Felszólalás adatai

Az elszámolási törvényre rátérve, a Jobbiknak nem kell itt bizonygatni, azt hiszem, semmit: a mi pártunk pozíciója mindig is egyértelmű volt, a károsultak oldalán álltunk kezdettől fogva, így nem meglepő, ha azt tudom mondani, hogy az előttünk fekvő törvényt a Jobbik támogatni fogja. A mi lelkiismeretünk tiszta: sem a devizahitel-válság kialakulásában, sem annak az elhúzódásában nincs felelősségünk. Talán ebben nem túl sokan vannak így még az Országgyűlésben.

De ellenzéki pártként természetesen vannak aggályaink, vannak észrevételeink, többek között például az időzítéssel kapcsolatban, amiről miniszterelnök úr majd bizonyára el fogja mondani, hogy semmi köze a választási kampányhoz, a választások közelségéhez az időzítésnek, de ezt senki nem fogja elhinni, és természetesen én sem hiszem el.

A késlekedés pedig - hiszen önök 2010 óta vannak kormányon, és ami most tisztességtelen, az 2010-ben is tisztességtelen volt, önöknek 2010 óta van kétharmados többségük -, ez a késlekedés sajnos emberi tragédiákat okozott. Több százezer embernek kellett elmenni ebből az országból, többek között a devizahitel-válság miatt, és azt se hallgassuk el, hogy sajnos több százan vagy akár még többen lettek öngyilkosok, vetettek véget saját életüknek, szintén a devizahitel-válság miatt. Nem akarok most ebből politikát csinálni, de azért azt kérem mindannyiunktól, hogy ennek kapcsán azért mindenki a személyes lelkiismeretét ennek fényében vizsgálja át.

És nemcsak morális kérdések vetődnek fel, hanem gazdaságpolitikai kérdések is, az időzítés és különösképpen a késlekedés kapcsán, hiszen az, hogy ilyen sokáig hagyták önök is a devizahitel-válságot elhúzódni, annak többek között a magyar gazdaságra nagyon negatív hatása volt, hiszen ez nem engedte a lakosság egy jelentős részét abban, hogy a belső fogyasztásban érdemi módon részt vegyen, és ezáltal a gazdaság legfontosabb mobilizátorát, a belső fogyasztást erősítse.

Konkrét javaslataink, aggályaink is vannak a készülő törvénnyel kapcsolatban, illetve konkrét kérdéseink is vannak, hiszen nagyon sok dolog még homályban van. Az egyik ilyen kérdés például, hogy lehet-e törvényben előtörlesztésre kötelezni egy adóst. Ha ő túlfizetett, talán nem az ő joga-e eldönteni, hogy azzal a pénzzel, amit túlfizetett, és ami neki visszajár, mit kezd, előtörleszt-e vagy sem? Azt gondolom, hogy ezt érdemes volna a jogalkotónak újragondolnia vagy átgondolnia.

Szintén kérdés, hogy mi történik a végrehajtásokkal, hiszen ugyan kilakoltatási moratórium van, de az ingóságokat viszik, a végrehajtások körül nagyon sok a bizonytalanság, és itt is felvetődik az érvénytelenség kérdése, hiszen a végrehajtási eljárások kezdetekor egy törvénytelen összeggel fordultak az adósok irányába.

Ugye, a Kúria két törvénytelenséget kaszált el, de felvetődik az a kérdés is, hogy mi van a többi jogszabálysértéssel, ami a devizahitelezés kapcsán felmerülhet. Ezekkel kapcsolatban kíváncsiak vagyunk például, hogy a kormány tervez-e valamit lépni. És hát itt van a legfontosabb kérdés, a forintosítás kérdése, miniszterelnök úr, amivel kapcsolatban ön is és Rogán Antal frakcióvezető úr is egyelőre nagyon homályosan fogalmazott. Bár azért annyit mondjunk el, hogy a Magyar Szocialista Párt egy hihetetlen hajrába kezdett itt az önkormányzati választások közeledtével, ő is észrevette, hogy van devizahitel-válság Magyarországon, de azért ezt a hajrát, megmondom őszintén, maximum Ericnek, az angolnának a legendás olimpiai hajrájához tudom csak hasonlítani, azt a kalimpálást, amit most az MSZP végez. Annyi a különbség a kettő között, hogy Eric, az angolna legalább megható volt, amit az MSZP csinál, az viszont inkább szánalmas. De ezt nem is akarom tovább kommentálni.

Viszont rátérnék arra, hogy itt folynak perek. Az Alkotmánybíróság, a külföldi hatás, a magyarországi behatás kérdése miniszterelnök úr beszédében is elhangzott. Én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben illő lenne itt és most minden frakciónak a maga pozícióját ebben a kérdésben egyértelműsíteni. Ki hol áll? Melyik oldalon? A mi pozíciónk, ahogy a legelején is mondtam, egyértelmű: mi a károsultak oldalán állunk. Vagyis szemben állunk azokkal a bankokkal, amelyek a terhek elől, a teherviselés elől folyamatosan próbálnak kibújni, menekülni, mindenféle kiskapukat keresni. Szemben állunk azon belpolitikai, külpolitikai, médiabeli vagy akár külföldi nyomásgyakorlással is, amely folyamatosan azt igyekszik bizonygatni, hogy valójában a magyar gazdaságnak nem érdeke a devizahitel-válság megoldása. Igenis érdeke, a már általam említett belső fogyasztás felpörgetése miatt is. De, és itt miniszterelnök úrhoz fordulok, amennyiben a kormány időhúzásra játszik megint, taktikázik, esetleg a háttérben a Bankszövetséggel egyezkedik az adósok, a károsultak kárára, akkor a kormánnyal is szemben állunk, amennyiben ez napvilágra kerül. Nos, ennyit az elszámolási törvényről.

