A felszólalás szövege:

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abból indulok ki, hogy reményeink szerint hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásának igazi nyertese a fiatal generáció lesz. Ezt így látják egyébként maguk a fiatalok is; legtöbbjük azt gondolja, hogy hazánk uniós csatlakozása az ország, közvetlen lakóhelyük és a saját maguk életében is pozitív változásokat hoz majd.

Azt gondolom azonban, beszélnünk kell arról is, hogy a fiatalok csakis akkor válhatnak sikeres magyar és európai polgárrá, ha megfelelő a felkészültségük. A magyar fiatalok akkor válhatnak versenyképessé és sikeressé az Európai Unióban, ha kellően felkészültek, egyrészt tudásban, szakmájukból, másrészt kellően felkészültek az Unió kihívásaira, ismerik azt, tisztában vannak csatlakozásunk előnyeivel, hátrányaival és kötelezettségeinkkel.

A fiatalok számára azért döntőbb fontosságú a csatlakozásunk utáni kihívások és lehetőségek ismerete, mert a jövőjükkel kapcsolatos döntéseik, amelyeket ebben az életkorban kell meghozniuk, a kihívásokra adott válaszaik alapvetően határozzák meg további életüket és a szakmai pályafutásukat.

A napokban publikált egy friss közvélemény-kutatást egy Győr-Moson-Sopron megyei napilap; soproniként engedjenek meg egy gondolatot ezzel kapcsolatban. Összességében Sopronban és a város környékén élők pozitívan vélekednek hazánk csatlakozásáról, azonban keveslik az Unióval kapcsolatos információkat, ezért egyes kérdésekben bizonytalanok. Hiányos ismereteiket jól mutatja, hogy a megkérdezettek közel egyharmada, 27 százaléka például azt sem tudta megmondani, hány tagja van az Európai Uniónak. Ahogy tudom, az országos átlagot ez messze meghaladó.

A válaszadók többsége úgy látta, hogy az Unióval kapcsolatos információk csak akkor és azokhoz jutnak el, akik célirányosan érdeklődnek, tudatosan keresik a forrásokat, és az volt a véleményük, hogy hiányoznak a számukra könnyen hozzáférhető tájékoztató anyagok. Ezért ma az egyik legfontosabb célnak és feladatnak a magyar társadalom és kiemelten a fiatal generáció európai uniós felkészítését tartom.

Ami a fiatalok szakmai felkészültségét illeti: az iskolákban dől el, hogy sok minden más mellett képesek-e az Unióban való helytálláshoz szükséges idegen nyelvek, az informatikai ismeretek elsajátítására, kellően megismerik-e az európai kultúrát, kialakul-e bennük az európai népekkel való összetartozás érzése és készség az együttműködésre.

Úgy gondolom, az oktatásban zajló munka során erre korábban is komoly hangsúlyt fektettünk. Engedjék meg, hogy ismét soproni példát hozzak fel: a Tempus Közalapítvány Leonardo-projektje keretében folyt együttműködés az egyik soproni szakképző iskola és egy belgiumi intézmény között kézműves-kamarai segédlettel. A program 2000-ben ugyan befejeződött, de a résztvevők közös akaratából továbbra is élő és intenzív kapcsolat maradt ez a szakképzést fejlesztő munkakapcsolat.

A tanulás a fiatal generáció életében kiemelkedően fontos időszak, hiszen az oktatásban és a szakképzésben való részvételük arra készíti fel őket, hogy megállják a helyüket a munkaerőpiacon. Egyben a csatlakozásunk után tudásukkal hozzá kell segíteniük az Uniót ahhoz, hogy a kontinensek közötti egyre erősödő gazdasági versenyben helytálljon az Unió.

Az uniós tagság által kínált történelmi esély legteljesebb kihasználása érdekében válik tehát szükségessé, hogy a magyar társadalom ténylegesen fel tudjon készülni az EU-csatlakozással járó kihívásokra és lehetőségekre, megismerje a tagsággal járó és a mindennapi életet befolyásoló hatásokat. Úgy gondolom, hogy e téren számtalan feladatunk adódik, és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos ez az ifjúság számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot szeretnék mondani a költségvetéstervezet foglalkoztatáspolitikát érintő részéhez. A 2003. évi költségvetés a következő évek sikereinek megalapozását jelenti. A hosszú távú változások előkészítésének időszakában vagyunk. A fő feladat a gazdasági növekedés ismételt egyensúlyi pályára állítása. Olyan bővülő gazdaság elérése a cél, melynek a belső fogyasztás mellett az export- és versenyképességünk növekedése képezi az alapját. A javaslat összhangban van Magyarország középtávú gazdaságpolitikai programjával, melynek alapvető célja a modernizáció, illetve az európai fejlettségi szintekhez történő felzárkózás.

2001 óta visszafogott, illetve csökkenő foglalkoztatási szint jellemzi hazánk munkaerőpiacát. Az ismert statisztikai adatok tükrében azt mondhatjuk, hogy olyan foglalkoztatáspolitika érvényesült korábban, amely nem volt összhangban a gazdaságpolitikai folyamatokkal.

Foglalkoztatáspolitikával foglalkozó emberként külön öröm számomra, hogy a hatékonyabb koordináció érdekében megalakult a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium.

(18.50)

Ennek a minisztériumnak kulcsszerepe lesz abban, hogy a humán erőforrások fejlesztése révén az atipikus foglalkoztatási és képzési formák bevezetésével, a felnőttképzés kapacitásának bővítésével, az új kihívásokhoz rugalmasan alkalmazkodni és megújulni képes munkaerő biztosításával hozzájáruljon hazánk versenyképességének javításához.

Többnyire a Munkaerő-piaci Alapból kerülnek finanszírozásra azok a foglalkoztatáspolitikai programok, amelyek a részmunkaidős alkalmazás, valamint a távmunkavállalás feltételeit teremtik meg. Több mint üzenet értéke van annak, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács felállításával a munka világa szereplői ismét felvették az érdemi párbeszéd fonalát. Megkezdődtek azok a jövedelempolitikai tárgyalások, amelyek az alapját képezhetik nemcsak a következő évi bérnövekedés megállapításának, hanem a hosszabb távú nemzeti bérfelzárkóztatási programnak is.

2003-ban folytatódik a közszféra béreinek felzárkóztatása a versenyszféra színvonalához. 2003-ban életbe lép a köztisztviselők béremelésének második üteme. 2003-ban két ütemben, 50 százalékkal nő a bírák és ügyészek fizetése. Biztató és jelzés értékű, hogy a 2003. évi költségvetés tervezésekor a foglalkoztatási szint és a munkatermelékenység növekedésével számol a kormányzat.

A versenyképesség javítását célozza, hogy a költségvetési törvényjavaslatban a Foglalkoztatáspolitikai Minisztérium fejezeténél új elemként jelenik meg a felnőttképzés normatív támogatása, mintegy 475 millió forinttal. Az uniós és a PHARE-források felhasználása nyomán olyan fontos projektek társfinanszírozása valósul meg a minisztérium fejezetében, mint a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztathatóságának javítása, az autonóm párbeszéd megerősítése, a nők munkaerő-piaci reintegrációjának támogatása, s a munka világából történő kirekesztődés elleni küzdelem.

