Felszólalás adatai

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azért emelkedtem most szólásra, hogy részletesebben is kifejtsem az LMP álláspontját a Kaufer Virág képviselőtársam által már tegnap felvázolt társadalompolitikai kérdésekről.

Amikor tegnap azt hallottuk Lázár Jánostól, hogy ez a költségvetés tükrözi a kormány értékrendjét, kissé kétségbe estünk. Eddig azt reméltük, hogy a körülmények, illetve tévedések áldozatai a költségvetést benyújtók, és ha a körülményeket nem is, de a tévedéseiket korrigálni fogják, de úgy tűnik, nem ez történik. Tehát a kormány értékrendjét tükrözi, hogy az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra részesedése a nemzeti össztermékből csökken.

Kérem jóérzésű kormánypárti képviselőtársaimat, olvassák el az önök által benyújtott költségvetési javaslat általános indoklásának mellékleteit, ott áll fehéren feketén: az oktatás részesedése a bruttó nemzeti össztermékből 5,52 százalékról 5,33 százalékra mérséklődik. Az egészségügyé GDP-arányosan 4,57 százalékról 4,41 százalékra esik vissza. A szociális és jóléti kiadások részaránya még drasztikusabban, majdnem egy teljes százaléknyival zsugorodik, 17,95-ről 17,08 százalékra csökken.

De a századszázalékok nem tükrözik elég plasztikusan a tényeket. Kolosszális összegeket von ki az Orbán-kormány a társadalmi alrendszerekből, hogy a gazdagoknak nyújtott adókedvezményeket finanszírozni tudja. Eközben reálértéken csökkentik többek között a gyermekszegénység elleni küzdelemre jutó összegeket. A nemzeti együttműködés rendszere miért csak a luxusautók tulajdonosaira terjed ki? Miért nem terjed ki a gyermekét még nem nevelő, pályakezdő pedagógusokra, akiknek a jövedelme nominálértéken is csökkenni fog? Miért csak a sok százezret keresőkre, és nem a több gyermekét már tisztességben felnevelt szakápolókra? Miért csak a nagybefektetőkre terjed ki, és miért nem terjed ki a szociális munkásokra?

Reálértéken épp annak az óvodai és általános iskolai oktatásnak, különösen az önkormányzati intézményeknek zsugorodik a legjobban a büdzséje, amely a legfontosabb terepe a munkanélküliség elleni küzdelemnek. Nemhogy nincs pedagógus-életpályamodell, de reálbércsökkenésre és elbocsátásra számíthatnak az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok egyaránt. Nemhogy nem teremtik meg annak költségvetési fedezetét, hogy kiépüljenek a hiányzó kapacitások a bölcsődék, családi napközik, óvodák vonatkozásában, és ezáltal minden gyermek hozzáférjen a nappali ellátáshoz, az anyák pedig dolgozni tudjanak, de a normatívák erodálását tervezik. Ezzel nemhogy segítenék a semmi mással nem pótolható korai fejlesztés bővülését, de a szinten maradást is veszélyeztetik. Az Útravaló-program kivéreztetésével pedig a hátrányos helyzetű tanulókat és az őket segítő mentoráló pedagógusokat is félresöprik.

Mivel a szakterületem az oktatás, engedjék meg, hogy még egy témát kiemeljek ezen területről. Sok vita zajlik az oktatási integrációról, annak sikereiről, illetve kudarcairól. Tény, hogy vannak tanulók, akik tanulási zavarokkal, esetenként magatartászavarokkal küzdenek, és mindemellett integráltan tanulnak. Ők az úgynevezett btm-, vagyis beilleszkedési, tanulási és magatartászavaros gyerekek. A nevelési tanácsadók szakvéleménye és az érvényes szabályozás alapján integráltan tanulnak, ám ahhoz, hogy megtalálják helyüket az iskolában, külön odafigyelésre, szakemberek segítségére van szükségük, például iskolapszichológusokra.

Ehhez képest mit látunk a büdzsé tervezetében? Elsőre semmit. Aztán az 5. mellékletben eldugva ott vannak az adatok. A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek, tanulók óvodai nevelésével, illetve iskolai nevelésével és oktatásával kapcsolatos feladatok ellátásának támogatásához, a szakiskolákban szervezett felzárkóztató oktatáshoz, valamint az iskolapszichológusi hálózat fejlesztésének támogatásához a többcélú kistérségi társulásokban további négy kiadási tétellel ömlesztve összesen is csak 800 millió forint fog rendelkezésre állni a jövőben, a debreceni futballstadionra szánt összeg egytizenkettede.

Próbálok jóhiszemű lenni, és nem feltételezek ártó, hátsó szándékot, de ha ezek a számok maradnak, akkor megjósolható, hogy újult erővel fogják harsogni egyesek: ma Magyarországon az integráció sikertelen. Pedig csak egy kis befektetésre volna szükség, ami óriási össztársadalmi haszonnal kecsegtet a jövőre nézve. Ha ezek a gyerekek nem morzsolódnak le az általános iskolában, ha megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt, nagyobb az esély arra, hogy adófizető munkavállalókká váljanak. Ellenkező esetben ők is rosszul járnak, és mindenki más ebben a hazában.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)