Felszólalás adatai

DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által benyújtott és együttesen megvitatandó törvényjavaslatok összetartozását az határozza meg, hogy mind a négy törvényjavaslat - tehát a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról, a menedékjogról, a határőrizetről és a határőrségről, valamint a magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat - a magyar állam és a nem magyar állampolgárok viszonyát szabályozza. E viszony újraszabályozását - miként erre a törvényjavaslatok indokolása is utal - az európai uniós joganyag átvétele és a korábbi szabályozás gyakorlatban jelentkező hiányosságai indokolják.

A magyar állam és a nem magyar állampolgárok kapcsolatának szabályait alapjaiban közismert nevén az idegenrendészeti törvény tartalmazza. Olyan új törvény megalkotása vált szükségessé, amely a jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget tesz. Megjelöli ez a törvényjavaslat azokat az európai közösségi jogszabályokat, amelyekkel a benyújtott törvényjavaslat összeegyeztethető szabályokat tartalmaz.

(9.30)

Az általános vita keretében a javaslat néhány alaprendelkezéséről, alapintézményéről kívánok szólni. A külföldiek beutazásának és magyarországi tartózkodásának általános feltételei közül kiemelném azt a változást, hogy a vízum nélkül beutazó külföldiek egyéb feltételek fennállása esetén - és ez a változás lényege - az első belépés időpontjától számított hat hónap alatt legfeljebb 90 napig tartózkodhatnak külön engedély nélkül az ország területén. Megszűnik tehát az az eddigi lehetőség, hogy a vízummentesen beutazó külföldiek 30, illetve 90 naponként ki- és beutazással évekig tartózkodjanak Magyarországon anélkül, hogy ehhez tartózkodási engedélyt kérjenek.

A vízummal történő beutazás és tartózkodás szabályai is megváltoznak az utazás céljától függően. A tranzitvízumon és az átutazó vízumon kívül a törvényjavaslat megkülönbözteti a rövid időtartamú vízumot és a tartózkodási vízumot. A rövid időtartamú vízum hat hónapon belüli egyszeri vagy többszöri beutazásra, és legfeljebb 90 napi tartózkodásra jogosít. Az ezt meghaladó, legfeljebb egy év időtartamú tartózkodásra a tartózkodási vízum biztosít lehetőséget, amely viszont meghatározott célú tartózkodásra váltható ki. Külföldi állampolgár munkavégzés céljából csak tartózkodási vízummal utazhat be a jövőben. Ehhez természetesen munkavállalási engedély szükséges, vagy önálló vállalkozás.

Minden beutazás alapfeltételei között fogalmazza meg a törvényjavaslat a magyarországi tartózkodás anyagi fedezetének igazolását. Tájékozódásunk szerint a mai napig hatályban van egy olyan alacsonyabb szintű jogszabály, amely ezer forint felmutatásával e feltételt teljesültnek látja. Ezt a bankjegyet a beutazó védőfóliával ellátva mutatja fel a határőrnek, aki kénytelen az anyagi fedezet meglétét tudomásul venni, jóllehet a határőr és a beutazó is tudja, hogy ez a pénzösszeg még néhány órás tartózkodásra is elégtelen. Felmerül a kérdés, hogy a valós anyagi fedezet felmutatása, illetve ezen kötelezettség szabályozása hátrányosan érintheti-e a szomszédos országokból érkező magyarokat. Úgy vélem, és ismereteim is azt igazolják, hogy nem őket sújtaná a valós fedezet felmutatásának, igazolásának törvényi kötelezettsége.

A javaslat szerint megváltoznak a tartózkodási engedélyek szabályai. Érvényes tartózkodási vízummal rendelkező külföldi tartózkodási idejének meghosszabbítása céljából tartózkodási engedélyt kérhet legfeljebb két év időtartamra, amely engedély alkalmanként újabb két évvel meghosszabbítható. Ha a tartózkodás célja munkavégzés, akkor az engedély legfeljebb négy évre is megadható, diákok számára pedig a tanévnek megfelelően évenként kerül meghosszabbításra az egyéves tartózkodási idő. Állandó magyarországi tartózkodásra jogosító engedély a letelepedési engedély, amelyet a hatályos törvény bevándorlási engedélyként határoz meg.

A változás nemcsak a két engedély elnevezésében van, hanem a hozzá kapcsolódó jogosultságokban is. A javaslat szerint az engedély visszavonható több más eseten kívül akkor is, ha a külföldi a Magyar Köztársaság területét hat hónapnál hosszabb ideig elhagyta, vagy külföldön rendszeresen vagy tartósan munkát vállal. E javaslat indokolása ugyan utal arra, hogy a határon túli magyarok számára a változás nem kedvezőtlen, nekem mégis vannak aggályaim.

