Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt fiatal és hosszabb ideje fiatal Képviselőtársaim! Csengey Dénes fiatalon, 38 évesen távozott el közülünk. Kiteljesedő írói munkássága mellett részese volt a polgári demokratikus rend megalapozásáért folytatott küzdelmünknek; részese volt az 1987-ben Lakiteleken megalapított politikai mozgalmunk, a Magyar Demokrata Fórum megalakulásának.

Halálának 25. évfordulóján a közösen megélt történelmi napok sorából most egyetlen napot emelek ki. 1989. március 15-én Budapesten a Szabadság téren szervezett ellenzéki megemlékezésen mintegy 100 ezer ember előtt Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 ellenzéki csoport, tömörülés által 12 pontba sűrített követelésünket. A követelések között szerepelt a többpártrendszer engedélyezése, a parlamentáris jogállam megalakítása, a szólás- és sajtószabadság feltételeinek biztosítása, a megszálló szovjet csapatok kivonása, október 23. nemzeti ünneppé nyilvánítása és a történelmi hagyományainkhoz hű nemzeti címer bevezetése.

Csengey Dénes ekkor mondta el emlékezetes beszédét a köztelevízió kívánatos működéséről, és foglalta le jelképesen a nemzet javára a Magyar Televízió Szabadság téren álló épületét. Csengey Dénes abban bízott, hogy a szabad választásokat előkészítő tárgyalások folyamatában szabad sajtó és a kormánytól független, de társadalmi ellenőrzés alatt álló televízió jön létre és a békés átmenetet fogja szolgálni. Nem láthatta előre, hogy a fejünk felett megkötött álságos paktum révén a televízió egy szűk politikai csoport kezébe kerül, olyan gyűlölködő csoport kezébe, amelyik még az első szabadon választott kormány eskütételét sem volt hajlandó közvetíteni.

Csengey Dénes jól érzékelte, hogy Magyarország gazdasági és politikai lehetőségei önmagukban szűkösek a válságba került szocialista rendszer romjaiból történő kiemelkedéshez. Közeledni kell a fejlett európai országokhoz, és nemcsak nekünk, de a többi volt szocialista közép- és kelet‑európai országnak is. Az akkori fejlett Európa, Adenauer és Schuman keresztény Európája jóval népszerűbb volt hazánkban, mint a mai, a kereszténységet megtagadó, a brüsszeli bürokráciát dagasztó Európai Unió a mai lakosság szemében.

Csengey Dénes jól látta, hogy a közeledés érdeke a megújulásra szoruló nyugati országoknak is. Ahogyan megírta: Európa nem ott van, ahol készen van, ahol működik; ahol készül, ahol lenni akar, ahol fájdalmasan menekülőben van, ott dobog leghangosabban Európa szíve. Jóslata kísértetiesen teljesedett be napjainkra a migránsáradat fenyegető valóságában, a szétzüllesztett Európában.

Ma egyértelműen a V4‑ek, azaz a visegrádi tömörülés tagállamai a további összefogás reményével, egészséges veszélytudattal teszik meg a legtöbbet az Európai Unió megújításáért, a biztonságos keresztény Európáért.

Csengey Dénesnek szállóigévé vált az a híres mondata, miszerint: Európába, de mindahányan. Ez a mondat jelentette azt is, hogy nem lesznek első- és másodrangú európai polgárok; azt is, hogy nem lesz kétsebességes Európa. Jelentette ezt a mondat magyar nemzetünknek a határok feletti békés egyesítését a közös Európában. Jelentette ez a mondat azt is, hogy minden magyarnak polgári, európai életkörülményeket kell biztosítani a magunk erejéből is, hogy ne maradjunk Európa szegényháza, ne maradjunk a csalárd, privatizációkkal kifosztott elsorvadó ország.

Csengey Dénes fáradhatatlanul dolgozott, írt, beszélt, tárgyalt, egészségét nem kímélte, és ez fiatal életébe került. Emléke nem fakul, ma könyvtár, általános iskola, művelődési ház, vándoregyetem, próza- és versmondó találkozó viseli a nevét. Mi, a túlélők, felelősek vagyunk az elmúlt negyedszázad kudarcaiért, az eredményeket pedig neki is köszönhetjük. Neki is, egykori MDF‑es képviselőtársunknak, nemzedéktársamnak, a jó emlékezetű Csengey Dénesnek. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)