Felszólalás adatai

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szépen köszönöm a szót. A hét végén a sajtóban olvashattunk arról, hogy a 2006 őszi eseményekkel kapcsolatos titkosítások nyilvánossá váltak. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes dolgokra juthatott az, aki vette a fáradságot, és elolvasta a sajtócikkeket. Árad a bűz, árad a szocialista bűz ezekből a beszámolókból. Az ember rájöhet arra, ha belepillanthat egy holmi halandó, holmi magyar halandó, hogy micsoda politika zajlott itt 2006 őszén, hogyan használta ki a társadalmat, a politikát saját aljas céljaira a Magyar Szocialista Párt, és hogyan próbálta az utcai demonstrációkra rátolni, ahogy az anyagban számtalanszor fogalmaznak, a Fidesz képviselőit. Valóban, ártatlanul vádolták meg a Fidesz képviselőit, akik egyébként ki is fejezték ezzel kapcsolatban tiltakozásukat. Nagyon aljas dolognak tartom, hogy valaki pártpolitikai érdekből ilyen dolgokra használja másoknak adott esetben a megvakulását, megnyomorodását.

Viszont óva inteném fideszes képviselőtársaimat attól, hogy erre olyan nagyon büszkék legyenek. Ugyanis önök jelen pillanatban arra büszkék a sajtón keresztül, hogy 2006 utcai eseményeihez önöknek semmi közük nincs. Hát ez valóban így van, erre nem kellett volna négy évet várni, meg nyilvánosságra hozni titkosításokat, ezt mindeddig is tudtuk, akik a sorok között próbáltunk olvasni. De erre nem kellene büszkének lenniük, önöknek ezt inkább szégyellni kellene. Ugyanis 2006-ban azért nem volt forradalom, és azért kell most önöknek ilyen narancsos-fülkés forradalmat hazudni, beszélni, mert akkor, amikor megvolt a társadalmi lehetőség, a társadalmi felhajtóerő, hogy egy békés átmenettel megkíméljük Magyarországot 2006 után attól a négy évtől, ami aztán elkövetkezett, akkor önök elmenekültek a sorsuk elől.

Mennyire szimbolikus az a kép, amikor a Fidesz nagygyűlésére, Orbán Viktor beszédére érkező embereket ütnek-vernek, gumilövedékekkel lőnek, és eközben a Fidesz pártvezetői pedig páncélozott autókkal menekülnek el a helyszínről! Itt nem arról van szó egyébként, hogy egy viszonylag kritikus helyzetben lévő tüntetésről elmenekülnek a Fidesz vezetői, hanem a sorsuk elől menekültek el a Fidesz vezetői. Hogy egyébként ezt ők is így érzik, bizonyítja az a lelkiismeret-furdalás, ami aztán egy viszonylag szánalmasra sikeredett kordonbontásban kulminált.

Aztán ismét jön a sors, hogy ne csak a múltról beszéljünk, hanem a jelenről is, egy kétharmados többséget adott az önök kezébe a sors, és úgy látszik, hogy önök megint menekülnek a sorsuk elől. Azt mondják, alkotmányozási kényszer van február-március-áprilisban rajtunk. Eléggé kaotikus, most már alig lehet követni pontosan, miről is kéne és hogyan véleményt formálniuk az ellenzéki pártoknak. De könyörgöm, alkotmányozási kényszer 1944 óta van ebben az országban, nem most, február-március-áprilisban. Az a jelenlegi alkotmányozás, amit önök folytatnak, hogy itt majd Szájer József rögtönöz valamit, az megcsúfolása az alkotmányozásnak, és megcsúfolása annak is, hogy a lehetőséget, ami az önök rendelkezésére áll, a mi véleményünk szerint a történelmi jogfolytonosság helyreállítására kellene fordítani.

Ahogy aránylik a kordonbontás az önök által cserbenhagyott forradalmi lehetőséghez, úgy aránylik az önök jelenlegi alkotmányozása egy valóban tisztességes alkotmányozáshoz és a történelmi jogfolytonosság helyreállításához. Mind a kettő, mind a kordonbontás, mind az az alkotmányozás, ami itt ma az Országgyűlésben zajlik, valljuk meg őszintén, gumicsont, pótcselekvés, menekülés. Önök folyamatosan menekülnek. Ez pedig nem más, ezt már a múlt héten is elmondtam, nem más a mi szemünkben, mint a magyar rendszerváltozás második elsikkasztása. Önök nem lezárják az elmúlt 20 évet, hanem az elmúlt 20 évnek a szerves folytatói.

Pedig nagyon sok fontos tennivaló volna, amivel érdemben lehetne foglalkozni. Gondoljunk itt azokra a csapdahelyzetekre, amelyekről a múlt héten is beszéltem: a demográfiai csapdára. A miniszterelnök úr itt a múlt héten azt mondta, hogy nincs felesleges élet. Egyetértünk, nincs felesleges élet. Viszont megélhetési gyermekgyártás van, és ezzel szembe kellene nézni, nem pedig erkölcsi magaslatokba menekülni a valóság elől. A demográfiai csapda mellett ott van az adósságcsapda. Erről sem hallunk semmiféle épkézláb megfogalmazást, hogy hogyan kíván a kormány ebből kitörni. A nemzetközi csapdából meg nemhogy ki akarnak törni, abban szinte jól érzik magukat. De mondhatnám a közbiztonságot, ami romlik, mondhatnám a körbetartozások ügyét, amivel semmit nem tudtak kezdeni, a devizahitelesekkel kapcsolatban semmi megnyugtatót nem mondanak, munkahelyteremtés helyett munkahelyek szűnnek meg Magyarországon. Az elszámoltatást pedig, úgy szoktam általában megfogalmazni, hogy több az elszámoltatási biztos, mint az elszámoltatott.

Úgyhogy, kérem, nézzenek szembe a valósággal, önök jelen pillanatban, bármennyire is szép szónoklatokat mondanak itt a parlamentben, bármennyire is úgy hiszik, hogy jelen pillanatban valami nagy történelmi folyamatnak a részesei, önök jelen pillanatban elsikkasztják a magyar rendszerváltozást, amire továbbra is nagy szükség lesz, és az elmúlt 20 évnek a folytatói.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)