Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét előttünk egy törvényjavaslat, amely a pénzügyi közvetítő cégek károsultjait illető kárrendezésről szól; nem az első ilyen. A tavasszal már úgymond megoldotta a kérdést a kormány; pontosabban: úgy tett. Hasonló rohamtempóban és kapkodással keresztülverték a Quaestor-kárpótlási törvényt.

Az LMP már akkor jelezte, hogy a törvény rossz, igazságtalan és nem utolsósorban alaptörvény-ellenes. Az a törvény csupán átverés és időhúzás volt. Úgy véljük, maga a kormány sem számított arra, hogy a Rogán Antal által fémjelzett és elfogadtatott eredeti Quaestor-törvény kiállja az alkotmányosság próbáját, ugyanis a Fidesztől merőben szokatlan módon a kormány nem hajtotta végre saját törvényét, hanem azzal takarózott, hogy kivárja az Alkotmánybíróság határozatát. A kormány tehát nemcsak a Hungária-, a Buda-Cash- és a Baumag-károsul­takat csapta be, hanem a Quaestor-károsultakat is. Ebből a szempontból tehát joggal tüntettek a becsapott és elárult Quaestor-károsultak, hogy megkapják a csak rájuk szabott jogszabály alapján beígért százmilliárd forintot. Kimondhatjuk, hogy ez az eredménye a kapkodó és rendszerszinten tömegesen selejtet produkáló törvénygyártásnak ‑ a selejt bosszúja, sokadik évad sokadik rész. A dilettáns és felelőtlen törvényalkotás megvalósításáért Rogán Antal persze megkapta a jutalmát, miniszteri bársonyszéket kapott, mi pedig itt maradtunk a problémával.

A kormány tavasszal a bőrét akarta menteni, mert vastagon benne volt a Quaestor-botrányban. A kormány tagjai tevőlegesen hozzájárultak ahhoz, hogy fedezzék a csaló cégeket, hogy azok folytassák a pilótajátékot és megkárosíthassák a kötvényeseket. A kormányzat a Quaestort tette meg a keleti nyitás nevű kalandorpolitika gazdasági támaszává, hordta be a pénzt a Quaestorba, együtt léptek fel stadion- és vízumközpont-megnyitókon. Kvázi kormányzati ga­ran­ciát érezhetett a cég mögött az, aki ide fektetett be. Azaz a kötvényesek átverésében a kormányzat aktívan segédkezett. A kormány végső soron az egyenlőtlen kártérítéssel ismerte el végképp, hogy felelősséget érez a Quaestor csődje miatt.

A botrányok másik fő felelőse az állam részéről a pénzügyi felügyeletet gyakorló Magyar Nemzeti Bank. Engedték a bődületes mértékű, felelőtlen kötvénykibocsátást, illetve a kockázatos és akár törvénytelen működést is. Tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az embereket százmilliárdos károk érjék. A brókerbotrányok, a Quaestor-ügy rávilágított arra, hogy az MNB nem képes megfelelően ellátni ezt a területet. Részben azért nem képes, mert összefonódott egy korrupt gazdasági elittel, amelynek az üzelmeit takargatni akarja. Az MNB felelőssége mindenképpen megkerülhetetlen.

De miről is szól az új törvénytervezet? Az Alkotmánybíróság novemberi döntése után a kormány új Quaestor-törvénytervezete az eredetinél szigorúbb szabályokat vezet be a befektetési intézményekkel szemben, de minő meglepetés, a kártalanítást egy az egyben ránk, az adófizetőkre hárítják. Azt követően, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Quaestor-törvény néhány elemét, akkor talán interpelláció vagy azonnali kérdés keretében megkérdeztem az illetékes minisztert, hogy akkor hogyan tovább, hogyan folytatjuk. A hozzászólásomban, kérdésemben megkérdeztem és felvetettem a Magyar Nemzeti Bank bevonását a finanszírozásba. Azt a választ kaptam Lázár miniszter úrtól, hogy hogyan képzeljük, közpénzt nem fogunk erre felhasználni, és nem lehet közpénzből ezt elrendezni. Most mit láttunk? Azt, hogy a kárrendezési alapot ugyanis névleg a Beva befizetői töltik fel, ám a befizetéseket levonhatják az általunk befizetendő adókból. Hát, mi ez, ha megint csak nem közpénz?

A piramisjátékot lehetővé tevő és takargató MNB nem száll be a kártalanításba. Az a három hónapos átmeneti kölcsön nem jelent gyakorlatilag semmit. A Fidesznek ugyanis, úgy látjuk, kell az MNB pénze, hiszen a névlegesen független jegybank pénzét tudják a legegyszerűbben offshore-cégeken keresztül kijátszani a gazdasági hátországnak.

