár, a nagyobb gyermeket örökbe fogadók viszont ezekből a támogatásokból valószínűleg, legalábbis a jelenlegi módosítások szerint is kimaradhatnak. Erről később majd még szólni kívánok.

Kiemelném különben az 5. és 6. §-okat, melyek a gyermekek védelméről szóló törvény módosításában kimondják, hogy a nyílt örökbefogadást elősegítő és az örökbefogadást utánkövető tevékenységet végző közhasznú szervezetek feladatellátásához egyedi támogatás is nyújtható, de erről szintén beszéltek már képviselőtársaim. Ez önmagában így üdvözlendő dolog, sőt támogatnánk is, azonban az, hogy a miniszter úr egy személyben dönt arról, hogy kinek és mennyi támogatást ad, ismerve különben  és most elnézést kérek mindenkitől  a kormány közpénzekhez való viszonyát, sajnos a visszaélésekre vagy annak gyanújára adhat okot és lehetőséget; annál is inkább, mert a javaslat a támogatás nyújtásának feltételeiről és részleteiről viszont nem rendelkezik.

Ugyanakkor a 8. § alapján az örökbe fogadó tanfolyam elvégzése, amiről itt szinte előttem mindenki beszélt, és úgy gondolom, hogy utánam is fog különben ez még elhangzani, tehát a tanfolyam elvégzése az eddigi kötelező előírás helyett a módosítással csupán önkéntesen igénybe vehetővé válik.

A Demokratikus Koalíció azonban az örökbefogadásra való alkalmasság feltételeinek semmilyen enyhítésével nem ért egyet, ezért semmiképpen nem támogatjuk a 40 órás tanfolyam kötelező jellegének eltörlését sem. Érdekessége különben jelen módosításnak, és tovább mennék, mutatja a törvény alkotóinak valamifajta kapkodását is, ami jellemzi talán az Orbán-kormány minden lépését az elmúlt időszakban, mintha nem lenne átjárás sem időben, sem térben a rendszer elemei, a törvényhozók elképzelései és intézkedései között.

Az örökbe fogadók kötelező tanfolyamát  mindenki tudja  2003-ban vezették be, de 2018-ban 21 óráról 40 órára bővítették a tananyagot, és most, alig két év múlva, 2020-ban feleslegesnek gondolják, és halálra ítélik az ilyen jellegű kötelezővé tételt.

(20.00)

Meggyőződésünk, hogy a kötelező tanfolyam eltörlése és opcionálisan választhatóvá tétele, mindamellett, hogy semmilyen szakmai érv, ok, indok azt alá nem támasztja, ezért  ez az én véleményem, elnézést kérek érte  feltételezhetően valamelyik minisztérium íróasztala mögött született meg úgy, hogy különösebb hatástanulmány előtte nem készült, ezzel rengeteg kárt és szenvedést fog vagy tud még okozni a későbbiekben az örökbe vett gyermekek és az őket örökbe fogadó családok körében is.

Bizony óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, ha a gyermekek nevelését, oktatását, legyenek azok bölcsődések, óvodások vagy bármilyen oktatási intézmény hallgatói, joggal csak képzett pedagógusok végezhetik, hosszú egyetemi évek alatt elvégzett tanulmányok és sikeres vizsgák letétele után, akkor miért is gondolja azt a törvényalkotó, hogy mindezt meg lehet tenni bármilyen felkészültség, tudás, tapasztalat nélkül az örökbe fogadott gyermekek esetében. Miért gondolja azt valaki, hogy ez sikeressé válhat? Miért tartja feleslegesnek a törvény, hogy egy alig cseperedő kis élet, egy örökbe fogadott gyermek nevelését, de fogalmazzunk bátran, életét is csak kellő felkészültséggel, alkalmassággal bíró nevelőszülők kezébe adhassuk?

A kérdés az, hogy önök vagy én, vagy bárki más itt közülünk, íratnáe olyan iskolába a gyermekét, ahol képzetlen, talán arra alkalmatlan nevelők és tanárok foglalkoznak a gyerekkel. Vagy adnánake egy olyan ember kezébe autót  és elnézést kérek mindenkitől, ez egy nagyon profán hasonlat lesz  vagy akár egy segédmotor-kerékpárt, aki előtte nem vizsgázott KRESZ-ből, műszaki vagy forgalmi jártasságból? Mert ugye, nem? Én biztos nem! Akkor egy gyermek felnevelése esetén miért is nem gondoljuk mi most fontosnak az alkalmasságot? Különösen úgy, hogy mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy olyan gyermekekről beszélünk jelen esetben, akik sajnos valószínűleg vagy legalábbis nagy valószínűség szerint eddig sem az élet napos oldalán éltek; olyanokról, akik valamiért nem kapták meg az élettől azt a lehetőséget, hogy szerető, gondos, vér szerinti családban éljenek, sokan közülük több traumán, csalódáson is átestek már; olyanokról, akik lehet, hogy nevelőszülőktől vagy nevelőintézetekből jöttek.

Most lehet, hogy egy picikét furcsa lesz, amit mondok, hiszen ezt mindenki tudja, gyermeket nevelni az egyik legnagyobb öröm, de a legnagyobb felelősség is. A gyermek felnevelése nem számítógépes játék, amiből bármikor kiléphetünk, vagy ha bármit elrontottunk, akkor bármikor újrakezdhetjük egy Escape gomb megnyomásával. Az örökbe fogadott gyermekek esetében pedig ráadásul mindez szerintem hatványozottan igaz, mert, ha egy örökbefogadás sikertelen, ha felkészületlenül, telve megalapozatlan illúziókkal vág bele bárki is, úgy nemcsak az örökbe fogadott gyermeknek fogunk csalódást okozni, de vélhetően az örökbe fogadó családnak is.

Az eddig kötelező és 2018-ban az addigi 21 óráról 40 órára bővített tanfolyam pont ebben nyújtott igazán nagy segítséget. Abban, hogy az esetleges rózsaszín álmokat, a túlzó elképzeléseket és a valóságot, a realitást valahol összhangba hozza; arra, hogy egyáltalán megtanítsa azt az örökbe fogadó családoknak, hogy egy ilyen, az esetek kis hányadában már eleve traumán átesett gyermekek fejlődése, nevelése mennyiben múlik a körülötte kialakított környezeten, hogy kell kezelni magát az örökbefogadást, mennyiben kell őszintének lenni akár ilyen kérdésekben is. Mert nem lehet véletlen különben, hogy a tanfolyam 2003-as bevezetése és kötelezővé tétele óta változott meg gyökeresen a hazai örökbefogadás minősége. Míg a 2003-as fordulat előtt az akkor örökbe fogadó családok általában elhallgatták, de legalábbis hosszú évekig halogatták, hogy beavassák az örökbe fogadott gyermeket abba, hogy őket bizony örökbe fogadták, addig ma már ez nem jellemző. Ez pedig egyértelműen a tanfolyamok létének és egyfajta sikerének tudható be.

Az örökbefogadások esetleges kudarca, az ebből kialakult tragikus, félresiklott életek elkerülése az egyik legfontosabb célja volt a most kidobni gondolt kötelező felkészítő tanfolyamoknak szerintem. A tanfolyamok egyértelműen az örökbe fogadók felkészültségét segítették, alkalmasságukat mérik most is, ami hosszú távon az örökbe fogadott gyermek jellemének fejlődését is nagyban elősegítheti. És kétségtelen ugyan, hogy ezek a tanfolyamok pénzbe kerültek, de az is szinte biztos, hogy abban az esetben, ha már nem lesz kötelező a felkészítő tanfolyam, várhatóan sokan nem fognak élni a tanfolyam adta lehetőségekkel, egyszerűen azért, hogy valamennyit spóroljanak ezen. Ez azonban rövid időn belül, attól félek, tömegessé teheti a kudarcba fulladó örökbefogadásokat is akár.

És most engedjék meg különben, hogy egypár idézetet idecitáljak, amit az interneten találtam a tanfolyamok létével kapcsolatban. D. Hanna írja: „Közvetlenül közelről lehettem szemtanúja annak, hogy milyen traumát tud okozni a gyermekben, ha olyan alapvető és lényegi információkról derül ki, hogy nem mondtak neki igazat, mint hogy kik a szülei, és ő honnan származik.” H. Bence: „A legfontosabb pontja a folyamatnak többet ért, mint minden más kötelező bürokratikus elem ebben összesen.” B. Alexandra: „Nemrégiben fejeztük be a tanfolyamot, és szerintem nélkülözhetetlen az örökbefogadáshoz való felkészüléshez és a későbbiekhez is. Ha megadták volna a lehetőséget, hogy ne menjünk, valószínűleg nem vettünk volna részt rajta, és ez nagyon-nagyon nagy kár lett volna.”

Szinte biztos, ha a jelenlegi tervezetet elfogadják, úgy lényegesen kevesebben fognak a személyenként 60-80 ezer forintos tanfolyamokon részt venni, és félő, hogy azok között csökken majd leginkább a részvételi hajlandóság, akiknek valóban szükségük lehetett volna szakemberek segítségére, felkészítésére. A tanfolyamok kötelezőségének eltörlése ugyan jelenthet némi anyagi megtakarítást az örökbe fogadó családoknak, talán valamelyest fel is gyorsíthatja magát az örökbefogadás folyamatát optimális esetben néhány héttel, de mégis sokkal többet vesztünk majd mindezen, mint amit nyerünk, mivel szinte biztos, hogy emelni fogja az ilyen családokon belüli konfliktusok lehetőségét és a felbontott vagy súlyosan problémás örökbefogadások számát.

Itt csatlakoznék most az előttem szólóhoz: amennyiben tényleg javítani szeretnénk az örökbefogadás folyamatát, motiválni, segíteni az örökbe fogadó szülőket, vállukról anyagi terheket levenni, akkor sokkal inkább érdemes a kötelező tanfolyam díjának mérséklését vagy akár a teljes díjmentességet fontolóra venni, mint a tanfolyam kötelező jellegét megszüntetni.

Sajnos azzal, hogy jelenleg a többmilliós családtámogatások jó része, amiről az elején is beszéltem, csak a csecsemőt örökbe fogadóknak jár, a nagyobb gyermeket örökbe fogadók viszont ezekből a támogatásokból jelen helyzetet látva valószínűleg kimaradnak, ezzel konzerválódik sajnos az az eddig is ismert gyakorlat, hogy leginkább a csecsemők örökbefogadását preferálják az örökbe fogadni kívánó szülők. Így viszont azoknak a gyermekeknek, akik koruknál fogva is kívül kerültek az érdeklődés fókuszán, szinte alig marad esélyük arra, hogy szerető, gondos családba kerüljenek, és majd ott nőjenek fel. Számukra marad az intézeti lét, annak minden következményével együtt.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ahogy a felszólalásom elején is kiemeltem, a Demokratikus Koalíció családpolitikájának alapvető eleme, hogy a gyermekek családban és ne intézetekben nevelkedjenek. Ezért a változások jelentős része álláspontunk szerint támogatható, jó az irány az örökbefogadás adminisztrációjának csökkentése és a folyamat gyorsítása terén. Viszont semmiképpen sem fogjuk támogatni a 40 órás tanfolyam kötelező jellegének eltörlését, sőt a Demokratikus Koalíció az örökbefogadásra való alkalmasság feltételeinek semmilyen enyhítésével nem ért egyet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és elnézést, ha hosszú lettem egy picikét. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy elképesztő a kormány és a kormánypárt retorikája. Elképesztő az, ahogy újabb és újabb ellenségeket vonnak be a saját, különben teljesen őrült harcukba. Eddig az volt, hogy valaki Brüsszel lobbistája. Az ellenzék Brüsszel lobbistája, az ellenzék Európa-párti. Most az ellenzék hirtelen az önkormányzatok lobbistája lett. De könyörgöm, miről beszélünk? Ha az állam a ház, akkor az önkormányzatok ebben a házban az építő téglák. És igen, akkor ide lőjenek, én az önkormányzatok lobbistája vagyok! Azoknak az önkormányzatoknak, akik, hozzá kell tegyem, hogy lassan az utolsó bástyái annak a demokráciának, amit maguk bontanak le tégláról téglára. És hozzá kell tegyem, hogy hátborzongató szimbolikája van annak, hogy az éjszakai demokráciagyilkos Semjén Zsolt jelentette be ezt a törvényt, hogy ő jegyzi ezt megint. Az ő nevéhez fűződik minden ilyen demokráciát lebontó törvény az elmúlt időszakban. És hiába beszélnek bármit is, én debreceni vagyok, egy megyei jogú város volt képviselője. Önök azt mondják, a megyei jogú városokat ez nem érinti. Nálunk kétségbe vannak esve az emberek, hogy mi fog történni, mert ismerik a maguk gyakorlatát. Tudják azt nagyon jól, hogy a sorok mögött kell olvasni, ráadásul most nem is kell a sorok mögött olvasni, mert nem szerepel a törvényjavaslatban az, hogy a megyei jogú városokra ez nem vonatkozik.

