Felszólalás adatai

GODÓ LAJOS, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagokról és szaporítóanyagokról szóló 1996. évi CXXXI. törvény hatálybalépéséig a hazai és az európai szabályozás közötti különbségek az eltérő társadalmi rendszerből adódóan elsősorban jogi kérdésekben mutatkoztak.

1996-ban alkotta meg a parlament a vetőmagtörvényt, akkor 278 igen szavazattal, ellenzés és tartózkodás nélkül. Korábban az 1968. évi 22. törvényerejű rendelet határozta meg a fajtaelismerés és a vetőmag-minősítés elvi alapjait.

Az EU-direktívákkal való összevetés és részletes elemzés után nyilvánvalóvá vált, hogy az 1996. évi CXXXI. törvénybe sok új közösségi követelmény épült be, de nem értük el a teljes jogharmonizáltságot. Ezért az a csatlakozásig mint átmeneti törvény működik, és ezalatt az időszak alatt kell felkészülni a szükséges teljes ekvivalenciára. Az átmenti időszakban ennek érdekében már lényeges korszerűsítések történtek.

(19.30)

A megfelelő minőségű vetőmag és szaporítóanyag előállításához és felhasználásához, valamint a korszerű fajtahasználathoz nemzetgazdasági érdek fűződik. Ezzel a mondattal kezdődik a törvénytervezet, amelyet ma kezd tárgyalni a parlament, és várhatóan az EU-csatlakozáskor lép életbe, de ezzel a gondolattal kezdődnek a vetőmag és szaporítóanyag forgalmazását szabályozó EU-direktívák is. Az azonosság nem véletlen, hiszen a vetőmag és szaporítóanyag termesztése és használata valamennyi fejlett agrárállamban jogilag szabályozott terület. Már korán felismerték, hogy ezek az úgynevezett biológiai alapok a biztosítékai a sikeres növénytermesztésnek és a biztonságos élelmiszer-ellátásnak.

A Kárpát-medencét természeti viszonyai kiválóan alkalmassá teszik több mezőgazdasági és kertészeti faj vetőmagjának és szaporítóanyagának termesztésére. Ennek megfelelően hazánk világviszonylatban is jelentős szerepet játszik ebben az ágazatban. Az OECD statisztikája szerint 1999-2000-ben Magyarország ezen a piacon a világ szántóföldi termesztésének 15 százalékát adta, s e tekintetben a második helyen állt az Egyesült Államok mögött. Figyelmet érdemlő adat az is, hogy 2000-2001-ben az Európai Unió országaiba szállított vetőmag 7 százaléka származott országunkból.

A célszerű vetőmagtermesztés és -felhasználás szabályozása kontinensünkön immár egy évszázados múltra tekint vissza. A magyar jogszabályok az európaiakkal egyidejűleg, gyakran azt megelőzve fejlődtek. Ezért az EU-csatlakozással szükségessé vált jogharmonizáció ezen a területen számunkra nem okoz különösebb gondokat. A jogszabályoknak az Unió előírásaihoz való hozzáigazítása már esztendők óta folyik, és eredményeként egyes területeken a hazai rendelkezések nemcsak időben összhangba kerültek az uniós szabályozással, de meg is előzték azt. A szakemberek szerint az eredményesen gazdálkodó, kellő szaktudással rendelkező vetőmag- és szaporítóanyag-termesztők esélyei a csatlakozás után sem csökkennek. A szigorúbb szakmai feltételrendszer növeli és egységesebbé teszi majd az ágazat tevékenységének színvonalát, és a minőségi kínálati piac irányába hat. Ez pedig kedvező hír lehet a vetőmagok és szaporítóanyagok népes vásárlói táborának is.

A vetőmagok forgalmazásának alapelvei nem változnak. A forgalomképes vetőmagfajtának elismert fajta minősített vetőmagjából kell származnia. A fajtahasználat területén az erre vonatkozó alapjogszabály a 2002/53. európai közösségi tanácsi irányelv a szántóföldi növényfajok közösségi fajtakatalógusáról. Igen sok tévhit kering erről a témáról a teljes liberalizmustól kezdve a legszigorúbb szabályozásig. Egyik sem igaz, és mindegyikben van valami igazság. Az alapelv valóban az áruk szabad áramlásának joga, ennek értelmében ami az egyik tagállamban használható fajta, az a másik tagállamban is ilyennek tekintendő, természetesen az ésszerű szakmai szempontokat figyelembe véve, és ezek jelentik a korlátokat is. A fajtajegyzék vonatkozásában csak példaként szeretném megemlíteni, hogy négyféle fajtajegyzéket javasol a törvényjavaslat: közösségi fajtajegyzék, nemzeti fajtajegyzék, leíró fajtajegyzék, ajánlati fajtajegyzék alkalmazását, illetve bevezetését.

A fajtaoltalom kérdését a 2002. évi XXXIX. törvény szabályozza, illetve a '95. évi módosítása, az ötödik részben a növényfajták oltalmát határozza meg. Változás a korábbiakhoz képest, hogy nevesíthető tulajdonjog csak az oltalmazott fajtákhoz fűződik. Elismert fajta fajtafenntartására több fajtafenntartó is bejelentkezhet; a vetőmag-szaporítást mindenkor vissza kell tudni vezetni a fajtafenntartásra.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt frakciója nevében ajánlom a tisztelt Háznak a T/3237. számú, a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvényjavaslat megvitatását és mielőbbi elfogadását.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)