További probléma, hogy a törvény továbbra is rendkívül diszkriminatív, számos károsultról továbbra sem vesznek tudomást. A Hungária-kötvény károsultjait igen, igaz, bevonják a kárrendezésbe, de a Quaestor-cégcsoport egyes ügyfelei megint kimaradnak, csakúgy, mint a Buda-Cash vagy a Baumag ügyfelei. Az új törvényjavaslat egyetlen korrekt pontja, hogy a kötvényeseket nem névértéken kárpótolnák, hanem levonnák a korábban kifizetett hozamokat. Ez logikus és észszerű, hiszen a befektetők is kockázatot vállaltak a kötvények vásárlásával, és méltányos Magyarország többi állampolgára felé is.

Mindazonáltal a korábban felsorolt pontok miatt ez a törvénytervezet ebben a formában még mindig elfogadhatatlan. Az LMP két módosító javaslatot nyújtott be. Az egyik a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozik, hogy ő az alapot az árfolyamnyereségből töltse fel. A másik pedig arra vonatkozott, hogy a jogosultsági kört bővítsük, ugyanis a Quaestor-ügy egyik csavarja az, hogy a károsultak számottevő részének a bűnszervezetként működő Quaestor-csoport nem a felszámolás alatt álló, a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt.-től, hanem a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. vásárolta meg a Hruria-kötvényeket. (Sic!) Ez utóbbi cég azonban nemcsak a Bevának nem tagja, de felszámolás alatt sincs, így a benyújtott törvényjavaslat az ügyfeleit kizárná a kártalanításból. Feltételezem, hogy a kormánytöbbség egyik módosító javaslatunkat sem támogatta.

Mi volna a kérdés normális és alapos rendezésének menete? Először is annak a vizsgálóbizottságnak a felállítása, amit az LMP már tavasszal kezdeményezett. A jövőbeli hasonló esetek elkerülése és a mostani botrányok felelőseinek megállapítása érdekében ez az első lépés elengedhetetlen. Erre lehet alapozni minden továbbit. Másrészt meg kellene fékezni az elszabadult hajóágyúként viselkedő MNB-t. A Magyar Nemzeti Bank mindennel foglalkozik, luxusingatlanokat, festményeket, hangszereket vásárol, saját felsőoktatást akar beindítani, és minderre a devizaátváltáson, a devizahitelesek kárára elért nyereségét használja. Egy dolgot nem csinál, ami a feladata volna, a hatékony pénzügypiaci felügyeletet nem látja el.

A brókerbotrányok károsultjainak kárrendezéséhez tehát a felelősöknek kell hozzájárulniuk, elsősorban a tulajdonosoknak, másodsorban a kormányzatnak és az MNB-nek. A Matolcsy-féle Nemzeti Banknak fel kell vállalnia a felelősségét, el kell ismernie, hogy csalások történtek. A pénzügyi felügyelet részben politikai kapcsolatok miatt, részben szakmai alkalmatlanság miatt asszisztált ehhez. Ezért a számla jelentős részét az MNB-nek kell állnia, és hozzá kell járulnia a kárpótlási alaphoz. Az LMP szerint az MNB-nek létre kell hozni a nyereségéből egy olyan alapot, amely a későbbiekben automatikusan lehetővé teszi ezt. Ha pedig kárpótlási alapot állítanak fel, az minden olyan esetre vonatkozzon, ahol a kormányzat felelőssége felmerül. Ezért is kell a vizsgálóbizottság.

Álláspontunk szerint akkor jelenthetjük ki, hogy kezeltük a brókerbotrányok következményeit, ha biztosak lehetünk abban, hogy nem fordul elő a Quaestorhoz, a Buda-Cashhez vagy a Hungáriához hasonló botrány a következő években. Ehhez persze először is pontosan tudnunk kéne, hogy mi történt, miként fonódott össze a politikai elit és a csaló vállalkozások, szigorítani kellene a szabályozási környezetet és meg kellene erősíteni a felügyeletet. Önök ebből semmit sem tettek meg, a brókerbotrányok valódi következmények nélkül maradtak, a károsultak pedig lassan egy év elteltével még mindig nem kapták meg a pénzüket. A kormányt nemcsak a brókerbotrányok kirobbantásáért, hanem azok helytelen kezeléséért is felelősség terheli. Köszönöm a figyelmet.

(21.10)