Felszólalás adatai

MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A megszólíttatás okán is: nem gondolom, hogy nem értettem volna meg a célját ennek az előterjesztésnek, nem oly bonyolult. És abban is bízom, hogy az általam elmondottakból is kiderült, hogy jól értelmezhető a cél, és nem is idegenkedtem tőle. Sőt, azt mondtam, hogy az alapvető céllal egyet tudunk érteni. Nekem az előterjesztés minőségével volt problémám, és nagyjából ugyanilyen természetű gondjaim voltak, hogyan lehet ebből olyan szöveget készíteni, ami törvényszintű lehet.

Azt, hogy kik az áldozatok, és kikre kell gondolni, ezt a dilemmát nem én vetettem föl, hanem az előterjesztő, maga Novák Előd, hogy itt egy széles egyeztetésre van szükség, mert nehezen definiálható ez a kör. Itt bizony meg lehet ismételni méltánytalanságokat. Ez nem az én dilemmám, hanem az előterjesztésből is érződik, és az előterjesztő szavaiból is ez jött elő. Azért csak árnyalnék a képen. Továbbra is azt mondom, hogy azonosulni tudunk a szándékkal, erkölcsileg is, méltányosság szempontjából is, az igazságosság szempontjából is, hogy több ilyen morális kategóriát ne is mondjak. De hát az egyik nagy írónak az a mondása jut eszembe, hogy azért ezzel a szocializmussal óvatosan kell bánni. Ezt nemcsak úgy leráztuk magunkról, mint kutya a vizet, mert nem lehet megállapítani pontosan, hogy hol ér véget a víz, és hol kezdődik a kutya.

Tehát tudok én másokról is, akik '89-ben léptek be az MSZMP-be mint hithű kommunisták, és végül is nem tudom, hogy most be akarnak-e sorolódni ebbe a kategóriába. Sőt, olyanról is tudok, aki szintén '89-ben MSZMP-tag volt, és bizony jelen pillanatban is kiemelt helyzetben és pozícióban van. Most akkor az előterjesztés alapján őt is be kellene tenni ebbe a taxatív felsorolásba, ha méltányosak akarunk lenni. Tehát árnyaltan, óvatosan egy kicsikét. (Szilágyi György: Kire gondolsz, Lajos?) Lejárt a két percem, azt hiszem. (Derültség.)