Debrecen tekintetében hét ilyen beruházás van. És azt is nagyon jól tudjuk a településeknél, nem általában, az ipari parkok jelentik ezeket a beruházásokat, és az ipari parkokat nem lehet különválasztani különben a településektől, az ipari parkoknál nem lehet különválasztani, hogy az egyik beruházás kiemelt gazdasági övezetként szerepel, a másik meg nem, mert közös az út, közös az odavezető minden infrastruktúra. Ennek szörnyű vége lesz, én attól tartok. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, nagyon rövid leszek, mert látom, államtitkár úr menne már, amin alapvetően nem is csodálkozom nagyon, hiszen Süli miniszter úr tájékoztatója óta tudjuk, hogy ez a dolog rég eldőlt.A miniszteri sajtótájékoztatón már nemcsak a lóláb lógott ki, hanem egy teljes ménes is. Alapvetően nemcsak eldőlt ez a dolog, hanem már a sorvezetőt is kiosztották nagy valószínűség szerint minden kormánypárti érdekeltnek ebben a dologban. A kormánypártiak hátradőlhetnek, az ellenzéki önkormányzatok feje fölött pedig az illiberális kormány vezetőjének ostora ott csattog.

Nyilvánvaló módon sok mindenről ebben az ügyben már nincs is mit beszéljünk, talán arról, hogy milyen következményei lehetnek mindennek. Jó pár képviselő érintőlegesen már beszélt erről, de mégiscsak nézzük meg tisztán, hogy miről is van szó!

Valóban, 1997-ben Magyarország aláírta az európai önkormányzati chartát, és a chartában feketén-fehéren ott szerepel, és még egyszer megjegyezném, hogy mi ezt aláírtuk, hogy önkormányzati határokat csak népszavazással lehet módosítani. Na most, itt most nem ez történik. És létezik egy 2011-es önkormányzati törvény is, amiben szintén az szerepel, hogy a települési önkormányzatok között csak helyi népszavazás által lehetséges területátadás. Valójában önök  mondhatnám azt is  elegánsan átléptek ezen a két dolgon, de közel sem elegáns dolog, ami itt most történik.

(13.00)

Viszont nagy valószínűség szerint ez maga után fogja vonni az európai uniós eljárások tömkelegét. Tehát amikor arról beszélünk, hogy az Alkotmánybíróság mit fog ehhez szólni  hozzá kell tegyem, hogy nagy valószínűség szerint tudjuk az Alkotmánybíróság válaszát , azért itt nem fog megállni ez a történet. Tehát vélhetően Magyarország önök miatt ismét a szégyenpadra kerülhet, csupán azért, mert önöknek egyszerűen nem létezik holnap. Úgy tesznek, mintha itt vége lenne a világnak, és mindent meg akarnak szerezni, most és azonnal, de ez nem fog menni. Én attól tartok, hogy lassan ennek a sztorinak vége lesz. Ha focistahasonlattal élnék  mert ezt mindenki nagyon jól ismeri ott a patkó másik oldalán , akkor azt kell mondjam, hogy minden meccset lefújnak előbb-utóbb, akkor is, ha hosszabbítás volt. Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Végtelenül cinikusnak tartom Kásler Miklós mai rácsodálkozását a parlamentre, amelyben nem értette azt, hogy miért vele foglalkoznak, hiszen nincsen sem születésnapja, sem névnapja. Azért is cinikus, mert pontosan az ő intézkedéseinek köszönhetően nagyon sokan nem ünnepelhetik már sem a névnapjukat, sem a születésnapjukat, hiszen pont a kormányzati intézkedések következménye az, hogy tragikusan elhunytak. Alig egy hete tettem fel én is a kérdést, és különben sokan mások is megtették ezt a mai napon is, egy nagyon egyszerű kérdés volt, hogy mikor kíván lemondani, végre magába nézni, önkontrollt gyakorolni Kásler miniszter úr, hiszen valljuk be, szemmel láthatóan nagy neki az a kabát, amit az ország legnagyobb minisztériumának a vezetése jelent. Sajnos a miniszter úr, szokásának megfelelően, nem válaszolt, hanem elmenekült a teremből, helyette Rétvári államtitkár úr válaszát hallhattuk, és tudjuk nagyon jól, hogy a kijelölt államtitkároknak ilyenkor mi a feladata, hiszen az nem más, mint a feltett kérdésre adott valós választ el kell kerülni. Nem tett mást államtitkár úr sem, válasz helyett hallhattuk már a 10 éve elmúlt 8 évet, Sorost, a migránsokat, Gyurcsányt, az Orbán-kormány nagyszerűségének méltatását, és persze nevetségesen manipulált statisztikákat is.

A kérdés azonban továbbra is itt lóg a levegőben, mert olyan politikus szerintünk nem maradhat az EMMI vezetője, aki alig néhány napja-hete megtörtént, emberek életének ezreit veszélyeztető, emberi tragédiákat okozó miniszteri utasításokat egyszerűen letagad. És nem kell hozzá agysebésznek lenni, bárki felidézheti azt a miniszteri utasítást, melyről az operatív törzs április 15-én a kamerák előtt is beszélt, és itt most idézném: az ágyak felszabadítása megkezdődött, Kásler miniszter úr azt rendelte el, hogy 60 százalékos ágyfelszabadításból 50 százaléknak április 19-éig rendelkezésre kell állniuk, és a miniszter megszabta a kiürített ágyak összetételét is. Ezt mondta ekkor Müller Cecília tiszti főorvos asszony.

Ismeretes, hogy az utasításokat nem, vagy nem a minisztérium szája íze szerint betartó vagy nem elég gyorsan teljesítő két egészségügyi intézmény, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet és a székesfehérvári megyei kórház igazgatóját szinte azonnali hatállyal ki is rúgta a miniszter. Meg azt is tudjuk nagyon jól, hogy ebben az időben rengeteg sok megdöbbentő és vérforraló olyan információ is szárnyra kapott, olyan esetek, melyekben a kórházakból sokszor szabályszerűen utcára tett, magatehetetlen betegek kálváriáját hallhattuk, sajnos sok esetben halállal végződő tragédiáját. És az újabb képviselői kérdésre, hogy hány olyan halálesetről tud, mely a kórházi ágyak kiürítése miatt következhetett be, egy ismételten cinikus miniszteri válasz az volt, hogy hozzá nem jutott el ilyen hír. Majd jött a hátraarc, a kórházak készültségét hirtelen, egyetlen nap alatt átírták, a sok szenvedést okozó, ma már tudjuk, 32 917 kiürített kórházi ágy egy részét ma már újra használhatják a betegek. Hogy miért is kellett kiüríteni ezeket az ágyakat, miért ekkora mértékben, miért ennyire durván, miért ennyire embertelenül, miért ekkora szenvedést okozva, ezt valójában ma sem tudjuk.

Kásler Miklós május 21-én a közvélemény elé állt, és egy meglepő állítást tett. Azt állította, csúsztatás, hogy ki kellett üríteni ágyakat, és szerinte ilyen utasítás nem is hangzott el. Teszi Kásler mindezt úgy, hogy a sajtó az ezt igazoló fejléces miniszteri dokumentumokat különben rendre lobogtatja, és magyar emberek ezrei szenvedik el a miniszteri utasítás következményeit még a mai napon is.

A miniszter úr talán részleges amnéziában szenved, ezért nem emlékszik arra, hogy mit írt vagy mit írt elő előző nap. Vagy köze sincs az általa vezetett tárcához, és más hozza, szignálja a neve alatt futó utasításokat, vagy egyszerűen tragikomikusan gyerekes módon hazudik, mint az a gyerek, aki akkor is tagadja, hogy megdézsmálja a nagyi eperlekvárját, amikor rajtakapták, hogy a keze még benne van a lekvárosüvegben.

(15.10)

Nem tudjuk, mi a valóság, csak azt tudjuk, hogy Kásler úr kormányzati pályafutása tele van hazugságokkal. Tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer alfája és ómegája ugyan a hazugság, hogy ez az, ami habarcsként összetartja az egyre inkább rogyadozó Orbán-rezsimet, de az EMMI vezetője sajnos még ezt a szintet is sokszorosan alulmúlja. Kásler miniszter úrnak mennie kell. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki oldalon.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szegény nagyapám mondta jó pár évvel ezelőtt még, hogy nehéz időket élünk, fiam, és az az igazság, hogy ha a nagyapám élne, akkor most azt mondanám neki, hogy igaza van. Már csak azért is, mert azt látjuk az elmúlt tíz évben, hogy a kormány és a kormányt vezető miniszterelnök ma már nemcsak a démonaival, Brüsszellel, Sorossal, az EU-val küzd, de a néhány diktátor haverja kivételével lassan válogatás nélkül az egész világ ellen folytat valami őrült Don Quijoteként szélmalomharcot.

Sajnos mára olyan mértékűvé vált ez a szélmalomharc, hogy nemcsak külső ellenséget keres magának, hanem az önkormányzatokkal szemben is folytatja ezt a küzdelmet.

(18.30)

Míg a pandémia apropóján bevezetett, minden alapot nélkülöző úgynevezett felhatalmazási törvény győztesei egyértelműen a kedves család, a rokonok, a falubeli gázszerelő és más kormányzati oligarchák lettek, addig a veszteséglistát bizony-bizony az önkormányzatok vezetik.

Egyrészt tudjuk azt nagyon jól, hogy a járvány elleni védekezés szociális és gazdasági terhei szinte kizárólag az önkormányzatok vállát nyomják. Ez Debrecen esetében is  engedjenek meg itt egy példát  csak az elmúlt két hónap tekintetében, még a fideszes polgármester óvatos becslése szerint is bőven meghaladja a 3,6 milliárd forintot. Másrészt a kormányzat az önkormányzati szektort, szintén a járványra való hivatkozással, soha nem látott forráselvonással sújtja. És téved, aki úgy gondolta, hogy a demokrácia utolsó megmaradt, mára rogyadozó bástyái, a helyi közösségek, önkormányzatok elleni orbáni szőnyegbombázás az egészségügyi veszélyhelyzet csökkenésével talán megszűnik. Mint ahogy azok a fideszes polgármesterek is csalódhatnak, akik úgy hitték, hogy az önkormányzatokkal szembeni nyílt kormányzati háború, gazdasági ellehetetlenítés és sortűz rájuk nem, kizárólag csak a demokrata vezetésű önkormányzatokra, településekre irányulnak majd.