A törvényjavaslat szerint a munkaügyi kormányzat hozzákezd az egységes munkaügyi nyilvántartás rendszerének bevezetéséhez.

A szervezett és legális foglalkoztatásban érdekelt munkavállalók és munkaadók nagy várakozással tekintenek az új rendszer bevezetése elé. Az áttekinthető és naprakész nyilvántartás csökkenő adminisztrációt, rövidebb ügymenetet fog eredményezni. Minden bizonnyal a feketefoglalkoztatás elleni harcban is hatékony, új eszköz kerül bevezetésre, ami a munkaügyi felügyelet számára könnyebb és biztosabb ellenőrzési feltételeket teremt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem felszólalásomat.

“A demokratikus jogállam működésének feltétele, hogy mind az állami közigazgatási, mind az önkormányzati közigazgatási rendszerben világosan elhatárolhatók legyenek a politikai és közigazgatási funkciók. Ezt szolgálja a közigazgatási tevékenység elhatárolása a politikától, a korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, kizárólag a köz érdekében munkálkodó, a társadalom által megbecsült köztisztviselői kar kialakítása, amely lehetővé teszi a közügyek demokratikus intézését. A javaslat olyan személyi állomány megteremtését célozza, amely megfelelő távolságot tart a politikától, és szakértelmét a jogszabályok feltétlen tiszteletben tartásával a közélet szolgálatába állítja. A javaslat középpontjában az érdemeken alapuló előmeneteli rendszer áll. A szabályozás alapgondolata, hogy csak a meghatározott teljesítmény fejében előre kiszámítható besorolás, illetmény teheti vonzóvá a közszolgálati jogviszonyban befutható pályát. Kiindulópontja, hogy többletkövetelményt - amit meg lehet és meg is kell kívánni a közszolgálati jogviszonyban állótól - csak többletjogosultságok fejében lehet támasztani. A szigorúbb képesítési előírásokat, az ismeretek folyamatos bővítését, az állandó készenlétet csak a tisztes megélhetést biztosító illetménnyel lehet megfelelően honorálni. A pártatlan, befolyástól mentes, szakszerű és törvényes ügyintézés, a kiegyensúlyozott közigazgatás a társadalom közös érdeke. Mindezt elismerve, az Országgyűlés szükségesnek tartja a közszolgálati jogviszony szabályozását, amelynek során egyaránt épít a magyar közjog demokratikus hagyományaira és a nyugat-európai jogfejlődés eredményeire.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény általános indoklását idéztem. Az elhangzottak alapján, úgy gondolom, egyszerre van örülni és bánkódni. Örülhetünk annak, hogy máig nem változott jottányit sem az a célrendszer, amit a törvényalkotók a köztisztviselői törvénnyel szemben támaszthatnak és támasztanak. Bánkódnunk viszont azért kell, mert dacára a hatálybalépéstől számított 39 különböző időpontban hatályba lépett, a törvény 90 százalékát meghaladó mértékben érintő módosításoknak, még ma is a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényre 37 paragrafusmódosítás irányul.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják-e, hogy tizenegy év leforgása alatt a fenti törvény 81 paragrafusából mindössze 5 maradt érintetlen? De ezek a paragrafusok is egy-egy mondatos, inkább csak technikai, mint érdemi rendelkezések, kivéve egyet, ami kőbe vésett ma is, ez pedig a 16. § (1) bekezdése: “A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat.ö

Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet nagyon fontos változtatásokat fogalmaz meg. A közszolgálati jogviszony kiterjesztése az ügykezelőkre nagyon méltánytalan és esetenként megalázó egyéni élethelyzetek megszüntetését eredményezi. Ebben a tervezet korlátaihoz képest további megszigorítások elfogadhatatlanok az érintettek számára. A törvény eredeti és későbbiekben beépült céljait egyaránt segíti a politikai tanácsadói munkakörbe kinevezett köztisztviselők közigazgatási alap- és szakvizsga-letételi lehetőségével megnyitott mobilitási csatorna.

Az illetményrendszert és a juttatásokat érintő módosítások feltétlenül üdvözlendők. Bár a lakástámogatási rendszer pontosított és kiegészített szabályai sem feltétlenül szűrnek ki minden olyan esetlehetőséget, amely a törvényhozónak nem feltétlenül szándéka, ám a leleményes érintettek számára igénybe vehetők.

Tisztelt Országgyűlés! Bízom abban, hogy a tisztelt Ház hozzám hasonlóan ítéli meg a változások szükségességét, így mielőbb hatályba léphetnek azok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság a mai ülésen ezt az előterjesztést is megtárgyalta, és egyhangúlag támogatta. Köszönöm. (Taps.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram kiemelt célként határozta meg az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben a magyar munkaerő versenyképességének javítását. Elérendő és kiemelt cél az is, hogy a kedvező jogszabályi keretek között egy jól működő képzési rendszer álljon a felnőttképzés szolgálatában, méghozzá úgy, hogy képes legyen megfelelni az Európában zajló gazdasági és társadalmi folyamatok, a tudásalapú gazdaságra és társadalomra történő áttérés kihívásainak, és harmonizáljon a nemzeti fejlesztési terv célkitűzéseivel, a foglalkoztathatóság szintjének emelésével és a humánerőforrás fejlesztésével. Emellett tudjuk, hogy számunkra különösen fontos az emberi erőforrás oktatás-képzés útján történő fejlesztése, hiszen hazánk szinte kizárólagos erőforrás-tartaléka a humán tőke.

(17.00)

A felnőttképzésről szóló törvény módosítása tartalmi vonatkozásai mellett, azt gondolom, érdemes kitérnünk néhány olyan kérdésre, amely a felnőttképzés társadalmi elfogadottságát jellemzi. Megítélésem szerint szólnunk kell arról, hogy ebben a kérdésben mit tudtunk az elmúlt időszakban elérni. Úgy vélem, komoly eredmény, hogy sikerült a magyar társadalom széles köreivel megismertetni azokat a fogalmakat, amelyek néhány évvel ezelőtt még ismeretlenül csengtek. Mára széles körben ismert kifejezés lett a tudásalapú társadalom, a távmunka, a távtanulás vagy az egész életen át tartó tanulás, a felnőttképzés fogalma. Ezek szükségességének elfogadtatása komoly feladat volt, s ma már ott tartunk, hogy a társadalom nagy része nemcsak érti tartalmukat, de világosan látja is, miért szükséges része életének. Elértük, hogy a munkavállalók mára megértették, miért nem elég a megszerzett szakma, a diploma ahhoz, hogy megtalálják vagy megtarthassák a helyüket a munkaerőpiacon. Sok esetben maga az élet kényszerítette a munkavállalót arra, hogy felismerje: a tanulás nem fejeződik be a szakképesítés megszerzésével. Bár a közép- vagy felsőfokú képzettség megszerzése az induláshoz fontos feltétel, a tanulás ezzel nem fejeződhet be.

