Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy versidézettel kezdem, gondolom, valamennyiük számára ismerős. "Cicáznak a szép csendőrtollak, / mosolyognak és szavatolnak, / megírják, ki lesz a követ, / hisz 'nyíltan' dönt, ki ezer éve, / magával kötve mint a kéve, / sunyít vagy parancsot követ." József Attilától idéztem, és mindjárt rá fognak jönni, hogy miről jutott eszembe, hogy a "cicáznak a szép csendőrtollak" kezdetű versszakot idézzem.

Néhány napja, december 14-én Sopronban egy ünnepség volt, a soproni népszavazás 80. évfordulóját ünnepelték az egybegyűltek. Azt gondolom, az, ha Sopron megünnepli ezt az évfordulót, az természetes. Az, hogy a kormány különleges jelentőséget tulajdonítva ennek az évfordulónak, miniszterelnöki beszéddel és kihelyezett kormányüléssel ünnepel, az már korántsem magától értetődő.

Korántsem magától értetődő, hogy ezzel az ünnepléssel is, ezzel a határkérdésnek, a Trianon-kérdésnek a középpontba állításával folytonosságot vállal a húszas, harmincas évek magyarországi retorikájával és magyarországi világképével. Mondom: ez már nem volna magától értetődő, hiszen ez beleilleszkedik történelmi és politikai gesztusok hosszú sorába, amit az elmúlt három évben tapasztaltunk.

Ami azonban ezzel az ünnepséggel kapcsolatban igazán megdöbbentett sokunkat, az a kép volt, amit a különböző televízió-híradókban láttunk, nevezetesen a csendőregyenruha, a kakastoll megjelenése a második világháború előtti katonai egyenruhával együtt ezen az ünnepségen. A kakastoll, a csendőregyenruha jelképe az 1945 előtti Magyarországnak, jelképe az úri Magyarországnak, az akkori Magyarország tekintélyelvű, antidemokratikus voltának. Amikor Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök a XX. század magyar politikusai közül Tisza Istvánt, Bethlen Istvánt, Teleki Pált választja eszményképül, akkor az 1945 előtti Magyarország tekintélyelvűségét vállalja fel újra meg újra, ezzel van összhangban, ha egy ilyen gondos, országimázs-szakemberek által megkomponált ünnepségen megjelenik a kakastoll, megjelenik a csendőregyenruha a régi katonai egyenruhával együtt.

Ez mindenkiben aggodalmat kelthet, akinek nem rokonszenves az 1945 előtti Magyarország. Azt kell kérdeznünk: a kakastoll már megérkezett, jön-e a darutoll is? A csendőr már megjelent, jön-e a különítményes is?

Ezek után a szomorú szavak után, ha már a helyzet arra kényszerített, hogy a decemberi, utolsó 2001. évi felszólalásomban ilyen aggasztó jelenségeknek adjak hangot - nem először -, engedjék meg, hogy abban a reményben kívánjak képviselőtársaimnak is és mindenkinek, aki az Országgyűlést figyelemmel kísérte ebben az évben, és figyelemmel kíséri majd a jövőben is, kellemes karácsonyt és boldog új évet 2002-re, hogy az a 2002-es új év olyan választást hoz nekünk, amelynek nyomán a kakastoll világától nemcsak tényekben, hanem szimbolikusan is elbúcsúzhatunk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Mécs Imre tapsol.)