Ma már a 2021-es költségvetés sarokszámait ismerve nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem egyszerűen a megszokott beteges orbáni bosszú áldozatai az önkormányzatok. A benyújtott költségvetési javaslat alapján egyértelmű, hogy a járvány és a járvány nyomán kialakuló gazdasági és társadalmi válságot kihasználva a kormány új hatalmi struktúrát épít ki, amelynek, úgy hírlik, rég dédelgetett része az önkormányzati szektor totális tönkretétele is.

Emlékezzünk, hogy a felhatalmazási törvény leple alatt bevezetett gépjárműadó-átcsoportosítást, azt, hogy az eddig az önkormányzatoknál maradó adóbevételek maradék 40 százalékát is elvonta a kormány, még a napokban is sokan csak átmenetinek tekintették. De ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a költségvetési tervezetet ismerve, szó sincs átmeneti intézkedésről, hiszen az elvonások ebben a tervezetben is benne vannak.

De az önkormányzatokat terhelő, a kormány által szolidaritási hozzájárulásnak nevezett konstrukció, ami valójában nem is hozzájárulás, hanem súlyos milliókat, milliárdokat jelentő adó, szintén akár a jelenlegi elvonások négyszeresét is meghaladó mértékben emelkedhet 2021-től kezdve. S ne feledjük, a kormány az amúgy is szinte megoldhatatlan helyzetben lévő önkormányzatokra mér megrendítő csapást akkor, amikor például a közösségi közlekedés volumene  és itt most engedjék meg, hogy megint Debrecennel példálózzak  80 százalékos mértékben zuhant be.

Történik mindez akkor, amikor a járvány elleni védekezéshez kapcsolódó szociális és egészségügyi kiadások a települések erőforrásainak nagy részét lekötik. Mint ahogy arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az úgynevezett különleges gazdasági övezetek kialakításának lehetősége, különösen a nagyobb települések esetében, az érintett önkormányzatoknak talán az utolsó bevételi forrásait és lehetőségeit is megvonja. Mondjuk ki: tönkreteszik, szétverik, kivéreztetik, különadókkal, forráselvonással büntetik az önkormányzatokat, miközben 2020 első négy hónapjában  és itt emlékeztetném, hogy ennek jelentős részében már a koronavírus-járvány hatása határozta meg az ország működését  a közbeszerzéseken tapasztalható korrupciós kockázat olyan szintre emelkedett, mint az elmúlt 15 évben még soha.

A kormányfőhöz és baráti köréhez, családjához köthető cégek, a Mészáros-, Garancsi-, Tiborcz-féle kielégíthetetlenek éhsége, kapzsisága miatt rövidesen önkormányzatok fognak tönkremenni. Azt kell mondjam, hogy szégyen, amit az önkormányzatokkal tesznek, és szégyen, ami ebben az országban történik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Hajdu László tapsol.)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az a helyzet, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat gyanútlan olvasói, esetleg a kormánypárti képviselőket hallgatók úgy is gondolhatnák, hogy megszólalt végre a kormány lelkiismerete, vagy esetleg sikerült megtalálni a Schmitt Pál ajtajához vezető utat, hiszen az ő szórólapját őrizgeti még az én anyukám most is, aki 2010-ben azt ígérte, hogy nemcsak a 13. havi nyugdíjat fogják önök visszaadni, ha kormányra kerülnek, hanem a 14. havit is.Azonban valójában nem erről van szó. Azt látjuk, hogy ami előttünk fekszik, az nem más, mint a szokásos propaganda némi valóságtartalommal nyakon öntve, amiben alapvetően szó sincsen 13. havi nyugdíjról. Ez az intézkedés  most tegyék a szívükre a kezüket  nem más, mint szemfényvesztés, mert ezzel a lépéssel a kormány most nem orvosolja a jelenlegi problémákat, sőt a 13. havi nyugdíj törvényjavaslatba foglalt ütemezésével és az összegekkel nagyjából olyan, mint ha egy fuldoklónak azt mondanák bent a sodró folyó közepén, hogy ússzatok ki magatok, és hogyha kijöttetek, akkor majd odaadjuk nektek a mentőöv negyedét, négy év múlva meg megkapjátok az egészet, ha ez nem sikerül, akkor meg így jártatok.

Tudjuk nagyon jól, hogy a kormány előttünk fekvő, beterjesztett verbális vagy bármilyen másnak is nevezhető varázslásához képest a nyugdíjasoknak most egy azonnali segítségre lenne szüksége, de ez itt elhangzott már az előttem szólóktól is. Annak lenne kézzelfogható érdemi eredménye, ha a nyugdíjasok már most, ezekben a napokban, ezekben a hetekben vagy hónapokban megkapnák legalább a beígért 13. havi nyugdíj első felét. Mert hát miről is beszéltek kormánypárti képviselőtársaim? Alapvetően 2016 óta a bérek nagyjából 10-15 százalék körül emelkedtek reálértékben. Ezzel szemben a nyugdíjak, amit önök mondanak, azzal ellentétben mindösszesen 2-3 százalékos emelkedést mutatnak, ami így még a tényleges és nem a kormány által kozmetikázott, vagy mondjuk ki, hazudott adatok alapján az inflációt sem követi. Mindehhez hozzáadódnak a járvány miatti gazdasági visszaesés és árnövekedés hatásai, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nyugdíjak vásárlóereje az elmúlt években jelentősen csökkent. Ezért is nagyon sok nyugdíjas kényszerül most arra, hogy egy ledolgozott élet után, amiről önök különben olyan szépen beszéltek, az egészségüket is kockáztatva ismét munkába álljanak, már csak azért, hogy megmentsék azokat a családjaikat, akik éppen most veszítették el a munkájukat.

Nyugodtan kijelenthetjük, egy valós és tisztességes nyugdíjemeléssel mindezen problémák orvosolhatók lennének, és meg lehetne őket oldani. Önök nem ezt választották, nem ezt teszik. És nézzük a számokat! 2019 januárjában több mint 2 millió 150 ezer nyugdíjas volt hazánkban, és persze  ez is elhangzott  ismerünk nagyon sok olyan nyugdíjast, akár még körülöttünk is, és itt nyilván véletlen az egybeesés, akik nagyrészt a kormányhoz, a Fideszhez vagy közvetlenül a kormányfőhöz köthetők, akik milliós vagy akár többmilliós nyugdíjjal is rendelkeznek. Mint ahogy ismerhetünk olyan nyugdíjast is, aki állami megrendelésekkel támogatott kőbányai jövedelméből milliárdos osztalékokat vesz fel rendszeresen, sőt én magam személyesen is ismerek olyan nyugdíjas pedagógus asszonyt, aki nyolcvan-egynéhány évesen, nyilván az összekuporgatott óvópedagógusi nyugdíjából 300 milliós sertéstelepet, milliárdos mezőgazdasági cégeket vásárol, és luxus BMW-kre és -motorokra is költ. Persze ez a ritkább eset a nyugdíjasok között. Az átlag az, hogy nagyjából ez a 2 millió 150 ezer nyugdíjas, akiket 2019 januárjában ismertünk, a járandóságuk alapján alig 130 ezer forintos átlagot képviselnek. Nos, ők a néhány ezer NER-kegyelt, milliós apanázzsal rendelkező nyugdíjas mellett a jelenlegi rendszer valódi és félrevezetett vesztesei.

Önök, a kormánypártok ugyan előszeretettel beszélnek arról, hogy a 13. havi nyugdíjat a Gyurcsány-kormány vette el, hallhattuk ezt most is, holott ebben a rövid tőmondatban önök, kormánypárti képviselőtársaim, legalább két hazugságot állítottak. Ugyanis az akkori világgazdasági válság miatt a Bajnai-kormány volt az  és ez most nagyon fontos, kérem, figyeljenek, próbálják megérteni , akik átmenetileg felfüggesztették ennek a kifizetését, átmenetileg. Arról valahogy elfelejtkeznek a jelenlegi kormány politikusai, hogy a Fidesz a 2010-es választásokon, ahogy az előbb is mondtam, szórólapok millióival szórta meg az országot, Schmitt Pál képével, aki az ő szép szájával ígérte meg nemcsak a 13., hanem a 14. havi nyugdíjat is, de ma már tudjuk, hogy ez is pontosan ugyanolyan, mint a kormány eddigi és mostani ígéretei is, nem más, mint orbitális hazugság.

Ami még inkább növeli a kormánypártok háború és béke hosszúságú bűnlajstromát, hogy mélyen hallgatnak arról, hogy az úgynevezett vegyes indexálást is eltörölték 2010-ben a választások után csendben. Erről valahogy nem esik szó. És hát akkor, engedjék meg, hiszen van még időm, hogy a vegyes indexálásról mégiscsak beszéljünk, mert ezzel azt a nyugdíjszámítási logikát dobták ki, amely lehetőséget biztosított, hogy az aktív korúak és a már nyugdíjban lévők anyagi lehetőségei és életminőségei ne szakadjanak el katasztrofálisan egymástól.

(15.50)

A vegyes indexálás helyett a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését ígérgették önök, ami a jelszavak mögé nézve is legfeljebb azt jelenthette, amit Korózs képviselőtársam már elmondott, hogy abban az esetben, ha ez érvényesül, akkor maximum a 2010-es életszínvonalat érhették volna el azok a nyugdíjasok, akik 2010-ben sem éltek igazán jól. De tudjuk nagyon jól, hogy valójában ez sem vált igazzá.

És mindezeken túl a sokat hangoztatott vásárlóérték-megőrzés, amit a KSH inflációs indexe alapján számolnak, valójában viszont köszönőviszonyban sincs a nyugdíjas fogyasztói kosárral, ráadásul sokszor utólag csodálkozhatunk rá akár onnan Debrecenből is, ahonnan én jöttem, hogy vagy a KSH számai tévesek rendre év végén, vagy a kormány trükközik rendszeresen az index alakításával. A KSH és a valós nyugdíj indexe közötti eltérés szembetűnő, hiszen az átlagnyugdíjas, amibe persze sem Orbán Viktor Mihály papája, sem Kósa Lajos édesanyukája nem illik bele és nem is számolandó bele, a legritkább esetben vásárol tartós fogyasztási cikkeket, BMW-ket vagy más luxusjárgányokat, viszont sokkal inkább költ a lakásfenntartásra, energiára, alapvető élelmiszerre, gyógyszerre és orvosi ellátásra.

Míg a KSH szerint a fogyasztói árak a 2020. év elején 2,4 százalékkal nőttek, addig, nem tudom, mennyire járnak piacra, a burgonya megközelítőleg 83 százalékkal, a zöldség 40 százalékkal, a vöröshagyma 78 százalékkal, a kenyér ára pedig majdnem 7 százalékkal emelkedett.

Lehetne ezt a sort különben folytatni, de beszéljünk még egypár mondatot az egészségügyi ellátásokról is, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sok olyan diagnosztikai szűrővizsgálat van, amely a nyugdíjasok számára elengedhetetlen, elérhetetlen most már az állami ellátórendszerben, fizetni kell érte, és a nyugdíjasaink kínkeservesen fizetik meg ennek az összegét, már ha tudják. És elég csak a boltokba vagy a piacra bemenni, még csak nyugdíjasnak sem kell hozzá lenni, hogy észrevegyük: a KSH kozmetikázott inflációs számai és a valós inflációs adatok között lassan bizony-bizony fényévnyi a távolság; nyugdíjasként ez a különbség viszont még inkább ordító.