Úgy gondolom, hogy a felnőttképzés kapcsán megfogalmazott tervek, programok sorának, amelyeket ebben a kormányciklusban meg akarunk valósítani, nagyon fontos eleme az, hogy az emberek elfogadják-e azt az új szemléletet és az ezzel járó életformát, amit az egész életen át tartó tanulás, a felnőttképzés jelent. Nyilvánvaló az is, hogy tovább kell folytatni azt a stratégiát, amely tudatosítja, hogy a felnőttek oktatása, képzése az egész társadalmat érintő közügy.

Tisztelt Képviselőtársaim! A felnőttképzésről szóló 2001. évi kerettörvény megalkotásakor az volt a szándék, hogy a felnőttek számára olyan jól szervezett lehetőség álljon rendelkezésre, amelyben - alapozva a közoktatási rendszer, az iskolarendszerű szakképzés és a felsőoktatás eredményeire - tanulmányokat folytathatnak. Egy olyan felnőttképzési ágazat kialakítása volt a törvény célja, amely lehetővé teszi az egész életen át tartó tanulás megvalósulását. Azt segítette a törvény, hogy a felnőtt a tanulásra vonatkozó döntéshez tanácsot, információkat kaphasson, a fiatal korban kialakult készségekre, motivációkra építve megtalálhassa az igényeinek, érdeklődésének megfelelő tanulási formát, módszert, és a képzésbe rugalmasan kapcsolódhasson be.

Összegezve: e törvény szándéka szerint megteremtette az egységes szabályozást, melynek keretében biztosítani kívánta a felnőttképzés rendszerének átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, továbbá keretjellegűen kívánta szabályozni a felnőttképzés állami támogatási rendszerét. A törvény mostani módosítására azért van szükség, hogy a felnőttképzési rendszer még hatékonyabban működhessen. Szükségessé vált, így a törvénymódosítás célja megteremteni a nem megfelelően végzett felnőttképzési tevékenység szankcionálásának rendszerét, és szükségessé vált a felnőttképzés állami bázisintézményeinek, a regionális munkaerő-fejlesztő és -képző központok feladatkörének a bővítése is.

Mindezek mellett a törvénymódosítás javítani fogja a képzési rendszert, biztosítja a kormányzati struktúrának való megfelelést, és az eddigieknél nagyobb mértékben fogja bevonni a felnőttképzés irányításába a civil szervezeteket és a szociális partnereket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel Sopron az otthonom, a törvényjavaslat kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel a soproni történelmi borvidéket érintően is.

Gyakorta emlegetik Sopront úgy, mint a szőlő és a bor városát, hiszen a város több évszázados története gyakorlatilag összefonódott a szőlőművelés és a bortermelés történetével. Ha csak a legújabbkori történelmet nézzük, több olyan sokkhatás érte a magyar borászatot és a Sopron környéki bortermelőket, amelyeket nem volt könnyű túlélni. Az első világháború és a trianoni békeszerződés következtében ültetvényeink egyharmada és a belföldi piac kétharmada elveszett. A következő csapást a második világháború jelentette: az épületek, berendezések, az infrastruktúra pusztulása mellett a szakemberek és az eszközök külföldre hurcolása okozta a termelés megbénulását.

A Sopron környéki borgazdaságokat 1945 után még egy csapás sújtotta: az erőszakos kitelepítés. A népszámlálás során magukat német nemzetiségűnek valló polgárokat és családjukat 1946-tól folyamatosan arra kényszerítették, hogy hagyják el Magyarország területét. Mivel Sopron környékén hagyományosan német nemzetiségűek, a poncichterek foglalkoztak a borászattal, nekik volt meg a megfelelő szaktudásuk és elegendő tőkéjük a bor készítéséhez.

A kitelepített német családok helyére főként Csehszlovákiából és az ország keleti feléből áttelepített magyar családok költöztek. Ezek az új telepesek nem értettek a borászathoz és a szőlőtermesztéshez, illetve a rendkívül alacsony szőlő- és borár miatt, nem találva meg a számításukat, menekültek a szőlőtermeléstől. Épp ezért is örvendetes, hogy az utóbbi években a soproni borvidéken egyre nagyobb jelentőséghez jutott a borászkodás, és most már van néhány olyan borász, akikre a borversenyeken megszerzett eredményeik miatt érdemes odafigyelni.

A gazdák sokat tesznek a soproni bor jó hírnevének visszaállításáért, a termékek piacképességének javításáért, a szigorú minőségi követelmények betartása mellett. A soproni borvidék 60 százaléka a sajátságos íz- és zamatvilágú kékfrankos, és a borosgazdák előszeretettel használják egyre gyakrabban a Sopron, a kékfrankos fővárosa elnevezést.

(18.50)

A törvényjavaslat mellékletében 12. pont alatt szereplő soproni borvidék két körzetet foglal egyébként magában: a soproni körzet 1528 hektár területű, és ez 2000 júniusában kibővült a kőszegi körzettel, amely 259 hektáron terült el.

A borvidéken egyre többen foglalkoznak hivatásszerűen szőlőtermesztéssel, borászattal, ezért rendkívül fontos, hogy olyan világos, jól körülhatárolt szabályozás kerüljön kialakításra, amely kedvezőbb feltételeket teremt számukra, és mindamellett kihasználja a közösségi jog által biztosított lehetőségeket. Álláspontom szerint a törvényjavaslat jól szolgálja az ágazat szerepelőinek érdekeit.

Csupán néhány hónap választ el bennünket az Európai Unióhoz való csatlakozástól. Számos jogszabályt kell összhangba hozni az Unió jogrendszerével, meg kell teremteni az intézményi és a szervezeti oldalról is a közösségi rendeletek alkalmazásának feltételeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió szabályozása alapján ágazatspecifikus, a magyar borjog korszerűsítése az európai közösségi csatlakozást megelőző jogharmonizációs folyamatban is kiemelt szerepet játszik. Az EU borpiaci szabályozásának kialakítását a római szerződés 39. cikkének megfelelően 1962-ben kezdték meg. Az ebben megfogalmazott mezőgazdasági vonatkozású célokat többnyire elérték, a közösség önellátóvá vált, sőt több termék esetében idővel jelentős túltermelés alakult ki. Ezen termékek közé tartozik a bor is, ezért az 1970-es évek második felétől egyre több olyan intézkedést hoztak, melynek célja a borpiac egyensúlyának helyreállítása volt. Így alakult ki részben a máig is érvényes intervenciós mechanizmus és a szigorú szőlészeti és borászati szabályozás.

A kilencvenes évek második felében az EU-ban a túltermelés mérséklődött, mely egyrészt a kivágásoknak, másrészt a kedvezőtlenebb időjárásnak volt köszönhető. Ezért fogadták el 1999-ben a közösségi borjog átfogó reformját. A reform eredményét az új borpiaci alaprendelet és annak végrehajtási rendeletei tartalmazzák. Az új borpiaci rendtartás életbelépése óta ismét nagy termésmennyiséget hozó évjáratok voltak, tehát a borpiaci egyensúly még mindig nem állt helyre.