Több olyan családot ismerek, akik a nyugati határ mellett letelepedve magyar úti okmánnyal a szomszédos Ausztriába utaznak napi rendszerességgel vagy heti öt nap időtartamban, hogy magyarországi megélhetésüket biztosítsák, és otthon maradt - külföldön maradt - családtagjaiknak is juttathassanak. Remélhetőleg a törvényi megfogalmazás nem őket, az engedéllyel külföldön munkát végzőket fogja sújtani, hiszen az ő esetükben az életvitelszerű magyarországi tartózkodás és a magyar állampolgárság megszerzése iránti törekvés nem kérdőjelezhető meg. A letelepedett külföldi lakóhelyének idegenrendészeti nyilvántartását reményeim szerint valóban csak a magyar állampolgárságtól eltérő jogállás indokolja.

A külföldiekre vonatkozó rendészeti szabályok között került szabályozásra a visszairányítás és a visszautasítás egymást kiegészítő jogintézménye. A visszairányítással olyan külföldi beutazását akadályozhatjuk meg, aki a törvényben előírt feltételekkel nem rendelkezik. Új intézménye a javaslatnak a visszautasítás. A toloncegyezmények alapján más állam hatóságától átvett külföldi származási országába vagy visszafogadására köteles más államba küldhető vissza, illetve olyan külföldi esetében alkalmazható, aki jogellenesen kísérelte meg az államhatár átlépését.

Az ország keleti határait jogellenesen átlépők visszautasítása a leggyorsabb és legegyszerűbb módja a toloncegyezmény alkalmazásának. A keleti határainkról érkezők közül sokan embercsempészek közreműködésével sikeresen távoznak Magyarországról az osztrák-magyar zöldhatáron keresztül. Sokukat az osztrák határőrök visszaadják Magyarországnak, mert zsebükben magyar cigarettazárjegyet, illetve buszjegyet találnak. Ezen a határszakaszon megdönthetetlen bizonyítékként igazolják ezek a fellelt bizonyítékok, hogy a határsértő Magyarországról érkezett. Hatékony eljárás az ő esetükben a visszautasítás alkalmazása, hiszen Magyarországról a keleti szomszédainkkal megkötött toloncegyezmény alapján ők 30 napon belül továbbíthatók a visszafogadásra köteles államba, az eddigi hosszadalmas idegenrendészeti eljárás helyett.

Az új idegenrendészeti törvény rendelkezései együttesen szolgálják a törvény bevezető rendelkezései között kiemelt célt, a Magyar Köztársaság belső rendjének és közbiztonságának védelmét, ugyanakkor a jogharmonizációs igényeket is kielégítik.

A menedékjogról szóló törvényjavaslat módosítja az 1997. évi LXXXIX. törvényt. A menedékjog a nemzetközi jog egyik legrégibb intézménye, mégis a rendszerváltozásig ritkán hallottunk e jogintézményről. Már az első világháborút követően a Nemzetek Szövetsége létrehozta a Nemzetközi Menekültügyi Hivatalt, amelynek elnöke a norvég sarkutazó, Nansen volt.

Az 1949-es magyar alkotmány a Szovjetunió alkotmányához hasonlóan menedékjogot biztosított azok számára, akiket - idézem - "demokratikus magatartásáért a társadalmi haladás, a népek felszabadítása, a béke védelme érdekében kifejtett tevékenységéért üldöztek". Hogy kik voltak azok, akik a szocialista tábor diktatúráitól kértek menedékjogot, nem nagyon tudhatjuk. Nem is írták alá az úgynevezett szocialista országok az ENSZ égisze alatt a menekültek jogi státusának rendezéséről szóló nemzetközi egyezményt 1951-ben, vagy a kiegészítő jegyzőkönyvet 1967-ben.

Egyetemi tankönyvem szerint - idézem - "a burzsoá államok nem alkalmazták azt az elvet, mely szerint az államok általában csak politikai tevékenységükért üldözött személyeknek nyújtanak menedéket, hanem számos esetben közönséges bűncselekményeket elkövető magyar disszidenseknek is menedéket nyújtottak", ami a tankönyv megállapítása szerint a menedékjoggal való visszaélésnek tekinthető. Hálásak vagyunk a burzsoá államoknak azért, hogy "visszaéltek" a menedékjoggal - ezt nyilván idézőjelben kell rögzíteni -, mert ezen eljárásoknak köszönheti a kommunista diktatúra bosszújától menekülni kényszerülő sok ezer honfitársunk az életét. Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai sorsa a proletár internacionalizmus nemzetközi jog felettiségét igazolja, de Mindszenty bíboros életét sem a magyar menedékjog mentette meg, amikor az Egyesült Államok nagykövetségéről 1971-ben távozhatott.