Még mindig van egy picike időm, engedjék meg, hogy most a KSH 2019-ben leírt szövegéből idézzek egy nagyon rövidke bekezdést: „Mint ismeretes, minél szegényebb egy háztartás, annál nagyobb arányú fogyasztásának szerkezetében az élelmiszerre és lakásfenntartásra fordított ráfordítás, és annál kevesebb szabadon elkölthető jövedelem áll ezek kiegyenlítése után rendelkezésre. A szegény háztartások erősebb árváltozási hatásnak vannak kitéve. Magyarországon az infláció mögötti áralakulások a szegényebb társadalmi csoportokat rosszabb helyzetbe hozzák.” Önök nagyon jól tisztában vannak vele, hogy az átlagnyugdíjas ebbe a kategóriába esik.

Arról már beszéltem, hogy csapták be önök, hogy csapta be Orbán Viktor kormánya 2010 óta a nyugdíjasokat, de most lássuk akkor összegszerűen is, hogy mennyivel! 2014 és 2019 között a kormány adatai szerint a munkabérek átlag 55 százalékkal emelkedtek, ez egy szép szám, a nyugdíjak nominális értéke viszont mindösszesen 12,05 százalékkal; mindez úgy természetesen, hogy a vásárlóérték folyamatosan csökkent. Ha megmarad az Orbán-kurzus által eltörölt vegyes indexálási mód, tehát ha megmarad, a nyugdíjnövekedés 33,5 százalékos kellett volna hogy legyen. 33,5 százaléknak! Ez 21,5 százalékkal magasabb a jelenleg ismert 12,05 százaléknál, azaz a vegyes indexálás mellett az átlagnyugdíj mértéke 2019-ben a 130 ezer forintos átlag helyett legalább 155 ezer forint körüli összeg kellene hogy legyen havonta. Ez éves szinten a mostani átlaghoz viszonyítva 300 ezer forintos különbséget jelent, kormánypárti képviselők. Ez a vegyes indexálás és a jelen helyzet közötti valós különbség.

De menjünk tovább! Ha komolyan vesszük a Fidesz ígéretét, és miért ne vennénk, hiszen önök mindig igazat mondanak, a nemzet legjobb államelnök helyesírója, Schmitt Pál képével 2010-ben beígért 13. és 14. havi nyugdíj kétszer 155 ezer forintos, összesen 310 ezer forintos összegét is, akkor egy átlagnyugdíjasnál ez évi 600 ezer forint pluszpénzt jelenthetne, de nem jelent, mert a kormány, a kormánypártok, Schmitt Pál és Orbán Viktor Mihály becsapták a nyugdíjasokat. Ha valaki elvett a nyugdíjasoktól, akkor azok önök voltak.

Most, amikor magyar emberek százezrei veszítik és veszítették el az elmúlt két hónapban a munkájukat, amikor ezek az emberek nemhogy a nyugdíjas szüleiken, de önmagukon sem tudnak segíteni, amikor minden fillérre szükségük lenne, az egyre magasabb infláció és a munkanélküliség rémének elkerülése miatt a magyar nyugdíjasok valós segítség helyett ismét csak üres ígéreteket kapnak önöktől: a 13. havi nyugdíj helyett majd hónapok múltán, talán 2021 januárjában egy 53. heti nyugdíjat.

Engedjék meg, hogy a felszólalásom végén, bár tudom, ennek nem fognak örülni, mégiscsak idézzek én is, hiszen önök is megtették, a Demokratikus Koalíció programjából, mégpedig a „Kétpillérű nyugdíjrendszert, megbecsülést a nyugdíjasoknak” című fejezetéből: „A többletbevételek jelentős részét, évi mintegy 150-180 milliárd forintot nyugdíjprogramunk végrehajtására, az alapnyugdíj és a nyugdíj extra bevezetésére fordítjuk. Az öregséginyugdíj-rendszer biztonságos működése és hosszú távú finanszírozhatósága alapvető társadalmi érdek.” El kell hogy mondjam önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy ezt a programot, amelyből most idéztem, az Orbán-kormány bukása után, de legkésőbb 2022-ben meg fogjuk valósítani.

És igen, beszéltek önök arról, hogy az ellenzék módosító indítványokat nyújtott be. A Demokratikus Koalíció ezt megtette, és eljön az igazság pillanata, amikor önöknek a nyugdíjasok elé kell állni, és el kell nekik mondani, hogy valóban segíteni akarnake rajtuk vagy nem. A mi módosító javaslatunknak a lényege az, egy nagyon rövid módosításról van szó, hogy nem négy év alatt, nem heti bontásban, hanem 2021 januárjában a teljes havi nyugdíjat oda kell adni a nyugdíjasainknak, azoknak az embereknek, akik ezt az országot felépítették, ezt az országot, amelyet most maguk tégláról téglára hordanak haza. Kérem, hogy támogassák ezt a módosító javaslatunkat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Parlament! Az a helyzet, én mindig elképedve hallgatom Nacsa képviselő urat, igazándiból nem is tudom, hogy ötforintossal működik, vagy már nagyobb pénzérmét kell beledobni, de mindig tökéletesen mondja fel különben azt a mantrát, amit Habonyék írnak önnek.Valójában itt most nem az a kérdés, hogy mi volt a múltban (Nacsa Lőrinc: Ó, az nem!), hanem most az a kérdés, hogy önök mit tesznek a jelenben. (Nacsa Lőrinc: Végképp eltörölni.  Az elnök csenget.)

(16.40)

Mert lehet itt bármiről beszélni, de a tény tény marad, önök most szemérmetlen módon kihasználják szerencsétlen nyugdíjasainkat, hazudoznak, ígérgetnek nekik fűt-fát csak azért, hogy megtartsák a hatalmukat. Ebbe önök bele fognak bukni. Bele fognak bukni! Az önök nevét ki fogják húzni a történelem lapjairól, mert méltatlan, amit tesznek. Azokkal az emberekkel teszik most ezt meg, akik 50 ezer forintból nyomorognak. Nem tudom, járt ön a piacon mostanában? Abban a nyugdíjasidősávban, amit önök a nyugdíjasoknak hagynak, kong az ürességtől. A nyugdíjasainknak nincs miből vásárolni, ember! Hát miről beszél ön?! Milyen elmúlt tíz évet meg nyolc évet emleget, amikor ezeket az embereket most kell megmenteni?

Hát, nem szégyellik magukat?! Az ön szülei valószínűleg nincsenek ilyen helyzetben, talán még az enyémek sem. De Debrecenben rengeteg nyugdíjas egy csirkefarhátért áll sorba, és kér egy másikat, mert azt mondja, hogy azon kevés a csirkemellnyesedék. S most önök megígérik neki, hogy januárban majd esetleg fog kapni 9 ezer forintot, ha megéri?

Hát, szégyelljék magukat! Azt az országot hordják szét, amit ezek az emberek teremtettek maguknak. Szégyelljék magukat, még egyszer!

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy megtisztelő, hogy Nacsa képviselő úr ilyen szeretetteljesen nyilvántartja, számontartja azt, hogy mikor van Gyurcsány Ferencnek a szülinapja; majd figyelni fogom, hogy ott lesze a szülinapi buliban, valószínűleg meghívást is fog kapni. (Nacsa Lőrinc: Nem kaptam sajnos.) Köszönjük szépen, hogy figyelmeztetett, majd felhívom én is a Ferit, és én is megköszöntöm; gondolom, ön is megtette. Méltatlan különben az a vita, ami itt most folyik, tudniillik olyan emberek százezreinek a sorsáról fognak önök dönteni  és nyilván nem olyan irányba, ami ezeknek az embereknek kedvező lenne , akik valóban egy életet dolgoztak le, akik sok esetben már azt a lehetőséget sem kapják meg, hogy egészségesen élvezhessék a nyugdíjaséveiket, és akik pontosan az önök döntései miatt például nem részesülhetnek már otthonápolási segélyben sem.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nagyon méltatlan, amiről önök itt beszélnek, hiszen ismert az a mondás, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Önök nemhogy gyorsan nem adnak, hanem nagy valószínűség szerint sehogy.

Én hosszasan olvasgattam az önök nagymesterének, az azóta már elhunyt Finkelstein gyűlöletprofesszornak a munkásságát, és én azt látom, hogy amióta ő nincs önök között, azóta önök vergődnek. Igazándiból nincs normális topik, toposz, kommunikáció, a régi lemezeket, a régi verklit hajtják, de ez kevés lesz. Kevés lesz azoknak a nyugdíjasoknak, akik azt várnák, hogy legalább most, amikor valóban nagy baj van, amikor a család sem tud segíteni, hiszen már nekik sincs munkájuk, az állam segítsen rajtuk. Én azt kérem, hogy egyszer emelkedjenek már felül ezen a mindennapi sárdobáláson, és tegyék azt meg, hogy valóban nem a saját érdekeiket, a hatalom iránti vágyat szolgálják ki, hanem azoknak az embereknek segítenek, akiknek most erre hihetetlen nagy szükségük van. Tegyék meg azt, hogy ezeknek az embereknek odaadják azt a minimális segítséget, amivel talán a túlélésüket fogják segíteni! Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr, elfogadom. Lassan megszokom már, hogy miniszter úr kerül engem.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga Zoltán képviselő úré a szó. Parancsoljon!

VARGA ZOLTÁN (DK): Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy van néhány alapvetés, amiben egyet tudunk érteni. Az egyik az, hogy ez a járvány sajnos még hosszú-hosszú hónapokig, talán évekig itt marad körülöttünk, a másik pedig az, hogy a járvány egyik nagy felismerése volt, a világon végigsöprő járvány egyik nagy felismerése volt az, hogy leginkább a zárt közösségekben, idősotthonokban és szociális intézményekben élők a veszélyeztetettek. Tudjuk ezt nagyon jól, hiszen sokszor beszéltünk itt mi is erről, hogy egyetlen bekerülő fertőzött több száz ott lakót is meg tud fertőzni, és ennek okán sajnos ezekben az intézményekben a legmagasabb a halálesetek száma is. Abban már nem biztos, hogy egyetértünk, de az idősotthonokban élők az önök számára, úgy tűnik, nem mások, mint statisztikai tényezők, olyanok, akiket a Covid-járvány idején is valójában magukra hagyott a kormány, akiket legkevésbé sem tekintenek érző és hús-vér embernek, olyanoknak, akiket meg kell becsülni és meg kell védeni, hiszen ők azok, akik ezt az országot örökül hagyták nekünk, és önök azok, akik ezt az országot most tégláról téglára hordják haza.

(16.00)

Az pedig számomra egyenesen megdöbbentő, hogy a kormánypártoknak egészen addig volt fontos az idősotthonokban élők sorsa, amíg a habonyi propagandamédia látványos vágóképeket tudott készíteni száguldó mentőautókról, a tiszti főorvosnőről, talpig védőruhába öltözött ápolókról vagy pedig kétségbeesett arcú idős, beteg emberekről. Viszont amikor arról van szó, hogy minden idős- és szociális otthonban biztosítani kell a folyamatos koronavírus-tesztelést, arra a kormány és a kormánypárt válasza cinikusan nem más, csak az, hogy nem szükséges még mindig szűrni az idősotthonokban élőket.

