Felszólalás adatai

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1993. évi VI. számú törvény módosításáról szóló T/813. számú törvényjavaslathoz az alábbi véleményemet és a frakció véleményét mondanám el.

Mi tette szükségessé, hogy ezen a '93. évi törvényen módosítás essék? Szükségessé tették az 1998. évi tapasztalatok, amelyeken keresztül képviselőtársaim is tapasztalták, hogy hatalmas válsággócok voltak az agráriumban, és ezek megoldásán fáradozott a kormány, a tárca, és ennek a megoldására és kiküszöbölésére kellett javaslatot tenni.

Mindnyájunk által tudott, hogy az 1999. évi magyarországi költségvetés igen feszített, az agrártárca költségvetése ugyancsak rendkívül feszített, így kötelessége - aláhúznám: kötelessége - a tárcának a rendelkezésére álló pénzeszközöket a leghatékonyabban kihasználni, úgy, hogy a piacba be tudjon avatkozni. Rendkívül fontos az, hogy az agrárrendtartás a piaci viszonyok rendtartásáról szóló törvény, amely nem csodaszer, hanem olyan eszközrendszer, amelyet a leghatékonyabban kell tudnunk kihasználni. Az sem mindegy - már említettem -, hogy mennyi pénzeszköz áll rendelkezésre. Rendkívül fontos volna, hogy ezt a törvényt alapjaiban ne ringassuk meg, hiszen állja a próbát, de rendkívül fontos, hogy az apróbb módosítások megszülessenek.

Az előzőekben, hozzászólásokban már elhangzott, hogy különböző eszközrendszereket mondunk. Az egyik ilyen a garantált ár. A garantált ár jelen pillanatban öt termékre van megállapítva: a tejre, a vágósertésre, a marhahúsra, a takarmánykukoricára és kukoricára és az étkezési búzára. Tervezi a tárca, hogy kiterjeszti a garantált árat a cukorrépára, a cukorra és az izocukorra. El kell mondani, hogy a garantált ár olyan ár, amely durván 70 százalékos költséget tartalmaz, és kármegelőzésre, piacösszeomláskor alkalmazott ár, amelyet nem szívesen használ a kormány, és nem szívesen vesz igénybe, ugyanis lesznek más eszközök, amelyekkel sikeresebben tudja befolyásolni a piac menetét. Épp ezért az irányárat terjeszti magasabb pontra, amely valóban a piaci ár.

A vitákban felmerült, hogy az irányárat miként fogják megállapítani, és ki jogosult arra, hogy az irányárat megállapítsa, és mennyi is az irányár. El kell mondani, hogy az irányár a piaci árhoz kell hogy közelítsen, és ennek a megállapításánál többféle szempontot kell figyelembe venni: a valós üzletkötéseket, a tőzsdén levő árfolyamokat és mindazokat a viszonyokat, amelyek hű képet adnak a valós árképzéshez. Az irányár alsó és felső sávjában van az intervenciós ár, amely azért nagyon fontos, mert ha az irányár fölött történik a piac árképzése, pluszmegtakarítás jöhet létre, ezt az intervenciós pluszárat egy intervenciós alapba tudják tenni a terméktanácsok, majd utána később, amikor a piac nehezebb helyzetbe kerül, visszaosztásra is sort lehet keríteni. El kell mondani, hogy ez az ársávváltozás durván 10-15 százalék lehet az irányárhoz mérten. Ha az alsó sávba kerül, akkor sokkal hatékonyabban tudja a kormány a pénzeszközeit felhasználni. Számításaink szerint ötvenszer hatékonyabban, mintha a garantált árat érvényesítené.

Nagyon nagy probléma volt az elmúlt időszakban, hogy a terméktanácsok vagy a tehetetlenségük folytán vagy annak folytán, hogy nem tudtak egyezségre jutni, nem tudtak irányárat prezentálni. Ez volt az étkezési búzánál, a kukoricánál. Ezt a lehetetlen helyzetet próbálja kiküszöbölni az az állapot, amelyet javasol a törvénymódosítás, hogy a miniszter úrnak nagyobb lehetősége legyen az irányár befolyásolásában. Vagyis ha nem tudnak a mellékszereplők irányárat javasolni, a miniszternek lehetősége és egyben nagy felelőssége is, hogy irányárat hirdessen. Ez az irányár valóban a piaci ár, és ez remélhetőleg az elmondottak alapján is hatékonyan fog működni.

Tudomásom szerint 27 terméktanács működik. Indokolatlan a nagy számuk, és indokolatlan az is, hogy a terméktanácsokon belül hatalmas feszültség van, és a termékpályában szereplők nem egyformán tudják érvényesíteni akaratukat.

(10.00)

El kell mondanom, hogy tanulmányozva, a terméktanácsi tapasztalatokat a termelői kör kicsit háttérben van, a terméktanácsoknál nem érvényesül úgy az akarata, mint a feldolgozóké és a kereskedőké. Itt is el kellene dönteni, hogy majd milyen lehetőségek alapján tudnak konszenzust teremteni.

Valójában az irányárat a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, Pénzügyminisztérium javaslata és mellérendeltségi viszonyban, a terméktanácsok fogják kialakítani. Remélhetőleg ez jól fog működni, és követi a valós piaci lehetőséget.

Az eszközrendszerben még kiemelést érdemel, hogy a pénzintézetek felé történt kezességvállalás nagyon nagy lehetőség, és az állami garancia bevezetése is rendkívül fontos, hiszen biztosítja a bankokat, hogy fizetőképes lesz a kereslet. Nagyon fontos, hogy a növény-egészségügyi, állat-egészségügyi hatósági díjak átvállalására is lehetőséget lát a kormányzat.

Az exporttámogatások odaítélésében és az exportszubvenció megállapításában új módszer lesz: nem fogjuk követni a normativitást, ugyanis ez egy elkényelmesedő magatartáshoz vezet. Igenis nagyon jó ötlet és támogatandó a pályázati úton történő mérlegelés, a sikeres pályázatok elbírálása után - amely persze pártatlan elbírálást jelent -, egy igazságosabb, valósabb pénzmegosztás, pénzkiadás tud életbe léptetni.

Végeredményben az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításával a Független Kisgazdapárt maximálisan egyetért, időszerűnek látja, és úgy gondoljuk, hogy különösebb módosítások nélkül is sikeresen fogja az agrárszabályozást végrehajtani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)