Tudjuk jól, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor a magyar borgazdaságnak új jogi és gazdasági környezetbe kell integrálódnia. Ennek megfelelően nyilvánvaló, hogy a felkészülés során egyrészt szükség van a jogi harmonizációra, másrészt gazdaságilag is fel kell készülni arra, hogy az EU egységes piacára bekerülve a magyar termelők sokkal élesebb versenynek lesznek kitéve.

A szőlő- és borágazat szabályozása az EU-ban elsősorban rendeletek formájában történik, ami azt jelenti, hogy az ágazatra vonatkozó uniós előírások, mint minden EK-jogszabály, megjelennek az EU mindegyik hivatalos nyelvén, és közvetlenül hatályosak lesznek minden tagállamban. A csatlakozást követően az egész európai közösségi joganyag hatályos lesz Magyarországon is, kivéve, amelyre derogációt, időszakos kivételt kértünk és kaptunk.

A magyar jogalkotás a szőlészet, borászat számos területén mindig is közel állt az európai szabályozás irányvonalaihoz. Ennek oka többek között az, hogy Magyarország hagyományos szőlőtermesztő ország lévén tagja a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatalnak, melynek sok ajánlását mind az Európai Közösség, mind hazánk beépítette szabályozásába. Bár ilyen módon egyes területek - például borászati eljárások, analízis - esetében nem kell az eddigi előírásokon gyökeresen módosítani, oly sok témakör van, amellyel a magyar borjog nem vagy csak jóval szerényebb terjedelemben foglalkozik, mint a közösségi jog.

A hatályos magyar bortörvény és az előttünk lévő tervezet neve - törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról - is tükrözi, hogy ez elsősorban technikai, technológiai előírásokat tartalmaz, vagyis a piacszabályozási kérdésekkel, mely az európai uniós szabályozás jelentős részét teszi ki, nem foglalkozik.

Az EU-ban működő közös borpiaci szabályozás hatékony működtetéséhez elengedhetetlen, hogy a döntéshozók pontos adatokkal rendelkezzenek a szőlőfelületre és a termelésre vonatkozóan. A szőlőtermesztő tagállamok kötelesek pontos, naprakész nyilvántartást, szőlőkatasztert vezetni az ültetvény használójára, a szőlőterületre és a termelésre vonatkozó adatokról.

Az új borpiaci rendtartás és a termelési potenciálra vonatkozó végrehajtási rendelet nagy hangsúlyt fektet a telepítési jogok pontos nyilvántartására, hiszen ez hatékony eszköz lehet a szőlőterületek bővülésének megakadályozására. Az Európai Unió borpiaci rendtartásának számos intézkedése szoros kapcsolatban áll az üzemi és termelési kataszter kialakításával és vezetésével. Ilyen például a szüreti, termelési és készleti jelentések rendszere. A jelentési kötelezettségnek - az EU előírásainak megfelelően - minden érintett gazdasági szereplőre, nem pedig csak a hegyközségek tagjaira kell kiterjednie. Ezt a kérdést álláspontom szerint a tervezet 64. §-ának (1) bekezdése megnyugtató módon oldotta meg.

Az analitikára és a borászati eljárásokra vonatkozó előírások azon jogszabályi körbe tartoznak, melyek esetén a hatályos és tervezett magyar előírások EU-konformitása jó.

Az Európai Unióhoz való csatlakozással Magyarország része lesz az egységes belső piacnak. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az uniós országok és Magyarország között többé nem lesznek kereskedelmi akadályok, így boraink piaci érvényesülését nagyban azoknak a termelés minőségétől és gazdaságosságától függő versenyképessége határozza majd meg. Ezért fontos, hogy az ágazat szereplői megtalálják vállalkozásuk életképességének módját - integrációban való részvétel; kiegészítő tevékenység, például borturizmus megkezdése és egyebek -, és így a csatlakozásra való felkészülésükért aktívan tegyenek.

A soproni borvidék kis borászatai specialitásaikkal, különleges minőségű boraikkal reményeim szerint életképes vállalkozások lesznek az Unióban is. A soproni borvidék a maga sajátos klímájával, szerepével egy meglehetősen különleges borvidék, és éppen ennek a különcségének köszönhető, hogy más borvidékekhez képest itt sokkal érdekesebb borokat lehet előállítani. Talán ez lehet az alapja a pincészetek sikerességének is.

Végezetül engedjék meg, hogy kifejezzem azon véleményemet: a soproni borvidék érdekelt a törvény megszületésében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Május 1-jén hazánk a fejlett európai államok közösségének, az Európai Uniónak a tagja lett. A csatlakozás hazánk sikere, a magyar emberek és a magyar kormányok együttműködésének eredménye.

De mit is tett a mostani kormány ezért az eredményért? Ahhoz, hogy hazánk felkészülten léphetett az Unió tagjainak sorába, a Medgyessy-kormánynak fokozott erőfeszítéseket kellett tennie; fokozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy behozhassuk azt a hátrányt, amely sok területen az 1998-2002 között megmutatkozó halogató politikának köszönhetően keletkezett.

Nézzünk néhány példát! A Medgyessy-kormánynak kellett megteremtenie azokat a személyi, tárgyi és intézményi feltételeket, melyek hazánk tagállamként való működéséhez voltak szükségesek. Így például gondoskodnunk kellett az integrációs kabinet, az európai koordinációs tárcaközi bizottság vagy az állandó képviselet felállításáról. Be kellett fejeznünk a jogharmonizációhoz szükséges intézményrendszer kiépítését. Működni kezdett a csatlakozáshoz időzítve a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal és a működéshez szükséges integrált igazgatási és ellenőrzési szoftver.

Szintén lemaradásokat pótolt a Medgyessy-kormány a nemzeti fejlesztési terv kidolgozásával és brüsszeli elfogadtatásával. Tény, hogy a nemzeti fejlesztési terv példás módon, még uniós normákkal mérve is igen gyorsan került kidolgozásra. A kormány jól tudta: a tét óriási, hiszen a hazai fejlesztésekhez 1350 milliárd forintnyi forrás érkezik Brüsszelből.

Szeretném kiemelni, hogy a hazánkkal egy időben csatlakozott országok közül a kormány erőfeszítéseinek köszönhetően Magyarországon születtek meg az első támogatási döntések, és a csatlakozásunkat követő hetekben már közel 3 ezer pályázat értékelése van folyamatban. Ez a tény is felkészültségünket jelzi.

Tisztelt Országgyűlés! Európai uniós tagságunk óriási kihívás, és nem vitatható, hogy közben történelmi léptékű fejlesztési esélyt kínál Magyarország számára. Most lehetőségünk van arra, hogy pótoljuk a korábbi években keletkezett lemaradásunkat, például az autópálya-építést. Míg az elmúlt kormány ténykedése alatt egyetlen kilométer autópálya átadására sem került sor, az Európa-terv keretében a Medgyessy-kormány építeni fog. (Glattfelder Béla: A lapot fogjad!)