Államtitkár úr, hát eddig tartottak a szólamok? Hol vannak a naponta megénekelt, elvileg milliószámra létező tesztek? Mivel spórolnak? Miért spórolnak? Vége a propagandakampányuknak, és most odadobják, feláldozzák az idősotthonokban élőket néhány millió forintért, miközben a kormányfő veje és csókosai milliárdos kormányzati támogatásoktól híznak továbbra is? Mikor kezdik el végre folyamatosan szűrni az idős- és szociális otthonokban élőket? Köszönöm szépen, várom őszinte, beismerő válaszát. (Taps a DK soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Érdeklődve várom a második egy percét, hogy miért is vagyok én feldúlt. Én annyit tudok önnek mondani, hogy önnel ellentétben, aki milliárdokról beszél, én csak néhány tízmillió forintot kérek. És egy dátumot szerettem volna hallani, például azt, hogy holnap elkezdjük folyamatosan szűrni az idősotthonban élő beteg, idős embereket. De ezt nem hallottuk. Azt viszont tudjuk nagyon jól, hogy az ön főnöke éppen most látogatta meg Alekszandr Lukasenkót, és vitt neki 165 millió forintot csupán azért, hogy megengedje a diktátor haverja, hogy megkoszorúzhasson végre egy kommunista emlékművet, hogy megengedje a haverja, hogy kezet tudjanak fogni. Ennek a pénznek jobb helye is lenne itthon, tisztelt államtitkár úr, például a mi idős, beteg embereinknél, akik most szociális otthonokban várják kétségbeesetten, hogy mikor fog ön egy dátumot mondani, hogy mikor kezdenek valóban és komolyan foglalkozni azzal, hogy ezeket az embereket megvédjük. Sajnos ez a dátum hiányzik. Bízom benne, hogy a következő egy percben el fog hangzani ez a dátum is. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Valójában én az orbáni rendszer által kitermelt, kinevelt nemzeti tőkésosztályról szeretnék beszélni egypár gondolat erejéig, amelynek igényének gyökerei, úgy gondolom, több mint 30 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, talán Orbán Viktor gyerekkorára. Ezt nem tudhatjuk, viszont én 2006-tól kezdeném a kis megemlékezésemet.Talán sokan emlékeznek az ezer és egy szállal a Fideszhez kötődő Adózók Érdekvédelmi Szövetségére. Ha valakinek ez nem ugrana be, akkor pontosítanék: egy hölgyről van szó, aki egy kefeboltnak a tulajdonosa, amúgy polgári körös, és a Fidesz egyik választókerületének az elnöknője is. És ha még mindig nem ugrana be, akkor elmondanám, hogy miről is beszélünk: egy általuk kiadott újságról, a Fidesz első szennylapjáról, és ez nem más, mint a Magyar Vizsla.

Tudjuk nagyon jól, hogy a Magyar Vizslát színesben adták ki, több mint nyolcoldalas volt, ingyenesen terjesztették, szinte minden postaládába bekerült 2006-ban, és ami különlegessége volt ennek a szennylapnak, az az, hogy leginkább, sőt kizárólag a baloldali kormánytagok öltönyeiről, autóiról és óráiról esett benne szó.

Engedjék meg, hogy most ugorjak egypár évet az időben, és már a következő választások előtt vagyunk: Orbán Viktor már kormányzati Audi-kulcsokat lóbáló baloldali politikusokon szörnyülködik, miközben arról szónokol különben, hogy az ő kormánya majd minden idők legkisebb, legolcsóbb, legszerényebb és főként legplebejusabb kormánya lesz. Ígéri, hogy fapados Skodákkal fognak majd járni, az ő nemzeti kormánya pedig példamutató módon önmagán kezdi és talán majd fejezi is be a spórolást.

Hát, ez a kirakat  de mi is a valóság ebből? A valóság az, és itt most ismét ugranék, már 2012-ben járunk, hogy Orbán Viktor ekkor jelenti ki, hogy ő valójában a ’80-as években nem is a diktatúra ellen harcolt, hanem csak annak a vezetői ellen, azaz, ezt lefordítanám magyarról magyarra: Orbán Viktor alapvetően kiegyezik a diktatúrával abban az esetben, ha mindezt ő tudja vezetni. És ez így is van, hiszen mit látunk most? Orbán Viktor ma már boldogan építgeti a saját képére formált kis diktatúráját, a kis beteg rendszerét, és ennyit Orbán rendszerváltásáról.

Ismét ugorva az időben, 2019-nél tartunk, amikor a kormány minden idők legnagyobb állami autóbeszerzését bonyolítja le 82 milliárd forint összegben. Itt visszautalnék az előbb említett fapados Skodákra, tudniillik már most böhöm erős, a legerősebb, sok tízmilliós, full extrás, luxus Skodák járnak nemcsak az államtitkároknak és az államtitkár-helyetteseknek, de ha így folytatjuk, akkor lassan már a Fidesz választókerületi elnökeinek is. És a minden idők legkisebb kormányának ígéretéből a valóságban a legnagyobb állami vízfej lett: államtitkárokból zászlóaljat lehetne létrehozni, ha a helyetteseket is hozzászámoljuk, megkockáztatom, hogy az ezred is kijönne belőlük.

Ma már a kormányzati luxusautók mellé kormányzati luxusrepülőgépek is dukálnak különben a kormánytagoknak, de leginkább természetesen Orbán Viktornak, és már nem számítanak a költségek, mint ahogy nem számít már a látszat sem. Annyira nem számít a látszat, hogy Orbán Viktor, a nagy előd, Rákosi Mátyás félelmével szemben, beköltözik a Várba, a karmelita kolostort alakíttatja át a saját igényeinek megfelelően több tízmilliárd forintért, amit mára különben annyira sajátjának érez már, hogy a karmelita kolostor folyosói nemcsak a kisunokák zsivajától hangosak, hanem Orbán Viktor ráérő szabadidejében itt kovászolja a kovászos uborkát is. Ennyit Orbán plebejus kormányáról.

És különösebb meglepetés nélkül vesszük tudomásul, hogy az elhunyt Andy Vajna tulajdonában lévő teljes szerencsejáték-portfólió hirtelen a kötélbarát Garancsi István kezébe kerül; hogy Simicska érdekeltségei hiánytalanul a Mészáros családhoz vándorolnak valami varázslatos csoda folytán; hogy a kormányfő apja Mészárossal üzletel meglepő módon, és milliárdos osztalékokat szakít az állami megrendelések miatt üstökösként száguldó cégeiből, akárcsak a hirtelen milliárdos vállalkozóvá érett fiatal veje is; hogy Orbán Viktor lánya az ország legbefolyásosabb nőjévé válik alig két év alatt, majd a teljes turisztikai iparágat is a nevére veszi lassan. És ma már magyarázkodni se kívánnak azért, hogy Magyarország a legkorruptabb országok egyikévé vált, hogy a nemzeti tőkésosztály létrehozása valójában nem más, mint a Fidesz holdudvarának, haveri galerijének feltőkésítése, természetesen közpénzzel.

Ma már tudjuk, hogy rég nincsen Magyar Vizsla, de rég nincsen becsület sem a kormányban. Az orbáni nemzeti tőkésosztály létezik, viszont messziről bűzlik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valójában nem is akartam hozzászólni, hiszen én a következő napirendi pontot várom, azonban megragadott a téma érdekessége. Böröcz képviselő úr arról beszélt, hogy Európa-szerte milyen nyugdíjakat és milyen nyugdíjszámítási módokat használnak. Azért emlékeztetném képviselőtársamat, hogy Németországban a legalacsonyabb nyugdíj meghaladja az 1250 eurót, ettől a pillanattól fogva, hogyha összevetjük, hogy ott mennyi egy liter étolaj, és alapvetően mennyibe kerül ott az élet Magyarországhoz képest, akkor rájövünk, hogy teljesen mindegy egy német nyugdíjasnak, hogy milyen nyugdíjszámítási módot használnak, mert ő így is, úgy is megél, ellentétben (Böröcz László közbeszól.)  ellentétben!  a magyar nyugdíjassal. És most egy kicsit úgy nézek önökre, mint azokra az ügynökökre, akik éppen masszírozó fotelt szeretnének eladni aranyáron, de csak nyugdíjasoknak, mert őket lehet átrázni  önök pontosan ez a kategória. Önök most a nyugdíjasokat próbálják átrázni, és beterelni különben egy olyan szövetkezeti formába, amiből a debreceni innováció folytán pontosan a szövetkezet tulajdonosai fognak hatalmas hasznot kaszálni, a nyugdíjasok meg rá fognak fizetni, és mindezt úgy adják elő számunkra, minthogyha ez valami könyöradomány lenne. Az a legnagyobb baj, hogy ellentétben azzal, amit Kósa Lajos mond, a magyar átlagnyugdíjas nem azért megy el dolgozni, hogy szórakozzon, meg azért, mert unatkozik otthon, hanem azért megy el dolgozni, hogy ne haljon éhen. Na most, ehhez képest amiről önök beszélnek, az egyenesen vérlázító. Természetesen itt előhozhatnánk megint, valóban a 13. és a 14. havi nyugdíjat, amit önök megígértek, azzal ellentétben, amit önök most fognak csinálni, mert az nem 13. havi nyugdíj lesz, hogyha egyáltalán lesz belőle valami, az egy 53. heti nyugdíj lesz  ezt azért tisztázzuk , ami különben nagyon sok nyugdíjasnak annyira nem lesz elég, hogy vegyen belőle tíz kiló lisztet. Ilyen tekintetben tehát álságos, amit itt önök művelnek, és én azt hiszem, hogy érdemes lenne különben elgondolkodni azon, hogy ez a debreceni innováció mit is fog jelenteni, és mit nem. Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Megértve az előterjesztést, az előttem fekvő előterjesztést és Kósa Lajos képviselőtársam dualizmus, az Árpád-kor, a zárványok és a kisajátítás iránti olthatatlan érdeklődését, azért mégis engedjék meg, hogy egy picikét ünneprontó legyek, és feltegyem azt a kérdést, hiszen egy nagyon fontos nemzetstratégiai kérdés az, amiről mi most beszélünk, hogy valójában jó gazdái tudnake, akarnake lenni a ránk bízott vagy a ránk bízandó víziközmű-vagyonnak az önkormányzatok és az állam.Azt kell hogy mondjam, hogy mind a két esetben a válaszom az, hogy sajnos nem; nem, az önkormányzatok nagyrészt azért, mert nem tudnak, és az önkormányzat cégei sem tudnak, az állam pedig nagy valószínűség szerint azért, mert nem akar. És muszáj beszélni a rezsipropagandáról, arról a hazug rezsipropagandáról, amit Nacsa képviselőtársam említett először, és örülök, hogy nem én vagyok az első, aki erről beszél, hiszen tudjuk azt nagyon jól, hogy a kormány beáldozta a rezsipropaganda oltárán a közműszolgáltató cégeket, nemcsak a szemétszállítást, hanem az ivóvíz- és szennyvízellátást is kivéreztetett és csődközeli helyzetben látjuk most.

Mindennek oka teljesen egyértelmű: a kormány hazug közszolgáltatókat sújtó politikája. Hiszen látjuk azt nagyon jól, hogy a víziközmű-cégek kínlódnak, alapvetően a rezsicsökkentés következményeként az ágazati bérek mélyen a béka alsó fele alá kerültek, de hiányoznak a fejlesztések, sőt sok esetben már a kötelező karbantartási feladatok is elmaradtak az elmúlt tíz évben. A kialakult helyzet már egyértelműen a biztonságos ivóvízellátást és a szennyvízelvezetés működtetését is veszélyezteti. A csődközeli helyzet következtében a víziközmű-rendszerek rendre és általánosan elmaradó fejlesztései mára már nem megoldhatók sem vállalati, sem önkormányzati hatáskörben. Ezt mutatja az is, hogy gyakorlatilag kormányzati segítségért könyörögnek az érintett cégek vezetői.

