Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Megvallom őszintén, az eddigi parlamenti gyakorlatomban szokássá vált, hogy a törvényjavaslatokat elküldöm szűkebb és tágabb környezetembe, de ennyire szélsőséges indulatokat, véleményeket kiváltó törvényjavaslattal nem találkoztam, és azt hiszem, a napi sajtóból is érezhető, hogy még a környezetemben egyébként egyetértő emberek között is igen ellentmondásos volt ennek a törvényjavaslatnak a fogadtatása.

Engedjék meg, hogy akár lábjegyzetként is jelezzem azt a beszélgetést, amelynek lényege az volt, hogy az egyik képviselőtársam felháborodva fogadta azt, hogy elveszik a fegyvert tőle. Mire én azt mondtam neki, ha mindenkinek lehetővé tennék alanyi jogon a fegyvertartást, én mindenkor ragaszkodnék ahhoz, hogy a parlamenti és az önkormányzati képviselők és a polgármesterek ne kapjanak fegyvert (Dr. Hankó Faragó Miklós: Helyes!), mert akkor olyan törvényeket fognak hozni, olyan környezetet fognak teremteni, amelyben ők és családjuk, illetve az ország biztonsága adva van.

Tudom, egy kicsit tragikomikus ez a megfogalmazás vagy talán pedagógiai célzatú, de talán a lényege is benne van, hiszen Horváth Balázs, aki 1990-től valóban egyik szószólója volt ezen gondolatoknak, és eléggé határozottan képviselte az elmúlt évtizedben mindazt, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz, ő a Magyar Demokrata Fórum nagyon határozott álláspontját fogalmazta meg; és nyilván van néhány kitétel, amelyben módosításokat javasol, például a nyomozó ügyészek esetében igenis lehetővé kell tenni alanyi jogon a fegyvertartást. Én magam inkább az ördög ügyvédje leszek most, és próbálom közvetíteni azokat a gondolatokat, javaslatokat vagy éppen értelmezési zavarokat, amelyekkel találkoztam a törvényjavaslat vizsgálata során különféle szakmai fórumokon, beszélgetéseken.

Tisztelt Ház! A nyilvánosság számára hozzáférhető statisztikai adatok szerint Magyarországon 188 ezer lőfegyver, ebből 116 ezer vadászfegyver van, fegyvertartási engedéllyel rendelkező természetes személyek, további 20 ezer van jogi személyek, például őrző-védő vagy pénzszállító cégek, sportegyesületek birtokában.

Az uniós jogharmonizáció folyamatában - ezt sokan hangoztatták ma már - szükségessé vált a hazai fegyverszerzési és fegyvertartási jogszabályoknak az Európai Unió joggyakorlatához történő közelítése. Értelmezésem szerint ennek a közeledésnek a jegyében változnának Magyarországon a fegyverek birtoklásának a szabályai.

A javaslat szűkíti az alanyi jogon fegyvert használhatók személyi körét, és a korábbiaknál magasabb szintű megfelelési követelményeket ír elő. Leginkább az önvédelmi fegyverre jogosultak köre szűkül, de lényegesen kevesebb fegyver tartására lesznek jogosultak a sportlövők és az őrző-védő társaságok is.

A törvényjavaslat céljait és irányát helyeslem, de a fegyvertartás európai szabályait ismerő szakértőink számos olyan hiányosságra hívták fel a figyelmünket, ami a javaslat változatlan formában történő elfogadása esetén később véleményünk szerint sok probléma, félreértés okozója lehet. Minden jel szerint nem annyira végletesek, tiltó jellegűek az uniós szabályok, mint ahogyan ez a törvényjavaslatból kitetszik.

Tisztelt Ház! Elfogadom, elfogadjuk, hogy az élethez és az egészséghez fűződő alkotmányos alapjog értelmében a törvény polgári célra szűk körben lehetőséget ad a rövid lőfegyver tartására. Ugyanakkor szakértőink ellentmondásosnak tekintik azt, hogy éppen az élethez fűződő jogra hivatkozással engedélyezhető a lőfegyver birtoklása, és éppen a személyvédelemmel foglalkozó szervezeteket zárja ki a fegyvertartásra jogosultak köréből a javaslat. Ezt mindenképpen valamilyen formában alaposabban meg kell indokolni.

Ugyancsak sokan átgondolatlannak érzik azt a változtatást, hogy csak az értékszállítással foglalkozó cégek, megfelelő értékhatár szállítása felett birtokolhatnának fegyvert, a vagyonőrző szervezetek már nem.

