Felszólalás adatai

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is Perlaki képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni, és a következőt hangsúlyozni. Az világos mindenki előtt, hogy kell egy életpálya. Ez a törvény e tekintetben érdemben, azon túl, hogy egy ilyen című fejezetet kreál, nem hoz. Tudniillik miről van szó? Ahhoz, hogy egy életpálya legyen, két elem kell. Mindenekelőtt kell fizetés; egy olyan fizetés, amely - hogy az önök kifejezésével éljek - egy tisztes polgári létet biztosít. De ez a tisztes polgári létet biztosító fizetés sohasem lesz megítélésem szerint - és ezt nyugati társadalmak is mutatják - önmagában versenyképes a gazdasági szférával. Mi az ellentéte ennek? Az, hogy stabil viszont a köztisztviselő helyzete, míg a gazdasági szférában bármikor elmozdítható. Tehát egy kemény munkajogi védelem, ami - ahogy a kontinentális rendszerekben van - szinte felmondhatatlan, csak alkalmatlanság és nyugdíj címén, és egy viszonylag tisztes fizetés, csak a kettő együtt ad igazán életpályát, és a kettő együtt biztosítja a stabil közigazgatási apparátust.

Ez a törvényjavaslat a '92-eshez képest, mint ahogy ezt korábban elmondtam - és elnézést, hogy megint magamra hivatkozom -, a stabilitást illetően, a munkajogi részét illetően jottányit nem változtat, és nem megy előre a dolog. Ezért mondjuk mi azt, hogy általános pályázati rendszer és a felmondási okok szűkítése, a kettő együtt teremthet majd idővel Magyarországon egy olyan minőségű és stabil közigazgatási apparátust, amelyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az ország megérdemelne.