A fejlesztésre jutó összegek ismeretében nyilvánvaló, hogy a Medgyessy-kormány az Európa-terv keretében a magyar történelem legnagyobb fejlesztési programjának megvalósításához kezdhet hozzá a következő időszakban. Példaképpen: foglalkoztatási és képzési programok indulhatnak; több mint 190 milliárd forintnak megfelelő euró áll rendelkezésére hazánknak az elkövetkezendő két évben oktatásfejlesztésre, egészségügyi és szociális célokra, valamint a munkaerő-piaci folyamatok elősegítésére és felnőttképzésre.

Engedjék meg, hogy visszakanyarodjak az Európai Unióhoz, és egy kicsit az időben is visszalépjek. A magyar kormány az elérhető legjobb feltételekkel zárta le a csatlakozási tárgyalásokat. A hét legkényesebb fejezet lezárása jutott a kormánynak, ennek ellenére a 2002. májusban örökölt helyzethez képest a Medgyessy-kormány javítani tudott Magyarország tárgyalási pozícióin.

Ismét néhány példa: az európai parlamenti mandátumok számát 22-ről 24 helyre emeltük. Ezzel ugyanannyi képviselőt delegálhatunk az Európai Parlamentbe, mint a hazánkhoz hasonló méretű és lakosságszámú régebbi országok. Az utolsó országjelentés által kezdeményezett hiányosságokat megszüntettük, és siker az is, hogy az uniós alkotmányba bekerült a kisebbségek védelméről szóló javaslat, ráadásul az alapelvek közé.

Sikerült elérnünk, hogy a termőföldre vonatkozó hétéves átmenetet három évvel meghosszabbítsuk. Sikerült konvertálni a korábbi nem EU-konform adókedvezmények rendszerét, s ezzel 250 ezer munkavállaló munkahelyének megmaradását tettük biztossá. Az is jól látszik, hogy 2004 és 2006 között 3,4 milliárd euróval kaphatunk többet, mint amennyit a brüsszeli kasszába Magyarország befizet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az Európai Unió viszonylatában vesszük górcső alá a Medgyessy-kormány ténykedéseit, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mindezen ténykedések a magyar külpolitika keretei között történtek. A magyar külpolitika sikerének köszönhetően ma hazánk minden korábbinál kedvezőbb érdekérvényesítő pozícióval rendelkezik, és Magyarország stabil pont a közép-európai régióban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárásként, összefoglalva a mondanivalómat, szeretném összegezni a Medgyessy-kormány eredményeit. Sikerült behoznunk az ország '98 és 2000 között keletkezett lemaradását, az elérhető legjobb feltételekkel zártuk a csatlakozási tárgyalásokat, Magyarország történelmének legnagyobb fejlesztési lehetősége előtt állunk. A magyar külpolitika sikerének köszönhetően rövid idő alatt sikerült Európa politikai pereméről az európai élet középpontjába kerülnünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A külügyi bizottság mai ülésén az előterjesztést megtárgyalta és azt egyhangúlag javasolja az Országgyűlésnek elfogadni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság a határozati javaslatot megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Ház! Az előterjesztést a külügyi bizottság ma délelőtti ülésén megtárgyalta, és azt egyhangúlag támogatta.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőtársaimmal szemben én azért látok néhány jó javaslatot és elképzelést is az előttünk lévő törvényjavaslatban. Engedjék meg, hogy ezeket megosszam önökkel is.

A törvényjavaslat a művelődéshez való jog érvényesítését kívánja elérni a felsőoktatás területén úgy, hogy a jelenleg érvényes szabályozásra alapozva, annak hiányosságait kiküszöbölve, az új követelményekhez és a nemzetközi kötelezettségekhez igazítva biztosítsa a jogi hátteret, amely már az európai oktatás teréhez kapcsolódik. Célunk a jó minőségű képzés, a nemzetközi szinten is versenyképes tudás, az intézmények autonómiája, a kutatás-fejlesztés támogatása, az egész életen át tartó tanulás feltételeinek megteremtése, valamint a gazdálkodás feltételeinek kiszélesítése. E célok eléréséhez szükséges és indokolt az átfogó jellegű törvényi szabályozás. Úgy hiszem, sokan várják az országban ennek a törvényjavaslatnak a hatálybalépését, tisztelt képviselőtársaim, és sokan várják, hogy ezt követően további pozitív folyamatok, alapos és átfogó változás és átalakulás kezdődjön el a magyar felsőoktatásban.

Hazánk az 1999-ben aláírt bolognai nyilatkozatban megfogalmazott célkitűzések megvalósítása, így az európai felsőoktatási térség kialakítása érdekében kötelezettséget vállalt a többciklusú képzési szerkezet 2006-tól való bevezetésére. A mostani három-négy éves főiskolai szintű és az öt-hat éves egyetemi szintű végzettségeket adó képzési szerkezetet tehát felváltja az angolszász típusú alap-, mester- és doktori szinteket tartalmazó struktúra. E logikusan egymásra épülő, többciklusú kreditrendszeren alapuló képzési rendszer több igen fontos eleme mellett összehasonlíthatóvá, összemérhetővé teszi a különböző országokban megszerzett végzettségeket, megkönnyíti a hallgatók, az oktatók és a kutatók más intézményekbe, tudásközpontokba való átjárását. Megkönnyíti az európai felsőoktatási térségben való mobilitást, amely az intézményi együttműködés alapja is, de az innováció és a gazdasági fejlődés ösztönzője is egyben. Ez a folyamat nyilvánvalóan illeszkedik és egybecseng az Unió egyik alapszabadságával, a munkaerő szabad áramlásával.

Az új képzési szerkezet indokoltsága tehát minden szempontból egyértelmű és nyilvánvaló; még akkor is, ha némi kétely, bizonytalanság és félelem azért meg-megfogalmazódik szakmai, egyetemi körökben, mint ahogy a soproni egyetemen is. Ma még természetesen nem látható, hogy ez a magyar felsőoktatás életében koncentráltan jelentkező jelentős hatást hordoz-e, és ha igen, akkor milyen kockázatot egyes területeken, például a munkaerőpiacon.

Tény, hogy jelen pillanatban nemigen lehet teljes pontossággal modellezni, kiszámítani a következményeket, a munkaerőpiac reakcióit arra vonatkozóan, hogy miként fogadja majd, egyáltalán hogyan fogadja be a hároméves alapképzésben végzett szakembereket. Felvetődött ez a kérdés az erdőmérnökképzés kapcsán Sopronban is. A Nyugat-Magyarországi Egyetem erdőmérnöki karán évről évre szép számban végeznek fiatal szakemberek, akiknek aztán az ország mintegy ötödét kitevő erdőterületek szakszerű védelmét, fenntartását, kezelését kell ellátniuk. A javaslatban megfogalmazott egyes képzési fokozatok azonban reményeink szerint biztosítani fogják a munkaerőpiacon értékesíthető szakképzettséget, azok számára pedig, akik a következő szintre való továbblépésen gondolkodnak, az ehhez szükséges végzettséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a felsőoktatás mozgásterének bővítésére. A javaslat illeszkedik a bolognai folyamatban meghatározott alapelvekhez, és ezzel a hallgatói jogosítványok kiterjesztését is szolgálja. A hallgatói jogosítványok kapcsán új vonás, hogy a hallgatói önkormányzat részére is jogorvoslati lehetőséget biztosít a javaslat, ami azt jelenti, hogy a hallgatói önkormányzat az igazságszolgáltatáshoz fordulhat egy adott kérdésben, és bíróság előtt vitathatja a felsőoktatási intézmény, illetőleg a fenntartó által meghozott döntés jogszerűségét.

