Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy nem elég felhívni a figyelmét a közvéleménynek arra, hogy az Orbán-csomag tulajdonképpen sok szép szó ígéretével megírt szólamával szemben mi is igazán a gyakorlat. Azt gondolom, ha egyszerűen kéne válaszolni arra, hogy mit tartalmaz az Orbán-csomag, akkor még tán könnyebb azt mondani, hogy mit nem tartalmaz. Nem tartalmazza az igazság kimondását, nem tartalmazza a szavahihetőséget, nem tartalmazza a decentralizációt, a hatalom átadását, és természetesen nem tartalmazza a polgárok részvételét a döntési folyamatokban; annak ellenére, hogy ebben a programban az fogalmazódott meg, hogy helyre kell állítani a polgári értékrend becsületét - ez le volt írva -, és hogy be kell vonni a társadalmat a döntéshozás folyamatába.

A minap olvastam Yves Cannac, neves francia filozófusnak a könyvét a demokráciákról általában. Kétféle demokrácia-típust különböztet meg: az egyik a hegemonikus demokrácia, a másik pedig az úgynevezett polgári demokrácia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden jel arra mutat, hogy szinte egy az egyben a könyvben leíródott hegemonikus demokrácia az, amely megjelent. Hiába tetszik így rám nézni, majd ki fog derülni, hogy mitől országos és mitől ennyire sürgős is a dolog, amennyiben ez volna a kérdés, tisztelt képviselőtársam. Tehát leírja ez a könyv, hogy a hegemonikus demokrácia lényege az, amikor valaki a demokratikus eszközökkel visszaél, mindent a hatalom gyakorlása és a hatalom megtartása érdekében alkalmaz. Minden olyan cselekedet, ami az utóbbi időben a kormánynak az egyes beruházások leállítása kapcsán, azok felfüggesztése kapcsán, az egyes pénzügyi alapok államosítása kapcsán, a nyugdíjreform leállítása és annak a fékezése kapcsán megjelent, az gyakorlatilag nem más, mint ennek a hegemonikus demokráciának a tükröződése.

(9.10)

Én azt gondolom, pontosan tudni kell, hogy a polgárság, a polgári lét fogalmával együtt van a folyamatosság, mindenféleképpen benne van a polgári fogalomban a tolerancia és benne van a szolidaritás is. Amikor egy beruházási folyamatot, amikor egy törvény érvényesülését megakadályozzuk, számot kell vetni azzal, hogy mi minden történik az országban; nevezetesen például, hogy mi nem történik az országban. Akkor, amikor egy beruházást megindítunk, arra fölkészül a tudomány, a kutatás, a fejlesztés, a beruházás, a kivitelezés, fölkészülnek a polgárok, munkahelyet várnak tőle, fölértékelődnek az ingatlanok, tehát egy folyamat megindul. Amikor ezt megállítjuk, akkor mindez megszakad. Akkor egy összefüggésrendszer értéke vész el.

Amikor a 6-os autópályát megszüntetjük, nem tesszük be a költségvetésbe, a fejlesztésbe, az M0-ást, a metrót fölfüggesztjük, akkor kiderül, hogy valamit nagyon sürgősen, nagyon fontosan meg akarunk akadályozni - azt, ami évek folyamán értékképző erőként megjelent. És azt gondolom, ez - mint egy zárt ajtó mögött születő döntés - persze ellentételezhető azzal, amit a somogyi lapban, újságban olvastunk, hogy adott esetben a kormány már döntött arról, hogy a címzett támogatási rendszerek 2,2 milliárdjából egyharmadot kaphat Somogy megye, nevezetesen az a polgármester úr, aki itt ül a Házban. Én azt gondolom, ezek félreérthető és olyan döntések, amelyek pontosan azt bizonyítják, hogy csakis a nyilvánosság kizárásával és nagyon egyoldalúan szabad ilyen döntéseket a kormány szerint meghozni.

Az igazság az, hogy a szolidaritás - és ennek az egész ügynek tulajdonképpen, amiről beszélek - fontosságát pontosan azok a nehéz helyzetek, a katasztrófahelyzetek is bizonyították. Miért is? Azért, mert bizonyítja azt, hogy a kormány, amikor nagy baj van, odafigyel a polgárokra. Akkor bizony odafigyel azokra az egyszerű emberekre, akik kint a gátakon dolgoznak, azokra, akik szállítanak, azokra a katonákra, akiknek most adott esetben a jövedelmi helyzete jelentősen romlani fog. De akkor, amikor a döntést meg kell hozni, nem kérdezik meg az ő érdekképviseletüket, az ő szervezeteiket. Ebből egyértelműen az következik, hogy ennek a kormánynak pillanatnyilag a konfrontáció az eszköze polgár és polgár között, nyugdíjas és fiatal ember között, városlakó és vidék között, és folytathatnám tovább ezt a sort.

Egyetlenegy dologra még hadd hívjam föl a figyelmet, kedves képviselőtársaim. Még 1973-ban a budapesti százéves egyesítési évfordulóra készült Melocco Miklósnak egy zseniális javaslata, hogy úgy kéne megünnepelni ezt, hogy minden délben egy budai meg egy pesti oldalon fölállított szobor, polgári, félpolgári szobor különböző dallamokat fújna. Döbbenetes az, hogy 20-25 évvel később erről van szó! Ha megnézzük, hogy mi következett, mit látott előre Melocco Miklós, akkor ez egy tragédia. Ez azt jelenti, hogy minden egyes cselekedetben gyakorlatilag az egymással szembeállítás, a különböző érdekcsoportok ütköztetése, nem pedig a szolidaritás, a kiegyensúlyozás az, amire ez a kormány tör.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)