(19.00)

Jól mutatja a kialakult és inkább kétségbeejtő, mint nyugodt helyzetet, hogy az átlag alatti alacsony bérek és az elmaradt fejlesztések, valamint több víziközmű-társaság csődközeli helyzete miatt ez év januárjában petíciót nyújtott be a Miniszterelnökségen Orbán Viktor miniszterelnöknek az Országos Víziközmű Ágazati Kooperáció. A szövetség petíciója valójában nem más, mint a fuldoklók segélykiáltása ebben az esetben, melyben az úgynevezett közművezeték-adó azonnali felfüggesztését, valamint a változatlan fogyasztói ár mellett az áfa mértékének azonnali csökkentését kérik a kormánytól, és a helyzet súlyosságát mutatja különben, hogy valójában nem is a kormányhoz fordultak már, hanem közvetlenül a kormányfőhöz.

Szerintük ez az, ami érdemi előrelépést jelenthet, és ez az, ami lehetővé tenné az ágazatban elmaradt bérfejlesztéseket, és segítené a hálózati rekonstrukciókat is. A közművezeték-adó felfüggesztése számításaik szerint 14 milliárd forint, míg az áfakulcs 18 százalékra mérséklése újabb 23 milliárd forintnyi új forrást jelenthetne számukra.

Különben ami igazán aggasztóvá teszi ezt a helyzetet, ami az önök révén kialakult a vízi közművek, vagy mondhatnám azt is, hogy az ilyen jellegű közszolgáltatások területén, az pont az önök kormányközeli, mondhatni, királyi elemző cégének, a Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek a tanulmánya, hiszen az ő adataik alapján 2022-re 10 százalékkal, míg 2027-re már akár 25 százalékkal is kevesebb munkavállaló lehet, mint amennyi a megfelelő víziközmű-ellátáshoz szükséges lenne. Ennek okát egyértelműen a versenyképtelen, mélyen átlag alatti, extra alacsony bérekben, az ebből adódó munkaerő-elvándorlásban és az egyre égetőbb szakemberhiányban látják. Tudjuk azt nagyon jól, és debreceniként Kósa Lajos is tapasztalhatta, hogy egyre gyakoribbak a közműhálózati hibák, a csőtörések, a városi vízvezeték-hálózatok egyre siralmasabbak, és ezek mind-mind azt mutatják különben, hogy hatalmas bajban van az ágazat. És merjük már kimondani, kérem, hogy az Orbán-rendszer tönkretette az elmúlt években ezt az ágazatot.

Itt mondhatnám azt az intő debreceni példát, hiszen debreceniek hárman is ülünk itt most a teremben, ha minden igaz, amikor Debrecen belvárosában, az egyik legforgalmasabb utca alatt pattant szét egy 60 centiméteres, régi, 50 éves víznyomócső, és gyakorlatilag az egész utcát újjá kellett ahhoz építeni, hogy újra működhessen ez a dolog. Ez szinte megoldhatatlan feladat elé állította nemcsak a vízmű vezetőit, hanem az egész város vezetését is, hiszen egy olyan szerteágazó, kusza csőhálózatot találtak a belvárosban, hogy az egészet cserélni kellene. De tudjuk azt nagyon jól, hogy most ott tart a dolog  bár újraaszfaltozták már, még egyszer fel kellett törni ezt az egészet , hogy azon imádkoznak különben a szakemberek, hogy valahonnan forrást tudjanak teremteni, hogy a belvárosban ezt a csőhálózatot, vezetékhálózatot újra lehessen építeni. (Nacsa Lőrinc: De mivel jó vezetés van, megoldják!)

A szolgáltató nehéz helyzetét mutatja különben az is, hogy abszolút nincsen arra pénz, hogy feltérképezzék akár Debrecen tekintetében, hogy mi is van ilyen tekintetben a vízi közművekkel. És sajnos, azt kell mondjam, hogy ez nem kifejezetten debreceni példa. Nagyon érdekes, hogy országosan is annyira rossz a helyzet, hogy egy-egy szakasz cseréjére a szakemberek állítása szerint nagyjából 200-300 évente kerülhetne sor a jelenlegi tudásuk szerint, azonban az elöregedett és mára üvegtörékenységű csőrendszerek meghibásodása rendszeres, ezért a toldozgatás-foldozgatás, ami a tervezett felújítások helyett zajlik, önmagában is növeli ezeknek a cégeknek a veszteségét.

Tudjuk azt nagyon jól a mai helyzetet látva, hogy nagyjából 8-10 víziközmű-cég csődközeli helyzetben van, és ez teljesen egyértelmű a kormányzati nemtörődömség és elvonások következtében. A hazug rezsicsökkentés miatt most hatalmas árat fizetnek nemcsak ezek a cégek, hanem az egész ország. Óvatos becslések alapján 3000 milliárd forintra tehető az az összeg, amelyet a vízi közművek biztonságos üzemeltetéséhez szükséges felújításra el kellene most hirtelen költeni. 50-60 százalékkal nőtt a meghibásodások mértéke az elmúlt években, így a hálózati veszteség sok esetben elérheti nemcsak a 10-15, de akár 30-35 százalékot is, ami szintén ezeknek a cégeknek a veszteségét növeli. A bevételek a 2009-es szintre estek vissza, míg a költségek természetesen a 2020-as szinten vannak. 10 év alatt jelentősen emelkedett az anyagárak, az energiadíjak, és romlott a forint. 2013-ban bevezették a közművezeték-adót, amiről az előbb is beszéltem, és az energiahivatal felé már felügyeleti díjat is kell fizetniük a szolgáltatóknak. Mindezekre természetesen a kormány egy megveszekedett fillért sem biztosít számukra. Azt kell mondjam, hogy amihez az Orbán-rendszer nyúl, az tönkremegy, amit véletlenül nem lopnak el, az pedig szétesik.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatról konkrétan pedig annyit tudok mondani, hogy mivel nem tartalmazza, hogy nagyjából a kisajátítás hány létesítményt érint vagy érinthet, és nem tartalmazza azt sem, hogy ezek a kisajátítandó létesítmények milyen szinten és milyen minőségben végzik jelenleg a szolgáltatást, és egyáltalán, hogy miért pont most ennyire fontos ezt bevezetni, ezért amíg ezekre a kérdésekre választ nem kapunk, a Demokratikus Koalíció nem tudja támogatni az előttünk fekvő előterjesztést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselőtársam kétpercesére igazán nincs mit reagáljak. (Nacsa Lőrinc: Ez nem így van.) Alapvetően bármikor hallgatjuk meg, mindig ugyanazt mondja. (Arató Gergely: Ettől még nem lesz igaz.) Kopik ez a lemez, kopik ez a lemez, egyre hiteltelenebb. Néha bele is bakizik, de ez egy másik kérdés. Kósa Lajossal kapcsolatban: az a helyzet, hogy mi sokáig ültünk ugyanabban a képviselő-testületben, és mindig üdítő színfolt volt hallgatni csapongó eszmefuttatásait. Nem is tudtam, hogy ennyire fog hiányozni, és most döbbenten rá, hogy valójában milyen jó, hogy hallhatom, képviselő úr.

Alapvetően ön számonkérte rajtunk a házszabályt, aztán beszélt a telepi biológiáról, az arzénelőírásról, az Unióról, minden egyéb más dologról. Úgy tűnik, hogy az önök számára a házszabály egy hipotetikus felvetés.

A másik. Ön téved. Én a Debreceni Vízmű mellett állok. Ebben a sztoriban ők a jófiúk. Ők azok, akik kínlódnak az önök kormánya megszorítása miatt. A hazug rezsicsökkentés miatt, amiatt, hogy a Debreceni Vízmű különben nem tudja kicserélni a belvárosban a régi, ócska azbesztcement csöveket, hogy azon imádkoznak, hogy ne legyen újabb csőtörés, ne kelljen megint fölverni a Csapó utcát, a Kossuth utcát még egyszer. Igen, ebben a sztoriban a Debreceni Vízmű, ugyanúgy, ahogy a többi önkormányzati vízmű, ők a jófiúk. Mert önök a hazug rezsicsökkentéssel gyakorlatilag lenullázzák ezeket a cégeket.

És a debreceni cég is pontosan ugyanúgy kínlódik, mint az összes többi. Pontosan ugyanúgy kínlódik. Pontosan ugyanúgy tönkre is fog menni, ha ez így fog maradni, mert nem tud fejleszteni, nem tudja különben azokat a kötelező karbantartásokat végrehajtani, elmennek a szakemberei; ha minden igaz, akkor pont önök keresnek most oda vezérigazgatót, nem tudom, mennyi ideje már. Mondja azt, hogy nem így van! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy megérthessék önök is végtelen nagy fájdalmamat az előttünk fekvő költségvetéssel kapcsolatban, engedjék meg, hogy még ha egy rövid villanás erejéig is, de visszatekintsünk négy évet a múltba. Nem tudom, hogy önök ébredteke már fel műtéti altatásból úgy, hogy konok egykedvűséggel egy leszakadt reluxa verte a málló festékű ablakot folyamatosan. Tette mindezt azért, mert a déli fekvésű szobában nem volt se légkondi, se más légkondicionáló eszköz, ezért a szobában fekvő hat beteg próbált a forróságban kereszthuzatot csinálni, és nem volt semmiféle napvédő eszköz sem, hiszen a reluxák le voltak szakadva, ezért a leszakadt reluxákat verte a szél. Az a helyzet, hogy én egy hétig hallgattam ezt a hangot: tak-tak-tak. Egy nyomorult hétig ez a hang volt a fülemben, a reluxa hangja, ahogy veri az ablakhoz a forró huzat.

És tudják, mi ebben a tragédia? Hogy ez négy éve történt velem, és tavaly nyáron, amikor jártam ugyanebben a kórteremben  hál’ istennek, nem a magam okán, hanem látogatóban , ezt a reluxát pontosan úgy verte a forró huzat, mert a bent lévő betegek nem tudtak máshogy létezni, mint kereszthuzatot csinálni, a leszakadt reluxát pedig verte a kereszthuzat.

Az a szörnyű ebben a sztoriban, hogy négy év alatt semmi nem változott. Nem változott semmi! S ami igazán hátborzongató, hogy az előttünk lévő költségvetés  a gyávaság és a gyengeség költségvetése  azt mutatja, hogy ez 2021-ben is megmarad. Ebben a kórházban 2021-ben is ugyanúgy fogja a reluxát verni az ablakhoz a szél.

A valódi tragédia különben az, hogy míg Kásler miniszter úr  aki nemrég már nemcsak emberileg, de orvosszakmailag is elégtelenre vizsgázott ezekben a nehéz hetekben és hónapokban  különben az egészségügy jövőjét a tízparancsolatban látja, addig Magyarország Kormányának vezetője a világ minden pénzét a sportra költené. Ez olvasható ki ebből a költségvetésből, hogy az egészségügy a jelenlegi kormányzat szemében egy szükséges rossz. Szükséges rossz! És az is ezt mutatja különben, hogy többek között az OECD Magyarország 2019. évi egészségügyi országprofiljáról szóló jelentése szerint Magyarország egészségügye krónikusan alulfinanszírozott. S valahol ezt mutatja az is amúgy, hogy tudjuk nagyon jól  most olvastam és teljesen meg is döbbentem rajta , hogy a válság ideje alatt, tehát az elmúlt hónapokban, az elmúlt napokban mindennap 695 millió forintot költött a kormány a kormányfő mániájára, a sportra. Ezt megismételném: 695 millió forintot naponta, miközben az egy főre jutó egészségügyi ellátásra fordított kiadás kevesebb mint 1500 euró, ami a sereghajtók egyikévé tesz minket az EU-ban. Az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya folyamatosan és rendre elmarad az uniós átlagtól.