Rátérnék a NATO-csúcsra, amelyről miniszterelnök úr egyfajta sikertörténetként beszélt. Én azért azt gondolom, hogy a magyar társadalom egy jelentős részét, de legalábbis engem mindenképpen aggodalommal tölt el ez a NATO-csúcs. Megmondom őszintén, nem nyugtatott meg engem az az ígérete a NATO-tagállamok vezetőinek, hogy majd bennünket ők meg fognak védeni, ha itt bármi történne. Sőt, én úgy látom, hogy Magyarországnak kifejezetten a kárára válik, hogy egyre inkább belesodródunk ebbe a konfliktusba, abba a háborúba, ami nem a mi háborúnk.

(13.50)

A miniszterelnök úr úgy fogalmazott, és én persze értem a mondatok mögötti logikát, hogy mi a védelemben héják leszünk, a gazdaságban galambok. Ezt picit átalakítanám, és azt mondanám, hogy a gazdaságban legyünk héják. Csapjunk le minden lehetőségre! De a védelemben vagy legalábbis ebben a konfliktusban legyünk galambok és keressük a békét, és próbáljuk meg Magyarországot akár a NATO-tagságunk rovására is, de távol tartani ettől a konfliktustól.

Nem esett szó a miniszterelnök úr beszédében, amikor az ősszel előttünk álló feladatokról beszélt, a legsúlyosabb problémáról, az elvándorlásról. Rövid távon, középtávon és hosszú távon is talán a legsúlyosabb tragédiája a magyarságnak, hogy ebből az országból, és nemcsak az előző szocialista kormányok, hanem az önök kormányzása alatt is százezreknek kellett, főként fiataloknak elmenekülni. Ezzel, azt gondolom, sokkal behatóbban kellene foglalkoznia a kormánynak, és nem elintézni annyival, hogy csupán kalandvágyból menekülnek Magyarországról a fiatalok. Ezen belül hadd említsem meg azon korosztálynak a problémáját, aki már nem tud külföldre menekülni különféle rajta kívül álló okok miatt, itt a 45-50 év fölötti hölgyekről és urakról beszélek, akik szintén elveszítik a munkájukat, de újabb munkahelyet már nem tudnak találni, külföldre nem tudnak menni, és a kormány eddigi munkája az ő helyzetükön nem tudott javítani.

Nem esett szó a miniszterelnök úr beszédében a civil szervezetek elleni fellépésről. Ezt ugyan Schiffer András frakcióvezető úr megemlítette, én is megemlíteném, de egészen más szemszögből. Lehet azon vitatkozni, hogy stílusos volt-e, elegáns volt-e az Ökotárs elleni fellépés, de én inkább azt mondanám, hogy igenis legyen minden civil szervezet gazdálkodása átlátható. De akkor, miniszterelnök úr, aki át mond, mondjon bét is, azt is vizsgáljuk meg, hogy a CÖF honnan tudott pártokat megszégyenítő módon kampányolni az országgyűlési kampányban, óriásplakátokkal elárasztani az országot, miközben elvileg egy civil szervezet. (Lázár János: Biztosan nem a norvégok voltak!)

És végül az önkormányzati választásokra rátérve, miniszterelnök úr, akármerre járok, két dolgot hallok a mi jelöltjeinktől, szimpatizánsainktól. Azt hallom, hogy a helyi Fidesz-vezetők fenyegetik őket. Egyrészt fenyegetik a települést, hogy el fogják zárni a csapokat, ha nem a Fidesz győz, hanem a Jobbik, másrészt fenyegetnek nemcsak településeket, hanem magánszemélyeket, hogy el fogják veszíteni az állásukat, ha a Jobbikot támogatják vagy a Jobbik jelöltjei lesznek. Miniszterelnök úr, arra kérem önt, tegye egyértelművé itt és most, ma, ezen az ülésen, hogy ön ezt nem támogatja, ön ezt üldözni fogja a pártján belül.

Azokon a településeken, ahol a Jobbik fog településvezetői pozícióba kerülni, és ha majd mi kerülünk kormányra, mert előbb-utóbb ez is be fog következni, én megígérem itt és most önnek, miniszterelnök úr, hogy a politikai, pártpolitikai hovatartozása miatt senkit sem fog bántódás érni. Kérem, hogy ugyanezt ön is ígérje meg nekünk, és állítsa le azon kollégáit, akik a tisztességes verseny helyett (Zaj. - Az elnök csenget.) a tisztességtelen maffiamódszerekhez nyúlnak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)