Szintén új és a hallgatói önkormányzatok által fontosnak tartott eleme a javaslatnak, hogy önkormányzati jogként jelenik meg benne a hallgatói szolgáltatásokban való részvétel. Ami azonban ebben a tárgykörben talán igazán örvendetes, az a tény, hogy a javaslat már hallgatói jogként határozza meg az Európai Gazdasági Térség országaiban való tanulást, az ott folyó képzésbe való bekapcsolódást. Ezzel a törvényjavaslat a hallgatók számára szélesre tárja a lehetőséget a nemzetközi gyakorlat megismerése előtt, hiszen segíti a hallgatót, hogy külföldön folytasson résztanulmányokat, és ehhez hallgatói ösztöndíjat kaphasson, vagy hitelt vehessen igénybe.

Tisztelt Ház! A felsőoktatás első önálló törvényi szabályozása után született több tucat módosítás jól szemlélteti azt az utat - az elinduló fejlesztések és az átalakulás útját -, amelyet a hazai felsőoktatás az elmúlt évtizedben megjárt. Az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával további pozitív változások előtt áll a magyar felsőoktatás, még akkor is, ha kétségtelen tény az, hogy az intézmények egy-egy ilyen törvényjavaslattól nem boldogok.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kisebbségi véleményt szeretnék ismertetni, hiszen az idegenforgalmi bizottság tegnapi ülésén tízen támogatták a javaslat általános vitára való alkalmasságát, és tízen nem támogatták, tehát nem volt egyértelmű vélemény az idegenforgalmi bizottság ülésén.

Én a kormánypárti képviselők véleményét szeretném tolmácsolni, és a kormánypárti képviselők támogatták az általános vitára való alkalmasságát a törvényjavaslatnak, hiszen ez egy lehetőség, ez nem kötelező, ez egy ajánlat, és szerintünk és a szakmai szervezetek szerint is ezzel élni fognak, főleg a nagy cégek és a nagyobb éttermek a vendéglátó-ipari egységek közül. Ez biztonságot jelent mind a munkaadónak, mind pedig a munkavállalónak, hiszen a szervizdíj után a munkavállaló járulékot fog kapni.

Ezért a kormánypárti képviselők ezt a javaslatot vitára alkalmasnak találták. Tehát ez nem egy kisebbségi vélemény volt, hanem a kormánypárti képviselők véleménye.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! E törvényjavaslat legfontosabb célja a jogbiztonság megteremtése. Általános elvként fogalmazható meg, hogy a törvény módosításával a lakásbérletek tekintetében világossá és egyértelművé válnak a felek jogai és kötelezettségei. Mindemellett eszközöket biztosít a javaslat az önkormányzatok mint bérbeadók számára a szerződési feltételek biztosítására.

Ezt támasztja alá például az óvadék bevezetése a nem szociális helyzet alapján történő bérbeadás esetén. Ez előnyös az önkormányzatok számára, hiszen elkerülhető egy-egy hosszas peres eljárás abban az esetben, amikor a bérlő nem tesz eleget a lakbérfizetési kötelezettségének, vagy ki akar bújni a lakás rendbehozatala alól. Ez egy olyan előremutató garanciális szabály, ami védelmet biztosít a tulajdonos önkormányzat számára, és ez nagyon fontos szempont a mai viszonyok között.

Régi gondot orvosol majd a javaslat a nem életvitelszerűen lakásban lakó bérlővel szembeni eljárás kidolgozásával. Tudjuk, milyen problémát jelent a gyakorlatban az, amikor egy távol lévő bérlő esetén a bérbe adó önkormányzat nem tudott eljárni. Elképzelhető, hogy mindazokat, akik évek óta várakoztak lakásra, mennyire irritálhatta az a tény, hogy egyes lakások hosszú hónapokon át üresnek tűnnek, tűntek, életnek, bérlőnek nyoma sem volt. Joggal hitték, hogy a lakás ténylegesen üresen áll, s persze mégsem lehet bérbe venni. Úgy vélem, az efféle félreértéseknek okot adó helyzetek tisztázását, elkerülését segíti a módosítás, mely szerint a bérlőnek a bérbeadó felé írásban be kell jelentenie a lakásból történő hosszabb idejű távollétét. Ez a lehetőség félreértések helyett tiszta helyzetet teremt.

A rendeltetésszerű lakáshasználat ellenőrzésének jogszerűségét a törvényi szintű szabályozás biztosítja, s ezt a javaslat szerint a bérbeadó évente legalább egyszer köteles ellenőrizni. Ezzel remélhetjük, hogy a bérlemény ellenőrzése a gyakorlatban ténylegesen könnyebb lesz, illetve bizonyos, hogy a felek közötti konfliktusok ezáltal csökkenhetnek. A bérlő a lakásba bejutást köteles lesz biztosítani, s ha mégsem biztosítja, az felmondást vonhat maga után. Ezeket a szabályokat rendkívüli káresemény vagy egy esetleges vészhelyzet miatt a lakáson belül szükséges hibaelhárítás esetében is alkalmazni lehet.

Az általam a korábbiakban említett alapelv, amely a bérlő és a bérbeadó jogait és kötelezettségeit egyértelműen fogalmazza meg, érvényesül egy igen fontos kérdésben: a csere lehetőségének mindenre kiterjedő és egyértelmű szabályozásában. Azzal, hogy eljárási szabályokat határoz meg a törvényjavaslat, segítséget ad az önkormányzatoknak a cseréhez történő bérbeadási hozzájárulás megadása tekintetében. E rendelkezések bevezetésével igen jó esély nyílik a fiktív cserék leszorítására, ami fontos célunk. Mindemellett igen lényeges az is, hogy az önkormányzatok mint bérbeadók számára lehetőség nyílik a csere útján történő lakásgazdálkodásra, ennek jogszerű lefolytatására.

A lakbér mértékének újraszabályozása figyelembe veszi a lakáspiacon megjelenő igényeket, és ehhez igazodva elkülöníti a lakbér mértékének megállapítását. A lakást igénybe vevők három csoportba történő sorolásának alapja a bérlő társadalmi helyzetéből adódó teherbíró képessége.

Szeretném kiemelni, hiszen igen fontos momentum, hogy a szabályozás csak a kereteket adja meg, és biztosítja az önkormányzatok számára a helyi sajátosságok figyelembevételével a részletes szabályok önkormányzati rendeletbe foglalását.