De hogy egy újabb adatot mondjak: az egészségügyi kiadásokból való állami részesedés  és itt a kormányzati és kötelező társadalombiztosításra gondolok  csak az összes egészségügyi kiadás 73 százalékát teszi ki, az úgynevezett zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások mértéke viszont eléri a 27 százalékot, míg az EU átlaga ebben az esetben 16 százalék. Föl tudjuk ezt fogni, képviselő urak és hölgyek, hogy miről is beszélek, hogy a gazdag Németországban, ahol nincs olyan nyugdíjas, aki 2300 eurónál kevesebbet kapna meg havonta, sokkal kevesebbet kell kifizetni zsebből zsebbe egészségügyi ellátásra, mint nálunk? Ez valami borzasztó!

Az a baj, hogy ezt a helyzetet a jelenlegi költségvetés konzerválja. Az a baj, hogy ez a jelenlegi költségvetés egy embertelen költségvetés. Az a baj, hogy ez a jelenlegi költségvetés a gyávaság és a gyengeség költségvetése.

Engedjenek meg három gondolatot a költségvetéssel, az egészségüggyel és az ebből eredeztethető szörnyű és szomorú jövőképpel kapcsolatban  három gondolatot! 1. A vírus, ha tetszik, ha nem, hosszú évekig nagy valószínűség szerint itt lesz körülöttünk. 2. Azt még a kormányfő is elismeri, hogy további egészségügyi, járványügyi és gazdasági nehézségek előtt áll az ország. 3. Egyértelmű, hogy hiányzik az előttünk fekvő 2021-es költségvetésből is az a felismerés, hogy beruházásokra és átfogó reformokra van szükség az egészségügyi rendszer erőforrás-felhasználásának racionalizálása, a hozzáférési egyenlőtlenségek csökkentése és az ellátás színvonalának emelése érdekében.

(19.20)

Hogy miről is beszélek? Arról, hogy a megelőző és az alapellátás mélyen alulfinanszírozott, és nem használják ki a bennük rejlő lehetőségeket az ellátás költséghatékonyságának, hozzáférhetőségének és minőségének javítására. Arról beszélek, hogy Magyarország társadalma menthetetlenül kettészakadt, hiszen van egy olyan réteg, amely meg tudja fizetni a magánegészségügyi szolgáltatás kitűnő minőségét, hogy egyágyas szobában tud gyógyulni, hogy megkapja a CT- és egyéb más vizsgálatokat szinte azonnal, míg a leszakadó rétegnek nem jut már semmi. És az a legnagyobb baj, hogy ez a 2021-es költségvetésben is így marad, hogy míg sportra vagyonokat költünk el; hogy míg a  nem kormányzati  kormányzati repülőgépek működtetésére újabb milliárdos tendereket írunk ki, addig az ország egészségügye egyre inkább romokban van.

Ez a költségvetés, tisztelt hölgyeim és uraim, pontosan olyan, mint Magyarország jelenlegi kormánya, ez a költségvetés a gyengeség, a gyávaság, a szemfényvesztés, a dölyfös fideszes nemzeti tőkésosztály költségvetése. Ez a költségvetés szégyene az országnak, szégyene a kormánynak. Köszönöm, hogy meghallgattak.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm, elnök úr. Az a helyzet, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen késő esti órán egyet fogok érteni Banai államtitkár úrral. Mit is mondott ezelőtt egy pár perccel? A kormány nem kívánja gyámság alá venni az önkormányzatokat, és maximálisan igazat kell adjak neki, tudniillik az előttünk fekvő 2021-es költségvetésnél tényként kezelhetjük, hogy az önkormányzatokat érintő rész nem más, mint egy bunkósbot a kormány kezében, mégpedig az önkormányzatokkal szembeni leszámoláshoz való fontos eszköz. Hogy miről is beszélünk? Rengeteg példát tudnék felhozni ezzel kapcsolatosan. Engedjék meg, hogy két rövid példát mondjak! Az egyik a helyi iparűzési adóból származó bevételek. Tudjuk most már nagyon jól, hogy 2021-től az önkormányzatok nem használhatják fel ezt az iparűzésiadó-bevételt arra, amire akarják, többek között nem fizethetik az önkormányzati dolgozók bérét, vagy beszélhetünk nyugodtan arról, hogy elvették annak a lehetőségét is, hogy az ingatlanokon elhelyezett reklámhordozókra az adott önkormányzat adót vessen ki. De természetesen látjuk azt is, hogy a kormány érzi, hogy ez így nem lesz jó, hogy a bevétel nélkül egyenes és rövid út fog vezetni az önkormányzatok számára a csőd felé, és ezért megpróbálják megkönnyíteni az önkormányzati hitelfelvétel lehetőségét. Hozzá kell hogy tegyem, hogy azt a lehetőséget, amit 2010-ben, 2011-ben amúgy megszüntettek az önkormányzatok számára…  most a települések jelenleg csak kormányzati engedéllyel vehettek fel eddig hitelt.

Jövőre erre már nem lesz szükség. Egymilliárd forint összegben bármelyik önkormányzat bátran verheti magát adósságba, és kerülhet akár adósságspirálba is. Érdekes azért az orbáni taktika, hiszen meghagyta azt a lehetőséget, mondhatnám azt is, azt a politikai fegyvert, hogy a miniszter döntheti el, és tilthatja meg vagy engedélyezheti bármely önkormányzat számára a hitelszerződés megkötését, és ez így nem más, mint ahogy az előbb is mondtam, ez egy nagyon erős politikai fegyver, amely még inkább kiszolgáltathatja, és politikai alapon akár hátrányos helyzetbe is hozhatja az ellenzéki önkormányzatokat.

(21.50)

Hozzá kell tegyem, hogy azért óvatosan kezelendő ez a kormánypárti települések vezetői számára is, hiszen ezzel nagyon könnyen adósságspirálba kerülhetnek különben ezek az önkormányzatok.

És mit is mondott a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége pontosan egy májusi felmérése alapján az önkormányzatok helyzetével kapcsolatban? Az önkormányzatok helyzete siralmas. A városok és falvak mindösszesen 14 százaléka képes működni fél éven túl hitelfelvétel nélkül, ugyanakkor majdnem 19 százalékuknak nincs egyetlen fillér tartaléka sem. A települések majdnem kétharmadának okoz megoldhatatlan pénzügyi gondokat a gépjárműadó elvétele is. És amiről hallgat a kormány, az az, hogy az ország 3200 önkormányzatából 2300 más adóbevétellel pedig egyáltalán nem is rendelkezik. Általában ezeken a településeken amúgy nincs már működő vállalkozás sem, amely például iparűzési adót tudna fizetni, de nincsen turizmusipar sem, így hozzá kell tegyem, hogy kellemes a hasznosban, hogy azt kell mondani, hogy nem érinti őket az idegenforgalmi adó befizetésének kivezetése sem.

És nagyjából 900 településről beszélünk, ahol ugyan van iparűzési adó, de ezeken a településeken viszont a gazdasági visszaesés nagy valószínűség szerint akkora, hogy olyan csökkenő bevétellel számolnak ezek az önkormányzatok, amely a működési költségvetésükön akár 70 százalékos lyukat is üthet. Ráadásul az az intézkedés, hogy december 20-áig ezentúl nem kell feltölteni az előleg és a tényleges céges teljesítmény közötti adókülönbözetet, már ebben az évben is súlyos működési és likviditási gondokat okozhat nagyon sok önkormányzat esetében is.

És mondjuk ki: hazugság, nem több mint gyenge propaganda, hogy a 2021-es költségvetés több támogatást adna az önkormányzatoknak. Ez annyira nem igaz, hogy ennek pont az ellenkezője történik majd meg. A 2021-es költségvetésben ugyanis egyáltalán nincsen többletforrás elkülönítve az önkormányzatok működtetésére, csupán az eddigi források átrendezését végzi az Orbán-kormány, ez pedig nem más ebben a formában, mint csúnya szemfényvesztés.

És igen, alszunk még párat, és arra ébredünk, hogy a magyar települések fele csődben van, a másik fele pedig azért küzd kétségbeesetten, hogy ezt a csődközeli helyzetet elhárítsa valamilyen módon, mert a jövő évi költségvetés, ahogy ez elhangzott már a DK részéről, nem más, mint a gyávaság és a gyengeség költségvetése, egy gyáva és gyenge kormány öngyilkos akciója. Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, megfigyeltéke, hogy valami nagyon csúnya mentális betegség sújthatja a kormányzat és a kormánypárt képviselőit. A hosszú távú memóriájuk annyira erős, hogy állandóan a tíz éve elmúlt nyolc évről beszélnek, azonban az elmúlt három hónapban történt eseményekről valahogy elfelejtkeznek. Emlékeznek? Azon ritka pillanatok egyike volt, mikor a kormányfő és a körülötte nyüzsgő fideszes képviselők a parlamentben voltak. Ekkor ígérte meg Orbán Viktor két lenéző, kioktató, öntelt és nagyképű viszonválasz közben, hogy annyi munkahelyet fognak teremteni, amennyit a járvány, a vírus tönkretesz. Majd néhány hét eltelik, újabb parlamentlátogatás, ahol újabb orbáni ígéret, mondhatnám azt is, hogy egyfajta nyugtatás hangzik el: nyugi, nyugi, három hónapig minden munkáját elvesztő magyar dolgozó álláskeresési támogatást kap. Csak jelzem különben, nem tudom, hogy észrevettéke, de nem kap. A kényszervállalkozók, a családi megélhetési kis cégek és a katások egy jó része egyszerűen nem kap, nem jár nekik. Akinek pedig járna, annak bejelentkezési lehetősége nincs a rendszerbe, mert a rendszer, az istenadta, hetekig-hónapokig még időpontot sem hajlandó adni, nemhogy álláskeresési támogatást.

Majd megtudjuk újabb pár hét után, persze újabb nagyképű és öntelt kormányzati kioktatás keretén belül, hogy a kormány a munkában érdekelt, ők munkaalapú társadalmat építenek, nem pedig a segélyekben, mert a segély valószínűleg valami ellenzéki lózung. Ez eddig jó is, mert a dolgozók is a munkában hinnének, jelezném halkan, azaz csak hinnének, és nem a mesebeli álláskeresési támogatásban. Miért is mondom én, hogy mesebeli? Azért, mert, tudják, a mese is olyan, hogy hol volt, hol nem volt. Sajnos, a magyar rendszerben, Orbán bűzlő rendszerében inkább nem volt, mint volt, mert bár látható módon ez szinte hihetetlen a kormány fejének, de mindenki inkább dolgozna normális bérért, mondom én, mint hogy nyelje a könnyeit a világ legrövidebb álláskeresési támogatását várva, leginkább meg nem kapva azt.