Az értékhatár megkövetelése - sok értékelésben olvashattam ezt - számos visszaélésre adhat alkalmat, például a szállítók, akiknek elvileg tudniuk sem lehetne, hogy mit szállítanak, aszerint kapnának fegyvert, hogy aznap nagy érték lapul-e a leplombált zsákokban vagy csak kis címletű bankjegy, vagy nem éppen értékes részvényköteg.

A bűnözőknek csak akkor érdemes támadniuk, ha látják a kísérők fegyvereit? - tették fel többen a kérdést, és megvallom őszintén, a választ nem tudtam igazán megfogalmazni. Nyilván a tárcának, a szakértőknek van erre válaszuk.

Aztán megkérdezték tőlem, hogy kik őriznék a bankokat, a nagy összegeket forgalmazó brókercégeket, hiszen a fegyveres őrizet nélkül az ott dolgozók biztonsága is, hiszen nem ritkán gyilkolnak bűnözők pusztán amiatt, hogy tanú ne maradjon, megoldatlan lesz.

Tisztelt Ház! Sokan nem értjük, és magam sem tudtam erre választ adni, hogy miért kitüntetetten csak a Magyar Sportlövők Szövetsége adhat ki igazolást sportfegyver versenyre történő behozatalára, amikor ennél a szervezetnél jóval nagyobb taglétszámú legitim szervezetek is léteznek, például a Lövész Szövetség vagy a Magyar Sportlövők Szövetsége (Sic!), vagy a Koronglövő Szövetség, vagy a Magyar Dinamikus Lövész Szövetség, vagy éppen a Magyar Szituációs Lövész Szövetség.

Betarthatatlannak vélik sokan azt az előírást is, amely az 1969. évi brüsszeli egyezmény próbabélyegeit követeli meg a behozható sportfegyvereken. Azt kaptam, hogy ezt az egyezményt mindössze 16 ország írta alá, azaz az afrikai, amerikai, ázsiai kontinens országai többségükben nem.

(16.50)

Sokan azt fogalmazták meg, hogy magunkat zárnánk ki a nemzetközi versenyek rendezéséből, ha ezektől az országoktól olyan szervezet igazolását követelnénk meg, amelyeknek ők nem is tagjai.

Többen fogalmaztak alkotmányossági aggályokat is. A törvényjavaslat szerint azokat a fegyvereket, amelyeknek a törvény elfogadása esetén nem hosszabbítják meg a tartási engedélyét, azokat rendőrségi tárolásra be kell szolgáltatni. Eddig világos. Formálisan ez nem a fegyver elkobzását jelenti, gyakorlatilag azonban egy jelentős érték tartós elvonását - mondják alkotmányügyben jártas bírálói a törvénytervezetnek. Ma a legolcsóbb vadászfegyver is 200 ezer forintnál kezdődik, az önvédelmi marokfegyverek ára, például a Berettáé - megvallom őszintén, nem tudnám megkülönböztetni, de hallom - 400 ezer forinttól indul. Csupán 20 ezer vadászfegyver bevonása - egyszerű számítás - 4 milliárd forint értékű vagyon elvonását okozná. Itt többen nagyon hiányosnak érzik a törvényjavaslatot, ugyanis ha szűkíteni kívánjuk a fegyvertartásra jogosultak körét, akkor gondoskodnunk kell arról is, hogy a fegyverek bevonására alkotmányos keretek között, a tulajdonhoz fűződő jogosítványok sérelme nélkül kerüljön sor. Én megértettem a törvénytervezetből azt, hogy egy bizonyos határidő után ezt eladni lehet, tehát pénzzé lehet tenni, azonban a hazai fegyverpiacon éppenséggel a piacra kerülő nagy darabszáma miatt erősen le fog csökkenni az értéke, mondják sokan, éppen ilyen alkotmányossági aggályok keretében.

A szakértőink még számos kiegészítést fűztek a törvényjavaslat jelenlegi szövegéhez, ami azt sejteti számomra, hogy bár a törvényjavaslat általános vitára alkalmas, mindenképpen jó irányban indul el, de kemény egyeztetésekre lesz szükség annak érdekében, hogy a törvényjavaslat eredeti céljának megfeleljen, vagyis a fegyvertartás európai szabályainak megfelelő és mindenképpen az ország nyugalmát és a biztonságot szolgáló törvény szülessen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)