A helyiségbérletek tekintetében a törvényjavaslat, igazodva a gazdasági viszonyokhoz, a felek megállapodását a szerződéskötés szabadságával élő valódi piaci szereplők megállapodásának tekinti, mely alól az önkormányzat sem kivétel, bár az ilyen típusú döntések előkészítésénél mindig biztosítani kell a kontrollt, hiszen az önkormányzat közvagyonnal gazdálkodik.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a jogbiztonságot szolgálja. Célja, hogy a bérlő és a tulajdonos is kiszámítható módon biztonságban érezze magát, az önkormányzatoknak legyen módjuk a tulajdonosi jogaikat gyakorolni, a bérlők jogosítványai pedig ne csorbuljanak, előre kiszámítható és tervezhető legyen számukra a lakbér és annak szerződésben foglalt változásai.

Összegezve mondandómat: igyekeztem néhány fontos momentumot kiemelni az általunk tárgyalt törvényjavaslatból. Ezekkel azt szerettem volna alátámasztani, hogy az 1993. évben kiadott és utoljára a 2003. évben módosított törvény szabályozási rendszerének átalakítása, módosítása nagyon is indokolt és időszerű. Annál is inkább, mivel jól látszik, a lakhatás biztosításának az elkövetkezendő időszakban újra kedvelt módja lesz a bérlakás. Nyilvánvaló, hogy a társadalomnak szüksége van bérlakásokra. Sajnos sokan élnek olyan egzisztenciális helyzetben és szociális viszonyok között, hogy kizárólag szociális bérlakásban képzelhetik el mindennapjaikat, jövőjüket. De vannak sokan olyanok is, akik képesek egy kisebb összegű lakbért kifizetni, de maguk vásárolni vagy saját otthont építeni nem tudnának. Nekik is lakniuk kell valahol, és mi ezt figyelembe kell hogy vegyük. Alapvető érdek, hogy a lakásbérlők kiszámítható körülmények között éljenek, de tudniuk kell azt is, hogy mihez van joguk, és mik a kötelezettségeik. Úgy hiszem, bízhatunk abban, hogy az ilyen típusú igények kielégítéséhez a javaslat törvényi rendelkezései valóban igazodnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2003 decemberében fogadta el a tisztelt Ház a jelenleg is hatályban lévő közbeszerzési törvényt, amelynek rendelkezései tavaly januártól, illetve májustól léptek hatályba. Kiszélesedett a törvény alanyi köre, és számos, eddig a közbeszerzési törvény hatálya alá nem tartozó szervezet tett eleget bejelentési kötelezettségének. Az ajánlatkérők számának növekedése és az alacsony értékhatárok összességében az eljárások számának növekedését eredményezték. Az eljárások számának növekedése azonban nem jelentette azt, hogy a törvény alkalmazása a 2004-től máig tartó tanulóidőben egyszerű lett volna.

A közbeszerzési kultúra alapjai, a közbeszerzési szakértelem ugyan megvolt a magyar ajánlatkérőknél, azonban a törvény összetett rendelkezései a mindennapi életben, a beszerzések bonyolításában esetenként gondot okoztak. Nem beszélnék most azokról az új, kétségkívül előremutató jogintézményekről - elektronikus közbeszerzés, versenypárbeszéd, keretmegállapodásos eljárás -  amelyek a jogharmonizáció okán kerültek be a törvényjavaslatba, hiszen ezt az Igazságügyi Minisztérium részletesen kifejtette a törvényjavaslat előterjesztésében.

Elsősorban azokat a kiigazító jellegű módosítási javaslatokat emelném ki röviden, amelyek a két év alatt felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok alapján megkönnyíthetik az ajánlatkérők, a Közbeszerzések Tanácsa, sőt az ajánlattevők dolgát is a közbeszerzési eljárások lefolytatásánál, felügyeleténél, illetve az ajánlatadásnál.

(23.50)

Ezek legalább olyan jelentőségűek, mint a már említett új intézmények, hiszen míg például az elektronikus közbeszerzés lehetőségének megteremtése a jövő, a közbeszerzések modernizációját szolgálja, a kiigazító rendelkezések több ezer ajánlatkérő több ezer eljárását teszik már a törvény kihirdetését követő napon könnyebbé, gyorsabbá, átláthatóbbá és talán olcsóbbá is. Úgy gondolom, ez egy fontos szempont.

Tisztelt Ház! Jelentős könnyebbség, hogy a javaslat már nem teszi kötelezővé az ajánlatkérők számára az előzetes összesített tájékoztatók közzétételét egyik eljárási rezsimben sem. Ezzel a megoldással az ajánlatkérők könnyebben, gyorsabban, rugalmasabban indíthatnak nagy értékű közbeszerzési eljárást, hiszen nem kell arra várniuk, hogy az előzetes tájékoztató megjelenjen, vagy azon törni az illetékesnek a fejét, hogyan költse el a hirtelen ölébe pottyant támogatási pénzt az előzetes összesített tájékoztató hiányában.

Zárójelben jegyzem meg, hogy a jelenlegi törvény szerint az előzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzététele előtt vagy ilyen hirdetmény nélkül az ajánlatkérő nem indíthatja meg az érintett közbeszerzésre vonatkozó eljárást, kivéve a rendkívüli sürgősség esetét.

Az eljárás könnyítése, olcsóbbá tétele felé hat, hogy a kizáró okokra vonatkozó nyilatkozatot a javaslat már nem közjegyző előtt tett nyilatkozattal kéri igazolni, hanem elegendő közjegyző által hitelesített nyilatkozatot tenni. A két nyilatkozat között - az ajánlattévők költségeit nézve - nagyságrendbeli különbség van.

Számtalan értelmezési gondot, vitát old meg a hiánypótlás szabályainak pontosítása, részletezése. A jelenlegi szövegezés ugyanis szélsőséges jogértelmezésre adott lehetőséget, parttalan és végtelen hiánypótláshoz vezetett.

Elejét veszi a jogorvoslati eljárásnak a javaslat azon rendelkezése, mely lehetőséget biztosít az ajánlatkérő számára, hogy döntését egyszer módosítsa, javítsa. Ugyanis sokszor csak a jogorvoslati kérelemből értesül arról az ajánlatkérő, hogy tévedett, és hiába fogadja el az ajánlattevő érveit, korrigálásra jelenleg nincs lehetősége.

Sokat könnyít az ajánlatkérők anyagi terhein, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadó intézménye rendezésre került a javaslatban.

Jogalkalmazási bizonytalanságot jelent az, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadói feladatokat elláthatja-e munkavállaló, vagy csak független személy folytathat ilyen tevékenységet. A jogbizonytalanságot a tanács is érzékelte, ezért a közelmúltban megjelent erre vonatkozóan egy tájékoztatója, amely segített eligazodni az ajánlatkérőnek a törvény szövegében. Az ajánlatkérőnek egyértelmű érdeke, hogy a hivatalos tanácsadói feladatokat házon belül is meg tudja oldani, külön anyagi ráfordítások nélkül. A független hivatalos közbeszerzési tanácsadóknak viszont az az érdekük, hogy csak független tanácsadó láthassa el ezeket a feladatokat, munkavállaló nem, hiszen így stabil piachoz juthatnak. Azonban a független hivatalos tanácsadók által preferált megoldás magában hordozza a közbeszerzési eljárás lefolytatási költségeinek emelkedését is, hiszen egy zárt piacon tevékenykednek a tanácsadók, és sajnos nem egy esetben lehet hallani kirívóan magas tanácsadói díjakról, amit az ajánlatkérők kénytelenek kifizetni. Ezek a tanácsadói díjak elérhetik a beszerzési értékek 1 százalékát is. Egy kisebb önkormányzatnak, költségvetési intézménynek hihetetlenül nagy anyagi terhet jelent egy ilyen mértékű díj kifizetése.