Majd eltelik újabb pár hét, a dolgozók százezrei már munka, megélhetés és valós kormányzati és sajnos álláskeresési támogatás nélkül, de mit ad isten, a kormányfő újabb látogatást tesz a parlamentben, újra tele a fideszes patkó, és elhangzik a kissé ködös újabb kormányfői ígéret: de tényleg lesz mindenkinek munkája, oda a rozsdás bökőt, vagy ha mégsem, akkor majd forduljanak nyugodtan a kormányhoz a kárvallottak. Emlékeznek erre? Aztán mi történik? Értik: közvetlenül a kormányfőhöz lehetne fordulni, majd ő ad munkát. De hogy nehogy azt gondolja azonban bárki is, hogy ez a munka a karmelita kolostorban esetleg uborkakovászolás lenne, vagy a felcsúti dácsában a füvet kell nyírni, ezért újra pontosít a kormány feje: a fiatal életerősek mehetnek majd katonának, a maradék pedig menjen közmunkásnak.

Katona vagy közmunkás  ez az új kormányzati narratíva. Kérem szépen, ez az új orbáni jövő, amit Magyarország számára Orbán biztosítani akar, biztosítani képes, és ami önmagában is hátborzongató, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a közmunkások bére 2017 óta nem emelkedett. Így a szakképzettséget vagy középfokú végzettséget nem igénylő teljes munkaidős foglalkoztatás esetén a közfoglalkoztatott havi bruttó bére 81 530 forint, amiből persze adóznak, mert tudjuk nagyon jól, hogy drágák a stadionok, éhes a család, a kedves vő is nagyon szereti a pénzt, a papa is szeretne milliárdos osztalékot kivenni, és Orbán gázszerelőjéről már ne is beszéljünk. Így a végén megkapnak ezek az emberek nettó 54 217 forintot.

De ma már tudjuk, hogy a kormányfő meghatározása szerinti fiatal életerősek sem dúskálhatnak a fizetésben, már ha egyáltalán vállalják a speciális önkéntes tartalékos katonai szolgálatot, mivel az ő bérük sem érné el a százezer forintot. Már ha vállalnák, de tudjuk nagyon jól, hogy mindenki üvöltve menekül ez elől a lehetőség elől.

Nyilván látjuk azt, hogy ez nem az a jövőkép, amire a magyar emberek várnak, és mondjuk ki nyugodtan, a kormány propagandája élt három hónapot és csúfosan megbukott. Se közmunka, se katonaság, se pénz. A kormány és azon belül Orbán Viktor ismét egy orbitális nagyot hazudott. A kérdés pedig jelenleg is megválaszolatlan: hol vannak a beígért munkahelyek, tisztelt kormányfő úr? Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN, a Népjóléti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Végtelenül szomorú vagyok, hogy erre a kisebbségi véleményre egyáltalán okot adott a helyzet; már csak azért is, mert ennek, amit most elmondok, nem kisebbségi, hanem többségi véleménynek kellene lenni. Tudniillik, amiről mi most beszélünk, az nem 13. havi nyugdíj, hanem az egy nagyon csúnya, propagandaízű 53. heti nyugdíj, ami ráadásul jövő időben zajlik, holott tudjuk nagyon jól, hogy milyen helyzetben élnek most a nyugdíjasok.

(Tordai Bencét a jegyzői székben Szabó Sándor váltja fel.)

Engedjenek meg egy mondatot, amitől, bevallom őszintén, én teljesen elképedtem, amit az önök kormányfője mondott el: szerinte a futball a művészet kategóriájába sorolandó. Mondjuk, szerintem ez a mondat az őrültség kategóriájába sorolandó, de maradjunk meg ennél a dimenziónál. Az igazi művészek itt most, jelen pillanatban az önök rendszerében nem mások, mint a nyugdíjasok, azok, akik hó végén próbálnak megélni abból a minimális összegből, amit önök adnak nekik.

Itt sokszor elhangzott, hogy alapvetően a nyugdíjak reálértéke hogy is áll, hogy önök ezt megőrizték, sőt növelték. Akkor engedjenek meg egy teljesen friss KSH-adatot, amely június 30-án kelteződött, és a január-áprilisi adatok alapján készült el. Ebből az derül ki, hogy ebben az időszakban a reálkereset 4,6 százalékkal emelkedett, ezzel ellentétben a nyugdíjak reálértéke csökkent, az idősek fogyasztási kosara szerint számolt infláció 4,1 százalék volt, miközben januárban 2,8 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, vagyis a nyugdíjasok tekintetében bő 1,2 százalékos volt a reálértékvesztés. Természetesen ez az átlag, és mint minden átlag valahol hazugság is, hiszen tudjuk azt nagyon jól, hogy a szegényebb emberek, és ezek közé tartoznak sajnos a nyugdíjasok is, nem ez alapján a fogyasztói index alapján mérik különben az inflációt. Tudjuk nagyon jól, hogy ők leginkább élelmiszert vásárolnak, sőt talán csak azt, és ez alapján, mivel látjuk azt, hogy milyen áremelkedésről van szó, itt 7-8, esetenként 15 százalékról is beszélünk.

Elmondható mindezek mellett és ellenére is, hogy az átlagnyugdíj  még egyszer mondom, ez nem egy igaz szám  a felét sem éri el a jelenlegi átlagkeresetnek. És itt dübörög a válság, annak ellenére, hogy önök azt mondják, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, és dübörög a gazdaság. Ez abban a tekintetben valóban igaz, hogy azt lehet olvasni, a nemzet gáz- és mangalicaszerelője (sic!) lassacskán repülőjáratokat indít a jachtjához, ahova elviszi a nemzet új urait, de ez nem igaz a nyugdíjasok esetében. Őket most kellene megsegíteni (Az elnök csenget.), nem pedig januárban és nem négyéves távlatban. Ebben a tekintetben sajnos nem fogjuk tudni támogatni ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nacsa Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy a Demokratikus Koalíció módosító javaslata végtelenül egyszerű volt: fizessék ki a beígért 13. havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak, és ennek az első felét most, amikor baj van. Tudja, mondtam én ezt már önnek a múltkor is. Nagyjából olyan az, amit most önök tesznek, mintha a Balaton közepén fuldoklónak azt mondanák: várj egy picit, és bedobjuk majd neked januárban a mentőöv negyedét; és ha ezzel ki tudsz úszni, akkor következő januárban megkapod az újabb negyedét, és így tovább. Ez így édeskevés.Önök valós segítség helyett… Hiszen most valóban nagy bajban vannak nemcsak a nyugdíjasok, hanem azok a magyar családok is, amelyeknek önök megígérték, hogy lesz munkahely három hónap után; ha nem, akkor akár Orbán Viktornál kovászolhatnak uborkát. Kiderült, hogy nem, nincs munkahely, sok esetben segély sincs, és az idős nyugdíjas szülők kell hogy segítsék most a munka nélkül lévő fiatalokat. De önöknek nem erre tellett, hanem egy nyomorult propagandalapra, a JóKorra, amit 2 millió példányban, 16 színes oldalon adnak most ki, és aminek talán mindjárt a második lapján a kormányfő somolyog.

Ez kevés, ezzel nem lehet elmenni a piacra; ebből nem lehet bevásárolni. Én megértem, hogy önöknek a propaganda a legfontosabb, hogy a Habony-művek azok, akik miatt önök még mindig hatalmon lehetnek, mert az ő segítségükkel, őáltaluk hazudják le a csillagot is az égről, de ettől a nyugdíjasok éhesen fognak hó végén lefeküdni.

Semmi mást nem kérünk, mint azt, hogy ne hátrafelé mutogassanak. Tudja, ön régi dakota politikus, akkor biztos ismeri azt a régi dakota mondást, hogy aki sokat mutogat hátrafele, előbb-utóbb eltalálja az ajtófélfát. (Nacsa Lőrinc: Párttársának mondja…) Ebben a tekintetben én tényleg azt kérném, vegyék komolyan azt, amit ígérnek. Vegyék komolyan azt, hogy a nyugdíjasaink most vannak bajban, hogy sokan alig pár tízezer forintból kell hogy megéljenek; hogy nekik minden fillér számít; hogy nekik nem elég egy újság, nem elég a propaganda. Segítsenek rajtuk, hiszen önök mondják azt, Matolcsytól, a jegybank elnökétől azt lehet hallani, hogy dübörög a gazdaság, hogy itt nincsen semmi baj, hogy minden rendben van. Lássuk, hogy mennyire van rendben!

Fogadják be a DK módosító indítványát, hiszen nem kérünk sokat, csak azt, hogy a 13. havi nyugdíj legyen 13. havi nyugdíj; hogy segítsenek végre a nyugdíjasokon, és ne csak egy propagandalappal szúrják ki a szemüket. Köszönöm szépen.

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy nemtelen és megalázó ez a vita, ami itt folyik, gyakorlatilag a nyugdíjasok feje fölött. Azokról az emberekről próbálják önök elterelni most a figyelmet mindenféle hátramutogatással, váddal, akiket alapvetően ez nem is nagyon izgat. Ők egyszerűen csak szeretnék a jelent megélni, a mai napot. A mai napot! Szeretnének venni egy darab húst, egy kis krumplit. Olyan jó hallani azokat a számokat is, amiket a háznagy asszony elmondott és a vádakat, amiket megfogalmazott velünk szemben, de tudjuk nagyon jól, hogy ezek így, ebben a formában hamisak. Tudniillik, beszélhetnénk a vegyes indexálásról, hogy az mit jelent, és hogy mennyi kár érte a nyugdíjasokat például csak azzal az egyetlen döntésükkel, hogy a vegyes indexálást eltörölték. Tudniillik, 2019-ben így most a 130 ezer forint helyett legalább 155 ezer forint lett volna átlagosan havonta a nyugdíj. Ez éves szinten, tudják, mennyit jelent? 300 ezer forintos különbséget. Ez a vegyes indexálás és a jelenlegi helyzet közötti különbség. Erről miért nem beszélnek?

Vagy arról miért nem beszélnek, hogy különben nyilván elsülhetett a legszuperebb helyesíró államfő szája, mikor azt mondta, hogy nemcsak 13. havit, hanem 14. havi nyugdíjat is fognak adni? (Nacsa Lőrinc: Plusz egy havit!) Nézze, itt most erről megint lehet vitatkozni, hiszen a 13. havi nyugdíjat is beígérték, de nem lett se 13. havi, se 14. havi. Ha ezeket a számokat különben összeadjuk, ez évi 600 ezer forint pluszt jelentene, de nincsen.

És lehet itt lovagolni azon, hogy gyurcsányista, és innen gondolom, hogy valahol jól végezzük a dolgunkat, mert ha a Gyurcsány neve felmerül itt ebben a teremben, akkor érezzük azt, hogy nincsenek már érvek és valós válaszok, csak a gyurcsányozás. Én végtelenül sajnálom különben, hogy ennek a vitának itt most részese vagyok. (Nacsa Lőrinc: Szégyelli Gyurcsányt?) Mondhatnám azt is, hogy szégyellem Nacsa képviselő urat, igen, ez így van. (Az elnök csenget.) De még egyszer értsék meg, az ellenzék itt egy roppant egyszerű dolgot kér: segítsünk azokon az embereken, akik most segítséget kérnek! Ne újságot adjunk ki nekik, ne próbáljuk megmagyarázni, hogy mi történt tíz éve, elmúlt nyolc éve, ne próbáljunk gyurcsányozni, hanem fogjunk össze, és segítsünk! Fogadják be a módosítónkat; az MSZP-é és a mienk és mindenkié, aki ebben a dologban ellenzékiként módosító indítványt tett, szerintem önzetlen és a nyugdíjasok érdekeit szolgálja.

(14.40)

Aki ezt lesöpri az asztalról, az önző és a saját érdekeit veszi szem elé. Ezen kellene elgondolkodni. Köszönöm szépen.