A rendszerváltozást követően a Magyar Köztársaság a nemzetközi jog elvárásainak megfelelően szinte erején felül nyújtott segítséget a háború elől menekülő magyarok, bosnyákok, horvátok ezreinek, a volt Jugoszlávia polgárainak. A menedékjog a fenti példákból is láthatóan élő jog, a magyar állam és a nem magyar állampolgárok kapcsolatát szabályozó jogintézmény.

A törvényjavaslat az Európai Unióban elfogadott fogalmakat építi be a hatályos törvénybe. A menedékes, a kísérő nélküli kiskorú, a biztonságos harmadik ország fogalmának meghatározása új eleme lesz az elfogadandó törvénynek.

A törvényjavaslat a gyakorlatban sokszor előforduló problémára is megoldást kínál. A jogellenesen Magyarországra érkező gyakran megalapozatlanul kéri a menekültkénti elismerését. Ez a jövőben is így lesz, mert a határőrizetről és a határőrségről szóló, és e vitában együttesen tárgyalt törvényjavaslat 19. §-a a határőrség kötelességévé teszi, hogy "közreműködése során biztosítsa a külföldi számára azt a lehetőséget, hogy a menekültkénti vagy menedékeskénti elismerésre irányuló kérelem benyújtására vonatkozó szándékáról nyilatkozatot tegyen".

(9.40)

Ez utóbbi mondatot szó szerinti idéztem a javaslatból. Tehát egyfajta kioktatási kötelezettséget állapít meg a határőrizeti szervek részére.

A határőrség csak akkor hajthatja végre az ország elhagyására vonatkozó kötelezést megállapító intézkedését vagy határozatát, ha a külföldi ilyen kérelmet nem nyújtott be vagy a menekültügyi hatóság a kérelmét elutasította. A törvényjavaslat az Európai Unió minisztereinek állásfoglalásával összhangban megalapozatlannak tekinti a kérelmet olyan esetben, amikor a kérelmező még valószínűsíteni sem tudja származási országában való üldöztetését, vagy a kérelme a hatóság szándékos megtévesztésén alapul. A törvényjavaslat részletesen megjelöli az e következtetés levonására alkalmas, vizsgálandó körülményeket. Nyilvánvalóan alaptalan menedékjogi kérelmek a jövőben rövidített eljárásban bírálandók el.

Gyakorlati problémaként merül fel, hogy a tiltott határátlépést elkövető vagy a beutazás feltételeivel nem rendelkező külföldiek egy jelentős része az idegenrendészeti kényszerintézkedéseket - visszairányítás, kiutasítás - úgy kerüli ki, hogy menekültstátus iránti kérelmet terjeszt elő. Ebben az esetben nyitva áll számukra az országba való bejutás lehetősége, és kikerülnek az idegenrendészeti hatóságok vagy általában a hatóságok látóköréből. Ebben az esetben a beutazás feltételeinek ellenőrzésétől is el kell tekinteni, a határőrség a külföldit a menekültügyi hatóság által működtetett befogadóállomásra irányítja. Megoldás lenne a rövidített eljáráson belül is, ha a bírói felülvizsgálatnak nem lenne halasztó hatálya, hiszen ebben az esetben a menekültügyi hatóság a kérelem elutasításával egyidejűleg maga hozza meg a kiutasításról szóló döntését.

A határőrizetről és a határőrségről szóló törvényjavaslat módosítja az 1997. évi XXXII. törvényt. A törvény módosuló rendelkezései nem csak jogharmonizációs igényeket elégítenek ki, de megteremtik az összhangot a magyar állam és a nem magyar állampolgárok kapcsolatát rendező, most tárgyalt két másik törvényjavaslattal, és ugyanakkor az 1997. november 1-jén hatályba lépett törvény alkalmazása során felmerült értelmezési problémákra is választ ad. A belső és külső határ megkülönböztetésével és az ehhez kapcsolódó szabályok megalkotásával lehetőség nyílik arra, hogy a csatlakozást követően az Unió döntése alapján a schengeni végrehajtási egyezmény is alkalmazhatóvá váljék.

A törvényjavaslat meghatározza a határőrizet fogalmát és a határőrség rendészeti feladatait. Rendészeti feladatainak egy részét az idegenrendészeti törvény határozza meg, például a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése meghatározott esetekben a határőrség feladata lesz, így az embercsempészet esetében, a ki- és beutazás szabályainak megszegése esetén, illetve ha a külföldi a beutazási, illetve tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot vagy valótlan tényt közöl.