A két érdek összeütközésének eredményeképpen a javaslat egy kompromisszumos megoldást kínál, amikor lehetővé teszi, hogy a független hivatalos tanácsadó reális alternatívájaként az ajánlatkérőnél meglévő közbeszerzési tapasztalatot az ajánlatkérő felhasználja, azaz saját munkavállaló alkalmazásával, saját emberi erőforrással tegyen eleget a törvény rendelkezéseinek. A javaslat ezen része, úgy hiszem, nagyon örvendetes.

A független tanácsadó és a munkavállaló közötti különbséget a felelősségbiztosítás megléte, illetve hiánya és a felelősség formája teszi. A munkavállalónak ugyanis nem kötelező felelősségbiztosítással rendelkeznie, és az általa okozott kárért - szemben a független tanácsadóval - nem a Ptk., hanem a munkaviszonyára irányadó jogszabály rendelkezései szerint felel.

A javaslat ezzel összefüggésben azt is kimondja, hogy ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy kizárólag az ajánlatkérő részére végezhet hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet. Ez a korlátozás indokolt, ha a munkavállaló felelősségbiztosítással nem rendelkezik, és az okozott kárért a munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályai szerint tartozik felelősséggel. Méltánytalan lenne a jogalkotó részéről az ilyen munkavállalók esetében, ha a fenti szövegezéssel megakadályozná, hogy egy természetes személy kettős szerepben, munkavállalóként és független tanácsadóként is dolgozhasson, ha akar. Úgy gondolom, hogy amennyiben a tanácsadó munkavállaló vállalja, hogy felelősségbiztosítást köt, és független tanácsadóként Ptk.-alapú felelősséget vállal, akkor nem kell meggátolni abban, hogy munkaviszonya mellett - megbízási szerződés keretein belül - másnak mint független tanácsadó, hivatalos közbeszerzési tanácsadó tanácsadási tevékenységet folytasson. Arról már nem is beszélve, hogy a javaslat jelenlegi szövegezése a munka törvénykönyvének 108. §-ában foglaltakkal - hasonlóan a közalkalmazotti törvényhez - ellentétes lenne, amely felhatalmazza a munkavállalót arra, hogy munkáltatójának hozzájárulásával egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítsen, ugyanakkor a munkáltatói hozzájárulási kötelezettség a munkáltató számára is biztosítékot és védelmet jelent.

Munkavállalóként hivatalos közbeszerzési tanácsadási tevékenységet folytató személy megbízása más tanácsadási feladattal nemcsak a munkavállalónak jelent előnyt, hanem az őt igénybe vevő, nem munkáltatónak minősülő egyéb szervezetnek is, hiszen a munkavállaló a megbízást jóval alacsonyabb áron tudja vállalni és teljesíteni, mint egy független tanácsadó, azaz a tanácsadói piac kiszélesedik, és a verseny fokozódása hosszú távon az árak csökkenéséhez vezethet.

További előnye ennek a megoldásnak, hogy munkavállalóként, közalkalmazottként dolgozó hivatalos tanácsadó az ajánlatkérő egyéb szerveinek is el tudja látni a tanácsadói feladatokat.

Előbbiekből következően a törvényjavaslat támogatása mellett javaslom annak végiggondolását, hogy a javaslat azon kitételét, mely szerint az ajánlatkérővel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy kizárólag az ajánlatkérő részére végezhet hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet, a tisztelt Országgyűlés egészítse ki azzal, hogy mindez csak akkor áll fenn, ha a tanácsadó nem rendelkezik felelősségbiztosítással.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök előtt a sajtóból is ismert a nyugat-dunántúli régióban a fejlesztési pólusok kapcsán kialakult vita. E vita kirobbanásának egyik fő oka az, hogy a parlament elé beterjesztésre került országos fejlesztési koncepció az első olyan dokumentum, amely 2007-től 15 évre előre meghatározza és leírja Magyarország és benne a régiók fejlődési tendenciáit.

A határozati javaslat 8. pontja fejlesztési, növekedési pólusokat, azaz városokat nevez meg. A koncepció fejlesztési pólusként Debrecent, Miskolcot, Szegedet, Pécset, valamint Székesfehérvár és Veszprém városokat együtt, és az én lakóhelyemet, Sopront is érintő régióban Győrt jelöli ki. Több alkalommal is erőfeszítést tettek a nyugat-dunántúli régió városainak képviselői arra, hogy a kialakult vitát végül konszenzussal rendezzék.

Elsőként a város polgármesterének meghívására Sopronban került sor egy egyeztetésre. Szerettük volna, ha Sopron a kezdeményezője annak a kompromisszumos együttgondolkodásnak, amely lerakja az alapjait a régió városai számára egy hálózatos együttműködésnek. Mi így tudnánk elképzelni a közös jövőt, hogy a városok ne egymás rovására, hanem egymás mellett, saját adottságaikra alapozva gondolkodjanak és tervezzenek. Természetesen, ami a legfontosabb, kapjanak garanciát a tervezéshez, valamint a városhálózat fejlesztéséhez szükséges beruházások támogatására.

A Nyugat-dunántúli Fejlesztési Tanács legutóbbi ülésén elfogadásra került határozati javaslat többek között azt mondja ki, hogy Győr fejlesztési pólus szerepe mellett a Sopron-Szombathely-Zalaegerszeg-Nagykanizsa városok alkotta városhálózat kerüljön gazdasági, innovációs, közlekedési tengelyként külön meghatározásra. Mi úgy hisszük, hogy a versenyképesség javítása érdekében szükség van a városhálózatok erősítésére, a városok fejlesztésére. A cél, hogy a Nyugat-Dunántúlon megvalósulhasson egy modell, az innováció és a gazdasági fejlesztés modellje az érintett városok és vonzáskörzetük gazdaságának együttműködésével. Ez legyen összhangban a korábban elfogadott fejlesztési elvekkel, elkerülendő a párhuzamos vagy egymást éppen lerontó fejlesztések indítását. Szeretném kiemelni, hogy ezt a határozati javaslatot támogatta szavazatával Sopron megyei jogú város is, természetesen én magam is egyetértek vele.

Tisztelt Ház! Ha az a célunk, hogy a mostaninál erősebben, intenzívebben kooperáló, jól működő városhálózat jöjjön létre, olyan, amelyben a pólusok és a megyei jogú városok mint regionális alközpontok hálózatosan együttműködnek, elérhetjük, hogy a pólusoktól távolabbra eső térségek is dinamikusan fejlődjenek.

Kérem végezetül tisztelt képviselőtársaimat, hogy a nyugat-dunántúli régióból a 8. ponthoz beérkezett módosító indítványokat szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.