Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Eddig több mint 16 ezren támogatták aláírásukkal azt a petíciót, hogy az otthonápolást ismerjék el foglalkoztatási jogviszonyként, és így járjon érte legalább minimálbér. Az otthoni ápolás kemény munka, nehezen tagadható, hogy méltányos lenne érte munkabért fizetni. Észszerű is lenne ugyanakkor, hiszen az otthoni ápolás előnyös az ápoltnak, aki otthon lehet a szerettei körében, előnyös az államnak, minthogy a rászorulók intézménybeli ápolása sokkal drágább lenne, és érzelmileg előnyös az ápolónak is, akinek viszont jelentős anyagi veszteséget jelent ahhoz képest, mintha ehelyett munkát vállalhatna. Ha tehát az otthoni ápolás foglalkoztatási jogviszonyként történő elismerése és legalább minimálbérrel történő honorálása ezt a kieső jövedelmet részben pótolná, azzal minden érintett jól járna. Ehhez képest ma a legmagasabb úgynevezett kiemelt ápolási díj mindössze 52 800 forint, ami alig fele a szintén nagyon kevés minimálbérnek, ami nettó 92 ezer forint. A Költségvetési Felelősségi Intézet számításai szerint mindez a jelenlegihez képest 6 milliárd forint többletkiadást jelentene a költségvetésnek, ami nagyjából egy fél stadion ára, viszont nem néhány száz embernek jelentene hétvégi szórakozást, hanem 12 ezer otthon ápoltnak és családjának jelentene könnyebbséget. Az otthoni ápolási díj egyébként a környező EU-tagországok mindegyikében lényegesen magasabb nemcsak a jelenlegi hazai díjnál, de a követelt nettó minimálbérnél is.

Kérdezem ezért miniszter urat, miért nem fogadja el a kormány azt a humánus javaslatot, ami nemcsak a 12 ezer nehéz helyzetű család életét könnyítené meg, de újabb családokat ösztönözne az otthoni ápolásra, és bizonyára a költségvetést is tehermentesítené. A válaszát köszönöm szépen előre is. (Taps a DK soraiban.)

(13.00)