Felszólalás adatai

ERDŐS NORBERT, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban egyetértünk, hogy a levéltári törvényt módosítani kell. A beterjesztett törvénymódosító javaslat azonban a módosítások körét messze nem tartalmazza teljeskörűen, még azt az esetet kivéve sem, ha csak a KEIR-projektet vesszük figyelembe. Hiba lenne úgy módosítani a levéltári törvényt, hogy minden egyes részletében nem kimunkáltak a törvény módosításához kapcsolódó kormány- és miniszterirendelet-módosítások.

Több esetben alapkérdések is eldöntetlenek, például a köziratok kezelésének szakmai irányításáért felelős miniszter személye, valamint az egységes iratkezelési szabályzatok kiadásának és jóváhagyásának konkrét felelőse, a NKÖM minisztériumi főosztályvezető vagy vezető levéltári szakfelügyelő. Amíg a részletek nem tisztázódnak, addig felelőtlenség lenne a törvénymódosítás keretében felhatalmazást adni olyan rendelkezések meghozatalára, amelyek hosszú távon, évtizedekre előre meghatározhatnak struktúrákat, folyamatokat. Javasoljuk a törvénytervezet újbóli szakmai vitára bocsátását, hogy annak véglegesítése előtt az érintett szakmák valamennyi képviselője újólag véleményt mondhasson arról, tekintettel a kérdés horderejére.

Véleményünk szerint a levéltári törvény egésze koncepcionálisan is újragondolandó. A hatályos törvényt 1995 óta számos esetben alkalomszerűen, más törvényekhez való megfeleltetés miatt módosították, egységes keretbe azóta sem foglalták. A magyar levéltári ügy legégetőbb kérdéseit, mint például az intézmény fenntartását és finanszírozását azóta sem rendezi megnyugtatóan a törvény. E szakterületnek nincs államilag garantált normatívája, nincsenek tisztázva a levéltárak működtetésének konkrét személyi és tárgyi feltételei, és ezek hiányában egyetlen fenntartó sem kényszeríthető a levéltári feladatellátás európai színvonalú finanszírozására.

A levéltárak fenntartására fordítható állami normatív támogatások jelentős része címzetlenül elvész a különböző szintű önkormányzatok költségvetésében, és nincs egységes fejlesztési koncepció a magyar levéltári hálózat további működtetéséről sem. Időről időre felmerül a regionális állami levéltárak létrehozásának ötlete, ám ez sem jogi, sem pénzügyi, sem pedig szakmai téren nincs megalapozva. A levéltári rendszer jövője elválaszthatatlan a magyar közigazgatási rendszer reformjától, alapvető kérdés, hogy a létrejövő régiók pusztán végrehajtó hivatalokkal, vagy tényleges önkormányzatokkal is rendelkeznek majd, illetve e szervek ügyintézése papíralapú marad, vagy pedig teljes egészében elektronikussá válik.

Koncepcionális kérdés, hogy az elektronikus ügykezelés során keletkező, elektronikusan archiválandó iratokat a meglévő levéltári rendszer vagy pedig egy központi, esetleg több regionális elektronikus levéltár fogja őrizni. A jelenleg hatályos törvény, illetve annak módosító javaslata az iratképző szervek elektronikus ügykezelésének felügyeletét egyelőre nem választja el a hagyományos, papíralapú ügyintézés és irattározás felügyeletétől, így azt a meglévő levéltári rendszer feladatává teszi. Ha azonban az elektronikus iratok kezelése és archiválása leválna a hagyományos értelemben vett levéltárakról, azok idővel zárt, nem gyarapodó, a közigazgatástól és egyéb szervektől végleg elszakadó intézményekké válnának.

A levéltárak annak idején a közigazgatási segédhivatalokból váltak önálló intézményekké, amelyek egyben tudományos és közművelődési munkát is végeztek. Többször napirendre került már a kérdés, hogy ismét vissza kellene térni a közigazgatással való szorosabb kapcsolathoz, adott esetben nyugat-európai példák alapján megfontolandó, hogy a NKÖM ágazati felügyelete helyett közvetlenül a Belügyminisztériumhoz tartozzanak, és így újból szerves részét képezzék a közigazgatásnak.

A törvénymódosítási javaslatot az elmondott indokok miatt általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

(0.10)