A törvényjavaslat 32. § (2) bekezdés g) pontja szerinti esetben, tehát ha a pénzbírság vagy a helyszíni bírság meg nem fizetése a kiutasítás, illetve a beutazási tilalom elrendelésének az oka, megítélésünk szerint akkor is célszerű lenne a döntést a határőrségre bízni, természetesen a beutazási tilalom tekintetében.

A visszairányítás és a visszautasítás hatósági intézkedését is a határőrség hozza meg. A határőrség jogosult elrendelni a visszautasítási őrizetet. A visszautasítási őrizet foganatosítása érdekében az idegenrendészeti törvény a határőrséget semmilyen kényszerintézkedésre nem jogosítja fel, indokolt lenne ezért a visszatartási intézkedés alkalmazását 12 órai időtartamban lehetővé tenni.

Egy másik ezzel kapcsolatos probléma, amely a gyakorlatban jelentkezik, hogy az előállításokkal kapcsolatosan számtalan esetben az jelenti a problémát, hogy a jogellenes cselekményt az illegális migránsok csoportosan követik el, és különböző országok állampolgáraiból áll ez a csoport. A határőrségnek az előállítás időtartama alatt kell megtennie az idegenrendészeti törvény alapján a személyes szabadságot korlátozó szükséges intézkedéseket, ami azonban csak tolmács igénybevételével lehetséges. A maximum 12 órás előállítási idő sok esetben nehézséget okoz, hiszen nagyon nehéz bangladesi, Srí Lanka-i, pakisztáni tolmácsot találni. A tervezet szerint az úgynevezett visszatartási intézkedések bevezetésével lehetőség nyílna arra, hogy az előállított külföldit a személyes szabadságában a hatóságok a jelenlegi 12 óra helyett 24 óra időtartamban korlátozzák.

A törvényjavaslatban egyértelművé kellene tenni, hogy az államhatárhoz kapcsolódó szabálysértések esetében a hatósági jogkört a határőrség gyakorolja. Ennek hiányában a rendőr által elfogott szabálysértőt a hivatalhoz, a Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalához állítja elő, amely hosszadalmasabb és nagyobb költséggel járó eljárás keretében hozza meg a döntését, mintha - a toloncegyezmény alapján - a visszautasítás alkalmazására kerülhetne sor.

A határőrség regisztrációs feladatával kapcsolatosan felmerült egy további igény, és ez gyakorlati igény. A beutazó személyek, illetve gépjárművek adatainak 90 napos rögzítésére, regisztrálására ad lehetőséget a hatályos jogszabály. Ez az időtartam a határőrség megítélése szerint azonban kevés, legalább 6 hónapos nyilvántartási időt kellene rögzíteni a módosításkor az elfogadandó törvényjavaslatban, hiszen 90 nap alatt egy Magyarországon elkövetett bűncselekmény még a felderítés szakaszába sem juthat, nemhogy esetleg ezen rövid időtartam alatt meg lehetne tenni az elkövető felelősségre vonásához szükséges lépéseket.

A törvénycsomag negyedik eleme a magyar állam és a magyar állampolgárságot kérelmező nem magyar állampolgárok közötti kapcsolatot szabályozza. A javaslat messzemenően kielégíti a nemzetközi egyezményekben foglalt, minden állammal szemben megfogalmazott azon elvárást, hogy a hontalanok száma az állampolgárság elnyerésével csökkenjen; hontalan az, akit egyetlen állam sem tekint a polgárának. A javaslat ezért kedvezményes lehetőséget biztosít azon hontalanok számára, akiknek magyarországi kötődése fennáll: nyilatkozattal szerezheti meg a magyar állampolgárságot az a 19. életévét be nem töltött hontalan, aki Magyarországon született, de szülei külföldi állampolgárságát a külföldi jog alapján nem szerezhette meg, amennyiben ezen nyilatkozattevő legalább öt éve az ország területén él.

A javaslat szerint - és ez egy nagyon fontos újdonsága a törvényjavaslatnak - a családi név magyarosítását a külföldi a honosítással, illetve visszahonosítással együtt kérheti. A magyar állampolgársági kötelékbe visszatérők számára az egykori magyar családi név viselése vagy a külföldi jog kényszere folytán felvett toldalékok elhagyása vagy egyszerűen a családi név magyarra fordítása nemcsak a beilleszkedést könnyíti meg az anyaországba, hanem történelmi elégtétel is számukra, hiszen sokuk a határon túli temetőkben naponta szembesül még a fejfákon, síremlékeken található egykori családi nevükkel, gyökereikkel.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja a beterjesztett négy törvényjavaslatot, és bízunk abban - és a bizottsági vitából ez a következtetés vonható le -, hogy a magyar jogharmonizációs törekvésekkel azonosulva, az Országgyűlés többi frakciója is támogatásáról fogja biztosítani a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)